27.fejezet

-Láttunk a futam után a TV-ben, ahogy Sebastiannal csókolóztok. Megkönnyeztük anyáddal ezt a jelenetet. Ez volt az a pillanat, amikor először éreztük azt, hogy ez a fiú tisztességes és igazán szeret téged. Nekünk, szüleidnek az a legfontosabb, hogy te boldog légy. És elfogadjuk, hogy Ő tesz téged igazán boldoggá. Viszont figyelmeztetni szeretnélek, hogy kemény egy hónap múlva suli. Akkor viszont nincs lógás Sebastiannal. Szivesen látjuk itt ünnepekkor, vagy az őszi és a téli szünetben, de úgy kell megoldjátok, hogy ne menjen semmi sem a tanulás rovására.- szigorodott el apu.

-Apu! Nem akarok még a sulira gondolni! Viszont elfogadom, ha most nem egyeztek bele ebbe a közös nyaralásba. Szeretlek és tisztellek Benneteket és nem fogok ordítani, vagy hisztizni.-öleltem meg őket.

-És Seb tett egy ígéretet nekünk…Féltünk téged, mert te vagy az egyetlen lányunk és nehéz megszokni, hogy szerelmes lettél és egy fiúval kell osztoznunk rajtad. Ráadásul még csak most értél haza és holnap már megint elmész.- szomorodott el anyum.

-Nyugi, még szűz vagyok!!- szögeztem le egyből- Van eszem és nem engdedném, hogy hozzám érjen ilyen szempontból. Még nem vagyok erre kész. Viszont azt nem tilthatom meg neki, hogy ne fogja meg a kezem ,hogy ne csókoljon meg vagy, hogy ne öleljen át.-bár a lelkem mélyén tudtam, hogy Ő lesz az Igazi, akit mindenki keres!- És Seb szülei szeretnének megismerni. Ti is nyaggatnátok engem, hogy mikor hozom el Sebit, ha még nem ismernétek őt személyesen.-váltottam témát.

-Oké. Nagy vagy már és ha ezt akarod, akkor menj. Bízunk benned!!- döntött apu.

-Köszönöm, köszönöm!!- ugrottam a szüleim nyakába nagy boldogan.

-Ja és vedd rá Sebastiant, hogy vigyen el mondjuk oda, ahová szeretnél menni.- kiabált utánam anyu, mikor már az emeleten voltam.

Anyu az imént arra utalt, hogy kérjem meg Sebi t,hogy vigyen el Barcelonába vagy Liverpoolba. Mindig is vonzott ez a két gyönyörű város. Talán azért, mert híresek a fociról vagy csupán egy-egy történelmi eseményről.

     A szobám ajtaja nyitva volt, igy láttam, ahogy Seb az ablakon bámul kifelé. Gondoltam megviccelem kicsit. Sóhajtva ültem le az ágyra, mire egy aggódó szempárral találkoztam.

-Nem mondd, hogy nélküled kell ezt a nyarat eltöltsem. Én abba beleőrülök!!

Én csak lesütött szemekkel ültem. Nem is olyan nehéz  ezt eljátszanom.- gondoltam magamban.

-Hát jó. Foglalok egy jegyet Svájcba.- sóhajtozott lemondóan.

-Foglalj kettőt.

-Minek?- nem nézett rám, csak az interneten elkezdte lefoglalni a repülőjegyét.

-Mert én is megyek veled!- böktem ki.

-Ez most komoly??- nézett rám nagy szemeket meresztve.

-A legkomolyabban! Tiéd vagyok az egész nyárra!!- nevetve öleltem meg.

-Oké! Mit kell ehhez teljesítsek? Valami feltétel biztos van, amiért így elengedtek…

-Igazából csak annyit, hogy vigyél el Liverpoolba vagy Barcelonába.- vontam vállat.

-Bárhová elviszlek,minden feltételt teljesíteni fogok,csak egy valami számít: hogy velem légy!- megcsókolt.- De míért pont erre a két városra gondoltak a szüleid? Van ott valami rokonod, akit régen nem láttál?- kérdezte, miközben az ölébe húzott.

-Neeem!- nevettem.- Az az álmom, hogy eljussak egyszer az Anfield Roadra vagy a Camp Nou-ra. Én amolyan foci szerető lány vagyok. Oké, tudom, hogy a foci a fiúknak való, de én akkor is szeretem! Ugye elviszel??- néztem rá boci szemekkel. Tudtam, hogy nem tud nekem ellenállni.

-Nézzük csak…-tette, hogy gondolkodik, aztán mire észbe kaptam volna, már végig döntött az ágyon és a comom kezdte simogatni.- Be akartál csapni és most még szivességet is kérsz tőlem?- húzta össze a szemöldökét.

-Eltaláltad! Ennyit nem érek meg neked? Ez az álmom!- eltoltam magamtól és az ablakhoz sétáltam.- Én nagy nehezen elfogadtam az ötleted, hogy bemutass a családodnak!

-Nyugi már Édesem!!- máris két kar fonódott a derekam köré, én pedig nekidőltem a mellkasának- Túl hirtelen haragú vagy! És megnyugodhatsz, elvinnélek még a világ végére is, ha azt szeretnéd! Azért vagyok melletted, hogy boldoggá tegyelek.-csókolt bele a nyakamba.

-Köszönöm!- pityeregve öleltem meg.- Igazad van, túl hamar felkapom a vizet. De ezen változtatni akarok!

-Én így szeretlek! Felejthetetlen nyarat akarok mindkettőnk számára. Ez lesz az első közös nyaralásunk. Alig várom a holnapot!!- lelkesedett szerelmem.

   Összepakoltam mindent a nyaralásra. Vacsora után Seb lefeküdt, én pedig még segítettem anyunak a ház körül. Fáradtan estem be a szobába. Seb már hason fekve aludt én pedig ráhajtottam a fejem a hátára. Az egyenletes szuszugása vitt az álmok földjére.

   Reggel hatalmas koppanásra ébredtem. Nevetni kezdtem, mikor egy nagyon álmos Sebit láttam a földről felállni.

-Nem kell felébresztened az egész házat a gyerekes röhögéseddel!- duzzogott, miközbe csetlett-botlott, míg a bőröndjéhez ért.

-Áááá, anyuék ilyenkor már rég nem alszanak!- intettem nyugalomra.

-Akkor még jobb. Add csak nyugodtan a tudtukra, hogy mennyire szerencsétlen vagyok!!- még mindig mérgelődött.A fenekét riszálva ment a fürdő felé, mire én rácsaptam egyet a formás hátsójára.

-Ááááúúú ez fájt!

      Megreggeliztünk, majd apu kivitt minket a reptérre. Pontosan 11-kor szállt fel a Svájcba tartó gép. Kicsit ideges voltam, mivel életemben most először ülök repülőn.

-Mennyit fogunk utazni Svájcig?- kicsit idegesen kérdeztem Sebitől.

-Olyan 3-4 órát. Zürichben szállunk le, onnan pedig autóval megyünk hozzám. De nem kell türelmetlenkedni!- adott egy puszit a fejem búbjára.

Végig szórakoztuk az egész utat. Így hamar elillant  a félelmem. Mikor leszálltunk a gépről, a várakozóban azt hittem, hogy szívbajt kapok.

-Seb, az ott Kimi??- mutattam egy fekete szemüveget viselő férfira.

-Igen Kicsim!- fonta össze ujjainkat, majd megindult az említett személy felé.

-De…de…mit keres ő itt?- dadogtam.

-Hát tudod valamivel haza kell jutnom innen.- nevetett.

Mire észbe kaptam volna, már a finn előtt álltunk.

-Hello Jégember!!

-Szia te Bajnok!-pacsiztak.- Kit tisztelhetek ebben a csinos hölgyben?- egyből végigmért a szemével, vigyorogva.

-Kimi!!! Vedd le a szemed a csajomról!!- bokszolta meg a finn vállát szerelmem.

-Ááhh vagy úgy!! A híres Reni! Szemrevaló teremtés!- kacsintott Sebire.

-Édesem, ne is foglalkozz vele! Nem is Ő lenne, ha nem lennének ilyen beszólásai!-nevetett szívből Seb, majd megölelt.

-Én híres?- kérdeztem Kimitől.

-Ja! Seb órákat áradozott Rólad.

-Nem is igaz!!- pirult el szerelmem.

    A kocsiban ülve csergett a telefonom. Berni nevét pillantottam meg a kijelzőn.

-Szia csajszi! Hogy vagy?- szóltam bele a telefonba.

-Szia! Remekül! Sütettem a hasam!- válaszolt jókedvűen.

-Ejha! Neked aztán nincs okod panaszkodásra!- nevettem.- Mondjuk nekem sem… Kimi kocsijában ülök!- újságoltam nagy hévvel. Amennyire ismerem barinőm, tuti, hogy lesett az álla.

-Hogy mi van?? Hogy kerülsz te oda? És hol van Seb??- visított a telefonba.

-Nyugi már!! Szóval épp Zürichbe tartok Sebihez és a reptéren Kimi várt minket. Nyaralni megyek az én kicsi németemmel!- és megcsókoltam az illetőt, mivel melLettem ült a hátsó ülésen.

Elmondtam neki mindent, hogy Seb mire is készül, hogy be leszek mutatva a szüleinek.

-Én is megismerhetem majd Tommi szüleit  jövő héten. Most Görögországban vagyunk, de jövő héten haza utazik Finnországba. Őszintén szólva rettegek! Tommi szerint nincs rá okom.

Elmondtam, hogy én is egy cipőben járok vele. Majd el kellett köszönnöm tőle, mivel megérkeztünk.

 -Atya ég!- ez volt az első reakcióm, mikor megláttam a házat. És ez még csak fokozódott, mikor beléptem oda.Körbe jártam az egész alsó szintet, ahol a nappali és a konyha volt.

-Nem kell itt leragadni! Megmutatom a hálót.- húzott fel az emeletre.

-Egyből az ágyba csalsz?- súgtam a fülébe vággyal, mire láthatóan elpirult.

 Megmutatta az emeletet is, ahol a hálószobáján kívül van még 3 szoba, abból az egyik a Tommié és helyet kapott egy kisebb edzőterem is, meg egy külön fürdőszoba.

-Akarok még valamit mutatni neked!-súgta a fülembe, miután benéztünk minden szobába. Kézen fogva mentük le az emeletről a nappalin át egész a kertig, amely gyönyörű és ámulatba ejtő volt.

  Ahogy kiléptem a hatalmas üvegajtón egy kisebb teraszra léptem, ahol fonott székek és asztalok voltak elhelyezve. Aztán egy lépcső vezetett a kert irányába. Egyből szembe találtam magam egy hatalmas virágággyal rengeteg,s zebbnél-szebb virággal: tulipán,rózsa, liliom és mi egyébb. De ami még jobban elvarászolt, az a hatalmas medence és a hintaágy a kért végében. Csillogó szemekkel néztem Sebire, mire ő bólintott és futásnak eredtem a hintaágy felé.

-Seb, erre nem találok szavakat!!-könnyes  szemekkel néztem Rá.

-Tudtam,hogy tetszeni fog.-cirógatta az arcom-De este még jobb lesz, ugyanis van egy meglepetésem.-puszilta meg a homlokom.

-Nem tudom, hogy mire készülsz,d e ennél többre nem vágyom.A világ legcsodálatosabb kertjében ülök a világ legcsodálatosabb emberével.Úgy érzem magam, mintha egy mesében lennék.-magyaráztam, miközben tovább bámultam a kertet.

-Örülök,hogy ezt a hatást keltettem benned. Ez is volt a célom .Még mielőtt megkérdeznéd, hogy miért, elárulom,hogy azért ,mert megérdemled kicsim!!-puszilta meg az orrom.

   Egy pohár hűsítő narancslé mellett tovább beszélgetünk, aztán Seb elment edzeni, míg én vállaltam, hogy bepakolok neki a nyaralásra. Miután végeztem, úgy döntöttem, hogy körbe nézek egy kicsit a házban. Lehet ,hogy ez a ház lesz pár év múlva az otthonom? Sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a sors. Minden esetre már most úgy érzem magam, mintha otthon lennék.

    A nappalit kicsit othonosabbá tettem pár szál rózsával, amit a kertből szedtem. A nappaliban rengeteg fényképet találtam Sebiről, mikor még kicsi volt és a családját is megpillantottam. Aztán észrevettem egy nem ide illő képet: a fotó épp karácsonykor készült és Seb meg Hanna csókolóznak. Egyből összeszorult a gyomrom.”Vajon Seb még mindig szereti ezt a lányt?”-fogalmazódott meg bennem a kérdés. Aztán Seb lépett mellém.

-A szakításunk után minden közös cuccunkat kidobtam,v agy elégettem. Lehet, hogy ezt a képet nem vettem észre, azért maradhatott itt.- magyarázkodva vette ki a kezemből a fotót.

-Nem zavar, ha a helyén marad. Miattam nem kell kidobd.- igazából nagyon is zavart, de nem akartam féltékenységi jelenetet rendezni, főleg ha még érez valamit az exe iránt. Ő azonban minden fájdalom nélkül kivette a képet a keretből és összetépte. Majd elővett egy fényképezőgépet.

-Legyen ez az első közös képünk.-megcsókolt és megörökítette a pillanatot. Kinyomtatta, majd behelyezte a keretbe.

  Seb elment fürödni, én pedig lepihentem. Késő délután ébredtem fel .Egy cetlit találtam magam mellett:

        “Várlak a nappaliban.Legyél nagyon-nagyon csinos!

                                 Szeretlek:Sebastian”

Eleget tettem a kérésének: megfürödtem, begöndörítettem a hajam és felöltöztem.A választásom egy barack színű fodros blúzra, egy egyenes szárú csípőfarmerre és egy kövekkel díszített sarura esett. 8 óra volt ,mire teljesen elkészültem.

Seb már a nappaliban várt, majd mikor meglátott tátva maradt a szája.

-Gyönyörű vagy!-teljesen elállt a lélegzete.

-Köszönöm.-a bókjai nagy hatással vannak rám folyamatosan.- De mire készülsz? Te is kicsípted ám magad.

Nem válaszolt ,inkább a karjaiba kapott és egymás ajkához tapadva ültetett le egy székre a kertben. Bámulatos látvány fogadott, ugyanis az asztal meg volt terítve két személynek. Mellettünk a terasz égő gyertyákkal volt kivilágítva. Az asztalon pedig a tányérok mellett egy liliomcsokor hevert.

-Seb…ez…-sírva fakadtam.

-Na! Nem kell pityeregni.-ölelt szorosan magához.

-Te honnan tudtad, hogy a liliom a kedvenc virágom?-kérdeztem hüppögve.

-Tényleg? Nem tudtam, csak megtetszett az illata.

Kivettem egy szálat a csokorból és megszagultam.

-Fantasztikus vagy, tudtad?-öleltem magamhoz szerelmem.

 Seb a mai estén bevállalta, hogy ő lesz a pincér. Segíteni akartam neki, de nem engedte.

 A vacsora sajtos-sonkás spegetti volt. Nem csalódtam benne. Viszont nem vártam el tőle többet.

-Nem tudom, hogy ízlett-e, de kötelességemnek éreztem, hogy vacsorát készítsek.

-Míért is?-kérdeztem, miután lenyeltem az utolsó falatot.

-Mert még csak randira se hívtalak. Pedig illendő lett volna. És, mert a vendégem vagy, így nem hagyhattam, hogy te főzz.

Aztán felszolgálta a desszertett egy üveg fehér borral.

-Seb! Ne mondd, hogy ezt te készítetted!!-esett le az állam, mikor megláttam a desszertet előttem.

-Most megfogtál…-sütötte le a szemét.- Igazából ebben már segítségre volt szükségem. Így áthívtam Kimi feleségét, Jennit.

-Basi!-letérdeltem elé és megszorítottam a kezeit.- Megleptél. Sikerült boldogságot csalnod az életembe pusztán azzal, hogy vagy nekem. Úgy is szeretlek, hogy nem vagy egy konyhatündér.-lágyan megcsókoltam.- Mellesleg a konyhában nem vagy otthon, viszont a Forma-1-ben annál inkább!

Elértem, hogy könnyes szemekkel megöleljen. Most láttam őt másodjára sírni: tavaly Abu-Dhabiban a tévén keresztül és most itt.

 Vacsora után Seb a fűre leterített egy takarót és egymás mellett feküdve néztük a csillagokat.

-Megbántad, hogy eljöttél velem?-felkönyökölt mellettem és az egyik hajtincsemmel kezdett játszani.

-Nem!-simogattam meg az arcát.- Már most tudom, hogy ez lesz életem legszebb és legemlékezetesebb nyara!

Pillanatok alatt fölém hajolt. Néztünk egymás szemébe mélyen. Olyan csillogást fedeztem fel abban az égszinkék szempárban, mint még soha.

-Fáradt vagy?-kérdezte sejtelmesen.

-Nem. Míért?- tudtam, hogy ismét készül valamire.

-Van egy meglepim, de nem mondhatom el, hogy mi.

-Jajj Seb! Nem volt még elég mára a meglepikből?-nyavalyogtam.

-A-a!-rázta a fejét.

Behúzott a házba, lehozott nekem egy kényelmes szabadidő cipőt és az egyik Red Bullos melegítőfesőjét. Majd kézen fogva sétáltunk el egy erdőig.

-Sebi, kérlek forduljunk vissza!!-könyörögtem neki.

-Míért? Fázol?-l evette a kabátját és a hátamra terítette. Azt tudni kell, hogy Svájcban hűvösebbek a nyári esték, mint Európában bárhol.

-Nem erről van szó!- sütöttem le a szemem.

-Reni kérlek ne mindent harapofogóval húzzak ki belőled!!

-Félek! Késő van és egy erdő közepén állunk.

Seb hangosan felnevetett ,mire tőlem csak egy csúnya pillantást kapott.

-Olyan csacsi vagy! Melletted vagyok. Nem fogom engedni, hogy jöjjenek a nagy és gonosz medvék és bevigyenek a málnásba!-viccelődött.

-Elég nagy medve vagy Te!-kuncogtam.-Bár nem bánnám, ha egy málnásban kötnénk ki Medve Úr!-egy gúnyos mosolyt ejtettem.

-Szeretlek Reni!-súgta a számba, miután egy apró csókot lehelt az ajkamra.

-Én is Téged.

Még 10 percig sétéltunk, aztán egy megdöbbentő látvány fogadott…