Seb kifizette a számlát és már indultunk is vissza
a hotelhez, ahol megszálltam. Nem tudtam meggyőzni arról, hogy ne kísérjen
vissza a hotelig. Út közben elkezdett esni az eső és a szél is feltámadt. Kéz a
kézben sétáltunk egészen addig, míg Sebastian nem állt meg és levette a szürke
Red Bullos melegítőfelsejét. A hátamra terítette és a sapiját is a fejemre
tette.
-Kötelességemnek
érzem, hogy vigyázzak rád, ha már a szüleid nincsenek veled. Nem venném
jó számon, ha megfáznál.-lovagiaskodott.
-Köszönöm. -totálisan elpirultam, ma már nem is
tudom, hogy hanyadjára. Szorosan átölelte a derekam. Őszintén szólva jól esett
a közelsége és a testének a melege. Egy átjárónál megálltunk, hiszen pirosat
mutatott a jelzőlámpa. Szorosan megölelt, én pedig a fejem a mellkasára
fektettem. Hallottam ahogy a szíve ver. Olyan volt nekem a szíve dallama, akárcsak
egy csecsemőnek az altatódal. Aztán szembe néztem vele. Pillanatok múlva
éreztem, hogy az ajkaink közelednek…Megcsókoltuk volna egymást ,ha nem veszem
észre, hogy a jelzőlámpa zöldre váltott. Csendben indultunk el. Pár lépéssel
kéősbb sajnos történt egy kis
baleset…Eltört a cipőm sarka. Nem bírtam ezt szó nélkül hagyni és magyarul
káromkodtam egy jót. Seb csak meglepetten állt előttem. Nyilván nem értette
amit mondtam. De talán jobb is így. A következő pillanatban azonban nem éreztem
talajt a lábam alatt. Sebastian könnyen emelt a karjaiba.
-Sebastian azonnal tegyél le!-tiltakozásul a hátát
veregettem.- Hülyét akarsz csinálni belőlem az emberek szeme láttára?-tettem
hozzá dühödve.
-Te csinálsz magadból hülyét, mert ordítozol! -gúnyosan
felnevetett.
Teljesen igaza volt. Megnyugodtam és kényelmesen eltűrtem
hogy cipel.
-Nem vagyok nehéz?-pillantottam Rá boci szemekkel.
-Nem.-a hangja tele volt lágysággal. Talán ezzel fogott
meg a legjobban.
A karjaim összefontam a nyaka körül és elaludtam.
Arra
ébredtem fel, hogy a szobámban fekszem az ágyamon. Körülöttem ott volt Tommi, Seb
és Berni. Utólag vettem észre, hogy Berni Tommi ölében ül. Kicsit meglepetten
néztem rájuk. Elég jól összemelegedtek. Seb kirángatott a hotel udvarára és
leültünk egy padra beszélgetni.
-Tommi nagyon boldognak tűnik. Rég láttam ilyen
felszabadultnak már. Kicsit zavarban érezte magát előttünk ezért is rángattalak
ki.-kezdett mesélni Seb.
-Nekem is feltűnt ez. Tudom, hogy milyenek a finnek
és Tommit is megértem. Berni szintén nagyon boldog mikor Tommi közelében van. Jót
tesz neki a finn közelsége.
-Ti olyanok vagytok, mintha testvérek lennétek. Nincs
igazam?-tapintott az igazságra Seb.
-De igen – adtam neki igazat, majd mesélni kezdtem
arról, hogy Berni és én elválunk lassan. Tommi és Berni is kijöttek az udvarra
és el is búcsúztak egymástól. Majd Tommi odajött hozzánk:
-Seb, ideje lenne indulnunk. A recepción megvárlak..
-Mennem kell sajnos.-szomorodott el a német.- Nagyon
jól éreztem magam veled. Szeretnék még találkozni a hétvégén veled, ha ez
lehetséges.-fordúlt felém mosolyogva
Én nem
mondtam semmit sem, csak feláltam és szó nélkül ott hagytam. Sírva rohantam fel
a szobába. Azon agyaltam végig, hogy mi ütött belém, míért kellett ezt tennem. A
választ a kérdésemre azonban nem tudtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése