70.fejezet

Sikertelenség. Ez a szó jellemzi a mögöttünk hagyott néhány hónapot. Persze nem vőlegényem versenyeire kell ezt érteni. Két versenyt már lefutottak a pilóták, mind Ausztráliában, mind Malajziában a dobogó második fokán végzett Sebastian. Szorosan ott lohol a pontversenyt vezető Button mögött, sem a csapatnak, sem pedig Neki nincs oka panaszra, elkeseredettségre. A kapcsolatunk is fénykorát éli, az, hogy a menyasszonyaként lehetek Mellette, a világ legnagyobb kincse. Próbálom minden kérését, kívánságát teljesíteni a legjobb erőm és tudásom szerint, de egy valami még mindig hiányzik: a baba. Teljes gőzzel ráálltunk a gyermek témára, december óta folyamatosan próbálkozunk, de még mindig semmi. Március vége van, több, mint 4 hónap után sem akaródzok teherbe esni. Minden alkalmat megragadtunk, mikor együtt vagyunk itthon egy este sem telt el úgy, hogy ne szerettük volna egymást órákon át. Borzalmasan fájdalmas érzés minden egyes hónap végén szembe nézni azzal, hogy még mindig nem növekszik a pocakomban az oly nagyon áhított magzat.

-Jól esne egy forró fürdő. Ha engedek a kádba vizet velem tartassz?- kérdeztem s közben végigsimítottam mellkasán.

-Kicsim tudod… most játszik a Frankfurt és…szeretném nézni a meccset, ha nem gond.

-Megértem. Semmi gond.- léptem el tőle egy halvány mosoly kíséretében, benyúltam a fiókba fehérneműért, felkaptam az ágyról a selyemhálóingem és beléptem a fürdőbe. Nem haragudtam Rá, amiért most nem tart velem, mikor versenye van úgysem tudja nézni a kedvenc csapata mérkőzéseit. Megengedtem a vizet, bemásztam a kádba és a zuhanyrózsából áradt testemre a kellemesen meleg víz. Csak ácsorogtam a kád közepén anélkül, hogy bármit is tettem volna. Akaratomon kívül kezdtem pityeregni a fejemben cikázó gondolatoknak köszönhetően. Kezd egyre jobban felemészteni belülről az elmúlt 4 hónap eredménytelensége. Mindent beleadtunk, mindent megtettünk egy gyermek foganásának érdekében., de mindennek semmi eredménye nincs. Nem sikerült egyszer, nem sikerül kétszer ez még elfogadható, de kezd frusztráló lenni, hogy a negyedik hónap után sem. Lassan jég hideggé vált a víz, ez sem érdekelt. Leültem a kádba, felhúzott térdeim átkaroltam és zokogtam. Hetek óta az jár a fejemben, hogy a folyamatos sikertelenség okát nálam kell keresni. Félek attól, hogy beteg vagyok, hogy valami rendellenességet hordozok, melyet eddig nem mutattak ki rajtam. Ha nem lehet babám valmilyen oknál kifolyólag, akkor mi lesz velünk? Mivel fogom tudni megtartani és boldoggá tenni a vőlegényem, ha nem azzal, hogy gyermekeket szülök Neki?

-Jól vagy kicsim? Már több, mint fél órája benn vagy.- hallottam meg Seb aggodalmas hangját egy kopogás kíséretében. Képtelen voltam válaszadásra, megrémültem attól, hogy így fog rám találni. Összeszűkolt a torkom, a hangszálaim mintha képtelenek lettek volna hangképző funkciójukat elvégezni. Zárkattogást hallottam, pillanatok alatt odaért a kádhoz és letérdepelt.

-Eszednél vagy édesem?- pirított rám.- Jég hideg víz folyik a felforrósodott testedre, beteggé akarod tenni magad?

Elzárta a vizet, kiemelt a kádból. A törölközővel szárazzá törölte testem, egy köpenyt adott rám, majd az ágyba fektetett. Ő is bebújt mellém, és testével felmelegítette az én testem. Rápillantottam a TV-re, már félidő volt. Teljesen kiesett az időérzékem.

