38.fejezet

***** Seb szemszöge*****

  

    Reni sírása éjjel 2 felé csillapodott. Ekkor végre sikerült elaludnia. A karjaimban a teste keservesen rázkódott a sírástól. Nem mutattam ki, de a lelkem vérzett miatta. A szemem előtt roppant össze. A saját szememmel láttam, ahogy az a férfi arra készül, hogy megerőszakolja. Dühöt éreztem Martin iránt és fájdalmat a Kedvesem miatt. A legszívesebben megöltem volna azt a barmot, de tudom, hogy ez úgysem segítene most életem értelmén.  A világ legértékesebb- és egyben legtörékenyebb- kincse itt fekszik a karjaimban és bele sem merek abba gondolni, hogy mi történt volna, ha nem érek ide idejében. Csak okolom magam, holott erősnek kell lennem és minden erőfeszítést meg kell tennem annak érdekében, hogy újra mosolyogni láthassam az én gyönyörű Angyalkám. Úgy érzem bármennyire is szeretem Őt, nem leszek elegendő ahhoz, hogy a fájdalmat és az este történteket kitöröljem belőle.

   Reggel 7-kor ébredtem és sajgott minden részem. Úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. Éjjel szerelmem minden egyes mozdulatára felébredtem, féltem, hogy rémálmok gyötrik majd, de szerencsére nyugodt éjszakája volt. Mellesleg még édesen és nyugodtan alszik. Vettem egy gyors zuhanyt, mivel nem akartam sokáig magára hagyni. Törölközés közben a szekrényhez baktattam és ekkor találtam meg a Reniről letépedt ruhát. Kezembe vettem és a szívemhez szorítottam. Hülyeségnek tartom, azt, hogy egy férfi nem tud sírni! Én vagyok az élő példa. Potyogtak a könnyeim, miközben öltöztem, és ezt nem szégyeltem, hiszen a hűn szeretett nőért sírok. Csináltam rántottát és ekkor hívott Tommi. Első csergésre felvettem, nem akartam, hogy Párom felébredjen. Suttogva szóltam bele:

-Szia Tommi.

-Hello haver. Míért suttogsz?

-Reni még alszik.- sóhajtottam.

-Történt valami, igaz?- tapintott a lényegre. 3 éve dolgozunk együtt, haverok vagyunk és már tökéletesen ismer.

-Nem tudom tudsz-e róla, de Reni első szerelmét Martinnak hívták, aki nagyon csúnyán elbánt vele és tegnap este az étterembe ő szolgált ki minket. Reni sírva rohant el minden szó nélkül. Mire a szállásunkra értem, a fickó rajta feküdt és majdnem…- itt elcsuklott a hangom.- majdnem megerőszakolta.- csaptam a konyhaasztalra mérgemben.

-Tessék? Te atya Isten!!- Tommit sikerült teljesen ledöbbentenem.

-De ugye Reni jól van? Seb, kérlek mond azt, hogy minden rendbe van a barátnőmmel!!-hallottam meg Berni hangját, aki keserves sírásba kezdett és azt is hallottam, amint Tommi épp vígasztalja.

-Háátt…Éjjel 2-kor aludt el, addig keservesen sírt a karjaimban. Most alszik szerencsére, de nem tudom mihez kezdjek, ha felébred. Félek, hogy kiborul még jobban és nem leszek képes megvígasztalni. Pedig helyre kéne rázzam, mert ilyen idegi állapotban nem vihetem haza.- dőltem neki a konyhapultnak.

-Seb! Ő erős lány. Te képes vagy segíteni rajta, csak arra kérlek, hogy nagyon vigyázz rá!- kérlelt a legjobb barátnője.

-Megígérem. Sziasztok.

 Épp narancslevet facsartam, mikor zajokat hallottam a szobából. Reni épp ekkor ébredezett. A reggelit a tálcára tettem, még sóhajtottam egyet és beléptem a szobába.

-Jó reggelt Szerelmem.- köszöntem mosolyogva, bár nagyon nehezemre esett.

-Neked is.- válaszolt rosszkedvűen.

-Csináltam reggelit és mellé friss narancslevet.- tettem az ölébe a tálcát.

-Kedves vagy, de…nem vagyok éhes. Talán majd később. -tolta el magától a tálcát.

-Ahogy gondolod. A narancslevet sem kéred?- kedveskedtem.

Azt sem itta meg, csak pár korttyal lett kevesebb a pohárban. Bekapcsolta a TV-t, én pedig a saját reggelimmel a kezemben leültem az ágyra vele szemben. Innen kitűen láttam fal fehér arcát és sírástól vörös, kidülledt szemeit. Ha nem tudom, hogy Ő az én szerelmem, nem ismerném fel. Mióta velem van, ilyen szívszórító állapotban még nem volt. Ugyan nem sírt, de a szemeiben fellelhető volt pár kikívánkozó könnycsepp.

