18.fejezet

Éjjel többször is felébredtem. Úgy éreztem, mintha a tegnapi nap csak egy álom lett volna, mintha csak az én képzeletem szüleménye lenne az, hogy egy párt alkotunk Sebastiannal. Azonban ahányszor ránéztem a mellettem angyalian alvó Sebire, rájöttem, hogy mindez a valósághoz tartozik. Felriadásaim után az illata mindig visszatérített az álomba. Reggel anyum hangjára ébredtem. Én is költeni kezdtem Sebit a puha ajkaira adott csókjaimmal:

-Édesem ébredj, reggel van és anyu vár a reggelivel.

-Ejha! Mindig is ilyen reggeli ébredésre vágytam!- csukott szemmel hirtelen magára húzott.

-Öltözz fel, aztán vár a reggeli.

Az utasításommal elrontottam a meghitt pillanatot és valószínű, hogy Seb kedvét is, mert lehajtott fejjel és sóhajtozva ment a szobám melletti fürdőbe.

-Ugye nem így akarsz reggelizni? -le akartam szidni, mert az alvó pólójában és egy száll boxerben vette az irányt a konyha felé. Kevés sikerrel jártam e téren, mert a látványtól tátva maradt a szám.

-Valaki nagyon zavarba jött kora reggel! -kötekedett a szőkeség.

-Nem jöttem zavarba és már fél 10 van, tehát nem kora reggel!-durcáskodtam.

-Engem nem versz át! Tudom, hogy tetszik a látvány. -kajánul vigyorgott rám.

-Sebastian Vettel, ne mondjam mégegyszer, hogy öltözz fel!-utasítottam render, mire ő nevetve teljesítette a kérésem.

Apum kíséretében reggeliztünk meg, aztán én is öltözni mentem. Egy farmer shortot vettem fel, és épp az apró mintás,  pánt nélküli, mellrésznél csavart megoldású csőtop-omat akartam felvenni, mikor valaki belecsókolt a nyakamba. A keze végigszánkázott az oldalamon, egészen a csípőmíg. Beleremegtem az egészbe. Visszatartottam a lélegzetem, mikor a nadrágomon keresztül megéreztem a keményedő férfiasságát. Szembefordultam vele. Meglepetéssel teli arccal a melleim kezdte el fürkészni. Mosolyogva tette a kezeit a mellemre.A  tenyerei úgy tapattak, akár a mágnesek. Vadul csókolózni kezdtünk, majd lefektetett az ágyra. Az ajkaink egy pillanatra sem távolodtak el egymástól. Nem érdekelt, hogy valaki benyit, csak a pillanatnak éltem, amelyre olyan régóta vágytam. A deraka köré fontam a lábaim és a fenekem kezdte masszírozni, mikor észbe kaptam.

-Seb kérlek! Bárki benyithat és tettünk mindketten egy ígéretet a tegnap! -parancsoltam észszerűen megálljt.

-Igazad van! Akármennyit képes vagyok várni rád. Ezen a világon bármit megtennék, csakhogy veled legyek! Szeretlek!

A vággyal és szerelemmel teli szemeiben újra elvesztem.

11-re el is készültünk. Búcsút vettem apától és anyától, akik rám kötötték, hogyha bármi baj van, akkor azonnal jöjjek haza. Britta jött értünk kocsival és ő vitt minket Budapestre. Seb ölében ültem egész végig.

-Leszel velem egy szobában? -boci szemekkel nézett rám szerelmem.

-Nem is tudom…-húztam el a szám. - Jó volna Bernivel lenni egy éjszakát, hogy megbeszéljünk 1-2 dolgot…Kevés időnk volt mostanában egymásra.

Seb erre a mondatomra lemondóan sóhajtott.

-Báááár, ha jobban bele gondolok, akkor jobb lenne veled lenni, mert lehet, hogy Berni és Tommi…-itt megköszörültem a torkom.

-Berni és Tommi mi? -értetlenkedett Seb.

-Atya ég!! Egy üres fejű pasival járok!!- csaptam a homlokomra kínomban.

-Nem baj! Inkább leszek üres fejű, mint perverz!-vágta be a durcit kedvesem.

-Ez fájt!

-Te kezdted!

Válasz helyett megcsókoltam. Legalább ilyenkor elhallgat és nem jár a szája.

Útközben Bernivel megbeszéltem, hogy Sebivel leszek egy szobában.

-Biztos, hogy nem akarsz egy csajos estét, ahol kibeszélhetnénk mondjuk ezt a két lüke pasit?- kérte ki a véleményem drága barinőm.

-Jól hangzik ,de nem akarom kirekeszteni mellőled Tommit. Bizti, hogy terveztek valami izgit estére, nem? -huncut mosolyt ejtettem. Berni elpirulva bólogatott. Ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam. Nem lehetek annyira pofátlan, hogy szétválasztom őket. Nagyok vagyunk és meglesz a saját megánéletünk. Neki Tommival, nekem pedig Sebivel.

Megérkeztünk a hotelbe. A szobánk ámulatba ejtő volt. Sosem jártam még ilyen szobában. Az ágy hatalmas volt és kényelmes, fehér takaróval és narancssárga párnákkal ellátva. Ami azonban még jobban meglepett, az az ágyon levő hatalmas liliom csokor és a Németországban Sebtől kapott macim. A csokorban találtam egy kártyát is:

      “Nem akarlak elveszíteni. (...) Egyszer már elveszítettelek, és bele is haltam volna, ha még egy kicsit el lettél volna veszve.”

-Seb, köszönöm szépen! Ez gyönyörű! Annyira aranyos vagy!-vetettem magam Seb nyakába.

-Tudod, muszáj volt egy kis ajándékkal is meglepjelek ahhoz, hogy ki tudjam fejezni, hogy mit éreztem akkor, mikor szó nélkül elmentél .Remélem mostmár tudni fogod, hogy ilyet mégegyszer ne tégy velem, mert belehalok!

-Sajnálom! -könnyezni kezdtem.

-Reni nyugodj meg, mert valami komolyról kell most beszélnünk.

-Megijesztessz!-csak ennyi jött ki a számon.

-Tudod, hogy nem szeretem, ha a média beleüti az orrát az életembe. Hannával is amellett  döntöttünk, hogy jobb, ha csak keveset mutatkozunk együtt nyilvánosan.

A Hanna név kiejtése során kicsit elcsuklott a hangja és a szemében megjelent a szomorúság és a fájdalom.

-Szeretnéd, ha a nyilvánosság előtt is többet mutakoznánk?-tette gyorsan hozzá.

-Tudom, hogy ez mivel járhat. Emellett én úgy gondolom, hogy sokkal jobb, ha felvállaljuk a media előtt is, hogy egy pár vagyunk. Azért is, mert így nyugodtan foghatjuk egymás kezét, nyugodtan ölelkezhetünk, csókolózhatunk. Nem kell bújkálnunk senki elől és folyton attól tartani , hogy valaki lefotóz minket. De ha te nem így gondolod, akkor nem baj.

-Igazad van! Nem foglak rejtegetni senki elől, mert büszke vagyok arra, hogy szerethetek egy ilyen szép, csinos és csodálatos lányt, mint amilyen te vagy.- halmozott el bókokkal.

-Oké. Akkor ezt megbeszéltük!-csaptam egyet a combjára és felálltam az öléből.

-Volna itt még valami!

És előhúzott a hátsó nadrágzsebéből egy bankkártyát.

-Ez a tied és Bernié .Míg nekem dolgoznom kell, addig nem akarom, hogy megöljön az unalom téged, ezért adom ezt a bankkártyát. Menjetek el a városba, vásároljatok, egyetek amit csak akartok és érezzétek jól magatokat.

