28.fejezet

Egy tó partján álltunk meg, ahol tábortűz égett. Egy széken ott ült Kimi, egy másikon pedig a felesége, Jenni. Seb szorosan átkarolta a derekam, ami nagy segítség volt, hiszen elég gyenge lábakon álltam.

-Végre, hogy itt vagytok!- türelmetlenkedett Kimi.

-Ha tudnád, hogy milyen nehéz volt ide rángatnom Renit!- árult be kuncogva Seb.

-Kösz, hogy elárulod mindenkinek, hogy mennyire nehéz eset vagyok !Jah és talán, ha elmondtad volna, hogy mire készülsz, akkor nem paráztam volna ennyire!- még mindig haragudtam egy kicsit a Páromra.

-Sajnálom kicsim.- ölelt szorosan magához, amit én viszonoztam- Én csak meglepetést akartam okozni Neked. Nem hittem volna ,hogy félni fogsz.- a két keze közé vette az arcom és lágyan megcsókolt.

-Az ifjú szerelmesek! Talán szobára kéne mennetek…- gúnyolódott a finn.

-Kimi! Örülnék, ha befejeznéd!!- osztotta le a férjét Jenni.-  Reni, nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek. Amúgy Jenni vagyok.-nyújtotta felém a kezét.

-Nagyon örvendek. Ezek szerint akkor be sem kell mutatkoznom, hiszen ismersz engem.-mosolyogva fogtam vele kezet.

-Így van. Seb rengeteget mesélt rólad. És meg kell hagyni Seb, igazad volt. Reni tényleg gyönyörű teremtés.- állapította meg Jenni.

Én pedig éreztem, hogy fülig pirosodom.

  Muszáj volt kicsit beszélnem Sebivel, így elkezdtünk kézen fogva sétálgatni a tó partján.

-Sajnálom , hogy gyerekesen viselkedtem.- néztem bűnbánóan Sebre.- Tudom, hogy csak meglepni akartál és hozzáteszem, ez tényleg sikerült is.

-Akkor örülök.-mosolygott édesen.-Nekem csak az számít, hogy téged igazán boldognak lássalak.-lágyan csókolózni kezdtünk. Ezt a pillanatot Jenni törte meg.

-Seb! Elrabolhatom tőled Renit pár percre?- kérdezte.

-Nyugodtan!- nyomott még egy puszit a számra, aztán elviharzott.

-Úgy érzem, hogy mi nagyon jól ki fogunk egymással jönni!- kezdte a beszélgtetést a finnek volt szépségkirálynője.

-Igen, én is ezt gondolom. Bár ritkán fogjuk egymást látni…

-Sajnos ez valószínű.- szomorodott el ő is- De azért örülnék, ha néha átjönnél hozzánk is, mikor itt vagy Sebinél. Jó lenne néha beszélgetni vagy egy csajos délután tartani.-lelkesedett.

-Ez remek ötlet Jenni.  

Négyesben rengeteget beszélgettünk, nagyon jól szórakoztunk és a hangulatot sörrel dobtuk fel. Sosem voltam híve az italozásnak, de most kivételt tettem. Jól esett, hiszen remek emberek társaságában voltam és emlékezetessé akartam tenni ezt a csodálatos estét. Kicsit sikerült becsípnem Kiminek köszönhetően.

   Éjjel 2 is lehetett, mikor Sebivel ágyba bújtunk. 10 perce feküdtem a Szöszim mellett, mikor reszketni kezdtem és elég rosszul kezdtem magam érezni.

-Kicsim, mi a baj?- ült fel az ágyon aggódva Seb.

-Fázom!- mondtam alig hallhatóan. Alig volt erőm beszélni is.

Seb terített rám még egy takarót.

-Megyek főzök egy teát.- mondta, miután gondosan betakart.

Mire visszaért, én már a fürdőszobában gubbasztottam a WC felett.

-Istenem Reni! Rosszul vagy?- leguggolt mellém, a hajam hátrafogta az egyik kezével, míg a másikkal a hátam simogatta, ugyanis előszeretettel kiadtam magamból mindent.

Fél órája ültünk itt és már fagytam meg, mikor Seb az ölébe kapott és befektetett az ágyba.

-Kihűlt a tea, megyek megmelegítem.

-Nem szükséges. Gyere búj be az ágyba. Az jobban fog segíteni.

-Elrontottad a gyomrod? Nem ízlett a vacsora, ugye?-aggódott Szerelmem, miközben magához húzott, hogy némiképp felmelegítsen.

-Nem. A vacsi isteni volt. Az alkohol a bűnös.- nagy nehezen mosolyra húzódott a szám.

-Értem. Hát Kimi mellett nehéz józannak maradni.- kuncogott, majd hozzátette:- Ha akarod, lemondom az utat Schumiékhoz. Tuti megértik, hogy beteg vagy.

-Szó sem lehet róla!- hevesen tiltakoztam.- Reggelre kutya bajom sem lesz!

-Azt majd én eldöntöm!-csattant fel Seb.

-Oké! Majd reggel beszélünk!- és hátat fordítottam neki. Nem volt kedvem vitázni, így a témát lezártnak tekintettem. Percekig némaság és sötétség volt a szobában, aztán  felkapcsolta az éjjelilámpát.

-Most haragszol rám kicsim?- csókolt bele a nyakamba.

-Nem! Dehogyis!- megfordultam és a fejem a meztelen mellkasára tettem.- Csak szeretném én eldönteni, hogy megyünk-e reggel vagy sem.- apró köröket kezdtem rajzolgatni a hasára.

-Én csak vigyázni akarok rád..Amúgy aludnunk kéne. Holnap hosszú út vár ránk.-valahogy nem volt túl lekes. Csak rmélni tudtam, hogy reggelre jobban leszek és Sebinek sem fog elmenni a kedve ettől az egésztől.

     Mikor reggel felébredtem Sebi helyett egy hatalmas rózsacsokort találtam magam mellett. Az illata bódító volt. Álmosan ballagtam le az emeletről ám hirtelen elvesztettem az egyensúlyom és fenékre estem a lépcsőn. Seb rémültem szaladt felém a konyhából.

-Nagyon megütötted magad?- segített felállni.

-Neeeemm!!- hangosan nevetni kezdtem magamon és azon, hogy milyen ügyetlen tudok lenni néha.

-Csak egyszer nem vagyok melletted és máris ki akarod nyírni magad?- kuncogott Szerelmem.

-Tévedsz! Melletted is képes vagyok a túlvilágra juttatni magam!- idegesítettem és közben arra céloztam, mikor Magyarországon az uszodában kiment a bokám.

-Megőrjítesz, ugye tudsz róla?- a hátára vett és rohangászni kezdett velem a kertben.

-És te tudsz arról, hogy az efajta megmozdulásaidtól idegbajt kapok?- játékosan összeszidtam, miután talajt éreztem a lábaim alatt. Seb válasza erre csak egy széles mosoly és egy szerelmes csók volt.

      Megreggeliztünk, majd délben útnak indultunk. Izgatott voltam, hiszen igazán csak most kezdődik el az első közös nyaralásunk. Végig nevettük és bolondoztuk a 3 órás autóutat. Aztán mikor odaérkeztünk, kicsit összeszorúlt a gyomrom. Kinéztem a kocsi ablakán és egy kisfiút meg egy kislányt láttam a kertben nevetve kergetőzni. Ránéztem Sebire, miközben mély levegőket vettem.

-Nyugi édesem! Minden rendben fog menni és remekül fogunk szórakozni.- illedelmesen kinyitotta az ajtót nekem, majd odarohant a két gyerkőchöz. Őrjöngtek, mikor meglátták Sebastiant. Már most tudtam, hogy Seb remek férj és apuka lesz évek múltán. Amint ezen elmélkedtem, a kisfiú előttem termett:

-Te vagy Seb barátnője, igaz?-bólogattam.- Gyere te is játszani!-kézen fogva húzott magával a kertbe.

-Gina és Mick! Nyugodjatok meg!- utasította rendre a két gyerkőcöt Michael.-Mindig őrjöngenek, mikor Sebi eljön hozzánk.- ölelt meg nevetve Corinna.- Örülök, hogy itt vagytok. Gyertek beljebb, nemsokára ebédelünk.

   A ház tágas és családias volt belülről. Máris úgy éreztem magam, mintha mindig is itt éltem volna. Annyira megfogott az egész ház harmóniája és légköre.

-Reni együtt  alszol Sebivel? Csakhogy tudjam, hol ágyazzak meg nektek.

-Hááát…- hezitáltam, majd ránéztem Sebire.

-Jobban szeretnénk egy szobában lenni. Persze ha neked is megfelel így kincsem.-ölelt át hátulról.

-Tökéletesen.

 A két férfi felvitte a bőründöket a szobánkba és addig segítettem Corinnának megteríteni az ebédlőben. Pont ekkor jött oda hozzám vigyorogva Seb.

-Hiányoztál.

-Na ne mondd!! 10 percet voltunk külön csak!- vágtam én is oda vigyorogva.

-Igen? Nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt.- vadul falni kezdtük egymás ajkait. El is feledkeztünk arról, hogy más házában  estünk így egymásnak.

-Seb, kérlek tűrtőztesd magad egy kicsit!- súgtam a fülébe, csakhogy lecsillapodjon.

   Az ebéd nem telt valami fényes hangulatban. Köszönhetően Ginának, Michael lányának.

-Sebii! Hanna nem kísért el?- hozta fel Gina a kényes témát.

Mindannyian rám pillantottak egyből, majd a szülei szúrós tekintetettel néztek a 12 éves kislányra.

-Gina anyu és apu már vagy ezerszer elmondták, hogy Seb és Hanna szakítottak! Vagyis már nincsenek együtt! Reni most a Seb barátnője!- veszekedett a húgával Mick.

-Nekem akkor is hiányzik Hanna!-folytatta Gina.

Egyre inkább kellemetlenül éreztem magam.

-Hannát senki nem tudja pótolni! Sebi még mindig Őt szereti és NEM TÉGED!!- az utolsó mondatában minden egyes szót nyomatékosított. Úgy éreztem, mint akinek a szívébe egy tőrt döftek és forgatják azt.

-Gina azonnal fejezd be!- szólt közbe Michael.- Vagy bocsánatot kérsz Renitől, vagy felmész a szobádba és nem kapsz vacsorát ma este!

-Nem fogok bocsánatot kérni tőle!- gúnyosan nézett rám, majd felállt az asztaltól és a szobájába rohant. Hallottam, mikor becsapta az ajtót maga mögött.

  Én eddig bírtam. Illetlenség ide vagy oda, felálltam az asztaltól és még csak meg sem köszönve az ebédet sírva rohantam az emeltre. A szobában a szőnyegre rogytam és hagytam, hogy a fájdalom eluralkodjon rajtam zokogás kíséretében. Pillanatok múlva ismerős illatot éreztem.

-Cccssss!!! Nyugodj meg édesem!- ölelt magához szorosan Seb.

-Én haza akarok menni. Ez nekem túl sok és nem bírom folytatni!

-Erre ne is gondolj! Nem hagyom ,hogy hazamenj és, hogy egy 12 éves kislány tönkre tegye a terveimet.

-Sebastian! Itt nem csak Gináról van szó! Gondolj csak bele! Egy idegen kislány ilyeneket vágott a fejemhez, akkor mit várjak el a családodtól? Pontosabban Fabiántól?

-Fabi és a szüleim imádni fognak Téged! Erre megesküszöm.

-Most csak egy dolgot akarok: egyedül maradni.

  Sóhajtott egy nagyot, majd magamra hagyott.

 Órákat zokogtam a szobában. Teljesen darabokra voltam hullva. Nem értem, míért utál ennyire Gina. De talán igaza van. Talán Hanna jobb ember volt és Seb még mindig őt szereti…

     Seb tudta nélkül megkértem Corit, hogy mehessek át egy másik szobába, legalább ma éjjelre. Nem szívesen, de eleget tett a kérésemnek. Magamra zártam az ajtót és sírva odasétáltam az ablakhoz. A kertben, a füvön ülve láttam Sebit, amint nagyon szomorú volt. Michael mellette volt és barátilag megveregett a vállát. Már kezdett sötétedni, mikor úgy gondoltam, hogy ideje lenne lefeküdni. Épp ekkor kopogtak az ajtón.

