60.fejezet

   Elérkezett a vasárnap reggel és a futam napja. Sebastian kissé aggodalmas, borús képpel jött-ment a házban. Bevallom, hogy a futam előtti pár órában még sosem láttam ilyennek, emiatt kissé aggódom is Érte. Rossz előérzeteim vannak Vele és a versennyel kapcsolatban is, s eddig a megérzéseim sosem csaptak be. Sebastian nyugtalansága rám is átszállt. Alig evett reggelire valamit, a megszokottnál sokkal csendesebb volt. Mikor ketten maradtunk az asztalnál, rá is kérdeztem furcsa viselkedésének okára.

-Nyomaszt valami? Nekem bátran elmondhatod. Ne tartsd magadban, mert csak rosszabb lesz.- bátorításként megfogtam az asztalon pihenő kezét.

-Óriási teher nyomja a vállamat. Hazai közönség előtt vagyok, egy olyan pályán versenyzek, ahol szinte felnőttem. Hajt a bizonyítási vágy, hogy végre itthon is elérjek valami említésre méltó helyezést.

Furcsáltam azt is, hogy belépve a szobájába, már felöltözve találtam.

-Te hová mész?

-Ma hamarabb ott kell lennem a pályán. Christiannal kell még egyeztetnem 1-2 dolgot illetően.

-Értem. Menjek Veled?- kérdeztem, s már készültem is kivenni a bőröndömből valami ruhát.

-Nem szükséges. Majd jössz apuékkal. Vigyázz magadra. Szeretlek.- nyomott egy csókot a számra és kilépett a szobából. Azért utána mentem a kertbe. A garázsból kitolta a narancssárga-fekete motorját, melynek létezéséről csütörtökig nem is tudtam. Kinyitottam Neki a kaput, felpattant a motorra és elviharzott.

  Pontosan fél 2-kor már a pálya bejáratánál voltunk. Britta érkezett a segítségünkre. A többieket a Red Bull motorhome-jába vezette, míg én vele tartottam a boxba. A boxutca lámpálya zöldre váltott, 15 perc állt a csapatok rendelkezésére ahhoz, hogy a két autót a rajtrácsra tolják. Seb és Mark autóján már az utolsó simításokat végezték. Rocky nagyon figyelmesen adott nekem egy fülest, amin keresztül hallhatom majd Párom kommunikációját a csapattal. Az egyik szerszámos szekrénynek dőlve vártam, hogy Ő megjelenjen. Ez meg is történt. Overállban, bukósisakkal a fején lépett ki az öltözőjéből jelezve, hogy készen áll a nagy megmérettetésre. Megállt előttem és szorosan átölelt.

-Ígérd meg, hogy az elért helyezésemtől függetlenül is büszke leszel rám.-suttogta a sisakon keresztül.

-Ilyesmit kérned sem kell. Bármi történjék is, Te örökké az én Bajnokom leszel.- állítottam magabiztosan és nyomtam egy puszit a bukójára.- Kérlek nagyon vigyázz magadra. –fogtam meg kezét.

Bólintott, elengedtük egymás kezét és Abbey-hez lépdelt. Beült az autóba, Rockytól pedig megkapta az engedélyt, hogy kigurulhasson a nagyközönség elé. Valahogy oda került mellém egy szék, bár nem tudtam volna egy percet is helyben ülni, annyira ideges voltam a rajt előtti feszült pillanatokban. Majd pontban 15:00-kor elkezdődött a Német Nagydíj.

