15.fejezet

Halkan benyitottam a szobába. Tommi és Berni egy ágyban feküdtek. Ahogy beljebb mentem belebotlottam Berni fehérneműjébe és Tommi boxerébe. Jót mosolyogtam. Nem lepett meg, hiszen már biztosra vettem, hogy nem sokáig fogják egymás nélkül bírni. Csak abban reménykedtem, hogy legalább védekeztek. Nem volt kedvem átöltözni, így a gyönyörű szép estélyi ruhával magamanom feküdtem le. Magamon éreztem Seb illatát. Biztosra vettem, hogy ez volt az utolsó közösen eltöltött esténk. Ma hallott  felőlem utoljára. Holnap a futam után azonnal indulunk haza és onnantól kezdve mindenki megy a maga útjára. Seb illatának köszönhetően hamar mély álomba merültem.

Reggel kicsit kómásan ébredtem, de amit láttam az helyre rázott. Berni halkan nyögött, mivel épp szeretkeztek Tommival

-Megkérhetem, hogy ezt hagyjátok abba? -dühösen ültem fel az ágyban.

-T-t-te fennvagy? -dadogott Berni, Tommi válla mellől rám nézve.

-Igen, mint láthatod! Nem vagyok olyan kedvemben, hogy végignézzem, ahhogy előttem dugtok. Ezt valamikor akkor folytassátok ,mikor nem vagyok itt.-akadtam ki.

-Rendben. -egy gyors csókot nyomott a finn az alatta fekvő lány szájára, majd a takarót maga köré csavarva felvette a ruháit a földről és bement a fürdőbe.

-Mi történt az este? Nem érezted jól magd Sebivel? -lehetetlen volt, hogy ne vegye észre, hogy bajom van. Az ágy szélére ülve simogatta a hátam.

-Te honnan tudod, hogy Sebivel voltam?

-Könnyű kitalálni. Amúgy én segítettem neki a ruhát meg a kiegészítőket kiválasztani.-válaszolt.

-Lehet, hogy nem kellett volna elmennem az este vele…-sóhajtottam nagyokat.

-Már megint mi történt köztetek?-csóválta a fejét.

-Semmi. Nagyon jól éreztem magam vele, táncoltunk, csókolóztunk meg minden.

-Akkor mi a baj mégis? Míért mondtad azt, hogy nem kellett volna elmenedd vele? Nem értelek. Beszélj érthetően és ne mindent harapófogóval kelljen kiszedni belőled!

-Nem lett volna szabad engednem, hogy a dolgok idáig fajuljanak! -a könnyeim folyni kezdtek az arcomon.- Bevallotta, hogy szeret!-néztem könnyes szemekkel Bernire.

-Dehát ez csodálatos! Nem kell amiatt gyötörnöd magad, hogy talán nem szeret. Bevallotta, hogy szeret és nektek együtt kell lennetek!!

-Ez nem megy ilyen könnyen! Én már rég járnék Sebivel. De tudod, hogy a szüleim nélkül nem dönthetek…

-Honnan tudod, hogy a szüleid elleneznék a kapcsolatotokat?-ült Tommi is az ágy szélére.

-Igazad lehet. Tényleg nem tudom. Most hogy mondod lehet, hogy nem is elleneznék. Szóval lehet, hogy csak rémeket látok…

-Akárhogy is legyen, mi Tommival melletted állunk! -jól esett hallani, hogy mindenben támogatnak. Igazán most erre volt szükségem. Sebin kívül.

-Sajnálom, hogy olyan undok voltam veletek.-kértem elnézést a fiataloktól -Az este belebotlottam a földre szétszórt ruhátokba! -tettem hozzá, hogy kicsit zavarba hozzam őket.

-Ez ciki! Gondoltunk rá, hogy bármikor megjöhetsz, dehát Tommi hajthatatlan volt.-kaján vigyorral magyarázkodott.

-Méghogy én?? Nem tudom ki rángatta le rólam a pólót meg a farmert még a szoba ajtóban! -durcásan tette csípőre a kezeit a finn.

-Nem mindegy? Egyikőtök sem szent! -nevettem el magam.- Amúgy nagyon örülök nektek. Mikorra várható az utód?-viccelődtem.

-Atya ég!! Remélem nem csináltál fel!-nézett kidülledt szemekkel Berni Tommira.

-Abban ne legyél biztos! -a finn szőkeség kaján vigyorral az arcán sózott egyet Berni fenekére egy pólóval.

   Közösen megreggeliztünk, majd együtt is mentünk ki a pályára. Seb a futamot a 4.helyen fejezte be. Kicsit csalódott voltam. Jobbnak láttam azt, hogyha nem találkozok vele. Tommit erre ngyon nehezen lehetett rávenni. Végül elbúcsúzott Bernitől és tőlem. Persze nem engedett elmenni szó nélkül a finn:

-Kérlek beszélj a szüleiddel. Sebinek nagyon fontos vagy. Nagyon szeret téged és ne engedd ki a kezetek közül a lehetőséget a boldogságra. Egy próbát mindenkiépp megér. Ti egymásnak lettetek teremtve. Majd hívj fel-ö lelt meg búcsúzóul Tommi. Én felszálltam a buszra, míg a két fiatal érzékeny búcsút vett egymástól. Az ablakból néztem ahogy csókolóznak. Eszembe jutott, hogy milyen fájdalmat okozhattam most Sebnek azzal, hogy szó nélkül haza mentem. Míg ezen agyaltam elindult a busz. Már nem tudtam semmit sem tenni. Ahelyett, hogy vidáman térnék haza, a szívem tele van csalódással és fájdalommal. Kicsit enyhítette az érzéseimet az, hogy Bernit boldognak láttam.Ő megtalálta párját, akivel nagyon boldogok. Nem tudom, hogy mi lesz Sebivel és velem. Legbelül magam hibáztatom, hogy engedtem idáig fajulni a dolgokat. Tudtam, hogy eleve halálra van ítélve ez a kapcsolat, de én hagytam, hogy vonzódjon hozzám és ennek az lett a vége, hogy visszavonhatatlanul beleszerettem Sebastian Vettelbe!!

     Hétfő délelőtt értünk haza. A szüleink már vártak minket a buszmegállóban. Beszálltunk apu kocsijába és haza mentünk. Azon gondolkodtam, hogy fogom a tudtukra adni mindazt, ami történt. Sosem veszekedtem velük, sose voltam szobafogságba, de most lehet, hogy meglesz az első hajba kapásunk. Végülis valahol el kell kezdeni…Erőltettem a boldogságom, és azt, hogy mennyire elégedett vagyok. Meglepően könnyen ment. Mindent elmeséltem a szüleimnek, kivéve azt, hogy mi van Sebastiannal. A focimeccsen készült közös képünket megmutattam nekik, míg a többit nem.

-Nagyon aranyosak vagytok együtt.-jegyezte meg boldogan anyu.

-Egy ilyen fiút eltudnék képzelni melletted!.- osztotta meg velem az elképzelését apu is. Ha apu tudná, hogy mennyire közel jár az igazsághoz.

 Este vacsora után kivittem a szemetet és a posta ládában találtam egy borítékot.