14.fejezet

A mosdó ajtaja előtt megálltam. Tudtam, hogy Seb utánam fog rohanni. Mielőtt jól leszidtam volna kérdőre vont: -Megbántottalak azzal, amit mondtam?-kérdezte kétségbeesetten.

-Nem. -választoltam érzelemmentesen.

-Akkor miért hagytál ott minket és rohantál ide?

-Mit kellett volna tennem szerinted? Ott maradni és végig hallgatni, ahogy mindenki azt hiszi, hogy a barátnőd vagyok? Nem akarok hálátlannak tűnni, de nem kellett volna elhoznod ide! Ez nem az én világom! Én nem vagyok hozzád való. Köztünk nem lehet az ég világon semmi sem! -csak ordibáltam vele.

-Miért érzem azt, hogy megbántad ,hogy megismertél?-kérdezte lemondóan.

-Mert egy részben így van! Nem lett volna szabad a boxlátogatáson találkozzunk. Nem lett volna szabad elfogadnom Nico segítségét ezzel kapcsolatban. Nem lett volna szabad elmennem veled vacsorázni.

-Ezt a szüleid miatt mondod igaz?

-Igen! És ez a kapcsolat eleve halálra van ítélve: te híres vagy és több, mint ezer km-re laksz tőlem.

-Nem érdekel, hogy híres vagyok! Nem érdekel, hogy távol laksz tőlem. Csak egy valami érdekel: hogy foggal-körömmel fogok küzdeni érted, akár a végtelenségig! Fáj, hogy te ilyen könnyen feladod és képes vagy úgy eldobni két ember boldogságát, hogy csak nem is küzdöttél.-váltott hangnemet.

-Nekem sem könnyű! Az lesz a legjobb, ha többet nem is találkozunk. Talán holnap reggel már nem is fogsz emlékezni rám. Hidd el, könnyebb lesz így mindkettőnknek. Nem kell majd hitegetnem téged afelől, hogy együtt leszünk, mert ez nagy valószínűséggel nem fog megtörténni.- sütöttem le a szemem, de Seb az állam alá nyúlva felemelte a fejem.

-Együtt fogunk beszélni a szüleiddel. Vasárnap a futam után együtt utazunk haza, hozzád.-

Én csak ráztam a fejem.

-Az sem segít azon, hogy meggondolt magad, ha azt mondom, hogy szeretlek?-nézett mélyen a szemembe. Már nem éreztem magam olyan határozottnak, mint az előbb.

-Én is szeretek!- súgtam a szájába két csók között.

Tudom, hogy ezzel még ennek a dolognak nem lett vége. Egyenlőre úgy döntöttünk, hogy szüneteltetjük a beszélgetést és továbbra is úgy mutatkozunk, mintha jó barátok lennénk.

  Lewis bocsánatot kért tőlem és ezennel köztünk szent lett a béke. Jobban megismertem Jensont is és Schumit is. Igazi élmény volt mind Schumival, mind a többi pilótával együtt bulizni és beszélgetni. Jennsel táncoltam már egy jó ideje, mikor Seb odajött hozzánk:

-Jens, Jessica már égen-földön keres téged!- vágott egy műmosolyt, amiből rögtön tudtam,hogy csak kamuzik.

-Tisztában vagy azzal, hogy elzavartad a másik kedvenc pilótámat?-kérdeztem Sebtől, miközben elkezdtünk táncolni.

-Én azt hittem, hogy én vagyok az egydüli kedvenced!- húzta össze a szemöldökét.

-Ezt honnan szedted? -nevettem fel.

-Most megsértődtem! Amúgy van valami kifogásod az ellen, hogy elzavartam a másik kedvencedet?

-Háááát…igazából nincs…

Szorosan magához ölelve táncoltunk, a kezét pedig a derekamról a fenekemre csúsztatta. Épp csókolóztunk, mikor valaki lefotózott minket:

-Britta, kérlek ne mondd el senkinek sem, hogy láttál minket csókolózni!-kérleltem Brittát.

-Nugodj meg!-adott egy puszit a fejemre Sebastian. -Britta az utolsó ember ezen a földön, akinek eljárna a szája. Nem igaz Britta?

-De igen! Bíznotok kell bennem. Amúgyis tudtam arról, hogy valami kialakulóban van köztetek. Seb rengeteget mesélt rólad. És örülök nektek. Szívből!

   Éjjel 1 óra  felé tudattam Sebivel, hogy fáradt vagyok és szeretnék visszamenni a szállodába. Britta kocsija előtt még megálltunk beszélgetni, ugyanis Brittát kértük meg,hogy vigyen vissza, mert ő volt az egyedüli, aki nem fogyasztott alkoholt.

-Hogy érezted magad? -ölelte át a derekam Seb.

-Remekül. Csodás este volt. Köszönöm, hogy mellettem voltál a nehéz pillanatokban. Nélküled eléggé nehéz lett volna minden ma este. Nagyon hálás vagyok neked, hiszen egy nagy álmom váltottad valóra.

-Én köszönöm, hogy eljöttél velem. És boldog vagyok, hogy boldoggá tudtalak tenni. Látlak holnap?

Nem válaszoltam, csak beültem Britta mellé a kocsiba, és megkértem,hogy induljon. Sajgott a szívem, de ebben a pillanatban ezt találtam helyesnek .Hangosan sírni kezdtem. Britta csendben vezetett mellettem, csak néhány zsebit nyomott a kezembe.

-Nagyon hálás vagyok neked, hogy visszahoztál. Kérlek mondd meg Sebinek, hogy holnap szorítok neki és, hogy nagyon szeretem.- ezzel bevágtam a kocsiajtót és sírva rohantam fel a szobámba.