45.fejezet

    Elérkezett az az idő, mikor újra láthatom Őt. Épp Őt várom, miközben felidézem mindazt, ami történt az elmúlt hetekben.

    Amint haza értem Svájcból, a szüleimmel máris tudattam azt, hogy szeretnék Sebivel Finnországba utazni., abban a szabad hétben. Akkor nem kaptam választ, mindössze annyit, hogy még gondolkodnak a dolgon és mikor itt lesz Sebastian, majd közlik a döntésüket.

    Először rendeztek Indiában Forma-1-es futamot. Mindenki izgatottan várta a versenyt és kíváncsi arra, kinek mennyire fog fekszeni a pálya. Párom szerda délelőtt érkezett meg az országba. Este fel is hívott és egy kisebb élménybeszámolót tartott. Azzal viccelődött, hogy itt több élménnyel gazdagodott már az első nap, mint az eddig lefutott versenyhelyszíneken összevéve. Vicces sztorikat mesélt, például azt, hogy a taxisofőr nem rendelkezett jogosítvánnyal. Számomra ez nem volt annyira humoros, viszont azon jó derültünk mindketten, mikor mesélte, hogy India szent állata, a tehén az út kellős közepén közlekedik, megnehezítve ezzel az autósok dolgát és közlekedési dugót okozva. Alapvetően tetszett neki a hely, az emberek közvetlenek, barátságosak és nagyon szeretik a Forma-1-et. A jóslatom bevállt, miszerint Seb nyert. Ezáltal beírta magát a történelemkönyvbe ismét valamivel.

    Éjjel 1 is elmúlt, mikor láttam a szobám ablakából, hogy egy taxi áll meg a házunk előtt. Gyorsan írtam Szerelmemnek SMS-t, hogy ne csengessen, mivel a szüleim alszanak. Szinte robogtam le a lépcsőn és hatalmas lelkesedéssel nyitottam ki az ajtót. Kis híján szívrohatmot kaptam, mikor megláttam Seb kezében egy plüss tehenet, melyet az arca előtt tartott.

-Szijja szerelmem, Sebastian vagyok!- szólalt meg torzított hangon a tehén mögül.

-Tévedés történt ,te nem az én pasim vagy. Az én pasimnak nincs tehén kinézetű képe.-válaszoltam.

-Na kösz.- hökkent meg.- Tehén nem vagyok, de minden más igen.- bigyesztette le az ajkait.

-Igazad van! Te az én nagy szerelmem vagy.-öleltem meg.

-Hiányoztál.- súgta a fülembe és belecsókolt a nyakamba.

-Te is nekem.

-Esetleg beengedsz ,vagy itt fagyoskodjam?-húzta fel a szemöldökét.

-Jajj persze.

   Beengedtem és el akartam venni Tőle az állatot, de nem engedte.

-Nem felejtettél el valamit esetleg?

-Nagyon-nagyon büszke vagyok Rád a győzelmed miatt és irtózatosan szeretlek!!-ugrottam a nyakába.- Erre gondoltál?

-Aham, valami ilyesmire édes.-kaccsintott és megkaptam az ajándékom végre.

    Másnap reggeli után a szüleimmel leültünk megbeszélni a dolgokat. Szorosan fogtuk egymás kezét Sebas-sal, mert azt hittük, kemény ítéletet kapunk majd, de fölösleges volt aggódnunk, hiszen megkaptuk amit szerettünk volna: kezdhettünk pakolni a finnországi utunkra. Sebi arra az esetre is fel volt készülve, hogy majd könyörögnie kell, de meg sem kellett szólalnia, mindössze annyit ejtette ki a száján megkönnyebbülve, hogy köszönöm. Pakolás előtt Seb a kérésemre felhívta Kimit, mivel nem tudtam milyen időre számítsak Finnországban .Kimi tanácsát megfogadva magasnyakú pulóverekből betettem jó párat, mivel szerinte ha szerencsénk van, már le is esett az első hó.

   A repülőn ülve eleredt az eső dörgés és villámlás kíséretében. Ilyen időjárás fogadott minket Zürichben is. Másfél órája dekkolunk a várakozóban, Tommira várva.

-Jajj te lökött finn hol a jó francba vagy már?-dühöngött Seb.

-Édes! Attól még nem fog ideérni, ha dühöngsz.- tettem a vállára a kezem.

-Tudom, csak ideges vagyok, mert nem így képzeltem el az első közösen eltöltött napot.

-Nézd a jó oldalát: együtt vagyunk és melegítjük egymást.- bújtam a mellkasához, mint egy doromboló cicus.

