56.fejezet

Az alattam fekvő Szöszi mocorgására ébredtem. Nyöszörgött és közben egy hatalmasat nyújtózott.

-Jó reggelt Szerelmem.- emeltem fel mellkasáról a fejem és rámosolyogtam.

-Neked is szépségem. Hogy aludtál?- kérdezte s rám pillantott álmos szemeivel, melyek még így is elkápráztattak.

-Remekül. Végre sikerült egy jót aludnom, zavartalan éjszakám volt. Ennek köszönhetően teljesen kipihent vagyok.- újságoltam.

-Jó neked.- bigyesztette le a száját.- Én még rettenetesen álmos vagyok. Képes lennék végigaludni az egész napot.

-Hagylak még aludni egy kicsit, de mikor kész lesz a reggeli felébresztelek. Jó lesz így?

 Bólogatott, majd hasra fordult és már aludt is, én pedig lebaktattam a konyhába, hogy megnézzem barátnőm ébren van-e már. A lépcsőn lefelé lépkedve halk zenére lettem figyelmes. Ezek a dallamok ismerősek voltak számomra, ugyanis a kedvenc finn rock bandánk tulajdonában álltak.

-Jó reggelt.- köszöntem be a konyhába, ahol Berni jóvoltából már készült is a pirítós.

-Neked is .Felébresztett a zene? Volt egy olyan gondolatom, hogy nem kéne bekapcsolnom a nappaliban a CD-lejátszót, de már úgy megszoktam, hogy zenére csinálok mindent. Üres a ház szinte egész nap, néha félek itthon ülni és a zene megnyugtat.-magyarázkodott.

-Semmi baj csajszi.- legyintettem.- Épp ideje volt már felkelnem, mert kell a segítségem, ahogy látom.

Neki is láttam kávét és teát főzni.

-Meg sem lepődöm, hogy finn zenét hallgatsz. Tommi már ebben is hatással van rád.-s zólaltam meg kis idő múlva.

-Tudod, mikor Tommi itthon van, akkor csak itteni együttesek zenéit hallgathatom. Ő nem kedveli túlságosan a mai modern zenét, én pedig tiszteletben tartom ezt, nem akarok veszekedni emiatt. Megegyeztünk, hogy mikor dolgozik ,akkor azt hallgatok, amihez kedvem van.

-Tommi? -érdeklődtem is a finn felől és közben benyúltam a hűtőbe a tojások után.

-Godolom még alszik. És Seb?

-Szintúgy. Szerintem egy bomba robbanása sem lenne képes felébreszteni, de én mindjárt megpróbálkozom ezzel.

-Még szerencse, hogy mind a kettő pasiból van, másképp csúnya dolgok jutnának eszembe.

-Hogyhogy?- kérdő tekintettel néztem rá.

-Tommi általában akkor szokott sokáig aludni, mikor egy izgalmas éjszakán vagyunk túl mindketten.- fejtette ki jobban gondolatmenetét. Így már teljes mértékben értettem, mire céloz.

-Ezek szerint izgalmas volt az éjszakátok?- kíváncsiskodtam.

-Hajjaj… az nem kifejezés.- nevettünk együtt.

-Mi ez a hangzavar hölgyeim?- jelent meg az előbb említett srác, majd kedveséhez lépett egy hosszú, forró csókra. Fölöslegesnek éreztem magam ide, ezért vettem pár tányért és a nappaliban lévő asztalt kezdtem megteríteni. A fiatalok édes perceit nem zavarva szépen, csendben lépkedtem a nappali és a konyha között. Mikor az asztalra felkerült minden, mely négy személynek elegendő, megindultam az emeletre, hogy Párom felébresszem.

   Lehuppantam az ágy szélére és épp ébreszteni akartam, mikor álmában beszélni kezdett. Az én nevem hajtogatta folyamatosan. Hirtelen az futott át az agyamon, hogy beteg, hogy talán emiatt beszél álmában. Megérintettem a homlokát, de hőemelkedésnek semmi jele nem volt. Aztán hirtelen kipattantak a szemei, meg is ilyedtem kissé. Amint meglátott, azonnal felült az ágyon.

-Jajj szívem olyan csodálatos álmom volt.

-Komolyan? Meséld el, mert kíváncsi vagyok.- törökülésbe helyeztem magam és izgatottan vártam a mesélését.

-Igaz, hogy csak egy álom volt, de mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez a valóságban is megtörténjen.- megfogta a kezem és elkezdte a maga kis “beszámolóját”.- Az esküvőnk után rögtön elmentünk nászútra. A tenger mellett, a homokban ültünk egy tengerparti kunyhó előtt és néztük egymást a naplemente kíséretében. Hosszú fehér ruhában voltál, mely kimemelte az egyre jobban gömbölyödő pocakodat.- ez jelentette a pontot, mely elősegítette az elérzékenyülésem.- Szerelmes szavakat suttogtunk egymás fülébe, minden  érintésünk tüzelt a vágytól, a szerelemtől. Aztán édes kacajra kaptunk fel a fejünket. A kisfiúnk önfeledt nevetése volt ez. Ő a homokban ült és homokvárat épített. Te falálltál mellőlem, odamentél hozzá és a karjaidba vetted. Én is mellétek léptem és, mint egy boldog család ölelkeztünk. Az egyik kezem a pocidra kúszott és megéreztem, ahogy a második közös babánk rugdolózik. A terhességed alatt először. Mint mondtam, bízom abban, hogy ez nem csak álom marad és egyszer pont ugyanígy fogunk a tengerparton ülni: friss, boldog házassokként az első közös gyerkőcünkkel, te nagy pocakkal. Azt hiszem, hogy ezzel a képkockával koronáznánk meg a kapcsolatunk és magát ezt a mesébe illő szerelmet.

-Oh Seb.- az ölelésembe zártam Őt. A szavai mélyen megérintették a lelkem.- Ne vedd zokon Édesem, de kíváncsiságból muszáj megkérdeznem, hogy hány gyermeket szeretnél? Csak, hogy tudjam mire kell felkészülnöm.

-Négyet!- kapásból rávágta mindenféle gondolkodás nélkül.- Két kislányt, két kisfiút, hogy pontosítsak. Ők lennének a szerelmünk gyümölcsei. A lányok rád hasonlítanának ,a gyönyörű szemeid,  édes mosolyod örökölnék. Minden pasit elcsábítanának, mint ahogy te engem pár hónappal ezelőtt. Szeretnék vigyázni rájuk, a hercegnőimre. El szeretném kísérni őket az oviba, később a suliba és az apai szigort elővéve leszidni őket, ha a megbeszéltnél későbben érnek haza egy buliból.

-Én pedig azt szeretném, hogy a fiaink olyan tehetségesek és sikeresek legyenek, mint amilyen Te vagy. Tudom, hogy remek apa leszel, hiszen Norbert is az. A szüleidtől csak jó példát láttál, a legjobb nevelést kaptad. És tudd, egy cseppet sem lep meg az, hogy ennyi gyermeket szeretnél. Valahogy számítottam erre a szép kerek számra, ugyanis népes családban nőttél fel, ahol szintén négy gyerek nevelkedett.

   Kicsit elbeszélgettük az időt, ezért gyorsan rendbe szedtük magunkat és lementünk enni. Azt hiszem kicsit elkéstünk, ugyanis vendéglátóink már majdnem befejezték a reggelizést.

-Ne haragudjatok, hogy ennyit késtünk.- kértem elnézést és helyet foglaltam.

-Semmi baj. Nyilván volt jobb dolgotok is, mi megértjük.-vigyorgott kajánul Berni.

Ilyenkor, mikor csak a szexre tud gondolni, szívesen fejbe kólintanám. Megreggeliztünk és nekiláttunk a mosogatásnak. Közben barátnőmnek támadt egy zseniális ötlete.

-Nem lenne kedved bejönni velem a fővárosba? Elfogyott pár alapvető élelmiszer és tegnap reggel az egyik üzlet kirakatában megpillantottam egy isteni táskát. Az első gondolatom az volt, hogy haza kell jönnie velem. Nem bírom nem megvenni.

-Benne vagyok. De a srácokkal mi lesz?- érdeklődtem a jelenlegi legnagyobb probléma megoldásáról.

-Jajj Reni, tudni kell elszakadni tőlük. Én tudom, hogy szeretitek egymást Sebivel és ez jó. De nem vezet jóhoz az, hogy mindig egymás nyakán lógtok. Neki is kell a szabdság és neked is. Amúgy el lesznek ők ketten, nyugodj meg. Tommitól valami olyasmit hallottam, hogy edzésbe fogja Sebastiant. Kondiban kell tartani valahogy a párod, mert ugye versenyei vannak.