-Michael vagyok. Gina mondani szeretne valamit.

Kinyitottam az ajtót és leguggoltam a kislányhoz.

-Bocsánatot akarok kérni. Többet nem mondok ilyeneket neked.- majd megölelt.

-Semmi baj Gina. Megbocsátok.- kicsit nehezemre esett, hiszen a sértő szavaival eléggé a lelkembe gázolt, de nem akartam adni neki még egy okot, amiért jobban utálhatna.

Ezután kettesben maradtam a szobában Michaellel.

-Sebastiant is megérintette ami történt ma az ebédnél. Fáj neki ,hogy folyton Hannat emlegetik. Nagyon szeretne már túllépni ezen és örülne, ha mostmár mindenki megértené azt, hogy egyedül csak téged szeret! És ebben csak te tudsz neki segíteni. Ne félj kiállni kettőtökért! Légy nagyon büszke arra , hogy te teheted boldoggá Sebastiant. Szedd magad össze egy kicsit és gyere le a kertbe. Grillezünk egy jót.

Nagyon jól estek Michael szavai. Lehet, hogy pont ennek kellett megtörténnie ahhoz, hogy rájöjjek, hogy Seb mégis engem szeret és nem Hannat. Kicsit összeszedtem magam és lementem a nappaliba. Seb épp tévét nézett. Amint meglátott, egyből felállt a kanapéról, én pedig a nyakába borúltam.

-Sajnálom ami törtémt szerelmem. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor mindent megtettem volna azért ,hogy ne tegyelek ki ilyen érzelmeknek. Tudom, hogy fáj neked, ha megemlítik Hannat. De nekem egyedül már csak te számítasz!!!- még sosem nézett rám ilyen szerelmes tekintettel.

Leült a kanapéra és ez ölébe húzott.

-Muszáj külön tültsük ezt az éjszakát?- kérlelt.

-Igazából nem muszáj…

A száját egyből az enyémre tapasztotta. Percekig éreztem a nyelvét a számban.

-Seb,e zt ne itt csináljuk kérlek! Vacsora után folytatjuk kettesben.- javasoltam.

-Szavadon foglak.- kaccsintott.

   A vacsora remekül telt, mindenféle kellemetlen megjegyzés nélkül. Gina is kezdett társalogni velem és ez jól esett. Segítettem mosogatni Corinak, majd Seb azzal az ötlettel jött elő, hogy mi lenne, ha sétálnánk egy kicsit a közelben. Díjaztam az ötletét.

10 pece sétáltunk kézen fogva és mindkettőnk szótlan volt.

-Valami baj van kicsim? Olyan szótlan vagy ma este.- törte meg a csendet Párom.

-Csak a ma történteken gondolkodom. Ennyire utálatos lennék? Vagy Hanna jobb volt nálam?- a földre szegeztem a tekintetemet.

-Ajj kicsim! Ne kezd megint! Az utóbbi időben túl sokat vagy szomorú. Ha bármi történik, azt rögtön úgy fogod fel, hogy az a te hibád. Ez nem mehet így sokági! Előbb-utóbb össze fogsz roppanni.- ölelt magához.

-Ilyen vagyok.- vontam vállat egykedvűen.

-Ne hazudj kérlek! Egy teljesen más Renit ismertem meg lassan egy hónapja Németországban és egy teljesen más lány áll itt előttem.

Útközben találtunk egy padot és leültünk.

-Honnan tudod, hogy milyen voltam ezelőtt?

-Bernivel sokat beszélgettem rólad. Tudni akartam, hogy milyen lány vagy, van-e esetleg olyan dolog, amit nem szeretsz, ha felhozok előtted vagy,  hogy épp mivel vehetlek le a lábadról, ha nagyon szükséges.- guggolt le elém és a kezeit a combjaimra tette.

-És miket pletykáltatok rólam a hátam mögött?- felálltam a padról és hátat fordítottam Sebastiannak.

Bernivel volt egy közös titkunk. Azt hittem, hogy bízhatok benne és nem mondja ezt el soha senkinek sem. Legfőbbképp nem Sebastiannak!!!