2 óra múlva Tommi rohant felénk.

-Ne haragudjatok, de baleset történt a városba vezető úton és csak lépésben haladt a kocsisor.- mondta el egy szuszra és vette is a bőröndjeim.

Kezdtem egyre nyűgösebb lenni, fáztam és fáradt is kezdtem lenni. Az ilyen “szomorú” időben az ember hangulata is nyomottabb.

A két srác szedte ki a kocsiból a bőröndöket, nekem üres kézzel kellett volna-j egyzem volna!! -besétálni a házba, de nem is én lennék, ha ez sikerült volna. Elcsúsztam a vizes füvön, fenékre csücsültem és jó sáros lett a kedvenc farmerom.

-Jól vagy? Nem ütötted meg magad?- rohant azonnal megmentésemre Ő.

-Minden okés. Azt leszámítva, hogy a kedvenc nadrágomnak lőttek.-h úztam el a szám. Seb segíteni akart feltápászkodni, mikor valahogy az Ő lába alól is kicsúszott a talaj és Ő is fenékre pottyant. Tommi az ajtóból, szárazon nevette végig a szerencsétlenkedésünket.

-Ez egyáltalán nem vicces!!-kiabáltuk egyszerre a sárban ülve.

   Beléptünk a házba és Seb tekintete furcsa lett.

-Itt hidegebb van, mint az Északi Sarkon. Beindítottad a fűtést?-nézett a finnre.

-Baj van Seb.- vakargatta a tarkóját.- Nem akart beindulni a kazán.

-Hát persze! Miért is működne. Miért menne ma simán bármi is.- ordított. Kivágtatott a kertbe, a ház végében levő kis házikóba.

-Majd megnyugszik. Addig is vegyél magadra valami száraz és meleg ruhát, míg be nem indul a fűtés. Aztán pedig irány a kád, nehogy megfázz.-simogatta a hátam Tommi. 

Megfogattam a tanácsát és magamra öltöttem egy vastag pulcsit és egy melegítőnadrágot a mamuszom kíséretében. Ekkor csukódott az ajtó.

-Sajnálom ,hogy ma semmi sem úgy történik, ahogy azt szeretnénk.- hajtotta le a fejét.

-Ne hibáztasd magad. -túrtam az esőtöl vizes hajába.-V annak ilyan napok, mikor semmi sem akar összejönni.- mondtam, mikor hatalmasat dörgött az ég, én pedig reflexszerűen bújtam Szerelmemhez.

-Félsz a dörgéstől?- kérdezte, miközben a szoba kellős közepén ölelkeztünk.

-Igen. 5 éves lehettem, mikor Bernivel a szobámban játszottunk. Hatalmas vihar volt,o rkán erejű szél fújt és hatalmasat dörgött az ég, amire a ház is beleremegett. Kitört a szobám ablaka és a szél a tetőröl ledobált néhány cserepet. Gondolhatod ,hogy megijedtünk. Azóta félek a viharoktól.1 2 éves koromig volt úgy, hogy mikor az éjszaka közepén meghallottam az elős dörgést, futottam a szüleim szobájába és bevetettem magam közéjük.-vallottam be.

-Most nem kell félned, itt vagyok melletted.- csókolt meg, miközben a karjaival biztonságot nyújtott.

    Fél óra múlva már érezhető volt a meleg, Seb meg is engedte a meleg vizet a kádba.

-Velem tartassz?- bújt mellém az ágyba ,ugyanis onnan figyeltem végig, ahogy a tiszta ruháit bedobálta a bőrödjébe és cifra német szavak elhagyásával, jó pár perc kinlódás árán betudta cipzárolni a bőröndöt.

-A világért sem hagynám ki a közös fürdőzés nyújtotta élményeket.-nevettem

   Újra meztelenül álltunk egymással szemben. Kezdtem ismét szégyenlős lenni Előtte. Jó pár hónap telt el azóta, hogy látta a testem. Csiga lassúsággal simított végig a karomon, majd az öléba kapott és igy mászott be a kádba. A víz el sem lepte a testünket, máris szembe fordított magával és csókolgatni kezdte a karom, a melleim és a testem. Még mielőtt elszaladt volna vele a ló, leállítottam.

-Seb kérlek!-t oltam el magamtól, de a kezem a nyaka köré volt fonódva még mindig.- Én tudom, hogy kanos vagy és hidd el, nekem is az minden vágyam, hogy újra eltölthessünk együtt egy feledhetetlen éjszakát, de nem szeretném itt csinálni. Szeretném, ha sokkal érzékibb, romantikusabb lenne. Tudsz várni míg Finnországban leszünk?-kérdeztem félszegen.

-Végülis miért ne?- mosolygott.- Igazad van,  a ritka pillanatok egyikéhez tartozik az, mikor szeretkezünk és illik az ilyesmit az ágyban csinálni, egy kis előjátékkal tarkítva, nem pedig egyből letámadni egymást.

   Kiélveztük a füdés nyújtotta pillanatokat és ott kényeztettük egymást, ahol csak tudtuk: megmostuk egymás hátát, haját. Nekem járt ki a legtöbb kényeztetés, ugyanis Szerelmem megtörölte a testem és közben a száraz területeket csókokkal halmozta el. Képes volt a talpom és a lábfejem is puszilgatni, ezzel viszont kacaj szakadt ki belőlem, ami láthatóan tetszett neki. Elképesztő ez a pasi. Sosem tudtam felfogni, hogyan szorúlt valakibe ennyi odaadás ,romantika, figyelmesség. Egyszerűen hozzá fogható férfi nincs ezen a Földön. A kényeztetésem itt azonban nem állt meg: testápolóval is bekente a testem, úgy éreztem, mintha tejben-vajban fürödnék.

    Az este hamar ránk köszöntött. Megismerkedtem Tommi főztjével, amit Berni agyon dícsért. Igaza volt, Tommiban egy mesterszakács veszett el.

   Hamar ágyba kerültünk, hiszen fárasztó napon voltunk túl, ráadásul holnap reggel 6-kor kelünk, hogy a legkorábbi járattal repüljünk Mannheimba.

-Alig várom, hogy ismét együtt lehessek a szüleimmel és a tesóimmal. Apu ugyan elkísért Indiába, de mégis hiányzik. Anyut hosszú ideje nem láttam.- szomorodott el.

-Biztosan Te is hiányoztál már nekik. Én is izgatott vagyok a holnap miatt. Jó lesz azokkal az emberekkel együtt lenni, akik hozzá nőttek a szívemhez.

-Amúgy Fabi csak arról tud, hogy én megyek, Te meglepi leszel neki.

-Esetleg becsomagolhatnál egy hatalmas dobozba, melyet átkötsz egy piros masnival.-vázoltam.

-Persze. És kiugrassz belőle egy fekete nyuszis jelmezben. A fenekeden egy cuki kis fehét bojt díszelegne és lenne két kajla füled is.- folytatta és közben alig bírta a nevetését vissza tartani.

-Na szépen vagyunk!- csaptam a mellkasára.-S zegény Fabianra szívbajt hoznánk. Meg aztán nem szabad elrettentő példát mutatnunk neki, mivel még gyerek.

-Oké. Egyezzünk meg abban, hogy az öcsémet nem, de engem meglepsz azzal, hogy felveszel egy olyan nyuszis jelmezt.-hajolt fölém.

-Óh hogyne! Répát is veszek a számba Édes.-vigyorogtam.

-Szívesen odaadom az enyém, ha gondolod.- súgta a fülembe. Még jó, hogy sötét volt a szobában, mert nem látta, hogy zavarba hozott.

-De dinka vagy!- csaptam fejbe a párnájával.

    Az éjszaka kellős közepén irtózatosat dörgött az ég, én pedig visítva ültem fel az ágyban. Reflexszerűen tapogatózni kedztem Párom után, de üres volt a helye. Ekkor még egyet dörgött, újabb visítás szakadt ki belőlem. Úgy látszik még mindig kisért a félelem. Ekkor rohant be Seb a szobába.

-Itt vagyok szerelmem, nincs semmi baj.- ölelt jó szorosan magához és a hajam simogatta. Megnyugvást éreztem a karjai között. A könnyeim mégis utat törtek magunknak a felszínre.

-Miért sírsz?

-Ciki nekem ez az egész. 18 is elmúltam, de még mindig gyerek módján félek a viharoktól. Úgy látszik nem nőttem ki. Egy pár évig ez alább hagyott, de most újra félni kezdtem.-szipogtam.

-Nem te vagy az egyedüli ember ,aki fél a viharoktól.S zerintem az sokkal cikibb és viccesebb, hogy én az egerektől félek.-nevetett.

-Ez mondjuk igaz.-l ett egyből jobb kedvem.

**********

A mannheimi reptéren Norbert várt minket. Gyors üdvözlés után el is indultunk.P ontban 11-kor parkoltunk le az ismerős ház előtt. Azonban az autóban maradtunk mindannyian. Egy gyerekkocsit pillantottunk meg az udvaron.

-Nem is mondtad, hogy bővült a családod egy babával.- morogtam a hátsó ülésen.

-Nem tudok arról, hogy valamelyik nővéremnek is gyereke született volna.- válaszolt vissza szarkasztikusan.

-Gyerekek, szerintem menjünk be és akkor okosabbak leszünk mindannyian.- vágott közbe Norbert.

  Seb szinte ajtóval együtt rohant be a házba. Le is maradtam tőle egy picit, így csak azt hallottam, ahogy ordítva von felelősségre valakit:

-Te mégis mi a francot keresel itt?

Belépve a házba döbbentem meg igazán. Hanna ott ült a kanapén kezében a lányával.

-Kérdeztem valamit Hanna! Mit keresel a szüleim házában?-o rdított továbbra is és a gyermek sírni kezdett.

-Seb kérlek! Megijeszted a kicsit.- suttogta a nő, miközben csitítgatta a karjában bömbölő gyermeket.

-Várom a válaszod! És nehogy azzal állj nekem elő, hogy ez a gyerek az enyém. Azt nem fogom elhinni neked.- valamelyest lágyult a hangja.

-Nem Sebastian. Nem tőled van a lányom.N em áll szándékomban elválasztani titeket egyástól.- nézett ránk.- Csak meglátogattam anyukádat, de már megyek is.- felállt a kanapéról és elsétált melettem  A gyermek hatalmas szemekkel bámult rám. Mosolyra húzodótt a pici szája, aminek köszönhetően kiesett a cumi a szájából. Felvettem azt a szőnyegről és Hanna kezébe adtam. Ekkor vettem észre, hogy a szeme alatt van egy kék folt. A szemei könnyesek voltak és fájdalom áradt belőlük.

-Köszönöm.-s uttogta majd megindult a kijárat felé.- Nem kell félnetek, többet nem fogok felbukkani. Nem fogtok hallani felőlem. Sebastian, az édesanyádnak elmondtam, hogy miért jöttem. Ha érdekel, majd kérdezd meg tőle, nekem nincs bátorságom elmondani neked. Sziasztok.-ezzel bezárta maga mögött az ajtót.

-Mit akart itt? És mivel tömte tele a fejed?- nézett kérdőn az anyjára.

-20 percig volt itt csupán és azért jött, hogy bocsánatot kérjen mindannyiunktól. Tőled azért, hogy megcsalt, hogy nem támogatott, Reni, tőled is bocsánatot kért, mert nem érdemelted meg, hogy úgy beszéljen veled .Bánja, hogy nem tudott boldoggá tenni Sebastian, de azt nem bánja meg, hogy megcsalt. Büszke arra, hogy van egy csodaszép kislánya és azáltal neked is jót csinált, hiszen megismerted Renit.-mondta Heikke.

-És ehhez minek kellett magával hoznia a poronytát? Hogy nagyobb bűnhüdést keltsen? Vagy kellékként használta fel, hogy megszánjam őt?- továbbra is ki volt kelve magából a német.

-Seb, az mégis csak egy gyerek. Nem tehet arról, hogy egy ribanc az anyja.- szóltam közbe, de máris megbántam. Seb szúrós pillantásokat vetett rám.

-Azért hozta magával, mert nincs kire hagyja, ugyanis egyedülálló anya lett. Marcus elhagyta őt, de előtte még jól bántalmazta. Majdnem elment a baba, így is 1 hónappal korábban szült, mint kellett volna.

-Megérdemelte. Visszakapta az élettől azt, amit nekem adott. Kellett neki Marcus.

   Én mindeközben Seb háta mögött álltam lehajtott fejjel. Engem megrázott az, amit Heikke mondott. Igaz az a mondás, miszerint mindenki megkapja a maga kis büntetését. Titokban megbocsátottam Hannanak, csak tűnjön már el az életünkből és hagyja, hogy boldogok legyünk.

-Sajnálom, hogy ennek részese kellett lenned.- ölelt meg Seb.

-Mindegy. Csak zárjuk már le ezt a témát örökre és élvezzük azt, hogy együtt lehetünk.

Fabi pont ekkor jött haza a suliból.

-Seb! Reni?? Jajj de jó, hogy itt vagytok mind a ketten!!- hátizsákkal a vállán ölelt meg minket egyszerre.

-Szia Tücsök! De megnőttél, mióta nem láttalak.- borzoltam össze a haját.

-Te pedig megszépültél.- bókolt nekem. Hiába, volt kitől tanulnia.

    Ebéd után Seb és Fabi leültek társasozni, Melanienak pedig támadt egy zseniális ötlete: vásárolni akart. Mindenféle sexy ruhát vett magának. Nekem ez kicsit feltűnő volt.

-Csak nem bepasiztál?- kérdeztem nevetve, mikor egy fekete, mély dekoltázsú ruhát próbált fel.

-Az igazság az, hogy de! Megismerkedtem egy férfival.

-Hát ezért csillogott annyira a szemed egész úton.- állapítottam meg.- Nagyon örülök Mel. Én mondtam neked, hogy előbb-utóbb téged is utolér a szerelem.- öleltem meg.- És mennyire komoly a dolog?-faggattam.

-Találkoztunk már párszor. Múlt héten elvitt piknikezni és hazakísért. Majd a házunk előtt megcsókolt, tehát egy pár lettünk.- újságolta lelkesen.- Holnap este pedig nála vacsorázom.

-Rendes pasi amúgy?- nagyon félek, hogy ismét kibabrál vele az élet. Nem szenvedést érdemel, hanem boldogságot.

-Nagyon kedves és romantikus. 5 évvel idősebb nálam és van egy 3 éves tündéri kislánya, Jasmin, akit egyedül nevel. A felesége szülés után meghalt.

-Nagyon sajnálom. A kislánnyal találkoztál már?

-Még nem, viszont képet láttam róla. Thomas mesélt a kislánynak rólam, aki már nagyon várja, hogy megismerjen. Remélem nem gonosz mostohaként fog rám tekinteni.-sóhajtott.

    Még nézelőttünk a ruhák között és eközben megakadt a szemem egy csodaszép lila neglizsén. Ezt nézegettem, mikor Mel mellém lépett.

-Szép kis darab. Szerintem az öcsém megveszne érted ebben a darabban.

-Téyleg?- kérdeztem önbizalomhiányosan.

-Tuti. Szerintem próbált fel és ha tetszik megveszem neked.-kaccsintott.

   Felpróbáltam és azonnal tudtam, hogy ez kell nekem.

-Én a hejedben vennék egy hozzá illő sexy fehérneműszettet is.

Azt is segített kiválasztani és a próbafülke előtt felkiáltott:- Jesszusom! Még csak most esett le ez az egész! Ti szeretkezni akartok!!- az egész bolt ránk szegezte a figyelmét.

-Ne kiabálj Melanie!- suttogtam és behúztam a próbafülkébe.- Igen, szeretném meglepni egy romantikus éjszakával.

-Szép kis meglepi lesz.- vigyorgott.- Védekeztek vagy…Mindegy, szerintem egy alkalomtól nem lesz bajotok, ha Seb kellőképpen odafigyel, hogy mit is csinál.

-Hát eddig nem adódótt problémánk ebből.- szóltam el magam.

-Eddig? Ti…- nézett hatalmas szemekkel.- Te jó ég! Már megvolt? Hol és mikor?- ugrált előttem nagy boldogan.- Az öcsémmel volt az első, igaz?

-Igen, Ő a legelső pasi az életemben. És még a nyáron megtörtént, nálatok.-sütöttem le a szemem.

-Mostmár értem miért tőled láttam kijönni másnap reggel Sebit egy szál boxerben és vigyorogva.

-Mel ezt kérlek ne mond el senkinek sem. Nem akarom, hogy bárki is megtudja. Főleg nem a szüleid.

-Nyugi, tartom a szám.-ígérte meg.

***********

   Másnap az ebéd egy igencsak fontos mozzanat volt. Norbert mindenképp meg akarja ismerni a szüleim és felhozódott a karácsony is. Heike ötlete az volt, hogy tartsunk egy nagy,c saládias ünnepet, vagyis karácsonyozzak itt a szüleimmel együtt. Megígértem, hogy beszélek majd erről a szüleimnek.

    Csütörtük reggel 5-kor búcsúztunk el a familiától. Kimivel fél 7-kor találkozunk a reptéren, aki a magángépével “repít” minket Finnországba.

Az út viszonlyag jól telt, egy percet sem tudtam untakozni. Párom karjában ez lehetetlenség, mindig eszébe jutott valami, amivel lefoglalt. Most épp a hajammal babrált és közben a nyakam csókolgattam, amitől hangosakat nevettem.

-Mi ez a hangoskodás gerlepár?-nézett ránk Kimi.

-Sebit okold ,Ő nem bír magával.- árulkodtam.

-Hibáztass csak engem. Azért mert én kívánlak ,neked még nem kell hangoskodni.- az sem érdekelte, hogy Kimi néz minket, tovább folytatta a maga kis akcióját, közben az egyik kezével a fenekem  markolászta, másikkal pedig a combom simogatta.

    Jó, hogy hallgattam Kimire, miszerint vegyek fel melegebb cuccot, mert a Helszinki reptéren leszállva a hőmérő durván -5 fokot mutatott.

-Fiatalok, nekem most mennem kell. A parkolóban vár rátok a kocsim, Seb te tudod merre kell menni, rád bízom a vezetést. Ha gond van, segít a GPS. Kellemes időtöltést nektek.- köszönt el gyorsan és Párom kezébe nyomta a slusszkulcsot meg a házkulcsot.

Ahogy beszálltunk a kocsiba, Seb bekapcsolta a fűtést majd elindult.

-Mennyi az út Porkkalába?-kérdeztem.

-Úgy 2-2,5 óra.

-Oh! Kibírjuk valahogy.- legyintettem, majd bekapcsoltam a rádiót. Fura volt finn dalokat hallani, de van pár kedvemcem és most épp az egyik favorit ment.

-Ennyire otthon vagy a finn zenék terén?- nézett rám Szerelmem, mikor dúdolgatni kezdtem.

-Dehogyis! Csak rábukkantam erre a számra a neten véletlenül és megtetszett.

    Egy ideig még gyönyörködtem a csodás tájban és a rénszarvasokban, aztán elaludtam. Akkor ébredtem fel, mikor Párom kiszállt a kocsiból egy hatalmas ház előtt. Házat mondtam volna? De hülye vagyok! Ez egy nyaraló, nem is ház. Lassan kiszálltam és segítettem kivenni a bőröndöket a csomagtartóból. Ő beparkolt a mélygarázsba, aztán megtörtént az, amire már vártam: beléptünk a nyaralóba. Nem csalódtam: ízléses, gyönyörű és tágas volt. Az ebédlő és a konyha egybe volt. Muszály volt végig simítanom a szürke kanapén. Az anyaga finom volt, ebből látszik, hogy Kimi mindenből a legjobb dolgot választotta. Nézegetni kezdtem a falon lévő képeket,f estményeket. A földszint összes zugát bejártam már, mikor rábukkantam egy beépített szaunára. Nem csalódtam Kimiben e téren sem.

-Hogy érzed magad édes?-lépett mögém Seb.

-Fantasztikusan.- vigyorogtam, hiszen minden okom megvolt erre. Egy csodálatos helyen vagyok, a számomra legfontosabb férfival.- Nem tudok betelni a látvánnyal. Minden olyan pompás…és nagyszerű.- nem találtam a szavakat.

-Pedig még nem láttál mindent. -kézen fogott és megindult a lépcsőn az emelet felé. Benyitott a hálószobába. A hatalmas franciaágy láttán felsikoltottam és ugrálni kezdtem az ágyon.

-Szerintem tartogasd az energiád későbbre. Minél előbb ki kell próbálnunk az ágyat.-suttogta.

Ezután megmutatta az emeleten lévő fürdőszobát: minden márványból készült és csillogott a tisztaságtól. Olyan érzése van az embernek, mintha ezt az egész lakást senki sem használná. A fürdőben volt zuhanyzókabin és egy hatalmas kád.

-4 napon keresztül ez csakis a miénk. Úgy érzem magam, mintha nászúton lennék.-kuncogtam.

-Nem is rossz ötlet. Szerintem nagyszerű lenne itt tölteni a nászéjszakánkat.- osztotta meg velem gondolatait.

-Te már a házasságra gondolsz??

-Én hosszú távra tervezek veled. Szeretném az életem veled leélni. Szeretlek és ez örökre így fog maradni.- pár centire voltak az ajkaink egymástól, ekkor szólalt meg a telefonom. Anya nevét láttam a kijelzőn.

-Szia Anyu. Még mielőtt kérdeznéd, jól vagyunk, nemrég érkeztünk meg Finnországba. Képzeld, annyira szép itt.-áradoztam.

-Örülök, hogy jól érzed magad .Azért hívtalak, mert muszáj valami fontosat elújságolnom lányom. Ugye nem zavartam meg semmit sem?-s zinte éreztem a hangján, hogy mosolyog.

Igen, megzavartál. De mégsem mondhatom ezt a saját anyámnak. Tudtam ,hogy miért hívott, ezért nem akarom elvenni a kedvét.

-Mesélj, mi az a fontos dolog.

-Apád meglepett egy wellness-hétvégével Ausztriába.-újságolta vidáman.

-Húú ez nagyon jó!!- visítottam, Seb pedig furcsán nézett rám. Elköszöntem anyától és Párommal az ágyra ültünk.Elérkezettnek láttam az időt ahhoz, hogy elmeséljek neki valami fontosat.

-A szüleim hétfőn lesznek 24.éve házasok.

-Gratulálok nekik. Akkor ezért csillognak a szemeid a sokákosnál jobban.- simított végig a karomon.

-És ma lenne 22 éves a bátyám.- mondtam halkan, de úgy, hogy azt a mellettem ülő férfi is hallja.

-Tessék? Van egy bátyád?- hökkent meg.

-Csak lenne .Anyu a 6.hónapban járt már, mikor elvetélt.-s uttogtam. Mielőtt Seb közbe vágott volna ,folytattam:- Anya és apa egy suliba jártak, csak más osztályba. 16 évesen szerettek egymásba, de a kapcsolatukat ellenezték apu szülei. Mindketten Magyarország nyugati részén laktak, Zalaegerszegen. Miután leérettségiztek, úgy döntöttek, hogy szembe néznek a szülők akaratával és eltervezték, hogy összeházasodnak. Debrecenbe kerültek ,hogy elvégezzék az egyetemet. Eleinte borzasztó nehéz dolguk volt, a semmiből kellett tökéletes életet biztosítaniuk maguknak. Ez sikerült, hiszen nagyon szerették egymást és az egyetem mellett 2 váltásban dolgoztak: anyu pincérnőként, apa reggel újsághordozó volt, délután pedig egy autószerelő cégnél dolgozott. Vettek egy lakást maguknak, aztán összeházasodtak. Fél év múlva anyu terhes lett, az a baba lett volna az én bátyám. De valami történt a 6.hónapban és elvetélt. Mivel az orvostudomány akkoriban nem volt fejlett, nem tudták mi történt. Azt viszont mondták, hogy anyának soha többé nem lehet majd gyereke. Nem estek kétségbe, rendületlenük próbálkoztak és 4 évvel később megszülettem én, 1993.február 18.-án. Hát ennyi lenne nagyjából.-törölgettem a könnyeim.

Seb nem mondott semmit, csak magához ölelt, jó szorosan. Tudta, hogy erre van most szükségem, nem pedig szavakra.

-És a nagyszüleid?- fürkészte az arcom.

-Anya szüleivel jóban vagyunk,ő k nem voltak ezen kapcsolat ellen. Viszont apa szüleiről nem tudunk semmit, és ő sem mesélt róla sose nekem.

   A mai napot az ágyban töltöttük már. Pihentünk, sokat beszélgettünk és ettünk.

**********

Péntek reggel egyedül ébredtem az ágyban. A párnáján egy levélkét találtam:

“ Jó reggelt Galambom”-na még így sem szólított -gondoltam magamban és elmosolyogtam magam.

“Elmentem vásárolni egy közeli boltba, mivel 2 tojáson kívül nem találtam mást a hűtőben.

Azért készítettem Neked rántottad, ami a konyhaasztalon vár.

SZERETLEK!!”

   Közösen főztünk ebédet, ami nem volt jót ötlet, mivel elhülyéskedtük az egészet. A kanapén ültünk, mikor Seb tudatta velem ötletét:

-Kicsim, mit szólnál, ha me este én főznék valami finomat, te kicsípnéd magad ha gondolod és lenne egy romantkikus vacsoránk. Aztán ha szeretnéd, kipróbálhatnánk az ágyat, de ezúttal nem alvásra.- simogatta a combom a hatás kedvéért.

-Nem tűnik rossz ötletnek, úgyhogy benne vagyok.

   A kanapén feküdtem és bámultam a finn cstornákat, de azért fél szemem a Páromon tartottam és figyeltem, ahogy sürög-forog a hatalmas konyhában és bevallom, nagyon tetszett az, amit láttam.

-Fél óra múlva kész a vacsi, úgyhogy kezdhetsz készülődni édes.-támaszkodott a kanapéra.

Megfürödtem, magamra vettem az új fehérneműt és rá a kiválasztott ruhát. Épp a hajammal babráltam ,mikor Seb belépett az ajtón. Egy szürke ing volt rajta és az a fekete nadrág, amit nagyon szeretek rajta.

-Te hol csípted ki magad?- néztem rá a tükörből.

-Tudod édes van itt az emeleten még jó pár szoba és fürdő. Ha készen állsz, gyere le.-kaccsintott majd kilépett a szobából.

    Vettem egy mély levegőt az emeleten és elkezdtem lemenni a lépcsőn. Mondjuk nem sokat láttam, mert tök sötétség volt. Ahogy az ebédlőbe értem, már tudtam ennek a sötétségnek az okát: rengeteg gyertya égett, mely még így is halvány fényeket adott csak. A földön volt a legtöbb, egy kis utacska volt kirakva segítségükkel.

-Gyönyörű vagy, mint mindig.- fogta meg a kezem Seb az utolsó lépcsőfokon állva.

-Te is szívdöglesztően nézel ki Szerelmem. Örülök, hogy megtaláltad a nagy ellenséged: a borotvát.- kuncogtam, mire fancsali képet vágott.

-Ugye tudod ,hogy még egy ilyen beszólás és vacsi nélkül maradsz?

-Hát tudod… Nem ellenezném. Vacsi helyett csinálhatnánk valami sokkal érzékibb dolgot.- suttogtam.- De nem akarom, hogy kárba menjen a vacsi. Bizti finomat főztél és láttam, hogy sok idődet elvette.

   Vacsi közben kérdezgettem arról, hogy mi a terve a következő napokra:

-Beszéltem nemrég Kriistinával. Szeretné, ha holnap nála ebédelnénk, ott lenne Paula is és Kimi keresztfiai: Justuu is Titus. Nagy csibészek mind a ketten és egyből le fognak venni a lábukról. Mit szólsz hozzá szívem?-simogatta a kézfejem.

-Én benne vagyok.

    Vacsi után egyre többet kezdtem ásítani. Persze ez csak csel volt, hamarabb akartam felmenni a szobába ,mint Seb, hogy legyen időm elkészülni.

-Látom fáradt vagy.- sütötte le a szemeit csalódottan.- Vállalom a mosogatást és mindent a helyére teszek, te menj feküdj le.- elkezdte leszedni az asztalt.

Sajnáltam szegényt, hogy így kibabrálok vele és elhitetem azt, hogy fáradt vagyok, de így legalább nagyobb lesz a hatás, mikor meglát.

Míg nem látta, lecsórtam az asztalról a megmaradt üveg bort és két poharat, aztán feliszkoltam az emeletre. Gyorsan ledobáltam a ruháim és magamra kaptam a neglizsét. Lemostam a sminkem és még arra volt időm, hogy az ágyra feküdjek. Ekkor nyílt a szobaajtó. Felkapcsolta a villanyt és ekkor döbbent meg igazán. Meg sem tudott szólalni, pedig nagyon akart.

-Elvitte a cica a nyelved? Héé Seb!!- integettem neki.

-Ööö izé…Azt hiszem megártott az a pohár vörösbor. Nem létezik, hogy ez te légy.-huppant le az ágyra.

Megcsókoltam, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ez tényleg én vagyok. Közben nem tudtam leállni és a nyakánál fogva húztam magam felé és elfeküdtünk az ágyon. Birtokba vette a nyakam a csókjaival, közben a kezei az apró ruhadarab alá kúsztak.

-Nem szeretnéd levenni a hálóingem? Kezd nagyon melegem lenni.- vigyorogtam.

Szó nélkül megtette. Nagyobb hatást értem el nála a fehérneművel, mint az előbb.

-Mindig is tudtam, hogy angyalok léteznek.- suttogta és a szemembe nézett. Az írisze hirtelen sötétkék lett az örömtől és az ámulattól. Lekapcsolta a villanyt és megkérdezte:

-Biztos, hogy akarod ezt?  Nem muszáj azért megtegyük, mert akkor leállítottál és…-itt a szájára tettem az ujjam.

-Elterveztem ezt az egészet, szóval akarom. És később sem fogom megbánni.

    Végre kezdetét vette a mi csodálatos éjszakánk. Igaz nehézkesen indult, mivel Seb remegő kezekkel kapcsolta ki a mellmartóm, amin kuncogtam. Mikor nem vártam volna, a bugyimtól is megszabadított és innentől kezdve az irányítás az Ő kezében volt.

   Jó pár izgalmasnak mondható óra után fáradtan feküdtünk az ágyban:

-Seb! Ez volt az én ajándékom számodra azért, mert megnyerted a világbajnokságot.-néztem fel Rá a mellkasáról.

-Köszönöm kicsim! Nagyon boldoggá tettél ezzel.-csókolt meg.

Ezután pedig utol ért minket az álom…