    Tommit nem nagyon foglalkoztatta, hogy mi elmegyünk  itthonról pár órácskára, ő egy  “Jól van, menjetek csak”  mondattal lerendezte az egészet. Bezzeg Párom elég csípősen reagált mindenre, egy fülig érő vigyor kíséretében:

-Aztán nemhogy elszöksz valami jóképű finn sráccal.

-Jól van Vettel, ezért még számolunk, ha hazajövök!

   -Te tudsz vezetni? Mióta van neked jogsid?- elképedve néztem barátnőmre immár Tommi autójában ülve.

-Úgy másfél hete rendelkezem vezetői engedéllyel. Nem volt lehetőségem közölni veled ezt a nagyszerű hírt mert ugye…- kis szünet következett.- … meghalt nagyid. Keveset beszéltünk akkor.

-Értem.S emmi gond. Gratulálok azért.

   Beléptünk egy hatalmas épületbe, ahol aztán minden volt, ami szem-szájnak ingere. A földszinten volt egy szupermarket, amit meg is céloztunk. Vettünk pár fontos élelmiszert, fizetés után pedig a szatyrokat bedobtuk a parkolóban álló jármű hátsó ülésére. Ezután megcéloztuk a pláza többi szintjét is, ahová egy mozgólépcső segítségével jutottunk fel. Azt első emeleten volt 3D-s mozi, fittneszterem és gyorsbüfé is. A következő emeleten pedig különféle ruhásüzletek foglaltak helyett, márkásabbnál márkássabb ruházati termékekkel, szépségápolási szerekkel és kiegészítőkkel. Barátnőm első dolga az volt, hogy megvette a kiszemelt táskát. Széles és elégedettséget sejtető mosollyal az arcán lépett ki a kis helységből. Időnk volt rengeteg  és, ha már itt voltunk, akkor benéztünk minden egyes üzletbe. Menőbbnél menőbb cuccokat láttunk a legkedvezőbb áron. Pár dolgot 70%-kal olcsóbban is meg tudtál venni a tavaszi kiárusításnak köszönhetően. Én a parfüm részlegnél néztem szét, ugyanis muszáj volt vennem, mert kifogytam. Még szerencse, hogy gondoltam arra, hogy Berni biztos el fog ráncigálni shoppingolni, ezért hoztam magammal pár eurót a zsebpénzemből.

-Szerinted jó az illata?- dugtam barátnőm orra alá az egyik kis üveget.

-Férfi vagy női szemmel kérded? Mert nem mindegy.

-Most megfogtál. Leginkább az érdekelne, hogy Sebinek tetszene-e?

-Szinte gondoltam. -nevetett.- Nem értem mitől félsz. Amúgy is oda van érted meg vissza, ha ezt az illatot megérzi rajtad ,akkor még kanosabb lesz.

  Láthatóan jól szórakozott a saját maga elképzelésén, míg én puffogtam egy sort. Ez van, ha egy ízig-vérig szókimondó barátnőd van. Merthogy Berni az a típus, aki mindig megmondja a tutit. Kicsit pikáns megjegyzés volt ez a részéről, ám lényegretörő és valahol a szívem mélyén pont ezt akartam hallani a szájából. Vagy legalábbis valami ehhez hasonlót. Azt hiszem…

   Eléggé lejártuk már a lábunkat, ezért úgy határoztunk, hogy megpihenünk, közben pedig csillapítjuk a szomjunkat. Ám előtte barátnőmnek ki kellett mennie a mosdóba. Kezembe adta a kézitáskáját, hogy amíg ő elvégzi a dolgát, vigyázzak rá. Épp csipogni kezdett a telefonja.

-Megnéztéd kérlek, hogy kitől kaptam SMS-t?

-Persze.

Benyúltam a táskájába, ám a mobilja helyett más valami akadt a kezembe. Egy gyógyszeresdoboz ezzel a magyar felirattal: ”fogamzásgátló”.

-Reni itt vagy? Ki keresett?

A zsebembe csúsztattam a kis dobozkát, előkotortam valahogy a kis készüléket és megnéztem az üzenet feladóját.

-Öhhmmm… Tommi volt az.

-Oké. Majd felhívom a kocsiban.- mondta, miközben megmosta a kezeit.

   Leültünk a gyorsbüfébe inni egy üdítőt. Kíváncsiságom ekkor érte el a tetőfokát.

-Véletlenül ezt találtam a táskádban. Mióta szeded? -tettem a pohara mellé a kis dobozkát.

-Reni én… Ez nem az, amire te gondolsz! Azért szedem, mert… tudod, hogy azokon a napokon nagyon nehezen bírom a görcsöt. A neten azt olvastam, hogy az antibébi fájdalomcsillapító hatásassal bír.- magyarázkodott kissé zavartan. Ez az egyik ok ,amiért nem hittem neki.

-Berni, engem nem tudsz becsapni. A múltkor mondtad, hogy még nem szeretnél kisbabát. Szóval mióta szeded?- kötöttem az ebet a karóhoz.

-Mióta összeköltöztünk, úgy 5 hónapja. Elég aktív nemi életet élünk és muszáj szednem. Egyenlőre egyikünk fejében sem fordult meg a gyerekvállalás lehetősége és nem akarok egy nem kívánt terhességet. A másik ok pedig az, hogy megtaláltam a számomra megfelelő intézményt Helszinkiben, ahol tanulhatok tovább. Három év múlva diplomával a kezemben betegápoló lennék. Érted már, hogy miért van szükségem erre a gyógyszerre? Egy kisbaba most rosszkor jönne a céljaimat nézve.

-Én teljes mértékben megértelek téged és az érveidet is. Boldoggá tesz az, hogy ennyire céltudatos vagy. Nincs jogom felelősségre vonnom téged a tetteid, döntéseid miatt. Felnőtt nő vagy, neked kell eldönteni, hogy számodra mi a jó, a hasznos. Azért remélem, hogy Tommi tud mindezekről.

-Nem. Nem mondtam el neki.

-Tessék?- lepődtem meg teljesen, azt hittem, hogy azonnal lefordulok a székről.-Berni hogy vagy képes elhallgatni előle ezt a nagyon fontos dolgot? Van fogalmad arról, hogyha tudomást fog erről valahogy szerezni, akkor nagyon ki fog akadni? Szerintem jobban jársz- a kettőtök érdekében mondom- ,ha elmondod neki. Szeret téged tiszta szívéből, biztos megért majd. De nem akarok beleszólni az életedbe. Ez csak egy tipp volt. Csupán azt szeretném megelőzni, hogy megint összevesszetek.

-Igazad van. -sütötte le szemeit.- Beszélek majd vele, ígérem.

   A csajos délelőttnek is vége lesz egyszer, ideje volt hazamennünk. Tommi már türelmetkenkedve várta, hogy kedvese hazamenjen, mert végeztek a programjukkal és már farkas éhesek. Néha felteszem magamnak a kérdést ,hogy mire mennének a férfiak nők nélkül. Még jó, hogy vagyunk olyan vajszívűek, hogy főzünk rájuk, mosunk nekik és takarítunk utánuk. Persze ezekkel nincs gond, ha kellőképpen meg is hálálják nekünk ezeket.

   Leparkoltunk a ház előtt. Sebastian amint meglátott minket, elénk is sietett. Úgy döntöttem, hogy megviccelem egy kicsit a reggeli beszólása miatt.

-Emlékszel még arra a srácra, aki segített kiválasztani nekem a parfümöt? Míg te a mosdóban voltál, leült mellém a büfébe és elhívott randizni.- újságoltam barátnőmnek egy kaccsintás kíséretében, hogy tudja, csak poénkodom.

Aztán szembetaláltam magam Sebastiannal. Értelmetlen képett vágott, másodpercek leforgása alatt a szemeiben, a vonásain több dolgot fedeztem fel, mint az eddig együtt töltött 7 hónap alatt összesen: bánatot, fájdalmat, dühöt, félelmet. Ő még mindig leblokkolva állt a kert kellős közepén, miközben Bernivel már a kabátunkat akasztottuk fel a fogasra.

-Kicsit erős volt ez a vicc részedről, úgy érzem.-szidott össze.

-Most, hogy mondod lehet, hogy igazad van.-húztam el a szám.- Azt hiszem bocsánatot kell kérjek Tőle, mert ezúttal már túlőttem a célon.

    Felmentem a szobába, átöltöztem, befújtam magam az új szerzeményemmel, hátha kicsit el tudom csábítani Őt és könnyebb lesz részéről a megbocsátás. Lesétáltam a lépcsőn, ám megtorpantam a nappaliban. Párom a konyhában állt Berni mellet. Beszélgetésük a vékony falak miatt az én füleimhez is eljutottak.

-Berni nyugtass meg valahogy kérlek. Mond azt, hogy rosszul hallottam vagy, hogy csak viccelt Reni és semmilyen pasi nem hívta el őt randizni.- könyörgött kétségbeesetten.

-Egyetlen egy fiúval sem találkoztunk, az a srác ,akit a párod említett, nem is létezik. Azért találta ki ezt a kis kegyes hazugságot, hogy kiegyenlítse a számlát a reggeli csípős megjegyzésed miatt. Nem esett túl jól neki ez. Ezt remélem belátod.

  Sebas egy hatalmasat sóhajtott, mintha hirtelen egy 10 tonnás kő huppant volna a válláról a földre. Megfordult és szembe találta magát velem.

-Édesem! Még egy ilyen aprócska kis füllentés és olyan lesz az orrod, mint Pinokkióé.- nevetett. Én azoban nem tudtam nevetni és viccesre venni a figurát.

-Ne haradudj rám.- álltam bűnbánóan előtte. A lelkifurdalás darabokra szaggatta a lelkem.- Nem tudtam, hogy ennyire rosszul fogsz reagálni. Egy ártatlan kis viccnek szántam,tényleg.

-Azt hiszem, hogy egyenlőek vagyunk, mert te a reggeli kis viccem miatt húztad fel az orrod. Gyerekes húzás volt tőlem, ezt elismerem.

-Jó, felejtsük el, én azt mondom.

Átöleltük egymást és bíztam abban, hogy megérzi az új illatot rajtam.

-Hmmm…mi ez a jó illat? Csak nem az új parfümöd?-tudakolta.

-De.- bólogattam.- Tetszik?

-Olyannyira, hogy jobban kívánlak, mint eddig valaha.- suttogta érzelmesen és megnyalta a szája szélét.

-Csillapíthatjuk a vágyad, ha gondolod.- kacérkodtam vele és már megindult volna velem az emeletre, hogy csodás perceket okozzunk egymásnak. De hangsúlyoznom kell a volna szót barátnőm miatt.

-Ki jön nekem segíteni ebédet főzni?- kiabált a konyhából.

-Bocs, hogy ezt mondom, de kedvem lenne a barátnődet a Marsra száműzni! Két nap alatt már másodjára húzza keresztül a számításaink. -duzzogott a német.

-Egyet kell értenem Veled Édes.- sóhajtoztam színpadiasan.- De reménykedjünk abban, hogy harmadjára már senki sem fogja megzavarni a kis együttléntünket.

*********

   Azt hiszem, hogy a nagy baráti összejövetelek nem is emlélezetesek pizza és Cola nélkül. Rendeltünk is vacsorára, melyet a futár házhoz is szállított. A kanapén ettük a nem épp egészséges kaját és közben a híradót néztük. Eddig nem sok alkalmam volt finn csatornákat nézni, s ennek most minden pillanatát kiélveztem. Talán egyszer én is ráveszem arra magam, hogy finnül tanuljak. A híradó után következett természetesen az időjárás jelentés. Nem sokat értettem abból, amit a meteorológus mondott, de a lényeget egyből kiszúrtam. Remek tavaszias időjárás várható a következő napokban, 14-16 fok közötti hőmérséklettel és sok-sok napsütéssel. Berni és Tommi elkezdtek finnül társalogni. Seb kérdezte is tőlem, hogy vajon miről lehet szó, míg én egy válhúzással fejeztem ki, hogy gőzöm nincs miről diskurálhatnak.

-Arra gondoltunk, hogy kihasználhatnánk ezt a szép tavaszias időt, valamint azt is, hogy Tommi szabadságon van. Nem lenne kedvetek egy kis erdei kalandhoz? Túrazhatnánk itt a közeli erdőben ,horgászhatnánk is és az is megfogalmazódott bennem, hogy éjszakára sátrat verhetnénk. Mit szóltok?

Összenéztünk Sebastiannal és hagytam, hogy Ő döntsön.

-Ez nagyon szuper ötlet Berni. Amúgy is szerettem volna sétálni egy jót Renivel a természetben. Szerintem ígéretesnek tűnik.

   A következő programunk a pakolás volt. Barátnőmtől kaptam egy hátizsákot, abba gyömöszköltem bele pár darab ruhát kettőnknek. Ezután barátőmnek kellett egy kis segítség a hűtőtáskába pakoltunk bele italokat, ételeket. A fiúk sem tétlenkedtek: előkeresték a sátrat ,a horgászfelszerelést, majd a csomagtartót töltötték meg. Remek ötletnek tűnt így este mindent előkészíteni, bepakolni, hiszen holnap korán indulunk és ilyesmivel fölösleges volna az időt tölteni. Azt hiszem jól fogom érezni magam, egy életre szóló élménynek fog ez a kis túra számítani. Főleg úgy, hogy olyan emberekkel leszek körülvéve, akikkel bármilyen helyen és bármilyen körülmény között remekül érzem magam.

**********

   Reggel reményekkel tele, izgatottan keltünk mindketten .Egy gyors csók után következett a reggeli teendők sora: mosakodás, felöltözés,f ésülködés. Rendbehoztam egy kicsit a szobánkat, majd teljes harci szerelésben, indulásra készen megjelentünk a nappaliban. Berni épp ellenőrizte, hogy elzárta-e a csapokat, hogy kihúzta-e az elekrtonikai cikkeket az áramból, míg Tommi funkcionálta a risztót. Pontosan 7 órakor már útban voltunk az igazi, emlékezetes finnországi kalandunk felé.

   Fél óra autóút után egy táblát láttam finnül, melyen gondolom a tó vagy az erdő neve  volt feltüntetve: Saimaa(Szaimaa)

Az autóútról kis idő múlva Tommi letért ,majd pár perc után megálltunk egy füves tisztáson. Néhány virág már illatozott, életre kelt a hosszú, hűvös éjszaka után. A fű még vizes volt a harmattól. A madarak csiripeltek, dallamos kis ének kényeztette hallószerveinket.   A két fiú felállította a négy személyes sátrat. Barátnőmmel leterítettünk egy plédet a fűre és nekiláttunk a reggeli elkészítésének. Nem kell nagy reggelire gondolni. Egy ilyen kis túrára ez ember szalonnát, felvágottat, paradicsomot, hagymát visz magával.

-Elmegyünk Tommival feltérképezni a terepet és fát gyűjteni.- lépett mellénk Seb.

-Menjetek csak.V igyázattok magatokra.- adtam egy szerelmes csókot útravalóként és pár pillanat múlva már eltűntek az erdőben.

   Ahogy elmentek a fiúk Berni azonnal bekapcsolta a rádiót a kocsiban. Maximumra tekerte a hangerőt, ugyanis egy nagyon jó számot sugároztak. Szorgalmasan készítettük a reggelit, közben hangosan énekeltünk. Egyikünknek sem volt jó hangja, valószínűleg, hogy a Megasztárban vagy az X-Faktorban be se válogatnának minket a legjobb 12 közé. Hiányzott már mindez, ami évekkel ezelőtt mindennapos volt, meghatározta az életem jelentős szakaszát. Fenekestül megváltozott az életem, a régi, megszokott dolgok eltűntek az életemből és helyette más fontos dolgok vették át a szerepet. Nem akarom okolni Sebastiant, de valljuk be, hogy ebből a sok változásból Ő is jócskán kivette a részét. Nyilván nem könnyű átlagos életet élnem egy Sebastian Vettel nevű srác mellett, de eddig ez sikerül. Hála barátainknak, akik távol állnak a közmédiában való szerepléstől.

-Tegnap este beszéltem Tommival arról a dologról.- szakította meg a hosszú belső monológom barátnőm.

-Igen?- érdeklődve kaptam fel a fejem.- És hogy fogadta?

-Nem volt túlságosan elraggadtattva. Számon is kérte, hogy mégis mi a fenéért van nekem szükségem gyógyszerre. Az első gondolata az volt, hogy nem akarok tőle kisbabát, hogy eszem ágában sincs családod alapítani vele, hogy csak játszadozom vele és az érzéseivel. Az érveimet sem akarta meghallgatni, majdnem veszekedésig fajult a dolog. Aztán erőt vettem magamon és elmondtam neki mindazt, amit veled is közöltem .Igazad volt, megértette ,ugyanis tiszta szívéből szeret, mint ahogy én is őt. Csak egy valamit kért tőlem a teljes megbocsátás érdekében: hogy dobjam ki a gyógyszereket és, hogy többé meg se forduljon a fejemben, hogy ilyesmit szedjek. Nem akarja, hogy szedjem, ugyanis fél a mellékhatásoktól.

-Értem. Amúgy nem feltétlenül kell gyógyszert szedned ahhoz, hogy ne ess teherbe. Tomminak is vissza kéne vennie e tempóból néha. Fusson le vagy 20 km-ért és akkor garantáltan nem lesz kedve szeretkezni.- nyilvánítottam ki véleményem vigyorogva, bár teljes mértékben tudtam, hogy ezt nem lesz olyan könnyű kivitelezni, mint ahogy én azt elképzelem.S ebastianból kiindulva mondom ezt. Néha Ő is eléggé be van indulva, nehézségek árán tudom csak leállítani. Bele sem merek gondolni abba ,mi lesz, ha összeköltözünk. Szerintem nem lesz megdöbbentő az, ha naponta egymásnak essünk…

   Egy kis csend állt be köztünk, melyet a mellkasomból felszakadó hatalmas sóhaj tört meg.

-Reni mi a baj? Hirtelen, a semmiből olyan gondterhelt lettél. Nekem bátran elmondhatod,h a nyomaszt valami. Ne tartsd megadban, mert akkor csak rosszabb lesz.- átült mellém és átkarolta a vállam.

-Minden egyes nap eszembe jut nagyim.  Eltelt egy hét a temetés óta, de az agyam még mindig nem tudta felfogni azt a szót ,hogy “eltávozott”. Mint egy hülye ,reménykedem a nagy csodában, hogy feltámad .Mikor a repülőn ültem olyan furcsa érzés uralkodott el rajtam. A felhők között voltunk, közel a Mennyországhoz. Szinte magamon éreztem a simogatását, közel magamhoz az illatát, a közelségét. Hülyének nézhetsz Berni, de így van.

-Nem tartalak hülyének.V elem is valami hasonló történt. Emlékszel még arra, mikor apu tavaly nyáron kórházba került?- bólogattam.- Egész nap nyomott volt a hangulatom, ideges voltam, rossz volt a közérzetem. Mintha megéreztem volna azt, hogy apa balesetet fog szenvedni. De fel a fejjel csajszi, a nagyid odafenn van, jó helyen, angyalok között .Lát téged és nagyon boldog ,hogy itt vagy velünk .Biztosan nem akarja azt, hogy miatta szomorkodj. Nyugodt lélekkel hagyott itt, hiszen melletted vannak a szüleid, Sebastian és természetes mi is. Bármi van, mi mindig meletted állunk majd. Sosem hagyunk magadra.

-Ezért hálás is vagyok nektek .Sebastian tartja bennem a lelket. Ha Ő nincs és nem könyörgött volna nekem azért, hogy jöjjünk el, akkor most a könyveim felett gubbasztanék, irodalom tételekkel fárasztanám az agyam.

-De szerencsére itt vagy és élvezd is ki ezt.- váltott pozitív gondolkodásmódra.

   Időközben a srácok is megérkeztek, egy-egy csokor margaréta kíséretében.

-Virágot annak a virágnak, amely a legszebb és legillatosabb kerek e világon.

-Köszönöm Édes. Gyönyörűek ezek a virágok.- viszonoztam a gesztusát egy csókkal.

-Reggeli után nem lenne kedved sétálni velem? Csak mi ketten, kéz a kézben. Legalább Tommi és Berni is tudnának romantikázni egy kicsit, kettesben.

-De. Jól fog jönni egy kis mozgás. És igazad van ,nem jó az, ha folyton a nyakukon lógunk.

   Az idő egyre melegebb lett ezért úgy gondoltam, hogy ideje lenne öltözéket változtatni. Bementem a sátorba és már egy vékonyabb nadrágot húztam fel, mikor szembenéztem egy varangyos békával. A párnám mellett brekegett. Rajtam pedig eluralkodott a pánik, remegni kezdtek a végtagjaim. Hirtelen nem tudtam mihez is kezdjek, majd végre kijött egy hang a számon: visítani kezdtem. Pár pillanat múlva Sebastian kétségbeesett ábrázattal kukkantott be a sátorba ,én pedig a zöld békára mutattam. A hideg futkosott végig a hátamon, mikor a kezébe vette és még jobban mutogatta nekem. Borzolta a kedélyeket rendesen.

