75.fejezet

*** Sebastian szemszöge ***

     

    Házasság. Kinek pár hónapra, kinek egy örök életre szól. Én az utóbbiak táborát erősítem. Van, kinek csak egy darab papírt jelent az egész, amit bármikor el lehet égetni vagy akár összetépni. Számomra azonban azt hordozza magában ez a szó, hogy két fél, akik szívből szeretik egymást, összekötik az életüket, megesküdnek, hogy mindig tisztelni és becsülni fogják egymást. Az én szüleim lassan 35 éve házasok és a templomban tett fogadalmaikat a mai napig betartják. Az Ő példájukat látva bízom abban, hogy az én házasságom is legalább ennyi éven át működőképes lesz majd. A házas élet sok felelősséget és figyelmet igényel, nem egy elhanyagolható dolog. Ha nem vagyunk eléggé óvatosak, akkor egyik napról a másikra megromolhat, megsérülhet, hímes tojásként kell bánni vele.

   A szerelem sok mindere képes, de hogy rendbehozzon egy megkopott párkapcsolatot, arra sajnos édes kevés. Erre akkor sikerült ráébrednem, mikor szakítottam Hannaval. Szerettem őt tiszta szívemből, de 5 év elteltével nem ugyanezeket az érzésket kaptam vissza a részéről. Sokat adtam, viszont ennek cseréjébe borzasztó keveset kaptam. Persze adni a legjobb, de csak akkor, ha van értelme. A mi kapcsolatunk már régen nagyon egyoldalú volt, de én erre későn jöttem rá. Elvakított a szerelem, nem láttam meg a valóságot, mely ott volt a szemem előtt. Elhittem azt a körülöttünk lévő embereknek, hogy mi valóban összeillünk, hogy mi vagyunk a Forma+ 1 álompárja. Az edzőm azoban az év valamennyi napját mellettem töltötte és sikeresen felnyitotta a szemem. Meglátta azt, amit nekem már oly rég látnom kellett volna. Egy idióta voltam, lehetőséget adtam arra egy nőnek, hogy egész ízben kihasználjon. Játszott az érzéseimmel, a szívemmel, míg végül az apró darabokra hullott velem együtt. Tárgyként használt, pedig élőlény vagyok. Amiket mondott nekem, az mind hazugság volt, láthatatlanul vállt egy állszent nőszemélyé az, akivel megosztottam az életem, testem és lelkem. Elvarázsolt, így fel sem tűnt, hogy boldogtalanul élek mellette. A hétköznapok unalmassá váltak, minden ellaposodott köztünk, csupán egy valami tartott minket össze: a megszokás. Annyi hosszú, együtt átélt év után valami megtört a kapcsolatunkban és fogalmam sem volt, hogy mi. Igazából nem is érdekelt. Tudtam, hogy hiába keresgélek a múltban a hibáink után, az már nem segít, csupán időpazarlás. Cselekednem kellett azonnal, mielőtt még megbolondulok és megfulladok a közelében. Küzdhettem volna kettőnkért, az eltervezett jövőnkért, de már nem láttam értelmét. Nekem ez a nő már nem a szerelmem volt, gyűlöletté fordult minden érzés. Puhány alak voltam, a rövidebb és könnyebb utat választottam: a szakítást. Hogy miért? Ezt egy egyszerű hasonlattal tudnám leginkább megmagyarázni: a hétköznapi embernek sincs szüksége már a megkopott, elszakadt, kilyukadt ruhadarabjaira. Sokkal könnyebb kidobni és venni egy másikat, mintsem azon fáradozni, hogy megvarjuk és megpróbáljuk olyanná alakítani, mint újkorában. A szív nem egy ruhadarab, nem lehet kedvünkre varrogatni.

   Azon a csütörtöki délutánon hatalmasat fordult velem a világ. A stadion lelátóján megpillantottam Őt. Tekintete vonzotta az én tekintetem és így fordítva. Megigézett egy másodperc töredéke alatt. Nem létezett többé fájdalom a lelkem mélyén. Szelíd mosolya, csillogó szemei, gyönyörű arca, tisztasága, pozitív kisugárzása minden porcikám simogatta, felforrósodott a testem és a lelkem, újra éreztem, hogy éltető vér csörgedez ereimben. Azon a napon megszűnt létezni Hanna, a hozzá köthető múltam, a magányos hónapok sokasága. Új fogalom pecsételődött az elmémbe:Ő és én. Sosem hittem a szerelem első látás butaságban. Egészen addig a napig. Ő úgy kellett nekem, hogy nem ismertem a nevét, a származását. Az akkori vágyam most beteljesülni készül, hiszen nemsokára örökké megkapom Őt, hiszen holnaptól csakis hozzám tartozik majd. Nem fogom magamhoz láncolni, vagy pórázon magam után húzni. Hagyok Neki elegendő mozgási teret, nem fog rabszolgaként élni mellettem, mert ez összetörheti. Azt hiszem ebben hibáztam az előző párkapcsolatomban. Igaz, a két nő is különbözik egymástól. Óriási szakadék van Reni és Hanna között. Hanna erőszakos volt, kicsikarta belőlem a pénzt. Emlékszem, hogy vele ellentétben a menyasszonyom alig akarta elfogadni az első tőlem kapott bankkártyát. Ha anyagiakról volt szó, Őt mindig győzködnöm kellett estétől-reggelig. Az egyik elfogadja a munkám, a hivatásom, a másik egy idő után a szememre vetette. Hanna számtalanszor próbált anya és köztem léket verni, amiből persze ő profitált a legjobban, míg Reni…számára anyám nem csak Heike, hanem egy pótanya, és ez nekem rengeteget számít. Nem is értettem, hogy tudtam 5 teljes évet lehúzni egy olyen alamuszi, állszent nő mellett. Egyetlen mentsváram talán az lehet, hogy piszok fiatal voltam… És fülig szerelmes.

-Szívem, akkor megkérdezem harmadjára is: Tommi mikor érkezik?- hallottam meg az angyalian csengő hangot. Gyorsan a karórámra kaptam tekintetem. Fél nyolc volt. Fél nyolc??!! Tommi 10 perc múlva érkezik, Reni ezelőtt fél órával ment fürödni. Szépen elgondolkodtam, röpke fél órácskát. Ez eddig rekordmennyiség.

-Seb, mi van veled?- emelte fel a fejem.- Háromszor tettem fel neked ugyan azt a kérdést, de egyszer sem kaptam rá választ. Látsz esélyt arra, hogy még ma megválaszolod?

-Ne haragudj Édes, csak… elkalandoztak a gondalataim. 10 perc múlva itt kéne lennie.- válaszoltam végre.

-Hányan is lesztek pontosan?- érdeklődött, s közben az áramba dugta a hajszárítót.

-Hagyd csak, megszárítom én a hajad, Te csak helyezd magad kényelembe.

Kihúztam a sminkasztalához dukáló széket és kivettem a kezéből a hajszárítót.

-Kimi, Heikki, Tommi és én. Szóval négyen.-tájékoztattam.

-Kanbuli a szomszédban, mi?- vigyorgott rám a tükörből. Büntetésként meghúztam pár hajszálát.-ÁÁúú ez fájt.- nyafogott.

-Nem kanbuli, hanem legénybúcsú!- helyesbítettem előbbi kijelentésén.

-Egyremegy. Csomó öntelt és részeg pasi egy helyen. Lelki szemeim előtt lebeg, hogy reggel egymásra borúlva ébredtek. Négy pasi egymás hegyén-hátán.- szórakozott. Mosolyogva ingattam a fejem. Imádom, mikor ilyen kis szeleburdi. Ilyenkor vagyok biztos abban, hogy a kedve és a lelke is egyensúlyban van.

A hátközépig érő aranybarna fürtöket keféltem át, mikor kopogtak az ajtón.

-Gyere be!-szóltam. Az ajtó felé fordítottuk fejünket és megláttuk Tommit. Lepacsiztunk és megölelte a menyasszonyom is.

-Mindjárt indulhatunk Kimihez, csak előbb még befejezem a fésülést.- pillantottam újra a finn haveromra.

-Seb, menj nyugodtan.- érintette meg a kezem Ő.

-De…-próbáltam tiltakozni, de nem engedte.

-Nincs de. Megtudok fésülködni, hiszen terhes vagyok, nem nyomorék.

-Rendben. Menj előre.- intettem Tomminak. Szerettem volna négyszemközt beszélni Renivel.- Nézd Kicsim. Tudom, hogy terhes vagy és, hogy magad is meg tudod csinálni ezeket a dolgokat, de szeretném én is valamiben hasznosítani magam. Tudom, hogy ettől még nem folyhat el a magzatvíz, vagy nem mehet el a baba, de aggódom Érted. Mondtam is a srácoknak, hogy nem díjazom ezt az összejövetelt, nem szívesen hagylak magadra. Bűntudatom van, mert ez az utolsó esténk jegyesekként és ezt szerettem volna Veletek tölteni.

-Szükséged van egy kis kikapcsolódásra és azt hiszem én is jól fogom érezni magam ma este. Itt lesz édesanyád, Britta, Jenni és Stephanie. Nem eshet bajunk, úgyhogy nem kell aggodalmaskodnod.- simított végig arcomon.

-Csodálatos nő vagy!- csókoltam meg érzelmesen.

-Azt hiszem ez az utolsó csókunk a házasság előtt.- biggyesztette le ajkait. Én is szomorú lettem.

-A srácok szépen kitervelték, hogy ma éjjel ne aludjunk együtt.- puffogtam, míg Ő csak nevetett a csilingelő hangján.

-Remélem azért nem fogsz elfelejteni egy éjszaka alatt. Tudod, holnap én leszek az a fehér ruhás maca apukád mellett.-fecsegett tovább.

-Kösz az infót. Így legalább nem foglak összetéveszteni senkivel sem.- vigyorogtam.

-Van egy ismertető jelem: hatalmas pocak.

-Sebastian gyere mááárrr!!- kiáltott fel a nappaliból Tommi.

-Menj, csapjatok egy görbe estét.- engedett utamra.

-Szeretlek! És ne feledd, holnap várni foglak az oltár előtt, pontban 13:00 órakor.- kacsintottam rá. Egy lágy csókolt leheltem ajkaira, majd letérdeltem és megsimogattam a pocakját.- Ügyelj nagyon anyára.- suttogtam a picúrnak.- Ha van valami hívj!- figyelmeztettem az utolsó szó jogán. Mielőtt kiléptem volna a szobából, még utoljára végignéztem rajta és küldtem felé egy mosolyt.

   Már javában bömbölt a zene és folyt a traccsparti, mikor megérkeztünk Tommival. Azonnal a kezembe nyomtak egy poharat.

-Ez mi??- kérdeztem fintorogva. Az ital szaga már most elbódított, pedig még meg sem kóstoltam.

-Izabella küldött nekünk eredeti magyar házi pálinkát.- választolt Tommi.

-Inni kell és nem szagulgatni!!- pirított rám Kimi. Ha ő mondja…

Fogtam és egy szusszra behörpintettem. Mardosta a torkom, kapart tőle a légcsövem és később égett tőle a gyomrom. Megállapítottam, hogy nekem többet nem szabad innom ebből a pálinkának nevezett szörnyűségből.

