71.fejezet

-Mindhárom teszt két csíkot mutat. Kisbabánk lesz. Ez annyira hihetetlen!- egyik percben még örömömben visítottam, a másikban pedig már potyogtak a könnyeim a boldogságtól és a meghatottságtól.

-Oh édes Istenem!- sóhajtott fel Berni, közben hallottam, ahogy kifújja az eddig benntartott levegőmennyiséget.- Gratulálok! És mikor mondod el a jó hírt Sebasnak?

-Csak akkor, ha hazajön. Ez nem telefontéma, személyesen kell közölnöm vele, látni akarom az arcát. És különben sem akarom most ezzel elvenni a figyelmét a versenyzésről, ma futam van. Uuhh, de megfog lepődni.- nevettem, s közben elképzeltem reakcióját.

-Hát gyönyörű meglepetésben lesz része, meg kell hagyni.- kuncogott ő is.- Van elképzelésed arról mikor foganhatott a picúr?

-Gőzöm sincs, hogy mikor.- ráztam a fejem, bár rá kellett jönnöm, hogy úgysem látja.- Gondolom pár hete. Elég fura, hogy épp most jelentkeztek a tünetek.

-Szerencséd is van, mert Seb nem fogott gyanút. Azt hitte, hogy tényleg csak egy kis vírusos megbetegedésről van szó.

-Igen, ez most pont kapóra jött nekem, de azért szemet szúrt neki a két szelet citromtorta és hogy leszidtam a tusfürdőjének illata miatt.

-Hmm kívánós az anyuka.- nevetett.- Meglásd, Seb nem fogja győzni venni neked az édességet. Főleg a fagyit.

-Uuhh!- nyögtem.- Most hogy mondod, a hűtőben vár rám egy doboz fagyi. Úgyhogy szia!.

Bontottam a vonalat, majd lesétáltam a konyhába. Épphogy kivettem a hűtőből az édességet, újra megcsörrent a mobilom. Vőlegényem képe és neve villogott rám. Jókedvűen vettem fel, s ebből kifolyólag tudta, hogy jobban vagyok.  Erős késztetést éreztem arra, hogy kikotyogjam amit nemrég tudtam meg, de nem így akarom közölni Vele. Egy fél órát cseverésztünk, jó volt hallani a hagját. Hiányzott már, ebben valószínűleg az állapotom is nagy szerepet töltött be.  De holnap délelőtt már újra itthon lesz. Sürgetett minket az idő, másfél órán belül kezdetét veszi a futam. Sok szerencsét kívántam Neki, majd egy szeretlek és egy nagyon vigyázz magadra után már csak egy búgó hangot hallottam.

Kezembe vettem végre a fagyisdobozt, egy kanalat, kényelembe helyeztem magam a kanapén és bekapcsoltam a TV-t. Furcsa érzés volt itthon gubbasztani és a közvetítést nézni, múlthéten még a helyszínen tartózkodtam, egész közelről hallottam, ahogy a 22 autó motorja egyszerre bőg fel. A rajt pillanatában állandóan kiráz a hideg. Lejátszották az összefoglalót a múltheti futamról és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy láttam magam a TVben és azt az interjút, melyet Seb adott a kapcsolatunkról. Mikor ezeket a képkockákat láttam, szinte megfagyott a vér az ereimben.

Izgatottan néztem a futamot, a szokottnál jobban izgultam vőlegényemért, bár ennek az okát nem igazán tudtam meghatározni. Akadt egy kis probléma a kerékcseréjében, ebben ez évben még egy olyan hétvégéje sem volt, mely teljesen problémamentesen zajlott. De szerencsére megnyugtató előnnyel rendelkezett, első helyét senki sem veszélyeztette. Megérdemelten szerezte meg a 25 pontot, ezzel az élre ugrott az összetettben. Büszke voltam ezúttal is a vőlegényemre és a leendő apucira. Ha hajazön egy újabb nyomós oka lesz az ünneplésre…

A délutáni futam miatt időm sem volt arra, hogy felfogjam azt az információt, mely a birtokomban van. Az életem 360 fokos fordulatot vett, minden megváltozott, ami csak lehetett. A pocakomban Sebastiannak köszönhetően egy embrió növekszik, mely alig nagyobb, mint egy babszem. Alakra és kinézetre nem épp hasonlít egy emberre, mégis nekem Ő így tökéletes és már most szeretem. Ő még egy parányi magzat, de már most ragaszkodom Hozzá, már most az életem része és úgy érzem, hogy nélküle már nem lennék egy értékes nő. Hosszú hónapok óta vártunk mindketten arra a pillanatra, mikor kiderül, hogy szülők leszünk. Én már tudom, hogy jön a baba és ez valami eszméletlenül jó dolog. Tudod, hogy már nem csak magadért tartozol felelőséggel, tisztában vagy azzal, hogy elkezdődött egy élet benned, már a kisbabádra is vigyáznod kell. Szemtanúja leszel annak, ahogy fejlődik és, ahogy készül a világi életre. 9 csodás hónapon belül már láthatod az arcát. Valahogy ezeket a gondolatokat kéne megosztanom Párommal azzal a “kis” információval mellékelve, hogy apa lesz.

Föl-alá kezdtem járkálni a nappaliban, próbáltam egy tervet kidolgozni arra, hogyan adjam tudtára azt, amit én már pár órája biztosan tudok. Amellett tettem le a voksom, hogy szimplán elé állok és közlöm vele a tényt, miszerint hamarosan hárman leszünk, mikor kinéztem az ablakon és megláttam, ahogy Jenni lefelé hajt a feljárón. Belém hasított a megvilágosodás, rohantam ki a házból, hogy még el tudjam csípni.

-Jenni, kérlek várj egy percet!- szólítottam meg a kerítéshéz érve. Lihegtem, azt hiszem a futás már nem nekem való.- Kérlek mondd, hogy a városba tartassz!- tettem össze kezeim.

-Igen, oda tartok. Be kéne vásárolnom mert üres a hűtő, ráadásul Kimi holnap jön haza és nem lesz mit ennie.-ecsetelte.- Vigyelek Zürichbe téged is?

-Azt nagyon megköszönném.

Visszasiettem a házba, felvettem a cipőm és a kabátom, felkaptam a táskám, bezártam az ajtót és már be is pattantam Jenni kocsijába.

-Te is bevásárlást tartassz?- kérdezte mikor elértük Zürich peremét.

-Hát én valami teljesen más dolog miatt megyek a városba. Szeretnék szétnézni egy bababoltban.- beharaptam ajkaim. Azt hiszem ezzel minden elmondtam.

-Értem.- válaszolta unottan. Majd leesett neki, amit az előbb mondtam és rám emelte pillantását.- Minek mész te bababoltba? Csak nem…?

-De igen. Babát várok- fejeztem be a félbehagyott mondatát.

-Teljes szívemből gratulálok nektek.- szorította meg kézfejem.- Mióta tudjátok eme remek hírt?

-Igazából csak Berni és én tudom még, ma reggel sikerült szembesülnöm a dologgal. Sebas holnap érkezik haza, kéne valamilyen ruhácska, amivel tudtára adhatom. Egy kis játékra akarom invitálni, ugyanis nem akarom én elmondani neki, szeretném, ha Ő jönne rá.

-Ez nagyon jó ötlet.-helyeselt.

Megérkeztünk egy hatalmas bevásárlóközpontba, Jenni azt mondta itt van kismama bolt is. Megbeszéltük, hogy 45 perc múlva a bejáratnál találkozunk, így ő balra folrdult el, én meg jobbra kanyarodtam. Meg is találtam a nekem való üzletet. Árultak itt mindenfélét, melyet később be kell szereznünk majd: kiságy, gyerekkocsi, babahordozó, gyerekülés és rengeteg egyébb kiegészítő. Az egyik sor csakis kismamaruháknak volt fenntartva, időm volt, ezért merészkedtem itt is szétnézni, ha már itt vagyok. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhácskákat láttam, elképzeltem magam bennük. Kezdtem kicsit jobban beleélni magam, a könnyeim már csorogtak lefelé az arcomon. Megráztam a fejem mondván, hogy ráérek még ruhákat próbálgatni máskor is, majd ha már kellőképpen fog látszódni a pocakom. Még mielőtt az elárusítónő és a vevők bőgő masinának titulálnák személyemet, letöröltem a sós cseppeket és utánanéztem annak, amiért valójában ide jöttem. Először a rugdalózók vonzották figyelmem, majd ezeket visszatettem a helyükre, hiszen egy sorral lejebb kötött kis cipőcskéket láttam. A parányi lábellik azonnal belopták magukat a szívembe, képteleség lett volna itthagyni őket. Választottam egy fehér színűt, hiszen a babám neme még relytéj. Betettem a kosárba és sietősen a kasszához indultam. Fizettem és már indultam is a bejárat felé. Az autóban megmutattam Kimi feleségének a pár kis cipellőt, arcizma azonnal megrándult. Szívem szerint megkérdeztem volna, hogy ők mikorra tervezik a családalapítást, de inkább csendre intettem saját magam. Nem akartam tapintatlan lenni, különbenis nem rám tartozik a téma.

   Egy egészen hosszú éjszaka fog elválasztani minket, de aztán 2 hetet teljes egészében együtt tölthetünk majd. Izgalmas napok várnak kettőnkre, szeretnék valamikor a közeljövőben elmenni Dr. Steilmannhoz ultrahangra és Heppenheimba is  el kell jutnunk, hogy elújságoljuk a nagy hírt. Heike és Norbert ki fognak ugranni a bőrükből, ezt biztosra veszem. Ezen kívül közeleg a nagy nap barátnőm életében. Részt kell vennem nem csak esküvőn, hanem az előkészületekben is.

Megejtettem egy korai vacsorát, remélem nem fog éjjel vagy reggel kikívánkozni belőlem. A rosszulléteket ideje volna mellőzni. Beálltam a zuhany alá, szinte éreztem, hogy izmaim ellazulnak. A bőröm testápolóval hidratáltam, mikor a kezem a pocakomhoz kalandozott odasétáltam a tükörhöz. Fordultam jobbra, fordultam balra, szinte minden lehetséges pozícióban szemügyre vettem a hasam, de meg kellett állapítanom, hogy semmi külső jele annak, hogy terhes vagyok. Még egy ezer idegen sem tudná megállapítani rajtam, hogy kismama vagyok. Bezzeg pár hónap múlva….

Bebújtam a jó meleg ágyikóba, fejem Sebastian párnájára helyeztem. Ösztönszerűen simogatni kezdtem az egyenlőre még lapos hasam, s közben beszéltem a magzathoz. Ugyan parányi még, de lassan hozzá kell szoktatnom a hangomhoz. Meg kell ismernie engem már most, mikor még csak a méhemben tartózkodik.

-Szia picúr, itt a mami.- szólítottam meg lágy hangon.- Tudod apával nagyon sokat vártunk rád, én már-már azt hittem, hogy sosem fogsz megfoganni.- ennek emlékére pityeregni kezdtem. Azt hiszem a 9 hónapon át ez lesz a legnagyobb baj velem. Az érzelmi hullámaim a tetőfokára fognak hágni.- De nagyon örülök, hogy mostmár velem vagy. El kell árulnom, hogy apa még nem tudja a Te létezésed, de holnap közlöm vele, hogy ott vagy odabenn. Sajnos nagyon sokat utazik, Ő egy őrült autóversenyző, de biztos vagyok abban, hogy imdáni fog Téged, el fog kényeztetni és mindent meg fog adni neked, mint ahogy nekem is. Szeretni fogunk mindketten kicsikém. Jelen pillanatban is nagyon hiányzik, de holnap délelőtt már itthon lesz és akkor meg fog történni a nagy szembesítés. Csak legyen elég ereje felfogni a dolgokat, ugyanis szerintem ma kicsit becsiccsent majd. A mai győzelme miatt bulizni fog.- kuncogtam.

   Másnap mosollyal az arcomon ébredtem. Kiválóan aludtam éjjel, varázslatos álmom volt. Hárman egy erdei kis házban éldegéltünk, az életünk nyugodt, harmónikus volt, és mindemellett csendes is. Mindentől és mindenkitől távol. Csak mi, hármasban. Nagyott nyújtózkodtam és ezzel együtt hatalmasat korgott a gyomrom.

-Jó reggelt babám.- üdvözöltem a pocaklakót egy gyengéd simogatással.- Látom éhes vagy, úgyhogy készítek valami fincsi kis reggelit.

Megmosakodtam, kivettem a szekrényből egy nadrágot és egy virágmintás kis pólót, tettem fel egy kis szájfényt és pirosítót. Szerettem volna tökéletesen kinézni a nemsokára hazaérkező vőlegényem előtt.

Szorgosan sütögettem a palacsintát, a nappaliban hangosan szólt a zene, s közben éhségem pár szelet vajas-lekváros kenyérrel csillapítottam. A tűzhely előtt álltam, dúdolgattam és jobbra-balra lépegettem, foggalmam sincs, mikor éreztem magam utoljára ilyen frenetikusan. Valami megfogalmazhatatlan csodát művel velem a pocakomban rejlő kis jövevény. Ezelőtt még soha nem éreztem ilyet, mintha megteltem volna vitalitással. Sosem hittem volna, hogy a terhesség első hetei ilyen módon tudják befolyásolni az életem.

A palacsinták felét lekvárral, másik felét fahéjjal ízesítettem, ahogy Párom is szereti. Tökéletes reggelit szerettem volna, remélem összejön a tervem. Megterítettem az étkezőben, a tejet vettem ki a hűtőből, mikor meghallottam Heikki hangját. Pillanatok múlva nyílt az ajtó, a nappaliba sétáltam, az étkező asztalra letettem a kancsó tejet és rohantam vőlegényemhez. Az egyik szőnyeg végében sikerült megbotlanom, de komolyabb tragédia nem történt, szó szerint belezuhantam Seb védelmező karjaiba. Sikerült lábra állnom, ugrottam egyet, lábaimmal átkulcsoltam a derekát. Azonnal összetapadtak ajkaink. Jó pár perc csókolózás után kezdtem rájönni, hogy ez a pozicíó nem épp előnyös a számomra, lekéretőztem szorításából, jó volt újra talajt érezni a lábaim alatt.

-Mesésen nézel ki kicsim.- mért végig ködös tekintettel.- Jobban érzed magad, vagy ez a piros színű arcbőr csak a smink miatt van?- ráncolta homlokát.

-Teljesen jól vagyok, tényleg csak egy kis gyomorrontásról volt szó.- űztem el kedélyeit állapotommal kapcsolataban.- Te viszont nyúzottnak, álmosnak és eléggé másnaposnak tűnsz. Gyorsan reggelizünk és utána lepihensz.- adtam parancsba.

   Épp a bőröndjéből szedtem ki a két hét alatt nem hordott ruháit, mikor sóhajtozva zárta be maga mögött az ajtót.

-Sok volt az éjjel az ivászat, igaz Bajnokom?- pislogtam rá, s közben tűrtőztetni kellett magam, hogy ne nevessek fel. Ha iszik, az mindig nagyon jól áll neki. Tök aranyos tud lenni így másnaposan.

-Eléggé- fanyarodott el.- De oltári jó buli volt.- foglalt helyet az ágyon és lehúzta cipőjét.

-Voltak csajok is abban az oltári jó buliban?- faggattam a részletekről.

-Voltak.- húzta a vállát unottan. Tudtam, hogy őt azok a nők nem érdeklik.- Ed be is csajozott.- húzódtak felfelé ajkai.

-És te? Te nem szedtél fel esetleg egy szőke bombázót?- ültem ölébe. Jobb keze azonnal a combom simogatta.

-Én épp most próbálom elcsavarni a fejét a világ legdögösebb nőjének.- csókolgatta nyakam. Valahonnan mélyről egy nagyon hangos sóhaj szakadt fel belőlem. Egyre jobban kívántam. Talán az állapotom miatt, talán nem. Egy valamit tudtam: ebben a percben szeretkezni akarok Vele!!

-Előre szólok, hogy nem vagyok egy könnyű eset.- figyelmeztettem, s ezzel belementem a kis játékába. Nem tudom mennyi idő után tört ránk a gyönyör, valahogy kiesett az idő számomra. A percek múlásával egyre többet akartam Belőle, s meg is kaptam természetesen.

Meztelen testünket két különálló fehér anyag takarta. Fejem a mellkasán pihent, hasára meghatározhatatlan alakzatú formákat rajzolgattam ujjbegyemmel. Feltűnt, hogy a szokottnál hevesebben ver a szíve.

-Azt hiszem sikerült bepótolnunk a külön töltött napokat.- emeltem fel fejem és osztottam meg észrevételem.

-Valahogy én is úgy érzem.- sóhajtotta szemét lehunyva. Hangja kimerültnek és erőtlennek tűnt.

-Nem hittem volna, hogy egy kis rosszalkodás így kiveszi az erőd.- incselkedtem Vele. Persze tisztában voltam azzal, hogy a hosszúra sikeredett futam, a tegnap esti buli és a hazaút állnak a fáradtsága mögött.

-Nem erről van szó.- tiltakozott azonnal.- Eléggé fejfájós ez a nap.- kapott fejéhez hirtelen. Fájdalmat tanúsító vonások jelentek meg arcán.

-Te képes voltál ilyen fejfájósan szeretkezni velem?- hüledeztem.

-Persze. Mikor rólad van szó, számomra nem létezik sem fájdalom, sem pedig fáradtság. Mikor veled vagyok úgy érzem magam, mint akit kicseréltek, mint aki szó szerint újjászületett.- susogta. Ebben a percben azt hittem, hogy ott rögtön elkap egy kiadós sírógörcs.

Szorosan magamra tekertem a vékony, fehér textilanyagot, leosontam a konyhába és egy pohár vízzel meg egy fájdalomcsillapítóval tértem vissza. Seb bevette a bogyót, nem sokkal később el is nyomta Őt az álom. Egy ideig még simogattam haját és gyönyörködtem abban, ahogy alszik, majd én is álomba szenderültem…

*** Sebastian szemszöge ***

 

Éreztem, amint a mellettem fekvő gyönyörűség fészkelődik, sóhajt egyet, majd felemeli a fejét a mellkasomról. A fejfájásom megszűnt, azonban még mindig fáradt és rettentő álmos voltam. Nem volt erőm felnyitni szemeim.

Nem sokkal később ismét megébredtem, süppedt az ágy és valami könnyű, kissé hidegecske dolog került a hasamra. Nagyon lassan kezdtem kinyitni szemeim, egyetletesen kezdtem hozzászokni a fényviszonyokhoz. Odakinn már alkonyodott, a szobában is félhomály volt. Egy valamit azonban tökéletesen láttam: egy boldog arcot, egy gyönyörű mosolyt, káprázatosan csillogó barna őzikeszemeket. Ezeket mind egy nő árasztotta. Az a nő, aki számomra a tökéletes életet jelenteni. Nélküle már nem lennék az az ember, mint akinek jelen pillanatban érzem magam. A tisztaságával, emberségével, becsületességével, az irántam táplált igaz és mély érzelmeivel többé tett, mint ami valaha is lehettem volna.

-Alaposan kiütötte magát az uraság.- kuncogott és közben ujjait az arcomon éreztem.

-Igen, ez nekem általában sikerülni szokott.- nevettem vele együtt. Sokáig csendben voltunk, csak egymást figyeltük. Nagyon furcsa volt nekem, de persze a jó értelemben. Arca piros volt még mindig, különösen áradt belőle a jókedv, gyönyörű ajkait harapdálta. Életemben nem láttam ilyennek, felkapcsoltam az éjjelilámpát, hogy jobban láthassam. Lehet csak képzelődöm. Ám ekkor felkeltette a figyelmem valami. Két aprócska, hófehér, rózsaszín masnival átkötött cipőcske. 

Tenyeremre helyeztem, minden szemszögből alaposan szemügyre vettem, de… semmi logikát nem láttam ebben. Talán még mindig túl fáradt voltam ahhoz, hogy gondolkozzam.

-Van sejtésed, hogy mire szeretnék utalni ezzel a pár cipellővel?- mézédes mosollyal ajándékozott meg, miközben az ágyon könyökölt és állát tenyerével támasztotta meg.

Ebben a pillanatban sikerült végre magamhoz térnem. Kutattam az elmúlt napok történései közt és eszembe jutottak a rosszullétek, a furcsa  étvágya,a fáradékonysága. Meredtem náztem Rá, nem volt merszem megkérdezni tőle, hogy ez az-e amire gondolok, vagy sem. Féltem, hogy hülyének néz majd. Újra pillantást vettem a cipőcskére, majd visszakaptam tekintetem a menyasszonyomra. Egyre biztosabb voltam abban, hogy ez tényleg az, amire gondolok. Másképp miért adta volna ezt nekem? Ááhh, teljesen össze vagyok zavarodva. Hirtelen megfogta kezem és a hasához szorította. Számomra ismeretlen érzés futott át rajtam, nem tudtam hirtelen fiú vagyok-e vagy lány. Bizseregni kezdtek végtagjaim, libabőrös lettem, de nagyon jó volt ezt érezni.

-Minden jel arra mutat, hogy idebenn egy parányi élet fejlődik. Méghozzá Tőled.- ejtette ki nagyon lassan a szavakat. Talán azért, hogy végre fel tudjam fogni, mi is történik körülöttem.

-Egy parányi élet.- ismételtem Őt.- Tőlem.- távolba merengtem.- Apa leszek.- ejtettem ki bizonytalanul.- Apa leszek!!- hangzott el újra tőlem az előbbi mondat, de mostmár hangosabban és magabiztosan. Elnevettem magam. Ujjaimmal lágyan cirógatni kezdtem a hasát.- De hogy? Mióta tudod? És ez már biztos?- záporoztak felé kérdéseim.

-Egyáltalán nem biztos még.- hajtotta le fejét szomorúan.- Vasárnap reggel ismét rosszul voltam, barátnőm épp ekkor hívott. Elmondtam az utóbbi hét eseményeit és ebből azt szűrte le, hogy terhes vagyok. Vettem pár terhességi tesztet és mindegyiken két csík volt.

-És a két csík az mit jelent ebben az esetben?- kérdeztem rá, kissé tudatlan vagyok ezekben a dolgokban. És voltaképp hallani akartam a szájából ismét azt, hogy állapotos.

-Pozitívat. Egyszóval kisbabánk lesz.

-Kicsim, hisz… ez fantasztikus.- szorítottam Őt, vagyis már inkább Őket magamhoz.- Látod, fölösleges volt kétségbeesned a múltkor. Megtörtént a csoda, végre benned növekszik egy kisbaba.

Érzékeltem, hogy egy erősebb érzelmi hullám ért utol. Sikerült a pillanat és Kedvesem szavai hatására elérzékenyülnöm. Nemsokára nemcsak férj, hanem egy felelősségteljes apa is válik belőlem. Érzem, hogy  az életem kezd a helyes útra terelődni, hogy a fiatalkoromban kergetett álmaim hónapról hónapra, szép lassan valósággá vállnak. Egy éven belül megkapom azt, amire ezelőtt még csak vágyakoztam: szerető feleséget és egy gyermeket.

Vacsora közben elujságultuk Heikkinek is, hogy szülők leszünk. Örömmel  fogadta, megölelt mindkettőnket, de semmi egyébb. Finn vér csörgedez ereiben, ilyen higadt reakciót vártam el tőle, semmi egyebet. A leendő feleségemnek segítettem mosogatni és leszedni az asztalt, igyekszem már most mindenben a segítségére lenni. Nagyon vártuk már ezt a babát és nem akarom, hogy a hosszú 9 hónap alatt bármi baj történjen velük. Hozzám tartoznak mindketten, felelőséggel tartozom Értük, hiszen ettől a pillanattól kezdve Ők az én világom.

Közösen lezuhanyoztunk, mire én is felöltöztem, Ő már a puha ágyikóban feküdt. Befészkeltem magam Mellé és a szemem egy pillanatra sem tudtam levenni Róla. Elbűvölő volt, testem összes porcikája kívánta azt, hogy megérintsem.

-Míg a fürdőben voltál beszéltem Dr. Steilmannal. Kértem tőle időpontot és holnap délelőtt fél 11-kor tud fogadni minket, hogy megejtsük az első ultrahangos vizsgálatot. Velem tartassz?

-Ez nem kérdés Szerelmem. Ki nem hagynám, hiszem láthatom a kisbabánkat.

Felhúztam Reni pólóját, tenyerem az egyenlőre még lapos hasára helyeztem. Ott kezdtem meg a simogatást, ahol a babát véltem tartózkodni. Ő közelebb fészkelte magát hozzám, lehunyta szemeit és szép lassan elaludt. Még egy utolsó puszit leheltem a hasára és a szájára és egy boldog, elégedett mosollyal az arcomon én is aludni készültem. Bíztam abban, hogy álmaimban sikerül feldolgoznom azt a tényt, miszerint pár hónapon belül édesapa leszek.

*********

   Végre történt valami változás ébredéskor: nyoma sem volt émelygésnek vagy szédülésnek. Kicsattanó erőben voltam, Párom is felébresztettem, sürgettem, hiszen nem akarok elkésni ma. 10 órakor elindultunk Zürichbe. Hatalmas gombóc volt a torkomban, féltem, sőt egyenesen rettegtem attól, hogy mindez csak téves risztás, hogy hamis képet mutatnak a tesztek. Lehet nem is kellett volna addig elmondanom Páromnak, míg meg nem győződtem a tények valódi állásáról. Lehet sikerült a vőlegényem egy olyan világba varázsolni, mely nem is létezik. De ez mind csak feltételes mód, úgyhogy hagyjuk is a további firtatást. Elmondtam Neki, és most épp a dokihoz tartunk.

Talán fél perce ácsorogtunk a várakozóban, mikor az asszisztensnő behívott minket. A doki utasítására levettem a felsőm és kényelmesen felfeküdtem az ágyra. Párom is helyet foglalt közvetlenül a fejem melletti széken. Bízatóan rám mosolygott és két tenyere közé fogta jobb kezem. Az orvosunk üzemmódba helyezte a kis készüléket, bekente zselével a hasam és görgetni kezdte a vizsgálófejet. Különleges pillanatokat élhetünk át, hiszen- ha minden igaz-, akkor most láthatjuk először a kisbabánkat. Rápillantottam a képernyőre, de fekete-fehér foltokon kívül semmi mást nem láttam. A fülemben közbe már halottam, ahogy az orvos sajnálattal közli, hogy sajnos a tesztek félrevezettek minket. Ezen gondolatok hatására elkapott a sírás, én nem akarom, hogy tényleg ez megtörténjen. Akkor már nem tudnék Sebastian szemébe nézni. Bűntudat nélkül biztosan nem. Ó, hogy míért nem maradtam veszteg, ó, hogy miért nem hallgattam el ezt egy kis időre előle. Balra fordítottam fejem, levettem a pillantásom a képernyőről. Nem volt merszem tovább nézni.

-Édesem, jól vagy?- hallottam meg magam mellől Sebastian félelemmel teli hangját.

-Én… kérlek ne légy rám nagyon mérges. Mondtam, hogy nem biztos az eredmény. Ne haragudj rám, ha esetleg mégsem várok babát. Ugye nem fogsz kiabálni velem?- szipogtam.

-Ilyet ne is feltételezz rólam. Sosem tudnálak bántani. És egyáltalán nem haragudnék rád. Ha ez most tényleg csak egy téves risztás, akkor sincs minden veszve.- bizonyított a dolgok ezen állásáról, majd puszit lehelt a homlokomra.

-Itt van a kisbabátok.- helyezte a mutatóujját Dr. Steilmann a lehető legapróbb foltocskára.- Egyenlőre semmi rendelleneset nem látok, de a következő vizsgálat már reálisabb képet fog nyújtani.

-Ott a kisbabánk.- suttogtam érzelmektől túlfűtötten, majd Páromra néztem.- Ugye milyen apró? És ugye milyen szép?

-Igen. Pont mint az édesanyja.- mosolygott rám kedvesen Ő, szemei a sírás jeléről árulkodtak.

-Meg tudja mondani, hogy milyen idős a magzat?- érdeklődött Sebastian. Én is fel akartam tenni ezt a kérdést, de én nem találtam a hangom és a megfelelő szavakat.

-Közvetlenül az után foganhatott, hogy nálam jártatok a múlt hónapban. Kicsivel több, mint egy hónapos terhes vagy Reni.

A doki ellátott még néhány hasznos tanáccsal és 3 hét múlva újabb kontrollvizsgálatra kerül sor.

-Doktor úr, nekem lenne még egy apró, ám annál lényegesebb kérdésem.- fordult vissza Seb.

-Hallgatlak Sebastian.

-Ön szerint… szóval milyen sűrűn élhetünk mostmár nemi életet?-bökte ki félénken. Nem is Ő lett volna, ha nem kérdez rá erre. Sikerült kinevetnem.

-Attól függ, hogy a kismama- rám nézett.- mennyire kívánós.  Én nem látom akadályát a rendszeres együttlétnek, de mondom, minden a kedvesedtől  függ.

A válasz után mostmár tényleg elindultunk hazafelé.

*** Pár nappal később ***

   

-Anya meg fog ölni engem, amiért nem szóltam neki arról, hogy jövünk.- morgott ma már sokadjára vőlegényem.

-Ha megtudja, hogy miért jöttünk, elmúlik a haragja.

-Ccc- forgatta meg szemeit.- Akkor te még nem láttad anyát igazán mérgesnek.- hisztizett tovább. Tisztára, mint egy 5 éves kisfiú. Felnevettem, mikor elképzeltem magam előtt, ahogy kiskorában toporzékol.

-Esküszöm, néha hisztisebb vagy nálam is, pedig én vagyok a terhes.- öleltem meg, hogy kissé ellazuljon. Ilyen idegesen nem állhat a szülei elé. Még a végén aztt hinnék, hogy valami gond van.

Kopogás és csöngetés nélkül nyitott be a házba.

-Anyu, apu merre vagytok?

Heike szokásához híven a konyhából bújt elő, sötétkék kötény volt rajta. Meglepetten pislogott ránk.

-Seb!- szólt erélyesen fiára, mire az behúzta nyakát.-Tudod jól, hogy nem szeretem, mikor bejelentés nélkül hazajössz. Legalább ma reggel szólhattál volna, kiatakarítottam volna a szobádat. Sütöttem volna valami finomságot nektek.

-Heike, az én ötletem volt, hogy jöjjünk.- vettem védelmembe Sebastiant, aki úgy állt mellettem, mint egy kissrác, akit épp csínytevésen kaptak.- Meglepetést akartunk csinálni.

-Jó jó, ne haragudjatok a hirtelen kitörésemért.- szabadkozott, majd mindkettőnket egyszerre ölelt meg.

-Fiatalok, mi járatban vagytok?- jelent meg Norbert is.

Sebastian továbbra is görcsösen állt mellettem. Közeleb bújtam hozzá és belecsíptem fenekébe, hogy ébredjen már  fel és szólaljon már meg.

-Hiányoztatok már nagyon, elég hosszú ideje nem jártam már itthon.- találta meg végre hangját.- És különben is látni szeretnénk a kis Annát.

Anna a keresztlányunk. Melanie körülbelül 2 hete telefonált nekünk, hogy első kislánya egészségesen látta meg a napvilágot.

Heike azonnal lázas készülődésbe kezdett, sütött, főzött, ide csődítette ebédre a két lányát, egyszóval igazi lavinát indított el érkezésünk.  Senki nem bírta levenni a szemét a babahordozóban fekvő, rózsaszín kis takaróba csavart csomágocskáról. A fantasztikusra sikeredett ebéd után életemben először tarthattam kezemben egy pár hetes kisbabát, aki ráadásul az én keresztlányom. Párom azonnal a hátamhoz lépett, átkarolta hasam és együtt gyönyörköttünk a piciben. Varázslatos égszinkék szemeivel ránk pislogott, babanyelven gagyogott, s közben hüvejkujjam szorongatta. Ebben a pillanatban kattant egy fényképezőgép.

-Az első kép a boldog keresztszülökről és a kis Annácskáról.- kuncogott fel Mel és kivette a kezemből a kislányt, aki sírdogálni kezdett.

-Most kellene elmondanunk nekik, nem?- kértem ki Seb véleményét a témával kapcsolatban, aki helyeslően bólogatott.

-Mit kéne elmondanotok?- érkezett a nappaliba kíváncsiskodva Heike. Így végre teljes lett a létszám.

-Azt, hogy miért is szántunk arra időt, hogy ma ide utazzunk. Anya, apa barátkozzatok meg azzal a kecses gondolattal, hogy 8 hónap múlva a karjaitokban tarthajtátok a második unokátok.

Azonnal csend lett, a levegő szinte megfagyott körülöttünk. Heike hirtelen felkiáltott és megrohamozott minket.

-Fiatalok, ez valami csodás hír. Szívből gartulálok nektek. Jajj annyira boldoggá tettetek most.- törölgette szemeit.

Nem úsztam meg Heike gondoskodását, minden 5 percben megkérdezte, hogy kényelmesen ülök-e a kanapén, hogy nem vagyok-e éhes. Norbert pedig nem győzte megköszönni, hogy ilyen fiatalon belevágtam az anyaságba, hogy magadom a fiának azt a lehetőséget, hogy apa lehessen.

Boldogan, reményekkel tele néztem, ahogy Seb és a nagyszülők körülrajongják a kis Annát. A látottak alapján biztos voltam abban, hogy az én babám is minden szeretetet és gondoskodást meg fog kapni. Ennél csodálatosabb környezetbe nem is születhetne.