***Interlagos, Brazília***
Sebastian Vettel vagy Fernando Alonso?
Ezt a kérdést boncolgatták világszerte és itt, a brazil paddockban. A város
tele volt óriásplakátokkal, az újságok címlpaján is a két világbajnoki éllovas
képe szerepelt. Egyikük vasárnap biztosan világbajnok lesz. Méghozzá minden idők
LEGFIATALABB háromszoros világbajnoka!
Seb 13 pontos előnnyel lépett be a
paddockba csütörtök reggel. Nem épp megnyugtató ez az előny, látva azt, hogy
mennyi minden történt idén. Okosan kell cselekednie, egy buta hiba
megbosszúlhatja magát, egy fölösleges előzés is végzetes lehet. De ezt Ő is
pontosan tudja.
Norbert idén sajnos nem tudta elkísérni
fiát, ezért én jöttem el Sebivel. Tudom, hogy most nehéz évadzáró vár rá, ezért
minden támogatás elfér. Kiharcoltam az ittlétet, Ő erőszakosan tiltakozott itt
létem ellen, mert Brazília utcái nagyon veszélyesek, mindennaposak a bűncselekmények.
Én viszont ragaszkodtam ahhoz, hogy itt legyek, nem tudtam volna otthon ülni és
a kanapéról végignézni ezt a futamot.
*** A futam napja ***
Egy hosszú, álmatlan éjszakát vált most
fel a reggel. Hajnali 4-5 felé sikerült elaludnom pár órára, addig csak
forgolódtam, gondolkodtam a futam lehetséges eseményeiről, végkifejlettjéről.
Az óra ébresztett minket, egymásra
mosolyogtunk, váltottuk egy csókot, majd jöhetett a reggeli teendők sorozata.
Magunktól keltünk ki az ágyból, utálom, ha Heikki parancsára kell a fürdőbe
vonulni. Olyankor úgy érzem, mintha katonai kiképzésen lennék jelen. Azt hiszem
szólnom kell Brittának, hogy reggelente tartsa kicsit hosszabb ideig az ágyban
a párját!
A nap egy kiadós reggelivel kezdődött,
ahogy egy átlagos napé szokott. Kettesben kezdtük el, aztán csatlakozott
hozzánk a sajtós-edzős párocska, a csapatfőnök, végül Rocky is. Jó hangulatban
volt mindenki, Párom öntötte magából a viccet, olyan volt, mintha nem is
kellene ma autóba ülnie. Remekül elszórakoztott minket, halál nyugodt, fejben
összeszedett és koncentrált már napok óta. Ezzel szemben én ideges vagyok már
napok óta, s ez az állapot sehogy sem akar módosulni. Az én gyomrom a
szokásosnál kisebb. Lehet, hogy Seb tud valamit, ami én nem?
-Jajj édesem, ne légy már
ennyire feszült!- cirógatta meg az arcom öltözőjébe lépve.
-Könnyű ezt mondani.-
duzzogtam.- Utálom, mikor az utolsó futam a sorsdöntő, utálom, hogy az időjósok
össze-vissza hablatyolnak, utálom, hogy rajtam kivűl mindenki halál nyugodt,
utá…-egy csókkal belém folytotta a szót.
-Annyira imádlak ilyenkor.
Úgy duzzogsz, mint egy kislány. Ilyenkor jövök rá, hogy miért is szerettem
beléd.- vigyorgott.
-Örülök, hogy élvezed a
szitut.
-Kicsim megmondtam, hogy
nem kell izgulni.- nyugtatott ismét.
-Nem tehetek arról, hogy
féltelek.- kibuggyant egy könnycsepp a szememből. A felső ajkamon éreztem a sós
folyadékot.
-Én is utálok egy dolgot,
de azt mindennél jobban: ha sírni látlak.- szorosabban magához húzott a
derekamnál fogva és egyenként lecsókolta az arcomról az egyre jobban sokasodó
könnycseppeket.- Én tudom, hogy minden rendben lesz. Nem fogok csalódást
okozni, ígérem.
-Ne beszélj butaságokat,
sosem tudnék csalódni benned. Te annál sokkal többet jelentessz nekem. Bárhogy
is végződjön ez a futam, bármelyikőtök kerüljön ki győztesként, számomra ugyanolyan
értékes ember és ugyanolyan nagyszerű versenyző leszel, mint amilyen jelen
pillanatban vagy.
-Nagyon szeretlek kicsim.-
mormolta.
-Én is ugyanígy érzek
irántad Seb.- újra karjaimba zártam.- Biztos vagyok abban, hogy megcsinálod!
Pillantásunkat az ajtó irányába kaptuk,
Heikki nyitott be a pihenőbe és az órájára mutatva jelezte, hogy idő van.
Vettem a célzást, egy utolsó csókot leheltem a német szájára, utoljára
megöleltem bíztatóan és ezután bezártam az ajtót magam mögött.
A torkomban dobogó szívvel bújtam el
Brittával a box legeldugottabb helyére, hogy együtt nézhessük a futamot. Seb a
sajtósát bízta meg azzal a feladattal, hogy vigyázzon rám a futam alatt. Nem
akartam most a kamerák előtt szerepelni, bújkáltam a média emberei elől.
Sebastian most az egyik főszereplő, mindenhová követték a fotósok, újságírók,
minden szem Rá figyel és mivel én is itt vagyok, kézen fogva jártunk a
paddockban, az én orrom alá is mikrofont dugtak, az én szemembe is villogtak a
vakuk. Teljesen kikészítettek azzal a kérdésükkel, hogy szerintem ki nyeri meg
a versenyt és ki lesz a világbajnok. Nem akartam magamnak bajt, inkább
hallgattam. De azt hiszem az egyértelmű, hogy kiért is szorítok igazán.
Totál káosz ez a futam eddig, percenként
változik az eredmény. Alaposan megijedtem a rajt után, legbelül úgy éreztem,
hogy itt a vége mindennek, körökig csak reszkedtem a sírástól. Persze Seb
minden félelmemre és aggódásomra rácáfolt, körök múltán már Alonsohoz közel
autózott. Nem is csoda, hogy az előző körök eseményei miatt olyan érzésem volt,
mint pár hete Abu-Dhabiban. Seb akkor is hasonlóan gyors és elszánt volt, szép
előzéseket mutatott be. A mezőny végéről felkapaszkodni nem könnyű dolog, főleg
egy ilyen drámai és idegtépő futamon. Minden dícséretet, tapsot megérdemel.
Kétség sem fér ahhoz, hogy a teljesítményt és a küzdő szellemet figyelembe véve
Övé a dicsőség! Elismerem Alonso képességét, nagyszerű pilóta, de nem
szurkolhatok neki, ha Párom ellen harcol.
A körök teltek, mindössze 10 maradt hátra.
Az összes körmöm lerágtam, az összes idegsejtem elpusztul lassan, de sajnos
ennek a drámai futamnak még nincs vége. Seb egyetlen feladatot kapott így a
végére: a pályán tartani az autót és akkor nagy baj nem lehet. Szerencsére
Abbey szépen muzsikált, minden jól működött a hatalmas sérülés ellenére, egyre
gyorsabb köröket futott. Rocyktól kapott egy kis figyelmeztetést, hogy most
fölösleges kockázatot vállal, a 6. helyen halad és az bőven elég jelen
pillanatban. Az utolsó kör is hozott izgalmakat, tördeltem az ujjaim a sok
törmelék miatt, aggódtam, hogy esetleg Párom ráhajt valamelyikre. Idegtépően
lassú tempóban fordult rá mindenki a célegyenesre, de végül megérte kivárni azt
a pillanatot, mikor lengették a kockás zászlót! A 6.hely csodaszép eredmény,
okkal lehetek boldog, büszke és elégedett. Britta nyakába zuhanva sírtam,
örömünkben ugrálni kezdtünk. Olyan felfoghatatlan volt ez az egész. Egy nehéz
évet zárunk most le, a srácok folyamatosan dolgoztak, de végül megszületett az
eredményes és kitartó munka gyümölcse. Ennél büszkébb már nem is lehetek a
Világbajnokomra!!
Az
elmúlt 1-1,5 óra interjúkkal, gratulációkkal telt el, mindenki ünnepelt, Seb
pedig világbajnokhoz méltóan állt helyet, igyekezett mindenki igényét
kiszolgálni. A csapattagok már magukra öltötték az egyedi szerkesztésű világbajnoki
pólt, én is kaptam egyet egy pohár pezsgő kíséretében. Az öltözőben Brittával
és Heikkivel beszélgettem, koccintottunk, egész jól elszórakoztattuk egymást,
miközben vártuk vissza a csapat bajnokát. Lassan meg is érkezett, odakintről
ováció, tapsvihar szűrüdött be. Egyedül maradtam az öltözőben. Jobbnak láttam
itt megvárni az ünnepeltet, tudom, hogy ezeket a pillanatokat a csapatnak
szeretné szentelni, ők érdemlik a legtöbb köszönetet. Nekem még számos
lehetőségem lesz ünnepelni Vele, nem foszthatom meg a Red Bull Racing tagjait
attól, hogy “szétszedjék” a pilótát, aki immár a harmadik címet hódított el
zsinórban.
Úgy 20 perc elteltével be is nyitott az
ajtón. Enyhén izzadt volt, lihegett, szemei csillogtak, azt hiszem kapott egy
kevéske pezsgőt a nyakába.
-Égen-földön kerestelek
már! Miért bújtál el ide?- vont kérdőre suttogva.
- Nem akartam ünneprontó
lenni. Jogod van a csapattal ünnepelni, én ráérek.
-Nem, nem érsz rá és egy
cseppet sem lettél volna ünneprontó. Épp arra készültem, hogy nyilvánosan,
mindenki előtt foglak megcsókolni. De talán jobb is, hogy kettesben vagyunk.-
lopta a távolságt köztünk és azonnal lecsapott ajkaimra. Hirtelen megemelt,
nevetve pörgetett meg a levegőben. Vállára hajtottam a fejem és zokogni kezdtem.
Egy óriási változás történt most bennem, mintha a lelkem mélyén robbant volna
egy bomba. Bizonytalan voltam, nem tudtam, hogy ezek most az öröm könnyei vagy
esetleg valami másé?
-Mi a baj drágám? Aggódom
mostmár, másodjára látlak a szemem előtt sírni.
Leültett egy székre és
letérdepelt velem szembe.
-Ezek csak az öröm és a
felszabadultság könnyei. Mindkettőnk válláról egy óriási teher esett le, nekem
nem kell már többet gyötrődnöm.
-Gyötrődni? Mégis miért?
-Rengeteg terhet,
problémát akasztottam Rád, különösen igaz ez az év második felére. Attól
rettegtem, hogy ezek majd elveszik a figyelmed a versenyzésről, féltem attól
is, hogy pont miattam nem leszel majd képes újabb bajnoki címet szerezni.
Felkészültem arra is, hogy nekem kell majd a csalódottságot eltüntetnem az
arcodról.
-Nekem úgy rémlik, hogy
ezeket a dolgokat megbeszéltük már. Világbajnok vagyok, s ezt neked köszönhetem.
Mindenki a csapatot dícséri, de ugyanolyan köszönetet érdemelsz te is és a családom
is. Egész évben kitartottál mellettem, bíztál bennem. Együtt élhettük meg azt,
hogy egy hosszú nyeretlenségi sorozat után ismét győzhettem. Csodálatos nő vagy
és az is csodálatra méltó, ahogy mindösszesen 19 évesen viselkedsz. Azt hiszem
kettőnk közül neked voltak a legdurvábbak az elmúlt hónapok. Te mindvégig erős
voltál, az én problémáimra is fordítottál időt. Ez az, amiért napról-napra
jobban beléd szeretek és épp emiatt nem tudok már nélküled élni! És többet ne
légy ilyen lelkiismeretes, oké?- mosolygott rám.
A beszélgetésünknek itt ért véget, Ecclestone
úr lépett be a parányi szobába, nyomában egy csomó kamerával. Hirtelen
elfordúltam, kezembe kaptam Seb sporttáskáját és pakolni kezdtem bele az asztalon
szanaszét heverő cuccait. Nem szívesen néztem volna bele a kamerákba, főleg nem
vörösre sírt szemekkel. Néhány perc elteltével az operatőröket Seb kiküldte,
csakis hármasban maradtunk.
-Nahát, Mrs.Májer. Egyre
gyakrabban teszi tiszteletét a futamokon, én ennek különösebben örülök.-
fordult felém Ecclestone.
-Én is örülök, hogy itt
lehetek. Úgy érzem, hogy kötelességem itt lenni, Sebastiannak minden
támogatásra szüksége van. Leginkább támogatóként vagyok itt.
-Ez dícséretre méltó.
Esetleg valamikor tiszteletét tehetnéd nálam Seb, természetesen a kedveseddel
együtt.
-Fontolóra veszem a
dolgot, ígérem.- válaszolt Ő.
Végre kettesben maradtunk.
-Szóval úgy jössz el velem
a futamokra, mint egy támogató?- fürkészte arcom és közben hátrasimított egy
hajtincset.- Eljöhetnél velem az esti bulira is, azt hiszem kell a további
támogatás. Nem akarok eldülni a sok piától.-nevetett.
A csapattal együtt vacsoráztunk a büfében,
majd helyi idő szerint este fél 11-kor elhagytuk a pályát és a szállásunk felé
autóztunk. Mindössze 1,5 óra állt a
rendelkezésünkre elkészülni és oda érni az
a buli helyszínére.
