31.fejezet

Fabival megnéztünk egy cirkuszi előadást popcornnal és Colaval a kezünkban, valamint kipróbáltunk vagy 5 körhintát és dodzsemeztünk is. Nagyon jól éreztem magam az ifjabb Vettellel. Sikerült egy szoros kapcsolatot kialakítanom Szerelmem öccsével.

-Összevesztetek miattam, igaz?-nézett rám szomorúan Fabi, miközben vattacukrot majszoltunk.

-Miből gondolod ezt?- kérdeztem.

-Nem vagyok már kicsi és tudom, amit tudok! Egész reggel nem beszéltetek egymással és vitatkoztatok,  mielőtt eljöttünk volna.

-Összeszidtam egy kicsit a bátyád. De mire hazaérünk, már minden rendben lesz köztünk.

   Késő délután értünk haza. Fabi egyből élménybeszámolót tartott a szüleinek. Én pedig felmentem a szobánkba, ugyanis tudtam, hogy Sebet ott találom. Valóban így is volt. Hason feküdt az ágyon és az arcát egy párnába temetve, hangosan zokogott.

-Seb! Annyira sajnálom, hogy a fejedhez vágtam ennyi kemény dolgot .Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek Téged?-annyira fájt látni, hogy miattam sír.

-Megérdemeltem mindent! Néha óvodás módjára viselkedem, de te ma rádöbbentettél arra, hogy fel kell nőnöm! Egy szörnyeteg vagyok. És tudod mit? Igazad van, mert tényleg nem lennék jó apja a gyermekednek. Akármennyire is imádom a gyerkőcöket. És Fabit is imádom, hiszen az öcsém. És vele nagyon kedvés időt töltök el…- a zokogása nem akart alábbhagyni, így megöleltem, ő pedig a nyakamba fúrta az arcát.

-Nem gondoltam én komolyan ezt az apás dolgot! Hidd el, büszke lennék, ha Tőled várhatnék egyszer kisbabát. És nem akarom, hogy megváltozz!! Pár éve azért kedveltelek meg, mert folyton mosolyogsz, viccelődsz és minden kukába illő napomon mosolyt tudtál csalni az arcomra és boldogságot, színt hoztál az életembe. Így szeretlek, ahogy vagy!!!

 Sikerült egy halvány mosolyt kapnom Tőle. Elég roszzul nézett ki, hiszen vörösre sírta a szemeit. Kézen fogva mentünk le a nappaliba, hogy a Párom bocsánatot kérhessen az öccsétől, aki épp mesét nézett.

-Bátyuuuss!!-pattant fel a kanapéról Fabian, ahogy meglátta Sebastiant.

-Annyira sajnálom tökmag! Ígérem ,hogy többet ilyen nem fog előfordúlni. Hogy tehetném jóvá?- bánta meg teljesen azt, amit tett.

-Én nem haragszom rád. Viszont béküljetek ki Renivel! Annyira bánt, hogy miattam veszekedtetek!- lesütött szemekkel állt előttünk.

Sebivel összenéztünk, majd egy szerelmes csókban forrtunk össze.

-Szeretlek te gyönyörűség!!- kacagott.

-Én is, te nagyon-nagyon lökött német!!

*********                 

A nap többi részében együtt volt az egész család. Fociztunk a fiúkkal, főztünk, sütöttünk a család női tagjaival.

-Nem lenne kedved elmenni sétálni? Tudok egy helyet, ami tutira tetszeni fog Neked!-ajálotta fel Seb a vacsora után.

-Szerintem tudod Te azt nagyon jól, hogy mi a válaszom. Mivel nem tudok sose nemet mondani Neked!!- ültem a combjára. A nővérei kaptak az alkalmon és sugdolózni kezdtek.

-A tegnap éjjel ezt tettekkel is alátámasztottad!- vigyorgott kajánul.

-Nem muszáj elmondd mindenkinek, hogy az éjjel mi…szóval…- egyből zavarba jöttem.- Maradjon ez a kettünk titka. Szerintem rajtunk kívül ez senkit sem érdekel.

-Tévedsz drágám! Steph és Mel mindig kaphatók az ilyen szaftos részletekre!-kaccsintott.

-Ha ki mered nyitni a szád, az alsó felednek annyi!-fenyegettem meg pajkosan, miközben végighúztam a mutatóujjam a férfiasságán.

-Igazán? Akkor nem lesz min legközelebb végighúzd az ujjad!- súgta a fülembe.

-Bolond!- ütöttem vállba nevetve.

Alányúlt a fenekem alá és megindult velem az emeletre. Innen jó volt a kilátás a fenekére.

-Jó formás popód van!- teljes erővel csaptam egyet a formás hátsójára.

-Ezt nem kellett volna!- döntött végig az ágyon.

-Nem félek tőled Bajnok!- kacérkodtam vele és beleharaptam a fülébe.

-Megőrülök érted!- kényeztette a nyakam és a testem apró csókokkal. Ennél tovább nem mentünk ezúttal.

*******

      Öltözékként egy lila csőtoppot, egy famrer rövidnadrágot és egy lapos talpú szandált választottam. Seb már türelmetlenül várt rám a nappaliban.

-Bocs, hogy megvárakoztattalak.- kértem elnézést Szerelmemtől.

-Ugyan! Rád érdemes várni. Főleg, ha ilyen csinos vagy.- vigyorogva húzta végig az ujját a dekoltázsomon, majd belemarkolt a fenekembe.- Egyszerűen öltözködsz, ezzel varázsoltál el már első nap.- bókolgatott tovább.

-Oké, de mostmár indulhatnánk, mert megöl a kíváncsiság.

       Kézenfogva sétáltunk Heppenheim csendes utcáin, amikor megálltunk egy torony előtt. Seb felvitt ezen torony tetejére, ahonnan láttuk az egész várost.

-Seb, ez gyönöyrű!!-a látvány álomba illő volt. Sötét volt már, így a város több ezer színben pompázott.

-Utoljára tavaly jártam itt, még Hannaval. Azóta persze jártam itthon, de nem volt bátorságom erre a környékre eljönni. Szép emlékek kötnek ehhez a helyhez. Mikor mindkettőnknek elege volt már a zsúfolt életből és csak egy kis nyugalomra vágytunk, akkor eljöttünk ide. Órákat töltöttük itt és néztük a naplementét.- tárta fel emlékeit Seb. Szerettem, mikor mesél magáról, még az sem érdekelt, hogy az egésznek köze van az ex-éhez.- Tudod, itt csattant el közöttünk az első csók. Ha tehetném, akkor eltörölnék mindent, ami kettőnk között történt. Ne értsd félre, nem bántam meg semmit sem édesem! Csak gondolj bele, mennyivel szebb és romantikusabb itt szerelmet vallani annak a lányak, akit igazán szeretsz. Milyen jó lenne itt először megcsókolni téged!-simogatta a karom, miközben a szeme csillogott a boldogságtól.

-Ettől függetlenül még nyugodtan megcsókolhatsz!- húztam közelebb a nyakánál fogva és utat engedtem a nyelvének. Vadul faltuk egymás ajkait hosszú percekig, mikor is nevetésre lettünk figyelmesek. Egy rövid, szőke hajú nőt és egy pasit láttunk feljönni a torony tetejére. Ami feltűnő volt, hogy a lány pocakja gömbölyödött. Szerelmem kővé dermedt mellettem, míg a nő szúrós tekintettel nézett rám. A szemei lángoltak a dühtől és a gyűlölettől.

-Gyere, menjünk!- Seb dühösen vonszolt el egy közeli parkba.

-Seb, ki volt ez a nő? Míért volt ennyire dühös és míért ölt meg majdnem a tekintetével?-csak úgy záporoztak felé a kérdéseim. Őszintén szólva semmit sem értettem abból, ami körülöttem zajlik.

-Hanna…-csak egy nevet mondott válaszként.

-Sejtettem! Annyira el akartam kerülni, hogy találkozzak vele.-sóhajtoztam.- Gyere Seb, menjünk haza!

Épp indulni akartunk, mikor valaki Seb után kiáltott.

-Sebastian várj! Beszélnünk kell.

-Hanna! Nekünk nincs miről beszélnünk. Fél éve szakítottunk és látom, megtaláltad a boldogságot.- gúnyosan nézett a gömbölyödő pocakra.

-Csak 5 percet kérek!!- erősködött továbbra is.

-Hagyd kicsim! Nem érdemes fölöslegesen idegesítened magad!-érkezett oda Hanna jelenlegi barátja.

-Te???- képett el Seb.- Marcus, te összejöttél ezzel a lotyóval?-dühödött be Párom.

-Én lotyó? Rá milyen jelzőt mondanál?- bökött felém Hanna.- Neked nem tűnik fel, hogy csak a pénzedért van veled?

-Renit hagyd ki ebből az egészből! És még ha így is lenne, akkor se lenne semmi közöd hozzá!!

-Iganis van közöm Sebastian! Majdnem 5 évig voltunk együtt.- kötötte az ebet a karóhoz Mrs.Szőkeség.

Bennem itt ment fel a pumpa.

-Ide figyelj Hanna! Igazad van, együtt VOL-TA-TOK!!- ezt a szót direkt szótagoltam, hátha jobban belevési abba a parányi, szőke agyába.- Szakítottatok, mindketten más útra léptetek. Hagyjatok békén bennünket.- próbáltam higgadt maradni, hogy legalább egy személy ne vessze el a fejét. Bár a lelkem mélyén megtéptem volna azért, amit Sebivel tett.

Hanna szólásra nyitotta a száját, de Marcus megakadályozta ezt.

-Szívem, nyugodj meg! Gondolj a babánkra! Csak rá kell nézni, hogy egy utcasarkon álló, pénzéhes szuka!!!

-Őt nem fogod sértegetni, te rohadék!! Azt eltűrtem, hogy a hátam mögött kivetetted a hálódat erre az ócska nőre, de azért megfizetsz, hogy a nővéremmel így elbántál!!- Seb dühödt bika módjára mosott be egyet Marcusnak.

Közéjük álltam, hogy ne essenek mégjobban egymásnak:

-Elég volt!! Felnőttek vagyunk basszus! Élje mindenki a kibaszott életét és hagyjatok minket békén! Most pedig menjünk Seb, nekünk itt már nincs dolgunk.

 *****

-Nem kellet volna közénk állj! Ez a szemét megérdemelte volna, hogy jól megverjem. Téged sértegetett és ezt senkinek nem tűröm el!- idegesen kezdett fel-alá járkálni a szobában.

-Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget ennek.- vontam vállat annak ellenére, hogy én is majd szétrobbantam a dühtől, de nem akartam tovább borzolni a kedélyeket.

-Ez nem így működik kicsim!- térdelt le elém és játszani kezdett az ujjaimmal.- Olyanokat mondtak rólad, amiknek nincs valóságalapjuk.

-Inkább magyarázd el, hogy mit tett az a férfi a nővéreddel? Annyira homályos minden.

-Osztálytársak voltunk Marcus-szal. És egyben nagyon jó barátok is. Az érettségi után is tartottuk a kapcsolatot, olyannyira, hogy ő és Melanie egymásba szerettek. 2 év után eljegyezték egymást. Marcus jó baráthoz illően segített nekem, mikor zátonyra futott a kapcsolatom Hannaval. Arra bíztatott, hogy szakítsak vele, mert nem hozzám illik. Aztán valami folytán Marcus idén februárban dobta a nővérem és felbontotta a jegyességet. Akkor nem adott indokot a tettére, de mostmár tudom, hogy összeszűrte a levet a hátunk mögött ezzel a ….- dühösen csapott egyet az ágyra ököllel szerelmem.

-Akkor gondolom, hogy Mel sem tudja a szakítás okát.

-Nem.- rázta a fejét.- Mióta szakítottak, egyszer sem találkoztak.

-El kell neki mondanunk, ugye tudod?

-Igen, tudom drágám! Joga van tudni az igazságot. Csak abban bízom, hogy nem fog haragudni rám. Mégiscsak az én exemért lett dobva!!

