A napok fénysebességgel száguldottak el
mellettünk, akárcsak egy Forma-1-es versenyautó. Január közepe felé közeledünk
s elmondhatom, hogy Párommal lassan két hete nem töltöttünk együtt egy percet
sem. Telefonon ugyan beszélünk minden nap, de sokszor csak 2-3 mondatváltásra
van időnk, valamelyikünknek rohannia kell mindig. Sebitől tudom, hogy a gyárban
beindult az élet: a szerelők és Adrian az RB8-as fejlesztésén dolgoznak
éjjel-nappal. Elmondása szerint nagyon le vannak maradva a munkálatokkal, nem
biztos ,hogy ott lesznek majd az első teszten, melynek a spanyolországi Jerez
ad otthont február 8 és 10 között .Az Ő élete is mozgalmassá vált, a szürke
hétköznapokat felváltotta a folyamatos rohanás, a munka. Két hete a gyárban
van, azzal viccelődött tegnap ,hogy lassan a szimulátorszoba lesz a második
otthona. Folyamatosan segít az autó körüli munkálatokban és edz napi 6 órát, hogy
a szezonkezdő Ausztrál Nagydíjra jó formában legyen. Fény derült arra is, hogy
idén egy finn fiatalember, Heikki Huovinen fogja Sebit segíteni a
felkészülsében és megnyugtatni a háborgó lelkét, ha arról van szó. Sajnos még
nem volt lehetőségem találkozni Heikkivel, de már nagyon várom, hogy
megismerhessem, s ne csak képen lássam azt, mennyire jól kidolgozott teste van.
Igen, barátnőmön kívül nekem is megakadt a szemem a szőke, északi pasin. Egy
női szemnek nem elhanyagolható a látvány, melyet nyújt az új edző. De a
félreértés elkerülése érdekében leszögezem, hogy Páromat nem tudja felülmúlni
semmijen értelemben, hiszen Ő világbajnok kinézettel és méretekkel rendelkezik
és egy világbajnokot legyőzni sosem könyű dolog…
Ma tesi az utolsó órám. Rohanok lefelé az öltözőhöz vezető lépcsőn, ugyanis
pár percem maradt csak átöltözni,s hirtelen
elvesztem az egyensúlyom és innen már nincs megállás! Gurulok lefelé a
lépcsősoron, forog velem a világ és abban reménykedem, hogy élve,t örések
nélkül megúszom az egészet. Az utolsó dolog amit észleltem az volt, hogy nem
tudom mozgatni a jobb lábam és valami meleg csorog az arcomon. Ezután
elsötétült minden…
Halk pityegésre lettem figyelmes.Valami furcsa szagot érzek, amely
mardossa a légcsövem és a fejem is megfájdult tőle. Óvatosan nyitottam ki a
szemeim, hiszen nehezek voltak, mintha tíz tonna ólom nehezedett volna rájuk. Csak
fehérséget láttam egészen addig, amíg nem néztem jobbra, ugyanis éreztem ,hogy
valami a karomra nehezedik. Megállapítottam, hogy ez az egyik osztálytársam, Balázs
feje volt. Megrémülten néztem körbe, foggalmam sem volt, miért fekszek itt, mit
keres itt mellettem ő. Amint megpillantottam a csipogó gépeket magam mellett,l áttam
a kezemből kilógó csöveket s a begipszelt lábam ,megkaptam a választ: egy
kórházban vagyok!
-Bassza meg!!-c súszott ki a számon, Balázs
pedig ébredezni kezdett.
-Szia Reni. Hogy érzed magad?-k érdezte,
miközben nyújtózkodott egyet a székén ülve.
-Rosszul. De te miért vagy itt? Nem
suliban kéne lenned most? És egyáltalán én miért kerültem ide be?- rohamoztam
meg kérdéseimmel. Szerettem volna ezekre a míértekre mihamarabb kielégítő
választ kapni.
-A szüleid hazaküldtem lepihenni, valakinek
maradnia kellett itt veled. A suli pedig nem fontos.-legyintett.- Amúgy szólok
az orvosnak, ő majd mindent elmond alaposan.
-Nagyszerű.-morogtam.
