33.fejezet

  Miután Seb magamra hagyott lecsúszttam a fal mentén és keserves zokogásba kezdtem. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy ilyesmi elhagyta a száját. Ezelőtt pár napja még férfi és szerelmes módjára megvédett az efajta sértésektől, most pedig, akár csak egy puhány alak, ugyanazon sértéseket fágja a fejemhez. Éjjel 1-ig zokogtam, miután már elfogytak a könnyeim. Beszélnem kellett valakivel. És erre a célra a legalkalmasabb a legjobb barátnőm. Bár tudtam, hogy Finnországban már éjjel 3 van, mégis remegő kezekkel nyúltam a telefonom után és kikerestem a nevét. Vacilálva ugyan, de megnyomtam a hívás gombot és öt csergés után bele is szólt a telefonba egy álmos Berni.

-Reni! Meg vagy bolondulva? Tudod te, hány óra van? Remélem, hogy életbevágóan fontos, ami miatt az éjszaka közepén felhívsz.

-Hidd el, az.- válaszoltam halkan.

-Mi történt?- kérdezte aggódóan.

-Összevesztem Sebastiannal.- alig, hogy kimondtam a nevét, zokogni kezdtem.

-Mit csináltál?? De hogy? Hisz délután még olyan boldogok voltatok!- alig hitte el amit mondtam.

-Elmentünk szórakozni és odajött hozzám egy velem egyidős fiú, akivel táncolni kezdtem. Ez nem tetszett Sebastiannak és egészen a szállodáig rángatott. És itt pedig jelenetet rendezett.- mondtam alig érthetően.

-És most hol van az a lüke? Beszélni akarok vele most rögtön!- határozott módon kiabált barátnőm.

-Elment és nem tudom, hova. Ugyanis megpofoztam.

-Képes volt magadra hagyni? Megpofoztad? Jesszusom!- képedt el.- Mi váltotta ki ezt belőled?

-Igazat adott Hannácskának. Azt vágta a fejemhez, hogy ma egy utcalány módjára viselkedtem.

-Tessék? Én megverem azt a hülye kölyköt, ha a szemem elé kerül. Azt nem fogja egykönnyen elfelejteni, amit tőlem fog kapni még ezért. Számolunk még ezért Sebastian Vettel!!- hallottam meg a fenyegetőző Tommit.

-Mit akarsz tenni?- vette át a szót Berni és nyugisabb hangnemre váltott.

-Nem tudom.- estem kétségbe.- Ha elmennék tuti, hogy halálra aggódna értem. Haza sem mehetek, mert anyuék rájönnének, hogy baj van és apu kinyírná Sebastiant.

-Akkor jobb, ha holnap megbeszélitek.- adott tanácsot a finn.

-Ez lesz a legjobb. Sziasztok!.-bontottam a vonalat.

   A sarokban ülve vártam Sebastiant, aki éjjel 3 körül ért vissza. Tök részeg volt, alig állt a lábán és többször is nekiment a falnak. Imádkoztam, nehogy észrevegyen, mert a részeg emberek nem tudják, hogy mit csinálnak és ilyenkor képesek bántalmazni a szeretteiket. Az imám meghallgatásra került, ugyanis Seb lefeküdt az ágyra ruhástól és már aludt is. Órákkal később a földön ülve ért utol az álom.

*******

Reggel 9 körül ébredtem és láttam, ahogy Seb továbbra is alszik. Összeszorúlt a szívem, amint rápillantottam. Annak ellenére amit tett velem, hogy lekurvázott szeretem Őt és fáj belül így látnom. Felkeltem és ráterítettem egy takarót. Ekkor láttam, hogy az általa viselt ing nyaka rúzsfoltos. Innentől kezdve tudtam, hogy mit kell tennem. Kikerestem Ben számát  Sebastian mobiljából és felhívtam.

-Helló Ben! Ráérsz esetleg? Szükségem lenne rád.- tértem egyből a lényegre.

-Igen. Negyed óra múlva a szálloda előtt várlak.

Gyorsan magamra kaptam egy farmert, egy kabátot és egy pulcsit, mert újra esős időnk volt.

Negyed óra múlva már Ben kocsijába szálltam be.

-Sebastian?- kérdezte a szerelő.

Hirtelen nem tudtam, mit mondjak. Nem akartam, hogy bárki is tudjon a vitánkról rajtunk és Berniéken kívül. Ezért hazudni kényszerültem.

-Nem érzi jól magát, ezért megkért, hogy szóljak neked. Volt annyira édes, hogy azt mondta, hogy menjek nyugodtan várost nézni. Nem akarja elrontani a nyaralásomat.-dobtam egy bájos mosolyt.

-Értem.- bólogatott a mellettem ülő férfi. Magam is meglepődtem, milyen hihető volt ez a kitaláció. Úgy látszik, mégis csak van némi tehetésgem a füllentéshez. Sajnos vannak dolgok, amik értelemszerűen követelik a hazudást. És ez egy élő példa volt.

    Negyed óra múlva megálltunk a hatalmas stadion előtt. Elszomorodtam,  ikor arra gondoltam, hogy mennyire vágytam, hogy eljöhessek ide. Ráadásul Sebastiannal. Most pedig inkább arra vágyom, hogy hazamehessek és elfelejtsek mindent. Pár hétig jártam Sebivel és ennyi volt? Ezek után meg fogom utálni ezt a várost, amely gyönyörű és amely magával vonz? Talán igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a szerelem nem elegendő? Ezek mind megválaszolatlan kérdések. Elmélkedésem Ben szakította meg:

-Bemegyünk?- kérdezte kedvesen, majd meg simogatta a combom.

Húzódoznom kellett volna, de mégsem tettem. Jól esett az érintése és a törődése.

-Persze!- válaszoltam lelkesedve és kiszálltam az autóból.

A bejáratnál megtudtuk, hogy fizetni kell. Épp a pénztárcám kotorásztam elő a táskámból, mikor Ben megfogta a kezem:

-Hagyd csak! Ma én fizetek mindent.- nézett a szemembe. Totálisan elvesztem a barna szemekben.

-De Ben…- akadékoskodni akartam, mire a mutatóujjával megérintette az ajkam.

-Nem fogadok el tiltakozást.- lett egyből határozott.

     Bementünk a múzeumba, ahol az eddig nyert trófeákat állították ki. Régebbi és mai játékosok képét fedeztük fel a falon. Az új edző érkezéséről is láthattunk pár képet, aki nagy legenda marad a csapat történelmében. Bejuthattunk az öltözőbe is. Aztán a pályára mentünk. Épp edzettek páran:Gerrard, Reina és az újonnan leigazolt Suarez. Lehetőségem adódott a közelükbe férkőzni és autogrammot kérni. Végül bemetünk a klub hivatalos shopjába is. Épp a pólókat nézegettem, mikor valaki a vállamra tette a kezét.

-Gondolom nem szeretnél üres kézzel távozni innen.- vetette fel a lehetőséget Ben.

-Nem.- ráztam a fejem.- De sajnos csak a belépőhöz elegendő pénzt hoztam magammal.

-Semmi gond. Megveszem én azt, amire szükséged lenne.- fordított maga felé.

-Ezt nem fogadhatom el Ben. Méreg drága itt minden…

-Ne törődj ilyesmikkel. Azt hiszem, Seb is örülne.- egymás szemébe néztünk, majd a szája közeledni kezdett az én ajkaimhoz. Nem tehettem ezt Sebastiannal. Bár az járt a fejembe, hogy talán megcsalt, de én akkor sem tehetem ezt.

-Akkor mondjuk ezt kérném… és mondjuk…ezt!- mutattam egy pólóra- melyen Gerrard felirat volt- és egy szurkolói sálra is. Ez volt az egyetlen menekülő utam.

-Nagyszerű!

Kifizette, majd beültünk a stadionban működő étterembe.

-Gondolom megéheztél ennyi élmény után.- mondta Ben.

-Igen.- bólintottam. Lassan 24 órája, hogy ételt láttam.

Sült krumplit és Colát rendeltünk, majd beszélgetni kezdtünk.

-Gondolom szereted a focit, ha már angol származású vagy.- kezdtem a társalgást.

-Igen. Londonban születtem. Kicsi koromban az Arsenálért rajongtam, egészen addig, míg ide nem költöztem. És mostmár Liverpool rajongó lettem. -vázolta.

-És míért nem maradtál Londonban? A gyár is közelebb lenne hozzád.

-Valahogy meguntam azt a várost és a vele járó zajt, szagot és a nyüzsgést. Ezért költöztem ide, pontosabban egy közelebbi falucskába.

Ezután visszaindultunk a szállodába. Ben-nek megköszöntem mindent, majd megindultam a szobánk felé.

*******

Összeszorúlt gyomorral mentem fel a lifttel a szobánkig. Tudtam, hogy sajnos még egy kemény menet vár ma rám. Mikor beléptem a szobába, egy nyúzott Sebastian Vettelt pillantottam meg. Mintha nem is az én Sebim állt volna előttem.

-Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam érted? Hívtalak, de nem vetted fel. Legalább szólhattál volna, hogy elmész.

-Igazán aggódtál? Akkor szerinted én tegnap este mit érezhettem? Elmentél és azt sem tudtam, hova. Nem tudtam jól vagy-e, arra gondoltam, hogy talán valami baleset ért. De nem, hajnalban beestél az ajtón tök részegen.- kiabáltam teljes hangnemmel.

-És mere voltál? Látom remekül érezted magad. Ki vette ezt a sok ajándékot?- kérdezte gúnyos hangon.

-A stadionban voltam. És még mielőtt meggyanúsítanál, hogy a te pénzeted vettem ezeket- mutattam a szatyorra- megnyugtatlak, hogy Bentől kaptam.

-Bentől? A szerelőmtől?- kérdezett vissza meglepetten.

-Igen. Felhívtam és megkértem, hogy jöjjön értem. És, hogy tudd, remekül éreztem magam VELE!! Bár ahogy elnézem, a tegnap éjjel után te sem panaszkodhatsz.- vetettem oda szánalommal.

-Tudom, hogy berúgtam és nem emlékszem semmire sem, ami az után történt, hogy elmentem abba a bárba.- hajtotta le a fejét. Legalább azt elértem, hogy szégyelje magát.

-Nem érdekel, hogy kivel csaltál meg! De ne hogy azt hidd, hogy bármit megtehetsz ezen a világon bárkivel csak azért, mert te vagy maga Sebastian Vettel és világbajnok vagy!

-Honnan szeded, hogy megcsaltalak?- kérdezte meglepetten.

-Ne nézz már madárnak, könyörgöm! Azt hitted, hogy amíért átöltözöl nem tudok mindent? Reggel gondosan betakartalak, nehogy megfázz. Meg akartam bocsátani neked. Eltűrtem, hogy lekurváztál, hogy magamra hagytál a nyaralásunkon, hogy leittad magad. De az már nekem is sok, hogy rúzsfoltos az inged.

-Ezek szerint láttad…- rogyott a szőnyegre.

-Igen. Mégsem vágok annyi mindent a fejedhez, mint amit én kaptam tőled egy hülye tánc miatt.- patakként folytak a könnyeim.- Gondolkodj el, hogy melyik a megbocsáthatóbb: egy tánc vagy egy megcsalás.

-De én…én nem csaltalak meg Reni!- állította.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan! Úgy állítod ezt, mintha magabiztos lennél ebben. Pedig az előbb te magad mondtad, hogy nem emlékszel semmire sem.

-Én sajnálom…

-Ne sajnáld! Biztos, hogy találtál jobbat egy olcsó, utcasarkon álló lánynál.

-De te nem is…

-Elég legyen! Minek mentegetőzöl Sebastian? Kimondtad az este gátlások nélkül, amit gondolsz rólam. Bár nem tudom, hogy melyikünk a nagyobbik kurva: a te kis Hannácskád, aki a hátad magad összefekszik a legjobb barátoddal és most terhes, vagy az, aki csak jól akarta érezni magát életében egyszer! Ezen gondolkodj el! Bár fölösleges, mert az este a te részedről ezt le is tisztáztuk.- mondtam magabiztosan és bementem a fürdőbe. Szükségem volt pár perc nyugalomra, ugyanis egy komoly döntést hoztam meg.

    Mikor kiléptem a fürdőből, Seb épp a pólót meg a sálat nézegette.

-Tőlem kellett volna ezeket megkapnod! Velem kellett volna elmenned és nem pedig az egyik legjobb szerelőmmel. Én akartam látni, ahogy csillog a szemed és átélni veled együtt azokat a boldog pillanatokat. Ezért borzasztóan gyűlölöm magam.- ostromolta magát, de ez engem egy cseppet sem hatott meg.

-Ne gyűlöld magad Vettel!- erre felkapta a fejét. Tudja jól, hogy ha a vezetéknevén szólítom, akkor baj van.- Te megadtál nekem mást: pár hétig tartó szerelmet, egy gyönyörű éjszakát, élményeket és ezt: kivettem a nyakamból az ezüst láncot és az ágyra dobtam.

-Míért vetted le?- kérdezte könnyes szemekkel.

-Azt hiszem tudod a választ!

Elfordúltam és pakolni kezdtem a bőröndömbe.

-Reni! Kérlek ne menj el! Szeretlek!- térdepelt le elém és a fejét a hasamnak támasztotta.

-Szerinted lenne értelme ezt folytatni? Ne nehezítsd meg a dolgom, kérlek!

-Be akarom bizonyítani, hogy szeretlek és, hogy nem gondoltam komolyan azt, amiket mondtam. Egyszer már majdnem elveszítettelek- akkor is a saját hibámból- és majdnem belepusztultam a fájdalomba. Még egyszer nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen!-nézett mélyen a szemembe.- Megígértem, hogy boldoggá teszlek és be is tartom az ígéretem!

-Szerinted ezek után könnyű lesz olyan boldognak lennünk, mint ezelőtt? De most őszintén Seb! Szerinted helyre tudjuk hozni a kapcsolatunkat?- kérdeztem komolyan.

-Tudom, hogy nehéz lesz, de kettőnkért, a szerelmünkért meg kell próbálni. Vagy legalább magadért. Ha már nem szeretsz engem…- hajtotta le a fejét és eközben hihetetlen gyorsasággal potyogtak a könnyei.

-Mondtam én azt, hogy nem szeretlek?- emeltem fel a fejét az állánál fogva.

-Nem..- rázta a fejét.- Viszont tudom, hogy haragszol rám és az amit tettem megbocsáthatatlan.- zokogott továbbra is.- De talán igazad van. Megértelek, ha elhagysz. Ezek után nem érdemellek meg téged. Túl jó vagy hozzám.- törölte meg a szemeit.- De legalább megismerhettem egy csodálatos, vajszívű teremtést, akit magaménak tudhattam és akinek az egyik álmát valóra válthattam. Nincs jogom ahhoz, hogy magamhoz láncoljalak, akárcsak egy rabszolgát. Te sokkal értékesebb kincs vagy annál. Az én törékeny porcelán babám.- simogatta meg az arcom remegő kézzel. Megfogtam a kezét és belecsókoltam a tenyerébe.

Nem szóltunk semmit csak utat engedtünk a könnyeinknek. Leültem az ágyra, Seb pedig a fejét az ölembe hajtotta.

Miután megnyugodtunk én elmentem fürödni. Fél órán át folyattam a vizet magamra. Kemény órákon vagyunk túl. Azok után, hogy elmondtam neki, hogy annó mennyit szenvedtem egy fiú miatt, még képes volt ő is megbántani .De egy szerelmes nő mit nem képes megbocsátani?

    Mikor végeztem, Párom sehol nem találtam. Épp a hajam szárítottam, mikor visszajött.

-Merre jártál?- kérdeztem.

-Csak a recepción kérdeztem valamit.- válaszolta, majd levette a ruháit és bemászott az ágyba. Én is ezt tettem.

-Haragszol rám, igaz?-kérdezte, még mindig szomorúan.

-Igen, egy kicsit.- közben a takaró szélével babráltam.

-Akkor nincs jogom kérni egy apró puszit, igaz?- biggyesztette le a száját.

Mosolyogva simogattam meg az arcát és álomra hajtottam a fejem.

 ******

Reggel hangos csörömpölésre ébredtem fel. Zavarodottan néztem körbe a szobában, de senkit nem találtam ott magamon kívül. Aztán káromkodást  hallottam a fürdőből. Kimásztam a takaró alól és bekopogtam.

-Minden rendben Seb?- aggódtam,h ogy baja esett.

-Igen Éde…Reni! Csak kiejtettem a kezemből a tusfürdőt.

  Kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Szeretem Őt és aggódtam érte. Nem is kicsit. Visszabújtam az ágyba és bekapcsoltam a TV-t. De mégse ez kötötte le a figyelmem, hanem a fürdőből kijövő gondterhelt német. A törölközőt vagy kétszer kiejtette a kezéből, mire a szekrényhez ért.

-Scheiße!- káromkodott, majd az arcát a kezeibe temetve leült a kanapéra.

-Mi a baj Drágám?- ültem az ölébe.

-Nem aludtam valami jól. Hogy ne hazudjak, inkább azt mondom, hogy egész éjjel le sem hunytam a szemem. Beleképzeltem magam a te helyzetedbe. Szerintem fel sem fogható, hogy milyen fájdalmat okozhattam neked itt benn.- tette a kezét a szívemre.-Felhívtam Tommit és anyát. Jobb, ha nem tudod, mit kellett elviselnem. Szépen szólva elküldtek melegebb éghajlatra.

Egymás tekintetét fürkésztük, majd egyre kisebb lett az ajkaink között levő távolság.  Felálltam az öléből és bementem a fürdőbe. Az ajtónak támaszkodtam és mosolyogni kezdtem. Kicsit sajnálom, hogy így kibabrálok Vele, de éreztetnem kell, hogyha azt akarja, hogy megbocsássak, akkor igyekeznie kell.

Épp mosakodtam, mikor hallottam, hogy valaki a fürdőajtónál motoszkál. Odakaptam a fejem és láttam, ahogy becsúsztat valaki (gondolom Seb) valamit az ajtó alatt. Felvettem és akkor láttam, hogy két  darab jegy.azt azonban nem tudtam kivenni, hogy hová is.

-Sebi, ezek milyen jegyek?- kérdeztem Páromtól.

-Egy sétahajóra szólnak.

-Mire? És honnan vannak?- kerekedtek ki a szemeim.

-Elég csak annyit tudnod, hogy hajókázni megyünk. És melegen öltözz.-vigyorgott és öltözni kezdett.