-Miért sírtál a fürdőkádban?

Azonnal nyakába kapaszkodtam és a könnyeim záporozni kezdtek újból.

-Olyan nehéz ez már nekem így. Szép lassan beleőrülök abba, hogy képtelen vagyok teherbe esni! Kezdem feladni a reményt arra, hogy valaha is megtörténjen velem az, ami a nőkkel általában szokott: hogy valaha is szülhessek. Mi van, ha meddő vagyok?- fedtem fel előtte azokat a gondolatokat, melyek zuhanyzás közben szállták meg elmém.

-Ez butaság édesem. Már miért lennél meddő? Nem sikerülhet minden első próbálkozásra.- mosolygott rám kedvesen, közben fülem mögé tűrt egy hajtincset.

-Seb, már December eleje óta próbálkozunk és mostmár március vége van. Ha nem vagyok meddő, akkor mivel magyarázod azt, hogy nem akar az első babánk megfoganni?- háborodtam fel.

-Nem tudok magyarázatot adni, mert nem vagyok erre szakosodott orvos. Más is állhat a háttérben, lehet rosszul csinálok valamit.-kuncogott.

-Az képtelenség.- ráztam a fejem.

-Látod, akkor az is képtelenség és badarság, amit te mondassz. 50% esélye van mind a kettőnek. Szerintem fel kellene keresnünk egy dokit. Okosabbak leszünk és talán te is megnyugodsz majd.

-Ez remek ötlet. Szembe kell néznünk a valósággal.

   Másnap kora reggel útnak eredtünk, felkerestünk egy nőgyógyászt az egyik zürichi magánklinikán. Egy nagyon kedves, szimpatikus orvost sikerült találnunk. Azonnal tudott fogadni minket, vért vettek tőlünk, ultrahangot is készítették, hogy megvizsgálják a méhem és a petefészkem. Sebastian is átesett néhány rutinvizsgálaton. Holnap délelőttre meglesznek a vizsgálat eredményei, Dr. Steilmann vár minket a rendelőjében. Hamar leszállt az este, de még hamarabb jött el a reggel. Az igazság reggele.

-Jó reggelt napsugaram.- suttogott jólesően az általam imádott férfi és közben csókjaival kiűzte a szememből az álmosságot.

-Én napsugár? Nem túlzás ez egy kicsit?- hökkentem meg.

-Nem. Ha mellettem ébredsz tudom, hogy napsütéses nap vár majd rám. Mondhatni, hogy elüldözöd a fekete esőfelhőket a fejem felől.- folytatta a hasonlatot.

-Jesszusom Seb!-csaptam a homlokomra.- Ezektől a bókoktól még a jég is elvodad az Északi Sarkon.- nevettem.

-Tessék, mulass csak rajtam nyugodtam. Én itt próbálok szépeket mondani neked, de inkább mondd meg, hogy csak égetem magam.

-Nem égeted magad, a lelkem simogatod a szavaiddal, erre Rajtad kívül senki nem lenne képes. Nem tudom eldönteni, hogy a bókjaiddal vagy inkább a mosolyoddal vettél-e le a lábamról.-filozofáltam hangosan.

-Vagy esetleg valami mással?-fülig érő szájjal vigyorgott.

-Nagyon ajánlom, hogy töröld le ezt a kaján és sokat sejtető vigyort az arcodról!- parancsoltam rá.

   Próbáltuk felszabadultan kezdeni a napot, de egyre ingerlékenyebbek lettünk, ahogy közelgett a 10 óra.

-Izgulsz az eredmény miatt?- kérdeztem.

-Egy kicsit. Bár a doki szerint nincs okunk aggodalmaskodni, ezt akkor mondta, miközben engem vizsgált.

- Én mégis csak akkor fogok majd teljes mértékben megnyugodni, ha az eredmény is nyugalomra intő lesz. Belegondoltál akár egy pillanatra is abba, hogy mi van, ha mégis nekem van igazam?

-Akkor sincs okunk elkeseredni és feladni a reményt. Szeretjük egymást, egy párt alkotunk, tehát együtt fogunk megoldás után kutatni.- simogatta arcom.- A tudomány rengeteget fejlődött, számos lehetőség közül választhatunk. Van mesterséges megtermékenyítés, különböző gyógyszeres kezelések, de akár örökbe is fogadhatunk egy csöppséget, akit sajátunkként fogunk szeretni. Bármit kipróbálhatunk, kivéve egyet: a béranyaságot!- szögezte le s közben fintorgott.- Nem fogok belemenni abba, hogy egy idegen nő hordja ki a saját gyermekem. Erre még a pénzt is kár pazarolni. Ha tőled nem lehet gyerekem, akkor egy számomra idegen nőtől se legyen. Ez veszélyes dolog lenne, az újságírók is rákapnának erre a témára, a világon mindenki azt hinné, hogy megcsaltalak.

-És mi lesz kettőnkkel? Képes lennél úgy is feleségül venni, hogy tudod azt, hogy természetes úton soha nem vállhat belőlem anya?

-Azért kértem meg a kezed, hogy senki és semmi ne tudjon elválasztani minket. A házasságnál erősebb kötelék és ígéret nem létezik. Nem mi lennénk az egyetlenek, akikből nem vállhat szülő. Fogadalmat fogunk tenni mindenki előtt, megígérjük majd egymásnak, hogy együtt leszünk jóban-rosszban, betegségben és egészségben. Ha szeretlek, akkor miért ne vennélek el?

    Remegő kezekkel, mogyoró nagyságú gyomorral és hatalmas gombóccal a torkomon léptem be a magánklinikára. Leültünk és vártuk, hogy szólítsanak minket. A vőlegényem természetesen néhány fiatalabb páciens felismerte, köszöntek neki, néhánnyal Ő is kezet rázott, de durva letámadásoknak, sikítozó tinédzser lányoknak nyoma sem volt.

Szótlanul, aggodalmas arccal várakoztunk. Ő idegesen dobolt ujjaival a térdén, én ugyanilyen idegesen forgattam a jeggyűrűt az ujjamon.

-Frau Majer és Herr Vettel, kérem fáradjanak be a doktor úrhoz.- szólított meg az asszisztensnő. Egymásra néztünk, bíztatóan mosolygott, puszit noymott az arcomra.

-Nem lesz semmi baj.-suttogta a fülembe. Valahogy elhittem neki.

Felálltunk és összekulcsolt ujakkal elindultunk a dokink szobája felé. Helyet foglaltunk, de továbbra sem engedtük el egymás kezét. Az orvos kezében már ott virított a nagy barna boríték és a vizsgálataink eredménye benne. Az eredmény sorsdöntő, ezen múlik az életünk.

-Nagyon rémült arcot vágtok, de nyugodjatok meg, itt tartom az eredményeitek és csak jó hírrel szolgálhatok. Makk egészségesek vagytok, semmi akadálya annak, hogy kisbabátok legyen.

Felbontotta a borítékot, a papírt a kezünkbe nyomta. Összenéztünk Sebastiannal, boldogan mosolyogtunk, azonban láttam az arcán, hogy Ő ennél többet akar tudni. Választ akar kapni arra a kérdésre, hogy akkor miért nem vagyok még ennyi idő elteltével sem terhes?

-A sikertelen próbálkozások hátterében más dolog áll: a stressz, a vágy egy gyermek iránt. Minél jobban akar az ember valamit, annál nehezebbb elérni azt. És ez az erőltetettség eredménye. Tudok néhány tanácsot adni nektek, mint ahogy eddig bármelyik párnak, akik hozzátok hasonló problémával küszködnek. Próbáljatok meg az együttlét alatt ne csak a baba foganására koncentrálni. Ügyeljetek jobban oda egymásra és legfőbbképp arra, hogy a másik fél élvezze a közösülés minden pillanatát. Pár nap egy új környezetben, a friss levegőn, egy nyugodt helyen sokat tud segíteni.

-Látod, mondtam én, hogy nem az a probléma, amire gondoltál.- ölelt magához a hálószobánkban.

-Neked mindig igazad van. De legalább kaptunk néhány fontos tanácsot is az eredmény mellé.

-Legalább tudjuk, hol hibáztunk. Vagy leginkább én hol hibáztam. Nem szenteltem elég figyelmet neked. De van egy újabb hónapunk arra, hogy kiküszöböljük a hibákat és mostmár sikerrel fogunk járni, ígérem.

-Van még két és fél hetünk a Kínai Nagydíjig. Fogadjuk meg a doki tanácsát és utazzunk el valahová?- vetette fel az ötletet pár perc csend után.

-Nem, erről szó sem lehet!- tiltakoztam azonnal.- Nem akarok fölöslegesen utazni, elég lesz a Kínába tartó utat kibírni. Amire nekem szükségem van, azt meg tudod adni itt a hálóban is.- soroltam érveimet, egy valamit azonban elitkoltam: nem hinném, hogy pár nap nyugi olyan sokat segítene rajtunk. Én ebben nem hiszek, ugyanis az Alpokban is nyugalom uralkodott, mégsem tudtam teherbe esni.

-És mire lenne szükséged?- kérdezett vissza, holott tudta pontosan, hogy mire gondoltam.

-Hogy ágyba bújhassak Veled.- suttogtam ajkai közé és az ágyhoz húztam. Itt volt az idő és a lehetőség arra, hogy a technikánkon csiszoljunk…

*********

Kína: azon helyek egyike, ahol eddig még sosem jártam. Vonzotta a túristákat a kultúra, a különleges stílusban épült házak, épületek, a mindig mosolygós helyi emberkék és jelen pillanatban a Forma 1-es autók hangjai. Lassan természetes dologgá válik az számomra, hogy élőben drukkolhatok Neki. Nemcsak a kedvese vagyok, hanem elmondása szerint a legnagyobb rajongója. Az az ember, aki sosem adja fel a reménykedést Benne. Mindig élvezettel tölt el nézni a boxból, ahogy felkészül a hétvégére, vagy épp ácsorogni a garázsban és nézni a szerelők precíz munkáját.

Péntek reggel jókedvűen léptük át a pálya kapuját. Kézen fogva sétáltunk végig a Paddock részen. 9 óra volt, de a munka már javában folyt, csapattagok jöttek-mentek, mosolyogva köszöntek nekünk. Egyre több emberrel kötöttem ismerettséget, hiányozna ez a környezet mostmár. Persze negatív dologgal is jár az, ha az autóversenyző pároddal mutatkozol ezen a helyen. Előttünk fotósok lépdeltek hátrafelé, egymást taposták volna agyon legszívesebben egy előnyösebb pozícióban készült képért. Szerencsére megtanultam azzal élni, hogy az emberek szeme sokszor már rám is szegeződik. Próbálok mindig mosolyogni a kamerák előtt, a vidám oldalam mutatni, dehát ez nem esik nehezemre. Ha cikket írnak rólam, akkor azt pozitív értelembe tegyék, nem szívesen olvasom azt vissza magamról, hogy goromba nő vagyok, aki állandóan olyan, mint a savanyú citrom.

Nem dugdostam a kezem, a jeggyűrűt sem húztam le. Senki kedvéért nem fogok ettől az ékszertől megszabadulni, ezt Sebastiannal is megosztottam.

Útközben utolért minket Kimi.

-Miért vagy ilyen morcos kedvedben? Ellopták a táskádból a jégkrémet, vagy mi?- poénkodott a finnel vőlegényem.

-Seba, tudsz arról, hogy néha tök idegesítő tudsz lenni?- morgott Kimi.

-Ha már reggel ilyen paprikázott hangulatban vagy, akkor mi lesz a nap végéig?- kérdeztem.

-Nem túl kellemes élmény az, hogy a pályára még be se teszed a fél lábad, de máris sikítozó lányok ugranak a nyakadba.

-Milyen jó, hogy nekem ilyen élményben ma még nem volt részem.- fújta ki a levegőt Seb.

-Talán azért, mert nem vagy olyan népszerű, mint én.- húzta ki magát Kimi.

-Mii??- emelkedett meg az én hangom is.- Szóval azt akarod mondani, hogy az én- mutattam magamra- vőlegényem népszerűsége a béka feneke alatt van??

-Ja.- jött a tömör, ám annál határozottabb válasz.

-Kétségtelen, hogy muszáj valamit tennem, hogy népszerűbb legyek, mint Kimi.- gondolkodni kezdett a szöszi németem. Megálltunk, maga felé fordított és megcsókolt. Nem éreztem ebben a csókban a kényszerítettséget. Ugyan olyan élvezetesen járták a táncot nyelveink, mint bármikor. Rögtön tíz fotóssal több gyűlt körénk.

-Kösz, ezzel csak azt érted el, hogy az újságírók jobban tapadjanak..- háborodott fel még jobban Kimi.- Reni, szerinted nem túl kockázatos azzal a gyűrűvel mászkálni? Szét fognak szedni az újságírók.- tette hozzá gyorsan.

-Az is nagy port kavart, mikor először mutatkozott az oldalamon. Úgysem hagynának békén minket, életünk végéig üldöznének a kérdéseikkel, levegőt nem tudnánk venni, nemhogy nyugodtan élni, úgyhogy jobbnak látjuk, ha szembesítjük őket ezzel a nagyszerű hírrel.- vázolta a tények állását Seb és kicsit megszorította a kezem.

   A két szabadedzés közötti szünetben jártunk, a motorhome felé sétálgattunk, hogy végre valahára elfogyasszuk az ebédünket.

-Eléggé meleg van, nem?- kérdeztem, s közben megtöröltem a verejtékező homlokom.

-De. Ritka ez a nagy meleg Kínában. A seggem majd’ megsült a kocsiban.- nevetett rám nézve.- Sápadtank tűnsz. Minden rendben szívem?- komorult el hirtelen.

-Igen, csak én is nehezen viselem a hőséget. Desszertnek lehet valami finomat és hideget kéne rendelnem.

-Az a finom és hideg valami ugye fagyit takar nálad?- csillogtak fel szemei.

-Ühüm.- bólogattam. – Méghozzá vaníliást és rajta sok-sok csokiöntet.- vázoltam, s közben már a szemem előtt lebegett egy hatalmas fagyikehely.

-Sebastian, válaszolnál néhány kérdésemre?- dugott Párom orra alá mikrofont az egyik angol sportcsatorna riportere.

-Természetesen.- bólogatott az interjúalany.

-Milyennek érzed az autót? Szerinted képesek lesztek újra dobogóra állni?

-Még csak az első szabadedzésen vagyunk túl, messzire menő következtetéseket nem lehet levonni. Sok dolgunk van még a hétvége folyamán, az autó egyensúlyával nem vagyok kibékülve, de úgy érzem, hogy a gyárban történő fejlesztésekkel jó irányba indultunk el. És természetesen a csapat a dobogót tűzte ki célul ezen a hétvégén is.

-Fél füllel hallottam, ahogy néhányan arról beszélnek, hogy eljegyezted a melletted álló kedvesed. Igazak ezek a híresztelések?

-Sosem szerettem a magánéletemről beszélni, de nem látom értelmét a titkolózásnak. Igen, eljegyeztem őt.- felém fordította fejét és szerelmes pillantásokkal bombázott. Ezzel lezártnak tekintette a találgatásokat és az interjút is. A motorhome felé kanyarodtunk, kezdtem egyre nyűgösebb lenni, későbben kezdjük meg az ebédelést, mint számítottam.

Szerencsére még maradt hely az áhított fagyinak is a pocakomban. Nagy boldogan kanalaztam a hűsítő édességet, előttem ülve Seb kiskutyaszemeket produkálva könyörög egy kiskanállal az ÉN fagyimból.

-Na jó, ezt nem bírom tovább. Ez már emberkínzás!- csapott az asztalra. Ilyedtemben még közelebb húztam magamhoz a kelyhet.- Heikki, te direkt azért bámulsz engem folyamatosan, hogy esélyem se legyen megkóstolni Reni desszertjét. De tudod mit? Teszek az egészre, akkor is megkóstolom!- és már ki is vette a kanalat a kezemből.

-Ha megmered tenni esküszöm, hogy bokán rúglak. És emellé azzal a gondolattal is megbarátkozhatsz, hogy este pihenés helyett edzés lesz.- jött a válasz az edzőtől. Olyan szigorú tekintete volt, hogy megijedtem tőle. Hiába, nem az a típus, aki viccel az ilyesmivel. Szegény németemnek még a próbálkozástól is elment a kedve. Tudom, hogy imádja a fagyit, szinte láttam, hogy elindul a nyálelválasztása. Én is hibás vagyok, nem kéne a jelenlétében édességet ennem, de még éhes voltam és… megkívántam. A maradékot kapartam ki a pohárkából, mellyel sikerült jól összekennem a szám pont úgy, ahogy eredetileg akartam. Ő kapott az alkalmon, megcsókolt és közben eltűntette a nyelvével a fagyimaradványokat.

-Köszönöm édes. Ezért ma este tripla kényesztetésben lesz részed.- ígérte meg suttogva. Máris beindult a fantáziám, elképzeltem, hogy bizony tartalmas estének nézünk elébe…

     A futam sajnos nem sikerült túl jól, az utolsó pár körben az autó kezdte megadni magát, eltűnt a versenytempó a Red Bullból, a 3. hely helyett Seb az 5. helyett kaparintotta meg. Este a szobánkban vígasztalódtunk mindketten. Kínait rendeltünk vacsorára. Kinézetre, ízre és illatra sem nyerte el a tetszésem. Csipegettem valamit, próbáltam megbékélni az ízével, de úgy a harmadik falat lenyelése után már nem bírtam a kaja közelében maradni, felfordult tőle az egész gyomrom, rohantam a mosdóba. Kipakoltam magamból mindent a reggelivel és az ebéddel együtt.

-Jól vagy?- követett Ő.

-Seb, ezt nem kéne látnod, még elmegy az étvágyad.- toltam ki a fürdőből és lehúztam a WC-t.

-Rendeljek valami mást, ami mondjuk nem kínai?

-Nem! Ennivalót sem bírok látni. Jól laktam a délután, ez lehet a gond.

-Nem is csodálkozom. Desszertnek megint fagyi és utána még két szelet citromtorta? Mondtam én, hogy nem kellene annyi édességet enned.-csóválta a fejét.

-De ha egyszer megkívántam.- sütöttem le a szemem szégyenemben.- Holnapra biztosan jobban leszek. Kérlek szépen tűntesd el azt a…. kajának nem épp nevezhető ocsmányságot az asztalról.- kérésnek indult az egész, végül parancs lett belőle.

   A másnap reggelem sem indult túl szépen. Megcsapott Párom tusfürdőjének illata és ez újabb hányásra késztetett.

-Többet se fogok ázsiai országba utazni. Biztosan elkaptam valami kínai nyavalyát.- morogtam és visszabújtam a takaró alá.- Jajj Seb! Többet ne használd ezt az illatú tüsfördőd.- húzódtam el tőle.

-Eddig nem volt az illatával semmi bajod. Most akkor mi változott meg hirtelen?- nézett rám gyanakvó tekintettel.

-Hát ha én azt tudnám…- tártam szét karjaim.- Egyszerűen nem bírom.

   A bahreini futamhétvége eseméyeit már a baari otthonunkból  fogom végigkövetni. Kezdtem fáradékony lenni, nyűgös lettem mostanában, szerdán már többször az ájulás szélén álltam. Ezt tekintve az arab országba tartó gép helyett a svájci járat egyikére lettem felszállítva.

A vasárnap reggelem sem hozott változást. Ugyanúgy émelyegtem, ismét a mosdóban kezdődött a napom. A szám öblítettem ki, mikor a hálóban megcsörrent a telefonom. Rohantam az éjjeliszekrényhez, szinte meggondalatlanul. Szédülni kezdtem. Leültem az ágyra és vártam pár másodpercet, míg helyrerázódom.  Mindeközben egy kis időre elhallgatott a telefon, majd újra megszólalt. Mostmár felvettem.

-Úgy aggódtam érted! Azt hittem történt valami, hogy nem vetted fel a telefont csak a második hívásra.- visított Berni.

-Kérlek vegyél vissza a hengerőből.- suttogtam erőtlenül. Még mindig éreztem, hogy forog velem a szoba.

-Jesszusom! Jól érzed magad? A hangod… nem hasonlít a megszokotthoz.

-Nem tudom mi van velem Berni.- sírtam el magam.—Napok óta rosszullétek gyötörnek, az utóbbi időben szoros viszonyt ápolok a WC csészével. Akármit eszem az nem marad a gyomromban, szédülök, szinte egész nap csak aludni tudnék. Tuti elkaptam valami kínai vírust.- fintorogtam.

-Biztos, hogy erről van szó?- kérdezett kíváncsian.

-Miért, mi másról lenne? Vasárnap este Seb valami kínai ocsmányságot rendelt. Rettentő rossz állaga volt. Ettem pár falatot, de… azóta nem bírok ételt látni. Itthon vagyok most, első dolgom az volt mikor hazajöttem, hogy az összes felvágottat kidobtam a hűtőből. Az a borzalmas foghagyma szag.- újra elkapott a hányinger.

-Azt hiszem itt többről van szó, mint egy egyszerű vírusos megbetegedésről. Hányinger, fáradékonyság, ételektől való undorodás.- sorolta a jelentkező panaszaim.- Mondd csak, mikor menstruáltál te utoljára?

 Kihúztam az éjjeliszekrényem fölső fiókját és kezembe vettem a naptárat. Be volt karikázva a dátum, mikor utoljára megjött.

-Jesszusom!- meredtem magam elé rémültem.- Több, mint egy hónapja.

-Akkor itt az ideje, hogy felkeress egy nőgyógyászt.- tanácsolta lelkesen.

-Gondolod, hogy…- nem mertem befejezni a mondatot, inkább alsó ajkamba haraptam.- Tudod, nem akarom egy olyan helyzetbe ringatni magam, ami nem biztos, hogy létezik.

-Nézd! Vegyél 2-3 terhességi tesztet és így legalább megnyugodhatsz. Eléd tárul egy kép, ami után el tudod dönteni, hogy létezik-e az a valami vagy inkább valaki, vagy sem.

-És bízhatunk ezekben a tesztekben?- továbbra is kétségekkel és félelemmel voltam tele. Életembe nem csináltam ilyet, nem voltam ilyen helyzetbe, persze, hogy rettegek. Barátnőm rávilágított egy tényre, reménykedem abban, hogy igaza van és teherbe estem, de mi van, ha téved? Akkor szétpukkan az a légvár, ami pillanatok alatt képződött.

-Azért vegyél többet, különböző fajtából. Az egyik csak az igazat mutatja majd.- kuncogott.

-Rendben. Majd hívlak, ha megvan az eredmény.

  Még visszafeküdtem, erőt gyűjtöttem magamnak, felöltöztem és beugrottam a közelben található gyógyszertárba. Vettem 3 tesztet, a patikusnő szerint midegyik megbízható. Haza érve rögtön bezárkóztam a fürdőbe, leültem a kád szélére és kibontottam a csomagolást. Elolvastam az útmutatásokat és mindent úgy csináltam, ahogy  a papíron olvastam. 15 percet vártam és mielőtt megnéztem volna az eredményt, tárcsáztam barátnőm.

-Nagyon izgulok!- közöltem vele.

-Elhiszem. De most nézd meg az eredményt.

Úgy éreztem magam, mint egy buta szembesítő-showban. Voltaképp az igazsággal szembesítem most saját magam. A szívem egyre rohamosabban vert, szinte a fülemben hallottam a dobogást. 100%-ig nem bíztam sem barátnőmben, sem a tesztekben. Máskor is előfordult már, hogy késett. A kagyló szélére volt helyezve mindhárom teszt, vettem egy mély levegőt és ránéztem a tesztekre. Tágra nyílt szemekkel néztem a kijelzőn feltüntetett csíkokat. Először ledermedtem, majd újra az útmutatóra néztem, nem akartam hinni a szememnek, hisz olyan eredmény tárult elém, amire nem számítottam.

-Mondd már!- sürgetett Berni.