29.fejezet

-Csak elmondta az egyik titkodat. Miért hazudtad azt, hogy még nem volt barátod?-gyengéd hangon vont kérdőre.

-Gondolhattam volna, hogy kifecsegi ezt. 6 évig tartottuk ezt titokban mindenki előtt, nem értem, hogy mi értelme volt ezt most elárulni. Ráadásul pont Neked!-vetettem oda gúnyosan.

-Ő legalább őszinte volt hozzám. Arra kérek csak választ, hogy ezt miért hallgattad el előlem? Ennyire nem bízol meg bennem kicsim?

-Nem erről van szó Sebastian! Számított volna az, ha mindent elmondok?- emeltem meg a hangom egy kicsit.

-Igen, számított volna! Nekem segít megérteni, hogy nem is a szüleid miatt féltél összejönni velem. Rájöttem arra, hogy miért borulsz ki, ha valaki Hannat emlegeti előtted. Félsz, hogy még mindig érzek iránta valamit, igaz?-csak bólogattam- Akkor itt és most megesküszöm neked, hogy nem érzek iránta semmit sem! Egyedül csak te érdekelsz és csakis téged SZERETLEK!!

Visszaültünk a padra.

-Seb, el akarom mondani az egész sztorit!- mondtam lesütött szemekkel és közben mély levegőket vettem.

-Nem szükséges. Elég az, amit megtudtam: hogy egy fiú csak játszadozott veled és, hogy összetörte a szíved.- közelebb húzott magához.

-Én pedig akarom, hogy mindent tudj! Egy kapcsolat az őszinteségen alapszik és Te megérdemled, hogy őszinte legyek Veled. Legalább az én számból halld a teljes sztorit és az igazságot, ne a legjobb barátnőmtől kelljen megtudnod!

Seb az ölébe húzott és mindent részletesen elmeséltem Neki:

  - Hatodikos voltam, mikor szerelmes lettem egy nálam egy évvel idősebb srácba , akit Martinnak hívtak. Buta és naív módon levelet írtam neki, hogy értesüljön az érzéseimről. Aztán pár hónap múlva járni kezdtünk. Fél évig voltunk együtt. Nem voltam túl boldog mellette, viszont nagyon szerettem. Egy idő után eltávolodtunk egymástól, kezdett kifogásokat találni és lerázott minden egyes alkalomkor magáról. Az egyik szünetben a barátja jött oda hozzám, hogy közölje, hogy Martin beszélni akar velem. Mikor beléptem az ő osztályába egy másik lánnyal láttam csókolózni. Majd gúnyosan közölte velem, hogy kidob! Egy fél suli volt ennek a szemtanúja ,így sokak szeme láttára szégyenített meg. Hónapokig voltam magam alatt. Nem mertem szünetekben a folyósóra menni, mert attól féltem, hogy ujjal mutogatnának majd rám:” Nézdd! Ott van az a szerencsétlen, akit dobott a pasija a fél suli szeme láttára!” -hangos zokogásba kezdtem Seb nyakába borulva.

-Nagyon sajnálom kicsim! Azt hiszem, hogy eleget hallottam.- simogatta a hátam.

  Erőt véve magamon és nem hallgatva Szerelmemre, tovább folytattam:

-Abban az időben Bernivel is összevesztem. Pedig figyelmeztetett. Összebarátkoztam egy Heni nevű lánnyal. Azt mesélte nekem, hogy Martin ezt már más lányokkal is megtette és azt tanácsolta, hogy jobban járok, ha elfelejtem ezt a srácot. Pár héttel később azonban gúnyolódva jelentette be nekem, hogy jár Martinnal. Ezóta utálom az összes férfit és ezért nem engedek a közelembe egyet sem!!!- jelentettem ki határozottan.

-Pedig én már a közeledben vagyok és ahogy észrevettem, engem egy cseppet sem utálsz!-vigyorgott.

-Mert Te kivétel vagy!!- túrtam a hajába.

-Tudom, hogy ezek után féltenek a szüleid. És ez egy cseppet sem meglepő. De harcoltam volna azért, hogy mi együtt lehessünk, akár a halálom napjáig is! Ha kell, papírra vetem bizonyítékként, hogy soha! Érted? SOHA nem foglak megbántani és ilyen módon megalázni! Ha kell, egy nap ezerszer is elmondom, hogy mennyire nagyon szeretlek!!- a két keze közé fogta az arcom és letörölte az arcomon végigfolyó könnycseppeket. Majd lágyan megcsókolt.

-Menjünk haza, vagy sétáljunk még?-kérdezte, miután levegőhiány miatt elváltak ajkaink.

-Sétáljunk még, sétáljunk még!!!- ugráltam az ölében, akárcsak egy pajkos kislány. Ezt az ágyéka bánta, ugyanis fájdalmában felszisszent.- Upsz!!Bocsika!!- éreztem, hogy szégyenemben elpirulok.

-Nem haragszom, ha megígéred, hogy máskor kicsit óvatosabban ugrálsz az ölemben!-vigyorgott kajánul és sejtelmesen.

-Azt majd meglátjuk Bajnok!- kaccsintottam.

     Fél óráig sétálgattunk kézen fogva, míg végül egy pékséget találtunk.

-Gyere, veszünk valami finomat!- húzott be boldogan az üzletbe Szerelmem. Végül sajtos pogácsát vettünk.

-Nem vállalom a felelősséget, ha el fogsz hízni!- dorgáltam meg vigyorogva Sebit, miután magába tömte az utolsó darab pogácsát is.

-Haha! Vicces vagy!- grimaszolt.- Amúgy holnap megyünk Michaellel futni egy kicsit.

-Remek ötlet!- lelkesedtem.-Corival elleszünk, értem ne aggódj.

    Félúton voltunk hazafelé, mikor esni kezdett.

-Ez nem lehet igaz!!- szegezte az égre a tekintetét Seb.

-Úgy látszik az eső nagyon szeret minket!- csóváltam a fejem. Seb elnevette magát. Pontosan tudta, hogy arra gondoltam, mikor Németországban a vacsi után eláztunk az esőben.

-Megismételhetjük a haza felé utat, ha gondolod!- vigyorogva utalt arra, hogy a haza felé tartó úton eltölrt a cipőm sarka és a karjaiban kötöttem ki.

Mire észbe kaptam és tiltakozni akartam volna, már a karjaiban cipelt.

-Seb, Neked mi jut eszedbe az esőről?- kérdeztem.

-Az, hogy elázunk!- nevetett, mire rácsaptam egyet a mellkasára.

-Nekem a November Rain című szám.

-Nincs is november!!-  szabályosan kinevetett!

-De lüke vagy!!- kapálózni kezdtem a kezében, mire mindketten a földre estünk.

-Jól vagy?- kérdeztem aggódva, mivel ő dobott egy hátast, én pedig a mellkasára estem.

-Nem igazán!- csóválta a fejét.- Ugyanis az előbb lükéztél le!-durcizott.

-Szeretlek!

-Bizonyítsd be!- súgta a fülembe.

Vadul falni kezdtük egymás ajkait. Nem érdekelte egyikőnket sem, hogy elázunk.

  Alaposan elázva értünk haza.

-Főzök egy teát, ti addig vegyetek egy forró fürdőt.- utasított Cori, mikor végignézett rajtunk. Sebivel nevetgélve mentünk fel az emeletre.

-Menj először te.- toltam a fürdő irányába. miután megengedtem  a meleg vizet.

-Nekem jobb ötletem van. Együtt fogunk fürödni!

 Tiltakozni sem tudtam, máris lehámozta rólam a ruhadarabokat. Már csak fehérneműben álltam előtte. Féltem, hogy a végén még ettől is megszabadít, de nem így volt. Rajta is maradt boxer, ezzel együtt mászott a kádba és én is követtem őt. A mellkasának dőlve élveztem, hogy a forró víz felmelegíti kihűlt testem.

-Megrémültél az ötletem hallatán, igaz?- cirógatta a karom.

-Bevallom, hogy igen. Nem helyes ezt csinálnunk.- ki akartam mászni mellőle, de a derekamnál fogva visszahúzott.

-Amíg te nem mondod, hogy tovább léphetünk , addig nem fogunk. És láttalak már fürdőruciban. Hidd el, hogy ebben a kis fehérneműben még cukibb és dögösebb vagy!-jelentette ki hatalmas vigyorral az arcán.

A fürdés után mindketten száraz ruhát öltöttünk magunkra. Mindketten hamar elaludtunk.

     Reggel kopogásra ébredtünk.

-Bejöhetek?- nézett be a szobába Mick, kicsit félősen.

-Persze. Gyere csak!- mutatott az ágyra Sebi. Mick szabályosan beugrott közénk, a takaró alá és előszeretetettel csimpaszkodott Sebi nyakába.

-El fogod venni Renit feleségül?- kérdezte a kiskölyök mindenféle habozás nélkül. Mindkettőnket lesokkolt ez a hír.

-Egyszer biztosan.- válaszolt Párom magabiztosan.

-Én szeretném, ha elvennéd, mert nagyon megkedveltem!- odabújt hozzám és adott egy nagy cuppanós puszit at arcomra. Összeszorúlt a gyomrom. Úgy éreztem, mintha egy nagy család lennénk.Tudom, hogy Seb is erre gondolt, hiszen mosolyogva összenéztünk.

      Sebastiannal közösen megreggeliztünk, addig Corinna és Michael elvitték a két gyerkőcöt a nagyszüleikhez. Miután a két férfi elment edzeni, Corival az egész délelőttöt az üzletekben töltöttük. Vettem pár igen csodás darabot a nyaralásra. Majd leültünk fagyizni.

-Holnap indultok Heppenheimbe, igaz?-érdeklődött Cori.

-Igen.- sóhajtoztam.

-Miért nem lelkesedsz?

-Nem erről van szó…Félek!

-Nem fognak megenni a szülei!- viccelődött.

-Ez nem vicc!- osztottam le.- Mi van, ha nem ilyen barátnőt képzelnek el a fiúk számára?- dramatizáltam ismét.

-Reni! Tökéletes pár és támasz vagy ennek a vigyori németnek! Nálad jobb lányt ezen a világon nem is találhatott volna. Szeretnivaló vagy és minden meg van benned, ami egy barátnőhöz és egy feleséghez kell!

-Feleség?- kicsit ledöbbentem e szó hallattán.

-Ugyan már! A vak is látja, hogy ti egymásnak vagytok teremtve .A köztetek lévő szerelem igazi és fogadni mernék, hogy pár év múlva Seb meg fogja kérni a kezed!- adta tudtomra az elképzeléseit.

     Ebéd főzés után még kiültünk a teraszra, tovább folytatni a beszélgetésünket.

-Még meg sem kérdeztem, hogy mit szeretnél csinálni az érettségi után?

-Egyetemre szeretnék menni. És minél többet együtt lenni Sebivel.

-Akkor jó ötlet Svájc. Remek egyetemek vannak itt. Főleg Zürichben. És Seb támogatna téged. Akár anyagilag  is és tuti falajánlaná, hogy költözz hozzá. Szerintem lelkesedne az ötletért. És mit akarsz tanulni pontosan?

-A belső építészet  után érdeklődöm.

-Nagyszerű!! Van egy ismerősöm, aki most felyezte be az egyetemet. Ha gondolod, beszélhetek vele az érdekedben.

-Komolyan megtennéd Cori??- néztem rá csillogó szemekkel.

-Érted bármit!- boldogan öleltük meg egymást.

   Ezután felmentem a szobába egy kicsit. Rendeznem kellett a gondolataim. Annyi minden  változott meg az életemben néhány hét alatt. Nehezen tudtam kezelni ezeket a változásokat. Egyre feszültebb lettem a holnap miatt és újra urrá lett rajtam a sírás. Ekkor lépett be Seb az ajtón.

-Kicsim mi történt?- térdelt le az ágy elé, amelyen ültem.- Magadra hagytalak ez a baj, ugye?

-Nem!- ráztam a fejem.- Csak gondolkodtam azon, hogy az életem gyökeresen megváltozott. Hozzá kell szoknom, hogy mellettem vagy és innentől már nem csak magamra kell gondoljak , hanem Rád is Seb !És meg kel felelnem Neked is és holnaptól a családodnak is.

-Csak önmagad légy, én ezt kérem. Sose tett magad másnak, mert abba könnyen belebukhatsz. Minden rendbe lesz, ígérem! Eltöltünk majd pár csodálatosan napot otthon, rengeteget fogunk szórakozni és minden butaságot kiverünk a fejecskédből! Teljesen új emberként fogsz majd hazatérni.

-Úgy szeretem, hogy mindenhez ilyen pozitívan állsz hozzá.- simogattam az arcát.

-Az élet és a versenyzés erre tanított. Pihenned kéne, mert bizony idegileg nem vagy a toppon. A nappaliban leszek, ha szükséged van rám.

     Ébredés után lementem a nappaliba, ahol Seb és Michael meccset néztek.

-Jobban vagy kicsim?- húzott az ölébe a Párom.

-Igen Szerelmem.- adtam egy apró csókot.- Corinna?- fordúltam Michael felé.

-A szüleinél van. Elment a gyerekek után. De most magatokra hagylak.- állt fel a kanapéról Schumi.

-Maradj nyugodtan. Megyek, készítek pár szendvicset.

  Épp a konyhában ettem, mikor odajött Seb.

-Gyere a nappaliba. Nézdd velünk a meccset, ne légy egyedül itt.- húzott magával és az ölében ettem. Persze Sebit is megajándékoztam pár falattal.

-Az 11-es!! Míért nem adta meg a bíró??- csattantam fel idegesen.

-Te értessz a focihoz?- nézett rám Michael nagy szemekkel.

-Aha. Ha elmondom, hogy kinek szurkoltam a VB-n, szerintem lefejeztek.-vigyorogtam.

A két férfi értetlenül nézett rám.

-A spanyoloknak!- félve néztem a két világbajnokra.

-Te kis áruló!!- jegyezte meg Seb kuncogva.

-Meglehet, hogy az vagyok! Ám amiért Te német vagy, még nem kell mindenben a németeket előnyben részesítsem!- vontam vállat, majd kimentem a konyhába.

 Épp elmostam a tányért, mikor mögém lépett Seb.

-Mondtam már, hogy szeretlek??- a fenekem alá nyúlt és így futott ki velem a kertbe, ahol lefeküdt a fűre, én pedig ráültem a csípőjére.

-Beszéltem nemrég anyuval. Már nagyon izgatott. Süt, főz, csakhogy jó benyomást keltsen benned drágám. Az egész család tűkön ül már, főleg az öcsém. Már nem bírnak otthon vele. -kuncogott.- Nincs mitől félned. Remekül ki fogsz jönni a családommal.-nyugtatott a Csillagszemű, vigyori németem.

-Ha Te mondod!- adtam egy finom puszit a szájára.

-Csak ennyit érdemlek?- telhetetlen volt, majd egyből fölém hajolt.

-Egy árulótól mit vársz?- kötekedtem.

-Szerinted változtat ez valamit is a kapcsolatunkon?- kérte ki a véleményem.

-Most még tuti, hogy nem. Ezt majd akkor tudjuk meg, mikor a spanyolok megint elverik a németeket!- ugrattam, majd vigyorogva kimásztam alóla és beszaladtam a házba. A nappaliban azonban utolért.

-Viccesnek találod, ugye?- csikizni kezdett a szőnyegen.

-Bassiii!! Ezt azonnal fejezd be!!!- kérleltem.- Seb nem kapok levegőt!!

   Szerencsémre Schumi ekkor fényképezett le minket, így végre kaphattam levegőt is.

-Gondoltam megörökítem ezt az gyönyörű pillanatot.- vigyorgott.- Amúgy folytassátok csak!

Seb nem zavartatva magát vadul megcsókolt. Most is készült néhány kép. Nem bántam ezt, mert legalább lesz pár kép, amely tanusíthatja, hogy a szerelmünk igazi és kölcsönös!!

