24.fejezet

Mikor kiléptem az ajtón megcsapott a hideg és friss levegő. Az agyam egyből felfrissült és csak egyetlen mondat járt a fejemben: itt kell maradnomVele!!! Félre kell tegyem a büszkeségem, mert útban vagyok afelé, hogy egy őrületes nagy hibát követek el és elveszítem életem nagy szerelmét. A taxist gyorsan kifizettem, amiért eljött ide, majd berontottam a szállodába. Seb a földön ült és Britta szorosan ölelte, hogy megnyugtassa. Seb folyamatosan két szót mondogatott:- Gyűlölöm magam!!

Brittának intettem, hogy ne szóljon arról, hogy itt vagyok. Letérdepeltem és magam felé fordítottam Sebastiant. Magamhoz öleltem. Hosszú percekig mindkettőnk könnye patakként folyt. Megszakadt a szívem érte! Pedig jogtalanul, hiszen miattam, pontosabban a büszkeségem miatt fajult idáig a dolog. Seb végre kezdett megnyugodni, majd kisírt szemekell nézett rám:

-Sajnálom! A világ legnyagyobb marhája va…- ekkor csendre intettem.

-Ne mondd ezt kicsim! Felejtsük el. Mindketten hibáztunk. Én pedig gyűlölöm magam az átkozott büszkeségem miatt. Ebben anyámra ütök.- kitört belőlünk a nevetés. Mióta rajongója vagyok mindig is imádtam a nevetését. Most pedig mégjobban.

-Szeretlek!! Britta lekevert nekem egy hatalmas pofont amiért erőszakoskodtam veled. Megjegyzem, hogy jogosan.- lehajtotta a fejét. A szavai a bűntudatot tükrüzték és azt, hogy minden megbánt.

-Sebi baba, már nem számít! Itt vagyok Veled mostmár.

Aztán összeért az ajkunk. Percekig ragadtunk egymáshoz. Ezt a pillanatot Britta csak köhögéssel tudta félbeszakítani.

-Britta drágám, ha beteg vagy menj ágyba és szedj gyógyszert.- szidtam össze viccből Brittát.

-Majd legközelebb!- nevetett.- De most menjetek pihenjetek még. Sebi, rád ma még sok feladat vár.

A karjába vett a szöszke németem, így vitt egészen a szobánkig.Végig nevettem az egész folyosót. Hihetetlen boldog voltam. Hiányzott már az illata, a közelsége azok a gyönyörű szemei és a párnás ajkai, amiket imádok csókolgatni.

 Mikor öltözni kezdtem a pizsimbe hirtelen a falba ütött ököllel.

-Mi a baj drága?- aggódva fordúltam felé.

-Egy vadállat vagyok. A hátad tele van kék foltokkal! Sosem gondoltam magamról, hogy képes leszek így bánni egy nővel!- megint ostromolta magát.

-Basi! Elég volt már! Nem számit! Hányszor mondjam még el? Elviselem ezt is, mert az életemnél is jobban szeretlek.

Boldogan feküdtünk egymás karjaiban. Seb azonal elaludt mellettem. Nekem azért kellett egy kis idő. Végül  három órát aludtunk még. Seb  az ébresztő órára sem kelt fel. Aranyosan aludt mellettem és csak egy szöszke fej látszott ki a takaró alól. Felöltöztem, felvettem a tőle kapott pólóm. Tudtam, hogy ez boldogsággal fogja eltölteni. Aztán csókokkal kezdtem ébresztgetni.

-Szerelmem, ideje felkelni, mielőtt jön az a bolond finn trénered és ő rángat ki a takaró alól!

-Ühüm!- morogta, majd még jobban a fejére húzta a takarót.

-Időmérő lesz ma, amit meg kell nekem nyerj!

-Oké! Érted mindent kedvesem! De miért vagy felöltözve?- kerekedtek ki a szemei.

-Csak nem azt akarod, hogy meztelenül menjek veled a pályára?

-Hogy hová? Ilyen állapotban?- a hangja egy oktávot emelkedett.- Éjjel nem aludtál, a bokádra is ügyelned kell. Úgyhogy szépen visszafekszel.

-És én addig mit csináljak, míg te vissza érsz??-durciztam.

-Okos lány vagy, feltalálod magad.- adott egy gyors puszit, majd bement a fürdőbe.

-Azt már nem! Megyek veled és téma lezárva!!- kiabáltam után.

-Miért vagytok ti nők ennyire hisztisek?- dobta le magát a kanapéra, miután reggeli teendőivel végzett.

Ismertem már, így tudtam, hogy mivel veszem rá, hogy engedje, hogy vele menjek. Levettem a pólóm, amire megnyalta a száját. Lovaglóülésbe ültem az ölébe és boci szemekkel néztem rá.

-Ne nézz így rám! Megmondtam és nem tágítok!

Bekapcsoltam a laptopján egy lassú zenét, majd elkezdtem a ruháitól megszabadítani. Ő levette a melltartóm, ami valahol a szoba másik végében landolt. Végighúztam az ujjam a férfiasságán, mire felszisszent.

-Egy boszorkány vagy!- állapította meg.

-Jó tudni.- vigyorogtam kajánul.

Majd átvette az irányítást. A fenekem alá nyúlt és ledöntöt az ágyra. Megszabadítottam a nadrágjától majd a fenekén húztam lefelé a boxerét.

-Oké, jössz velem a pályára.- adta meg magát végül.

-Mindig megkapom, amit akarok!- adtam egy puszit a meztelen mellkasára.

     Britta kivitt minket a pályára. Berni egész úton magát ostromolta, hogy mennyire érzi magát hibásnak. Azt mondta, hogy soha nem bocsátotta meg volna magának, ha mi szakítunk.

Seb megnyerte az időmérőt. Este négyesben mentünk vacsorázni.  Seb egy méregdrága étterembe vitt minket. Élőzene volt, majd mikor felcsendült Avriltől az ‘I will be’ című szám Tommi és Britta elmentek táncolni.

-Felkérhetem a kisasszonyt egy táncra?-nyújtotta felém a kezét Szerelmem.

-Fájós bokával érdekes lesz táncolni. Meg nem is tudok táncolni.-vonakodtam.

-Már bánom, hogy kikértem a véleményed!- mérgelődött és a táncparkett felé húzott.

A keze egyből a derekamra csúszott és lassúzni kezdtünk. Hirtelen elöntött minket a vágy. Kezével már a fenekem markolta és egyre vadabbul faltuk egymás ajkait. A fülébe suttogtam a refrén szövegét:” I will be all that you want

                                                    All my life I’ll be with you forever”

A szemei ragyogtak a boldogságtól. Elégedettséggel és jó érzéssel töltött el az, hogy a szerelmemmel, a csókjaimmal és a törődésemmel- amit egyenlőre adni tudok neki-boldoggá tudom tenni!

A vacsora után a szobánkban néztünk egy romantikus filmet, a Szakítópróbát. Egész jól szórakoztunk rajta, bár néha arra kaptuk fel a fejünket Sebivel, hogy a mellettünk levő Tommi és Berni nem bírnak magukkal és erzékien falják egymás ajkait. Persze ekkor mindig szégyelték magukat. A film vége felé megcsörrent Berni telefonja. Az arcát figyeltem, ami pillanatok alatt komoly lett és a színe egyre fehérebb lett. Tommi és Seb csak kapkodták a tekintetüket Berni és köztem. Végül barátnőm zavarodottan vonszolt át magával a saját szobájukba.

-Berni mi történt? Ki volt az?- már nagyon kíváncsi voltam.

-Apu…- és zokogni kezdett.