43.fejezet

    Seb kezét fogva léptem be Kimi házának kertjébe. Egy németjuhász egyből ugatni kezdett rám. Seb hátához bújtam, mivel féltem a kutyától.

-Szívem, nyugi. Ajax nem bánt.- leguggolt a kuya elé és elkezdte simogatni a fejét.-Gyere, simogasd meg te is nyugodtan.-bíztatott.

-Biztos? Nem ismer engem és félek tőle.- húzódóztam, mire Seb megfogta a kezem és a kutyus buksijára tette. Lassan kezdtünk összebarátkozni és miután Ajax megbizonyosodott arról, hogy nem fogom bántani, hirtelen a lábait a combomra tette.

-Ajax! Tűnés a házadba!- utasította a kutyát Jenni, majd megölelt minket és beljebb tessékelt.

Mögöttünk kissé lemaradtak Tommiék. A finn bemutatta Bernit Jenninek, mivel ők még nem találkoztak.

    Kicsit izgatottan és megszeppenve léptem be a házba, mivel tudtam, hogy rengeteg ismeretlen embert fogok itt látni. A zene már javában szólt és Kimit meg is pillantottuk egy asztalnál állva, ahogy vodkával szolgálja ki az egyik vendégét.

-Szerinted is több ránc lett a homlokán az elmúlt hónapokhoz képest?- kérdezte viccelődve  Párom. Kimi ekkor nézett ránk.

-Nocsak! Az újdonsült kétszeres világbajnok és a gyönyörű barátnője! Örülök, hogy eljöttetek.-S ebivel kezet fogott, míg engem megölelt két puszi kíséretében, amitől zavarba jöttem. Merem állítani, hogy Kimire nem illik a Jégember név, egy cseppet sem olyan távolságtartó, mint ahogy azt az újságok leírják.

-Boldog szülinapot Kimi. Sajnos nem vettem semmit sem, mert nem tudtam, minek is örültél volna jobban , ezért ezt a kis ajándékot Sebivel közösen adjuk neked.-nyújtottam át az apróságot.

-Köszönöm szépen.

Ideje sem volt arra, hogy megnézze mit is kapott tőlünk, hiszen Tommi is átnyújtotta ajándékát.

-A hölgyben kit tisztelhetek? Esetleg találkoztunk már valahol? Ugye nem valamelyik szennylapnak dolgozik? Ha igen, akkor kérem távozzon!- vette fel magára a Jégember “állarcot”.

-Nem Kimi!- nevetett Tommi.- Ő a kedvesem, aki egyben Reni legjobb barátnője is.

-Jó estét, Bernadett Varga vagyok.- mutatkozott be és kezet fogott az ünnepelttel.

-Kimi Räikkönen.- mosolygott.- Sajnálom, hogy modortalan voltam. Esetleg tegeződhetnénk?- kérdezte illedelmesen.

-Annak nagyon örülnék.

-Nos, akkor érezzétek jól magatokat fiatalok.- nyomott a kezünkbe egy-egy pohár koktélt Kimi.

     Sebivel épp falatoztunk, mikor az ünnepelt lépett mellénk:

-Seb, elrabolhatom a barátnőd?-vigyorgott.

-Csak akkor, ha éppségben hozod vissza, másképp nem fogod megélni a 33. életéved!-fenyegetőzött mosolyogva, adott egy puszit a fejemre és a fülembe súgta:- Vigyázz magadra és ne hagyd, hogy levegyen a lábadról a mosolyával.

    Kimi a kertbe vezetett, ahol beszélgetett számomra pár ismerős személy.

-Reni, bemutatom neked a családom, nektek pedig Renit, egy kedves barátom nagy szerelmét.

-Renáta Májer.- mutatkoztam be illedelmesen Kimi családjának.

-Szervusz kislányom. Én Paula vagyok, Kimi édesanyja.- ölelt meg kedvesen.

-Én pedig Rami vagyok, ezen lökött finn bátyja. Ő pedig a feleségem, Kriistina.

Kriistina kicsit ellenségesen nézett rám, ami zavart is.

-Kinek a barátnőjét tisztelhetem benned?- faggatott, miután belekortyolt a kotéljába.

