40.fejezet

Mindannyiuk nagy szemekkel néztek rám, mikor kijöttem a fürdőből.Seb és Berni egyből abbahagyták az ölelkezést.

-Reni, kérlek ne gondolj semmi rosszra sem!- azonnal mentegetőzött Berni.- Csak megkértem, had maradhasak még pár napot és mivel Seb megengedte, egy öleléssel viszonoztam a kedvességét.

-Nem gondoltam én semmi rosszra sem!-legyintettem mosolyogva.- Amúgy köszönöm Édes.-adtam egy csókot Neki.

-Nem kell megköszönni. Ez a ház mától a tied is.-nézett Párom barátnőmre, aki befészkelte magát Tommi ölébe.- Tommi csaja vagy és a kedvesem barátnője, tehát bármikor szívesen látlak. Mikor gondolod, vagy mikor épp nincs futam, meglátogathatsz engem.-vigyorgott.- Bár téged ugye ez a lökött finn jobban érdekel.- nevetett.

*****

Másnap reggel iszonyatos fejfájással keltem. Kihúztam a fejem alól a párnát és a fejemre tettem. Az eddig édesen alvó Seb is felébredt.

-Baj van édes?-emelte meg a párnát.

-Nagyon fáj a fejem.- suttogtam erőtlenül.

-Máris hozom a fájdalomcsillapítót.- felkelt, magára vett egy melegítő nadrágot és egy felsőt és rohant is a gyógyszerért.2 perc múlva egy pohár vízzel és egy fájdalomcsillapítóval a kezében ült le az ágyamra.

-Megtennéd, hogy felhívod a szüleim? Mondd meg nekik, hogy csak holnap megyünk haza. Ilyen fejfájással nem indulok el.

Ismertem már a szervezetem és bizony egy fejfájás elveszi minden erőm.

-Mérgesek, ugye?-kérdeztem a beszélgetést befejező némettől és erőt véve magamon felültem az ágyon.

-Egyáltalán nem. Jobbulást kívánnak.- bújt vissza az ágyba. A combjára hajtottam a fejem és addig simogatta a hajam, míg elaludtam.

Halk hangokra ébredeztem. Mikor teljesen felébredtem, akkor jöttem rá,h ogy ezt a hangot a tévé adta ki. Bernit is megpillantottam az ágy szélén ülve.

-Jobban vagy?-simogatta meg a karom Ő.

-Igen. Hála Neked.- adtam egy csókot neki.

-Hoztam egy kis gyümölcs levest. Enned kell valamit csajszi.- tett le egy tálcát elém barinőm.

Gyorsan meg is ettem, mivel éhes voltam. Lassan helyre is jöttem. Míg Seb is megebédelt, addig pihengettem, majd ezután Tommi ötlete az volt,hogy tollasozzunk a kertben. Ragyogó napsütés és meleg volt, így nem volt akadálya egy kis játéknak. Mondanom sem kell, hogy fiúk a lányok ellen felállás volt. Berni és az én személyemben a fiúk méltó ellenfeleket kaptak .Minden egyes pontért alaposan meg kellett szenvedniük. Ez sem volt elegendő, hiszen vereséget szenvedtek.

-Ezért kiengesztelést kérek.-duzzogott Seb.

.-Kérésed számomra parancs. A vacsi után tied vagyok minden éretelembe.-kaccsintottam.

A vacsi kezdetéig remek hangulat uralkodott a hatalmas házban. A nappaliban bömbölt a zene, a srácok is jól érezték magukat, vigyorogva figyelték végig, ahogy éneklünk és táncolunk Bernivel.

Aztán eljött a lefekvés ideje. Be sem zártuk az ajtót magunk után, Seb egyből letámadott. A falnak nyomott és vadul csókolózni kezdtünk. Megszabadítottuk egymást ruháinktól és innen ment minden a maga útján….

   Ő ezúttal is gyengéd volt, minden érintésén és mozdulatán éreztem a szerelem érzését. Míg pár nappal ezelőtt attól féltem, hogy nem leszek képes szeretkezni szerelmemmel soha többet, most nem is volt időm gondolkodni azon,a mi Barcelonában történt. Seb érintései egy cseppet sem emlékeztettek arra a baromra. Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy őrültséget csinálok. Szükségem volt erre a szexre, hiszen nemsokára elszakadunk egymástól nagyon hosszú időre. Ezen pillanatok emlékei jobban fognak segíteni elviselni a magányt.

