64.fejezet

   Egy hét után elhagyhattam végre a kórházat. Úgy éreztem itt magam, mint egy madár, akit kalitkátba zártak. Folyamatosan felügyelték az állapotom, Sebastian éjjel-nappal a kórteremben tartózkodott. Igazából Ő és a családja voltak az egyetlenek, akiket elviseltem magam mellett. Az ápolónő óránként cserélte a vitaminokkal teli infúziót, emellett kérdezgetett hogylétem felől, a válaszaim pedig a kórlapomra dokumentálta. Tudom, hogy ez a dolga, de egy kicsit már idegesítő lett néha…

   Párommal rengeteget beszélgettem a történtekről. Megesküdtem, hogy többet soha nem csinálok majd ehhez hasonló butaságot. Igazából magam sem tudom, hogy mi késztetett arra, hogy öngyilkos legyek. Azt hittem, hogy jobb lesz nekem odaát, pedig ezekben a napokban jöttem rá arra, hogy mennyi dolog köt engem ide.

  Még gyengének érzem magam, tiszta üresnek érzem a gyomrom. Egy hét leforgása alatt 10 kilótól szabadultam meg. A vitaminoknak köszönhetően azonban visszaszereztem valamennyit leadott testsúlyomból. Az orvos szigorúan rám kötötte, hogy otthon még sokat kell pihennem és természetesen rendszeresen kell étkeznem. Összepakoltam a cuccaim, Seb addig rendezte a kórházi költséget, majd kiléptünk a kórház ajtaján. Remélem, hogy soha többet nem kell majd ide visszajönnöm. Most is csak a saját őrültségem miatt kerültem az orvosok kezei alá…

   Délelőtt környékén állította le Szerelmem Norbert autóját a családi ház előtt. Fabi kutyusa egyből ugatni kezdett, ennek köszönhetően a családfő lépett ki az ajtón. Először megölelt, majd kivette fia kezéből a ruhámmal teli táskát, míg Ő átkarolta a derekam és a támogatásával besegített a házba. A nappaliban azonnal megfagyott a levegő. Lehajtott fejjel álltam, nem mertem még mindig Heike és Norbert szemébe nézni. Ők befogadtak, elviselnek a fiuk mellett, akinek most nagyon sok fájdalmat és problémát  okoztam. Seb megbocsátott már nekem, de valószínű, hogy a családjának tagjai már nem fognak. Szégyenlem magam, hiszen valami olyasmit tettem, melynek súlyát örökké magamon fogom hordani.

-Szeretnél lepihenni egy kicsit, mielőtt ebédelünk?- kérdezte Seb, így oldotta egy kicsit a kézzel tapintható feszültséget.

-Azt hiszem igen.- válaszoltam bizonytalanul.- Feltéve, ha édesanyád nem igényli a segítségem a konyhában.

Magamon éreztem Heike pillantását és lágy tapitását. Megsimogatta hátam, s közben így szólt hozzám:- Csakis azzal kell most foglalkoznod, hogy minél hamarabb a régi önmagad légy és, hogy betartsd az orvos utasításait. Az ebédet azt pedig bízd csak rám.

   Benyitottunk Seb szobájába. Hiányzott ez a helység már nagyon. Főleg az ágy, hiszen a kettőnk kapcsolata azon, az itt töltött éjszakán mélyült el úgy igazán.

-Magadra hagylak, hogy tudj nyugodtan pihenni. Ha szükséged van rám, lenn leszek a nappaliban.- szólt halkan és ebben a pillanatban kinyitotta a szobaajtót.

-Seb.- félénken ejtettem ki nevét. Becsukta a fehér ajtót és szembe fordult velem. Loptam a köztünk levő hatalmas távolságot és mindkét kezét megfogtam.- Nagyon szégyenlem magam a viselkedésem miatt. Nem lett volna szabad elüldöznöm Téged magam mellől. Az én hülye, értelmetlen kérésem volt az, hogy aludjunk külön, s ez vezetett kis híján tragédiához, ez tette majdnem tönkre a  jól működő kapcsolatunk, a szerelmünk. Magamon érzem a tetteim súlyát s azt, hogy szép lassan elhidegültünk egymástól. Nagyon szeretlek és örülnék, ha a szavaimban nem kételkednél. Véget akarok vetni ennek a depresziós időszaknak. Egy új könyvet akarok írni, egy kettőnkről szóló új fejezettel. Te maradtál az egyedüli támaszom, Nélküled most valahol elveszetten kóborolnék. Szükségem van Rád Seb! Az a lány akarok lenni, mint aki régen is voltam. Az a Reni,  aki imádta az összes percet, melyet a barátjával tölthetett el, az a Reni, aki képes volt boldoggá tenni egy Forma1-es pilótát. Minden este a karjaidban szeretnék nyugalomra térni, a nyakhajlatomban érezni, ahogy kifújod a belélegzett levegőt.

 Őszinte vallomásom odáig vezetett, hogy könnyesek lettek szemeim.

-Nem tudom megfogalmazni azt, hogy mennyire vágyom ezekre a dolgokra. Mikor érzem a tested melegetét, az olyan felbecsülhetetlen dolog, az minden külön töltött percért kárpótol. Te magad  és a szerelmes pillantásaid megfizethetetlenek. Örökké melletted akarok lenni kedvesem. Tudom, hogy nem vagyok egy szuperhős, megváltani sem tudom a világot. Ebből kifolyólag a fájdalmadat sem tudom megszűnteni teljesen, de az enyhítésére képes vagyok, ugyanis arra megvannak a magam kis módszerei.- mosolygott és közben hüvelykujjával letörölte könnycseppjeim.

Óvatosan lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Egyik kezével derekamnál fogva magához húzott, míg a másik kezén levő hüvelykujjával és mutatóujjával az állam érintette meg. Régóta nem éreztem már ilyen boldogságot, ezernyi lepke szabadult fel hirtelen a gyomromban.. A vér pezsgett ereimben, érintésétől magamon éreztem pulzusát, szívének sebes és hangos dübörgését.

   Mire sikerült felébrednem a délutáni alvásból, már sötétedett odakinn.  A pihenésem ezek szerint jó hosszúra sikeredett. Egyedül feküdtem az ágyban, Párom sehol sem volt már. Kubújtam, villanyt kapcsoltam és keresgélni kezdtem ruha után. Egy fekete cicanadrágot öltöttem magamra és egy combközépig érő, hossszabb pulcsit pászítottam hozzá. Rendbe hoztam magam, dobtam fel egy kis pirosítót, hogy éppenséggel ne tűnjek már ilyen sápadtnak. Megnéztem magam egy nagyobb tükörben és szebesülnöm kellett a szörnyű valósággal: pocsékul nézek ki! Az arcom beesedt és sápadt, a csontjaim mintha kifelé állnának. A pulcsimba beleférnék még egyszer, szinte hallom, ahogy járás közben zörögnek a csontjaim.

Határozottan léptem le az első lépcsőfokon. Ideje volt felhagyni ezzel a bezárkózással, fel kell nőnöm egyszer! Eljött a pillanat, hogy végre a család elé álljak és megbánjam a viselkedésem. Ennyit igazán megérdemelnek, s ugye nem bújkálhatok örökké sem előlük, sem pedig a felelősség elől.

Csendben ültek a nappaliban és tévéztek. Seb volt az első, aki először rám emelte pillantását. Csábos mosolya hívogatóan hatott rám, ezért az ölében helyezkedtem el.

-Sikerült pihenned?- tudakolta s közben végigsimított cmbomon.

-Igen. Viszont haragszom Rád, amiért nem ébresztettél fel. Így lemaradtam az ebédről, pedig tudom, hogy édesanyád sokat fáradozott a tűzhely mellett.

-Én kértem meg Őt arra, hogy ne ébresszen fel.- nem vártam szólalt fel Heike.- Jobbnak láttam, ha hagyunk pihenni, eléggé kimerültnek láttalak a délelőtt. Maradt még leves, ha nagyon éhes vagy, de nemsokára kész lesz a vacsi, a hús már a sütőben van.

-Megvárom a vacsit és akkor ehetünk mindannyian együtt.

-Az szuper lesz.-paskolta meg a fenekem Sebastian.- A mellettem levő szék már hosszú ideje üres, itt az ideje, hogy újra elfoglald a helyed az asztalnál.

-Én azt hiszem, hogy tartozom egy vallomással mindannyiotoknak. Ugyan Sebastiannal lazártuk már ezt az ügyet, de úgy érzem, hogy egy bocsánatkérés nem elegendő. Én rettenetesen szégyenlem magam a viselkedésem miatt. Tudom, hogy nem egy érett és felnőtt nőhöz méltó volt az, amit az elmúlt hetekben műveltem. Gyűlölöm magam, hiszen van miért. Megbántottalak titeket.- néztem a szülőkre- és Téged is.-majd Sebre.- Úgy érzem, hogy hálátlanul viselkedtem. Nektek köszönhetem, hogy most itt lehetek, a családom helyett is a családom vagytok. Norbert és Heike, ti befogadtatok engem, szinte már családtagként viselkedtek velem, mélyről jövő szeretetet kapok tőletek minden egyes nap. Te pedig Seb… az életet jelented nekem.Velem vagy a bajban, osztozol a fájdalmaimon, s úgy érzem, hogy Veled szemben is hálátlan voltam. Meg sem köszöntem azt, hogy annyi türelmed volt hozzám. Megtanítottál arra, hogyan is kell igazán szeretni egy férfit. Félek, hogy minden egyes bizalmat eljátszottam az öngyilkossági kísérlettel. Nehéz lesz elfelejteni a részetekről azt, hogy távolságtartó voltam. –megannyi dolgot szerettem volna még mondani, de elcsuklott a hangom. Heike térdepelt le a szőnyegre, pontosan velünk szembe.

-Butaságokat beszélsz lányom. Nem tartunk hálátlannak. Az mondjuk igaz, hogy picit haragszunk rád, mert butaságot csináltál. De mindemellet féltettünk is téged. Rettegtem attól, hogy esetleg rossz vége lesz majd ennek az egésznek. És a félelmem majdnem beigazolódott. De nézd azt meg, hogy hol vagy most jelen pillanatban: itt velünk, a fiam karjaiban. Ez azt jelenti, hogy a nehezén már túl vagy, hogy kissé már mosolyogsz is, ez mind annak a jele, hogy kezdessz újra a régi lenni. A benned vetett reményünk, bizalmunk örök, sosem fogod tudni eljátszani. A lényeg az, hogy ti ketten mindent meg tudjatok beszélni, s ennyi dráma után ismét boldogok legyetek.

   Vacsora után a szekrényben kerestem a sötétkék hálóingem. Két kar fonódott a hasamra.

-Mit keresel ilyen hevesen édesem?- kérdezte izgatott hangnemben.

-A hálóingem, amit sehol sem találok.- mordultam föl.

-Minek az neked?- hangzott el az újabb kérdés jóvoltából.

-Erre a kérdésre most mi a helyes válasz?- felvont szemöldökkel néztem Rá.

-Mindjuk ez: ” nem kell az a hálóing nekem, inkább befekszem fehérneműben a barátom mellé, vagy talán mezítelenül”- húzódtak kéjes mosolyra ajkai.

-Istenem, de bolond vagy.- a mennyezettre emelt tekintettel nevettem.- Komolyra fordítva a szót, mit szeretnél tőlem?

-Ezt hogy érted?- hökkent meg.

-Átlátok rajtad Édes.- nyaka köré fontam kezeim.- Akkor szoktál hízelegni, mikor ki akarsz csikarni belőlem valamit. Szóval?

-Arra gondoltam, hogy fürödhetnénk együtt.- ejtette ki félszegen.- Nem akarok tolakodó lenni, tudom, hogy nem állsz készen még arra, hogy újra szeretkezzünk, de hiányzol. Olyan nehéz volt ez a 3 hét nélküled és mostmár simogatni, kényeztetni szeretnélek.

-Még egy pár napot kérek Tőled, és akkor újra együtt lehetünk. És a közös fürdő az most úgy… belefér.

  Nem egészen 10 perc múlva egyszerre merültünk el egy kád forró vízben. Seb lábai közt helyezkedtem el, mellkasának dőltem. Csendesek voltunk mindketten, Ő koncentrálva nézett engem. Mióta meztelenre vezkőztem előtte, le sem vette rólam a pillantását. Ez kissé aggasztott mostmár, így hosszú percek eltelte után.

-Mi az? Látsz rajtam valami furcsát?

-Furcsát azt nem, csak valami olyat, ami egy cseppet sem nyeri el a tetszésem. Kimondani is rossz azt, hogy mennyit fogytál, elhanyagoltad magad, s ezért haragszom rád. Csont és bőr vagy.- simított végig karomon.- Miközben vetkőztél láttam, ahogy látszanak a bordáid. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy picivel jobban kívántalak, mikor husisabb voltál. Szerettem azt a testalkatod, formás feneked volt- mosolygott.

-Érzem magamon a változást.- sütöttem le szemeim.- De mostmár enni fogok rendesen, ígérem.

-El is fenekelnélek, ha nem így tennéd. Ha meg mégse táplálkoznál rendesen, akkor kézbe veszem én a dolgot és tömködni foglak, mint egy libát.- jelentette ki tök komolyan. Nevetést csikart ki belőlem, s ezzel az én hangomtól zengett a fürdőszoba.

*********

   Hétfő délelőtt már a svájci otthonunkban főztem az ebédet. Lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba: Sebinek versenyei lesznek, most is lázasan készülnek Heikkivel Szingapúrra. Elzártam a leves alatt a gázt, két pohárba töltöttem limonádét és benyitottam a srácokhoz. Seb épp súlyt emelt, míg edzője mellette állt és számolta, hogy a német hányszor nyomja ki az adott súlyt.

-Hoztam egy kis frissítőt nektek.- nyomtam előbb a finn, majd Párom kezébe a poharat. Utóbbi a figyelmességem egy puszival díjazta.

-Sokára végeztek? Ugyanis kész az ebéd.

-Hmmm… még olyan fél óra.- pillantott órájára Heikki.

-Csak nem hiányzom neked, gyönyörűm?- kacérkodott velem Párom.

-De igen. Túl sok időt töltöttünk külön, s most mindent be szeretnék pótolni.

-Ebéd után megadom a lehetőséget számodra.- villantott mosolyt, majd újra az edzésre fókuszált.

   Ebéd után felmosogattam, kitakarítottam a konyhában, addig Kedvesem szunyókált egyet. Délután 4 környékén kézenfogva sétálgattunk a közeli erdőben. Sütött  a nap, kora őszi időjárás volt, ezért is döntöttünik amellett, hogy egy kicsit kimozdulunk a négy fal közül. Mikor elfáradtunk leültünk egy fa tövébe szusszanni.

-Mikor indultok Szingapúrba?

-Szerda reggel.- jött a válasz.

-Szeretnék én is veletek tartani. Szükséged van a támogatásomra, hiszen következik a nagy hajrá. Így szeretnélek kárpótolni azért, amiért elhanyagoltalak, pedig nem ezt érdemelnéd. Együtt akarok Veled örülni, vagy épp sírni. Melletted szeretnék lenni mind a felemelő, mind a nehéz pillanatokban. Egy igazi barátnőként akarok viselkedni végre. Itt az ideje, hogy kimozduljak itthonról, világot szeretnék látni, kikapcsoldóni, hátha ez segít majd túltenni magam a történteken. Úgy érzem, hogy ez a legmegfelelőbb módja annak, hogy megháláljam a soha véget nem érő kedvességed, türelmed, törődésed. Had mehessek Veled.

-Nagyon szívesen magammal viszlek. Igazából kérni is szerettem volna azt tőled, hogy tarts velem. Sokat jelent nekem az, ha támogatsz, a jelenléted feltüzel, mindig kirobbanó formában vagyok, ha ott szurkolsz nekem a helyszínen. Ezen a versenyen nyerni szeretnék és ha ez sikerül, akkor veled akarok ünnepelni.

*********

Szerda este érkeztünk meg Szingapúrba. A meleg, párás levegő azonnal megcsapta az arcom, nem sok kellett ahhoz, hogy izzadni kezdjek. Nehezen bírtam a hőséget. A város ezernyi színben pompázott, ez a hely sokkal varázslatosabb volt, mint Monaco. Magas épületeket láttál, ahová csak néztél, az utcák zsófoltak voltak a járókellőktől. A tengerpart mellett sétáltunk, a lenge szél miatt a hajók, yachtok ringatóztak a vizen. Csodás érzés volt itt lenni, megismerni egy teljesen idegen országot, az itteni embereket, kultúrát.

   A hotelszobánkat elfoglaltuk, s első dolgom az volt, hogy kiléptem az erkélyre. A szoba mintha túl szűk lett volna a számomra, ki akartam törni ebből a keretből, sétálni akartam, világot látni. A szobánk ablaka a lehető legszebb helyre nézett: a kivilágított pályára. A munkások dolgoztak már, megállás nélkül festették az  aszfaltcsíkot, a rázóköveket is épp most fixálták a pályához. Ha jobban figyelsz láthatod azt is, ahogy a garázsban is beindult az élet, a szerelők az alkatrészeket pakolgatják a kamionokról.

-Ugye tudod, hogy még nem szabad aludnunk?- kérdezte Ő és átkarolta a hasam.

-Tudom és nem is vagyok fáradt. Adrenalin termelődik bennem attól, hogy itt lehetek.

-Akkor elmehetnénk vacsizni, nem? Valamivel el kel ütnünk az időt, más életvitelünk van itt: délben alszunk, éjjel dolgozunk.- mosolygott.

  Felvettem egy lenge, nyakbakötős ruhácskát és egy sarut mellé. Fél óra múlva az emeleti folyóson álltunk és vártuk, hogy a lift a 10. emeletről megérkezzen hozzánk. Amint ez megtörtént az ajtó nyitódott és belátást nyertünk a lift belsejébe. Egy szőke férfi és egy számomra ismerős lány vadul falták egymás ajkait a lift oldalának dőlve, nem is érzékelték, hogy megálltak pár pillanat erejéig.

-Szia Alexa.- köszöntem, s ők azonnal szétrebbentek.

-Szi…Szia Reni.- köszönt vissza kissé pirult arccal, majd megöleltük egymást.

-Merre indultok ilyen későn?- faggattam kettejüket, miután elindult a lift, immár négyünkkel.

-Romantikus vacsorára. Amolyan randira viszem a feleségem, aztán beugrunk inni valamit a közelben.- válaszolt a kérdésemre a srác, Jamie.- Velünk tartottok majd?

-Nagyon szívesen.

   Mi is megvacsoráztunk, aztán elindultunk arra a helyre, ahol Alexáék tartózkodtak. Nagyon hangulatos kis helység volt, a pincér kedves volt, rögtön fel is vette a rendelésünk, amint helyet foglaltunk. A két férfi valami töményt rendelt, Alexával úgy döntöttünk, hogy a nagy hőségre tekintve limonádét iszunk majd. Remekül elbeszélgettünk egészen addig, míg a helységbe be nem toppant Stuart, Ole és még jó néhány Red Bull-os szerelő. Párom engedélyt kért arra, hogy csatlakozhasson a fiúkhoz, amit én persze nem tilthattam meg neki.

-Mi újság veletek? Nagyon régen voltál már kinn futamon.- szólalt meg Alexa abban a pillanatban, mikor hármasban maradtunk az asztalnál.

-Szívesen elkísértem volna Sebastiant Monzába is, de…- elcsuklott kissé a hangom.- nem tehettem. Megviselő időszakon vagyunk túl mindketten.

-Látom is rajtad, hogy valami nincs rendben. Talán nem kellene beleütnöm az orrom az ilyesmibe és tolakodónak sem akarok tűnni, de… Történt valami? Nagyon megváltoztál, szinte alig ismertelek fel.

-Köszönöm, hogy érdeklődsz felőlem. Valami nagyon szomorú és elfogadhatatlan dolog miatt lettem más Németországhoz képest. Pár hete veszítettem el a szüleim.- halk sírásba kezdtem.

-Sajnálom én… nem tudtam. Olyan tapintatlan tudok lenni néha.- könnyesek lettek a lány szemei is, a férje pedig nyomott egy puszit a homlokára.

Én igyekeztem a szemem folyamatos törlésével eltűntetni a sírás nyomait.

-Nem gond, ha most egy picit magadra hagyunk? Szeretnék táncolni a feleségemmel.- nézett rám Jamie.

-Persze, menjetek csak, ne is törődjetek velem.

  Kézen fogva tűntek el a szórakozóhely másik végébe. A lehető legjobb zene ment, lehetőségük volt ölelkezve, testükkel teljesen egymáshoz simulva táncolni. Percek eltelte után csatlakoztam Szerelmemhez.

-Sziasztok.- köszöntöttem boldogan a jó hangulatban levő szerelőket.

-Micsoda meglepetés. Jó látni téged.- mosolyogva adott puszit Stuart.

-Titeket mi szél hozott erre?- kérdeztem a kissé mámoros állapotban levő Olét és Gavint.- Jajj bocs, nyilvánvaló, hogy csajozni akartok.- cukkoltam őket.

-Na igen. Stuart az örök agglegény.- röhögött fel Seb.

-Hahaha. Marha vicces vagy Seb. Nem mindenki teheti meg, hogy egyszerre két nő van az életében.

-Mi van?- néztem meglepetten mindenkire, aki körülöttem volt.

-Te vagy az egyetlen nő az életemben! Stu Abbeyre célzott az imént.

-Már azt hittem, hogy megcsalsz valakivel. Bár kicsit így is féltékeny vagyok Abbeyre, vele több időt eltöltessz, mint velem.-lebiggyesztett szájjal simogattam meg mellkasát.

-Sosem tudnálak megcsalni, hiszen te jelented számomra a mindenséget. Abbey csak egy autó, aki elég sokszor rakoncátlankodik, míg te egy személy, egy igazi nő vagy. A legszebb, legcsodálatosabb, legtüneményesebb nő.- arcom két tenyere köző fogta és szerelmesen megcsókolt.

*************

  Mindenkit meglepetésként értek az időmérőn történtek. A pole-pozícióra esélyes Sebastian csak a 3. helyről indulhat majd a holnapi futamon. Sorra nyerte a szabadedzéseket, egész hétvégén fölényes volt az előnye a többiekhez képest, a Red Bull a teljesítményt tekintve a legerősebb volt, az ide hozott újítások szemre beválltak. Mégis a Q3 végén Hamilton rukkolt elő a legjobb köridővel. Párom arcáról le lehetett olvasni a csalódottságot, ezért bíztatnom kellett Őt. Kis félelem is keletkezett Benne, ugyanis Maldonado rajtol majd az első sorból még, de én éreztem a lelkem mélyén, hogy ezúttal nem lesz gond a venezuelaival.

   A verseny délutánján is azt éreztem a tegnaphoz hasonlóan, hogy a csapat és Párom számára jól fog sikerülni ez a futam. Az autó remekül muzsikál és Seb akarata is megvan ahhoz, hogy csökkentse a hátrányát Alonsoval szemben. Erre a 22. körben óriási lehetőséget kapott: Hamilton alatt az első helyen aladva megállt a McLaren. Amint ez a jelenet a képernyőre került, a boxban mindenki talpra ugrott. Még Webber szerelői is. Én csak szolídan mosolyogtam egyet és imádkozni kezdtem, ugyanis nagyon sok volt még hátra ebből a futamból. Nekem is szükségem lenne erre a győzelemre- talán lelkiekben megerősít majd- és természetesen Neki is. Túl sok mindenen mentünk keresztül, túl sok balult elsült futama volt már, hibáján kívül esett ki Valenciában és Monzában, ezért itt az ideje annak, hogy végre valami jó is történjen Vele, hogy a sors visszaadjon egy kicsit abból, amit elvett. Imám meghallgatásra került, hiszen 5 hónap után Sebastiant ismét győztesként intették le a kockás zászlóval. Életünk leghosszabb és legdrámaibb 5 hónapját hagytuk a hátunk mögött. Nagy volt az öröm a csapatnál, a srácok azonnal beindították a zenét, tudtam, hogy ma éjjel itt hatalmas buli és iszogatás lesz, s ebből Seb is kivesz majd a részét.

    Britta kezét szorítva rohantam a podium alá. A hatalmas tömegen sikerült átverekednem magam, mindenképp az első sorból akartam látni és átélni Seb őszinte és önfeledt örömét. Szinte remegtek a végtagjaim az izgatottságtól. Seb ekkor érkezett vissza a levezető körről. Kissé nehézkesen szállt ki a pilótafülkéből, de miután ezt megtette első dolga az volt, hogy felállt az autóra és mindkét öklét a levegőbe emelte. A szingapúri éjszakában gyémántként csillogott az egyedi festésű sisakja, melytől azt várta, hogy szerencsét hozzon számára. Megismogatta az autón levő vörös bikát, majd felénk fordulva mutatta a kimaradhatatlan Vettel-fingert.

     Durván 2 óra telt el a futam leintése óta, Párom még mindig nem szabadult a riporterek hadától. Beültem a motorhomeba egy pohár pezsgő és egy tál ropival a kezemben, magányosan ünnepeltem és vártam a Bajnokomat. Nemsokára meg is jelent, fülig érő vigyorral közeldett felém.

-Nagyon-nagyon büszke vagyok Rád Szívem!- nyakába vetettem magam. Nevetve pörgetett meg, végül hosszú és forró csókban forrtunk össze.

-Annyira boldog vagyok, hogy véget tudtam vetni ennek a piszok hosszú nyeretlenségi sorozatnak. És ráadásul ez akkor sikerült, mikor te is itt vagy. Ennél többet már nem is kívánhatnék.

-Megérdemelted ezt a győzelmet, mondjon ki mit akar. Kijár Neked az ünneplés, a fiúk bulit rendeznek a boxban, ott a helyed.

-Márpedig én ki akarom hagyni azt a built. Veled akarok ünnepelni, csakis kettesben. Kívánlak Reni.- mélyen a szemembe nézett, s ebből tudtam, s esélyem sincs arra, hogy rávegyem Őt a bulizásra.

   Izgatottan és feltüzelve léptünk be a hotelszobába. Az ajtó csukódott,  Ő azonnal lecsapaott ajkaimra. Először pici apró puszikat kaptam, majd mézédes csókkal kényeztetett. Ledobtam a táskám a szőnyegre és átkaroltam nyakát. Óvatosan az ágyhoz lépkedtünk, ölébe kapott, lábaim dereka köré kulcsoltam. Mindketten felkuncogtuk halkan. A pillanatok elsuhantak mellettünk, valahogy eljutottunk odaáig, hogy mezítelenül fekszünk egymás karjaiban…

   Fantasztikus teljesítményt nyújtott, együttlétünk minden egyes tizedmásordpercét élveztem. Mióta egy párt alkotunk, ilyen csodás pillanatokban még nem volt részem, mindig tud valami újat mutatni.

-Elképesztő vagy. Nem is látszik, hogy ma volt egy 2 órás futamod.- kuncogtam.

-Ennél többre is képes vagyok ám. Még maradt bennem tartalék energia.- jelentette ki büszkén.

-Ajjaj.- jobb tenyeremmel eltakartam szemeim. Azt hiszem kissé zavarba hozott. Ebben a másodpercben fölém hajolt. Nagyokat pislogva néztem Rá.

-Elég hosszú ideje vagyunk már együtt és tudom, hogy te vagy számomra az igazi. Nem akarok már tovább várni, családot akarok alapítani veled. Egy gyermekkel lenne teljesebb az életem, egy kerek egész lenne a világom. Hozzunk össze egy babát.- nézett rám kérően.

Szavai ledöbbentettek, nem igazán voltam én felkészülve még erre. Sem a téma megbeszélésére, sem arra, hogy teherbe essek. Sok gondolat megfordult a fejemben, csak úgy cikáztak az értelmetlen mondatok.

-Nem mondassz semmit sem?- kérdezte csalódottan.

- Tudom, hogy amit mondani fogok, az inkább kifogásnak minősül, de szeretném, ha egy kicsit is beleképzelnéd magad a helyzetembe. Nagyon szeretlek Téged, napról napra jobban és jobban.  De még nem vagyok felkészülve arra, hogy babát szüljek. Egy nőnek erre fel kell készülnie, s én most nem állok készen. Nemrég veszítettem el a szüleim, teljesen más irányba tévedt az életem, pár hét alatt képtelenség ezt a hirtelen változást feldolgozni. Adj nekem egy kis időt, pár hónapot. Neked is feladatod van a következő két és fél hónapra: meg kell nyerned a világbajnokságot. Neked erre kell most koncentrálnod, ráérünk a téli szünetben megbeszélni ezt a baba dolgot.- próbáltam reálisan gondolkodni és semmi olyat ki nem ejteni a számon,  amivel esetleg megbánthatom.

-Teljesen igazad van. Tudhattam volna, hogy még nem állsz készen erre. Várok, ameddig csak szeretnéd. Csak akartam, hogy tudd, én mindenre készen állok.- lehajolt a hasamhoz és lehelt rá egy puszit. Oldalt feküdt az ágyon, buksiját a mellkasomra hajtotta. Pillanatok múlva egyenletesen lélegzett. Tudtam, hogy most jó döntést hozok. Egy gyermeknek anya kell, a kellő szeretet meg kell kapnia, amit én most nem tudnék megadni neki. Seb bajnokságát és érzelmeit is befolyásolná az, ha esetleg teherbe esem. A maradék versenyekre el szeretném kísérni, agyvérzésig szorítani akarok Érte, terhesen ezt már nem tehetném meg. Ilyen szoros, kiélezett és feszült futamok alatt én egy percig sem tudok nyugodt maradni és ez veszélyeztetné a baba életét.

 Virradni kezdett, mikor rámköszöntött az álmosság.