52.fejezet

    Édesanyám állt előttünk teljes egészében. Azt hiszem ez a jobbik változat, hiszen ha Seb nyitott volna ránk, az botrányos lett volna. Bár így is, úgy is Seb elé kell majd állnom. Csak az a kérdés, hogy hogyan. Anya nagyon dühös volt, egy felbőszült bika módjára fújtatott. Ebben a másodpercben képes lettem volna akár a föld alá is elsüllyedni szégyenemben. Mindezt azért, hogy ne kelljen sem a szüleim, sem pedig később Sebastian szemébe néznem. Azonban tudom, hogy a tettem következményeit vállalnom kell.

-Ajánlom neked Májer Renáta, hogy valami értelmes magyarázattal állj elő, amit mi és szegény Sebastian is elhisz majd. És ne keress kifogásokat a tettedre!- mondata után becsapta a szobám ajtaját.

-Reni megtudom magyarázni!T avaly óta tetszel nekem és…-kezdett hablatyolni Balázs, de én közbe vágtam.

-Nem akarom hallani ezt a süket dumát! Ennek a csóknak nem lett volna szabad elcsattannia!

-Miért? Annyira rosszul csókolok?- kérdezte.

-Hogyhogy miért?M ég van képed és merszed megkérdezni azt, hogy miért?- akadtam ki.- Kíváncsi vagy az okokra? Egy: mert eleve utálom a hűtlenséget. Kettő: mert van egy párom, akit tiszta szívből szeretek és érte bármikor feláldoznám az életem. Három: mert most csalódást okoztam a szüleimnek és nagy pácban vagyok és utolsó sorban, mert gőzöm nincs, hogy fogok ezentúl Sebastian illetve a családom szemébe nézni. Remélem elegendő indokot hoztam fel.- ordítottam magamból kikelve.

-Nyugodj meg kérlek. Túl dramatizálod a dolgokat. Ez csak egy csók volt, amit úgy látom, hogy te is nagyon élveztél.- húzott magához szorosan a derekamnál fogva.

-Eressz el!!- kapálóztam, s mivel továbbra sem engedett el, behúztam neki egyet. Elindult az orrából a vér, míg az én kezem lüktetett a fájdalomtól.-A z osztálytársam vagy, s én csak egy jó barátként tekintek rád. Köszönöm a segítségedet, hálás vagyok neked azért, hogy naponta hoztad a leckéket és magyaráztál, hogy mindent megértsek, de most menj haza és, ha lehet tartsuk meg a 10 lépés távolságot.- találtam meg a nyugodt hangnemem.

-Egy utolsó kérdésem lenne még azért. Mit tud ő megadni neked, amit én nem? Bocs, ez hülye kérdés volt, olyan egyértelmű és nyilvánvaló.-nevetett szarkasztikusan.- Híres és piszok gazdag. Így szeretnél felkapaszkodni a szürke életből. Értem én! Egy izgalmas éjszaka után mennyivel lesz kevesebb a bankszámláján? -vetette oda gúnyosan. Nekem itt telt be a pohár.

-Takarodj, még mielőtt a két kezemmel folytalak meg! Lódulj és ne is lássalak többet még csak a házam közelében sem!!- lökdöstem kifelé a helységből.

     Agybeteg módjára csaptam be azt ajtót és sírva kúsztam le a földre a fal mentén. Kifejezhetetlenül haragszom magamra. Elárultam azt a férfit, aki állítólag életem értelme. Megkérdőjelezhető az a részemről, hogy valóban szeretem-e igazán Őt, hiszen aki szerelmes, boldog a Párja mellett, az nem csókolózik más pasival. Én azonban 100%-osan biztos vagyok az érzéseimben, abban, hogy tiszta szívből szeretem Sebastian Vettelt!! Ez a csók hiba volt,e gyáltalán nem jelentett nekem semmit sem.J ól tudom, hogy egyszer már megégette magát egy nővel, játszadoztak vele és tessék, én ugyan ezt tettem vele pár perccel ezelőtt. Én akartam erkölcsi prédikációt tartani Hannanak, a háta mögött jól kiosztottam, amiért összefeküdt mással, holott én sem vagyok különb, sikerült lesüllyednem az ő szintjére. Megbántam az iménti tettem, de vajon ez elegendő ahhoz, hogy a szüleim és legfőbbképp Sebastian bocsánatát elnyerjem?

