32.fejezet

   Egy óra alatt kiértünk a reptérre, így volt időm még felhívni anyuékat. Napok óta nem beszéltem velük és biztos vagyok benne, hogy aggódnak értem.

-Szia Anyu!

-Édes Istenem! Apáddal halálra aggódtuk magunkat! Mi is próbáltunk hívni, de sosem vetted fel.- dorgált le azonnal anyám.

-Sajnálom anyu. És igazad van.- csügedtem el.

-Az a lényeg, hogy jól vagy, igaz? Hogy ment a dolog Seb szüleivel? Jól érzed ott magad?-faggatózott.

-Szuperül anyu. Simábban ment, mint gondoltam.Sebastian családjába fantasztikus emberek tartoznak!- áradoztam.- Anyu, szerintem ti szuperül megértenétek egymást Heikével, Seb édesanyjával. Fantasztikus édesanya, akárcsak Te.

-Ezek szerint remekül érezted magad.- hallottam meg apu hangját is.

-Igen. Feledhetetlen volt ez a pár nap és most itt vagyunk a reptéren és hamarosan útba indulunk Liverpoolba.

Párom eközben kifizette a tegnap megrendelt jegyet, majd mikor visszaért, apum kérésére odaadtam neki a mobilom.

-Jó napot István.- köszön Seb apumnak.

-Szervusz fiam. Csak azt szerettem volna mondani, hogy nagyon vigyázz a lányomra.

-Ígérem, hogy nagyon ügyelni fogok erre a gyönyörűségre itt mellettem!-közelebb húzott magához és adott egy puszit az arcomra.

-Akkor nem is zavarunk benneteket, érezzétek jól magatokat. És lányom, néha azért telefonálj.

-Rendben apu. Hívni foglak. Sziasztok.- bontottam a vonalat.

  A repülőn ülve Párommal szállás után kutattunk a neten.

-Ez tökéletes lesz!- csapta össze a kezeit, mikor megtalálta a számára megfelelőt.

-Seb! Ez  méregdrága. Még ha egy napot maradnánk, akkor igen, de több napról van szó!-minden áron le akartam beszélni.

-Egy valami számít: csakis te!-vigyorgott.

Makacs  módon lefoglalta a szállást.

-Mihez lenne ma kedved? A neten utána néztem és nemrég nyílt meg a múzeum. Vagy egyenest az Anfield-re megyünk?- sorolta a lehetőségeket a mai napra.

-Ez mind nagyszerű, de szeretnék ma csakis pihenni. Korán keltünk és nincs sok energiám. Holnapra erőt gyűjtünk és nyakukba vesszük a várost.

-Remek ötlet! Van pár elképzelésem, hogyan is töltsük el a mai napot.-  sejtelmeskedett.

-Nézd Seb! Azt hiszem, hogy komolyan kell beszélnünk! Nem bántam meg, hogy lefeküdtem Veled. De gondolj bele! Már így is megszegtünk egy ígéretet és ebből nem akarok rendszert csinálni.- lett még volna mondanivalóm bőven, de itt félbe szakított.

-Édesem! Megértettem. Csak szólj rám, ha néha beindulok. Már azzal is boldoggá tettél, hogy egy csodálatos éjszakát tölthettem el veled. És amíg te nem mondod, nem lesz következő alkalom.-megcsókolt.

Annyira megértő volt. Ezt szeretem a legjobban benne, hogy bármiről is legyen szó, arról komolyan el tudok beszélgetni Vele.

******

Mikor leszálltunk a John Lennon repülőtéren, az időjáráson meg sem lepődtünk: hűvös volt és szakadt az eső.

-Azt mondják, hogy egy angol úriember nem indul el esernyő nélkül. Szóval nagyon remélem, hogy hoztál magaddal esernyőt.- incselkedtem, miközben hozzá bújtam, mert eléggé fáztam.

-Hááátt ööö…- vakargatta a fejét.- Esernyővel nem, de bármi mással szolgálhatok a kisasszonynak.- vigyorgott.

-És mit értessz azalatt, hogy bármi mással?

-Egy fuvart esetleg a szerelmespárnak?- hallottam egy ismerős férfihangot az előttünk megálló autóból.

-Ben?- néztem a Párom egyik szerelőjére.- Te mit keresel itt?- kérdeztem meglepetten.

-Itt lakom egy közeli falucskában.- válaszolt.

-Szerintem üljünk be az autóba, mert eléggé hűvős van.- szakította félbe a beszélgetésünk Seb.

-Hol szállttok meg?- érdeklődött Ben, miután beszálltunk az autóba.

-A Radisson Blu Hotelben.- válaszolt a mellettem üllő szőkeség.

-Ha esetleg segítség kell, rám a nap bármelyik órájában számíthattok.- ajánlotta fel segítéségét fuvarozónk.

*******

Délelőtt 11 felé birtokba vehettük a szobánkat.

-El sem hiszem, hogy itt lehetek.- fáradtan dőltem le az ágyra.

-Álmodtál valaha arról is, hogy az idén nyáron eljutsz ide?- feküdt mellém Seb.

-Álmodni? Én tuti biztos voltam abban, hogy idén nyáron itt leszek.-válaszoltam. Seb hatalmas szemeket meresztett.- Jajj te bolond! Merészség lett volna erről álmodni. Tudod a vágyakozás és az álmodozás két annyira különöző dolog…- sóhajtoztam.- Viszont az még csak tetőzi a boldogságom, hogy maga Sebastian Vettel kísért el.

-Nah igen! Azért arra kíváncsi lennék, hogy hányszor fantáziáltál arról, hogyan fogsz majd letámadni, ha meglátsz.-kajánul vigyorgott.

-Hmm, inkább ne tudd meg, mik születtek meg a fejemben.- kacérkodva ültem a csípőjére.- Rengetegszer elképzeltem azt, hogy előtted állok és egyszer csak lesmárollak.-kuncogtam.

-De végül mégsem ezt tetted. Elég sima találkozásunk volt.

-Talán azért, mert magam sem hittem el, hogy szemtől szemben állok veled.

    Az egész délutánt beszélgetéssel töltöttük. Rengeteg mindent megtudtunk egymásról. Kevés ember előtt nyílok meg ennyire, de Ő kivételnek számított ezúttal is, hiszen szerettem.

******

A reggeli ébredés csodálatos volt, hiszen Párom csókjaira ébredtem.

-Jó reggelt Csipkerózsika.- cirógatta az arcom Seb.

-Neked is Hercegem.- nyújtózkodtam egy nagyot.

Amint kinyitottam a szemem, kis híján megvakultam, ugyanis az ablakon keresztül napfény áradt be a szobába. Kimentem az erkélyre és meleg  napsugarak simogatták az arcom. A szobánk a Mersey folyóra tekintett.

-Mondd csak Seb, ugye  nem álmodom?- a gyönyörű látványtól könnyek gyűltek a szemembe.

-Nem drágám. Ez a valóság, mely pár napon keresztül csakis ránk vár!- ölelt át hátulról.

-Még szerencsénk is van, hiszen gyönyörű idő van. Melyik turista mondhatja el magáról azt, hogy napsütéses és igazán meleg  időt fogott ki Angliában?- kuncogtam.

-10-ből talán 2. És ez a kettő pont mi vagyunk!

-Jajj annyira okos az én Párom!- hevesen megcsókoltam.

-Akkor édesem nincs más hátra, mint gyorsan megreggelizni, felöltözni és irány a város, míg ez a csodás időjárás tart.-lelkesedett.

  Egy egyszerű pólót és egy farmert vettem fel egy sportcipő kíséretében. Nyakunkba vettük a várost és úgy döntöttünk, hogy Ben segítségét csak később kérjük, hiszen most csak a környéket fedezzük fel. Bementünk egy turisztikai központban, ahol adtak nekünk egy könyvecskét Liverpool látnivalóival.

   Az első utunk az Anglikán Katedrálishoz vezetett. A hatalmas festmények és szentképek ámulatba ejtőek voltak. Jól jött, hogy benéztünk a templomba. Sebivel letérdeltünk az oltár elé és csendben hálát adtunk mindazért, ami történt velünk. Nekem sokat számít ez a pár hét, amit Sebastiannal együtt tölthettem. Valóságos álom volt, amely során az életem egy 360 fokos fordulatot tett. És tudom, hogy Seb mellett ez a fordulat és ezek a változások nem fognak megállni. Mellette boldogságot kaphatok még akkor is, ha valami vagy néha valaki ( Hanna) minden áron meg akarja majd akadályozni ezen szerelem beteljesülését.

    Kéz a kézben sétáltunk az utcán. Emberek jöttek szembe velünk, de senkit nem érdekelte a mellettem levő híres személy. A következő állomásunk a Mersey folyó partjára vezetett, ám Seb szeme megakadt valamin:

-Reni! Úristen! Beatles kiállítás van a múzemuban!- ugrándozott örömében, akárcsak egy kisgyerek.- Ugye bemegyünk a múzeumba??? Kérlek drágám!!- boci szemekkel kérlelt és közben a kezeim szorongatta.

Nem volt szívem nemet mondani. Nem vonhatom meg Tőle a boldogságot. És azt tudni kell ,hogy John Lennon Liverpool büszkesége, hiszen itt látta meg a napvilágot.

-Fölösleges ilyesmit kérdezned tőlem.- nevettem- Irány a múzeum!!-tereltem a helység irányába.

      Seb csillogó szemekkel járkált az épületben. Izgatottan és tele érdeklődéssel olvasgatta a kifüggesztett újságcikkeket és interjúkat. Az egyik elkülönített teremben zenéket játszottak. Seb képes volt felkérni táncolni.

-Sokkal tartozom neked szépségem! Triplán kárpótollak ezért.-súgta a fülembe érzékien, miközben lassúztunk.

-Ez a legkevesebb, amit megtehetek érted Édes!-  simogattam az arcát.

-Csodálatos lány vagy!- szenvedélyesen megcsókolt.

  Mielőtt menni készültünk volna, néhány fiatal azért felismerte a pilótát, odajöttek Sebihez fotózkodni. Párom mosolyogva végezte a kötelességeit és mindenkihez volt pár kedves szava.

-Esetleg készíthetek egy képet a kisasszonnyal?- jött oda hozzám és Sebivel egyidős férfi.

-Hogy…hogy velem?- hebegtem.- Hisz én nem is vagyok híres!- nevettem.

-Híres nem, de igazán gyönyörű hölgy és Sebastian, maga szerencsés, hogy ilyen elragadó barátnője van.- nézett a mellettem álló Szőkeségre.

-Oh köszönöm!- pirultam.

    Végül lett egy képe a férfinak, melyen mindketten mellette állunk. Mindketten elégedetten sétáltunk a folyóparton.

-Azt hiszem nem sokan mondhatják el magukról, hogy képet készítettek Sebastian Vettel barátnőjével.- mondta Párom.

-Még a végén híres leszek.- kuncogtam.- Amúgy kérdezhetek valamit? De őszintén válaszolj kérlek.

-Nyugodtan.-mosolygott.

Leültünk egy padra.

-Nem voltál féltékeny arra a pasira? Amiket mondott nekem…Az nem volt kispályás.

-Bevallom, hogy egy kicsit az voltam. Bár, ha belegondolok, akkor igaza van. Tényleg bájos és elbűvölő vagy. És tényleg szerencsésnek mondom magam. Amúgy biztos, hogy te sem vagy épp oda, mikor egy nőt vagy egy tinilányt látsz mellettem.

-Nincs míért izgulnom. Érzem, hogy szeretsz és szerintem inkább ők a féltékenyek rám. Bár ez inkább irigységnek mondható.-vontam vállat.

-Te eltudod képzelni mondjuk 15-20 év múlva az életed egy ilyen nagyvárosban?-kérdeztem 10 perc csend után.

-Igazából ezen még nem gondolkodtam. Láthatod, hogy Heppenheim milyen kicsi és csendes. Ehhez hasonlít Baar is. De azért meg tudnám szokni, azt hiszem.

  Egy ebédlőben megebédeltünk, ahol kisebb gondunk volt a pincérrel.

-Jó étvágyat a kisasszonynak és az úrnak.- mondta a pincér, miközben a szemét le nem vette rólam.

-Köszönjük!- vetette oda kissé nyersen a Párom.

-Hozhatok esetleg még valamit a kisasszonynak?- kedveskedett továbbra is, ami kezdett már egy kicsit irritáló lenni.

-Nem, köszönöm.-próbáltam kedves maradni, miközben láttam, hogy a Párom majd szétrobban a dühtől.

-Pedig tudnék ajánlani egy kiváló bort a hal mellé.-folytatta.

-Nézze! Azt hiszem, hogy a kisaszony elég világosan beszélt. Köszönjük, hogy kiszolgált minket, de mostmár menjem a dolgára!- próbált Seb úriember módjára viselkedni, bár ez igencsak nehézkesen ment számára.