-Olyan fejet vágsz, mint aki még sosem ivott pálinkát.- röhögött Heikki. Benne aztán volt már 1-2 lökettel.

-Hát nem is!! Ez volt az első és egyben az utolsó alkalom is!- jelentettem ki magabiztosan.

-Gyere haver, igyunk akkor valami kevésbé ütőset.- veregette meg a vállam drága vendéglátónk.

-Tisztában vagyok azzal, hogy finn létetekre imádjátok a piát, de én nem akarom segg részegre inni magam. Normálisan kell kinéznem holnap, és nem kótyagosan.- utasítottam vissza Kimi ajánlatát.

   Úgy gondolom, hogy kikapcsolódni lehet pia nélül is. Épp ezért tartottam ettől a legénybúcsútól. Józanul tartani három, itókás finn pasit nem könnyű feladat…

*** Reni szemszöge ***

-Jajj Reni, meseszép vagy, remekül áll rajtad ez a ruha, de mostmár elég a szépítkezésből! Ideje volna koccintani rátok.- rontott be a szobámba Steph és elrángatott a tükör elől.

-Jól van befejeztem, csak kérlek ne ráncigálj!- néztem rá mérgesen.

   A lányok szépen feldíszítették a nappalit színes lampionokkal, szallagokkal, arrébb tolták a kanapét és a két fotelt, helyére pedig odatolták az ebédlőből az asztalt, melyet telepakoltak finom sütikkel, hidegtállal és sok-sok itallal. Tetszett a látvány, boldogság költözött a szívembe, hogy ennyit fáradoztak értem, ám hirtelen elkomorúltam, mikor belegondoltam, hogy ezeket holnapra el is kell tűntetni valakinek. Csak az a kérdés, hogy egy ilyen görbe este után kinek lesz ereje és megfelelő egyensúlyérzéke a bútorok húzigálgatásához. Igazán segíthetne egy tündér, aki egy csettintéssel mindent a helyére varázsol…

-Mivel szeretnétek koccintani? Bőven van választék ital terén.- mutatott az asztalra Jenni.

-Figyelembe véve, hogy állapotos vagyok és, hogy nekem holnap józannak kell lennem és utolsó sorban nem akarok úgy kinézni, mint egy mosogatórongy, kérek egy- gondolkodni kezdtem- pohár ásványvizet.

-Azzal sajnos nem szolgálhatunk.- rázta a fejét Jenni.- Csajok, van kedve valakinek elugrani a boltba ásványvízért?- pillantott a többi jelenlévőre. Egyöntetűen ingatták a fejüket.

-Különben is, a bolt már rég bezárt.- kotyogott Stephanie.

-A hallottak és a látottak alapján azt mondom, hogy csakis alkoholt fogyaszthatsz.- lépett mellém Britta.- Választhatsz az alábbiak közül: csokilikőr, meggylikőr és vodkanarancs.

-Legyen meg a ti akaratotok.- sóhajtottam beleeggyezően.- Csokilikőrt kérek. De csak egy pohárkával!!- kötöttem az ebet a karóhoz.

-Igyunk az ifjú párra! Sok-sok boldog és termékeny évet nektek!!- kurjantotta el magát Steph. Koccantak a poharak és egy szusszra megittuk a  kis italunkat.

-Öt gyerkőcig meg se álljatok!- kuncogott Britta.

-Végülis kell az utánpótlás az autósportnak.- kontrázott jókedvűen Mrs. Räikkönen is.

Ezek a csajok izgalmassá és emlékezetessé fogják tenni számomra ezt az estét. Melanie és Berni nem tudtak eljönni, hiszen nekik első a gyermek, Norbertnek akadt egy kis dolga és csak holnap reggelre tud ide érni, de egy valakit így is hiányoltam a nappaliból és ezt szóvá is tettem:

-Heike merre van?

-Heikki volt szobájában néznek valami filmet Fabiannal. Azt mondta anya, hogy ez a buli már nem neki való.- kaptam meg a kelégítő választ Sebastian idősebbik nővérétől.

-Szegény Fabian kimarad a jóból. A srácok áthívhatták volna őt is.- jelentette ki nemtetszését Jenni.

-Persze! Hogy majd őt is leitassák, vagy eltanuljon valami perverz dumát valamelyik lökött finntől, vagy az én- mutattam magamra- Páromtól?

-Sebastiantól?- szaladt a magasba Steph szemöldöke.- Még káromkodni sem hallottam a kis báránykámat, nemhogy perverz megjegyzéseket tenni.- nevetett ki.

-Azért nem is olyan ártatlan kis bárány, mint amilyennek mutatja magát.- kuncogtam és közben éreztem, hogy az egész arcom tüzel.

    A többiek falatozni kezdtek, de mielőtt én is hozzáláttam volna, kivettem egy tálcát a konyhaszekrényből. Ráhelyeztem két tányért megpakolva felvágotakkal, sajttal, és kenyérrel. Két pohárba öntöttem üdítőt és még egy külön tányérra szórtam ropogtatnivalót.

-Hoztam nektek egy kis harapnivalót.- nyitottam be a filmezőkhöz.

-Nem kellett volna fáradoznod értünk.- szerénykedett Heike, aki azonnal segítségemre sietett, mikor megszenvedtem az ajtó becsukásával.

-Cseppet sem veszem ezt fáradozásnak.- legyintettem.- Ti is megérdemeltek ennyit, ha már idefenn gubbasztottok. Lejöhetnétek ti is, nem zavarnátok.

-Nem érzem én már fiatalnak magam. Főleg ennyi fiatal és csinos nő mellett.- nevetett.- De köszönjük a figyelmességed.

-Nincs mit. Igazán megérdemlitek és… így szeretnék köszönetet mondani, amiért vetted a fáradtságot és segítettél a szervezésben. Meg amúgy sem szeretném, hogy Sebastiannak panaszkodjatok, hogy egész este nem foglalkozott veletek senki sem.

-Mi ilyet sosem tennénk!- cáfolta meg felvetésem Fabi. Hozzá kell tenni, hogy roppant édesen.

-Menj vissza a csajokhoz és érezd jól magad. Élvezd ki az utolsó estédet férj nélkül.

-Úgy lesz.- bólintotam és becsuktam az ajtót.

   Az est folyamán előkerültek a különféle társasjátékok, activityztünk, szóval volt mi fokozza a bulit. Nevetésünk egy pillanatra nem szűnt meg.

-És most jöjjön az este meglepetése!- állt fel hirtelen Steph.- Mely az én ötletem volt.- húzta ki magát büszkesége gyanánt.

-Mit terveltél ki már megint te lány?- emeltem a tekintetem a mennyezetre s közben karba tett kézzel hátradőltem a székemen.

-Ne nagyon helyezd magad kényelembe.- nézett rám mérgesen.- A lányokkal megszavaztuk, szóval végül ez a megoldás maradt, mert nem tudtuk milyen reakciót fog kiváltani belőled a látvány.- sejtelmeskedett s a kanapéra ültetett. Bekapcsolta a TVt, majd elindította a DVD lejátszót.

Ismerős zenére kezdett el sztriptízelni egy számomra ismeretlen pasas. Hol tágra nyílt szemekkel, hol nevetve, hol fülig pirulva néztem a videót. A hatás nem maradt el, a mellettem lévő lányok is élvezték a röpke negyed órás kis bemutatót, Stephanie elmondása szerint ha nem lenne férjnél, azonnal rávetné magát erre a kigyúrt testű, dögös hím egyedre. Bevallom, hogy tetszett a látvány, de a kis műsor lejártával inkább düh kerített hatalmába. Fej vesztés lesz itt, ha gyanúm beigazolódik.

-Honnan van ez a videó?- kérdeztem. A lányok úgy ültek sorban a kanapén, mintha kihallgatáson lennének. Nem haragudtam rájuk, de óriási botrány lesz, ha iderül, amit sejtek.

-A netről.- válaszolták kórusban.

-Sebastian tudott erről?

-Nem. Senkinek nem mondtuk el.- suttogta Steph, majd szégyenében összébbhúzta magát a kanapén.

-Kérlek mondjátok azt és nyugtassatok meg, hogy a srácok semmi hasonlóval nem készültek Sebastiannak. Ha most véletlenül átmennék hozzájuk, ugye nem találnék a házban vagy rosszabbik esetben Sebastian ölében semmilyen nőcskét sem?

-Reni, kérlek ne hergeld magad, hisz semmi értelme. Sebastiannak nem lesz ilyenben része, a fiúk is és mi is tisztában vagyunk azzal, hogyha iszik, akkor hosszhat rossz döntéseket. És mostmár mi is tudjuk, hogy ez őrültség volt a részünkről. Nem hittük volna, hogy így kiborulsz.- szégyelte el magát Britta.

-Nem borultam ki, csak féltem Sebastiant. Egyből bevillant a kép, hogy az a nő rámászik meztelenül, Párom kissé ittas és…inkább befejezem.- hajtottam le fejem.- Ha nem haragszotok, akkor most eltenném magam holnapra.

-Persze, menj csak nyugodtan. Mi majd csendben rendet teszünk.- engedett utamra Steph.

-Köszönök mindent lányok, fantasztikus volt ez az este, mindent csodálatosan megszerveztetek és ne hidjétek, hogy neheztelek rátok a kis videó miatt. Tudom, hogy kedveskedni akartatok, csak én fogtam fel negatívan a látottakat.

Búcsúként megöleltem őket és felmentem a szobámba.

    Már az éjjelilámpát akartam leoltani, mikor sikerült felborítanom az előtte álló bekeretezett képet. Nem akartam ránézni, mert tudtam, hogy fájni fog amit látok és újra sírni fogok, de nem tehetem meg, hogy rájuk sem nézek. Magam felé fordítottam a számomra oly kedves fotót. Ezzel tartozom Nekik.

-Sziasztok. Hát holnap elérkezik az a nap is, mikor a lányotok férjhez megy. Minden olyan lesz, ahogy kislánykoromban megálmodtam, semmiben sem lesz hiányom, de teljesen elégedett mégsem lehetek. Ti nem lehettek itt. Sem most, sem pedig holnap. Ha itt lennétek, nem tudom mit mondanádok, hogyan viszonyulnátok ehhez az egészhez. Örülnétek-e annak, hogy ilyen fiatalon oltár elé állok? Büszkék lennétek egyáltalán rám?- itt már könnybe lábadtak a szemeim.-  Félek az előttem álló évektől, attól, hogy nem leszek olyan jó feleség, mint amilyen után Sebastian vágyakozik. A részemről lehet várnunk kellett volna még egy kicsit ezzel az esküvővel. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok biztos az érzéseimben és a döntéseimben. Tudom, hogy láttok és hallottok most engem, ezért szépen kérlek Titeket segítsetek abban, hogy a Sebastiannak tett ígéretem be tudjam váltani és abban is, hogy jó anya lehessek.  Ti mindig mellettem voltatok és vezettetek az utamon, kérlek most se forduljatok el a lányotoktól. Szeretlek Titeket.- megpusziltam mindkettőjüket és bebújtam a takaró alá, hogy jól kisírhassam magamból a bánatot.

*** Az esküvő napja ***

    Víz csobogás ütötte meg füleim, mikor még javában Álomországban jártam. Ébredezni kezdtem, egyre közelebbről hallottam a csobogást, sértette a fülem, s ha ez nem elegendő, akkor még hirtelen világosság is lett a szobában.

-Ébresztő Csipkerózsika!! Reggel 8 óra van és még rengeteg tennivaló akad mára.

Megdörzsöltem a szemem miközben felültem az ágyon és barátnőm alakja körvonalazódott az ágyam előtt.

-Berni, te mit keresel itt?- lepődtem meg.

-Hogyhogy mit? Ma van az esküvőd.

-Én tudom, de nem úgy volt, hogy csak délben érkezel?- faggattam tovább.

-Így beszéltük meg tényleg, de nem akartam lemaradni az előkészületekről. Kötelességemnek érzem, hogy segítsek neked, ha már nem tudtam itt lenni az esti bulidon. Nem hagyhattam magára Janne-t.- magyarázkodott.- De nincs idő csevegni, irány a kád. Míg kicsit ellazulsz a levendula illatú vízben, addig csinálok reggelit, elküldöm Jennit a ruhádért és összeszedjük a szépítkezéshez szükséges kütyüket.

Foggalmam sincs, hogy mitől volt így bepörögve, de kissé aggasztó volt, amit az előbb felsorolt. Kedvtelenül indultam a fürdőbe a fehérneműm és a köntösöm társaságában. A levendula illatú habfürdő most jót tett bőrömnek és az érzékeimnek, hiszen álmosabbnak és fáradtabbnak érzem magam, mint mikor lefeküdtem. Keveset aludtam éjjel, szinte minden órában felébredtem. Hol szomjas voltam, hol pisilnem kellett, de volt, hogy arra ébredtem, hogy Sebastian kerestem magam mellett.  Haragszom a barátainkra, amiért kitalálták azt a hülyeséget, hogy erre az éjszakára elválasztottak minket. Semmi értelmét nem láttam ennek, elegendő lett volna elcibálni most reggel mellőlem, ha már elterjedt az a babona, hogy a vőlegény az esküvő napján nem láthatja a menyasszonyát, csak az oltárnál. Miután alaposan kimérgelődtem magam kimásztam a kádból, megtörölköztem, bekentem magam testápolóval és köntösben kiléptem a fürdőből. Megreggeliztem, majd elhelyezkedtem a tükör előtti széken és Berni, valamint Stephanie kezeire bíztam magam. Három órát ültem egy huzamban, kényelmetlenül éreztem magam, fájt a derekam és a fenekem, de megérte.

-Te vagy a legelbűvölőbb menyasszony, akit valaha is láttam.- mosolygott rám a legidősebb Vettel nővér. A tükörből láttam Berni helyeslő bólogatásait.

-Fél flakon extra erős hajlakk a hajamon, pirosító, szájfény, szemfesték és egy gyönyörű frizura.- soroltam, amit magam előtt láttam.- Teljesen meg vagyok elégedve a külsőmmel és azzal is, amit odabenn érzek. Végre annyi szenvedés és küzdelem után az életem sínre került. Végre béke uralkodik a lelkemben, nincs jelen a kegyetlenül mardosó lelkiismeretfurdalás, a fájdalom és… nélkületek ez most nem lenne így. Tökéletes életre vágytam és ez most már csak pár órára van tőlem. Nem tudom míért, de úgy érzem, hogy a szívem végre újra visszakapta azt a darabkát, amit tavaly ősszel elveszített. Érzem, hogy anya és apa is itt vannak ma velem.- csorogni kezdtek a könnyeim, nem tudtam megálljt parancsolni nekik. Pedig minden erőmmel azon voltam, hogy ma ne sírjak, de nem sikerült mindez.

-Figyelem emberek!! Meghoztam a menyasszonyiruhát!- szakította meg Jenni a kissé ironikus perceket. Piros szalaggal volt átkötve a doboz, tehát most hozta el a szalonból. Haza nem akartam hozni, Sebastian szeret kutakodni a szekrényben, biztos rálelt volna. Eddigi segítőim elvonultak készülődni, őket váltotta most Jenni és Britta. Britta most adta át nekem az ajándékát, egy nagyon sexi fehérneműt, mely szerinte el fogja bűvölni Sebastiant ma éjjel. Harisnyát húztam, belebújtam a pár centiméteres sarokkal rendelkező hófehér cipőmbe és magamra öltöttem a ruhát.

-Mennyi időm van még az indulásig?- fordultam a lányok felé.

-Kevesebb, mint egy óra. Ha nem haragszol, most megnézném hogy áll az öltözködéssel a férjem és a te párocskád.- mosolygott Jenni.

-Rendben, menjetek csak. Mégegyszer köszönöm a segítségeteket és akkor a helyszínen találkozunk.- integettem nekik.- Jesszusom! Egy óra…-beszélgettem a tükörképemmel.- Két óra múlva hivatalosan is megkapom a Vettel nevet. Frau Vettel. Renate Májer Vettel.- ízlelgettem a neveket.- Mindegyik variáció remekül cseng.- szűrtem le mosolyogva.

A kezem tördelve róttam a köröket a szoba egyik végétől a másik végéig. Pihentetnem kéne a lábam, mert ma sok terhelést fog kapni, de egyszerűen nem bírtam egy helyben megállni.

-Bejöhetek?- kukucskált be a szobába Heike.

-Természetesen.

-Izgulsz már?

-Elmondani sem tudom, hogy mennyire.

-Nemrég beszéltem Sebastiannal. Tűkön ül, egyre idegesebb, alig várja, hogy végre lásson téged. Hallottam a hangján, hogy nagyon- nagyon izgatott.

-Pedig ő aztán nem az az izgulós fajta.

-Hát nem.- kuncogott az anyuka.- Igazából valami fontos dolog miatt jöttem.- az első pillanattól kezdve láttam rajta, hogy szeretne mondani nekem valamit, csak nem tudta, hogyan is kezdjen bele. Kicsit zavarodott állapotban volt, szaporán és rendszertelenül vett levegőt. Izgul, ezt leszűrtem a remekő hangjából és kezeiből. Dehát érthető, a fia esküvőjére készülünk.- Ez a pár fülbevaló még Sebastian nagymamájáé volt, az én anyukámé.- nyitotta ki tenyerét. Smaragdkövekkel díszített, gyönyörű ékszer csillogott a bőrén.- Ez egyfajta családi örökség, lányról lányra, unokáról-unokára terjedt. S ez mostantól a tied lesz.

-Heike én… én ezt nem fogadhatom el.

-Sebastian kérése volt ez. Tegnap délelőtt nyújtotta át ezt nekem azzal a mondattal, hogy a nagyija a halálos ágyán azt kérte tőle, hogy majd adja oda a leendő feleségének. Vedd úgy, mintha a fiam adná át neked.- mesélte el a megható történetet. Így viszont már nem volt szívem visszautasítani.

-Reni, fél egy van, lassan indulnunk kéne. Persze csak akkor, ha készen állsz.- szólt be Norbert.

-Nos, eljött az idő kislányom. Még vanidő megfutamodni és megváltoztatni a döntésed, de bízom abban, hogy nem teszed meg.

-Eszem ágában sincs!- ráztam a fejem.- Számos dolgot megbántam már életem során, ez lesz az egyedüli, amit sosem fogok.

Ránéztem a szüleim képére, elmormoltam gyorsan egy imát, vettem egy mély lélegzetet és tettre készen álltam.- Akkor indulhatunk.- sóhajtottam remegő hangszínnel.

Kezembe vettem a menyasszonyi csokrom, belekaroltam Norbertbe és elindultunk lefelé a lépcsőn. Az egész alsó színt virágokban pompáztt, a korlátra futó virágok voltak feltűzve. A csajok egy egész botanikus kertet varázsoltak a házból, de annyira gyönyörű, eredeti és élethű lett, hogy csak pislogni tudtam. Az udvar is át lett alakítva, asztalok és székek mindenhol. A pár személyes kis asztalkák natúr színű terítőkkel voltak letakarva, az evőeszkozök csillogtak a napsütésben, kálacsokrok díszelegtek az asztalok közepén. A székek is natúr anyaggal voltak bevonva, támlájukon hatalmas almazöld masni virított. Ha helyes az információ amit kaptam, akkor ez mind Heike és Norbert műve. Nem lehetek elég hálás nekik mindezért…

A fehér Infiniti motorháztetejére hatalmas rózsacsokor volt felfogva, az ajtókról pedig színes lufik és szallagok lógtak. Beszálltam a hátsó ülésre, míg Norbert elhelyezkedett a volán mögött. Noha a Vettel édesapa betartotta a közlekedési szabályokat és a sebesség korlátozást is, mégis hamar oda értünk a templomhoz. Segített kiszállni az autóból, majd egymásba karolva megindultunk a templom nyitott kapuja felé. Felcsendült a nászinduló, a meghívottak pedig felálltak. Lassú tempóban haladtunk, mindeközben igyekeztem mindenkivel felvenni a szemkontaktust, legalább egy másodperc erejéig. Nem bírtam levakarni arcomról a mosolyt, jól esett, hogy minden szem rám szegeződik. Zavarba ejtő volt ugyan ez a rengeteg tekintet, de mégis jól esett, hogy magamra tudtam vonni ennyi ember tekintetét. Végtelennek tűnő percek után végre elérkeztem Hozzá. Nagyokat nyelt, szapora volt a lélegzete, szája fülig ért. Szemei ködösek voltak a könny és a boldogság egyvelegétől. Reszketett a testem az érintése és a csókja után, de tudom, hogy ezek még nem megengedettek.

-Gyönyörű vagy!- suttogta, s párszor végignézett rajtam csillogó tekintetével.

-Kérlek ne hozz zavarba ennyi ember előtt.- kértem fülig pirulva s megijedtem, mikor az én hangom visszhangzott a templomban.

Norbert vetett véget szemezgetésünknek. Először a fia kezét fogta meg, aztán az enyémet, melyeket egymásra helyezett.

-Szemem fényét, a legféltettebb kincsem és legnagyobb büszkeségem kívánok odaadni neked Reni. Kélek tedd őt nagyon-nagyon boldoggá!- meghatottan könyörgött.

-Minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyem.

Mindkettőnk homlokát megcsókolta, leült a felesége és a többi gyermeke mellé, mi pedig a pap felé fordultunk.

(Pap): Kedves jegyespár! Eljöttetek ide a templomba, hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét, egyházának szolgája és a hívek közösségének színe előtt. Krisztus Urunk bőséges áldását adja erre a szeretetre. Egy külön szentség kegyelmével gazdagít és erősít meg titeket, hogy kölcsönös örök hűségben vállalni tudjátok a házastársak szent kötelességeit. A házasság szentségének méltósága őszinte szándékot kíván tőletek. Feleljetek ezért az Egyház kérdéseire!

(Pap):Sebastian!Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

-Ígérem!

 (Pap):Renate! Ígéred-e, hogy leendő férjedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

-Ígérem!- jelentettem ki hangosan és határozottan.