-Erre ne is gondolj! Nem tehetsz róla, mert totálisan a hátad mögött zajlott minden.

   Késő éjjelig beszélgettem erről Sebastiannal. Meghallgattam, hiszen egy hű szerelmes ezt teszi. Ő pedig kisírta magát a vállamon.

    Azzal a gondolattal ébredtem fel másnap reggel, hogy ez lesz az utolsó napunk, amit itt töltünk Heppenheimben, hiszen holnap kora reggel indulunk Liverpoolba. Csukott szemmel keresni kezdtem magam mellett Sebit, de helyette pár liliomszormot találtam a takaróra szórva. Felkeltem és ekkor vettem észre, hogy képes volt a teljes emeletet végigszórni egészen a nappaliig. A nappali kellős közepén egy hatalmas liliomcsokor állt pár szív alakú lufi társaságában. Kimentem a konyhába, ugyanis finom illatok áradtak onnan. Seb állt a tűzhely előtt.

-Kinek van ma szülinapja?- öleltem át hátulról a szőkeséget.

-Senkinek. Míért?- fordúlt felém meglepődve.

-Akkor kié az a csokor liliom és a lufik a nappaliban?

-A…a… Micsoda és hol?- kerekedtek ki a szemei.

Kézen fogva mentünk be a nappaliba és a csokor közepén megtaláltam egy kis cetlit:

“Te vagy a hajnal, a reggeli ébredés.
Te vagy a nappal, a ragyogó napsütés.
Te vagy az éjjel, a csillagok fénye.
Vágyaim tüze, minden reménye.
Te vagy a szenvedély, Te vagy a szerelem.”

 Szeretlek:Seb

-Seb! Ez gyönyörű!!- újra és újra elolvastam a kis versikét és mindig könny gyűlt a szemembe.- Még, hogy nem tudod, mi ez a csokor!!- tettem csípőre a kezem.- Jó színész vagy, Szőkeség!-kacérkodtam és közeleb léptem hozzá.

-Gondoltam, húzom egy kicsit az agyad. Remélem kisasszony lesz olyan kedves és megbocsájtja nekem ezt a kegyes kis füllentést.- vigyorgott.

-Nem is tudom…-hezitáltam, mire Seb a számra tapasztotta az ajkait. -Mi ez az égetett szag??- kérdeztem, miután elváltak ajkaink.

-A palacsinta!!- kapott észbe Párom és fénysebességgel rohant vissza a konyhába.

-Ne segítsek?- kérdeztem, miután megelégeltem, hogy kínlódik a palacsinta megforgatásával.

-Nem! -válaszolta határozottan.- Én akarom csinálni! Ezt neked akarom sütni!- toporgott mellettem.

-Drágám! Köszönöm, hogy gondolsz rám, de nézd meg, hogy néz ki a konyha. Ha anyukád meglátja, szívbajt kap.

-Tudom, hogy nem vagyok egy konyhatündér, nem tudok 6 fogásos vacsorát csinálni, de mindent meg akarok tanulni, hogy kényeztetni tudjalak reggelente.- biggyesztette le a száját.

-Én így szeretlek Bajnok! Nem is várom el, hogy  egy férfi konyhatündér módjára viselkedjen. Ha pedig ennyire ragazkodsz, akkor majd én  megtanítalak palacsintát sütni. Had segítsek most. Addig menj, öltözz fel.

-Rendben.  ietek vissza hercegnőm!- adott egy röpke csókot, majd elviharzott.

Kisütöttem a maradék palacsintát és ki is takarítottam a konyhát, hiszen minden lisztes volt. Megreggeliztünk. A délelőtt nagy része azzal telt, hogy Heike és a két nővér rengeteget meséltek Seb gyerekkoráról. Meséltem én is magamról, hagytam,h ogy kérdéseket tegyenek fel, ezzel sikerült kicsit jobban megismerjenek.

Az ebédet közösen készítettem el Seb anyukájával.

-Hogy érzed magad nálunk Reni?- kérdezte, miközben a levest a tűzhelyre tette.

