8.fejezet

   Mikor vissza értünk a szobába, Berni nagyon ki volt borulva. Szegény Tommi sem tudta megvígasztalni. Nekem igazából csak most jutott el az agyamig, hogy az este mit is csináltam. Sajnos Berninek igaza volt: Seb könnyen megbocsátott, viszont az ő megbocsátása már nagyobb falat lesz. Mikor Berni rám szegezte a tekintetét ,csak düht és megvetést láttam a szemeiben. A legszívesebben elsülyedtem volna a föld alá szégyenemben. Nem érdekelt, ha nem bocsát meg, hiszen megérdemlem, csak helyre akartam azt hozni, hogy maradjo és tovább randizgasson Tommival.

-Berni, az este nagyon hülyén viselkedtem. Csúnya és értelmetlen dolgokat vágtam a fejedhez. Nem kérem azt, hogy megbocsáss, csak azt szeretném elérni valahogy, hogy nem menj el. Tomminak szüksége van rád és neked is Tommira. Nem érdemelnétek meg, hogy összevesszetek. Főleg nem miattam. Igazad volt az este, Seb megbocsátott nekem, de te már nehezebben fogsz. Az egyedüli akinek haza kell mennie, az én vagyok!

Pakolni kezdtem. Seb volt a támaszom, bár ő is félve és értetlenül bámult rám.

-Nem akarom, hogy elmenj!-kapta el a kezem Berni. -Igazából én is hibás vagyok, hiszen rossz hangnemben kezdtem el a beszélgetést. Maradnunk kell és ki kell élveznünk minden egyes percet.

Seb hirtelen súgott valamit Tommi fülébe. A finn előszeretettel bólintott, erősen megragadta Bernit és hosszasan megcsókolta. Örültem, hogy minden jóra fordult végül. Seb ölében ülve néztem végig ezen romantikus jelenetet. Sajna mi sem maradhattunk ki:

-Ti se maradtok ki! Most mi fogunk megbámulni benneteket, szóval csókot kérünk!!- unszolt minket tapsolva Tommi és Berni. Szégyenkezve néztem Sebire. Ez lesz az első közös csókunk és bevallom remegtem. Féltem ettől az egésztől. Valami miatt minden egyes porcikám kívánta ezt a csókot, csak abban nem voltam biztos, hogy Sebastian is ezt akarja-e? Míg magamban ezen gondolkodtam, Seb kezdeményezett és az ajkait az enyémre tapasztolta. Nem lett mély és romantikus csók, inkább csak egy gyors puszi. Persze ez is elég volt ahhoz, hogy totálisan elpiruljak.

-Jösztök a pályára velünk? -törte meg a csendet Tommi.

-Aha, örömmel. 15 perc múlva találkozzunk a hotel recepcióján, oké?-választol helyettem Berni.

-Oké.-helyeselt a két srác és kimentek a szobából. Még a folyosó végén is hallottuk a nevetésüket.

-Még hogy nem jön be neked Sebastian!! -ugratott Berni.

-Nagyon kérlek ne kezd már megint!-vigyorogva kérleltem.

-Amit láttam azt láttam.- folytatta barinőm, miközbe elkezdtünk készülődni. -Élvezted a csókját. És az ölébe hogy is kerültél? -faggatott tovább, csakhogy húzza az agyam.

-Igen, jól esett! De nem tudom miért? Egy igazán különleges érzés fog mindig el, mikor a közelében vagyok. Mikor mellette vagyok úgy érzem, hogy a világ megszűnik és csak mi ketten vagyunk.

-Egy magyarázat van csak: szereted őt!- állapította meg.

-Hajjjj…ez az, amit nem tudok. Ha mégis ez az igazság, akkor mégsem lehetek együtt vele. A távolság és a szüleim miatt. -szomorodtam el teljesen.

  Rajtam egy szűk farmer nadrág, egy fekete fodros top, egy szürke kötött boleró és egy fehér balerin cipő volt. A fiúk már ott várakoztak a recepción.

-Ismét azt kell mondanom, hogy nagyon gyönyörű vagy- bókolt Seb.

-Köszönöm.-lesütöttem a szemem, mert nagyon zavarba voltam.

A hotel előtt jó néhány rajongó várta Sebit, addig én beültem az autóba és úgy vártam meg a németet. Berni és Tommi azonban elvonúltak valamerre. Bő 15 perc is eltelt, mikor Seb végzett és addigra a két fiatal is visszajött. Látszólag nem volt köztük rendbe valami. Az anyós ülésből láttam, hogy mindketten nagyon idegesek és Tommi kicsit idegesen csapta be a kocsiajtót. Sebivel össze is néztünk, de nem mertük megkérdezni tőlük, hogy mi lehet a gond.

Csend uralkodott az autóban egész végig. Ilyen állapotban érkeztünk meg a pályára. Bernivel egyből megcéloztuk a büfét, hiszen  már nagyon éhesek voltunk. Nico Hülkenberg is csatlakozott hozzánk.

-Sziasztok csajok! Reni, te még tartozol nekem egy kis élménybeszámolóval, hogy végül Seb betartotta-e az ígéretét.- kíváncsiskodott a Force India német tesztpilótája.

Én minden élményem megosztottam vele. Muszáj volt, mert nem hagyott addig békén, míg nem hallott minden részletet.

Reggeli után Nico magunkra hagyott. Ekkor megcsörrent Berni mobilja.A kijelzőn Tommi nevét fedeztem fel.

-Míért nem veszed fel? -kérdeztem, mikor láttam, hogy hezitál.

5 percig beszélgettek, aztán Berni idegesen csapta le a mobilt az asztalra.

-Mi a baj? Mióta reggel eltűntetek ,nagyon közömbösen viselkedtek egymással!

-Nem tudom mit tegyek. Azt mondta, hogy nagyon tetszem neki és megkérdezte, hogy akarok-e vele járni.- öntötte ki a szívét nekem.

-Ettől féltem. Mit mondtál neki?-bíztam abban, hogy semmi őrültséget nem csinált.

-Egyenlőre azt, hogy még gondolkodom. Anya miatt nem tudok erre a kérdésre választ adni. Nem tudom, hogy neki tetszene-e, ha Tommival járnék.

-Ezt Tomminak is elmondtad?

-Dehogyis! Nem akarom, hogy tudja, hogy anya miatt vacilálok. Szerintem gyereknek nézne, ha elmondanám, hogy anyámtól függ minden.-kezdett egyre jobban kiborúlni.

-Meg kell mondanod neki az igazat. Ha szeret meg fogja érteni. Ha nem mondassz neki egy értelmes indokot, hogy miért vacilálsz, akkor azt fogja hinni, hogy csak játszol vele és az érzelmeivel. Tetszik neked, ugye?-tettem fel a kérdést.

-Igen. Nagyon is. Annyira szeretnék vele járni!-lelkesedett.

-Akkor beszélj vele.

 Épphogy sikerült megnyugtatnom, Tommi máris megjelent egy hatalmas plüssmacival a kezében.