(Pap): Kedves jegyespár! Most következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni. Forduljatok egymás felé. Fogjatok egymással kezet, és én egybefonódott kezeteket átkötöm stólával annak jeléül, hogy házasságtok Isten előtt felbonthatatlan lesz.

         Sebastian, nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlevő Renate Majert-t feleségül venni?

-Akarom.

(Pap): Renate, nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarsz-e a jelenlevő Sebastian Vettelh-hez feleségül menni?

Kis hatásszünet következett a részemről, gyorsan lepörgettem az elmúlt évek eseményeit. Jól meg akartam fontolni a döntésem, de rájöttem, hogy semmi akadályát nem látom annak, hogy ne akarjam Őt férjemül.

-Akarom!

(Pap): Most megkötött házasságtokat az Egyház nevében érvényesnek nyilvánítom, és megáldom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

-Ámen.- feleltük egyszerre, immár a férjemmel.

A szertartást lebonyolító atya megáldotta a gyűrűket, melyeket természetesen fel is húztunk egymás ujjára. Kissé nehézkesen ugyan, de felkerültek az aranygyűrűk az ujjainkra. Mindkettőnk keze kellő képpen reszeketett ahhoz, hogy nehéz dolgunk legyen.

-Viseld ezt a gyűrűt  szeretetem és hűségem jeléül. Az Atya, a Fiú  és a Szentlélek nevében!-ismételtem Sebastian után.

(Pap): Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. A Mindenható Atyától kapott hatalmamnál fogva házastársakká nyílvanítalak benneteket. Sebastian, mostmár megcsókolhatod a menyasszonyt.- kapta meg az engedélyt.

Széles mosollyal közelített felém. Először végigsimított az arcomon, majd a pocakomra fektette tenyerét. Mindösszesen pár pillanat erejéig érezhettem ajkainak puhaságát, ugyanis nem vártan elhúzódott tőlem. Kezét is elkapta a hasamról és s hatalmasra nyílt szemekkel nézett rám. Letérdelt elém és megpuszilta azt a helyet, ahol a babát vélte feledezni. Könnyezve néztem le Rá, hiszen megtörtént a csoda.

-Végre érezhettem, ahogy megmozdul. Húú… mekkorát rúgott.- nevetett.

-Izgága kislány lesz, a Te fajtád.- vigyorogtam. Újra megcsókolt, de mostmár hosszabb ideig simogatták egymást nyelveink. Szépen egymásba gabalyodtunk, de ez nem zavarta meg a jelenlévőket. Ujjongtak, tapsoltak, minden irányból ezeket a mondatokat hallhattam: “ Éljen az ifjú pár!”. “Sok boldogságot nektek!”

Kivonultunk a templomból és fogadtuk a gratulációkat azoktól az emberektől, kik csak a szertartáson tudták tiszteletüket tenni. Készült egy csoportkép a templom előtt, majd a közeli parkban is fotózkodtunk. Ezután mindenki megkereste a maga autóját és sofőrjét és megindultunk vissza Baarba.

Másfél órán át fogadtuk a gratulációkat, mire mindenkivel koccintottunk, már túl voltunk vagy 4 pohár pezsgőn. Épp indultam volna levetni magamról a ruhámat, mikor kiszúrtam az egyik asztalnál ölelkezve álldolgálni Alexat és Jamiet, a Lotus GP munkatársait.

-Sziasztok. Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívásunkat és eljöttetek.- mondtam el már sokadjára ezt a mondatot, de ennek ellenére még mindig szívből jött.

-Mi vagyunk hálásak a férjemmel, amiért itt lehetünk.- simított végig karomon Alexa.

-Igazán meghatóak voltak a templomban történtek. Gyönyörű esküvő volt, sajnálom, hogy nekünk Alexával ilyen nem lehetett, ugyanis csakis a polgári esküvőt tudtuk egyenlőre megtartani.- bigyesztette le ajkait Jamie. Alexa szemeibe is szomorúság költözött, letörölt pár könnycseppet is. Férjétől pedig egy vigasztaló ölelést és egy lágy puszit kapott a nyakhajlatába.

-Gyönyörű vagy Reni, irigykedve nézek rád, mert…csodálatos kismama vagy. – dícsért a lány, én pedig elvörösödtem tetőtől talpig.- Jamie drágám, én is szeretnék egy kisbabát.- fordult meg férje ölelésében és szerelmes pillantásokkal ajándékozta meg az említetett.

-Lehet róla szó.- kacsintott nejére.- Sebastiannak már gratuláltam, de neked is sok boldogságot kívánok.

-Végre levehetem ezt a hülye harisnyát magamról. Azt hittem meggyulladok benne!- panaszkodtam, miközben az említett ruhadarabot húztam lefelé. A menyasszonyi ruhámtól is sikerült némi nehézség árán megválni, kezdett idegesíteni a hossza és melegem is volt benne már. Felvettem egy könnyed kis ruhácskát, mely elegánsabb volt, pont a mai nap alkalmából vettem még múlt héten. Frissítettem az arcom, majd visszamentem a vendégeimhez. A kiválasztott zenekar már nagyban játszott, néhányan –köztük a Schumacher házaspár és Berni és Tommi is-  vették a bátorságuk és táncolni kezdtek. Piszok melegem tűzött a Nap, legtöbben az árnyékban tartózkodtak. Időközben az összes férfiról lekerült a zakó. Férjecském is a szék támlájára terítette a nyakkendőjével együtt, felgyűrte ingjének ujját, kigombolt ingje pedig felfedte előttem a mellkasát. Meglepődve kapta rám tekintetét, mikor ölébe ültem.

-Kényelmesen ülsz?- kérdezte mosolygós arccal és közben végigsimított combomon.

-Ühüm.- bólogattam.- Végre megtaláltam a számomra kényelmes ölő alkalmatosságot. Kemény három órán át egyhelyben ültem a széken. A popóm is elzsibadt a végére.- nyafogtam.

-És én sajnálatos módon nem lehettem ott, hogy megmasszírozhassam.- ingatta a fejét csalódottan.

-Este ezt még bőven bepótolhatod.- suttogtam fülébe s emlékeztettem arra, hogy ma még egy olyan is vár ránk, hogy nászéjszaka.

   Este fél 9 volt, mikor elköszönt tőlünk az utolsó vendégünk is. Egy kis nassolás után ballagtam kifelé a konyhából, mikor pusmogás ütötte meg füleim.

-Szabad az asszony előtt sugdolózni?- csípőre tett kézzel álltam meg férjem előtt.

-Nem sugdolóztam.- tagadta.

-Halljam, mit titkolsz előttem.

-Ezt nem hallanod, hanem látnod kell édesem.- avatott bele félig a Heikkivel való titkos ügyébe.

20 perce sétálunk friss házasokként a lemenő Nap kíséretében.

-Nem lett volna egyszerűbb elmondani amit tervezel, mint idehozni az edződ házába?- kérdeztem kissé… ingerülten. A fáradtság kezd a színre lépni mostmár.

-Meglátod, hogy megérte ide jönni. Tudom, mit cselekszem. Bízz bennem.

-Bízom benned, hiszen a férjem vagy.

Letakarta a szemem és nagyon lassan elkezdett utasítani arra, hogy lépjek. Tökéletesen navigált, hiszen megúsztam elbotlás nélkül és semminek sem ütköztem neki. Épp meg akartam kérdezni, hogy merre menjek tovább, mikor elém tárult az, amit látnom kellett. Egy különlegesnek mondható szobában voltam. Hatalmas francia ágy, fehér csipkés ágyneművel, a takaróra rózsaszirmok volak hintve szív alakot formálva. Az ágy fölött “ Just Married” feliratú transzparens lógott. A szőnyeg is vonzotta tekintetem, illatos mécsesekkel voltak kirajzolva neveink kezdőbetűi..

-Seb ez…- tátogtam.

-Shh!!- érintette meg ajkaim mutatóujával.- Fölösleges bármit is mondania Frau Vettel. Mindent leolvashatok a tekintetedről.

-Frau Vettel- suttogtam magam elé merengve.- Olyan hihetetlen, hogy házasok vagyunk.

-Én is alig tudom elhinni. Életem legboldogabb és legemklékezetesebb napja volt ez.- osztotta meg velem gondolatait.- És a friss házasok mivel szokták tölteni az estét?- kérdezte, s ruhám alá nyúlt. Egyik kezével megmarkolta fenekem, másikkal a jobb lábam a dereka köré fonta.

-Öhm… netán tévézni? Vagy… aludni?- játszottam a tudatlant.

-Valami sokkal élvezetesebb dolgot.- suttogta ajkaim közé.

-Akkor mutasd meg, hogy mire gondolsz.

Ölébe kapott, az ágyhoz hátrált, leült és én így kerültem combjára. Vadul csókolóztunk s közben próbáltuk megszabadítani egymást a ruháktól.

-Beakadt a ruhád cipzárja!- morgott két csók között. Addig erőlködött, míg reccsent a textil.- Hát úgy látszik, hogy ennek a ruhának annyi. Pedig jól állt rajtad.- vigyorgott.

-Legalább egy kis jelét mutathatnád annak, hogy sajnáltad.- pirítottam rá játékosan.

-Elég a dumából asszony!- paskolta meg fenekem, áthúzta a fejemen a ruhát, eldobta jó messzire a melltartómmal együtt. A mennyek kapuja előtt találtam magam, mikor nedves csókokkal hintette be bőröm. Felváltva masszírozta és csókolta a melleim, halk sikításokat váltva ki belőlem. Egyre merészebb dolgokba ment bele, csakhogy fokozza a vágyainkat egymás iránt. A köldököm területét kényeztette, mikor már nem bírtam tovább idegileg.

-Ne kínozz, kérlek!- túrtam hajába. Fogával lerángatta a bugyim és mikor végre belém hatolt, erőteljesen megmarkoltam a lepedőt.

Mindvégig gyengéd volt velem, alig értintett meg, óvón viselkedett. Nagyon odafigyelt arra, hogy ne nehezedjen rám  a teljes súlyával. Kicsit féltem attól, hogy a pocakom akadályozni fog minket, de rájöttem, hogy mindez nem akadály számunkra.

-Húú, sosem gondoltam volna, hogy egyszerre két nővel fogok nászéjszakézni.- nevettet, amitől még az ágy is remegett.

-De szemtelen vagy.- csaptam mellkasára.

-Ha nem szeretnéd a szemtelen énem, most nem lennél az én asszonykám.

-Helyes megállapítás uracskám.- kuncogtam.

-Fáradt vagy?- kérdezte figyelmesen s kicsit megharapta a fülcimpám.

-Attól függ, hogy mihez.-vigyorogtam. Volt egy selytésem, hogy mirefel kérdezte ezt.

-Hát… még csak éjjel fél 2 van és… ha már nászéjszaka, akkor legyen az egésznek nászéjszaka feelingje. Adjuk meg neki a módját.

Ismét fölém gördült és még további órákon át élvezhettem kényeztetését és nedves bőrét…

Reni menyasszonyi frizurája

Az esküvő után viselt ruha

A smaragd fülbevaló