-Nagyon jól, köszönöm. Igazán remek ez a család .Remélem, hogy nem csalódtatok és megfelelőnek tartottok ahhoz ,hogy Sebit boldoggá tegyem.

-Jajj ne beszélj butaságokat!! Boldogok vagyunk, hogy a fiam végre talált maga mellé egy ennyire szép, rendes lányt, mint amilyen te vagy. Sokan pályáznak arra, hogy Sebastian barátnői legyenek. Nos, a nyakam merem arra tenni, hogy ezen lányok 70%-a a fiam pénzére vágyik csak. Te viszont nem ebbe a kategóriába tartozol.

 Eközben kész lett az ebéd és megterítettem az ebédlőben. Ezúttal óvatosabb voltam és nem törtem el semmit sem. Ebéd után Heike az ölembe rakott vagy 10 fényképalbumot. Miközben nézegettem a képeket, Heike és Norbert folyamatosan arról meséltek, hogyan ismerkedtek meg, meséltek a négy gyermek érkezéséről is. Végül megláttam egy képet, melyen Melanie volt Marcussal. Melanie büszkén mutogatta az eljegyzési gyűrűjét. Sebivel összenéztünk és megszorítottam a kezét. Ezzel bíztattam, hiszen egy eléggé fájdalmas igazságot kell most közöljön a nővérével.

-Nézd Melanie. Nem fogsz örülni annak, amit mondani fogok, de nem titkolhatom el ezt előled.- kezdett a közepébe.- Tegnap este találkoztunk Marcus-szal. És vele volt Hanna is.

-Hanna? Mit keresett azzal a szeméttel?- azonnal bedühödött Melanie.

-Mel! Tudnod kell, hogy…Marcus Hanna miatt dobott.

-Tessék??? Hogy mondtad?? Amiatt a cafka miatt? Ez nem lehet igaz!!- sírva rohant fel a szobájába.

Sebit megérintette nagyon a dolog, hiszen az arcát a kezébe temette.

-Nyugodj meg!! Számítottunk arra, hogy így fog reagálni. Nem Rád haragszik.-nyugtatólag simogattam a combját.

-Megtennéd, hogy megvígasztalod? Ha mégis haragszik rám, legalább tőled tudja meg, hogy nem tudtam…- itt közbe szóltam:

-Bízz bennem Édes! -adtam egy puszit az arcára, majd megindultam Melanie szobája felé. Három kopogás és némi győzködés után beengedett.

-Nézd Melanie. Tudom, hogy érzed most magad. Engem is dobtak már ki ugyan ilyen megalázó módon. De tudnod kell, hogy az öcséd tegnap estig erről nem tudott egy szót sem. Akkor rakta Ő is össze a képdarabokat. És bemosott egy hatalmasat annak a görénynek!

-Én nem az öcsémre haragszom. Tudom, hogy őt is ugyanannyira átverték, mint engem. Csak azt nem tudom felfogni, őt míért alázta meg ennyire az a büdös ribanc?? Az öcsém mindent megadott neki.- zokogott.- Csak remélni tudom, hogy ti nem kerültök majd ilyen sorsra.

-Úgy ismersz?

-Egy cseppet sem. Tudod, büszke vagyok Sebre, hogy kidobta azt a szőke tyúkot. Legalább összejött veled.

*****

Reggel 5:30-kor keltünk, mivel 8-kor indul a gép Liverpoolba.

-Kicsim! Ha nem kelsz fel, le fogjuk késni a gépet.-győzködött Párom.

-Jól van, kelek már. Addig menj zuhanyozni. Én addig készítek reggelit.

-Szó sem lehet! Te mész fürödni, mert ha én megyek eléször, leszel olyan rossz kislány és visszaalszol.- vigyorogva húzta le rólam a takarót.

-Utállak Sebastian Vettel!- morogva vonszoltam magam a fürdőbe.

-Én is szeretlek drágám!-kiáltott utánam.

Fél 7-kor mindenkitől elbúcsúztunk. Hívtunk egy taxit, mivel nem akartuk, hogy ilyen kora reggel Norbert vezessen.