*******

Másnap reggel Seb érintésére ébredtem.

-Már úgy megszoktam, hogy reggelente Te ébresztessz. Mi lesz velem ezek után?-sóhajtottam és egyből rossz kedvem lett.

-Nem muszáj megszakítanunk ezt a hagyományt.- vigyorgott.- Felhívhatlak minden reggel pontban 7-kor, hogy én legyek az ébresztőd.-csókolt meg.

   A reggeli elég furcsa hangulatban telt el. Senki sem beszélt, viszont Tommi és Berni folyton vigyorogtak.

-Oké Tommi! Mi a fenét mosolyogsz?? Áruld el, hátha mi is jót mosolygunk rajta Renivel.-szólt be kicsit csípősen Párom.

-Jajj semmit. Csak olyan kielégült fejetek van!!!- mondta ki a mosolygás okát a finn. Berni nevetésben tört ki, majdnem leesett a székről, míg én félre nyeltem a vizet. Úgy látszik kicsit hangosak voltunk az éjjel. Nem tagadom, nem voltam szégyenlős az éjjel és kiadtam magamból minden érzést .Ez bizony pedig áthallatszott a másik szobába is.

    Még utoljára átnéztem a bőröndjeim, amit Tommi be is pakolt az autója csomagtartójába, hiszen megígérte, hogy kivisz minket a reptérre.

-A macidat nem hozod?- kérdezte Seb a szobában.

-Tudod, arra gondoltam, hogy itt hagyom Neked.- léptem közelebb hozzá.- Jól fog majd esni esténként ezt ölelgetni, mikor magányosnak érzed magad.-simogattam a szőke haját.

-Köszönöm!!-megemelt és így csókolt meg.- De nem cipelhetem magammal a versenyhétvégékre.-szomorodott el.

-Erre is gondoltam ám.- mosolyogtam.- A párnád alatt hagytam a hálóingem, amit az első szeretkezésünk alkalmával vettél le rólam.- adtam a tudtára, erre felcsillantak a szemei. A szekrényhez ment és keresgélni kezdett benne. Fejcsóválva néztem végig, ahogy mindent a szőnyegre szór, aztán felém nyújtott egy hosszú ujjú, szürke Red Bull-os pólót.

-Erre már nincs szükségem, úgyhogy mától te vagy a gazdája kincsem!- egy csók kíséretében a kezembe nyomta.

-Köszi szépen.- öleltem meg.- De azokkal ott mi lesz?-ö sszevomt szemöldökkel mutattam a földön heverő ruhakupacra.

-Majd én  vissza pakolom.- jelent meg az ajtóban Berni.- De csípkedjétek magatokat, mert le fogjátok késni a gépet.

   Bernitől gyorsan búcsút vettem, hiszen vele még lesz jó pár közös napom.

 Seb az anyósülésen ült, én pedig hátul. Csendben figyeltem a mellettünk elsuhanó házakat, fákat. Jól elraktároztam magamban ezt a helyet, hiszen hosszú ideig nem fogom látni ezt a környéket.

 Lassan megérkeztünk a reptérre. Seb ment kifizetni az előre lefoglalt repülőjegyeket, addig volt időm elbúcsúzni Tommitól.

-Mit is mondjak? Nagyon örülök,h ogy megismerhettelek Téged, annak pedig még jobban,h ogy így egymásra találtatok Sebastiannal. Már nagyon kijárt neki a boldogság és az, hogy egy rendes lányt találjon magának.

-Sokat köszönhetek neked és Berninek. ti bíztattatok arra, hogy járjak Sebivel, ti találtátok ki, hogy jöjjön el hozzám. Nélkületek most nem lennék itt.N em valósulhatott volna meg mindez, mert túl hülye voltam.

-Nem voltál hülye, csak butus. Bár megértem a helyzetet. Berni mindent  elmondott nekem Martinnal kapcsolatban. És volt alapja a félelmednek. De a lényeg, hogy boldogok vagytok.

