Epilógus

*** 5 évvel később ***

   

Mérföldkövet jelentő esemény veszi majd ma kezdetét, pontban este 20:00-kor. A Brazil Nagydíjról van szó, mely mindig rengeteg különlegességet, izgalmat és olykor drámát hordoz magában. Az Interlagosban lefutott versenyeket eső, tempó, remek hangulat, rengeteg előzés és feledhetetlen párharcok jellemzik. És emellé szerintem az is megér egy külön misét, hogy rengetegszer ezen a helyszínen dőlt el a világbajnoki cím sorsa. Emlékezzünk csak vissza 2007-re, mikor az utolsó futam megkezdésekor még hárman voltak harcban a “2007 világbajnoka” címért. Kimi akkor a sírból hozta vissza az egészet és lett világbajnok egyetlen egységgel. Ezen  a pályán egy évvel később is drámai eseményeknek lehettünk fül-és szemtanúi. Massa csak másodpercek töredékéig érezhette magának a legjobb pilótának járó díjat. És végül 2012…Sebastian és Alonso, végsőkig kiélezettt párharca.

   Az előző évekhez hasonlóan most is Sao Paolo-ban ér véget a Forma-1-es szezon. Azonban ez a futam más lesz és másról is fog szólni. Nem a világbajnoki cím eldőlése miatt- ezt már három futammal ezelőtt elhódítótták-, és mégcsak nem is az előttünk álló 71 kör miatt lesz ennyire fontos. Jeles nap ez a mai a mi életünkben, hiszen a futam leintése után új időszámítás veszi majd kezdetét. Véget ér valami, ami hozzátartozott a mi, de legfőbbképp a férjem életéhez. Az egyetlen lányom édesapja, életem egyetlen szerelme ma utoljára húzza magára versenyzői szerelését! Lezárul egy időszak, sokak nagy kedvence, a németek büszkesége, az utóbbi évek meghatározó személyisége, Sebastian Vettel ma befejezi pályafutását, utoljára ragad kezébe kormányt. A rengeteg szurkoló, a versenyzőtársai, a csapattagok és a Red Bull Racing vezetősége ma utoljára fogják Őt pilótakánt látni. Néhány óra múlva az autóversenyzés és ennek minden velejárója számára csak a múlt egy darabját képezi majd. Hogy az Ő szavaival élhessek:” A jelenem és a jövőm a feleségemben és a kislányomban rejlik.”

   Próbáltam lebeszélni erről a döntéséről, de mindhiába. Az akaratával, az elképzelésével képtelen voltam felvenni a harcot. Fiatal még- mindössze 32 éves-, jó pár évnyi versenyzás benne van még a vérében. De valami megváltozott. A személyisége nem lett más, ugyan azzal a határozott, magabiztos és céltudatos emberrel van dolgom, mint a találkozásunkkor. A bekövetkezett változás nagy része a lelkét érintette inkább.  Mintha kiszeretett volna ebből a sportágból. Való igaz, ezt meg is tudom éretni. A mai Forma-1 már korántsem hasonlít az évekkel ezelőtti Forma-1-hez. A versenyzés, a vérre menő csaták a háttérbe szorultak. Minden a politika, a pénzéhség körül forog. Bevallom, hogy én sem élveztem már az F1 világát, csupán Sebastian miatt voltam képes leülni a TV elé, vagy pedig néhány futamra kilátogatni Larával együtt. A régebbi, izgalmas versenyeket, nagyszerű előzéseket, történelmet nyújtó pályák sorra kerültek ki a kalendáriumból. Egyre kevesebb az európai verseny, a nézettségi rekord már nem dől meg, az érdeklődési kör évről-évre megcsappan és ez azt eredményezi, hogy a klasszikus pályák bezárják kapuit a Száguldó Cirkusz mezőnye előtt. A Forma-1-et olyan országokban  és helyszíneken akarják eladni, mint Thaiföld, Észak-Amerika több álloma, Sochi. És a csalódást keltő számomra az, hogy nagyon erőltetik az utcai pályán történő versenyzést, ahol a mezőny versenyzői semmilyen érdekfeszítő eseményt nem mutatnak.

     Nem akartam én lenni az, aki lebeszéli a versenyzésről. Bár így is óriási lelkiismeret furdalásom van! Számtalanszor elejtette azon mondatait, hogy a családja számára mindennél fontosabb, hogy nemsokára itt van annak az ideje, hogy a szerettei és a versenyzés közül válasszon. Mikor augusztusban közölte velem és pár nappal később ország-világ előtt bejelentette, hogy végleg szögre akasztja a sisakot, azt hittem szívinkfarktust kapok! Mindenféle előzmény nélkül történt ez meg, azt hiszem önmagát kivéve sokkoló információ volt ez valamennyiünk számára. Az első gondolatom akkor az volt, hogy miattunk teszi, hogy több időt tudjunk eltölteni hármasban. De ez a gondolat a részemről úgy butaság, ahogy van!

    Noha a házasságunk korántsem tökéletes-hiszen, mint tudjuk tökéletes élet és párkapcsolat nincs-, kétoldalúan mindenben támogattuk egymást. Felneveltük Larát, aki immár egy 5 esztendős, igazi kishölgy lett. Az életvitelünk és az érzéseink az évek múltával semmit sem változtak. A köztünk dúló igazi szerelem miatt még szorosabb a kötelék köztünk és annak a kijelentésnek is van igazságtartalma, miszerint foggal-körömmel ragaszkodunk egymáshoz. Ő versenyekre jár, én addig átveszem az irányítást itthon. A napjaim nagy része a házimunkával tellik, imádok órákat tölteni a konyhában és továbbfejleszteni a főzési tudásom annak érdekében, hogy a legmagasabb szinten tudjam kényeztetni az én kis haspókjaimat. Lara oviba jár, tündéri gyerek, aki néha ugyan minden energiánkat elszívja, de gondok nincsenek vele, nem bajos gyerek, csupán szereti, ha foglalkoznak vele. Létezik az a kifejezés, hogy szerelemgyerek. A mi kislányunk ilyen és erről bárkinek bármilyen véleménye is legyen, mi büszkék vagyunk erre! A versenyek közti idő átlagosan, teljesen családi hangulatban tellik. Reggelenként közösen visszük el Larát az oviba, aztán hazaérve mindenkinek  megvan a maga foglalatossága. Sebastiannak edzés, míg én belebújok a háziasszony szerepébe. Délután a férjem is el tud egy kicsit szakadni az autósport iránti óriási szerelmétől, elhozzuk Larát, ebédelünk és jöhet a délutáni, jól megérdemelt pihenés, melynek helyszíne sokszor a mi nagy, franciaágyunk. Este közös játék-néha közös fürdés-, meseolvasás és lefekvés. És nagyjából ilyenkor jön el az a pillanat, mikor Sebastiannal kettesben tudunk maradni. Elalvás előtt megbeszéljük az aznap történteket, egymás nyakába zúdítjuk a problémáinkat, majd miután jól kipanaszkodtuk magunkat, eldöntjük a másnapi programot és lassan éjfél van, alvásidő. Ilyen és ehhez hasonló, átlagos eseményekkel tarkított a mi életünk. Az igaz, hogy Sebastian még mindig élpilóta és jól keres, de a sztárallűr jelenség az továbbra sem jellemzi. Egy 5 éves gyermek mellett azt hiszem nem is lehetne fényűzéstől kirobbanó, mozisztárokat meghazudtoló mindennapokat élni…

    A korunk és gondolkodásmódunk változott, más s más lett a fontos számunkra, de azt hiszem ez a kor velejárója. Feltétel nélkül szeretjük egymást, még 5 évnyi házasság után is hevesen megdobog a szívem, mikor megérinti bőröm, remegést észlelek a lábaimban, mikor egy könnyed csókot váltunk. Mindig tudja egy olyan oldalát mutatni felém, melyet eddig sosem és azt hiszem ezáltal vibrál a levegő annyira közöttünk, vagyha úgy tetszik: remekül működik a kémia közöttünk.  Kicsivel több, mint 7 közösen eltöltött év után is tud olyannal előrukkolni, mellyel azonnal a bűvöletébe ejt. És ha ez nem elég, akkor felfedem a mi kis titkunkat előttetek: 2 év eltelt úgy, hogy nem emeltük fel egymásra a hangunkat!  Nyilván azt gondoljátok, hogy ezek után biztos, hogy minden tökéletes körülöttünk, pedig nincs igazatok. Mint már fentebb említettem, tökéletes élet és házasság nincs, mint ahogy tökéletes férfi sem. Mindannyian hoztunk rossz döntést életünkben legalább egyszer, s innentől kezdve már nem beszélhetünk tökéletességről. Sebastian sem az, higyjétek el nekem, de az, hogy szeretetre méltóbb, jobb, édesebb, megértőbb, kedvesebb, bizalmasabb, becsületesebb, mint a többi társa… ne is cifrázzam tovább: igaz! Ő számomra több, mint a világ összes pasija egybevéve!

    Azt a tényt azt hiszem kizárhatjuk, hogy Lara és én állunk a karrierje útjában. Seb mindig is képes volt arra, hogy a magánéletét és a versenyzést elhatárolja egymástól. Sosem követte el azt a hibát, hogy a pályára vitte magával az itthoni dolgokat. Az, hogy ez fordítva nem igaz, az kijelenthető! Egy-egy verseny után rengetegszer jött haza csalódottan, szomorúan, keserűséggel tele. De sosem kaptunk azért hajba és még csak rá sem ment a házasságunk amiatt, hogy az utolsó két évben nem Ő ült fel a Forma-1 képzeletbeli trónjára. Mi mindig itthol vártuk, tőlünk csakis szeretetet, támogatást és törődést kapott. Pont azt, amit mi is magunkénak tudhattunk. Folyton figyeltünk arra, hogy amit nyújt az egyik, azt a másik kellőképpen viszonozza. Úgy vélem ennek köszönhető, hogy a házasságunk működőképes. Egy hullámhosszon tartjuk az adok-kapok viszonyát. Egyszóval ügyeltünk, hogy a mérleg két oldala örökös egyensúlyban legyen.

   Számos kérdés érkeztett feléje a visszavonulásának okát illetően, de Ő folyton csak egy választ adott:         ” Kiégtem, már nem tölt el boldogsággal, ha autóba ülök”. De ennyivel az újságírók természetesen nem érték be. Beleképzeltek olyat is a döntésbe, ami nem létezik. A kritikusok sem lennének kritikusok, ha nem fejtették volna ki negatív véleményüket ez ügyben. Szerintük a visszavonulás hátterében az elmúlt évek eseményei állnak. Tudniillik, hogy az osztrák istálló gondokkal küszködik fejlesztés terén, immár zsinórban a második évben. A Red Bull Racing autói korántsem érik el azt a szintű teljesítményt, melyet mutattak 2010-től mostánanáig. Seb 2010, 2011, 2012 és 2014 után világbajnoki címet nyert 2016ban. Az idei évben mindössze kétszer nyert az osztrák alakulat, s ezt mind Sebastian révén. Férjem szorgosan gyűjtögette a pontokat, összettetben az utolsó futam megkezdése előtt az 5. helyen áll. De úgy gondolom, hogy mindez számára nem elegendő ok a pályafutása befejezéséhez. Lelkiismeretesen és kitartóan készült minden egyes versenyre, nem látszott rajta egy pillanatra sem, hogy feladná a küzdelmet! Ismerem Őt, nem az a típus, aki elhagyja a süllyedő hajót! Persze profikhoz mérten remekül tudja titkolni érzéseit és gondolatait. A külvilág felé mindig a kedves, vidám, céltudatos arcát mutatta, de ezek ellenére meglehet, hogy ezek ellentéte tombolt benne. Az arcvonásairól mindig mindent könnyedén le tudtam olvasni, de azzal a képességel, hogy a szívébe és a fejébe lássak, sajnos a Teremtő nem áldott meg…

    Szerettem volna, ha méltóan, többszörös bajnokhoz mérten fejezi be pályafutását. Győzelemről sem a csapat, sem senki más nem mert álmodni, de egy ragyogó futam, egy dobogó kijárna Neki. És, ha hiszitek, ha nem, de óriási küzdelemmel megszerezte a 3.helyet! Heikével ölelkezve itattuk az egereket itthon. Elmondhatatlanul büszkék vagyunk Rá, noha a szívünkben azért ott van a keserüség is. A díjkiosztó pillanatait alaposan elraktároztuk az elmékeinkben, hiszen utoljára fordult elő olyan, hogy Sebastian trófeát kap. A közönség ujjongot, tapsolt, az Ő nevét skandálta, Ő pedig nem ünnepeltette magát, csak szép csendben köszönetet mondott mindenkinek és elköszönt. A Forma1-től végleg! A dobogón készült interjú után valami szokatlan történt. Christian Honer, Adrian Newey és a csapat valamennyi tagja felmentek a dobogóra, közrefogták a férjem és a levegőbe kezdték dobálni. Jó volt a hangulat a csapatnál, habár elvesztettek egy nagyszerű versenyzőt. Seb is próbált komolyan hozzáállni ehhez az egészhez, de nem sok sikerrel járt. Élvezte, ahogy a csapat Őt élteti, majd elsírta magát, mikor a búcsúszavakat hallotta. Csodálatos karriert futott be, évről-évre tudott villogni, egyre magasabbra helyezte azt a bizonyos mércét, de mindemellett megmaradt szerény, jószívű és emberséges férfinek. Kiváló apa és hűséges férfj. Nemcsak hozzám köti hűség, hanem a csapatához is. Ott fejezte be pályafutását a mai nappal, ahol kicsi korában elkezdte. Azt hiszem ezzel fejezte ki háláját és tiszteletét az osztrák alakulat felé, amiért már egész kicsi korában felkarolta Őt, lehetőséget biztosítva arra, hogy a nemzete és a fiatalság számára egy hős vállhasson belőle. Még egy ok, amiért oly nagyon büszke vagyok Rá!

*****

-Anya, apu mikor jön haza?- rohhant be hozzám Lara a konyhába másnap délelőtt.

-Pár óra múlva kicsikém.- tájékoztattam és leguggoltam hozzá. Ajkai sírásra görbültek csalódottsága révén.

- De, hogy gyorsabban elteljen az idő, nincs kedved segíteni nekem egy kicsit?

-De van!- lelkesedett s mosolygott.

-Csinálunk apának egy hatalmas csokitortát!- vázoltam ötletem. Lara ezután lelkesen segédkezett nekem, mellettem állt egy széken és próbálta kavargatni az elé tett csokikrémet. Meg sem lepődtem, hogy más lett belőle. Az évek elteltével rájöttem, hogy a krémeket érdemes több hozzávalóból elkészíteni, mert a körülöttem lévő két haspók bizony képes akár mindet betermelni.

-Lara! Nem fog maradni  a piskótára! És apa nagyon meg fog haragudni, ha kevés krémet kenek a lapokra és a torta külsejére.- torkoltam le kislányom, miközben megtisztítottam kezecskéit és arcát a csokimaradványoktól. A természete tiszta Sebastiané volt, eltanulta az apjától, hogyan kell eltüntetni az egész adag tölteléket az edényből. Megharagudni ezért sosem tudnék rájuk!

   Épp az utolsó simításokat végeztem el a torta külsején, mikor motorzúgás ütötte meg füleim. Elhúztam  a függönyöket és láttam, hogy a családfő végre hazaérkezett. Lara azonnal kivágtatott az ajtón, szaladt az udvaron át és az apja nyakába vetette magát.  Megviselte a kislányunkat az utóbbi 2 és fél hét, gyerekként nem lehet egy élmény megélni azt, hogy hetekig nem látja apját csak a közvetítéseken keresztül. Hiába mesélek kislányomnak az édesapja hivatásáról, 5 éves fejjel még azt tudja, hogy apu abban a sötétkék versenyautóban ül és mindenkit megelőz. Betettem a tortát a hűtőbe, eligazítottam magamon a szoknyát és a blúzt, majd én is rohantam a férjem elé. Vágytam az ölelésére, a vágytól izzó csókjaira. Ilyen mértékben még egyszer sem hiányzott…

-Hercegnőm, ugye nem bosszantottad fel nagyon anyát?- kérdezte a lányunktól, miközben letette őt a földre.

-Nem!- rázta szőke fürtjeit.- Nagyon jó kislány voltam. Láttalak este a tévében, miközben neked jajzoltam.- csevegett szerelmünk legszebb gyümölcse.

-Ven kedved megmutatni, hogy mit rajzoltál nekem?

-Aham!- bólogatott, majd beszaladt a házba a rajza után. Több méteres távolság választott el minket, Ő csábosan és hívogatóan nézett rám, széttárta kezeit és nekem sem kellett több: megeredtek lábaim és a karjaiba vetettem magam. Karjai alig fonódtak a csípőm köré, mikor ugrottam egyet és lábaimmal átkaroltam a derekát. Szegény a hatalmas lendülettől kettőt lépett hátra, kevés választotta el attól, hogy hátra dőljön, én pedig Rá.

-Édes szerelmem.- szorított magához.- Nagyon hiányoztál nekem. Az arcod, a mosolyod, a tested melege, a csókjaid.

-Te is hiányoztál nekem. A szokottnál százszor jobban.

Két és fél hét magány után végre megamhoz közel tudhatom Őt. Ujjaimmal a tarkóját kezdtem el cirógatni, míg a bal keze a fenekemre kúszott s közben nagyon lassan közeledett ajka az én ajkamhoz. Türelmetlenül és izgatottan vártam azt a pillanatot, mikor elfogy a távolság. Mikor ajkaink összeértek úgy éreztem, hogy egy teljesen új világba és dimenzióba léptünk át. Szinte éreztem, ahogy a szél a szárnyaival repít minket a felhők rengetege közé. Az elmúlt hetek nehézségeit, a magányosan töltött éjszakákat, a mindent elsöprő szerelmünket igyekeztünk egyetlen csókba belesűríteni. Mámorító volt, ahogy nyelveink van táncot járnak egymással. Túl tökéletes volt ez a pillanat ahhoz, hogy megszakítsuk.

-Apa, itt a jajzom.- szólalt meg Lara félénken. Ilyedten rebbentünk szét, egy-egy lépést reflexszűren megtettünk hátra mindketten. Férjem még az udvaron alaposan megnézte a rajzot, majd Larat is belevonva kielemezte, hogy mit is ábrázol: egy szép és boldog családot, amilyen a miénk.

  Megebédeltünk és végre Seb is velünk ehetett. Egymással szemben ültünk, sokszor egymásra mosolyogtunk, megfogtuk egymás kezét az asztalon, vagy szerelmes tinikhez hasonlóan az asztal alatt, a lábunkkal ingereltük egymást. A telefonos kapcsolat és az internet a testi kontaktust nem tette lehetővé számunkra. A tavalyhoz képest két futammal rendeztek többet, immár 24 különböző helyszínen tett látogatást a mezőny. A világ egyik pontjától a másikig való utazgatások, a versenyek még úgy is megterhelték és elvették az erejét, hogy kíváló erőlétben van túl a harmadik X-en is. Örülök, hogy mostmár minden szabad idejét nekünk szenteli, de nem ilyen áron akartam látni és elérni mindezt. A száguldás a mindene, nem tudom, hogyan lesz képes kibírni benzingőz nélkül. De persze még meggondolhatja magát, a Red Bull bármikor “visszafogadja” Őt.

-Reni.- hozott vissza a valóságba Heike hangja. Annyira megijedtem, hogy kis híján kiejtettem a borospoharat a kezemből.- Arra gondoltam, hogy Larát elviszem sétálni egy kicsit. Biztos szeretnél kettesben lenni a fiammal.- ajánlotta fel kedvesen. A gondolataimban olvasott!

-Heike, egy tündér vagy, nagyon örülnénk neki, ha egy-két órácskára lefoglalnád a Hercegnőnket. Lenne mit bepótolnunk, jól jönnek a szabad percek.

Sebastian is beleegyezett ebbe, így miután  anyóskám elvitte magával a leányzót, kihasználtunk minden, rendelkezésünkre álló szabad percet. Szeretem, mikor Lara megtölti  a házat a hangjával és a jelenlétével, de olykor ugye a jóból is megárt a sok. Szükségünk van most erre a gyerekzsivaly-mentes környezetre. Beléptem a hálóba és azzal szembesültem, hogy a férjem épp a bőröndjét csomagolta ki. A legutolsó darab, amit kivett, az overállja volt. Újra összehajtogatta és közben szemei a könnyektől csillogtak. Mögé léptem és átkaroltam.

-Tudom, hogy már bejelentetted a visszavonulásod, lefutottátok az idény utolsó futamát, de nem kell mindennek igy történnie. Nem kell örökre megvállnod ettől az overálltól. Rajongók milliói és persze mi is örülnénk, ha egyszer visszatérnél.

-Reni, ezt már augusztusban eldöntöttem!- dobta le a versenyruhát az ágyra és megfordult az ölelésemben.-Nem akarok már autóversenyzéssel foglalkozni. Jóllaktam az elmúlt év sikereivel, itt az idő, hogy lehetőséget adjak a fiatloknak. Rájöttem, hogy a szívem már valami egészen másért dobog. A sportolást már csak hobbiként tudom felfogni, az életet számomra ti jelentitek. Te és a csodálatos lányom biztos pont vagytok az életemben. Nagyobb szükségem van rátok már, mint arra, hogy 200 feletti tempóval száguldozzak a betonfalak között. A legfőbb gond az, hogy nem teljesítettem úgy, ahogy azt a csapat elvárta volna. És maximalista révén én sem vagyok elragadtatva magamtól. Egyszer úgyis abba kell hagynom, erre itt a megfelelő időpont. Még egy év… erőltetettség lenne a részemről, valamit úgy csinálni, hogy már nem élvezed…-húzta el a száját.- Kár az ilyesmire időt pazarolni, nincs szívem itthon hagyni titeket. Ahhoz túl sokat jelentettek nekem. 70 körnél sokkal többet!

  Nem sokkal később már az ágyban feküdtünk és meztelen testünk egymáshoz simult.

-Gyönyörű és tökéletes a tested. Annyira vágyom rád!- búgta a nyakamba érzelmekkel túlfűtött hangszínen. Szemét végigfutatta egész testemen. Tekintete hosszasan időzött az ajkamon és a melleimen.

-Te sem panaszkodhatsz ám.- kuncogtam. Ujjaim a hajába fúrtam, kissé megemelkedtem, hogy érezhessem forró lehelletét, majd ajkának puhaságát.- Meg kell állapítanom, hogy jót tett neked az, hogy túl vagy már a harmincon. Jobban nézel ki, mint huszon mit tudom én hány évesen.- tenyeremmel végigsimítottam a hátán, az izmos vállain és végül a felsőtestén. A mellkasa pont annyira volt kidolgozott, mint amennyire én szerettem. Nem mondható öregnek valaki 32 évesen, de a korosodással együtt megszaporodtak a szőrszállak a mellkasán, de ez még sármosabbá tette Őt.

A csókokból és vágyakozó pillantásokból eljutottunk aztán oda, hogy szeretkezzünk. Nagyon hamar köszöntött ránk a gyönyör, hiszen nem tegnap volt az, mikor testünk utoljára egyesült. Pihegve hagyta el testem, majd lejjebb kúszott az ágyon és a hasam sok puszival halmozta el, végül vágyakozóan nézett szemeimbe.

-Tudod…- kezdte el mondókáját, de ujjam a szájára téve intettem csendre. Fölösleges volt minden szóbeszéd a részéről, pontosan tudtam, hogy szavai és gondolatai mihez is kötődnek.

-Én is elérkezettnek látom az időt egy újabb várandósságra. Jöhet a második baba! De mostmár igyekezned kell, ha fiút szeretnél.- bazsalyogtam.

    A másnap reggelem az újság és egy csésze jó erős kávé felett kezdődött. Nem vagyok koffeinpárti, de most szükségem van erre a nedűre, mely csodát okoz., ha az ember álmos és fáradt. Elég hosszúra sikeredett az éjszakánk, rengeteget beszélgettünk na és persze… mást is csináltunk. Volt mit bepótolnunk, főleg szeretkezés terén. Még egy mostanihoz hasonló éjszaka és behozzuk a lemaradást!

Szétnyitottam az újságot és Párom fényképével találom szembe magam. Az egyik svájci sportújság exklúziv interjút készített Vele a tegnapi futamot követően. A lap negyedik oldalán volt megtalálható az interjú, egy teljes oldalt szántak csak Neki. Izgatottan kezdtem az olvasásába. Már a cím is felkeltette az érdeklődésem.

“Itt ülök a Red Bull Racing motorhomejában és épp az interjúalanyom  várom, aki nem lesz más, mint Sebastian Vettel.  A csapaton belüli légkör nem az igazi, ezt meg kell állapítani.  A csapat a 4. helyen végzett a konstruktőrök versenyében, a mai futamon Vettel révén el is csípték a dobogó legalsó fogkát, de az öröm szinte senkin nem jelentkezik. Volna is okuk az önfeledt ünneplésre és pezsgő bontásra? Az utóbbi évek egyik legnébbszerűbb és legtehetségesebb pilótája, az új generáció hőse visszavonul. A Red Bull az ő tehetsége, tapasztalata és keze által lett  ötszörös bajnok!

  Sebastian Vettel. Sokaknak ismerős ez a név. Számos jelzővel lehetne illetni ezt a heppenheimi srácot, de ezek közül a legjelentősebbeket emelném csak ki: nagyszerű versenyző, ötszörös világbajnok, példakép, barát , szerető és hűséges férj, valamint apa. Csodálatos karriert futott be, feltűnésekor vonzotta az emberek figyelmét. Hatalmas tehetség még 32 évesen is. Utánozhatatlan és egyedi személyisége az autósportok világának, jeles egyéniség, aki szerény, a dicsőség és a hírnév  a mai napig nem árasztotta el elméjét, botrányoktól mentes az élete, sosem olvashattunk róla negatív értelemben a címlapokon. Élete botrányoktól mentes, sosem olvashattunk magánéleti váláságról, az egydüli felkavaró tény az volt, mikor a 2011-es Magyar Nagydíjon egy fiatal lány társaságában jelent meg, akit mindenkinek úgy mutatott be, mint kedvesét. Most azonban mégis felreppent az a pletyka, miszerint a felesége és a kislánya áll a visszavonulásának hátterében.  Mikor felkértük erre az interjúra az volt az első ok, hogy első kézből adjon a választ ezen híresztelésekre.

   Ahogy azt már megszoktuk, Sebastian mosolyogva és nagyon lazán érkezik meg az interjú helyszínére. Mélyen néz az ember szemébe és határozottan ráz velem kezet. Mosolyogva kér elnézést, hogy a megbeszélt időponthoz képest késett pár percet. Késését azzal magyarázta, hogy kissé sokáig tartott a búcsúműsor, melyet a csapat szervezett neki.  Leül a velem szembeni székre, odaint az egyik hostess lánynak és két személy számára kér narancslevet. Miután a kért, kellően lehűtött üdítő elénk kerül, elhelyeztem a diktafont az asztalon és nekikezdtem az interjúnak.

-Sebastian! Szerintem vágjunk is a dolgok közepébe. Úgy ülsz itt velem szemben, mint egy visszavonult pilóta. Lefutottátok a szezon utolsó versenyét, mely egyben az utolsó Forma-1-es futamot jelenti a számodra. Hogy érzed magad jelen pillanatban?

-S.V.- Nehéz szavakba önteni az érzéseim. Ahogy mondod, pár órája intették le a futamot, még fejben kissé a pályán vagyok, próbálok visszagondolni arra, hogyan, mikor és hol vétettem hibákat. Időnek kell eltelnie ahhoz, hogy felfogjam, hogy ez volt az utolsó futamom a Red Bull Racing színeiben, de különösebben a Forma-1-ben.

-A verseny közben gondoltál arra, hogy mi fog rád várni a kockás zászló lengetése után?

-S.V.- Az egész hétvégén nem gondoltam arra, hogy mi fog történni a futam után. A csapatnál mindenki úgy kezelte ezt a hétvégét, mint egy akármilyen futamhétvégét. Mindenki tette a dolgát, mindenki próbálta a mximumot nyújtani annak érdekében, hogy a versenyen minden a lehető legtökéletesebben működjön. A célunk a dobogó volt, nagyon elégedett vagyok a harmadik hellyel, de különösebben azzal, ahogy  a csapat hozzáállt a visszavonulásomhoz.

-Folyamatosan mennek a találgatások a döntésed okait illetően. Mi vezetett idáig, hogy abbahagyod azt, amire az egész életed feltetted?

-S.V.- Számtalanszor elmondtam már, hogy mi áll a döntésem hátterében. Más lettem, szinte fordult velem a világ egy hatalmasat. Már nem élvezem azt, hogy körberepüljem az egész világot azért, hogy körözhessek egy-egy versenypályán. Sokkal inkább élvezem a családommal eltöltött hétköznapokat.

-Az épp téged hazaváró kedvesednek és a leányodnak tehát  semmi köze a döntésedhez?

-S.V.- Egyáltalán nincs! (nevetve rázza a fejét)

-A feleséged hogy reagált a kijelentésedre?

-S.V.- Szinte egyszer sem utaltam arra, hogy abba akarom hagyni az aktív versenyzést, így érthető, hogy meglepődött. Nem vont kérdőre, nem akart lebeszélni erről, csupán elfogadta, hogy ez az én döntésem. Mindig is támogatott és tudom, hogy ezentúl is ezt fogja tenni. Igaz, hogy a versenyzés mostantól már nem az életem része, de feladataim még vannak bőven: boldoggá tenni a feleségem és segíteni neki a gyereknevelésben.

-Szinte példakép vagy versenyzőként és családapaként. A kerrieredre, vagy sokkal inkább a magánéletedben elért sikereidre vagy büszkébb?

-S.V.-A kettő nagyon távol áll egymástól, közel sem lehet összehasonlítani őket, vagy párhuzamot vonni köztük. Az évek alatt sikerült a kettőt jól elhatárolnom egymástól, de ezek ellenére úgy gondolom, hogy mindkettőre ugyanúgy figyeltem. Igyekeztem nem előnyben részesíteni valamelyiket, mert az könnyen a házasságom végét jelentette volna. Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy autóversenyző legyek, hogy elmondhassam magamról, hogy Forma-1-es világbajnok vagyok. Ez szerencsére teljesült. Aztán, ahogy egyre idősebb lettem már hangsúlyt fektettem a magánéletemre is. Minden férfi vágyik és szép, okos, intelligens és csinos feleségre és a nappaliban rohangáló gyerkőcökre. Nekem sikerült mindezeket megkapnom, igazán szerencsés egyednek érzem magam. Felfelé ívelt a karrierem és az életem is. Persze voltak nehézségek, rögös utakon is jártunk a kedvesemmel, de mindketten rátaláltunk a helyes irányra, mely a boldogsághoz vezető utat jelentette a számunkra.

-Nemcsak nemzetiségben, de stílusban és mentalitásban is hasonlítassz nagy elődödhöz, Schumacherhez. Rengeteg emberrel beszéltem a pályafutásod indulásakor és úgy vélték, hogy te képes vagy arra, hogy megdöntsd ez ő rekordjait. Nem vagy csalódott, hogy nem sikerült?

-S.V.- Nézd! Mikor aláírtam az első szerzősédem a legelső  Forma-1-es csapatomnál, egy percet sem gondoltam arra, hogy majd megjelenek, mint zöldfülű és pofátlan módon letaszítok valakit a trónról. A célom csupán az volt, hogy világbajnok válljon belőlem. És az 5 vb cím több, mint amiről én valaha is álmodtam. Abszolút nem vagyok csalódott. Miért is lennék? Ő egy nagyszerű versenyző volt, nagyszerű karrierrel. Azt hiszem magától beszél az a 7 VB cím. Ezt a rekordot sosem akartam megdöneni, vagy épp lemásolni a karrierjét, hiszen mindent a két kezi munkájával ért el. Lehet, hogy sok dologban hasonlítunk, de olyan célt, hogy rekorddöntés sosem tűztem ki magam elé.

-Ha már Schumacher. Látsz esetleg esélyt arra, hogy hozzá hasonlóan pár év kihagyás után újra a Forma-1-ben láthassunk?

-S.V.- Bonyolult kérdés. Hozzú távra ilyesmi terveim nincsenek.

-Barátod, a finn Kimi Räikkönen 3 éve a WRC-ben versenyez. Arra sem látsz esélyt, hogy oda igazolj?

S.V.-  Kecsegtető a WRC világa számomra, sokszor tettem már látogatást egy-egy szakaszon és tetsztik nekem az a világ. Nem olyan kötött a program, mint a Száguldó Cirkuszban.  Jelenleg még nem gondolkodtam a rallizáson, de ha lehetőséget kapnék az egyik ottani csapattól, akkor elgondolkodnék.

-A rajongók szívesen hallanának még felőled. Ugye fogunk még hallani és olvasni rólad?

-S.V.- Nem tűnök el a nyilvánosság elől, a csapattól ajánlatot kaptam, hogy segédkezzek a jövő évi autó fejlesztésében.  És úgy döntöttem, hogy a következő évtől anyagilag támogatni fogok egy németországi gokartpályát és azokat a kissrácokat, akik hozzám hasonló álmokat kergetnek. Az utánpótlásra mindig szükség van.

-Végül, üzensz valamit azoknak az embreknek, akik segédkeztek abban, hogy beteljesítsd álmaid?

S.V.-  Rengeteg ember van ma is körülöttem, aki azon dolgozik, hogy nekem minden a legtökéletesebben alakuljon. Névről mindenkit felsorolni nem szeretnék, hiszen hosszú lenne a lista, de röviden és velősen köszönet a családomnak, a barátaimnak, a Red Bull csapatának és nem utolsó sorban a szurkolóimnak, akik versenyről versenyre bízattak, sokszor a legőrültebb módon.”

-Mit olvasol ennyire koncentráltan? Arra sem reagáltál, hogy a nyakadba csókoltam.- ülte le mellém a férjem.

-A futam utáni interjúdat olvastam,

-Igazán?- leődött meg. – Milyen címet adtak neki?- kíváncsoskodott.

-Az egyik mondatod ragadták ki: On the way to happiness…

Vége