Hatalmasat nyilalt a fejembe. Amint a
homlokomhoz kaptam a kezem éreztem, hogy van ott egy kötés. Felrémlett pár
képkocka a balesetemből, de még mindig sok volt a kérdés bennem. Ekkor topppant
be a szobába egy fehér köpenyes férfi s mögötte osztálytársam.
-Jó reggelt. Hogy érzed magad?- mosolyogva
lépett mellém és jegyzetelni kezdett valamit.
-Rémisztően.- húztam el a szám.- Elmagyarázná,
hogy mi történt velem pontosan?
-A barátja elmondása szerint legurult a
lépcsőről.
-Milyen barátom? Seb itt járt?- kaptam
fel a fejem s a pillantásommal azonnal Balázst kerestem, hátha ő tud választ
adni feltételezésemre.
-Az itt látható fiatalember nem a te
barátod?- kérdezte meglepetten a kezelőorvosom.
-Igazából két nappal
ezelőtt…szóval…elcsattant köztünk egy csók és egyikőnk számára sem tiszta még a
helyzet.-magyarázkodott össze-vissza s én már végképp nem értettem,hogy mi
folyik itt.
-Értem. Szóval annyi történt, hogy
eltört a jobb lábad, a fejed összekellett varrnunk, mivel beszakadt és
szenvedtél egy kisebb agyrázkódást is. De nyugodj meg, maradandó sérülésektől
vagy károsodásoktól nem kell tartanod. Most pedig megyek, mert vár rám egy
nehéz műtét.
Miután az orvos magunkra hagyott minket, számon kértem Balázst.
-Elmagyaráznád, hogy mégis mi a jó
franc folyik itt? Minek hazudtad azt ,hogy a pasim vagy?-emelkedett egy
oktávval feljebb a hangom és bosszúsan néztem a srácra, aki bámult kifelé az
ablakon.
-Muszáj volt ezt hazudnom. Én
találtalak meg a lépcső alján eszméletlenül, hívtam segítséget s csak úgy
tarthattam veled a mentőautóval, ha azt hazudom, hogy a barátod vagyok. Sajnálom.-fordult
felém bűnbánóan s megfogta a kezem,d e én rögtön kihúztam kezem az övéi közül.
-Mindegy.- sóhajtottam.- Köszi, hogy
megmentetted az életem.
10 perc múlva egy ápolónő jött be hozzám ,beadott nekem egy injekciót, aminek
köszönhetően pár másodperc múlva egyre laposabbakat pislogtam. Szükségem volt
az alvásra, hiszen kimerült voltam és fel kellett dolgoznom azokat az
információkat, melyeket most hallottam. Még eszembe jutott, hogy Seb talán nem
is értesült a balesetemről, azt akartam, hogy tőlem tudja meg, s ne mástól. Nyúlni
akartam az éjjeliszekrényen levő mobilomért, ám ebben a pillanatban elaludtam…
*****Sebastian szemszöge*****
Épp a Milton Keynes-i gyár büféjében ülök s ebédelek Heikki és Britta
társaságában, mikor megcsörren a zsebemben a telefonom. A képernyőn ismeretlen
szám virít, ezért hivatalosan mutatkoztam be:-Sebastian Vettel,miben
segíthetek.
-Szia Sebastian, István vagyok.
-Jó napot István. Miben állhatok
szolgálatára?- kis csend lett, s ekkor hallottam meg egy női sírást a háttérben.-
Ki sír a háttérben?R enivel történt valami?- idegesen ugrottan fel a székről. Az
edzőm és a sajtósom zavarodottan néztek össze.
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden
rendben a lányommal. Kórházba került. Ide tudnál jönni?
-Tessék? ?De….de hogy? Jól van? Mi…mi
történt vele?-beszéltem össze-vissza, s közben meg kellett kapaszkodnom az
edzőm vállába, mert megszédültem. Szíven ütött a hír, alig akartam hinni a
fülemnek.
-Nemrég hozták be, most műtik. Legurult
a lépcsőn az iskolában.
-Istenem, nem lehet igaz.- suttogtam s
közben muszáj volt leülnöm.- Indulok, amint tudok. Köszönöm, hogy értesített. Viszlát.
-Mi történt?-é rdeklődött Britta.
-Reni…Reni kórházban van. Legurult a
lépcsőn, most műtik. Oda kell mennem. Most azonnal. Pakoljatok, jösztök
velem.-jelentettem ki s nem fogadtam el apellátát. Rohantam Christian
irodájába, hiszen szükségem van a segítségére. Kopogás nélkül léptem be az
ajtón.
-Miben segíthetek?- kérdezte, miközben
el volt foglalva a papírjaival.
-Szükségem lenne a magángépedre most
azonnal. Renihez… Renihez kell mennem!-idegesen járkáltam fel-alá, a kicsinek
nem mondható iroda közepén.
-Nyugodj meg Sebastian .Ülj le s mondj
el mindent, mert nem tudom ,hogy mire kell a gépem.
-Nem tudok megnyugodni!- csaptam
ököllel az asztalra. Rájöttem, hogy ezzel túlléptem a célon.- Sajnálom.- suttogtam
s helyet foglaltam.- Reni apja nemrég telefonált, hogy a Kedvesem kórházban
van. Állítólag legurult a lépcsőn s most műtik. Oda kell mennem. Vele…vele kell
lennem!!- sírni kezdtem. Eddig bírtam ki.
-Sajnálom.- tette a kezét a vállamra
főnököm.- Szólok a pilótának s már azonnal indulhatsz is.
-Tudnád nélkülözni pár napot Heikkit és
Brittát? Szükségem lesz rájuk.
-Természetesen. Ha bármiben segíthetek,
rám nyugodtan számíthatsz.
Kezet ráztunk, aztán rohantam a
szobámba, hogy összepakoljak pár szükséges holmit .20 perc múlva idegesen
foglaltam helyet Christian magángépén. A 3 és fél órás repülőúton úgy éreztem, hogy
megőrülök. Britta kiderítette, hogy a debreceni Kenézy Kórházba szállítoták be.
A várakozóban ott találtam a szüleit, akik nyúzottak és idegesek voltak,
valamint az egyik osztálytársát, Balázst, aki rátalált s azonnal hívta a
mentőket .Hálás lehettem neki, bár ekkor még meg sem fordult a fejemben, hogy
féltékenységre lenne okom.
***** Reni szemszöge *****
Lágy cirógatásokra ébredtem, melyhez egy ismerős puha kézfej és bódító
illat társult. Ehhez fogható jelzőkkel csak egy embert tudtam illetni :-Seb!-suttogtam
a nevét behunyt szemmel, erőtlenül.
-Itt vagyok édesem. -puszilta meg az
arcom.- Hogy érzed magad?
-Most, hogy itt vagy, kicsit jobban.- ránéztem
és észrevettem a több napos borostáját és a táskás szemeit.- Nem nézel ki
valami fényesen.
-Hát másfél napja, mióta ide behoztak, itt
vagyok. Édesapád értesített s én azonnal
ide repültem.
-Tessék? Te itt voltál az első perctől
kezdve? Reggel, mikor magamhoz tértem, Balázs volt itt mellettem és itt aludt a
széken.
-Hogy mit mondtál?T e reggel magadhoz
tértél? Biztos? -kiabált én pedig megszeppentem teljesen.
-Igen. Kérdezd meg a dokit, ha nem
hiszel nekem.
-Egész éjjel abban a fotelben aludtam.-
mutatott a szoba másik sarka felé.- Reggel korán ébredtem, te még az altató
hatása alatt álltál .Leugrottam a büfébe, hogy igyak egy kávét. Megkértem
Balázst, hogy azonnal szóljon, ha magadhoz tértél. Fél óra múlva jöttem vissza,
s te még mindig aludtál. -lenyugodott egy kicsit s megfogta a kezem.
-Balázs egy szóval sem említette, hogy
itt vagy te is. Csak annyit mondott, hogy anyuékat hazaküldte lepihenni, mert
mióta behoztak itt virrasztanak. És fenn voltam, a doki megnézte az állapotom, majd
egy ápolónő jött be hozzám és altatót adott be.
A beszélgetést nem tudtuk folytatni,m ert
bejött a doki.
-Szép jó estét. Kérem hagyja el a
kórtermet, mert a barátok számára a látogatás véget ért már rég. Csak a
családtagok maradhatnak itt.-nézett a az orvos mérgesen Páromra.
-Én a barátja vagyok.
-Az nem lehet.-rázta a fejét a férfi. Én
pedig már most tudtam, hogy ebből még nagy baj lesz.
-Már miért ne lehetne? -csattant
Szerelmem hangja.
-Reni, a te barátod nem az a srác, aki
a reggel itt volt?
-Nem.- tagadtam- Bonyolult ezt elmagyarázni.
Én mégis megpróbálkoztam ezzel s a doki
elhitte, bár nagyon nehezen jutott el a tudatáig a magyarázatom. Végül kiküldte
Sebit, hogy nyugodtan meg tudjon vizsgálni. Ő elfogadta ezt, mosolyogva adott
egy csókot, majd kiment a szobából.
-Meddig lesz gipszben a lábam? És mikor
mehetek haza?
-A gipszet még 4 hétig biztosan
viselned kell, aztán rehabilitációra kell majd járnod, mivel eleinte nem lesz
könnyű a járás. Nem akarlak megrémiszteni ,de az első lépések fájni fognak
nagyon. Néhány napon belül hazamehetsz, nem látom értelmét annak, hogy itt
tartsunk. Azonban otthon be kell tartanod néhány fontos utasítást, melyet majd
a zárójelentésedben olvashatsz.
****** Sebastian szemszöge *****
Miután az orvos kérésére elhagytam a
szobát, a várakozóban azonnal Balázs felé intéztem mérges pillantásom. Ha ölni
tudnék ezzel a nézéssel, valószinű ,hogy ez a féreg már rég nem keserítené meg
az életem.
-Magához tért? Tudtál beszélni vele? Hogy
van?-aggódva állt elém Laura.
-Nyugodjon meg, minden rendben van
vele. Magához tért és igen, tudtam vele
beszélni, bár valaki jobban járt volna, ha nem beszélek vele.- s megindultam a
célpontom felé.-Mégis mi a jó francot képzelsz te magadról?- sziszegtem annak
az alaknak a képébe.
-Miről beszélsz?
-Ne tedd itt nekem a szentet, mert jól
tudod, hogy nem vagy az. Hálás vagyok neked, hogy megmentetted a barátnőm, akit
mindennél jobban szeretek, de ettől még nem fogok a nyakadba ugrani és
össze-vissza csókolni téged.- egyre jobban bedühödtem.
-Pedig igazán megtehetnéd. Veled
ellentétben én vele vagyok, számíthatott rám. Te a világ másik végéről repültél
ide, míg István nem értesített a balesetről ,éltél a magad kis világában.- vágta
oda mellékesen.
-Ha bűnbánatot akarsz kelteni bennem, akkor
szólok, hogy az nem lesz olyan könnyű!!-kiabáltam.- És ugyan miért lennék éppen
anyira hálás neked? Mert azt hazudtad hogy Reni barátja vagy? Mert elhallgatad
előlem ,hogy a reggel felébredt az altatásból? Pedig szépen megkértelek ,hogy
szólj nekem.- kezdtem elveszíteni a türelmem.
-Csak nem féltékeny vagy?- nevetett gúnyosan.-
Félsz, hogy lecsapom a kezedről Renit, mi? Minden esélyem megvan rá ,hiszen
hetek óta még csak felé sem nézel. Tudod mindig is erre a pillanatra vártam, hogy
közeledhetek felé. Nem kell aggódnod, ha igazán szeret, ahogy mondja, akkor az
első próbálkozásomnál megkér, hogy hagyjam békén.
-Na ide figyelj te szemétláda.- hogy
még hatásosab legyen a dühbe gurulásom, megragadtam a torkát.- Nem kis
erőfeszítésembe kerül az, hogy ne verjelek agyon! De moderálom magam, mert
kórházban vagyunk s itt mindannyian azt akarjuk, hogy Reni felépüljön. Ha
azonban meg akarsz ismerkedni az öklömmel, akkor nyugodtan feszegesd tovább a
húrt drága barátom!!
Az edzőm ebben a pillanatban állt közénk:- Higgadjatok már le az Isten
szerelméért! Ide betegeket hoznak, az ember nem boxmeccset jön nézni.
-Balázs, hálásak vagyunk a
segítségedért, de mostmár menj haza, Reninek nincs szüksége rád, mert mi és
Sebastian is itt maradunk vele.- szólalt meg István is.
Az orvos most jött ki Párom szobájából s
megosztotta velünk azt, hogy nem fognak fellépni komplikációk, hogy pár nap
múlva elhagyhatja a kórházat, de mindenképpen nyugodt környezetre és sok-sok
pihenésre van szüksége. A szülei bementek hozzá, míg én Heikki és Britta
társaságában a környéken sétáltam, ugyanis le kellett nyugodnom valahogy.
-Az a legrosszabb az egészben, hogy
igaza van ennek a gyökérnek. Csakis magamnak köszönhetem majd, ha lecsapja Őt a
kezemről ,ugyanis alig vagyok vele, magára hagyom sokszor hetekig , s ma reggel
sem én voltam az ,aki fogta a kezét, hanem ez a fiú!-álltam meg s néztem rá
jelentőségteljesen a velem tartókra.
-Ez nem igaz Sebastian!- hurrogott le
Britta.- Reni szeret téged, te vagy a mindene s észre fogja venni, ha az az alak
le akarja venni a lábáról. Lassan 6 hónapja lesztek együtt s eddig nagyon
ügyesen leküzdöttétek a távolságot és minden egyebet. Ne hagyjon el a hited, bízz
a szerelmetekben!
-És mi a garancia arra, hogy le is fog
szállni Reniről? Figyeljem minden lépését Balázsnak? Vagy ami roszabb, láncoljam
magamhoz Renit ?Bele őrülök, ha elveszítem!-ekkor felrémlettek előttem
Szerelmem szavai: ” Lehet,hogy
ma még szerelmes vagy a párodba,de az is megtörténhet, holnapra ez az érzés
elillan.Ahogy minden,úgy a szerelem is
múlandó.Bármikor feltűnhet egy új alak,aki talán jobb,másabb.Az ember folyton
valami másra vágyik,a vágyai változnak.”- Mi van, ha ez az alak elcsábítja a
fejét azzal, hogy olyat ígér neki, amit én nem tudok megadni számára? Elég csak
azt ígérnie, hogy a bajban mindig fogja majd a kezét. Reni ezt értékelni fogja,
hiszen mikor a legnagyobb támogatásra lenne szüksége én sosem vagyok mellette. Most
sem tudtam a balesetéről.- dramatizáltam egyre jobban túl a dolgokat.
-Sebastian Vettel elég legyen már!! Olyasmit
képzelsz bele a dolgokba, amik nincsenek is. Meséltél nekem Reni újévi
fogadalmáról. Azt mondtad, hogy szavahihető lány, akkor most miért kételkedsz
benne? Balázst elküldtük, Reni most biztosan azt várja ,hogy bemenj
hozzá.-térített észhez az új edzőm.
Britta javaslatára bementem egy cukrászdába
s vettem egy kis édességet. Rátaláltam Reni kedvenc sütijére. Visszafelé a
kórházba találkoztam egy virágárus kisfiúval, aki rózsákat árult. Megvettem
tőle az egészet és boldogan siettem vissza a kórházba.
A szobájának ajtaja előtti
kanapén ott ült István, Laura pedig már aludt.
-Reni ébren van?
-Igen és már durcizik, mert hiányol
téged.
-Értem.- vettem tudomásul mosolyogva .Melegség
töltötte el a szívem István szavainak hallatán. Jól esik ,hogy hiányzom Neki.- Menjenek
haza, én itt maradok éjszakára vele. Nyúzottnak és nagyon fáradtnak tűnnek.- javasoltam
a szülőknek. Mielőtt elmentek volna, Laura megszólalt:- Ha pihenni szeretnél ,vagy
csak venni egy forró fürdőt, akkor tudod hol lakunk.-megszorította a kezem s
hazaindultak.
-Aludnod kéne meg valami táplálékot is
magadhoz venni, mert több, mint 30 órája kávén és levegőn élsz. Nem tesz ez jót
a szervezetednek.- figyelmeztetett Heikki.