-Jó leszek így?- kérdeztem Páromtól, miután teljesen
elkészültem.
- Nagyon szép vagy, tökéletesen megfelel ez a ruha az
alkalomnak. De míért kérdezed?
-Sosem voltam még ilyen buliban, nincs tapasztalatom arról,
mik is fognak történni, nem tudom mit kell ilyenkor viselni. Nem akarok túl
öltözött lenni, viszont meg akarom adni a módját annak, hogy ma este Téged
ünneplünk. Tudod biztos vagyok abban, hogy lesznek nálam sokkal szebb és
csinosabb lányok a buliban.
-Kicsim! Rajtad bármilyen ruha csodálatosan áll, ezt
hajtogatom neked már hosszú idők óta. Engem más nő nem érdekel, csakis te.
Épp időben érkeztünk meg a szórakozó helyre.
Furcsa volt, mert sötétség uralkodott mindenhol, a zene sem ment.
-Biztos, hogy jó helyre
jöttünk?- aggódva nézett mindannyiunkra az ünnepelt.
-Igen, de mostmár nyomás
befelé!!- parancsolt rá Britta. Kezem után nyúlt és együtt léptünk be az ajtón.
Ebben a pillanatban dörrentek a pezsgős üvegek, kitört a tapsvihar. Enyhe
lámpafény égett mostmár. A jelenlévők két részre oszlottak, sorfalat álltak.
Hullott ránk a színes konfetti. Egy-egy pohár pezsgőt kaptunk, majd ezután újra
sötétségbe borult a helység. A hiányolt zene felcsendült egy videóval párosítva.
Seb karrierjéről láthattunk egy rövid összeállítást. A videó végén a
csapatfőnök lépett mellénk, egy mikrofont adott Seb kezébe és felhúzta a színpadra.
-Elég nehéz feladat elé
állítottatok, mivel mondanom kéne pár szót, hiszen így illik.- mosolyogva
vakargatta buksiját.- Először is szeretném megköszönni nektek, hogy vettétek a
fáradtságot, hogy bulit rendezzetek az én tiszteletemre, ez a kis filmecske
nagyon a szívemig hatolt, jó volt látni újra, honnan is jutottam el idáig.
Köszönöm nektek srácok!- itt óriósi tapsvihar vette kezdetét.- Nagy szavakat ne
várjatok tőlem, eléggé megilletődött állapotban vagyok, ráadásul még mindig nem
tudtam feldolgozni azt, ami ma történt a pályán és azon kívül. Nehéz ilyenkor
megtalálni az ide illő szavakat. Ez az év nagyon nehéz volt mindannyiunk
számára, mindvégig kemény munka folyt a gyárban és a garázsban is. Sok hibát
követtünk el, de ezekből mindannyian tanultunk. Most tudatosult bennem az, hogy
mi is az igazi nehézség ebben a sportágban. Nem az a nehéz, hogy megszerezd
életed első világbajnoki címét, hanem az, hogy megvédd azt! Sokkal nagyobb
feladattal jár újra elhódítani egy címet, hiszen tudod, hogy az emberek szeme
rajtad van, a nézők és szurkolók egyre többet várnak tőled, nagyobb
felelőséggel jár az, ha egyszer te lettél az év legjobb pilótája. Na ez most
egy kicsit beképzelten hangzott.-nevetett. Nagyon laza stílusban állt a
színpadon, de ezt már megszokhattuk tőle.- Különleges nap ez az életemben,
hatalmas köszönet jár nektek, kedves csapattagok. Mind remek munkát végeztetek.
Külön köszönet Heikkinek, a családom tagjainak, sajnálom, hogy ők most nem
lehetnek itt. És szeretném külön kiemelni az egyik legfontosabb embert az életemben:
a barátnőm.-rám mosolygott.- Ő nem csupán egy barátnő, ő jelenti nekem az
életet, a levegőt, minden olyan dolgot, ami nélkül nem tudnék létezni. Számomra
ő a legtökéletesebb nő, a legtökéletesebb társ, a lelki társam. Köszönöm neked,
hogy mindvégig kitartottál mellettem, hogy bíztál bennem. Köszönöm, hogy itt
vagy. Nagyon szeretlek.- lelépett a színpadról, és megcsókolt. Azt hiszem ez volt az év legfelemelőbb
pillanata.
A meghívott vendégek folyamatosan érkeztek.
Tiszteletét tette Schumi, Rosbeg, Glock, Hülkenberg és persze nem maradhatott
ki Seb legjobb barátja, Kimi sem. A pia
fogyott szépp számmal, egyre jobb lett a hangulat. Torok nem maradt szárazon,
mint ahogy az én szemem sem. Stuart mindvégig szórakoztatott jópofa vicceivel.