    Eszembe jutottak Édesanyám szavai, amiket Heikéhez intézett, még a karácsonyi készülődés közepette: ” Szegény Sebastian. El tudom képzelni, hogy min mehetett keresztül. Azt gondolom, hogy nem érdemelte ezt meg. El sem tudom képzelni, hogy az én lányom ilyesmire vetemedjen valaha is.”  Egyszerre okoztam csalódást és fájdalmat az Édesanyámnak, aki bízott bennem, aki azt hitte, hogy rendes, jóravaló lány vagyok. Vissza tudom-e szerezni azt a bizalmat, amit fél perc alatt eljátszottam? És mi lesz velünk Sebastiannal? Vele hogy közöljem? A legszívesebben szembe köpném saját magam.

-Ajj Reni, Reni!! Gondolkodtál volna, mielőtt cselekszel! Most nem lennél nyakig a szarban!- ütöttem a homlokom. Eközben a tekintetem az éjjeliszekrényemre kúszott, ahol a számomra legfontosabb férfi képe díszelgett. Oda bicegtem nagy nehezen, kezembe vettem a fotót és leültem az ágyra.

-Bocsáss meg nekem Szerelmem! Tiszta szívemből szeretlek. Csakis Téged Bajnokom!

    Ezután hanyat dőltem az ágyon, a szívemhez szorítottam a képet és kegyetlenül sírtam. Pár órával később elnehezültek a szemeim és sikerült elaludnom.

********

    Eltelt két hét a csók óta. A szüleim másnap reggel követelték a magyarázatom. A szemük előtt állva hebegtem, habogtam, egy értelmileg helyes mondatot nem tudtam kinyögni. Hogy miért? A válasz egyszerű: magam sem tudom, miért engedtem, hogy Balázs megcsókoljon. A szívem tudta, hogy ez nem helyes, az agyam mégsem tudta azt felfogni, hogy ezt nem lenne szabad megtennem, mert én Sebastiant szeretem és Ő is engem. Akkor fogtam fel igazán a tettem súlyát, mikor anya kijelentette, hogy imádkozzak azért, hogy Seb ne hagyjon el. Igaza van, ez benne van a pakliban sajnos.T ovábbá hozzá tette keményen, hogy nem ezt nézte volna ki belőlem azok után, hogy megtudtam, min ment keresztül pár hónappal a megismerkedésünk előtt. Érzem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. Lassan minden holtbiztos támaszom elvesztem, s ezért csakis magam okolhatom.

      Délután van és épp Őt várom. Jövő héten kezdődik a felkészülés a 2012-es idényre. Vasárnap este már utaznia kell az első teszt helyszínére, s ez alkamolmból azt találtuk ki, hogy jó lenne, ha ezt a hetet nálam töltené, hiszen úgy tűnik, hogy ismét nagyon hosszú ideig nem látjuk majd egymást. A vesztem érzem, ezt a pillanatot egy kivégzéshez tudnám hasonlítani.V égülis ítéletet várok: a kettőnk ítéletét. Nemsokára eldől, mi lesz a sorsunk: tovább sétálunk-e kézen fogva a boldogsághoz vezető úton, vagy szembetalálkozunk egy útkereszteződéssel ,s egyikünk jobbra, másikunk balra tér majd?

     Idegesen járkáltam fel-alá a nappaliban. Fél percenként néztem a falon levő kakukkos órára. Máskor alig vártam, hogy Párom nyakába vessem magam, most azonban a lelkem mélyén azt kívántam, bárcsak dolga akadna, amely nem tűr halasztást. Nem éreztem magam készen arra, hogy a szemébe mondjam, mit is tettem. Azonban tudom, hogy a vallomásom nem halaszthatom örökké. Fél 6-ot választott apu a megfelelő időpontnak: leparkolt a házunk kerítése előtt. Vettem egy mély levegőt, még gyorsan összeszednem a maradék bátorságom. Mire rendeztem gondolataim, Ő mosolyogva lépett be az ajtón. Szét tárta karjait és én zokogva rogytam össze kezei közt.

-Hééé tündérem, mi a baj? Csak nem ennyire hiányoztam neked?

-De. Rettenetesen hiányoztál.- hazudtam a sírásom okáról.

-Akor jó.- mosolygott huncuttul.- Azt hittem te is jössz elém apuddal együtt. Az idefelé tartó út mintha örökkévalóság lett volna.- szomorúság lepte el fájdalmasan kék szemeit.

-Nem tudtam menni. Fel kellett készítenem magam lelkileg a találkozásunkra, ugyanis valami életbevágóan fontosat akarok mondani Neked.- távolodtam el Tőle, s lehajtottam fejem.

-Magatokra hagylak benneteket. Seb, a cuccaid felviszem Reni szobájába.- töltötte ki a csendet apu.- Bátorság lányom. Meg fog bocsátani, meglátod.- bátorított szavaival, melyeket a fülembe súgott.

-Miről van szó életem?- fogta meg kezeim és hüvelykujjaival cirógatni kezdte azokat.

-Mielőtt elmondanám ígérd meg, hogy nem fogsz megütni, nem fogsz kiabálni velem. Bár mindkettőt megérdemelném.

-Már míért ütnélek meg? Annyira komoly dologról nem lehet szó.

-Pedig, ha tudnád, mennyire komoly…- suttogtam, hogy csak én halljam. Majd jöjjön aminek jönnie kell alapon belekezdtem.- Nem is tudom hol kezdjem .Olyan nehéz ezt a tudtodra adnom. Nem akarom, hogy elhagyj emiatt. Én…Balázs…mi…-dadogtam össze-vissza, nem találtam a megfelelő szavakat.- Megcsókoltuk egymást.

Seb hirtelen elfehérdetett, majd leült a kanapéra.

-Tessék?? Ismételd meg, mert azt hiszem rosszul hallottam.

-Jól hallottad. Én is hibás vagyok, nemcsak ő. Megcsókolt, én pedig egy másodpercre elvesztettem az eszem, elgyengültem és viszonoztam a csókját. Az a csók egyáltalán nem jelentett nekem semmit. Csakis Téged szeretlek.

-Nem tudom elhinni azt, amit mondassz. Reni, megbíztam benned!! Azt hittem, átérzed egy kicsit is azt, amit én éltem át kemény 1,5 éven keresztül az exem miatt. Te mondtad még Liverpoolban, hogy számodra egy csók is megcsalásnak számít. Fogjam fel akkor ezt úgy, hogy megcsaltál? Két nő volt eddgi az életemben: Te és Hanna. Könyveljem el, hogy mind a kettő más férfi karjaiban kötött ki, átvert, hátba döfött? Te meg tudnád nekem bocsátani, ha például az újságok címlapján látnál egy másik nővel? Amúgy hogy csókol Balázs? Jobban, mint én ?Legalább élvezted?-vont kérdőre, teljesen jogosan.

-Nem ,egy cseppet sem élveztem. És a Te csókod senki nem tudja fölülmúlni.

-Az előbb azt mondtad, hogy szeretsz. Sőt, folyton ezt hangoztatod, mióta egy párt alkotunk. Miért csináltad mégis ezt? Nem teszlek boldoggá? Ez a büntetésem, amiért nem tudok mindig melletted lenni? Azt mondtad, téged nem zavar a munkám, hogy folyton utazok. Sikerült nagyobb bűntudatot keltened bennem. Esténként úgy fekszek le, hogy ismét eltelt egy nap nélküled,r eggel pedig az az első gondolatom, hogy itt egy újabb nap, újabb 24 óra külön töltve. Te nem gondolsz ezekre ugye?

Csendben beszélt, s ez még jobban fájt, mintha kiabált volna velem.

-Miért nem válaszolsz a kérdéseimre?-emelte fel a fejem az államnál fogva, ezzel kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

-Nem tudok több mentséget felhozni. Igazából nem is akarom kereseni a kifogásokat. Jobb őszintének lenni, hátha ez segít valamit is. Ne gyötörd magad, mindent megadsz, amire szükségem van. Sosem zavart a munkád, ezzel igazat mondtam. Nem a távolság miatt tettem, sőt mégcsak a hiányodat sem akartam pótolni .Csupán elgyengültem. Többet nem tudok mit mondani. Rajtad áll, mi lesz ezután kettőnkkel. Azt még engedd meg ,hogy a tudtodra hozzam, hogy nem akarlak elveszíteni. Szeretlek tiszta szívemből, mégha ezt jelen pillanatban nehezedre is esik elhinni.

