21.fejezet

-Szia. Hát te meg mit rejtegetsz előlem?- egyből letámadtam, ahogy belépett a szobába.

-Semmit ami a tied lenne!- nyújtotta rám a nyelvét.

-Óóóó..naaaa!!! Lééécciiiii!!- boci szemekkel kérleltem, de ő csak a fejét rázta.- Elég volt! Kérem az ajándékom!- toporzékoltam.

-Imádom, mikor erőszakos vagy! Ám miből gondolod , hogy a tied, amit rejtegetek?-súgta érzékien a nyakhajlatomba.

-Elég volt Sebastian Vettel!!!!

A falnak löktem és a jobb térdem felhúzva megérintettem a férfiasságát. Ha ő húzza az agyam, akkor én a vágyaival fogok picit szórakozni. Az ujjammal is megérintettem a merevedését. Egyre rosszabbul tűrte, hogy izgatom.

-Úgy látom, nem volt jó ötlet ezt a nadrágot felvenni .Jobban kiemeli, ha izgatott vagy!-imádtam szórakozni vele. Ezt sem éreztem elegendőnek, ezért benyúltam a pólója alá és a hátán végighúztam a körmemim.

-Kikapsz, ha ott marad a körmöd nyoma!- mosolyogva fenyegetett, végül beadta a derekát, és a kezembe nyomta azt, amit rejtegetett. Egy kék ajándéktáskát nyomott a kezembe. Kivettem belőle az ajándékom:egy kicsi Red Bull-os maci volt és egy Red Bullos póló, amin rajta volt az Ő képe és aláírása.

-Istenem Seb ez….- elcsuklott a hangom és a földre rogytam.

-Drágám,mi a baj? Megszakad a szívem, mikor sírni látlak Egy ilyen szép lánynak nem lenne szabad sírnia…- szorosan magához ölelt és a hátam simogatta. Kiesett az idő, hogy mennyit zokogtam. Talán órák is eltelhettek már, aztán kiöntöttem neki a szívem. Ennyivel tartozom neki.

-Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt vagy mellettem. Hogy járok veled! Megkaptam életem legnagyobb ajándékát: TÉGED!!! És emellett mindig meglepsz valamivel. Évek óta spórolok és minden kapott zsebpénzem félre teszem, hogy vegyek egy ilyen pólót. Sose tudom rávenni magam arra, hogy megvegyem. Valami mindig megakadályoz ebben. Sajnálok magamra költeni!Ez van…

-Mindent megadok neked, amire szükséged van. Csak egyszer kell mondanod. Nekem nem számít a pénz. Az egész fizetésem rád költöm, ha kell, mert nekem az a fontos, hogy te boldog légy!- hevesen megcsókolt.- De mostmár próbáld fel a pólót!-sürgetett.

Büszkén húztam magamra a pólót. Minden adott ahhoz, hogy büszke legyek, hiszen az enyém a válig legédesebb és legudvariasabb pasija, aki mellesleg a világ legjobb pilótája is! Kettesben megvacsoráztunk a szobánkban. Jól esett egy kis együtlét vele és pár nyugis óra.

-Tökéletes ez a pillanat. Annyira szeretném megállítani az időt. Soha semmire nem fogok már vágyni úgy igazán, hiszen megkaptam azt, amiről minden fiatal lány álmodik:TÉGED Seb!!!- vallottam be szerelmemnek az érzéseim, miközben az erkélyen ölelkezve néztük a naplementét. Az első közös naplementénket.

-Könnyű volt levennem téged a lábadról, igaz?-szegezte nekem a kérdést kertelés nélkül.

-Bevallom, hogy igen. Szerinted ki tud  ellenállni neked?- beletúrtam szőke tincseibe.- Ha nem ismertelek volna, akkor nem lett volna könnyű dolgod. Olyan fiúknak, akiket  nem ismerek legalább látásból, nem szoktam engedni, hogy közeledjenek felém.

-Míért húzódozol a fiúktól? Történt valami a múltadból, amire nem szívesen emlékszel? Bántott valaki?

Rátapintott a lényegre. Valóban történt valami. Ez a Bernivel közös titkunk volt.

-Megyek fürödni.- kerestem valami indokot, hogy ne kelljen erről beszélgetnünk.

-Van egy medencéje a hotelnek. Nincs kedved úszni egyet?

-Lehetetlen!!! Egy: nincs fürdőruhám, kettő: nem tudok úszni. De te menj csak nyugodtan.

-Kizárt! Mindkét problémára van megoldásom!- pillanatok alatt a hátára vett és leciplet a medencéig.

-Sebastian Vettel! He nem teszel le most azonnal, az első busszal hazautazom!!!-ütögettem a vállát és fenyegettem, de hiábavalóan.

-Imádom,  mikor előveszed ezt a vadmacska stílusod!- kajánul vigyorgott. Közben megjelent Britta és kezembe nyomott egy kétrészes bikinit, amely rózaszín virág mintával volt díszitve és nyakba kötős volt. Szó nélkül mentem az öltözőbe. Seb szemei kidülledtek, mikor megálltam előtte.

-Ennyire szörnyen nézek ki?-méregettem magam.

-Ööööö…El sem tudom mondani, hogy mennyire sexy vagy!- néhány pillanat után tudott csak megszólalni.

Már rajta is fürdőnadrág volt, így belelöktem a medencébe. Jól mulattam ezen. Bár ne tettem volna…

-Te sem fogod megúszni szárazon!- dühösen jött felém.

-Seb, kérlek ne csinálj semmi őrültséget! 2 méteres a víz és nem tudok úszni!!!!- hiába mentegetőztem, megkaptam a büntetésem: velem együtt beugrott a vízbe. Köhögni kezdtem, mivel sok vizet nyeltem.

-Jól vagy kicsim?

-Nem mondhatnám, mivel egy barom most ugrott be velem együtt a vízbe!

Meg is fizettem ezért a kijelentésemért, mivel a víz alá nyomott.

-Te teljesen megérültél? Azonnal engedj el!!!

 Ki akartam úszni a lépcsőkig, de pár méter után a víz alá merültem. Seb persze azonnal a segítségemre sietett, de hangos nevetés tört ki belőle.

-Nevess csak, hülye bunkó.

-Épp most mentettelek meg a fulladásos haláltól, erre lebunkózol! Ejnye Reni, ez nem szép dolog…

Egy csókkal belé folytottam a szót.- Szeretlek Basii!!-súgtam a szájába két igazán hosszúra és szenvesélyesre sikeredett csók között.

Aztán a medence szélére ültetett és párszor átúszta a medencét. A figyelmem lekötötte az uszoda másik végében levő, velem egykorú srác. Kidolgozott teste volt és piszkosul jól nézett ki. Folyton egymást bámultuk. Aztán helyre ráztam az agyam, mondván ,hogy ezt nem szabad! Én Sebastiant szeretem. Eddig őt tartottam  a legjobb pasinak ezen a világon, most meg mi ütött belém??? Szerencsém, hogy Seb visszatért, hiszen képes lettem volna tovább bámulni azt a srácot.

-Jobb ha megyünk, mert látom, hogy álmos vagy és kezdessz vacogni a hidegtől.-állapította meg Seb a bajom. Persze, hogy vacogtam. Mégpedig annak a srácnak a pillantásától…

A medence lépcsőjén azonban megcsúsztam és kibicsaklott a bal bokám. Seb azonnal az ölébe vett és felvitt a szobába. Jeget rendelt, majd az ágyra ültetve a bokám kezdte nézegetni.

-Sebastian ez nagyon fáj!!!- zokogtam a fájdalomtól.

-Sajnálom kicsim!!!- teljesen aggódott ő is és együtt érzett velem- Annyit tudok neked segíteni, hogy jegelem, aztán holnap megnézetjük egy orvossal.

-Rendben.- halk hangon válaszoltam. Aztán mikor ismét hozzáért megint ordítottam egyet fájdalmomban.

-Óvatosan Sebastian!! Kérlek!!!!

-Bocsi szerelmem!!!- puszilgatni kezdte a bokám, hogy enyhítse a fájdalmam. Aztán felém nyújtotta az alvós pólóját.

-A melltartót vedd le kérlek, mert át fog vizesedni a póló.

Segített kibontani a nyakam mögött a pántot  Egy pillanatra sem nézett a melleimre, tök nyugodtan és érzelemmentesen kezelte a helyzetet, amit nagyon díjaztam. Nyilván tudta, hogy itt nincs helye semmiféle szerelmes együttlétnek. Aztán befektetett az ágyba.

-Jól fekszel? Mit csináljak még?- teljesen beparázott és ez nagyon látszott rajta.

-Csak az ölelésedre van szükségem!

A fejem a mellkasára hajtottam így hamar elaludtam. Éjjel ugyan kevesett aludtunk, mert Seb két óránként jegelte a lábam. Jól esett, hogy törődik velem és nem hagy magamra. Örülök, hogy van valaki az életembe, akire igazán számíthatok…