*****                                                                                         

    Másnap reggel ingerültebb voltam, mint eddig valaha. Sebivel sikerült kicsit hajba kapnunk, mert én mindenképpen ajándékot szerettem volna venni a család minden tagjának. Végül Corival elmentünk vásárolni. Persze indulás előtt szent lett a béke köztünk. Köszönhetően pár igen szerelmes és vad csóknak.

     Corinnáéknak megköszöntünk mindent és útnak indultunk Heppenheimba. Egész úton csendes voltam. Az agyam azon járt, hogy mit is fogok én csinálni, ha a családja nem fogad el engem?

-Kicsim! Minden rendbe van? Olyan sápadt vagy.-tette Párom a jobb kezét  a combomon pihenő kézfejemre.

-Persze.- böktem rá egy erőltetett mosoly kíséretében.

      Délután fél 5 körül aztán Seb megállt egy nagyon csinos és szerény családias ház kerítése előtt. Ahogy megálltunk, egy 12 év körüli fiú rohant ki a házból. Seb kiszállt az autóból és egyből a fiúhoz rohant.

-Sebi!! De jóó, hogy végre itt vagy! Már úgy hiányoztál!- csordult ki egy könnycsepp a kisebbik Vettel szeméből.

-Te is nekem öcskös!- borzolta össze Fabi haját Szerelmem.

Végül odajött hozzám a Párom: -Csak nyugodtan édesem! Melletted leszek.- bátorított, kivette az ajándékokat a hátsó ülésről és kézen fogva mentünk be a házba.

Ezernyi apró lepke szabadult fel a gyomromban. Ha Seb nem karolta volna át a derekam jó szorosan, akkor tuti, hogy összecsuklottam volna. Párom mosolyogva tolt beljebb a nappaliban.

-Szia! Te vagy Seb barátnője, igaz?- magabiztosan állt előttem Fabian. Annyira hasonlított Sebastianra. Volt ebben a srácban is valami, ami azonnal magával ragadja az embereket.

-Szia. Így igaz, Reni vagyok.- ráztam vele kezet.- Ezt pedig Neked hoztam.-elvettem Sebitől a nagy dobozt és odanyújtottam a fiúnak

-Köszi!- boldogan ült le egy fotelbe és bontogatta a csomagolást.

-Heike vagyok! Üdvözlünk a csakádunkban Reni!- mosolygósan ölelt meg. Majd sorra bemutatkoztak Seb nővérei is. Névszerint Melanie és Stephanie. Utoljára a családfőt ismerhettem meg:

-Norbert vagyok. A fiam rengeteget mesélt rólad és csakis csupa szépet. Mostmár tudom, hogy miért szeretett beléd!- éreztem, hogy egyre vörösebb vagyok.

Miután mindenkinek odaadtam az ajándékot, Sebivel maradtam a nappaliban.

-Mondtam én, hogy nem kell félni. Imádnak téged, már most!- meg akart ölelni, de eltoltam magamtól.

-Valami baj van? -nézett rám értetlenül.

-Seb! A szüleid házában vagyunk. Nem akarom, hogy rosszat gondoljanak rólam.-adtam indokot a viselkedésemre.

-Ajj kicsim! Megint olyan butus vagy!- húzott az ölébe- Ez az egyetlen hely a világon, ahol nyugodtan együtt lehetük.- szenvedélyesen magcsókolt.

-Fúúújj! Seb és Reni egymás szájába járkálnak!- mutogatott Fabi ordítva.

-Méghogy nyugodtan együtt lehetünk!- dünnyögtem.

-Fabian! Látom jó anyád nem tanított meg, hogy ne üssd bele az orrod a nagyok dolgába!- dorgálta le Seb az öccsét.

-Seb, hallottam ám mindent!- jött be a nappaliba nevetve Heike.

-Téged se tanítottak meg, hogy társaságban nem smárolunk!- folytatta Fabian.

-Elég legyen ebből!- csitította Norbert a két fiát, mire hirtelen szent lett a béke köztük.

-Nem kell őket komolyan venni Reni!- nyugtatott Heike.- Ez egyfajta testvéri civakodás. Folyton ezt csinálják, mi már csak nevetünk ezen.

Ezután segítettem a vacsora elkészítésében és falajánlottam, hogy megterítem az asztalt az étkezőben. Bár ne tettem volna…