 Kis csend után megszólalt.:- Többet nem akarok arról a szemétládáról hallani és nagyon szépen megkérlek arra, hogy kerüld a társaságát. Ha mégis legyeskedne körülötted ,akkor kérlek ne hagyjon el a józan ítélőképeséged és gondolj arra is, hogy te mit éreznél, ha egy másik nő karjaiban látnál.

-Nem fog többet bepróbálkozni, ugyanis behúztam neki egyet.

Seb kuncogni kezdett és az én arcomra is kiült egy apró mosoly.

-Megnéztem volna, ahogy verekszel.- közölte immár elővéve a szokásos vigyorát.

-Az én öklöm meg az ő orra bánta.

-Tudod én is követtem el egekbe kiáltó hibákat, te mégis mindig megbocsátottál nekem.- suttogta mostmár közel az ajkamhoz.

-És Te megbocsátassz nekem a bűnömért?- néztem Rá félve.

-Szeretlek, csak ennyit mondok. Ebből kiszűrheted a válaszom.-megcsókolt, majd percekig ölelkeztünk.

    Észrevettem, hogy anya mosolyogva figyel minket a konyhaajtóból. Elengedtem Párom és megindultam felé.

-Bocsáss meg nekem anyu. Ígérem, hogy többé nem fogok sem neked, sem pedig apának csalódást okozni. Vissza fogom szerezni a bizalmatokat.

-Szeretlek kicsikém. Egy cseppet sem haragszom már rád. Azért mondtam, amiket mondtam, hogy lásd, a tetteidnek következményei vannak.- magához ölelt. Közben apu is megérkezett, ő is csatlakozott hozzánk. Márcsak Seb maradt ki az ölelkezésből, ezért Őt is magam mellé húztam, így mind a négyen ölelkeztünk, akár egy nagy család. A szívem kikívángozott a rámtörő boldogságtól.

*********

   Másnap reggel korán kidobott az ágy. A szüleim dolgoztak, csak ketten voltunk itthon. Halkan kiosontam a szobából, hiszen Ő még mélyen aludt. Éjjel sokáig fenn voltunk, de mindennek volt értelme, hiszen meg tudtuk beszélni a történteket, zárt ajtók mögött. Lebicegtem a konyhába. Pár nappal ezelőtt kaptam két mankót a kezelőorvosomtól. Kihisztiztem itthon ezeket a “segédeszközöket”, mert elegem volt abból, hogy a mosdóba is csak segítséggel tudtam kimenni. Szörnyű volt látni azt, ahogy anya és apa ápolgatnak, ahogy szó szerint csicskáztatom őket. Persze a mankó sem könnyíti meg az életem, kaját, vizet nem tudok magammal felcipelni, mert mindkét kezemmel támaszkodom, de lehetőségem van kimozdulni a szobából, lemenni a konyhába vagy épp ki a kertbe. Hiányzott már a friss levegő, kemény 2 és fél hétig mintha be lettem volna zárva a szobámba.

    Tettem főni egy adag kávét és teát, kipakoltam az asztalra a kenyeret, a vajat és némi felvágottat is. A kávé kifőtte után pedig a kanapén foglaltam helyet. Untam magam, a TV-ben semmi olyan műsort nem adtak, mely lekötötte volna a figyelmem, ezért írtam egy SMS-t rég nem látott barátnőmnek. Lassan 3 hónapja nem találkoztunk. Nehéz volt megszokni a távollétét, de az a tény, hogy boldog életet élnek Tommival, nyugalmat hozott a szívembe.

“Jó reggelt csajszi. Hogy vagy? Unatkozom, ezért vettem a bátorságot, hogy írjak egy SMS-t neked. Ugye nem ébresztettelek fel?”

“Neked is jó reggelt .Már fenn vagyok egy ideje, Tommi elment dolgozni reggel 6-kor, én meg azóta nem tudok aludni.Veletek mi újság? Seb?”

”Seb még húzza a lóbőrt J. Képzeld el, nagyon lelkes, alig várja, hogy pályára guruljon az új autóval. Már keresi a megfelelő női nevet az RB8-asnak.”

”Örülök,hogy minden rendben köztetek.”-jött a tömör válasz, amit én nagyon furcsáltam.

”Történt valami köztetek Tommival? Máskor bőbeszédűbb vagy.”

”Túl jól ismersz már…Este kicsit hajba kaptunk a finnel.”

    Mikor ezt olvastam ,nem jött, hogy higyjek a szememnek. Este beszéltünk, elmondtam neki a baklövésem ,de még ez sem tudta elrontani a töretlen jókedvét. Boldogan mesélte, hogy imád itt élni, hogy egyre otthonosabban mozog a környéken is, a szomszédok nagyon kedvesek .Pár utcával arrébb lakik egy Leila nevű 2 éves kislány, kit az édesanyja egyedül nevel. Berni felajánlotta, hogy amig az anyja dolgozik, addig ő szívesen vigyázz a kislányra. Így szeretné hasznossá tenni magát és legalább nincs egyedül otthon. Csodaszép lett a házuk, sikerült közös otthont teremteniük, ahol élvezik a mindennapokat .Ezért döbbentem le a válaszát olvasva.

”Tessék? Lefekvés előtt még olyan vidám voltál. Mi történt?”

”Feküdtünk az ágyban, élveztem a simogatásait, a szerelmes szavak suttogását a fülembe. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve fölém hajolt és vadul csókolni kezdett. A mozdulataiból tudtam,hogy szeretkezni akar. Én eltoltam magamtól, mondván, hogy most nincs kedvem. Erre rávágta, hogy bezzeg neki hulla fáradtan és kedvetlenül is alkalmazkodnia kell hozzám. Bevágta a durcit és nem is szólt hozzám még ma reggel sem.”

”Igazából nem is tudom, hogy mit mondhatnék most neked. Meglepett Tommi viselkedése.”

”Tudod nem ez az egyetlen problémánk. Egyre későbben jár haza. Csütörtökön például este 9-kor. Nem vártam meg a vacsival, mert éhes voltam és foggalmam sem volt, hogy mikor szándékozik haza jönni. A telefont sem volt képes felvenni.I tthon össze is kaptunk amiatt, hogy egyedül kellett vacsoráznia, inkább dühösen felállt az asztaltól. Aznap este egy csókot meg egy jó szót nem kaptam tőle. Attól félek, hogy van valakije. Nem tudom, mi lett vele. Félek, hogy megunt, hogy már nem tekint alkalmasnak arra, hogy megadjam azt, amire igazán vágyik. Nem tudom mit tegyek. Próbálok mindent megfejteni, de nem értem Őt. Egyik nap rendes időbe jön haza, másik nap késői időpontban.”

”Az lehetetlen, hogy megcsaljon!! Beszéljétek meg a dolgokat, követeld tőle a magyarázatot, aztán te döntessz, hogyan tovább. Majd még hívlak este, azt hiszem felkelt Seb.”

  Valóban jól hallottam a szobám ajtajának csukódását. Egy melegítőbe öltözött Seb lépett be a nappaliba.

-Jó reggelt drágám. Sápadtnak tűnsz. Minden okés?- aggódott értem.

-Semmi sincs rendben.- kezébe nyomtam a telefonom,h ogy olvassa el az SMS-eket. Természetesem mindet lefordítottam neki angolra.

-Ezt nem tudom elhinni. Mi a fene lelte ezt a lököttet? Meghibbant vagy mi? Az nem lehet, hogy szeretője van. Most rögtön felhívom, hogy magyarázza meg ezt nekem.- pattant fel mellőlem, de még az utolsó pillanatban vissza tudtam tartani.

-Had oldják meg ők ketten ezt. Lehet, hogy Berni csak rémeket lát.

-Nagyon ajánlom Tomminak, hogy ne bántsa meg ezt a lányt, mert akkor velem gyűlik meg a baja.- mondta dühösen.- Pár hónapja még a közös jövőjüket tervezte, most meg megcsalja Bernit? Lehetetlen.-rázta a fejét.

-Biztos vagyok abban, hogy valami más áll a háttérben. Este felhívom Bernit, meséljen, mit intézett ez ügyben.

*** Berni & Tommi szemszöge ***

    Mióta beszéltem Renivel egyebet nem csinálok,c sak ülök a kanapén és bámulok a semmibe. Bele őrülök abba a tudatba, hogy esetleg van valakije. Próbálom keresni azokat az okokat, amik arra késztetik, hogy megcsaljon. Igazából mind marhaság, ami eszembe jutott, valós indok Tommi viselkedésére egyik sem lenne. Aztán azzal kezdtem kínozni magam, hogy miattam sodródtunk erre a szintre. Talán unja azt, hogy el kell tartania. De ha így van, akkor miért nem mondja ki nyíltan? Jobb, ha szenvedni hagy? Hát nem veszi észre, hogy azzal amit csinál megöli a szerelmünket? Vagy meglehet, hogy régen kimutatta ennek a jelét, csak én nem figyeltem fel erre, mert egy rózsaszín buborékban élek, melyet az iránta érzett erős szerelem alakított ki? Persze ott a másik lehetőség, miszerint csak rémeket látok. De akkor mégis miért aggódom?

    Sötétedett már, mikor a hatalmas üveg tólóajtón keresztül megláttam a fekete BMW-t leparkolni. Az órára pillantottam és az pontosan 18:00-át mutatott.

-Legalább rendes időben jött ma haza.- állapítottam meg szemrehányó stílusban.

Továbbra is a kanapén ültem, nem is foglalkozva azzal, hogy hazajött. Aztán nyílt a bejárati ajtó.

-Édesem, megjöttem!!- üdvözölt lelkesen és letette a kocsikulcsát meg a hátizsákját a bútorra.

-Beszélnünk kell.- böktem ki.

-Tudom. Megfürdök és akkor mindent tisztázunk.

-Nem Tommi! Ebben a percben válaszolsz a kérdéseimre, magyarázatot követelek. Ez a dolog nem tűr halsztást. Így is az az érzésem, hogy ezt már rég meg kellett volna oldanunk, mielőtt a kapcsolatunk vakvágányra kerül. Egy jó ideje halsztjuk ezt a fontos mozzanatot és attól tartok, hogy már túl késő. Szeretőd van? Csak egy szót várok: van vagy nincs!

-Még csak meg sem fordult a fejemben az, hogy valaha is megcsaljalak. Rajtad kívül nincs és nem is lesz más nő az életemben.- állította magabiztosan.

-Feltételezzük, hogy elhiszem amit mondassz. Akkor mivel magyarázod azt, hogy egyre későbben jársz haza? És miért nem veszed fel azt a rohadt telefont, ha hívlak?- az én hanmgomtól zengett a nappali.

-Az igazat mondom Berni: munka miatt értem haza későbben múlt héten. Váratlanul tett egy látogatást múlt héten a stadionban a finn hokiszövetség,n éhány jómodú és fontos üzletemberekkel és szponzorokkal karöltve, akik Amerikából érkeztek. Kénytelen voltam előttük egy edzést tartani, hogy lássák, mennyire vagyok képes arra, hogy felkészítsem a lányokat a nagyobb sporteseményekre. Felhívhatod a főnököm, ő majd alátámasztja mindezt, ha nem hiszel nekem.- nyújtotta felém a telefonját.

-És miért viselkedsz velem utálatosan az utóbbi időszakban? Erre is a munka a kifogásod?

-Édesem, ez nem kifogás, ez a szín tiszta igazság. Aznap este, mikor csúnyán viselkedtem veled a vacsinál,a zt megbántam. Pont aznap jöttek vendégek, az összes szentet leimádkoztam az égről, mert azt terveztem, hogy este elviszlek moziba és utána elviszlek egy romantkus étterembe vacsizni és táncolni .Ideges voltam és a dühöm rajtad vezettem le. Kérlek szépen bocsáss meg nekem .A világ összes kincsénél is jobban szeretlek.-letérdelt elém és összekulcsolt ujjakkal könyörgött hozzám.

-Szeretnél még valamit mondani?- kérdeztem ridegül.

-Azt, hogy félek.- zavarodottan néztem rá. Mitől felhet mégis?- Félek, hogy elveszítelek. Mióta összeköltüztünk, számtalanszor megfordult az a fejemben, hogy egyszer csak tovább állsz. Magadra hagylak ebben a hatalmas házban egész napra, foggalmam sincs, mennyire unatkozhatsz itthon. Néha boldogtalanságot fedezek fel a szemeidben. Rettegek, hogy nem tudlak igazán boldoggá tenni, mint ahogy azt megérdemelnéd. Reggel korán munkába megyek és csak este jövök haza. A vasárnap kivételével alig töltünk együtt időt.

-Akkor kvittek vagyunk, mert én is féltem. Nem tudom van-e selytésed arról, mennyi minden zajlott le bennem az utóbbi napokban. Azt hittem, hogy velem van a baj, hogy már nem akarsz engem. Felkészültem arra is, hogy esetleg azt válaszolod, hogy megcsalsz. Valljuk be, hogy ez benne volt a pakliban. Megígértem, hogy veled tartok akár a világ végére is. Szeretlek és a munkád nem elegendő indok arra, hogy elhagyjalak.-szögeztem le. A nyílt és őszinte beszélgetésünk a telefonom csörgése szakította félbe. Nem akartam felvenni, de végül megtettem, mert idegesített a kiadott hang.

**** Reni szemszöge ****

    

Ahogy megígértem, este fel is hívtam Bernit. Nyugtalan lettem, mikor öt csergés után sem vette fel, majd mikor már lélekben feladtam, meghallottam a vonal túlsó végén a hangját.

-Szia. Kérlek mond azt, hogy mindent megbeszéltetek és, hogy szent a béke.-vágtam egyenesen a közepébe.

-Nem mondanám, hogy minden a régi közöttünk, nyilván idő kell a szívemen ejtett sebek beforrásához, de azt hiszem, hogy mindent tisztázni tudtunk.

-Akkor mesélj nekem, milyen kifogásokat talált ki, hogy mentse magát. És kérlek ezúttal ne titkolj el előlem semmit sem,ha lehet.

    Seb mellettem ült, ezért kihangosítottam a telefont. A hátam simogatta, végig a támaszom volt, mindkettőnk meglepte az, amit hallottunk.

-El sem tudod képzelni, milyen nagy kő esett le a szívünkről. És ezentúl hogy lesz? Megbocsátassz neki?

-Az nem kérdés, hogy megbocsátok-e neki. Nagyon szeretem,d e még egy ilyet nem tudok elviselni. Majdnem bele őrültem abba a tudatba, hogy lecserélt egy másik nőre.

-És ő megnyugodott már? Még mindig fél, hogy esetleg elhagyod?- tette fel a kérdést Sebastian.

-Leszögeztem, hogy amig szeretem őt, addig nem mondok le róla. Miért is szakítanék vele? Engem nem zavar az, hogy dolgozni jár korán reggel, szívesen készítem el reggel korán a kávéját ,a napi reggelijét. Izgalommal tölt el az, hogy este meleg és friss vacsival várhatom haza.N ekem ez lett az életem Seb. Ezt a fajta életvitelt sosem tudtam elképzelni magamnak, de most ott tartok, hogy már nem akarok megválni ezektől a dolgoktól, mint ahogy Tommitól sem.

-És a családalapítással mi a helyzet?- tértem egy kényes témára.

-A babával mindenképp várunk még egy kicsit .Ő is nemrég kapta meg ezt a munkát, nyilván még ki szeretné élvezni azt amit csinál. És én még nem érzem kész magam az anyaságra. És mindenképpen csak az egybekelésünk után szeretnék teherbe esni.

-Értem. Pedig azt hittem, hogy pár hónap múlva már babázhattok. Lehetünk mi Sebivel a keresztszülők?- lelkesedtem be.

-Persze, hogy lehettek. De erről majd beszélünk,mikor eljött az ideje. Most mennem kell vacsit főzni. Sziasztok.

Sebivel egymásra néztünk, majd erősen a karjaiba zárt.

-Nagyon szeretlek.- súgta fülembe.

-Én is Téged.- válaszoltam elérzkékenyülten.

 Jól esett úgy egy fárasztó és megterhelő nap után a karjaiban feküdni,  és elkönyvelni, hogy minden rendbe jött .Nem csak mi tudtuk tisztázni és elrendezni a felszínre tört problémákat, hanem a legjobb barátaink is megtalálták a megoldást, hogyan tudnak kilábalni a nehéz helyzetből. Azt hiszem, ha elég erős szerelem köt össze egy nőt és egy férfit ,akkor minden könnyebben megy az élet során…