   -Szeretnél filmet nézni? Mondjuk megnézhetnénk a Másnaposok második részét.-bújtam mellé az ágyba és megsimogattam a karját. Ekkor fedeztem fel egy lila foltot a bal karján. Hirtelen lehunytam a szemem és mély levegőt kezdtem venni. Ez akadályozott meg abban, hogy dührohamot kapjak.

  Jó 20 perce néztük már a filmet. Ő mereven ült melettem török ülésben. Néha Rá pillantottam és láttam, amint pár viccesebb jelenetnél azért az Ő szája is mosolyra húzódik. Ha csak egy nagyon halvány mosolyra is. Aztán egyszer csak a combomra hajtotta a fejecskéjét és elaludt. Végig simogattam a hosszú, barna fürtjeit, csak akkor hagytam abba, mikor felébredt.

-Hány óra?

-Délután 4. -feleltem.

-Te jó ég! Ennyit aludtam?- lepődött meg és megdörzsölte a szemeit.

-Semmi baj Édes.- simogattam puha és illatos arcocskáját.- Éhes vagy?

-Nem.- rázta a fejed.

-Pedig enned kéne, mert tegnap délután óta nem edtél. Akkor is csak csokit. Szóval mit szeretnél  enni Édes?

-Jól van, te nyertél.-sóhajtozott.- Jó lesz a reggeli rántotta is.

   Az volt a baj, hogy kidobtam a reggelijét. A rántotta is frissen és melegen jó. Ezért főztem tésztát és héjában krumplit, azt felkockáztam és 20 perc múlva kész étellel a kezemben léptem be a szobába. Kedvesem sehol sem volt, ezért kezdtem bepánikolni.

-Hol vagy Édes?

-A mosdóban.- hallottam meg a hangját.

 10 perc telt el, de Ő még mindig nem jött ki. Ekkor vettem a bátorságot és benyitottam. Ő a tükör előtt állt és sírva nézte magát.

*****Reni szemszöge*****

  Nem voltam túlságosan éhes, de hagytam Sebastiannak, hogy kaját csináljon. Nem akartam veszekedést, így is elég néznie egy élő halottat. Ezzel a gondolattal zártam be magam után a fürdőszoba ajtaját. A tükörbe nézve megijedtem saját magamtól. Egy vesztes alak kacagott vissza rám, aki a világ legszerencsétlenebb embere. Hiába van mellettem a világ legjobb pasija, aki életem szerelme, hiába adatik meg, hogy valóra válljanak az álmaim, a boldogság nem ismer engem. Azon tűnődtem, hogy Seb mellett egy csődtömeg van, aki sosem tud boldog életet adni neki. Mégis meddig bírja mellettem?? Teljesen más lettem ma, kis híján megerőszakoltak, nem tudom kinek kell egy ilyen lány, akit egyetlen egy férfi képes volt tönkre tenni.

-Hol vagy édes?- hallottam meg hirtelen Seb hangját.

-A mosdóban.- feleltem és próbáltam nem éreztetni vele azt, hogy sírok.

    10 perc eltelte után Seb nyitott be. Először félve dugta be a buksiját az ajtón, majd teljes egészében mellettem termett.

-Csináltam krumplis tésztát. Gyere enni, mert kihűl.

-Megyek.

Nem haragudtunk egymásra, de ma nagyon nehezen találtuk meg a közös témát és csak tőmondatokban beszéltünk.

 Enni akartam, mikor Párom a kezébe vette a villát és etetni kezdett. Jól esett a kedvessége és a törődése, kivételesen ma nem voltam képes az ilyen alapvető dolgokra sem. Jóízűen falatoztam, hiszen finomat főzött.

-Megengedi a kisasszony, hogy esetleg én is megkóstoljam?- bolondozott szokásos vigyorával. Hogy én mennyire imádom ezt a vigyort!!!

-Igen.- bólogattam.

Ennek az lett a vége, hogy a felét Ő ette meg. Nem is baj, hiszen nem kajára vágytam, hanem valami egészen másra. Ma még nem is érintettem meg, nem adtam a tudtára, hogy mennyire szeretem és nem éreztem mézédes csókjait.

-Kérsz még valamit drágám?-kérdezte.

-Igen. Ezt.- odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Ő jelentette az életem.

-Szeretlek baba.-ölelt magához.

-Én is szeretlek.

Eddig bírtam. Mindenféle szégyenérzet nélkül átadtam magam a fájdalmaimnak. Kegyetlenül sírtam, Seb pólója is vizes lett a könnycseppektől.

-Köszönöm, hogy mellettem vagy.- suttogtam halkan, erőtlenül.

-Szeretlek és csak természetes, hogy itt vagyok veled édesem. Eközben magam átkozom, hogy mi lett volna, ha nem érek ide időben.- dühösen csapott egyet az ágyra.

-Seb! Felejtsük el kérlek. Nem akarok többet erre gondolni. Kérlek szépen segíts nekem ebben, hiszen csakis Te tudsz csodát tenni velem.- néztem rá könnyes szemekkel.

-Ígérem, hogy ez ügyben mindent meg fogok tenni nyuszi.- adott egy pici puszit.- Ugye nem ütött meg vagy ilyesmi?

-Nem csak…- itt ellhallgattam. Nem tudom, helyes-e az,ha elmondom amiket mondott nekem.

-Csak mi? Ne hallgass el előlem semmit sem, kérlek Reni!

-Csúnyán beszélt velem. Szerinte én még mindig őt szeretem és téged csak a pénzedért szeretlek és azért vagyok veled, hogy vigaszt nyújts és elfelejtsem azt, amit tett velem. És hozzátette, hogy bánja azt, hogy nem dugott meg, mert amilyen kis hiszékeny kislány voltam, képes lettem volna ebbe is belemenni. Ekkor az ágyra lökött, letépte a ruháim, csókolgatott és…- kiborúltam ismét ennél a pontál és Seb nyakába kapaszkodtam.-…benyúlt a bugyimba.

-Tessék??? Ez egy perverz állat! R mélem, hogy fel akarod jelenteni.

-Nem. Tudom, hogy kéne, de úgyse jövök ide többet vissza soha és semmi kedvenc sincs ide járni a suli időszakában a tárgyalások miatt. Nem akarom többet látni és beszélni sem akarok erről.

-Rendben édesem. -adott egy csókot a homlokomra.- Megyünk sétálni?-kérdezte, miközben az arcom simogatta.

-De csak itt a parton. És jó lenne holnap is csak itt üldögélni. Azt hiszem eleget láttam Barcelonából.

   Egymás karjaiban néztük a naplementét. Néha még a szemem előtt láttam Martint és a bőrömön éreztem a halálos érintéseit. De nem sírtam. Tudom, hogy ezzel nem oldok meg semmit sem. Erősnek kell lennem, legalább a mellettem ülő és biztonságot nyújtó férfi miatt.

    Sikerült rávennie, hogy kártyázzunk egy kicsit. A hangulatom kezdett egyre jobb lenni és azt is el tudta érni Basi, hogy nézzük meg másnap azt, ami miatt valójában ide jöttünk: a Camp Nout.

******

Reggel az első kép amit láttam az volt, hogy Sebastian az ágy szélén ült, arcát pedig a tenyerébe temette.

-Drágám, mi a baj?-érintettem meg a vállát, amitől egy kicsit összerezzent. Nyilván nem számított arra, hogy felébredek.

-Ettől akartalak megkímélni.-nézett rám kisírt szemekkel.

-Mitől? Nem értelek Seb.

-Attól, hogy az újságok címlapján szerepelj!!-vett elő az éjjeliszekrényből egy csomó újságot. Ledobta az ágyra, majd magamra hagyott. Mindegyik újság címlapján én szerepeltem.

                    “Váratlan fordulatok”

     “ Sebastian Vettel és kedvese-kinek neve és származása számunkra is ismeretlen—néhány nappal ezelőtt Liverpoolban tartózkodtak.Aminap este egy szórakozó helyen voltak, ahol a barátnőről egy eléggé kompromitáló kép készült.A lány egy ismeretlen srác karjaiba vetette magát. Kérdés, hogy vajon mit szól ehhez maga a Forma-1-es világbajnok pilóta?”

“Pilóta vs szerelő”

“Mint arról korábban beszámoltunk, Sebastian Vettel és gyönyörű kedvese Liverpoolban tartózkodnak.Ezúttal a 2010-es világbajnok egyik szerelőjével kapták lencsevégre, amint a város legendás focicsapatának stadionjából távoztak. Ami azonban feltűnő, hogy Sebastian sehol sem látható. Mivel a lány egy ismeretlen, fital sráccal táncolt nemrég, lehet,hogy Sebastian kiadta a lány útját? A lány pedig egyből a szerelőnél keres vígaszt? Vagy minden rendben köztük és a pilóta erről mit sem tud?”

-Elegem van ezekből a szennylapokból!!

 Idegességemben az összes újságot apró darabokra téptem. Seb ekkor lépett be az ajtón és egyből a karjaiba zárt.

-A címlapra is csak az én féltékenységem és bunkóságom miatt kerültél. Nem vagyok arra képes, hogy boldoggá tegyelek. Utálom, hogy nem élhetek normális szerelmi életet,h ogy nem nyaralhatok a kedvesemmel anélkül, hogy ne ismerjenek fel. Nem tudom ezt már helyre hozni sem.-ostromolta magát.

-Seb! Megtörtént és kész. Akkor este mindketten hibáztunk. És igenis boldoggá tudsz tenni. Ezek itt mind csak hazugásgok.-mutattam a földön heverő papírdarabokra.-Mi tudjuk, mi történt aznap este. És míg kölcsönösen szeretjük egymást, addig egyik hülye firkász sem tud akkorát és annyit hazudni, hogy elérje azt, hogy mi szétmenjünk!

    Megreggeliztünk, felöltüztünk és elindultunk a Camp Nou felé.

-Te atya ég!!-kaptam a szám elé a kezem, mikor megláttam a stadiont kívülről. Az izgatottságtól és a boldogságtól Seb nyakába ugrottam és erősen öleltem, de Ő kőszoborként állt és nem viszonozta az ölelésem.

-Mi a baj Basi?

-Semmi csak.- legyintett, majd folytatta.- Gyűlölöm magam azért, amiért nem tudtam melletted lenni az Anfielden. Mindent megtennék azért, hogy visszaforgassam az időt és lássam a boldogságod.-a földet kezdte bámulni és a szemei megteltek könnyekkel.

-Seb! Tévedsz, mert aznap egyáltalán nem voltam boldog. Miért is lettem volna?Ö sszevesztünk. Mégis kinek mutattam volna ki az érzéseim? Bennek, akit alig ismerek, csak láttam párszor?- emeltem fel a fejét.- Abban a pillanatban átkoztam magát az egész várost, csak az járt a fejemben, hogy pont Liverpoolban szakítunk majd, ahová annyira vágytam eljutni.

-De…-itt közbe vágtam.

-De ez a múlt és most Veled vagyok!

-Szeretlek, szeretlek, szeretlek.- minden szó után megcsókolt.

    Kézen fogva léptünk be a bejáraton. Kicsit feszengtem először, mert most is Seb fizetett mindent,d e a látvány miatt szép lassan rendbe rázódtam. Belülről is sokkal nagyobb volt, mint az Anfield és a látvány is csábítóbb volt. Tucatnyi kép, mez és trófea volt kiállítva. Párom arcát fürkésztem néha,d e csak az élvezet jeleit láttam rajta. Úgy látszik neki is tetszik a hely. Majd kiléptünk a pályára. Tátott szájjal néztem körbe.

-Vajon milyen érzés lehet úgy pályára lépni, hogy több 10 ezer ember téged figyel és szívvel-lélekkel neked szurkol?

-Felemelő érzés drágám. Jobb,mintha doppingolnál. Mérhetetlen nagy löketet ad hazai pályán versenyezni. Arra késztet, hogy még jobban odatedd magad annak érdekében, hogy ne okozz csalódást.- teljesen bele élte magát a helyzetbe. Ha valaki, akkor ő tudja, mit is jelent ez.

-Mit szólnál ahhoz, ha megcsillogtatnád a híres focitudásod?-incselkedtem Vele.

-Nagyon szívesen nyuszi.-vigyorogva vett a hátára és futni kezdett. A pálya közepén állt egy labda és vezetni kezdte.

-Ééééssss góóóólll!!- kiáltott, miután a labda a hálóban landolt.- Ezennel a Barcelona csapata megnyerte a világ legértékesebb trófeáját, amely azonban csakis a gólszerzőt illeti meg.- dobálni kezdett a levegőben.

-Még elejted azt a drága trófeát.- nevettem a nyakába kapaszkodva.

Ekkor letett a földre és mohón megcsókolt.

    Bementünk a csapat hivatalos shopjába is. Seb addig győzködött, hogy vegyek valamit, míg 3 szatyorral a kezünkben léptünk ki a stadionból. Seb “meglepett” egy Messi feliratú pólóval, egy sapival és egy sállal is. Ami totál ledöbbentett, hogy Ő is vett egy mezt, ám ennek a hátán nem volt semmilyen felirat.

-Csak miattam vetted meg ezt a mezt, vagy azért valamennyire rajongsz is a csapatért?-érdeklődtem tőle,miközben a szállásunk felé tartottunk.

-Kinézed belőlem, hogy csak pénzköltés céljából vettem meg?-ráztam a fejem.-Német létemre még szurkolhatok spanyol klubbcsapatnak. De azt senki ne kérje tőlem, hogy a nagyobb foci eseményeken spanyol párti legyek. Még te sem.-pajkosan fenyegetett meg az ujjával.

-Nem foglak én ilyesmire kérni.-tettem a szentet.-Mert így legalább húzhatom az agyad egy kicsit.-súgtam a fülébe.

-Te kis boszorkány.- csapott a fenekemre.