-Tudom-sóhajtottam. -Még maradok egy
kicsit Vele, aztán megyek megfürdöm, alszom és reggel újra bejövök .Itt
tudnátok maradni éjszakára?- néztem a sajtósomra és a finnre.
-Természetesen Seb.- egyeztek bele
mindketten.
Köszönetképpen bólintottam egyet, majd benyitottam Páromhoz. Mikor
megbizonyosodtam arról, hogy nem alszik, beljebb mentem és leültem az ágya
melletti székre.
-Hiányoztál.- pillantott rám gyönyörű
szemeivel.
-Muszáj volt sétálnom kicsit a
környéken. Amúgy is a szüleid voltak itt benn, nem akartam zavarkodni.
-Te sosem zavarnál édesem. De már itt
vagy velem s ez boldoggá tesz. Szeretlek.-suttogta lágy hangom majd
megsimogatta az arcom.
-Én is szeretlek. Jobban, mint eddig
valaha.- leheltem ajkai közé két csók között.- Amúgy hoztam neked egy kis
ajándékot. Gondoltam, örülni fogsz neki.- mutattam a virágra s a zacskóra, mely
a kedvemc sütijét tartalmazta.
-Segítenél felülni?
-Persze.
A derekát megfogva segítettem neki ülő
alkalmattosságba tortnázni magát s gondosan a hátához tettem a párnáját.
-Gyönyörű ez a csokor.
A szeme csak úgy csillogott, akár a
sarki csillag .Ezt a csillogást akartam látni. Látni, ahogy egy kicsit is
boldoggá és elégedetté tudom tenni. Tudom ,hogy egy apró ajándék nem tudja
pótolni a nélkülem eltöltött éjszakáit és magát a hiányomat. De próbálkozni
azért lehet. Jelen helyzetben utálom a munkám és azt a rohadt nagy távolságot, melyet
mindketten nehezen tudunk legyőzni.
-Aranygaluskát is hoztál
nekem?-pislogott rám meglepetten.- Köszönöm.
-Tudom, hogy szereted. És remélem van
olyan finom, mint amilyet te sütöttél nekem anyuéknál.
Ezután alkalmasnak tartottam a
pillanatot arra, hogy bemutassam az új edzőm és életem megkeserítőjét.
-Kicsim, ő itt az új edzőm, Heikki
Huovinen.
-Szia Reni. Sajnálom, hogy ilyen
körülmények között kell megismerhetnem téged.-fogta meg a törékeny kis
kezecskéjét, melynek imádom puhaságát és illatát.
-Örvendek. Hát én sem így terveztem az
első találkozásunk, de nem tudunk mit tenni.-kacagott a mézédes hangján.
Ezután beszélgettünk kicsikét, bár a szavak embere Reni és Heikki volt. Hagytam
időt és lehetőséget arra, hogy jobban megismerjék egymást. Nyugodt szívvel
állíthatom azt, hogy jól megértik egymást, nem kell tartanom egy esetleges
nézeteltéréstől közöttük.
11 óra felé elaludt, miközben a karját és a haját simogatam egyszerre.
-Remélem ,hogy egyszer meg tudod majd bocsátani nekem azt, hogy nem lehettem veled
a baleseted történtekor. Megérteném, ha egy nap más férfi karjaiban látnálak, hiszen
tudom, hogy Te jobbat érdemelsz. Azonban amíg Te nem kéred tőlem, én nem foglak
elengedni.- törölgettem a könnyeim.- Addig még rengeteg szép és izgalmas
éjszakát akarok okozni neked Szépségem. Legyen csodaszép és nyugodt álmod
Kisangyal.-adtam egy lágy puszit puha és illatos arcára, majd rábíztam Őt az
edzőmre és a sajtósok gyöngyére.
****** Reni szemszöge ********
Mikor reggel felébredtem ,izgatottan néztem körbe a szobában, hiszen
este Szerelmem itt volt, s abban reménykedtem ,hogy itt aludt. Ő azonban nem
tartózkodott itt és egy kis szomorúság költözött a lelkem mellett a szemembe
is. Ám ez csak egy pillanatig tartott, hiszen máris mosolyra húzódott a szám, amint
megláttam Heikkit és Brittát. A kanapén feküdtek mindketten, de itt a hogyan a
lényeg. A sajtós az edzőn feküdt teljesen, ujjaik pedig össze voltak kulcsolva.
Nagyon édesek voltak együtt, boldogság töltötte ki a belső szerveim a látvány
miatt. Ha jól tudom, Brittának nincs senkije sem és Heikki is amolyan “magányos
farkas”, szóval semmi akadályát nem látom annak, hogy több legyen köztük, mint
munkakapcsolat vagy barátság. Ha kell, szívesen vállalom a kerítő szerepét és
szerintem Sebas sem venné zokon, ha segítenénk nekik egymásra találni. A
fiatalok épp ekkor ébredeztek.
-Jó reggelt. Hogy érzed
magad?-érdeklődött a német lány, s közben nem változtatott fekvő helyzetén.
-Köszönöm, ezen a csodás reggelen csakis
jól érezheti magát az ember.- vigyorogtam.- És ti hogy vagytok? Jó volt
egymásba gabalyodva aludni?
-Tessék?- kérdezte zavarodottan a
finn.Ekkor vették észre, hogy össze vannak kulcsolva ujjaik és a testük
egymáshoz simul. Britta azonnal felült, rendezte vonásait, majd kirohant. A
finn pedig a szemem előtt pirult el tetőtől talpig.
-Jajj nem kell szégyenlősnek lenni
Heikki !Nagyon szép pár lennétek.-osztottam meg vele elképzelésem.
-Ugyan Reni. Csak munkakapcsolat van
köztünk.- állt fel a kanapéról és a homlokát kezdte dörzsölni.
-Persze, persze. A “csak” munkatársak
nem szokták megfogni egymás kezét és összebújva aludni. Nincs abban semmi
rossz, ha az embernek tetszik egy nő. Britta intelligens, gyönyörű, érthető, hogy
megakad rajta a szemed. Csak meg kell találnotok a kiskaput egymás szívéhez. Tudod
azon gondolkodtam, miképp kéne összehoznom titeket.
-Te inkább azon gondolkozz ,hogyan
fogsz felépülni.-morgott.
Nemsokára megérkezett az általam annyira várt személy. Felültem az ágyon,
kitártam karjaim, Ő pedig szorosan magához ölelt, majd megcsókolt.
-Látom jó kedved van ma reggel.- álapította
meg kuncogva.
-Teljes mértékben.-bólogattam.- Gyere
búj mellém és elmagyarázom, hogy mitől is szép ez a reggel.
Alrébb fészkeltem magam nagy nehezen, Ő pedig befeküdt mellém, szorosan
átölelt, míg én a mellkasára helyeztem a fejem. A szívem a torkomban dobogott, amint
megéreztem közelségét és testének természetes melegét. Ez a pillanat teljesen
idilli volt ,minden este ezekre az ölelő karokra vágytam, melyek között az idő
más dimenzióban jár. Férfiasan erős karjai mindentől védenek, akárcsak a
bástyák a várat.
Mesélni kezdtem a kis tervemről ,miszerint össze akarom hozni az edzőjét
és a sajtósát,mivel szép pár lennének.
-Nem akarsz te egy kicsit sokat? Tommi után
Heikkit is el akarod üldözni mellőlem? Lassan megnősíted az egész Red Bull
csapatot.- nevetett. Imádtam ezt a nevetést. A nap 24 órájában képes lettem
volna hallgatni ,s még akkor sem lett volna elég .A telhetetlenségem néha
határtalan tud lenni…
-Álljunk meg egy kicsit!- tettem fel a
kezem.- Először is nem házaságra gondolok. Miért ne járhatnának? Másodszor
pedig Tommi és Berni összejöttek maguktól is, nem kellett kerítőt játszanom.-s zögeztem
le ellenállást nem tűrően.-S zerintem tehetnénk 1-2 kíséreletet. Annyira
látszik, hogy egymáshoz illenek.- könyörögve néztem Rá ,előszedve “zsebemből” a
kiskutya tekintetet.
-Te komolyan össze akarod illeszteni a
tüzet és a vizet? Ők ketten teljesen ellentétei egymásnak. Heikki visszahúzódó
típus,utál kamerák előtt lenni, míg Britta bátor, szókimandó csaj, aki mindig
kamerák előtt szerepel.