-Seb barátnője vagyok.-válaszoltam kissé halkan.

    Seb szülei nem faggattak ennyit, az ő közelükben nem éreztem magam ilyen rosszul. Kriistina személye viszont irritált.

    Eközben hangos nevetésre lettünk figyelmesek. Kimi bemutatott két igazán jó haverjának: Toni Villandernek és Kaj Lindströmnek.

-Nem is tudtam ,hogy Seb becsajozott.-mondta Kaj.

-Haver! Ideje volt már, mert azt hittem, hogy örökre cölibátusban fog élni, miután kidobta azt a hülye lotyót!!- mondta ki nyíltan a véleményét Toni.

    Nekem ekkor lett elegem a témából,í gy engedélyt kértem, hogy visszamehessek Sebihez azzal az ürüggyel, hogy fázom. Ő épp az ablakon bámult kifelé kezében egy pohár borral. Mellé léptem és szótlanul álltam.

-Valami baj van? Nem érzed jól magad?- törte meg végül Ő a köztünk uralkodó csöndet.

-De. Szuper a buli.- válaszoltam szűkszavúan.

-Kicsim! Tudom ,hogy valami bámt, úgyhogy mesélj el mindent szépen.- tette le a kezéből a poharat, leült egy székre és az ölébe húzott.

-Megismerekedtem Kimi családjával. Paula és Rami nagyon kedvesek voltak, viszont Kriistina…Ő ellenségesen nézett rám, főleg mikor megtudta, hogy a Te oldaladon érkeztem.-hajtottam le a fejem.

-Ez nem igaz! Kriistina nagyon kedves nő. Bír téged, csak furcsa számára az, hogy ilyen szép barátnőm van, mint te. Tudod idén májusban jártam Finnországban, jót tett egy kis levegő változás azután, hogy elég kemény heteken mentem akkor keresztül a magánéletem miatt. Kimiéknél voltam pár napot és Kriistina volt az, aki bíztatott, hogy próbáljak újra szerelmes lenni, de én akkor elutasítottam a tanácsát. Beszélgess vele egy kicsit, és maglátod, hogy csak rémeket látsz.

Ahogy ezt kimondta, megjelent mellettünk Jenni és Kriistina. Utóbbi mosolygott rám, nagyon érdekelt, hogy hirelen mitől változott meg a véleménye rólam, de nem volt bátorságom megkérdezni ezt tőle.

-Kincs kedved beszélgetni? Jobban megismerhetnénk egymást.- kedveskedett.

Páromra néztem, aki mosolyogva bólintott.

-Benne vagyok.

    Egy szobácskába mentünk, ahol nem hallatszott annyira a zene és a terület is pasi mentes volt. Egy asztalnál ott ült Paula és Berni és mi is csatlakoztunk hozzájuk.

-Reni én bocsánatot szeretnék kérni tőled. Nem vagyok én mindig ilyen ellenséges nőszemély, csak tudod féltem a kis németet.- tartott bűnbánatot Kriistina.

-Tudom. Seb elmesélte, hogy bíztattad arra, hogy verje ki a fejéből Hannát és legyen újra szerelmes.-vágtam közbe.

-Tudod eleget szenvedett már amiatt a liba miatt és ideje volt már, hogy belezúgjon valakibe. Meglepődtem, mikor mondtad, hogy Seb párja vagy. Ahhoz képest, hogy akkor tiltakozott, mostanra fülig szerelmes lett a kis lüke.- nevetett a nő.- Elmeséled nekünk, hogy is találkoztatok?-kíváncsiskodott.

   Nem fedeztem fel semmilyen hátsó szándékot, így elmeséltem mindent:a találkozásunktól, a lopott pillantásokon át, az első közös vacsoránktól egészen a jelenig. A veszekedéseink és Martin hallattán döbbent csend uralkodott, mondhatni, hogy feszült lett a légkör. Meséltem és közben egyre jobban fogyott a pia és mellé mindenféle sós süti.

   Épp, hogy befejeztem a mi kis történetünk, egy szőkeség kukucskált be a szobába.

-Renit nem láttátok?- kérdezte kétségbeesetten, majd mikor megpillantott, megkönyebbűlt. Gyors léptekkel lépett mellém. -Nagyon elbújtál előlem kislány.-guggolt le elém és megfogta a kezem.

-Vald be, hogy hiányoztam Neked.-kacérkodtam.

-Nem is kicsit.- vallotta be gondolkodás nélkül.- És azt hittem, hogy Kimi tényleg elrabolt.- biggyesztette le a száját.

-Jobban örülnék, ha Te rabolnál el.- cirógattam meg a nyakát, közben hirtelen megcsókoltam. A körülöttünk lévők hirtelen köhögő görcsöt kaptak. Ekkor tudatosult bennem, mit tettem és mondtam. El is pirultam.

-Fiatalok, ha nagyon szükséges, akkor fenn az emeleten van pár üres szoba. Én sem és Kimi sem fog megharagudni, ha pár órácskára eltűntök.- vigyorgott Jenni, miután rágyújtott egy szál cigire.

-Nem élünk a lehetőséggel Jenni. De azért köszi.-válaszoltam.

-Van kedved táncolni?- simogatni kezdte a combom életem értelme.

-Aha!!!- bólogattam, majd kézen fogva indultunk a nappaliba, ahol egyre jobb lett a buli. Épp egy lassú szám ment, aminek örültem ,hiszen táncolás közben még közelebb érezhettem Őt magamhoz. Ölelkezve táncoltunk, majd hirtelen háttal fordultam Neki, kezeit a hasamra fektette, én pedig hozzá csúsztattam a fenekem a férfiasságához.

-Nem leszünk jóban, ha felizgatsz!- súgta a fülembe kajánul.

-Nem baaaajj!- legyintettem és szembe fordultam Vele. Meg akartam csókolni, de hirtelen elvesztettem az egyensúlyom.-hát igen, így jár az, aki sokat iszik-.

-Jól vagy? Gyere, üljünk le édesem.-odahúzott egy széket, kezembe adott egy poharat tele vízzel és letérdelt elém.

-Sokat ittam. Na jóó, csak egy kicsit!!-nevettem.

-Haza kéne mennünk. Fáradtnak tűnsz.

-Nem megyünk sehova.-d urcáskodtam.- Három okból.-mutattam a bűvös számot és sorolni kezdtem az okokat:- Most kezdem igazán jól érezni magam, Berni és Tommi maradnak még szerintem. Rájuk kell csak nézni.- mutattam az egyik sarok felé, ahol barátaink nyelvmunkájukat tökéletesítették, közben Tommi keze Berni szoknyája alatt indult felfedező útra.- És még nem is ettünk Kimi tortájából.-néztem Rá szomorú szemekell.

-Nem ér beveteni a boci szemeket, mert ezzel most nem hatsz meg.- bökött az orromra.-Berni és Tommi nyugodtan maradhatnak még. A finnél van kulcs, úgyhogy akkor jönnek, mikor akarnak. Kimit pedig megkérjük, hogy tegyen félre a tortából  számodra.

-Rendben.- sóhajtottam lemondóan.

    Elköszüntünk az ünnepelttől, majd a családjától és Berniéktől is.

Seb be sem csukta maga mögött a bejárati ajtót, lecsaptam az ajkára. Az ölébe vett, a dereka köré fontam a lábaim, így vitt fel a szobájába. Miután letett az ágy felé kezdtem terelni Sebit, melyre le is ült. Lovaglóülésben a combjára ültem és elkezdtem kigombolni az ingjét. A mellkasát csókolgatni kezdtem, hatalmas sóhajtásokat kiváltva belőle. Lassan a nadrágjától is megszabadítottam, így boxerben feküdt alattam. Egyszer csak fordított magunkon és azt hittem, hogy megszabadít majd a ruhámtól és kényeztetni fog, de tévedtem: felkapcsolta a villanyt és magára kepta az alvós pólóját.

-Mit csinálsz?- néztem Rá értetlenül.

-Nézd kicsim. Szeretlek és bármikor lefekszem veled, amikor csak szeretnéd. De ez ma nem fog megtörténni. Ittál és ennél fogva nem emlékeznél holnap reggelre semmire sem. Én pedig azt akarom, hogy emlékezz minden egyes csókra, érintésre. Egyszóval nem akarom kihasználni a helyzetet.-simogatta az arcom.

-Értem Seb.-válaszoltam csalódottan.

   Nagyon szerettem volna eltölteni Vele egy csodálatos éjszakát, de voltaképpen igaza van. Nem sok férfi tette volna ezt meg. A legtöbben lecsapnak az ilyen alkalmakra. Épp azt szeretem Sebiben, hogy nem csak a saját érdekeit nézi.

   Felvettem a pizsim és bebújtam mellé az ágyba. A szíve dobogását hallgatva aludtam el.

*******

Reggel arra ébredtem fel, hogy a behúzott sötétítő függönyön át fények szűrődnek a szobába. Seb nem feküdt mellettem, ezért lebagtattam az emeletről. A konyhából Seb nevetését hallottam további emberek hangjával párosítva: Berniével, Tommiéval és a Räikkönen házaspáréval. Mindannyian kávéztak és reggeliztek.

-Jó reggelt szívem.- ölelt és csókolt meg Párom.

-Neked is Szerelmem. Mennyi az idő?- kérdeztem kómásan, miközben Seb ölébe fészkeltem magam és elloptam az egyik szelet pirítósát.

-11 is elmúlt. Kérsz kávét?- kérdezte Jenni.

-Köszi,nem kávézom.

-Pedig az jó másnaposságból adódó fejfájásra.-állapította meg Kimi.

-Nekem nem fáj a fejem.-válaszoltam, miközben kiszolgáltam Párom és magam narancslével.

-Hogy csináltad? Nekem majd’ szétrobban.- könyökölt az asztalra Kimi a fejét megtámasztva.

-Aki nem bírja a piát, az ne igyon.- válaszoltam faarcal, mire Kimi szája tátva maradt. Jenni kuncogott a férje háta mögött és mutogatta, hogy egyetért velem.- még jó, hogy ezt szeretett ura nem látta-.

      Jennivel mosogattunk és közben beszélgettünk.

-Sajnálom, hogy el kellett jönnünk a buliról hamar. Nagyon jól éreztük magunkat amúgy.

-Semmi baj Reni. 2 felé mentetek el, ha jól emlékszel és hajnali fél 4 körül már mi is aludtunk.

-Oké, csak az est fénypontjáról lemaradtunk: a tortáról.- biggyesztettem le az ajkam.

-Gondoltunk rátok. Félretettem pár szeletet nektek és a szüleidnek is. Mielőtt holnap haza mész, majd ugorj be értük.

-Okés és köszönöm szépen.-öleltem meg a 2001-es szépségkirálynőt.

    Az egész csapat Kiminél töltötte az egész délelőttöt és a délután egy részét. Segítettünk a házat kitakarítani és rendbe rakni, mivel elég nagy volt a kupi. A nappali és a kert is tele volt üres piás üvegekkel és cigis dobozokkal.

-Kimi, a megmaradt ételekkel és üdítőkkel mit csinálsz?- kérdeztem meg a finnt, miután a nappalit sikerült “lomtalanítani.”

-A javarészét Toni és Kaj elszállítják Finnországba egy gyermekotthonba, melyet én is rendszeresen támogatok. Ittonra is hagyok annyit, hogy ebédre elég legyen.-válaszolt.

   Délután 2-kor Kimi családja indulásra készen állt.

-Nagyon örülök, hogy megismerhettük egymást. Vigyázzatok magatokra és maradjatok mindig ilyen szerelmesek.- ölelt meg Paula engem, majd Sebit.

-Kimi! Egy hétvégére nyugodtan kölcsön adhatnád a Porkkala-i nyaralód a fiataloknak. Legalább Reni is megismerhetné Finnország gyönyörű tájait és nekünk is lenne alkalmunk kicsit jobban megismerkedni.-adott ötletett Kriistina.

-Ez remek ötlet!- csapta össze kezeit a finn.- Csak szóljatok bátran, bármikor odaadom nektek a nyaralóm.- kedveskedett.

Sebivel összenéztünk. A Ő arca szomorúságot tükrözött, nyilván nem tudja, mikor lesz alkalmunk ezt a lehetőséget kihasználni. Az én fejemben azonban megfogalmazódott a terv, csak ehhez a szüleim beleegyezése is kell.

     Ebédre a buliból megmaradt kaját fogyasztottuk el. Segíteni szerettem volna Jenninek rendbe hozni a konyhát, de Kimi megtiltotta mondván, hogy tervei vannak velem egy pár percre…

 Felvezetett az emeleten lévő szobák egyikébe, melynek az ajtaja kulcsra volt zárva.

-Nagyon kevés ember járt eddig ebben a szobában. A családomon és a barátaimon kívül szinte senki. De Seb a haverom és te hozzá tartozol,  így neked örömmel és bizalommal mutatom meg ezen szoba tartalmát.

     Miután kinyitotta az ajót, én leblokkoltam az ajtóban. Nem tudtam szóhoz jutni a látványtól. Szó szerint Kiminek kellett betessékelnie a szobába. Igazából magam sem tudom, miért mutatja meg nekem mindezt, de elégedettséggel és büszkeséggel töltött el az, hogy részese lehetek az Ő kis világának. Valamilyen szinten megértem, hogy miért zárkózott a média és idegenek előtt, mert ugye senki sem szereti, ha a címlapokon olvashat a magánéletéről. Ez ugye nekem sem tetszett, mikor abban az újságabn képeket és hazug cikkeket közöltek le Sebiről és rólam. Kimi pedig magasról tesz ugye az ilyesmikre…De térjünk is vissza az említett látványhoz…Előttem egy hatalmas vitrinben sorakoztak a finn gokartos évei és a Forma-1-ben való szereplése során elnyert kupák, trófeák. Mindegyiket alaposan szemügyre vettem. Különböztek egymástól kinézetben(u gyan van több egyforma is), de egy közös vonásuk van :az EMLÉK!! Mindegyikhez köthető egy fontos esemény. Főleg ahhoz, amelyik előtt már egy ideje időzöm.

-Gondolom erre vagy a legbüszkébb.- mutattam a 2007-ben elnyert világbajnoki trófeára.

-Én inkább azt mondanám, hogy ez a legértékesebb.- lépett mellém.- Ez csak egy utánzata az eredeti trófeának. A valódiban Sebas gyönyörködhet immár 2 éve.

-Azt még nem volt alkalmam megnézni, de lassan itt az ideje.-mosolyogtam.

Tovább léptem egy polc felé és a családi képeket vettem szemügyre.

-Nem gondolkodtál azon esetleg, hogy visszatérj a Száguldó Cirkuszba?- tettem fel a kérdést, ami csak úgy kicsúszott a számon. De az igazat megvallva, már egy ideje foglalkoztatott.- Ne haragudj, nincs jogom faggatni Téged.- kértem bocsánatot.

-Ez nem minősül faggatásnak. Feltettél egy kérdést, amire várod a választ.- mosolygott.-Nem zárom ki a visszatérés lehetőségét .Jól érzem magam a WRC-ben és igazából még nem fogalkoztam azzal, hogy csapatokat keressek fel. Úgy gondolom, hogy ez ráér azután ,miután lefutottam az utolsó versenyt a bajnokságban. Amúgy, ha kepnék egy megfelelő ajánlatot, felmérném a benne rejlő lehetőségeket.- válaszolt nyíltan és őszintén.

-Szerintem ezért a pár mondatért egymás fejére állva kapkodnának a hülye firkászok.-kuncogtam.

-Na látod, ebben igazad van! -nevetett szívből.-M ennyit kérsz a hallgatásodért?-tette karba a kezeit és hirtelen komoly akart lenni, de nem sok sikerrel járt ez ügyben. Egy kis mosoly ott bújkált a szája szegletében.

-Egyezzünk meg annyiban, hogy visszatérsz a Királykategóriába. Csak ennyit kér a Te legnagyobb rajongód.- öleltem meg barátian.

 Seb pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy benyisson a szobába. Kimivel azonnal szét is rebbentünk. Azt hiszem lesz mit megmagyaráznom Neki. Ha félreértette a dolgot, akkor véget ér egy remek barátság, én pedig búcsút intehetek annak, hogy továbbra is együtt legyünk…