Elég fagyos volt köztünk a hangulat. Ahogy visszaértünk a hotelbe, Seb azonnal befeküdt az ágyba és bekapcsolta a TV-t. Nem akartam firtatni a dolgot. Inkább hagytam, had duzzogjon, úgyis tudom, hogy nem sokat tart nála ez az állapot, magyarán: megbékél a lelke. Addig felhívtam az én jóságos barátnőm. Kissé elképedt, mikor megmondtam, hol vagyok. Elmondtam, hogy csodás itt, jól érezzük magunkat, ők is jól vannak, épp Tommi szüleinél vannak. Gyorsan el kellett köszönnöm, mert Párom már türelmetlenkedett. Apró csókokkal kényeztette a nyakam. Mondtam én, hogy nem kell ilyenkor vele foglalkozni, mikor duzzog.

-Hihetetlen, hogy mennyit tud ez a lány csevegni!- dobtam le a telefonom az ágyra.

-Végülis nőből van!- szólt be Seb, mire tőlem kapott egy gyilkos pillantást.

-Mi…lenne…ha este…elmennénk…valahová…táncolni?- minden egyes szó után lehelt egy csókot az ajkaimra.

-Benne vagyok Bajnok!- kaccsintottam.

    Gyorsan elkészültem. Egy szürke party ruhát és egy fekete magassarkút vettem fel. A ruha kicsit kihívó volt, de Párom tetszését elnyerte, mivel minden szempontból ÁLL-t.

Egy Poker Face nevű clubb-ba mentünk be. Bentől megtudtuk, hogy itt a legjobb a zene és a legfinomabb a koktél. Boldogan néztük, ahogy a szerelmes párok egymáshoz simulva táncolnak. Épp a koktélunkat iszogattuk, mikor egy velem egyidős srác odajött hozzám:

-Felkérhetlek táncolni?- kérdezte udvariasan. Úgy gondoltam, hogy ebből nem lehet nagy baj, ezért felálltam és a táncparkett felé indultam az ismeretlennel.

-Ide valósi vagy?- kérdezte a srác.

-Nem. Csak turista vagyok. Magyarországról jöttem.- kicsit ordítanom kellett, mert dübörgött a zene, ahogy az lenni szokás egy ilyen helyen.

-Magyarországról? Azt hallottam, hogy a magyar lányok gyönyörűek. Most ezt alá is támaszthatom. Nagyon szép vagy.- a keze a derekamról a fenekemre tért. Ekkor azonban valaki húzni kezdett kifelé az épületből a karomnál fogva.

 -Mielőtt megkérdezed, hogy mi a bajom, gondoltam szólok, hogy a szállodában megbszéljük!

   Gyors tempóban vágtattunk az utcán. Szinte alig bírtam tartani vele a lépést. A hotelbe beérve becsapta a szobánk ajtaján és utat adott a dühének.

-Seb kérlek ne rendezz jelenetet! Szállodában vagyunk! -próbáltam menteni a menthetőt mégha tudtam is, hogy ebből veszekedés lesz.

-Ne rendezzek jelenetet? Nem is lenne rá okom, igaz? A délután eltűrtem, ahogy a pincér flörtölt veled. De ezt nem tudom szó nélkül hagyni! Otthagysz magamra és egy idegen fiúval se szó, se beszéd táncolni mész.-kezdett kitörni.

-A délutániról igazán nem tehetek. Nem értem, hogy miért vagy féltékeny egy pincér miatt. Azt hiszem, nekem több okom lenne féltékenynek lennem, mert nem engem vesznek körül a csapatban nők és nem engem ugrálnak körül szerelmes tinilányok!-kezdtem én is elvesztenem a fejem.

-Mégis mit kéne tennem? Erről is szól a munkám. Nem zárkózhatok el az emberektől!-tárta szét a kezét.

-És nekem akkor egész este ülnöm kellett volna melletted és iszogatnom? Ültem volna savanyú képpel a sarokban? Végülis táncolni hívtál…

-Tudod jól, hogy én az ilyen zenéket nem csípem!- ordított

-Akkor mi a francnak kellett elmenjünk? Ülhettünk volna itt és tévézhettünk volna. Végülis arról kell szóljon a nyaralásunk, hogy a szobában gubbasztunk és nézzük a gagyi műsorokat!- vágtam mindent a fejéhez.

-Tudod mit? Megbántam, hogy elhívtalak táncolni! Habár ha jól belegondolok, akkor így rájöttem arra, hogy Hanna igazat mondott: lehet, hogy mégiscsak egy utcalány vagy, ugyanis ma teljesen így viselkedtél!

Dühöt éreztem magamban, ezért szó nélkül lekevertem neki egy hatalmas pofont. Erre kiviharzott a szobából.