-Az ellentétek vonzzák egymást Seb! Nem
hinném, hogy emiatt nem jöhetnének ki jól.
-Végülis nemrég láttam őket kettesben
ülni a büfében. Jól szórakoztatták egymást. Van öteleted, hogyan hozzuk őket
össze?
-Tudtam, hogy számíthatok Rád!! -megrohamoztam
csókjaimmal.- Még nincs, de Te majd segítesz nekem ,úgyanis közel vagy
hozzájuk.
**** 1 héttel később *****
4 nap telt el azóta, hogy
elhagyhattam a kórházat .Bevallom, hogy még egy napot nem bírtam volna ki abban
a környezetben. Az ágyam kényelmetlen volt, az utolsó napokra a hátam is
megfájdult tőle, a fertőtlenítő szaga is egyre elviselhetetlenebbé vált és
akkor a kosztot még nem is kritizáltam!! Na a kaja az undorító volt minden
szempontból… Anya minden nap hozott nekem friss ételt és zamatos gyümölcsöt. Imádtam
anya főztjét, de sokszor úgy kellett hazahoznia a műanyag kis tálakat, ahogy
behozta nekem: tele! A kapott gyógyszerek miatt elment az étvágyam teljesen, s
elmondhatom, hogy pár kilóval könnyebb vagyok az elmúlt hetekhez képest.
Egyedül vagyok itthon, egyik nap apa ,másik nap anya ugranak haza az
ebédszünetükben. Azt veszem észre, hogy anya is egyre soványabb és nyúzottabb, rengeteget
ugrál itthon körülöttem. Tiszta rohanás lett az életük, s ezt kinek
köszönhetik? A lassan 19 éves lányuknak, aki felelőtlen és képes kitörni a
nyakát, lábát .Ez vagyok én. Azt mondják, hogyha valami nem tetszik, akkor
reklamálni a gyártóknál lehet!!!
Suli után Balázs mindig beugrik hozzám. A beugrik szó az mondjuk nem
elegendő ide, hiszen estig itt van nálam. Hozza az aznapi leckéket,e lmeséli, hogy
mi volt ma a suliban, a fizika tanárom épp kinek a fejét ordította le, vagy az
osztályfőnöknőm épp miért kelt fel bal lábbal. Általa nem maradok le semmiről
sem. Egy igaz barátként tekintek rá. Egy olyan barátra, akinek létezéséről nem
is tudtam, egyik napról a másikra lettünk jóban s kerültünk közel egymáshoz. De
mint tudjuk, bajban ismerszik meg az igaz barát.
Ma szombat van este van, szüleim elküldtem lefeküdni, Balázst meg
áthívtam filmet nézni. Anya még gyorsan csinált popcornt és elkezdtünk nézni
egy jó kis horrort. A film nagyon lekötötte a figyelmünk. Ebből adódott az is, hogy
véletlenül egyszerre nyúltunk a tálba és megérintettük egymás kezét. A tekintetünk
azonnal összekapcsolódott. Nagy szemekkel figyeltem, hogy mit is művel ezután. Alrébb
rakta a tányért és közel hajolt hozzám.
-Mondták már neked, hogy te vagy a
leggyönyörűbb lány kerek e világon?- kérdezte őszinteséggel, amitől én
megrémültem. Ő közben a fülém mögé tűrte az egyik hajtincsem s végigsimított a
karomon. Egy mozdulattal lefektetett az ágyra, föjém hajolt, vigyázva a
gipszben levő lábamra. Az ajkai közeledtek az enyémhez, majd szépen lassan
megérintették egymást. Eleinte csak kóstolgatta ajkaim, majd harapdálni kezdte
azokat, végül pedig a nyelve utat talált a számba. Menet közben felfogtam, mi
is történik. Ahelyett, hogy eltoltam volna magamtól, átöleltem a nyakát és
visszacsókoltam. Hosszan és szenvedélyesen.
Ebben a percben viszont kivágódott az
ajtó, mi szétrebbentünk, de már késő volt. A betoppanó látta, hogy mit műveltem
és farkas szemet néztünk azzal a személlyel, aki véget vetett csókunknak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése