57.fejezet

Ismerős hang ütötte meg a füleim. Rémült lettem, hirtelen azt sem tudtam, hogy ez álom ,vagy maga a színtiszta valóság. Nem mertem kinyitni a szemeim, mert féltem attól, hogy csalódni fogok, hogy csak halucinálok, hogy beképzelem magamnak azt, hogy Ő itt van mellettem és, hogy Ő a hangok birtokosa.

-Rendben Laura. Ha felébred szólok neki ,hogy hívja fel. Viszhall. -mondta, nekem pedig édesanyám nevét hallva azonnal kipattantak szemeim .Zihálva ültem fel ,első dolgom az volt, hogy alaposan körülnéztem .Semmi nyoma erdőnek. Hűvös helyen, pontosan egy sátorban vagyok. Jól végigvizsgálom magam: a fejem a helyén van, ott sehol egy seb, a karjaim is éppségben vannak és szerencsére egyik lábam sincs letépve. De várjunk csak!! ” Ha felébred?”- tettem fel magamban a kérdést. Ezek szerint csak álmodtam mindent. Vagyis majdnem mindent ,ugyanis abban biztos vagyok ,hogy láttam Szerelmem egy sörös üveg társaságában eltűnni a fák sokaságában.  De ezek szerint az eltévedésem, az órákig tató barangolásom a nagy és félelmetes erdőben és a medve csak az én képzeletem szüleménye volt.

-Kicsim mi a baj? Olyan furcsán viselkedsz. -  aggodalmaskodott Sebastian.

-Mert furcsán is érzem magam. Volt egy rettenetes álmom. Utánad rohantam az erdőbe, mert már nem bírtam tovább, muszáj volt bocsánatot kérnem Tőled .Kiabáltam, hogy merre vagy, de Te nem feleltél, sehonnan sem hallottam a hangod. Ezért egyre beljebb mentem és…és eltévedtem. Aztán szembejött velem egy medve és üldözőbe vett.-tartottam egy kis szünetet, hogy megnyugodjak, ugyanis még mindig ziháltam, verejtékeztem, szörnyű volt újra felidézni az álmaim tartalmát.- A lelkiismeretem tette ezt velem, ha nem veszekszünk az én hibámból ,ha nem viselkedem ismét gyerekesen, akkor mindez meg sem történik. Minden az én hibám.- gyötörtem magam ,hiszen erre minden okom megvolt. A könnyeim mindeközben záporoztak, pillanatok alatt eláztatták az arcom.

-Édesem, kérlek ne csak magad vondd felelősségre. Egy veszekedéshez két ember kell és ugye én voltam az egyik ,a főkolompos.- nyugtatott, ezúttal nem sok sikerrel. Az ölelése, a hangja,az illata nyugtató hatással bírt rám mindig .Ám ez a hatás most valahogy elmaradt.

-Én reagáltam túl ismét a dolgokat, ezt be kell látnod!  Csupa sületlenséget vágtam a fejedhez. Kérlek bocsáss meg nekem Édesem! Annyira szeretlek!-borultam a nyakába, s a sírásom nem hagyott alább.

-Én nem haragudtam rád.-simogatta a hátam.

-Kérlek ne hazudj nekem! Láttam a két szememmel, hogy nagyon dühös voltál. Egy felbőszült bikaként törtettél az erdőbe .Aztán hirtelen eltűnt minden kép, biztos elaludtam a pléden. És jött az az álom, mely olyan valósnak tűnt. Mikor eltévedtem, hirtelen bepánikoltam. Kétségbeesetten kerestem a kiutat, melyet valahogy sikerült megtalálnom. Talán egy isteni csodának mondható ez. Pár 100 méterre előttem ismerős tájat láttam, ám ekkor jött a baj: szembetalálkoztam egy medvével. Próbáltam menekülni előle ,menteni az életem, ám minden figyelmem az engem üldüző nagytestű állatra irányult és nem volt időm, lehetőségem észrevenni annak a fának a törzsét, amibe belebotlottam és amibe szerencsétlen módon bevertem a fejem. A menekülésem pillanataiban minden gondolatom csak körülötted forgott. Annyira féltem, hogy többet már soha nem hallhatom édes kacajod, hogy nem lesz több alkalmam átölelni Téged, elmondani Neked, hogy mennyire nagyon szeretlek. Azt hiszem, hogy egy örök életre megtanultam a leckét, hogy értelmetlen dolgokon soha többé nem fogok veszekedni Veled. Megváltozom ígérem ,csak kérlek adj egy kis időd. Egy nagyon kevés időt.

-Mindez csak egy buta álom volt, nem kell ennyire komolyan venni. Nem tévedtél el sehol sem, szerencsére éppségben vagy. Nem tépett szét egyetlen egy medve sem. És ami a legfontosabb: nem veszítettél el, mint ahogy én sem téged.- mosolygott.- Most hívd fel anyukád, aztán csatlakozz hozzánk odakinn.N emsokára készítjük az ebédet és amúgy is jót fog tenni egy kis friss levegő.- tanácsolta, adott egy puszit a homlokomra, majd kimászott a sátorból.

   Felhívtam anyut. Talán aggódott értem, vagy netán kíváncsi volt, hogy érzem magam.B evallom, hogy kiment a fejemből felhívni az otthoniakat, mivel nagyon jól érzem itt magam. Minden külső tényezőt próbálok kizárni- nagy nehézségek árán persze- és csakis erre a pár napra koncentrálni teljes erőbedobással. És kihasználni az időt,a mit Párom mellett tölthetek .Minden közösen eltöltött másodperc értékes.

   Nevetgélés szűrődött be a sátorba. Úgy véltem, hogy épp ideje kibújnom a kis kuckóból, egész nap nem búsulhatok egy hülye álom miatt. Kilépve a helységből mosolyogva könyveltem el, hogy Tommi épp horgászni tanította kedvesét. A horogra rá is kapott egy szép nagy harcsa, barátnőm örült is ennek, innen származott a hangos kacaj. A tóhoz lépdeltem, leguggoltam és magmostam arcom. Felfrissítettem egy kicsit magam, hátha ezzel megszabadulok a kínzó gondolatoktól, melyek hatalmukba kerítették az agyam, az elmém. Lehuppantam a plédre és kis idő múlva barátnőm is követte példámat.

-Elfáradtam. Nem is tudtam, hogy a horgászás ilyen fárasztó hobbi tud lenni.- nyafogott.

   Igazából most az egyszer nem sok figyelmet szenteltem neki, valami, helyesbítve valaki elvonta a figyelmem. Párom egy lassú, érzéki mozdulattal levette pólóját. A hasfala tűnt ki először, aztán a mellkasa. Mióta Heikkivel dolgozik együtt, Seb megemberesedett, egy kis izmot szedett magára. Ez persze nem baj ,ez még vonzóbbá , sexybbé tette az én kicsi németem. Anyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem, hogy Szerelmem pólója enyhén az arcomban landolt. Vigyorgott is önelégülten. Kiforgattam a pólót, szépen összehajtogattam és a combomra helyeztem. A szemem előtt rakta a tüzet, mely a hal sütéséhez szükséges. Munka közben izmai kidudorodtak ,fenséges látványt nyújtva.

    Egy adott pillanatban emlékeim újra előjöttek. Nem akartam gondolkodni, fölöslegesen erőltetni az agytekervényeimet, de újra elkalandoztam messzire, valahol a múltamban jártam. Szemem előtt lepergett magannyi fontos képkocka: az életem képkockái. Mindez olyan volt, mint egy Hollywood-i film, melynek műfaja romantkus dráma. Bár a kritikusok ezt csak így hívják: brazil szappanopera. A rendező szerepével azonosulok, hiszen ezen film forgatókönyvét csakis én alakíthatom, méghozzá saját ínyem szerint. Vannak pozitív és nagatív szereplők, a szerelem szálai szövődnek, tartogat váratlan fordulatokat, melyek hol jó, hol rossz irányba terelik az összes szereplő életét. Ezen film szereplői nem színészek, mégcsak kitalált emberek sem. Mindannyian léteznek, saját karakterüket játszák, így próbálnak mindvégig önmaguk maradni. A rendező életében pár hónappal ezelőtt változás állt be. Addig valami hiányzott az életéből és így a filmhez is megtalálta az utolsó, még hiányzó darabkát, melyet nem ereszt el már soha többé! Megatlálta az örök életre szóló szerelmet Sebastian Vettel mellett. Ezen férfi nyújtotta látvány megszólalni kényszerített. Arra buzdított,h ogy gondolataim megosszam másokkal is. Jobbanmondva egyetlen és igaz barátnőmmel.

-Azt mondják, hogyha az ember megtalálja a Nagy Ő-t, akkor azt megérzi. Azt is mondják, hogy ilyenkor a szíveden és az egész bensődön egy fantasztikus, jóleső érzés uralkodik el. Ezt megtapasztaltam a saját bőrömön. Én valami ehhez foghatót éreztem abban a pillanatban, amikor Sebastiannal egymás szemébe néztünk először. És hiszed vagy sem Berni- itt ránéztem barátnőmre- ez az érzés azóta a nap óta újra és újra a birtokába vesz. Elég csak ránéznem, hallanom a hangját és én máris libabőrös leszek, minden egyes porcikám bizsereg. Mikor hozzám ér ,úgy érzem, hogy a Mennyország kapui előtt állok. Képes ez a pasi azt elérni, hogy napról napra belészeressek. A szerelem érzése az Ő irányába egy tűhegynyit sem enyhült. Sőt, azt tudnám mondani, hogy inkább csak erősödött.

-Ezek nagyszerű gondolatok Reni. Olyan igazak, valóságosak .Valóban érezni lehet ezt a kettőtök kapcsolatán. Mikor együtt vagytok ,izzik a levegő körülöttetek. Bevallom, hogy én sosem hittem abban, hogy megtalálom életem szerelmét. Mikor legelőször megláttam Tommit egy képen, beleszerettem. Ezt ő is tudja, hiszen számtalanszor elmeséltem már ezt neki. Hittem az álmaimban ,hogy legalább egyszer találkozom vele, megérinthetem a kezét egy pillanatra. Többet nem is képzeltem bele az egészbe. Nem kergettem hiú ábrándokat. Talán jól is tettem. Így visszagondolva váratlanul ért az, hogy akkor meghívott vacsorázni. Csak egy aláírást vagy egy közös képet akartam, de többet kaptam: egy szerelmet. És  tessék ,lassan össszetartozunk, egy család leszünk .Neked Seb, nekem pedig Tommi a tökéletes pasi.

-Te abban nem hittél, hogy az ideálod a tied lesz, én pedig a szerelemben. Martin után már nem voltam képes hinni a szerelem mindent elsöprő érzésében. Meg sem fordult az a fejemben, hogy mégegyszer szerelmes legyek. Undorodtam magától a gondolattól és minden pasitól .De Seb más. Egészen más. Vele a szerelem új értelmet kap, melyet talán sokan nem ismernek. Küzdeni fogok a kettőnk boldogságáért még akkor is ,ha az utolsó remény elszáll, az utolsó szalmaszáll is elszakad .Félek, hogy majd egy nap bal lábbal kell fel és közli velem, hogy tűnjek el az életéből örökké. Ha Ő kéri, muszáj elengednem ,hiszen szeretem és nekem az Ő boldogsága mindennél fonotsabb. Örökre szeretni fogom és annak érdekében, hogy egy az érzés ne múljon el képes lennék arra is, hogy az életem hátralevő részét magányosan éljem le. Ha Ö nem lehet az enyém, akkor más férfi sem kell.

     Az ebéd fantasztikusra sikeredett. Évek óta nem tartózkodtam ilyen módon a szabadban. Hiányzott a grillezés, a hal-és szalonnasütés. Mindenki végezte a maga kis feladatát: a mosogatás maradt ránk Bernivel, míg a horgászfelszerelés elpakolása és a tűz eloltása a fiúk feladata volt.

-Mi megyünk sétálni itt a környéken.V an kedvetek csatlakozni hozzánk?-tudakolta Tommi.

-Ezt most mindketten kihagynánk, ha nem gond.- szólalt meg váratlanul Seb. Épp mondani akartam, hogy de, szívesen velük tartunk.- Kihasználnánk azt, hogy kicsit kettesben lehetünk.

-Jól van. Akkor kellemes időtöltést nektek.- kaccsintott barátnőm.

  Miután barátaink eltűntek a látókörünkből Seb elfeküdt a pléden és maga mellé húzott. Tudom, hogy többször hangoztatta azt, hogy nem haragszik rám a veszekedés miatt, de én szeretném még egyszer hallani ezt ,hogy mostmár teljes mértékben megnyugodhassak.

-Haragszol még rám a délelőtti miatt?- tettem fel újra a kérdést, miközben találtam magamnak elfoglaltságot: az ujjaimmal játszottam a pociján.

-Szívem! Már elmondtam többször, hogy nem.

-Tudod a szavak elszállnak, de a tettek megmaradnak .Szeretném, ha alátámasztanád az alábbi kijelentésed.- kértem Tőle ezt az apró kis szívességet és adtam Neki egy kis ízelítőt abból ,hogy mire is gondolok pontosan. Belecsókoltam a nyakába, majd haladtam egyre lejjebb, más testrészét megérintve ajkaimmal: a vállait, a mellkasát, mely egy másodpercen belül már többször is megemelkedett. Elérkeztem a pocijához, ahol elidőztem: végigszánkázott mutatóujjam a testrésze közepén, majd ezt a vonalat apró puszikkal halmoztam el. Azt hiszem elnyerte a tetszését a kis “bemutatóm”, ugyanis hatalmasakat sóhajtott, az Ő hangja töltötte ki a csendet .Láthatóan megjött a kedve. Ezt abból szűrtem le, hogy a karjaiba kapott és szapora léptekkel megindult a kék sátorhoz. Még szerencse, hogy a sátor két egymással szembeni külön részre volt felosztva. Bebújtunk a mi részünkbe és heves mozdulatokkal közeledtünk néhány csodás és tartalmas perc felé, melyekre már napok óta készültünk. Érzem, hogy mostmár senki és semmi nem zavarhat meg minket. Ennyi nekünk is kijár…

-Szeretlek kicsim.-lihegte a fülembe abban a percben, amelyikben az a bizonyos gyönyör a felhők közé repített mindkettőnket, egyszerre.

-Őrülten szerelmes vagyok beléd Sebastian Vettel!- jött a válasz tőlem, miközben a nyakába kapaszkodtam.

    Legördült rólam és kettőnkre terítette a takarót. Nagyon félt attól, hogy megfázom. A Nap már jócskán lemenőben volt, korántsem melegített már úgy, mint pár órácskával ezelőtt. Szerencsére azért a kezeim kidughattam a takaró alól.

-Még sosem szeretkeztem sátorban.- derített fényt erre az apró kis titokra. Mellettem könyökölt és a meztelen karom cirógatta.

-Komolyan?- képedtem el.-  Akkor remélem emlékezetessé tettem ezt az első alkalmat.

-Csodás volt minden pillanata, nyugodj meg.

     Pár perce csendben feküdtünk egymás mellett. Ez kellet ahhoz, hogy az agyam ismét ellepjék a gondolatok, amik már nagyon hosszú ideje kínoznak .Egyszerűen nem tudok megszabadulni tőlük, mert erősebbek, mint én. De talán Seb segíthet nekem ebben.

-Rengeteget gondolkodtam az elmúlt pár napban. Azt hiszem volt is min. Azt veszem észre, hogy valami megváltozott idebenn.- megfogtam a kezét és a szívemre helyeztem.

-Neked mindig ennyire hevesen ver a szíved?- tette fel a kérdést meglepődve, s ezzel megszakította mondandóm.

-Csak akkor, mikor a közelemben vagy.- adtam egy csókot a szájára.- Szóval valami változást észlelek magam körül, magamban. De nem tudom mi az. Valami hiányzik. Velem vagy Te is, a szüleim is, a barátaim is. De nem tudom, hogy mi hiányzik.

-A nagyid. Ő nincs veled.- tette hozzá gyorsan. Azt hiszem ez az, ami hiányérzetet kelt bennem. Mintha a lelkem legmélyére látott olna. Olyan Ő, mint a saját tükörképem.-Hiányzik?- kérdezte félve.

-Borzasztóan. És igazad van, Ő az aki hiányzik. Az Ő eltávozása óta nem vagyok a régi. Keresen önmagam, de nem találom. Mintha egy darabot elvitt volna belőlem. El vagyok veszve, nem ismerek magamra .És akkor itt a suli, az egyre jobban közeledő érettségi. Fusztrált vagyok, könnyen ki lehet hozni a sodromból, ezt Te is láthattad ma. Annyira szeretnék a régi önmagam lenni, de nem megy.

-Szívem! Egy emberi lény vagy, törékeny kis lélekkel .Nem változzott meg semmi sem és te sem. Csak te látod így. Az utóbbi időben rengeteg embermegpróbáló esemény történt, természetes, hogy kicsit magad alatt vagy. De idő kell és túl leszel ezen a holtponton. Erős nő vagy, csodálatra méltó akarattal. Egy küzdő lélek vagy, sosem adod fel s téged ismerve ez most sem lesz másképp. Nem kell megváltozz, én pont így szeretlek.

   A mai nap folyamán sokadjára hallom Tőle a “szeretlek” szót, de mindig jóleső érzés fog el. Ez az a szó, amivel bátorít. Ez a világ legszebb,l egtisztább és legőszintébb szava. Csakis a valóságot tükrözi, megmásítani nem lehet!!

********

  Pár lenyűgöző, emlékezetes napot magunk után hagyva szombat reggel már falszállt a Zürichbe tartó gépünk. Hamar eltelt ez a kis “mini”vakáció, de még maradt belőle jó 1,5 nap, melyet Baarban fogok eltölteni. Most valahogy rettenetesen hosszúnak tűnik a Svájcba tartó út. Unatkozom, fészkelődöm a helyemen, aludni sem tudok, mivel nem vagyok álmos. Egy ideig beszélgettem Párommal, de hamar kifogytunk a témából. Ritkán fordul elő, hogy unatkozunk egymás társaságában, de ez egy ilyen nap.

-Megnézem kaptam-e valami e-mailt.- mondta, majd bekapcsolta a laptopját.

-Na? Van valami új fejlemény?- kíváncsiskodtam kis idő múlva.

-Igen.B rittától kaptam két értesítőt, még tegnap .Az egyikben az áll, hogy jövő hét csütörtökön a Kínai Nagydíj alkalmából egy helyi TV-s társaság készítene egy pár perces interjút Kimivel és velem.

-Nahát! Ez nagyszerű.- ujjongtam.- És a másik miről szól?

-Ennek nem fogsz örülnk azt hiszem.-fintorgott .Szinte éreztem, hogy a jóhír után valami rossznak kell következenie értelemszerűen.- Úgy tűnik lesz futam Bahreinben.

  Annyira meglepődtem, hogy hirtelen egy hang sem jött ki a torkomon.

-Nem kell megrémülni édesem, ez még nem biztos. A jövő hétvégén ősszeülünk az FIA képviselőivel és Ecclestonne-nal, minden akkor fog eldőlni.

-Akkor sem tudom megnyugodni. Még bele gondolni is rossz, hogy egy olyan országba akarnak vinni benneteket, ahol bármikor kitörhet a háború.- nyílvánítottam ki nem tetszésemet, miután végre megtaláltam a hangom.- Zavargások vannak az utcán, gyújtogatnak, gyilkolnak, pilóták képeit és zászlókat égetnek el, valamint egyhangúan tiltakoznak a futam megrendezése ellen.. Nem kell nekik futam ,mint ahogy nekem sem! Egy versennyel kevesebb lenne, semmi gond .Tavaly is túléltük. Ha jobban a kulisszák mögé nézel, akkor rájössz, hogy sajnos már minden a pénz körül forog, itt nem a csapattagok, emberek, pilóták éppsége és biztonsága a fontos. Ecclestone megkapta a pálya tulajdonosaitól a futam megrendezéséért járó pénzt, felőlem azt zsebre is teheti, de titeket, különösen Téged ilyen veszélynek nem tehet ki, különben velem gyűlik meg a baja!- jelentettem ki határozottan ,vicc nélkül. -Abba bele sem gondolnak, hogy a Forma-1-ben dolgozó emberek, pilóták, a családtagok, barátnők mit fognak átélni? Kérdezd csak meg édesanyád Seb. Biztosan nem fog repesni az örömtől, ha elutazol abba az átkozott arab országba. Mi van, ha megtámadnak ?Ha megsebesülsz? Senki nem fogja tudni átérezni azt a fájdalmat, amit édesanyád és én fogunk. Igen, biztos lehetsz afelől, hogy félteni foglak, ugyanis szeretlek. Ne nézz így rám Sebastian, tudom, hogy igazam van, csak el kéne ismerned!!

-Nem lesz semmi baj kicsim. Túlkomplikálod a dolgokat. Biztosan kapunk majd testőrüket.-próbált csitítani.

-Nem Sebastian, most az egyszer nem fogsz tudni meggyőzni a dolgok ellenkezőjéről.-tartottam ki az igazam mellett.- És ne ígérd meg, hogy minden rendben lesz.- emeltem  meg kissé a hangom.- Ez az egész nem rajtad fog múlni ,a terroristák, emberek fejébe úgysem látsz, nem fogod tudni megakadályozni azt, hogy az utcán közlekedő autód mellé bombát dobjanak, vagy hogy gépfegyvert szegezzenek Neked. A testőr mit fog tudni csinálni? Eléd áll, hogy ne eresszenek golyót beléd? Ez abszurd Sebastian, teljesen abszurd!!! Ha kell, ezt megmondom Ecclestone-nak is.

-Kisasszony,kérem beszéljen halkabban, mert egy úr jelezte, hogy maga miatt nem tud pihenni.-figyelmeztetett a légiutaskísérő.

-Elnézést.

   Az ablak felé fordultam, megszakítva minden társalgást Párommal a témával kapcsolatban .Persze Seb nem tért el a témától, de mostmár úgy voltam vele, hogy emiatt ne veszekedjünk.

-Igazad van édesem, elismerem. De kérlek értsd meg, hogy nem mi, a pilóták döntünk. A mi szavunk csak részben számít .Ha úgy döntenek, hogy lesz futam, akkor nincs mit tenni, muszáj mennünk.

-Jól van értem.- sóhajtottam belenyúgvóan. -De akkor is aggódni fogok Érted és a többiekért is.

   A reptéren Kimi várt minket. Seb hívta Heikkit ma már többször is, érdeklődni szeretett volna, hogy mikor érkezik ő is ide, de a finn nem vette fel a mobilját. Autóba pattantunk és elindultunk a kisváros felé, mely úgy néz ki, hogy pár hónap múlva az othonommá válik majd .Ismerős érzés uralkodott el rajtam. Mindezt akkor éreztem, mikor első alkalommal jártam itt.

-Képzeld Kimi ,pár hónap múlva új lakó költözik a környékre.- sejtelmeskedett Seb, én azonban tudtam, hogy miről beszél.

-Kicsoda? És hova? Eladja valaki a házát? Én erről miért nem hallottam?-sorolta a kérdéseit egy szuszra.

-Senki nem adja el a házát. Az én lakásom bővül egy személlyel. Szeptemberben összeköltözünk Renivel.- hátra nézett egy széles mosoly kíséretében, én pedig megsimogattam az arcát.

-Ez csodálatos.- ujjongott Kimi a maga módján: megeresztett egy féloldalas mosolyt. Igazából nem is számítottam arra, hogy visítson ,meg ugrándozzon. Az nem Kimi lett volna.- Legalább Jenni sem fog unatkozni otthon ,míg mi száguldozunk. Összeülhetnétek párszor egy kávéra, én szívesen látlak majd a házamban, bármikor.-pillantott rám Kimi.

-Azért ne éld bele magad haver. Reni nagy valószínőséggel egyetemre jár majd és mindemellet biztosan elkísér majd pár futamra. Szóval nem fog egész nap otthon ülni.-mondta Párom.

Voltaképp igaza van. Nem kell az ilyesmikbe beleélni magunk ,mert még koppanhatunk is egy jókorát .Őszig még sokminden történhet. Ha nem sikerül az érettségim, akkor nincs egyetem és értelemszerűen összeköltözés sem.

-Jenni hogy van?- érdeklődtem asszonykája felől, terelve a témát.

-Remekül. Milánóban van most. Nem tudom tudsz-e róla, de  elmondom, hogy versenyszerűen lovagol -bólogattam azt kimutatva, hogy tudok erről. -Nos, két hétig ott lesz. Edz ,felkészül a következő nagy versenyekre, melyek fontosak lesznek: eldől, hogy kijut-e a londoni Olimpiára vagy sem.

-Oh ez szuper. Ha esetleg beszélsz vele, akkor mond meg neki, hogy üdvözletem küldöm és sok sikert, kitartát kívánok.

    Megérkeztünk Seb házához. Kivettük csomagjainkat Kimi autójából, elköszöntük tőle és mostmár az autót mosó Heikkihez léptünk. Seb meg is rohamozta kérdéseivel. Szegény fnn azt sem tudta, hogy melyik kérdésre válaszoljon először.

-Kerestelek többször is ma, miért nem vetted fel a telefonod? Es hogyhogy itthon vagy? Nem utaztál a szüleidhez?

-De, hozzájuk utaztam, de meguntam, ezért ma korán reggel hazajöttem .Hiányzott a munka, ezért összeállítottam neked egy új edzéstervet, amit szeretnék holnap elkezdeni. Jó erőlétben kell lenned, hiszen a shangaji pálya nagyon trükkös, a célegyenes végi kanyaron akár 5G-s súly is nehezedhet a nyakadra. Amúgy a mobilom lemerült ,azért nem vettem fel, bocsi.

       Felcuccoltunk a hálóba, én pedig nekiláttam a ruhákat kipakolni: a koszosakat a szennyeskosárba, míg a tisztákat, melyeket Párom nem viselt a vakáció alatt, a szekrénybe akartam tenni. Amint kinyitottam a szekrényt szinte minden ruha a lábam elé hullott.

-Seb mikor tettél uoljára rendet a szekrényedben??- kérdeztem. Minden be volt hajgálva ,a szép tiszta, kivasalt pólók is gyűrötté váltak.

-Nagyon régen. Alig vagyok itthon ,sosincs időm rendet tenni. Utoljára anyu tett rendet, de annak lassan 1,5 hónapja.

-Úgy látom lesz mivel foglalkoznom- sóhajtottam és felszedegettem az első ruhadarabot, hogy a szekrénybe tegyem.

-Réársz ezzel holnap is. Most van egy jobb ötletem.- állított meg.- Szeretnék biciklire pattanni. Nem kísérsz el? Elmehetnénk a Bódeni tóig, nincs messze.

-Örömmel Veled tartok. Megkérdem Heikkit ,hogy nem jön-e velünk.- bólintott, majd bekopogtam a finn szobájába. Választ nem kaptam, ezért óvatosan benyitottam. Az ágyán ült, merev tekintettel ,valahol messze jártak gondolatai. Köhögtem egy óvatosat, s erre felkapta a fejét.

-Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem jössz Sebivel és velem bicajozni?

-Nem kösz. Menjetek csak ketten, használjátok ki ,hogy együtt lehettek. Én is ezt tenném, ha lenne kivel.- mondta lemondóan, majd az ablakhoz sétált és ott bámult a végtelenbe.

  Heikkivel kapcsolatban megfigyeltem valamit, s ezt Szerelmemmel is megosztottam.

-Az edzőt olyan furcsa volt. A szemében egy kis irigységet, féltékenységet fedeztem fel. Minta ránk nézve lenne irigy. Azt mondta, hogy használjuk ki a lehetőséget, hogy még együtt lehetünk egy kis ideig, hiszen ő is ezt tenné, ha lenne kivel. Olyan keserűséggel mondta mindezt. Azt hiszem nagyon egyedül érzi magát Seb. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy szerelmes Brittába. Muszáj lesz összehoznunk valahogy őket. Kell neki egy nő, nem élheti le egyedül az életét. Nem szenvedhet tovább. Egész nap itthol ül, pedig biztos vagyok abban ,hogy ő is szívesen eljárna túrázni, bulizni, ha lenne kivel.

-Igazad van édesem. Van is egy ötletem.

Be is avatott rögtön, s megtette az első lépést .Ezután felöltöztünk és kerékpárra pattantunk remélve, hogy tervünk sikeres lesz. Nagyon sikeres.

***** Heikki szemszöge****

  Reni és Seb kettesben kerékpározni mentek .Én kihasználtam az alkalmat és elmentem futni. Kocogás közben zenét hallgattam. Az a szám ment,mely a legjobban emlékeztet egy szőke, német nőre, aki elvette az eszem .Igen, Ő Britta Roeske. Vonzódom hozzá már az első pillanattól kezdve, hogy megláttam. Biztosan, hogy ezt Ő is tudja. Miért pont nekem kellett belészeretnem? Akárhányszor összefutunk a boxban, vagy a paddockban, Ő elfordul tőlem és elmenekül. Ő az első igaz szerelmem, de sosem lehet az enyém.

  Délután 4 óra van ,eléggé kifárasztottam magam ,ideje haza menni .Haza? Ez tulajdonképpen Sebastian háza. Még arra sem szántam rá magam, hogy egy házat vegyek magamnak. Seb nagyon nagylelkű, megengedi, hogy nála lakjam. Persze a költségekbe én is beszállok. De azt hiszem lassan gyűjtenem kéne pénzt és egy házat keressek magamnak, ugyanis ősztől Reni ideköltözik, Sebastiannal a közös életükre készülnek majd, s én tök fölöslges leszek itt. Ezekkel a gondolatokkal álltam be a zuhany alá. Épp a törölközőt tekertem magam köré, mikor megszólalt a csengő. Időm sem volt magamra kapni valamit, mert az illető a csengőre tenyerelt .Levágtattam a lépcsőn és egy szál törölközőben ajtót nyitottam.M eghökkentem, hiszen erre a személyre számítottam a legkevésbé: életem nője állt előttem a maga bájával, egyszerűségével. A kezem akaratlanul is az arcához közeledett, de félúton még sikerült megálljt parancsolni neki és visszahúzni. A szemével alaposan végigmért, azt hiszem tetszett a látvány.

-Britta ezt a kellemes meglepetést. Mi járatban errefelé?

-Sebhez jöttem.-válaszolta. Gondolhattam volna. Én lennék az utolsó ember ezen  a Földön akihez jönne.

-Öhm Seb nincs itthon. Renivel elmentek bicajozni és nem tudom, hogy mikor jönnek.

-Tessék? Akkort miért hívott? Azt mondta nekem a telefonba, hogy nagyon fontos lenne, hogy jöjjek, mert a jövő hétvégével kapcsolatban szeretne velem beszélni.

-Ezt énsem értem.- húztam el a szám.

-Mindegy! Fölöslegesen vezettem 2 órát!!- dühöngött, de még így is olyan szép volt angyali arca.- Akkor jobb, ha megyek.- jelentette ki, s ez a mondata egy kicsit fájt. Nem akarom, hogy elmenjen. Heikki szedd össze a bátorságod, csinálj valami!!-b uzdítottam magam.

-Nem maradnál a kedvemért? Utálok egyedül lenni. És hátha Seb is hazajön időközben.-erőltettem egy csábos mosolyt.

-De, nagyon szívesen. Addigis pihenek, mert kicsit kimerített a vezetés.- fogadta el a “meghívásom”  s ez nagyon jól esett a lelkemnek. Legbelül ujjongtam , repestem az örömtől. Lesegítettem Róla a kis fekete kötött mellényt és beinvitáltam a nappaliba.

-Mit hozhatok a hölgynek? -kedveskedtem, kicsikarva Tőle egy szép mosolyt.

-Azt hiszem tudod ,hogy mit innék szívesen. Még ma nem is ittam, s ez nagy bűn.

    Igen, jól tudtam, hogy mit szeret: igazi olasz tejeskávét. Igyekeztem hamar elkészíteni az italt, nem akartam megvárakoztatni a nappaliban ülő szépséget. El sem hiszem, hogy itt van. Az sem érdekel, hogy igazából Sebihez jött. A legfontosabb, hogy látom Őt, hogy érzem az illatát és, hogy végre kettesben vagyunk árgus és kíváncsi szemektől messze.F elszolgáltam Neki a gőzölgő italt egy kis édesség kíséretében.

-Hmmm csokis keksz. Imádom. Köszönöm szépen.

   Miután elfogyasztott mindent, a csészét a kisasztalra tette és az előrehajolása közepette egy hajtincs a szemébe lógott. Óvatosan hátratűztem ezt a szőke hajtincset s ebben a percben úgy dübörgött a szívem, mint ahogy még soha. Úgy éreztem magam, mint aki doppingolt, fel voltam pörögve s csak az járt a a fejemben, hogy itt a nagy lehetőség, egyedül vagyunk, csak Ő és én. Most vagy soha alapon csökkentettem a távolságot az ajkaink között és szép lassan megcsókoltam. Tapogatóztam, vártam a reakcióját .Éreztem, hogy Ő is akarja, ennek ellenére egy adott pillanatban elhúzódott tőlem. Pontosan tudom, hogy miért.

-Meddig akarod játszani ezt a macska-egér játékot Britta? Akárhányszor találkozunk, mindig elfordulsz tőlem. Nem hordozok vírust, halálos beteg sem vagyok ,nem kell elhúzódj. Csupán annyi a bűnöm ,hogy őrülten szeretlek. Faképél hagysz mindig, pedig látom a szemeidben a reményt arra, hogy együtt legyünk. De cáfold meg, ha nincs igazam, ha csak mindezt bebeszélem magamnak.

-Heikki én…én is…szeretlek…téged.- mondta ki végre ,kissé bátortalanul.- Félek Heikki. Mi van, ha nem fog működni? 5 évvel idősebb vagyok nálad, mit fognak szólni az emberek, a csapattagok?-aggódott.

-Ez butaság Britta. Mióta érdekel Téged az, hogy az emberek mit gonolnak? És ha nem próbáljuk meg, akkor nem tudjuk meg sosem,h ogy működni fog-e vagy sem .Egy próbát mindenképp megér. Szóval? Leszel a barátnőm Britta?

-Úgy érzem magam ,mint egy lánykérésen .-látszott rajta, hogy zavarban van. Egyszerre tudott volna sírni és nevetni- Igen Heikki, leszek a barátnőd.

    Köszönetképp és a nagy boldogságtól az ajkaira tapadtam. A heves mozdulattól a kanapéra dőlt, én meg óvatosan Rá. Végre Ő is viszonozta a csókom úgy, ahogy azt illik. Szép lassan lekerült róla a nadrág, a póló és a melltartró is valahol mesze landolt. Ha jól láttam a szemem sarkából, akkor valahol a konyha és a nappali bejáratánál. Annyira gyönyörű volt…Teljesen elvesztem a látványban.

-Heikki kérlek ne itt.-suttogta a fülembe .Féltem, hogy még nem akarja. Persze ezt is megértem,n em akarom kényszeríteni. De ezt a gondolatot hamar elhesegette.- Seb és Reni nemsokára vissza jönnek. Mit fognak gondolni rólunk, ha a kanapén csináljuk? Legalább az ágyig jussunk el valahogy.

-Igazad van.

   Karjaimba vettem ezt a szépséget és megindultam az emeletre. Közben végig csókolóztunk .A lábammal belöktem a szobám ajtaját és ezután mindketten az ágyon térdepeltünk. Időközben el is feledkeztem arról, hogy egy szál törölközőben flangáltam előtte, de nem voltam szégyenlős. Egy gyors mozdulattal letépte rólam ,ami takarta férfiasságom és egy sokat sejtető, egyben kaján vigyor jelent meg arcán.

-Tetszik amit látsz?-kérdeztem feltüzelten.

-Nagyon is.

   Ezután átadtuk magunkat egy csodás érzésnek. Érintések,c sókok, sóhajok hada követte egymást. Minden egyes pillanatát élveztem, a szívem a torkomban dobogott. Gyönyörű a teste ,minden egyes porcikája tökéletes volt. Melletem feküdt meztelenül, én pedig csodáltam Őt, ezt a látványt jól el akartam raktározni az elmémben. Mellét cirógattam, azt hiszem ez a gyengepontja, mert hangosan, mézédesen kacagott mellettem. Tudtam, hogy egyszer ez a pillanat is véget ér, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar.

-Mennem kell édesem.-t örte meg a csendet.- Haza szeretnék érni még sötétedés előtt, mert nem szeretek este vezetni.

-Nem maradnál  itt éjszakára? És akkor holnap reggel hazamész.-próbáltam maradásra bírni.

-Nem lehet Heikki .Értsd meg, mennem kell. -simogatta az arcom. Én pedig belecsókoltam tenyerébe. -Rengeteg dolgom van a következő futammal kapcsolatban. De ígérem, hamarosan látjuk egymást.

Felállt mellőlem ,lement a nappaliba a ruháiért ,majd visszatért a szobámba és öltözni kezdett. Próbáltam hátráltatni, minél jobban húzni az időt ,hogy minél többet legyen velem. Belecsókoltam a nyakába, a combját simogattam.

-Heikki, ne légy tellhetetlen. Ha jó kisfiú leszel ígérem, hogy együtt repülünk Kínába.

-Jól van, visszafogom magam. De szavadon foglak Édes.-kacsintottam.

  Már az ajtóban búcsúzkodtunk.

-Máris hányzol.- suttogtam a fülébe, miközben beszippantottam illatát.

-Te is hiányzol már most. De kibírjuk valahogy .Mennem kell mostmár.- adott egy csókot és el akart menni, de még visszahúztam a karjánál fogva.

-Nagyon szeretlek. -mondtam az ajkait csókolva.

-Én is imádlak.

Még egy utolsó ölelés, csók és beszállt az autóba. Integettünk egymásnak ,majd eltűnt. Szobámba mentem, ahol az üres szoba fogadott. Éreztem az illatát, mely megtöltötte az egész helységet: a bútorokat, a függönyt, az ágyam, és magát az ágyneműm.

-Igen, igen, igen!!!-nevetve könyveltem el, hogy sikerem lett, hogy végre együtt vagyunk.