Remekül éreztem magam, minden percét élveztem annak, hogy itt lehetek. Életem
első ilyen buliján veszek részt és tudom, hogy feledhetetlen marad. Ilyet nem
biztos, hogy még egyszer át fogok majd élni. Mindenkinek megvolt a maga kis
táncpartnere, Seb sorra táncolt az összes női csapattaggal, persze csak szolídan.
Nem voltam féltékeny egy cseppet sem, nagyon jól tudja, hogy mi az, amit
megtehet és mi az, amit nem.
A buli vége felé közeledve
Párom ide-oda ingadozott. Versenyt akart inni Kimivel, dehát nehéz legyőzni a Jégembert
ilyesmiben. Seb a harmadik pohár után feladta. Bevallom jól is tette, nem
szeretem, mikor sokat iszik, ráadásul Neki holnap is szüksége van az erejére,
mert utazik Angliába, a csapat főhadiszállására. Ígyis eléggé mámoros állapotba
került.
-Hello szépségem- köszönt
nekem egy fülig érő vigyorral.- Hogy érzed magad? Nem unatkozol?
-Nagyon remekül érzem
magam. Jól szórakozom, méghozzá rajtad. Nagyon édes és kívánatos vagy így
enyhén piásan.-kuncogtam. Sikerült majdnem a szék mellé ülnie, szerencséje,
hogy keze után nyúltam. Nem állt épp stabil lábakon.
-Én is szívesen
szórakoznék…rajtad feküdve.- suttogta fülembe.- Nincs kedved szeretkezni egy
háromszoros világbajnokkal?- simított végig combomon.
-Nem bírsz az erőddel, mi?
-Nem. Vagyis de.-javította
ki magát.
-Elköszönök Brittától,
aztán indulhatunk vissza a hotelbe.
Nagy szerencsénk volt, hiszen találtunk egy
olyan szerelőt, aki nem ivott, ráadásul ő is épp a hotelbe akart visszajutni.
Visszafurikázott minket a szállásunkra. Ha lehet azt mondani, akkor Seb egyre
nehezebben maradt a gatyájában. Az autó hátsó ülésén folyton csitítanom
kellett. Az ágyunkhoz még eljutottunk, aztán egymásnak estünk és volt egy
csodálatos együttlétünk. Nagyokat sóhajtozva és lélegezve feküdtem a mellkasán.
Homlokát izzadtság cseppek borították, szemein látszódott a fáradtság nyoma.
-Jó éjt Szerelmem.-
leheltem egy puszit a mellkasára. Választ már nem kaptam, elaludt.
Egyetlen célt tűztem ki magamnak: megfelelni Kedvesemnek, miközben el is kápráztatom.
Felmutattuk a bejáratnál a
meghívót, majd beléptünk a hatalmas terembe. Bársony székeket helyeztek el egymás
után, egy több méter hosszúságú csillár lógott a fejünk fölött. Ahová csak
néztem csillogást és aranyt láttam, ebből viszont nem spóroltak az építészek.
Szerettem volna megállni és egy helyben, tátott szájjal körbenézni, a terem
minden egyes négyzetcentiméterét jól elraktározni az elmémben, de a rengeteg
ember és fotós miatt nem tehettem ezt meg. Úgy kellett viselkednem, mint akinek
az ilyesmi mindennapos látványként szolgál.
Helyet foglaltunk a számunkra kijelőlt
helyeken. Pár perc múlva elsötétedett a terem, kezdetét vette a műsor.
Hastáncosok léptek a színpadra, egyedi tervezésű ruhákat viseltek, különböző
artisták adták elő produkciójukat. Ezután felkonferálták a Forma-1 mindenható urát,
valamint az FIA elnökét is, hogy a díjátadó kezdetét vehesse. Átadták a
trófeákat a különböző kategória bajnokainak, az én szempontomból az este várva
várt eseményére bő 3 órát kellett várni. Színapdra hívták a Red Bull Racing
csapatfőnökét, majd egy kis fáziskéséssel Sebastiant is. Mivel láttam, hogy többen is állva tapsolnak,
hát ezért én is ilyen módon ünnepeltem az idei év világbajnokát. Hihetetlenül
büszke voltam Rá. Hatalmas terhek nehezedtek a vállára egész év alatt, már-már
úgy látszott, hogy nem fogja bírni a túlzott nyomást, hogy a trófeát, -mely két
éve Őt illeti-, át kell majd adnia másnak. De itt vagyunk és a serleg ismét
visszakerül a neki szánt helyre: a konyhaasztalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése