58.fejezet

 -Fázol?- kérdezte Seb megtörve azt a csendet, mely vagy 10 perce beállt köztünk.

-Egy kicsit. Kezd hűvös lenni.-valottam be.

-Akkor ideje hazamennünk.-javasolta s a fának támasztatott kerékpárok után nyúlt.

-És, ha megzavarunk valamit? Mi van, ha Heikki pont abban a pillanatban vall szerelmet Brittának, mikor mi belépünk az ajtón? Vagy mi van, ha ők… ketten… szóval…-érzem, hogy egyre jobban elpirulok. Jobbnak láttam, ha elhallgatok, mert ebből a szituációból csak én jöhetek ki rosszul.

-Nem maradhatunk itt örökké. Kaptak elegendő időt ahhoz, hogy összejöjjenek. Úgyhogy ne félj, nem fogunk megzavarni semmit sem.-nyugtatott, s a fejemre helyezte a biciklihez tartozó bukósisakot.

   Tekerni kezdtünk s nem egészen fél óra múlva már a garázsba toltuk a kerékpárokat. Beléptünk a házba. Csend és üresség fogadott minket. Összenéztünk Párommal tanácstalanul, majd szétrebbent a pillantásunk, mert egy nagyon vidám, elégedett edző lépkedett lefelé a lépcsőn, utóbbit magabiztosan téve.

-Hello fiatalok. Milyen volt a bicajozás? - érdeklődött felvillanyozva. Embert én még így vigyorogni nem láttam. Seb is tud ám olykor egy 32 fogas vigyort villantani, na de Heikki…

-Nagyszerű volt annak ellenére, hogy holnapra biztos úgy fogom magam érezni, mint akit összevertek.-morogtam. A bicajozás nálam egyet jelent: 3-4 napig tartó kibírhatatlan izomlázt. -De mitől változtál meg pár óra leforgása alatt? Mintha megsütött volna a Nap. Mintha teljesen kicseréltek volna.

-Jajj Reni. Annyi, de annyi csodás dolog történt.-sóhajtozott. A tekintete álmodozó volt.

-Szóval azt akarod mondani, hogy nincs itthon a macska és máris cincognak az egerek?-vettem viccesre a figurát.

-Valahogy úgy. -nevetett a finn.

-Egerek? Hol? -irtózva kapta fel a fejét Seb.

-Sehol Édes, sehol.-nyugtattam meg, még mielőtt bepánikol itt nekem. Kezdem azt hinni, hogy Seb nem is a szürke cincogók látványától fél, hanem magától a szótól, hogy “egér”. -Beavatsz minket abba, hogy mik is történtek? -kértem s leültettem a finnt a kanapéra.

-Itt járt Britta….-kezdte a mesélést. A mondandója vége felé közeledett s én egyre jobban éreztem azt, hogy a kis “akciónk” és Seb zseniális terve megért minden fáradozást. És lám, igazam volt:- És végre egy pár lettünk. -zárta le a beszámolóját a legfontosabb szavakkal.

-Erre inni kell!!-csapta össze két tenyerét Sebastian és megindult s konyha felé. -Öhm édes ... Ez a tied? -kaján vigyor kíséretében lebegtetett meg egy melltartót, melyet a földről szedett fel.

-Nem, soha nem láttam.- ingattam a fejem.

-Én tudom, hogy kié, úgyhogy majd szépen visszaszolgáltatom a gazdájának.-mondta Heikki és kikapta Párom kezéből a női ruhadarabot.

    Készítettem egy nagyon könnyed vacsorát azokból az alapanyagokból, amiket találtam. A hűtő üres volt, úgyhogy holnapra a vásárlást is be kell iktatnom a teendőim közé. Rengeteg teendőm lesz holnap, melyeket délután 6-ig el kell végeznem, ugyanis 7-kor már a hazafelé tartó gépen fogok ülni. Holnap mosnom kell, vasalnom, főznöm és takarítanom, ugyanis mindenhol áll a por. Szívesen csinálom ezeket és így leveszek egy terhet Heike válláról.

-Mi a programod holnapra?-éredeklődtem Szerelmemtől egy unalmas természetfilm nézése közben.

-Reggel 8-kor kelek, aztán reggeli után edzek Heikkivel úgy délig, majd ebéd. Feltehetőleg beiktatok egy kis alvást, majd délután jöhet még valami labdajáték. Általában tollasozni szoktunk. Ez a mindennapos programom, de ha ide költözöl ,akkor ezt te is tapasztalni fogod. -avatott be mindennapi tevékenységébe. Mostmár legalább azt is tudom, hogy milyen módon szokott felkészülni a versenyekre.

   Egyre laposabbakatt pislogott a Szöszike, ezért óvatosan kibújtam mellőle, kikapcsoltam a Tvt, beállítottam a telefonomon az ébresztőt reggel 7-re és én is álomra hajtottam a fejem azzal a gondolattal, hogy holnap egy új nap vár majd rám.

   A vekker kettőt csörgött és én máris kipattantam az ágyból. Felöltöztem, aztán nekiláttam a napi teendőknek. Kiválogattam a szennyeseket a mosókonyhában s először a fehérekkel tömködtem tele a gépet. Elindítottam a mosást és a konyhába mentem. Fél óra és a srácok felébrednek.Épp, hogy ezt gondoltam, Heikki jelent meg előttem.

-Jó reggelt Reni.-üdvözölt.

-Neked is.

-Hogyhogy fennvagy ilyen korán?

-Ma sok dolgom van és ugye valakinek csillapítani kell az étvágyatokat.-nevettem.-Mi finomat szeretnél enni reggelire?

-Müzlit kérek, narancslével. Örülnék, ha Sebinek is ezt tálalnád.-válaszolt a kérdésemre.

  Én is müzlit ettem, nem akartam rántottával vagy pirítóssal tömni magam Seb előtt. Így is sajnálom Őt, hogy semmi rendes, táplálóbb dolgot nem ehet reggelire. Étkezés után Szerelmem segétkezett nekem az asztal leszedésében.

-Sajnálom, hogy ma kevés időt fogok rád szentelni kicsikém. A legszívesebben lustálkodva és veled tölteném el azt a kevés időt, amit még itt töltessz, de nem tehetem. Le kell győznöm a bennem rejlő lusta dögöt és edzenem kell. Így is rengeteg napot kihagytam már. -magyarázkodott, holott nem volt oka rá.

-Édesem.-szólítottam meg lágyan, kivéve a kezéből az utolsó, elmosásra váró tányért.- Nem értem, hogy miért magyarázkodsz. El leszek én ma, ezer, meg ezer dolgom van. Te pedig szépen felkészülsz a kínai futamra.

-Rendben.

-El kellene ugranom a boltba, mert üres a hűtő. Tudsz adni egy kis pénzt?

-Persze. Van a közelben bolt, úgy 3 saroknyira. Kísérjelek el? Nem akarom, hogy egyedül cipekedj.

-Nem kell, elbírom magam is. Csak a mai ebédhez szükséges alapanyagokat veszem meg és még egy kis felvágottat, tejet, hogy holnap legyen mit reggelizzetek.

    Kiteregettem a fehérneműket és ismét lebaktattam a mosókonyhába, hogy elindítsak egy újabb mosást, immár a színes ruhadarabokkal. Magamra kaptam egy kabátot és elindultam a boltba. Tegnap megjegyeztem az autóban ülve, hogy pontosan merre kell mennem. Sorra jártam a polcokat, az édesség részlegnél hezitáltam.Durván szemeztem egy finom, svájci csokival, de féltem megvenni. Mégiscsak Sebastian pénzéről van szó. Más nők azt gondolnák, hogy pár cent meg sem kottyan, hogy Seb annyi fizetést kap, hogy ezt észre sem fogja venni, de ugye nekem más a gondolkodásmódom. Legyőztem a kísértést és a pénztár felé toltam a bevásárlókocsit. A pénztáros csaj nagyon kedves volt, megjegyezte, hogy még sosem látott engem itt vásárolni. Én csak mosolyogtam, azt gondoltam magamban, hogy ősztől nagy valószínőséggel meg is fogja unni jelenlétem, ugyanis törzsvendég leszek itt. Összesen négy szatyorral a kezemben léptem ki a vegyesboltból. Kicsit nehézkesen jutottam el a “lesz otthonomig, de megküzdöttem a feladattal.

     Az ebédhez szükséges hozzávalókat a konyhapultra sorakoztattam fel, a többit pedig a hűtőbe pakoltam. Főztem 3 személyre elegendő májgombóclevest, másodikként pedig rántott karfiolt, párolt rizst és ubi salit fogok feltálalni. Az ebéd másfél óra alatt kész lett, így neki is állhattam a takarításnak. Egy gyors földszinti és emeleti porszívózás után a nappaliban kezdtem meg a portörlést. A polcokon rengeteg minden volt: fényképek, Cd-k, könyvek.Ezeket mind levettem és portalanítottam őket. Kezembe akadt egy régi bakelitlemez a Beatles dalaival. Meg sem lepődtem ezen, mint ahogy azon sem, hogy nem ez volt az egyetlen Beatles lemez. Ezt még vagy 10 követte. Igyekeztem mindent úgy visszatenni, ahogy levettem. A közös képeinkre nézve a gerincemben dobogott a szívem. Hamar telik az idő. Nemrég jöttünk össze, mindez olyan, mintha csak tegnap történt volna. Pedig nem, 7 hónappal ezelőtt lettünk egy pár. És, ha belegondolok, még 5 hónap kell elteljen ahhoz, hogy kimondjuk azt, hogy egy éve tesszük egymást nagyon boldoggá.

   Kissé elfáradtam, ezért 5 perc pihenőt iktattam be. Szeretek szigorú lenni magammal és az 5 perc az se több, se kevesseb. Öntöttem magamnak egy pohár hideg tejet, a CD lejátszót bekapcsoltam s azonnal a Beatles-Yellow Submarine című dala csendült fel. Még Ő mesélte nekem, hogy nagyon szereti ezt a számot. Ezt karaokézta el azon a bulin, melyen megünnepelték a második világbajnoki címét. Bárcsak én is ott lehettem volna. Vele együtt buliztam volna, láttam volna a csillogást a szemében és hallhattam volna énekelni. Azért kíváncsi vagyok a hangjára. Kicsi korában Michael Jackson akart lenni, ő volt az egyik példakápe. De rájött arra, hogy nincs jó hangja. Azért én örülök, hogy autóversenyző lett. Ez sokkal izgalmasabb, mint az éneklés. Ugyan azt a dalt vagy százszor elénekelni egy idő után kezd unalmassá vállni, míg a versenyek és a pályák változnak, más és más izgalmat tartogatnak nekünk.

   Valóban 5 perc pihenés volt ez, a szám lejárta után felpattantam a kanapéról és elkezdtem azt, amit már tegnap meg akartam csinálni: rendtek rakok a szekrényében. Üzemelnem kellett a vasalót is, mert a pólói nagyon gyűröttek voltak, így nem tehetem vissza őket a szekrénybe. Őt ismerve képes lenne gyűrötten felvenni a ruhadarabjait. Férfi vér csörgedez az ereiben, tehát nincs türelme a vasaláshoz. Már a nadrágjait pakoltam vissza a szekrény polcaira, mikor ajtócsukódást hallottam. A hang irányába fordítottam a fejem, s Párom ezt ki is használta: máris lecsapott ajkaimra. Egy hosszú, szenvedélyes csókban forrtunk össze. Kirázott a hideg, libabőrös lettem, ugyanakkor adrenalinnal telített lett a szervezetem , az agyam pedig ellepte a köd. Végigsimítottam a hátán, ekkor érzékeltem, hogy a pólója csurom vizes. Eltávolodtunk egymától s láttam azt is, hogy  a homloka gyöngyözött az izzadtságtól. Azt hiszem Heikki elég alaposan megkínozta. Ezért még lesz 1-2 szavam hozzá.

-Van valami kaja? Mindjárt kilyukad a gyomrom. Ez a lökött finn jól megdolgoztatott. -panaszolta.

-Szegénykém. -simítottam végig arcán együttérzően. -Mindjárt tálalom az ebédet Szerelmem.

-Bizti fincsi lesz.- megnyalta a száját és végigsimított pociján. - Lezuhanyzom, aztán megyek enni.- kivett a szekrényből egy tiszta pólót és nadrágot, majd az ajtóba jött, hozzám: -Szeretlek szépségem.-meglepődni sem volt időm, ismét puha ajkait ízlelhettem meg.

   Megterítettm az ebédlőben, s a két srác felfrissülten, még vizes hajjal, ám annál jobb illattal ült le az asztalhoz. Úgy kanalazták a levest mindketten, mintha legalább 3 hete nem ettek volna egy falatot sem.

-Ez a leves mennyei volt drágám. Mi a következő fogás?-kérdezte türelmetlenkedve szívem választottja. Tálaltam is kérésére a második fogást. Meg sem lepődtem azon, hogy a két férfi tányérjában pár perc múlva már hűlt helye maradt az ételnek.

-Köszönöm az ebédet kicsim. -puszilta meg a kézfejem.-De még maradt hely egy kis dessztertnek is. Egy kis csoki nagyon jól esne.

-Felejtsd el Vettel. -keményített be Heikki. -Másképp plusz 1 km futás vár még rád.

A finn kapott ajándékba egy roppant mérges pillantást Sebastiantól. Heikki is megköszönte az ebédet azzal, hogy már régóta nem evett ilyen finomat.

-Hát a pasikat a hasuknál kell megfogni. -nevettem.

-Ááá édesem, te nem a hasamnál fogva csábítottál el.-hajolt nagyon közel hozzám Ő, a lehellete az arcombőröm perzselte.

-Hát akkor ezt a buta kis elméletet dobhatjuk a kukába.-vigyorogtam.

-Mindig is egy olyan kis tündért képzeltem el  a házamban, mint amilyen te vagy. De persze az ágyamból sem dobnálak ki.-incselkedett velem mosogatás közben, s teljesen a mosogatókagylóhoz préselt .-Annyival könnyebb lesz majd az életem, mikor ide költözöl. Rend és tisztaság lesz a házban, a maihoz fogható finom ebédekkel fogsz elkényeztetni, de amit a legjobban várok az az, hogy minden este egy közös fürdés és egy eszelős szeretkezés után egymáshoz bújva aludjunk el, hogy a reggel aztán majd boldogan köszöntsön ránk. -hangja vágyakozó lett, ezáltal olyan lett minden, mintha életre kelne: a színek, a tárgyak, a növények.

-Így lesz Életem. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a kívánságod valóra váljon. A mindent az érettségire értem. Muszáj lesz átmennem a vizsgákon.  Minden egyes nap elteltével közelebb vagyok a májushoz, másfél hónapom van még, és én egyre jobban félek. Bele sem merek gondolni abba, hogy mi lesz, ha nem fog sikerülni az, hogy leérettségizzek.

-Kicsim, tudom, hogy mit érzel, hisz annak idején én is átestem ezen. Okos lány vagy, rengeteget tanulsz, s ez mind kifizetődő. Rám számíthatsz, ha kell veled tanulom hajnalok hajnaláig a tételeket. Legalább én is okosodom és megtanulok a te csodás anyanyelveden.-húzódtak felfelé ajkai.

-Köszönöm.-hálából megölteltem és elmorzsoltam egy könnycseppet.-Tudod, hogy mire gondoltam?-kérdeztem, terelve ezzel a témát.

-Nem, de ha elmondod, akkor már tudni fogom .- húzott a konyhában levő bárszékek egyike felé s az ölébe ültetett.

-Úgyis szünetet tartottok az edzésben, Te is lepihensz kicsit, ezért gondoltam megkérem Heikkit arra, hogy masszírozza meg a combom, mert iszonyatos izomláz gyötör.

-Nem!-csattant élesen a hangja.Sikerült kicsit rámilyesztenie. -Erről szó sem lehet.

-Hát jó.-sóhajtottam és felálltam öléből. -Akkor szenvedek még 3 teljes napig.    

-durciztam.

-Édesem én nem…Félreérted. Egy kis masszázs nem árt neki. Attól elmúlik. Azzal van bajom, hogy Heikkit kéred meg.

-Miért? Ha jól emlékszem már többször mondtad nekem azt, hogy a kezei alatt ellazulsz. Akkor mégis mi a baj? -kérdeztem széttárt kezekkel. Majd megvilágosultam, hirtelen rájöttem a problémája forrására. -Te féltékeny vagy az edződre. -nevettem.

-Nem, nem vagyok az! Mégis honnan szeded ezt?-hüledezett.

-Jajj Seb, ezt kár tagadnod. Másképp mi bajod lenne? Nem szégyen az, ha bevallod. -a kezeim nyaka köré fontam.

-Oké, bevallom, hogy az vagyok, de csak egy ici-picit. -két ujjával megmutatta, hogy mennyi az az ici-pici. -Nem akarom, hogy más férfi hozzád nyúljon, megérintve puha bőröd.

-Értem. Akkor esetleg elvállanád Te a kényeztetésem? -pislogtam rá kiskutya szemekkel.

-Hát tudok én neked nemet mondani, mikor ilyen édesen nézel? Na gyere te kis sózsák. -a vállára vett, akárcsak egy krumplis zsákot. Másodpercek múlva már az ágyon feküdtem.

-A nadrág valahogy most fölöslges rád, úgyhogy le kellene venned.

-Igenis főnökúr.-szalutáltam, majd a fürdőbe ment. Mire levettem a farmerem egy dobozzal a kezében tért vissza.

-Ez egy gél, mely izomláz ellen van. Nekem is rengeteget segít, mikor edzés közben megghúzódik az izmom. Meglátod, holnap reggelre nyoma sem lesz fájdalomnak.

  Bő negyed órán át masszírozott gyengéden. El is aludtam kezének munkája alatt.

*******1,5 hónappal később******

 

 Az utolsó simításokat végzem magamon ezen a csodás, napos reggelen. A mai nap meghatározó egy diák életében, tehát az enyémben is:  hivatalosan is elballagok. Magam után hagyom azt az épületet, ahol 12 évet tanultam, ahol a napjaim és az eddigi életem jó részét töltöttem. Vége lesz a sorozatos koránkelésnek, a rohanásoknak, az unalmas magyar óráknak. Ha valami véget ér az azt jelenti, hogy el is kezdődik valami új. Jelen pillanatban a jövőm meghatározó írásbeli és szóbeli vizsgák, aztán új tanulási lehetőség utáni keresés, más városban való élet, új dolgok kipróbálása új barátokkal. Én is új életet kezdek, egy megújult külsővel: picit vágattam a hajamból, már nem a hátam közepéig ér, hanem a vállamig és a sötétbarna színt enyhe vörös váltotta fel. Új egyéniséget akartam magamnak. Az elsődleges célom az volt, hogy nőiesebbnek, érettebbnek nézzek ki. Másodlagos célom az volt, hogy a múltam lezárjam. Bár tudom, hogy a kínzó és fájjó emlékek életem végéig hozzám fognak tartozni. Olyan, mint az elítéltnek a bűntett : ráragadt, nem tudja lemosni, levakarni magáról.

     9-re kellett suliba menni, de háromnegyed 9-kor már az épület bejárata előtt tömörödött a 4 végzős osztály. Pontban 9 órakor az igazgató beinvitált minket s csodás látvány fogadott: az egész épület belseje virágokban úszott. Az emeletre vezető lépcsőre egymásba karolva lépkedtünk fel.  A korlát zöld páfrányokkal díszített volt. Nem volt agyondíszítve minden, de mégis ámulatba ejtő és pompás volt. Egyik osztálytársam megjegyezte, hogy úgy érzi magát, mint egy dzsungelben. Ezennel rá is ragadt a Tarzan becenév. Jöttünkre az összes tanárunk kilépett a tanári szobából és tapssal, valamint könyekkel üdvözölték az iskolától búcsúzó diákokat. Beléptünk a tantermünkbe, talán életünk során utoljára. A padomhoz léptem, melyen egy szép szál piros szegfű állt. Egy fehér, hímezett tarisznyában pedig ott lapult egy pogácsa, pár forint,valamint egy jókívánság: 

”Eltelt ez a négy év. Kívánok sok erőt, kitartást a nehéz pillanatokhoz és egy boldog, elégedett életet Sebastian oldalán. Sajnálom, hogy közétek akartam állni. Vétek lett volna elválasztani titeket egymástól. Minden jót kíván a továbbiakban:

                                                                                                        Balázs”

  Mindenki elfoglalta helyét és következett az utolsó osztályfőnöki óra. Oszifőm beszéde elég érzelmesre sikeredett. Nem szívleltük őt, sok esetben nem állt ki mellettünk, az ő hibájából volt ez az osztály több részre szakadva, s én pont ennek köszönhetően éreztem rosszul magam ebben a közegben. De legyen ez a mai nap a megbocsátásé. Az iskolaudvarra vonultunk, ahol egyesével szólítottak minket , az igazgató pedig egy puszi és egy kézfogás kíséretében átnyújtotta nekünk a bizonyítványt. Fizikából és matekből lettem 4-es, a többiből mind 5-ösre zártam.

   Délelőtt fél 11-kor már az utcánkban jártam. Egy kertből füst szállt fel s dübörgött a zene. Valahol beindult a buli, de eszembe sem jutott, hogy ez a buli pont nálunk zajlik. A házunk kerítéséhez érve meglepő látvány fogadott: hatalmas hangfalak voltak a kert 4 sarkában, melyekből fülsüketítő zene szólt. Svédasztal volt mindenféle étellel, itallal, üdítővel, édességgel és sós ropival. Apu a grill sütő mögött tevékenykedett. Mondhatni, hogy Ő volt a grillezés királya. A húst nem tudta senki sem olyan finomra és ízletesre csinálni, ahogy apu. Rengeteg ember volt jelen, hirtelen megszámolni őket nem tudtam, csak felsorolni:  a Vettel család kicsitől nagyig, a nővérek párja, Kimi és felesége, Paula, Rami, Kriisti, Schumi és Cori. A házból ekkor lépett ki Seb. Mellette pedig kézen fogva két szetrelmes pár: Britta és Heikki, valamint Berni és Tommi. Egy szóval összefoglalva mindenki itt volt, aki nekem számított. Rohantam és Szerelmem nyakába vetettem magam. Elég hosszú ideje nem találkoztunk már. Ő minden idejét a gyárban tölti, ugyanis nehézkes idénye van. Az autó nem muzsikál úgy, ahogy kellene, annak ellenére , hogy Bahreinben Ő diadalmaskodott. Pár szó erejéig üdvözöltem a vendégeket,  majd felvonultam átöltözni. Melegem volt és kezdett kissé kényelmetlenné vállni a ballagó ruhám. Úgy vettem fel ma reggel ezt a ruhát, hogy tudtam, hogy ez az első és utolsó alkalom, hogy belebújok a matrózblúzba, ugyanis más alkalmam nem lesz hordani. Egy kényelmes lila blúzt, egy fekete szoknyát és egy balerina cipőt vettem fel. Majd ismét átadtam magam a vendégeknek. Furcsa volt belegondolni abba, hogy ma mindenki engem, a ballagásom és az éretté válásom ünnepli. Élveznem kell ezt a napot, a vidámságot, hiszen ez az utolsó nagy “buli” a vizsgáim előtt.

  Épp Kimi anyukájával váltottam pár szót, mikor valaki letakarta a szemeim. Tapogatózni kezdtem és felismertem Szerelmem kezeit.

-Seb, nem látok semmit.-kuncogtam.

-Ez a cél édes. Nem szabad látnod még a mai nap első ajándékát.

Pár pillanat múlva megláttam magam előtt egy gyönyörű virágcsokrot, és benne egy halványrózsaszín borítékot. Azt felbontottam és olvasni kezdtem az idézetet ,mely megjelnet finnül, angolul és magyarul is megjelent.

“Régi harcok, régi kopott könyvek

Derű, mosoly,néha fájjó könnyek.

Múlik minden, rohannak az évek

Búcsút mondunk szép diákévek.

    Sok szeretettel ballagásod emlékére:

                                    Paula,Kriistina és Rami.”

-Hálásan köszönöm ezt a nagyszerű ajándékot.-öleltem meg első ajándékozóim.

Megkaptam az ajándékom Párom szüleitól, majd Melannie lépett elém egy borítékkal. Felnyitottam és az esküvői meghívójukat tartottam a kezemben. Augusztus 10-én lesz a nagy esemény, melyre hivatalos vagyok a szüleimmel együtt. A meghívó bal alsó sarkában  felkeltette valami a figyelmem.

-Miért van ide egy gólya rajzolva? Csak nem?-kérdeztem sejtelmesen.

-De. Kisbabát várok. A 6.hétben vagyok már.

-Gratulálok Mel. De mikor tudtad meg?-faggatóztam és letelepedtünk az egyik sörpadra, egymással szemben.

-Múlt héten pénteken, tehát pont egy hete szembesültem az első kisbabám érkezésével. A családomból mindenki tudja már, úgyhogy nem kell titkolózni senki előtt sem.

-Értem. Seb mit szólt? Mármint milyen reakciója volt?-helyesbítettem a kérdésemen.

-Telefonon tudtam csak közölni vele, lassan 2 hónapja nem járt otthon. -sóhajtott fájdalmasan s egy pillanatra lesütötte szemeit. -Először puffogott, hogy nem ő lesz az első, aki bejelenti otthon, hogy jön a trónörökös. Majd ujjongva gratulált a babához. Ki is jelentette, hogy feltétlenül ő akar lenni a pici keresztapja, így értelemszerűen 8 hónap  múlva keresztanyuka lesz belőled.

   A Schumacher házaspár is átnyújtotta nekem szánt ajándékát, melyet sajnos nem volt időm megnézni, mert Párom támadott le azzal, hogy már nagyon túl akarna esni az Ő ajándékának átnyújtásán. Meg sem lepődtem azon, hogy Ő is egy borítékot nyújtott át nekem. Mindneki körénk gyűlt, izgatottan figyelték és várták azt, hogy mit is kaptam Tőle. Minden irányból jöttek tippek. Páran eljegyzési gyűrűre tippeltek, míg Berni pénzre. Kivettem a boríték tartalmát és meg kellett kapszkodnom Sebastian vállában. Erre számítottam a legkevésbé. Jegyek a német valamit a magyar nagydíjra. Utóbbi 3 személyre szólt.

-Szeretném, ha ott lennél a hazai versenyemen. Két okból kifolyólag: jó érzés fog el, mikor ott vagy a boxban, érdeklődsz minden iránt és a kocsim hátulja mögött állva követed végig az eseményeket.  A másik ok pedig ennél sokkal nyomósabb: minden tavaly Németországban kezdődött. Ott pillantottuk meg egymást először, ott kapott lángra a szerelmünk.A Magyar Nagydíj pedig neked fontos édesem, és szeretném, ha a szüleid is ott lennének.-fordult is a szüleim felé. -Így szeretném meghálálni önöknek, hogy ilyen csodálatos lányt neveltek Reniből. Szeretném, hogy a lehető legtöbb időt töltenének együtt, még mielőtt ez a szépséges hölgy kirepül a családi fészekből.-nyomott egy puszit a homlokomra. Megölteltük egymást, s a feszültség most törte át gátjait. Sírni kezdtem, annyira meghatottak az itt jelen lévő emberek és voltaképp Sebastian.

-Na nem kell sírni, ezen a szép napon nem szabad szomorkodni és pityeregni.-simogatta meg a hátam kedvesen Kimi, s az én kedvem is jobb lett.- Had nyújtsam át az én kis ajándékom. Illeni fog Sebas ajándékához.

Egy ajándékzacskót adott nekem, melynek tartalmát nevetve nézegettem.

-Oh Kimi! Köszönöm szépen.- egy nagy öleléssel viszonoztam az ajéndékát, mely nem volt más,mint egy Lotus GP ajándékocsomag: hűtőmágnes, sapka és egy póló, melyet a Jégember dedikált, saját kézzel. Mintha tudta volna, hogy erre vágyom.

   A mai napon mindenki kitett magáért, rengeteg ajándékot kaptam. Kimi és Seb felcipelték az összes ajándékot a szobámba. Én csak utasítottam Őket, hogy mit hová tegyenek. Az apró kis helység azonnal megetelt szebbnél szebb virágokkal, melyek által a szobám több színben pompázott, bódító illatok keveredtek. Kissé megszédeültem, ezért le is huppantam az ágyra, szerencsére sem Szerelmem, sem a finn nem vett észre ebből semmit sem.

-Próbáltunk össze beszélni Sebastiannal, hogy a kettőnk ajándéka valahogy összepasszoljon.-világított rá a tényekre a kedvenc Jégemberem. -Nagyon boldoggá tennél azzal Reni, ha néha tiszteleted tennéd az én boxomba is. Tudom, hogy egy szoros kötelék és egy nagyon mély érzelem fűz a kicsi némethez, de tudom, hogy nagy kedvenced vagyok- itt hatalmas mosolyt villatott- ezért azt kérem, hogy legalább egy szabadedzést nézz az én boxomból.

-Hát, ha Sebinek-ránéztem egy szerelemtől tüzelő pillantással- nincs ezellen kifogása és nem lesz féltékeny, akkor nagyon szívesen Kimi. Jól fog jönni a Tőled kapott ajándék, mert elég furcsa lenne Red Bull Racinges szerkóban a Lotus boxában ácsorogni. Majd váltogatnom kell a pólókat.-nevettem.

 Jenni jött szólni nekünk, hogy lassan lehet kajálni. Mindannyian elfoglaltuk helyeinket az asztaloknál és kedvünkre falatoztunk.Választék volt bőven.

-Szabad Neked olyat enned?-gonoszkodta böktem Szerelmem tányérjából kikandikáló sült kolbászra és mustárra.

-Elvileg nem, de most az egyszer kivételt tehetünk. Ugye nem minden napos esemény az, hogy az én szépséges barátnőm ballag. Nem igaz Heikki?

Az említett behúzott nyakkal bólogatott.

-Nem kéne ilyen elnéző lenned Sebastiannal.-kotyogott bele Tommi s egy “meg tudnálak” ölni pillantást küldött a jelenlegi edző felé. Seb ezt persze nem hagyta szó nélkül: -Nyugi Pärmäkoski, Heikki sokkal rosszabb, mint te. Egy hétig minden áldott este nyúl kajáján éltem. Valami ocsmány salátát tömött belém, amire ő azt merte mondani, hogy finom. -puffogott Párom. Vagy 10 pecig ment ez a szócsata a 3 férfi között, s bennem egyre inkább az fogalmazódott meg, hogy nem lesz fenékig tejföl az élet két férfival egy fedél alatt.

   Azt hittem, hogy a nap csúcspontja a két emeletes torta volt, ám Párom nyerte el a “nap fénypontja” című  nem létező díjat. Mikrofont ragadott, s mindenkihez szólt:    

-Figyelem tisztelt jelenlévők. Rengeteget készültem erre a produkcióra, de tudom, hogy még így is flörtelmes lesz, ezért kérlek ne röhögjetek rajtam.-Vele szemben álltam, s ezért felfedeztem, hogy keze-lába remeg, a hangja pedig néha vibrál, néha akadozik az izgatottságtól, lámpaláztól. -Tudom Reni, hogy ma már rengeteg ajándékot kaptál s azt is, hogy erre a napra örökké emklékezni fogsz. Ismerve téged kedvesem, ezek az ajándékok nagyon keveset jelentenek neked. Az együtt eltöltött 8 hónap alatt jól megismertelek téged és a gondolkodásmódodat is. Ezért bátran ki merem állítani azt, hogy számodra az jelenti az igazi ajándékot, mely valamilyen értékrendet képvisel. -kézen fogott, maga mellé húzott s ebben a percben  elindult a zene. Azt hittem, hogy táncolni szeretne velem, de ehelyett felcsendütl az Ő hangja. Egy gyönyörű Beatles dalt adott elő nekem. A dal közepén már nem bírtam, eluralkodott rajtam a sírás a meglepődöttségtől, a bennem dúló érzelmek kavalkádjától.

-Nem is volt annyira rossz, mint ahogy te azt beharangoztad. -megöleltem a produkciója után. -Szeretlek én kis dalos pacsirtám. -egy szenvedélyes csókot adtunk egymásnak.

  Este fél 10-kor jutottam el odáig, hogy a virágokat vízbe helyezzem. A sok virágtól alig lehetett járni a szobámban, ezért néhány a nappaliban találta meg a helyét. Párom tusolni ment, én pedig illendően kibontottam a Schumacher házaspár ajándékát. Coritól parfümöt kaptam, Ginától  és Micktől pedig egy nagyon helyes kis rajzot. Michael ajándéka pedig a lelkem legmélyén olyan zugot érintett meg ,melynek létezéséről egészen eddig a pillanatig nem is tudtam. Azokat a fotókat küldte el nekem keretbe téve, melyeket a nála való tartozkodásunk napjaiban készített. Mindegyik képre egy idézet volt nyomtatva. Az első képen Párom ölében ülök.

“A szerelem hónapokká duzzasztja az órákat és évekké a napokat.

A legkisebb távolság is egy örökkévalóság.”

A második fotó elég vicces volt, a szőnyegen fekszünk, Seb pedig nevetve csikol engem.

“Csak férfi és nő van, a kettő együtt egy ember."

Az utolsó képen pedig egy szerelmes csókban forrtunk össze.

“A csók a világ kozös nyelve. Mindenki érti és mindneki tudja, hogy mit jelent.”

Lefeküdtünk már mindketten, csend honolt az utcán, az egész házban, a szobámban. Hallani lehet egymás mély lélegzetvételét. Akárhogyis akartam aludni, nem ment, gyötört az álmatlanság. Talán a sok izgalom miatt, melyet tapasztaltam.

-Sebi baba?-szólítottam meg halkan.

-Tessék szépségem.-felém fordította fejét, a sötétben is magam előtt láttam szemének kékségét.

-Még mindig a ballagásom napja van, ezért lenne egy utolsó kérésem a mai napra.

Izgatottan támaszkodott könyökére.

-Mi lenne az?

-Ahogy mondtad, szeretem azokat az ajándékokat, pillanatokat, melyeknek magas az eszmei értéke. -elhallgattam, majd egy széles vigyor kísértében a fülébe suttogtam: -Szeretkezni akarok Veled. Ez minden vágyam,kívánságom.

-Na gyere te kis vörös démon!-maga alá fordított.

 Pár pillanat múlva már ruhák nélkül adtuk át magunkat a perzselő érintéseknek és magának a gyönyörnek…