Közben Seb is visszaérkezett kezében a jegyekkel.

-10 perc múlva indul a gép, úgyhogy ideje lenne búcsúzkodni.- ölelte át a derekam.

-Vigyázz magadra Tommi és erre a lökött németre is.S egíts neki valahogy megszerezni a második világbajnokicímet és ne hagyd, hogy rosszul teljesítsen.- öleltem meg a finn edzőt.

-Ha kell a földről fogom összekaparni.-nevetett.

Eközben felszólították a Debrecenbe tartó gép utasait, hogy kezdjék meg a felszállást. Seb gyorsan kezet fogott Tommival, majd a tömeg felé irányultunk.

*****

   Az út viszonylag nyugisan telt. Már ha azt lehet nyugis állapotnak titulálni, hogy rettegtem a következő hónapoktól. Seb megmutatta a futamhétvégék beosztását-nem mintha én nem tudnám.-és megbeszéltük, hogy mikor csak tud, meglátogat. Sajnos a suli miatt az szóba sem jött ,hogy én utazzak el Svájcba. Pedig nagyon szeretnénk mindketten.

   A szüleim már izgatottan vártak minket a reptéren. Egyből integettek, mikor megpillantottak minket, én pedig szaladtam is feléjük. 2 hetet voltam távol tőlük és már nagyon hiányoztak.

-Édes kislányom!!-ölelt meg édesanyám.- Úgy hiányoztál. És annyira szép vagy.

-Szervusz fiam.-fogott kezet apu Sebastiannal, anyumnak pedig adott egy puszit a nagy Ő. Nagy segíség nekem az, hogy első látásra megkedvelték egymást és nem kell háborút indítanunk a szüleink ellen azért, hogy együtt lehessünk.

    15 perc autóút után végre beléptem a házunk ajtaján. Anya és apa sietett is vissza dolgozni, mert csak addig tudtak eljönni a munkahelyükről, míg haza hoznak minket. Így kettesben maradtunk egész napra. Az időt azzal ütöttük el, hogy megtanítottam Párom palacsintát sütni. Igen otthonosan mozgott a konyhában és hamar meg is tanulta a dolgot ahhoz képest, hogy férfiből van. Egész hamar belejött, bár azért így is lisztes lett a konyha és mi is tetőtől talpig. Délután 4 után aztán a szüleim is haza jöttek, anyuval vacsit készitettünk, addig apu és Seb a kanapén ülve meccset néztek,d e közbe Seb mesélt egy kicsit magáról és a munkájáról is. Apu nagy lelkesedéssel kérdezgetett a Forma-1 világáról. A vacsi nagyon jó hangulatban telt el, Seb agyon dícsérte anyu főztjét és elkotyogta ,hogy istenien csinálom azt a magyar desszertet. A nevét nem tudta kimondani, ezért nagy nevetés tört ki. Az éjszaka is remek volt: Sebivel végig beszélgettük.

    A reggel hamar ránk köszöntött. Pár órácskát aludtunk csak és arra ébredtünk, hogy esőcsepek verik az ablakot. Nagyszerű időjárás ez. Nem ilyennek képzeltem el az elválásunkat, de valahogy ez illett most a hangulatomhoz. Apu felajánlotta, hogy kiviszi Őt a reptérre. Én is velük tartottam. Mikor a reptérre értünk,a pu elment megevenni a jegyet, több időt hagyva ezzel egy alaposabb elbúcsúzhoz. Végig azt reméltem, hogy valaki bemondja, hogy az összes Svájcba tartó gépet törölték az esőzés miatt, de nem így volt. Ez csak egy valótlan elképzelés maradt. Így eljött a búcsú ideje.

-Nos Sebastian, köszönöm, hogy éppségben haza hoztad a lányom és boldoggá tetted erre a pár hétre.- fogott apu kezet Vele,a ztán anya vette át a szót:

-A lányom nevében is köszönöm, hogy elvitted nyaralni őt. Remélem, hogy minden egyes pillanat tökéletes volt számotokra.- ölelte meg anya Sebastiant. Ő kicsit szomorúan nézett rám, tudta ,hogy a tökéletes szó kicsit erős volt. Aztán felém lépkedett. Én már itt alig bírtam ki sírás nélkül.

-Nagyon vigyázz magadra kicsim! Bármikor hívhatsz, ha valami bánt,v agy szükséged van valamire, én melletted állok. Éjjel is hívhatsz akár.

-Te is vigyázz magadra Seb!- sírni kezdtem.

-Szerelmem.- ölelt meg sóhajtozva.- Nem kell az egereket itatni.- törölte le a könnyeim és mosolygott.- Nem örökre búcsúzunk el, nemsokára megint együtt leszünk.-öntötte belém a lelket.

-Szeretlek Édes!!-csókoltam meg.

-Én is Baba. Nagyon szeretlek.

Ezután eltűnt a nagy tömegben. Haza felé úton csak sírtam, sírtam és sírtam.

***** Sebastian szemszöge *****

 

    Pokoli az időjárás, az elválás is az volt és most pokolian érzem magam. Mindketten tudtuk, hogy eljön ez a pillanat, de arra egyikőnk sem számított,hogy ilyen nehéz lesz. Nagyon féltem Őt, mert neki ez az első “normális” párkapcsolata, ráadásul több ezer kilóméter választ el minket. Nekem sem lesz könnyű, több,mint fél évvel ezelőtt egy 6 évig tartó szerelmet vert tönkre az átkozott távolság. Ennek következtében Hanna félrelépett, de Reni más!! A nyakam tenném arra, hogy Ő nem lenne képes megcsalni engem.

 Megszoktam magam mellett Őt, reggelente csókokkal halmoztam el csodálatos testét és szép arcát, illata tegnap bejárta az egész házat és az ágyam is. Sajnos nagyon nehéz a jó dolgokról lemondani.

   A reptéren már várt rám a fekete BMW. Köszönés nélkül ültem be Tommi mellé, aki azonnal indult is. Nem volt kedvem beszélgetni és csak kifelé bámultam az ablakon. Alig bírtam felfogni, hogy 24 órával ezelőtt még lehetősésem volt arra, hogy megérintsem, hogy megcsókoljam. Nem tudom tagadni: elvarászolt a mosolyával, a gyengédségével, a szépségével és a természetességével.

   Arra eszméltem, hogy Tommi leparkol a házam előtt. Az előszobába lépve finom illatok fogadtak, a nappaliban pedig szólt a zene a hifiből. Benéztem a konyhába és Berni a tűzhely mellett sürgött-forgott. Mielőtt leléptem volna, észrevett:

-Oh, szia Seb.- köszönt zavarodottan.- Máris kikapcsolom a zenét.- törölte meg a kezét és a nappaliba akart menni, én azonban megfogtam a karját.

-Nem zavar ,úgyhogy hallgasd nyugodtan.- erőltettem egy halvány mosolyt.- Megyek lepihenek kicsit.

    Örülök, hogy itt van ez a lány. Pár napig a közelembe lesz egy olyan személy, aki fontos a Páromnak. Egész éjjel alig aludtam ,fáradt vagyok,d e nem jön álom a szememre. Órák óta forgolódom és ölelgetem a maciját, amit itt hagyott. Meguntam ezt az állapotot, felvettem a melegítőm, mert kedvem támadt edzeni. Ez eddig mindig segített rajtam, ha magam alatt voltam.

   A konyhába mentem egy üveg ásványvízért, Berni és Tommi a kanapén ülve ettek.

-Kész az ebéd Seb. Tálalok neked is.- állt fel a lány Tommi mellől.

-Ne fáradj Berni. Nem eszem most,I nkább megyek edzek egy kicsit.- Tommi furán nézett rám, nem sűrűen szoktam magamtól edzeni menni, ennyire “lelkesen”.

     Sosem edzettem 2-3 óránál többet Tommival, most pedig már este fél 8 is elmúlt és lassan 5 órája izzasztom magam. Ekkor kopogtak az ajtón.

-Seb, bejöhetek?-kért engedély Berni.

-Gyere csak.- leszálltam a futópadról és törölközni kezdtem.

-Enned kéne valamit. 5 órája kínzod magad és ez neked sem tesz jót. Gondolj Renire. Ha észreveszi, hogy összeroppantál, azzal neki is megnehezíted a dolgát. Nagyon aggódni fog érted.

-Igazad van.- helyeseltem.

-Megígértem Reninek, hogy amikor itt vagyok, vigyázok rád. Úgyhogy fürödj meg, hozd magad rendbe és gyere vacsorázni.

    Kicsit feszélyezett a pillanat, mikor leültem enni. Ott volt Tommi és Berni, és mielőtt enni készültek volna, megcsókolták egymást.N em haragudtam rájuk, még csak irigy sem voltam, csak fájt ,mert eszembe jutott, hogy Reni édes csókjait nem kaphatom meg. Berni remek vacsit főzött, nagyon ízlett annak ellenére, hogy nem tettem szóvá. Megvacsoráztam, megköszöntem és felmentem a szobámba. Magamra zártam az ajtót, nem akartam, hogy bárki is zavarjon most. Arra gondoltam, hogy Berni nagyszerű lány, úgy látszik, hogy Tommi is megtalálta a magához illő lányt. Kicsit irigyeltem azért, mert pár napig még maga mellett tudhatja szerelmét. Én pedig készülök az első magányos éjszakámra hosszú idő után…

***** Reni szemszöge *****

    Pocsékul telt el az első éjszakám Sebastian nélkül. A pólójában aludtam, de ez sem segített. Sírva ébredtem meg többször is az éjszaka folyamán és ilyenkor nagy nehezen aludtam vissza. Lepörgettem az elmúlt 2 hétben történteket. Hiányzik a nevetése, a csókja, a törődése. Imádtam, ahogy átölel és próbál megóvni mindentől. Megfogta a kezem és a puszta jelenléte megnyugvást hozott. Most mégis úgy érzem, mintha mindez csak az álmaimban történt volna meg,d e ahogy kinyitom a szemem és látom az ágyam mellett a bőröndöket- mit nem pakoltam még ki-  és látom magamon a pólóját, a szemem felragyog, hisz így már tudom, hogy mindez valóság volt.

    Reggel 8-kor már nem bírtam a tétlenséget. Mosni tettem a szennyeseim, reggelit csináltam, közben olvasgattam könyveket. Valamit csinálnon kellet, hogy eltereljem a figyelmem. Csak egy apróságot felejtettem el: bevásárolni!! Totálisan kiment a fejemből és csak akkor tudatosult ez bennem, mikor a szüleim autójának ajtaja csapódott. Anya első dolga az volt, hogy benézett a hűtőbe.

-Csak ezt bíztam rád mára ,nem azt, hogy főzz!!-szidott össze anyu.

-Sajnálom anyu. Kiment a fejemből.- kértem elnézést.

-Akkor most elmész vásárolni és mikor hazajöttél, leülünk beszélgetni.- keményített be apu.

   Míg felöltöztem anyu írt egy listát a szükséges dolgokról. Erre én kértem meg, mert mindenen járt az eszem,c sak a bevásárláson nem.

Máskor fél óra alatt végzek, most pedig jól elhúztam az időt. Jól tudtam, hogy apu mit fog mondani, csak nekem kell majd valami éppkézláb magyarázatot adnom a viselkedésemre. Anya és apa már a nappaliban ültek. Ki sem pakoltam, rögtön leültem közéjük.

-Kislányom. Tudjuk anyáddal, hogy nehéz most neked és Sebastiannak is. De felnőtt vagy és tudnod kell kezelni a dolgokat. Neki ott a Forma-1, neked pedig a suli. Egyikőtök sem engedheti meg magának ,hogy romlodjon a teljesítménye a távolság miatt. Anyáddal belementünk abba, hogy Seb bármikor meglátogassan téged, szívesen látjuk őt, de ha minden egyes elválásotok után ilyen állapotban leszel, akkor kár jönnie, mert jobb neked nélküle.

-Nem apu!!-tiltakoztam.-Erre nem lesz szükség, hozzá fogok szokni a dologhoz és legközelebb már könnyebben fogom venni az elválást. Nem kell félnetek, a suli jól fog menni, akárcsak mielőtt megismertem volna Sebit.

-Szükséged van a szerelemre, Sebastianra főként, hiszen ahogy látom Ő adja meg a tökéletes boldogságot számodra és vele lesz teljes az életed.-ölelt át anya.