-Seb, én ezt nem fogadhatom el!- tiltakoztam hevesen- Nem akarom, hogy azt hidd te, vagy bárki más, hogy a hírnevedre és a pénzedre hajtok!

-Ezt senki nem fogja gondolni! Én akarom ezt! Megérdemled és elfogadod!

-Biztos?- még mindig vonakodtam az ajándékától.

-Jajj édesem! Ha neked nem kell,a kkor oda adom Berninek!

-Neeemm! Add nekem akkor!- köszönetképpen nyomtam egy puszit a szájára.

Lementem a recepcióra és kértem egy vázát a virágcsokornak. Mire vissza értem Seb már aludt. Gondoltam kimerült. Betakartam, majd átmentem Bernihez.

Neki is megmutattam a bánkkártyát. Nem lelkesedtem. Csak azért fogadtam el, mert muszáj volt.

-Nem örülsz neki, igaz?- tapintott a lényegre Berni.

-Nem nagyon! Nem akarom, hogy úgy érezze, hogy csak kihasználom!- fakadtam ki.

-Ő adta neked, a saját szándékából. Nem azért, mert te kérted.

Itt félbe szakadt a beszélgetésünk, mert belépett a szobába Tommi.

-Szia Reni. Ebédelsz velünk?- kedveskedett Tommi.

-Köszönöm nem. Nem vagyok éhes. Én megnézem, hogy Seb felébredt-e már. Sziasztok.

Seb még aludt. Leültem egy székre és figyeltem, ahogy alszik. Gondolkodni kezdtem azon ami történt ezalatt a pár nap alatt és azon, ami még történni fog. Berni egyetemre fog menni ősszel, ritkán fogom csak látni. Seb is folyamatosan távol lesz tőlem. Sosem volt  még távkapcsolatom. Nem tudom, hogy fogom ezt a dolgot kezelni. És ha jól megy minden, akkor senki sem lesz mellettem, hogy segítsen . Zokogni kezdtem. Seb ébredezni kezdett, így gyorsan megtöröltem a szemem, hogy ne vegye észre, hogy sírtam.

-Húú, máris fél 3 van! Nemsokára megbeszélésen kell lennem a hétvégével kapcsolatban. Megyünk ebédelni?

-Nem vagyok éhes .Te menj csak. Én itt megvárlak.

-Valami baj van?

-Semmi.- ráztam a fejem, nem sok sikerrel.

-Jó! Akkor játszuk azt, hogy addig nem megyek el, míg el nem mondod, hogy mi bánt-leült a földre törökülésbe.

-Félek Sebastian! Te vagy az első férfi az életemben! Nem tudom, hogy kell kapcsolatot kezelni. Nem tudom, mennyire fogom bírni azt, hogy távol leszünk egymástól. Ez nekem nem fog menni.

-Dehogynem fog! Itt vagyok melletted. Segítek neked. A távolságot pedig megoldjuk. Ígérem!- csitítgatott Seb.

-Hogy ígérheted meg?-kicsit felemeltem a hangom és vádlón néztem rá. Erre szorosan magához ölelt. -Annyira sajnálom! -erőteljes zokogásba kezdtem.

-Ugyan kicsim! Megértelek téged, de kérlek bízz bennem! És a legfőbbképp magadban! Próbálj meg most csak arra koncentrálni, hogy  ez a hétvége minnél tökéletesebb és emlékezetesebb legyen számunkra. A jövőt pedig majd mi tervezzük ketten. Oké?

-Aham! - bólogattam majd megcsókoltuk egymást.

-Ez a beszéd! Menjünk ebédelni akkor.-vonszolt az ajtó felé.

-Legalább hadd sminkeljem ki magam! Szörnyen nézhetek ki!

-Dehogyis! Gyönyörű vagy, mint mindig.Sokkal jobban szeretem a természetes szépséget, mint azokat a nőket, akiken két tonna festék van!

Ezen nevettünk.

Ebéd közben pedig vettem a bátorságom, hogy egy igen kényes kérdést tegyek fel Sebinek…