4.fejezet

Egész éjjel nem aludtam. Csak a történteken járt az eszem. Igazából feltettem magamnak a kérdést, hogy Berni igazat mondott-e? Miért hazudna, hiszen a legjobb barátnőm.

   Eljött a reggel 6 óra és a telefonunk csörgésére mindketten kipattantunk az ágyból. Felöltöztünk és már indultunk is a szálloda elé, ahol Seb megszállt. Sokat vártunk rá, de lényegében megérte. Elsőként Petrov lépett ki a hotel ajtaján.

-Petrov élőben is remekül néz ki! -jegyezte meg Berni hatalmas vigyorral az arcán. Én csak helyeslően bólogattam, hiszen megláttam a világ sokadik csodáját: Sebastian Vettelt! Mindenkinek osztogatott aláírást, mindenkihez volt pár  kedves szava és édesen mosolygott. Majd eljutott hozzám is. Csak mosolygott, mikor meglátott. Gondolom megismert. A pillantásunk találkozott és pillanatokig csak mosolyogtunk egymásra .Berni eközben eltűnt mellőlem. Remegett a lábam, úgy éreztem magam, mintha hirtelen egymagam állnék a világban egy óriás előtt.

-Szia! Micsoda véletlen, hogy mi mindig találkozunk! -törte meg a csendet végül Seb.

-Igen, az!-izgatott voltam, hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni.

-Jössz a boxutca látogatásra? -érdeklődött.

-Igen ,megyek.Csak várom a barátnőm. Busszal megyünk a pályára.

A hotel, ahol megszálltunk 10 percnyi autóútra volt a pályától és indult külön buszjárat is.

-Elvihetlek titeket, ha gondoljátok!-ajánlotta fel készségesen a kis német.

-Az remek lenne! -adott határozott választ Berni. Foggalmam sincs, mikor és hogyan került mellém ismét. Bosszúsan néztem rá. Valahogy nem tetszett, hogy elfogadta Seb ajánlatát. Ő udvariasan kinyitotta nekem az autója hátsó ajtaját. Bernivel nagyon jól elbeszélgettek. A barinőm élvezte a helyzetet, egész úton be nem állt a szája. Én vele ellentétben kicsit rosszul éreztem magam. Bár nagy Seb fan vagyok, mégis úgy éreztem magam, mintha egy idegen autójában ülnék…

A pálya bejáratánál levő parkolóban leparkolt. Itt megpillantottuk Nico Hülkenberg-et is. Tőle is kaptunk aláírást a tegnapi meccsen és ő is elmosolyodott, mikor meglátott bennünket. Ráadásul pont Sebastian társaságában…

-Nico rá a tanúm, hogyha a hétvége folyamán mégegyszer összefutunk, nem szabadulsz tőlem!! -kisfiús vigyorral közölte velem Seb a tényeket. Kellett egy kis idő, míg felfogtam előbbi kijelentését. Beleegyeztem természetesen. Kezet ráztunk és megborzongtam. Amint megérintettem a kezét , elmúlt az eddig gyötrő félelmem és izgatottságom. Az egész testem átjárta a keze puhasága és melegsége. El akartam menni, de hirtelen megfogta a karom és visszatartott. Egy puszit adott az arcomra, majd elviharzott. Ennyi kellett nekem ahhoz, hogy ismét kősziklává dermedjek. Meglepedten álltam és nem reagáltam a külvilágra. Nico egyből huncutul vigyorogni kezdett.

-Seb független, több, mint fél éve szakított már Hannával. Nyugodtan összejöhetsz vele,ha szeretnél. Sebastiannak nagyon tetszel, ahogy én látom. .Siessetek a boxutcába, ahol lesz az autógramm osztás. 2 kor kezdünk. -adott segítséget Nico. Hálás voltam neki a kis információért. Nem tudom, mi ütött belém, de adtam egy hatalmas puszit az arcára köszönetképpen és már húztam is magam után Bernit a boxutcába.

-Nem akartál hinni nekem az este. Remélem a nemrég történtekből eljutott a buta fejecskédik ,hogy mi a nagy helyzet.-szidott össze Berni.

-És mi is a nagy helyzet? -tettettem magam. Az ő szájából akartam hallani az egészet, annak ellenére, hogy volt sejtésem a dolgokról.

-Jajj  ne add az ártatlant. Végig figyeltelek és felcsillogott a szemed, mikor szóba került az, hogy Seb szakított Hannával. Tetszel neki. Ezt még a vak is látja. Egy olyan álom vállhat valóra, amiről rajtad kívül még több millió lány álmodik. Használd ki az alkalmat. Ha elhív bárhová is, mondj igent!! Kérlek Reni, ne szalaszd el a lehetőséget.

Jól estek barátnőm bíztató szavai, hiszen visszarángattak a valóságba. Ha ő nincs mellettem, tuti, hogy elszúrom életem legnagyobb lehetőségét.

   Elkezdődött az autógramm osztogatás és anyira elrepült az idő, hogy már Sebastian előtt állok. Először csak aláírta az autógrammkártyát, majd mikor a kezembe adta, felnézett.

-Nem tudom , hogy csináltad, hogy itt vagy , de örülök, hogy látlak. Betartom az ígéretem és nem fogsz szabadulni tőlem. Ha a barátnőd nem veszi zokon, akkor várj meg a hátamnál felállított sátorban és megbeszélhetjük a dolgot.

Mosolyogva bólintottam helyeslésképpen és megvártam a sátorban. Berni nem tudom, hol volt, de észrevétlenül tűnt el mellőlem ismét. Seb 20 perc múlva már megjelent a sátorban.

-Bocs, ha megvárakoztattalak.-kért illedelmesen bocsánatot.

-Semmi baj.

A lábaim hírtelen felmondták a szolgálatot és elgyengültem. Ha Sebastian nem kap el a derekamnál fogva, a padlóra esem. Gyorsan leültetett egy székre és egy pohár vizet nyomott a kezembe.

-Teljesen alsápadtál. Talán rosszul vagy?-aggodalmasan kérdezett az állapotom felől.

-Nem. Csak fáradt vagyok. Éjjel kevesett aludtam és az utazás is kifárasztott.

-Hol szálltál meg? A szüleiddel vagy? -faggatott tovább.

-Nem, a barátnőmmel jöttem. Land-gut-Hotel-ben szálltunk meg.

-Értem. Elvihetlek vacsorázni este?

-Igen! -határozott választ adtam és közben repestem az örömtől.

-7-kor a recepción várlak. A barinődnek átadnád az üzenetet, hogy fél 7-re jöjjön a szállodánk elé, ha találkozni szeretne Tommival?

-Öööö persze. De honnan tudod, hogy  rá várt reggel?-nem értettem, miből gondolja, hogy Berni látni akarja Tommit.

-Az autóban kérdezősködött felőle.

-Oké, persze, megmondom neki. 

Egy jó darabig csak álltunk egymással szemben. Megfagyott körülöttünk a levegő. Végül egy lehelet finom puszit adott az arcomra és elment.