-Nem szeretnéd megcsókolni? Hátha szerencséd lesz és átváltozik herceggé.-vigyorgott.

-Sebastian tüntesd már el előlem ezt az ocsmány állatot!!- parancsoltam rá kissé erélyesen. Megérte, mert végre eltűnt az álattal együtt. Sikerült felöltöznöm végre és kimásztam a helységből. Láttam, ahogy Seb a kétéltűt a vízbe dobja. Ezután elégedetten léppett vissza hozzám.

-Volt béka, nincs béka. Nem kellett volna ennyire megrémülnöd, ez csak egy ártatlan kis béka,n em bántja az embert. Jobban fél ő te tőled, mint te ő tőle.

-Felfogtam, hogy egy béka volt! -üvöltöttem. Barátaink meglepetten néztek felénk.- Ugyanez mondható az egérre is, az is ártalmatlan, Te mégis félsz tőle. Legközelebb én is egy ilyen cuki kis állatkát fogok a képedbe nyomni, hogy megcsókold. Hátha valami negymellű gebévé fog átváltozni. -gyúnyolódtam.

-Reni kérlek ne csinád ezt, ne kiabálj velem. Én csak viccelődni akartam, hogy múljon el a rémületed és megnyugodj.- érintette meg arcom kezeivel, de én azonnal lefejtettem bőrömről azokat.

-Hogy megnyugodjak? Csak azt kellett volna csinálnod, hogy kidobod a sátorból. De nem, te még a képembe nyomod azt az ocsmányságot, mikor láttad, hogy mennyire meg voltam rémülve. Ezután menj, sétálj egyedül az erdőben. Semmi kedvem a társaságodhoz egy darabig!!

    Bevágtam a durcit és levágtam magam a plédre. Kis idő múlva láttam, ahogy Seb egy sörösüveg kíséretében elhagyja a sátort és úgy tesz, ahogy én kértem: az erdő felé veszi az irányt. Nem foglalkoztam ezzel, inkább kinyújtóztam és élveztem a kellemes tavaszi napsütést. Hagytam, hogy a bőröm beszívja magába a D-vitamint.

********

    Az erdő legmélyén sétálok. Nem is! Ide a megfelelő kifejezés a bolyongok. Elindultam egy adott percben Seb után, mert kezdtem kellemetlenül érezni magam a történtek miatt. A veszekedés nagyrészt az én hibám. Mindenképp bocsánatot akarok kérni Tőle, ha lehet négyszemközt. Berni és Tommi nem is tudják, hogy eljöttem. El voltak foglalva az ebédhez szükséges hal kifogásával, én pedig kaptam az alkalmon és észrevétlenül elszöktem. Az erdőben folyamatosan Seb nevét kiálltom, nézek jobbra-balra, de sehol sem látom. Egyre beljebb mentem,a  rengeteg fától nem láttam a kiutat, az ágak sűrűek voltak ,azért erre a helyre alig sütöttek be a Nap sugarai. Eljött az a pillanat, mikor értelmetlennek találtam azt, hogy itt bolyongok.

-Talán Seb már nincs is itt az erdőben.

Rávettem magam arra, hogy visszamenjek  a helyre, ahol sátort vertünk, de hirtelen nem tudtam, hogy merre induljak.

-Istenem! Azt hiszem, hogy eltévedtem .Csak segíts innen kijutnom, könyörgök!!-imádkoztam a tekintetem az égre szegezve.

 Elindultam mégis egy irányba reménykedve abban, hogy megtalálom a kiutat ebből az elhagyatott erdőből. Az idő teljesen kiesett, a Nap már lemenőben volt. Szaporábra vettem lépteim, szerettem volna még sötétedés előtt innen eltűnni. Megörültem, mert pár 100 méterre előttem egy ismerős tisztást pillantottam meg. Örömöm korainak bizonyult, ugyanis egy hatalmas, éhes medve két lábra állt előttem. Megrémültem jó alaposan és vissza is fordultam abba az irányba, ahonnan ide jutottam. Futottam a medve elől, folyamatosan hátrafelé néztem ,ugyanis féltem ,hogy utolér és ennek meglett az eredménye: belebotlottamegy kidőlt fa törzsébe, melybe sikerült bevernem a fejem…Saimaa tó