Szép lassan elérkezett az utolsó körök egyike. Alonso zavartalanul száguldozott a győzelem felé, az ő 25 pontjára nem volt veszélyes semmi és senki. Ám a 2. és 3. hely sorsa korántsem dőlt el. Seb folyamatosan támadta Buttont. A McLaren pilótáját szinte letolta a pályáról, vérre menő csatát vívtak. Összekulcsolt ujjakkal szorítottam Páromnak, egy percre sem vettem le a szemem a monitorról. A szerelők, főleg Christian lába a szokásos módon remegett, a csapatnál mindenki tudta, hogy Sebastiannak az egyéni világbajnoki cím életben tartásának reményében kell ez a 2. hely és az érte járó 18 egység. Párom az egyik kanyarban be is ment az angol mellé, ám az nem hagyott neki elegendő helyet, ezért a német a pálya vonalvezetésén kívűl előzte meg. Mindenki egyszerre ugrott fel a helyéről, ugrálva és visítozva tapsoltam, nagy boldogan vetettem magam Britta nyakába. Ezek mind elhamarkodott tettek voltak. Döbbentem zuhantam vissza a székre, mikor bejátszottak nekünk egy rádióbeszélgetést. Button panaszt tett Seb ellen, mert az szabálytalan módon előzte meg. Nem kellett sokat várnunk a feliratra sem: az esetet a futam után vizsgálni fogják. Alonso behúzta a győzelmet. A dobogó 2. fokára Sebastian állhatott fel, de nem biztos, hogy az eredmény ez marad.

  A díjátadó és a hivatalos sajtótájékoztató után a két pilóta tiszteletét tette az FIA-nál. Az előérzeteim most sem hagytak cserben. Ha előre tudtam volna, hogy mi fog történni, nyilván előre figyelmeztettem volna Őt. Már fél 6 is elmúlt, de Párom még mindig nem ért vissza.

-Mi tarthat ennyi ideig?- türelmetlenkedtem, s fel-alá járkáltam az öltözőjében. Aztán végre nyílt az ajtó. Pont ezt az arckifejezést nem akartam látni. Nem kellett mondania semmit sem, mindent leolvastam a tekintetéről.

-Semmi baj Édesem. A 3. hely hazai közönség előtt gyönyörű teljesítmény.

-Bárcsak úgy lenne, ahogy mondod.- sóhajtott s elfordította fejét. –Visszasoroltak az 5. pozícióba.

-Tessék? Hogy mit csináltak??

   Alig akartam hinni Neki és a saját hallószervemnek. Nem tudtam hirtelen hogyan reagáljak, hogyan öntsem belé a lelket. Egyszerre voltam dühös, ugyanakkor sírni tudtam volna a keserűségtől. Kedvem lett volna ebben a szent másodpercben felgyújtani az FIA székházát. Csak egyetlen szó borította el elmémet: meggyalázták. A saját hazájában, a német szurkolói előtt. Kezdem azt hinni, hogy minden és midenki Alonso kezére játszik. Kegyetlenül tud fájni, ha bántják Őt. Heikkinek és nekem jut az a feladat mára, hogy a szemébe nézzünk, álcázva a mi keserűségünket mosolyogjunk Rá és támogassuk ezekben a nehéz órákban. Az sem segít a helyzetén, hogy az újságírók állandóan kiforgajták a szavait. Az FIA illetékesei állítólag egyfajta megfigyelés alatt tartják, amiért kritizálta az általuk hozott döntést Valenciában. Szerinte tök fölösleges volt a pályára küldeni a biztonsági autót pár gumitörmelék miatt. Ez kérem szépen nem kritizálás, hanem véleménnyilvánítás! De mindegy, ezt a döntést akkor is meghozták, hiába háborgok itt magamban. Kimi így a 3. lett. Nem így akartam ismét a 3. helyen “ látni”. Egész futam alatt köze sem volt Sebastianhoz, így értelemszerűen a harmadik helyhez sem.

  Kézen fogva léptünk ki a pálya kapuin. Norberték már az autóban ülve vártak rám. Sietősen a parkoló felé vettük az irányt, ahol megpillantottuk Jensont. A két férfi barátságosan lepacsizott, míg én dühösen beültem Norbert autójába. Nem volt kedvem báj cseverészni az angollal. Jobb, ha egy ideig nem kerül a szemem elé.

   Azt hittem, hogy hazaérve kicsit változnak majd a dolgok. Seb már régen otthon volt, motorral egy rövidebb utat választott, mely autóval sajnos nem közelíthető meg. Volt ideje átöltözni és talán túltenni magát az egészen. Ám arckifejezése semmit sem változott. Teljesen elterült az ágyon, unottan nyomkodta a távkapcsoló gombjait. Meredten bámulta a Tvt, holott fejben teljesen máshol járt. Átöltöztem valami kényelmesebb cuccba. Tekintetét egy pillanatra sem vette le a képernyőről, levegőnek nézett, pedig máskor kaján vigyor kíséretében követi végig minden mozdutalom. Leültem mellé és lágyan megsimogattam arcát, hátha ezzel végre felhívom magamra a figyelmet és végre észreveszi szerény személyem.

-Nincs kedved nézni velem valami filmet?- próbáltam kirántani Őt az elnyomó érzések, gondolatok sodrásából.

-Nincs kedvem semmihez sem. Egy valamit akarok most: egyedül lenni.

Meg akartam csókolni, de eltolt magától és az ablak felé fordította fejét. Megértettem, hogy nincs rám szüksége. Belebújtam a papucsomba és magára hagytam, ahogy kérte. Utam a kertbe vezetett. Szükségem volt egy kis friss levegőre. Leültem a tegnapi zivatartól áztatott fűre. A Nap már lemenőben volt, az ég alja vörös és lila színben pompázott, a szél is feltámadt. Unottan tépkedtem a zöld pázsitot, miközben halkan sírni kezdtem. Megértem a reakcióját, de az fáj, hogy nem engedi, hogy fájdalmán, a baján én is Vele együtt osztozzam. Makacs módon egyedül akar megoldani mindent, elmar maga mellől, nem engedi, hogy megragadjam a kezét és kihúzzam abból a mély árokból, amibe került. A sors és Isten akarata szerint ennek ma így kellett történnie, ebbe bele kell törődnünk még akkor is, ha legbelül piszkosul fáj.

-Történt valami Reni? Veszekedtetek az öcsémmel?- észrevétlenül huppant le mellém Steph.

-Nem. Bár még az is jobb lett volna. Én már nem bírom ezt elviselni. – a nyakába zuhanva zokogtam.- Miért csinálják ezt Vele, a szemem fényével? Mire jó az, ha mindig belerúgnak? Miért utálják Őt ennyire? Ugyanazt csinálja, mint a többi pilóta: versenyez a legtöbb pontért. Ha jó helyezést ér el, azt rögtön elveszik Tőle. Talán hibát követ el azzal, hogy idén is Ő akar lenni a legjobb? A hülye is látja, hogy nem engedik idén mégcsak a győzelem közelébe sem. Mi van, ha feladja a harcot, belefárad az egészbe és elmegy a kedve a versenyzéstől?- az összes érzésem, godolatom féltártam előtte. Sikerült a mai nap eseményeinek hatására teljesen kiborúlnom.

-Sebastiant kemény fából faragták, nem fogja feladni.  Ezek szerint még nem tapasztaltad azt, hogy mi Vettelek, milyen szívósak tudunk lenni.- kuncogott.- Ismerve Őt, a legutolsó futam leintéséig küzdeni fog. 2010 legyen példa mindenki számára. Alonso se legyen olyan nyugodt, én biztos nem lennék a helyében. Ha az öcsém egyszer vérszemet kap… Tudom, hogy képes arra, hogy innen megfordítsa az állást. Csupán nagyobb bíztatásra van szüksége.

-De Steph! Hogyan tudám Őt bíztatni, ha most is arra kért, hogy hagyjam magára? Próbálja magát erősnek mutatni, holott nem az.

A lány nem mondott egy szót sem, csak megcsóválta a fejét és bement a házba. Ismét egyedül maradtam. Rettenetesen fáztam és már alig lehetett látni valamit. Az utca elcsendesült, a villanyfények kigyultak. Az egészségem érdekében be kellett volna mennem a házba, de nem volt elég akaratom megmozdulni. Hirtelen valaki a hátamra terített egy takarót. A szememmel követtem végig, ahogy Ő leül mellém felhúzott térdekkel.

-Sajnálom, ha a bunkó viselkedésemmel megbántottalak. Nem állt széndékombam, hisz tudod, hogy szeretlek. De ilyenkor az a pocsék szokásom van, hogy mindenkit elüldözök magam mellől.

-Nem bántottál meg. Az a bajom, hogy minden problémára egyedül keresed a megoldást Sebastian! Olyan ez a pillanat, mintha két idegen ember lennénk, nem  is egy pár. Úgy érzem, mintha kizárnál az életedből. A Te örömöd az enyém is, a Te problémád az enyém is. Nyílj ki, panaszkodj, üvöltözz velem, vagy csinálj bármit, de ne küldj el magad mellől! Ez jobban fáj, mint egy hatalmas pofon Tőled!

-Nehéz feldolgozni azt, hogy szép lassan elvesztek minden fonalat, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás. Minden egyes balul sikerült futam után közeledek afelé, hogy trónfosztott legyek. Attól félek, hogy a rajongóim csalódni fognak bennem és elpártolnak mellőlem szép lassan.

-Ide figyelj Sebastian Vettel!- ritka pillanatok egyike, mikor a teljes nevén szólítom.- Most úgy fogok beszélni Hozzád, mint egy rajongó, s nem úgy, mint a barátnőd. Ez az év kísértetiesen hasonlít 2010-re, ezt már Te is hangoztattad. Akkor Te lettél a végső győztes. Piszok fiatal voltál, a véred hajtott előre. Akkor nem adtad fel, hát most se tedd! Úgy gondolom, hogy egy igazi rajongó, aki nem divatdrukker, az sosem pártol el Mellőled. Mi akkor is imádunk Téged és kitartunk Melletted, ha az utolsó helyek egyikéért küzdessz. Számunkra mindig, minden körülmény között Te vagy a legjobb. Míg hős módjára küzdessz és nem hagy el a hited, addig nincs okunk arra, hogy csalódjunk Benned. Jól eszedbe vésted ezeket a szavakat?

-Igen, te nagyon fanatikus rajongó.-végre mosolygott, a lelki fröccsöm miatt kaptam egy csókot, mely azonban nem tartott túl sokáig. Heike szólt, hogy lehet asztalhoz ülni.

********

  3 napja értem haza Budapestről. Páromat negyedikként intették le a Hungaroringen. Szombat este meghatározó esemény történt: eldöntöttük, hogy már most összeköltözünk, hogy nem várunk őszig.

   A szekrényem teljesen üres lett, minden ruhám, cipőm, fontosabb kellékem szám szerint 2 bőröndbe és egy hátitáskába került. A mai napon itt hagyom a szülői házat, mely ez egész életem végig követte. Csak a szobám négy sarka ismeri minden eltitkolt gondolatom, érzésem. Csupán a párnám tudja, hány könnycseppet kellet éjjelenként magába szívnia. És tessék, 19 év után végleg bezárom a szobám kissé nyikorgó ajtaját. Bezárom, hogy a régi életem, a múltat itthagyhassam és, hogy valami új dolog kezdete felé vehessem az irányt. Vár a hűn szeretett Párom és a Vele való közös, izgalmas élet. Mint minden épp összeköltözésre készülő szerelmespárnak, úgy nekem is akadnak félelmeim. Mától kezdve nem csak magamra kell gondolnom, hanem Rá is. Már nem egymagam, hanem ketten, együtt kell megoldanunk a felszínre törő problémákat. Merthogy azok biztosan lesznek majd. Már nincs Te én én, már csakis az van, hogy MI!

  A bőröndjeim  a taxiban vannak. Apu felajánlotta, hogy kivisz a reptérre, de abból csak további búcsúzkodás lenne. Szeretnék minél hamarabb túl esni ezen a szomorú pillanaton.

-Hát elérkeztünk ehhez a szomorú eseményhez is.- kezdett bele anyu.- Nekünk eléggé fájdalmas, viszont neked kislányom annál boldogabb. Új reményekkel mész el itthonról. Nem akarlak feltartani, vagy maradásara bírni, mert már úgysem lehet. Érett nő vagy, aki megy a saját maga útján. Egy úton, mely a boldogság felé vezet. Én kívánom nektek, hogy az együttélés minden akadályát sikeresen legyőzzétek és, hogy nagyon-nagyon boldogok legyetek.

Apa megfogta a kezem.

-Nem akarom az ördögöt a falra vesseni, de ezen ház ajtaja mindig nyitva áll majd előtted. Ha bármi problémád van, vagy csak jó tanácsra van szükséged, ránk mindig számíthatsz.

-Jajj apu! Nem kell ennyit lelkizni. Megígértem nektek a tegnap, hogy rendszeresen haza fogok majd jönni és természetesen hozom magammal Sebastiant is, amikor csak tudom. Sosem foglak elfelejteni benneteket és az utat, mely ide vezet. A szüleim vagytok, akiket örökké szeretni és tisztelni fogok. Csak most valami újra vágyom.- az ölelésembe zártam mindkettőjüket, ők pedig egyszerre puszilták meg az arcom. Az időnk lejárt, a taxisofőr dudált, tehát mennem kell. Hogy ne húzzam tovább a búcsúzkodást, beszaladtam a kocsiba. Egy integetés még belefért, aztán elindult az autó velem.

*** ( Seb) ***

  -Végre, hogy itt vagy haver. –támadtam le azonnal Kimit, amint belépett a házamba.- Egy óra múlva Reniért kell mennem a reptérre, de sehogy sem boldogulok az új szekrény összetákolásával.- panaszkodtam és az emelet felé vettem az irányt, Iceman-nel együtt.

-Minek vettél te új szekrényt, ha nem tudod, hogyan kell összeszerelni?

-Azért, hogy legyen elég hely a csajom cuccainak! És össze tudom rakni, csak ketten gyorsabban haladunk. Úgyhogy a kezed járjon, ne a szád!-  parancsoltam rá a finnre, aki egy puffogás kíséretében nyúlt a csavarhúzóhoz.

Bő fél óra alatt a szekrény a helyén állt. Kimi további segítségével a szobába bekerült a Reninek szánt ajándékom, mely még lepel alatt volt. Ezzel a meglepivel és a kibővített szekrénysorral akartam a tudomására adni, hogy ez a szoba mától ugyanúgy az Övé is, mint az enyém. Ezentúl mindent meg kell osztanunk egymással, a szerelmünk egy még erősebb kötelékké válik. Örülök, hogy rá tudtam venni arra, hogy már most összeköltözzünk. Most ugye egy hónapig szünetel a Száguldó Cirkusz világa, ezáltal van idő kicsit alakítani a házon, ha szükséges és többet lehetünk itthon, kettesben. Nyilván el kell pár napnak tellnie ahhoz, míg felfogja, hogy mától ezt a házat fogja megilletni azzal a különös szóval, hogy otthon.

   Rápillantottam az órámra és épp ideje autóba pattannom. A napsütéses időt esőfelhők váltották fel. A reptérre érve már óriási esőcseppek áztatták a szélvédőt. A szélsőségesre fordult időjárás miatt bemondták, hogy a Debrecen-Zürich járat feltehetőleg negyed órát késni fog. Nem tudtam mit tenni, mint leülni és várni. Várni az életemet jelentő nőre. Türelmetlenkedve néztem percenként az órámra, rosszabb lehettem, mint egy ovis. De ha egyszer hiányzik a kedvesem? Nem hittem volna, hogy ez a három nap nélküle ennyire nehéz lesz majd. Azt hiszem túlságosan ragaszkodom már az illatához, a csókjához, az érintéséhez. Végre leszállt a gép és a C terminálban megpillantottam Őt. Szegénykém küszködött elég rendesen a bőröndjeivel.

-Magaddal hoztad az egész házat?- kérdeztem vigyorogva. Tudtam, hogy kihúzom Nála a gyufát ezzel.

-Töröld le a vigyort az arcodról Vettel és inkább segíts.- pirított rám.

-És hogyhogy csak 2 bőröndöd van? Többre számítottam.

-Ne kötekedj már!- ütött vállba.

   Két, jól megpakolt bőröndöt húzva magam után siettünk beszállni az autómba. A rémálmom volt repülőtéren járkálni, mert itt mindenki felismer. Az autóban ülve végre megöleltük egymást.

-Hiányoztál.- leheltem egy puszit a füle mögé.

-Te is nekem. Olyan rossz volt anyáéktól elbúcsúzni. Úgy kezelik ezt a helyzetet, mintha soha többet nem látnának majd.- kezdett pityeregni.

-Az első pár nap nehéz lesz majd nekiek, de szépen lassan beleszoknak a gondolatba. Meglátod, jó lesz Neked itt, velem.- pusziltam meg kézfejét. Összekulcsolt ujjainkat a combomra helyeztem.- Jól utaztál? Nem volt semmi gond a gépen?- tudakoltam.

-Egy kicsit féltem, mikor elkezdett esni. Ritkán utazok nélküled és ilyenkor kicsit görcsbe rándul a gyomrom. Még nem teljesen győztem le a repülés keltette félelmeket. Mikor te velem vagy nincs okom félni, meg úgy igazán időm sem, mert elvonod a figyelmem arról, hogy valójában egy repülőn ülök.- kiscicaként bújt hozzám közelebb. Már amennyire a biztonsági öv engedte ezt Neki.

   Nem volt nagy a forgalom, ezért 20 perc alatt már haza is értünk. Persze a városból kiérve picit ráléptem a gázra. Azt senki ne kérje tőlem, hogy mondjak le a száguldozásról az utakon. És valójában szerettem kihasználni a kocsimban rejlő teljesítményt. Mindketten kiszálltunk az autóból, ám a bőröndjeit még a csomagtartóban hagytam. Odaléptem Hozzá és egy fekete kendővel bekötöttem a szemét.

-Látsz valamit Édes?

-Hogyne. Sötétséget. De mire jó ez?

Választ nem kapott tőlem, helyette megfogtam kezét és vezetni kezdtem.

-Vigyázz, lépcső.-figyelmeztetésemre egy óvatosat lépett, én pedig kinyitottam előtte a házunk ajtaját. Mikor pár lépéssel beljebb voltunk, levettem szeméről a kötést.

*** ( Reni) ***

  Azt hittem, rosszul látok! Egy hatalmas transzparens díszelgett a nappali falán.

-“Isten hozott itthon Szerelmem!” –olvastam susogva a feliratot. A meghatódottságtól alig jött ki hang a számon, mintha minden hangszálam összeszorult volna.  Kezeim a szám elé tettem. Úgy gyönyörkötem volna még ebben, de nem lehetett. Párom sietősre vette a dolgokat.

-Gyere velem. Van még valami itt a számodra.

Benyitott a hálóba. Megláttam az új bútort, mely még árasztotta magából a frissen festett fa illatát. Hirtelen elengedte kezem és ellépett melőllem.

-Remélem elnyeri majd a tetszésed.- mondta, s közben valami fehér lepedő féleséget húzott le egy tárgyról.

Érzések hada keveredett bennem. Olyan nagyon meglepődtem. Mégis hogy került ez ide? A torkomban dobogó szívvel, kisebb sokkot kapva álltam és meredten bámultam a kis sminkasztalra.

-Nem tetszik? Ha gondolod visszaviszem és kicseréljük más valamire.

-Nem erről van szó Drágám.- nyugtatam meg azonnal.- Honnan jutott ez az eszedbe?- faggattam és ezalatt végighúztam ujjaim a finom tapintású asztalkán.

-Rengeteg fejtörést okozott nekem az, hogy hogyan is éreztessem veled azt, hogy mától ez a szoba a te birodalmad is. Próbáltam női fejjel gondolkodni, hogy te mivel tennél otthonosabbá, kellemesebbé egy hálószobát, melyet meg kell osztanod egy másik emberrel. Aztán beugrottak ezek a dolgok.

-Köszönöm szépen. Hát igazán megleptél. Nem találok most szavakat ahhoz, hogy kifejezhessem, amit érzek a szívem legmélyén. De azt elmondom, hogy szükség volt a szekrénysor kibővítésére, ugyanis rengeteg cuccom van.

-Ezt szinte gondoltam.- kuncogott, majd átkarolta a derekam.- Remélem nem kell elmondanom neked, hogy amit ebben a házban látsz, az mától a tied is. Ettől a perctől kezdve ugyanolyan jogokkal rendelkezel, mint én. Azt akarom, hogy érezd otthon magad és ne úgy élj itt, mint a barátod házában. El akarom érni azt, hogy ide mindig haza gyere. Ezentúl te leszel ezen ház úrnője. Felhatalmazlak arra, hogy nyugodtan alakíts a ház belsején, hogy kicseréld mondjuk az ágyunkat, ha túl kényelmetlennek találod.

-Nekem nem a bútorok tesznek otthonossá egy házat. Hanem a benne lakó emberek, az itt uralkodó harmónia, szokások. Attól fogom jól érezni magam, hogy Te is itt vagy. Minden marad a helyén, nem lesz házalakítás. Itt minden a Te kezed nyomát hordozza magán, a személyiséged képviseli. Nekem a ház minden egyes sarka tetszik, úgyhogy eszem ágában sincs változatatni  a berendezésen. Ha Te akarsz újtani, én abba bele megyek. Attól, hogy ide költöztem, még a te neveden van a ház, minden a te tulajdonod.

-Szeretlek Reni.-lehelt lágy csókot a számra.

-Én is. De még valamit had mondjak el. Ez utólag jutott eszembe. Képes lennék egy kunyhóban is lakni. A hangsúly mindig azon lesz, hogy VELED!! Köszönöm a meglepiket, nagyon tetszenek és azt hiszem hasznukat fogom venni.

   A ruháim uralmuk alá vették a szekrényt. Rendet raktam az Ő ruháinak területén is. Rendszereztem a dolgokat a polcokon. A fermerek egy helyre kerültek, a pólók szintén. A boxerei és zoknijai pedig a szekrény fiókjaiba kerültek. Így máris több hely lett a bútordarab belsejében. Elférnek új dolgok is majd.  A fürdőszobában levő polcok azonnal megteltek  a sminkkészleteimmel, krémjeimmel, egyébb csecse-becsékkel. A tartóba pedig Seb fogkeféje mellé az enyém is bekerült. Immár azok sem lesznek magányosak. Viszlát magányosan eltöltött éjjelek, unottan, üresen kezdődő nappalok.

  Összeállítottam egy könnyed vacsorát és arra készültem, hogy Heikkit asztalhoz csalogatom. Ebből egy komoly beszélgetés lett.

-Te mit csinálsz?-  kérdeztem rá döbben arrcal.

-Pakolok. El szeretnék költözni.

-De miért? És hova?

-Egy pár napra Brittához költözöm, aztán keresek egy házat magamak a közelben. Tök fölösleges vagyok, mostmár van ki vigyázzon Sebastianra. Biztos kezek alatt van. Kettesben akartok élni, én csak púp lennék a hátatokon.

-Heikki, ne csináld már! Miattam nem kell elköltöznöd. Sebasnak szüksége van rád, mint edző és, mint barát. Nem áll szándékomban kitúrni téged innen, hiszen ebben a házban neked is megvan a helyed. És kérlek ne mond azt, hogy fölösleges vagy. Egyikünket sem fogja zavarni a jelenléted. Mi attól még boldogan élhetünk. Kevés nő büszkélkedhet azzal, hogy két ilyen jó pasival él egy fedél alatt. Mindenféle gond és nehézség nélkül vigyázok rád is és Sebastianra is. Kérlek mégegyszer és utoljára, hogy ne menj el.- fogtam meg alkarját, megakadályozva a pakolásban.

-Te egy igazán nagylelkű lány vagy Reni. Bárcsak mindenki olyan társat találna magának, mint amilyen te vagy. Bízom abban, hogy Seb megbecsül téged, hiszen megérdemled.

-Ebben biztosra mehetsz.

    Végül sikerült maradásra bírnom Heikkit.  Biztos vannak titkai előttem Sebnek, amit inkább az edzőjével beszél meg, talán e téren sokkal jobban megbízik a finnben. Hármasban leültünk vacsizni. Ránéztem Páromra és elégedettséget sugárzott arca. Ráppilantottam Heikkire is. A szeméből ezt a mondatot olvastam ki: “ Itt érzem magam boldognak. Ez az én igazi otthonom. A barátom közelében.”  Végül jöttem én. A lelkem mélyére tekintettem, amolyan lelkiismeret vizsgálatot tratottam. Nem tudtam volna egykönnyen megemészteni azt, ha a finn itthagy minket. Végülis az én érkezésem miatt történt volna ez meg. Az én jöttöm miatt Seb a föld felett jár két méterrel, míg Heikki csalódott lett volna. Elértem azt, hogy mind a két, számomra rendkívül fontos férfi boldog legyen és elégedett. Más szóval megcsináltam a lehetetlent: a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. Így igazán érdemes élni a világon.