47.fejezet

    A nappalinkat Tommi, Berni, Seb és jómagam népesítettük be. Anya és apa nincsenek itthon, elmentek bevásárolni. Mindezt azért, hogy mi négyen nyugodtan tudjunk beszélgetni. Kínos csend uralkodott a társaságon, senki nem mert kezdeményezni a beszélgetés terén. Mindannyian, de leginkább Tommi rettegett a barátnője döntésétől. Szegény srác rettenetes lelki állapotban van. Ha Berni úgy dönt ,hogy nem folytatja a finnel, akkor Tommit ismerve élete végéig bánni fogja azt, hogy úgy döntött, búcsút int Sebinek és hogy egy olyan munka után néz, mely kapcsolódik a hokihoz.

-Gondolkodtál azon, amit tanácsoltam vasárnap este?-kérdeztem suttogva.

-Igen. Anyával is alaposan mindent megbeszéltem. Meghoztam a döntést, melyet ti is időben meg fogtok tudni,d e most szeretnék Tommival beszélni. Négyszemközt.

-Rendben. Ha kellenénk, a konyhában leszünk.- felhúztam Sebit a kanapéról és az említett helységbe mentünk. Leültünk az asztalhoz egymással szemben.

-Szerinted mi lesz velük?- kérti ki a véleményem Szerelmem.

-Nem tudom. Mindeketten nehéz helyzetben vannak, nem akarom beleképzelni magam egyikőjük szerepébe sem. Tudod, Bernit még sosem láttam ilyennek. Sosem kellett tanácsokkal ellássam, mindig ő volt az, aki engem terelt helyes irányba. Fiatal még, de olyan élettapasztalattal rendelkezik, mint kevesen ilyen korban .Egyedül képes volt kilábalni a problémákból, megoldott bármilyen nehézséget. Talpra esett volt, amióta csak ismerem. Remélem, hogy a szíve vezérli és nem az esze.

-És ha az esze legyőzi a szívét?- vetette fel a másik lehetőséget Seb.

-Ilyen estben tévedett. Én vasárnap próbáltam segíteni rajta, hogy ne legyen ennyire pesszimista. Felvetettem neki azt a lehetőséget, hogy költözzön Tommival együtt Finnországba. Meg kellene próbálnia ezt, de…Nem tudom mire mentem ezzel a tanáccsal. Kötelességemnek érzem azt ,hogy segítsek a barátnőmön. Nem tudok mit mondani amúgy. Én nem dönthetek helyettük és ez annyira rossz.- reszektni kezdtem.

-Nyugodj meg édesem!- simogatni kezdte a hátam nyugtatólag.- Biztosan megtudják beszélni a dolgot. Az most nem segít, ha emészted magad.

-Te hogy tudsz nyugodt maradni? Téged nem zavar az, hogy akár szét is mehetnek, annak ellenére, hogy egymásnak vannak teremtve? Ja, bocs, el is felejtettem,h ogy te-mutattam rá- a nyugalom és a higgadtság megtestesítője vagy!- ordibáltam. Dühös voltam, ezért odamentem a konyhaszekrényhez, kivettem egy tányért és teljes erőmből a földhöz vágtam.

-Most komolyan emiatt fogunk veszekedni Reni? Ne hidd azt, hogy én nem voltam kiborulva. Berni hamarabb értesült arról, hogy Tommi nem hosszabbít szerződést, mint én.Vele Tommi csütörtök este tudatta, míg én csak szombat késő este tudtam meg. Akkor sem az ő szájából, hanem Christiantól. Megmutatta az új szerződést ,ami további 2 év elkötelezettséget biztosított volna a részéről, de Tommi az aláírás helyére csak egy vízszintes vonalat húzott.- emelte fel a hangját.- Joggal lehetnék dühös, de nem vagyok az és legfőbbképp nem dobálózom tányérokkal. Az nem oldja meg a  kettejük között  kialakult problémákat. És ezzel az őrültséggel, amit most csinálunk csak teszünk még egy lapáttal az amúgy is kilátástalan helyzetükre. Ne nehezítsük meg az életüket azzal, hogy még minket is lenyugtassanak vagy kibékítsenek. Emellett a dühömre még az is tesz, hogy foggalmam sincs, kivel fogok jövőre edzeni. Rábíznak egy totál ismeretlen emberre, akivel ki tudja, hogy meg fogom-e találni a közös hangnemet.

    Beláttam, hogy igaza van. Gyerekesen viselkedtem. Letérdeltem és elkezdtem felszedegetni a törött porcelán darabokat. A könnyeim miatt kisebb tócsa alakult ki a térdeimnél.

-Itt meg mi történt?- hallottam meg Tommi hangját.

-Semmi. Reni kezéből kicsúszott egy tányér.-füllentett Sebastian.

-Hát persze! Azért süket nem vagyok és vak sem. Veszekedtetek és Reni sír. Ugye nem miattunk kaptatok hajba?- tapintott a lényegre Seb “volt” edzője.

-Nem lényeges Tommi.- a darabokat bedobtam a szemetesbe,m egtöröltem a szemem és a finn felé fordultam.-Sikerült düllőre jutnotok?

-Azt hiszem igen.-sóhajtozott.

**** Berni & Tommi szemszöge ****

-Nem is tudom hol kezdjem Tommi. Egy barom módjára viselkedtem csütörtök este. Felnőtt emberek vagyunk és nem azzal kellene egy problémát megoldanunk, hogy veszekszünk és elfutunk minden elől.- kezdtem a beszélgetést lesütött szemekkel. Nagyszerű! Arra sem vagyok képes, hogy legalább a szemébe nézzek. A gyávák választják ezt a módszert és én joggal hívhatom magam gyávának, aki megfutamodik, mikor nem kéne.

-Berni, édesem. Azért vagyunk most itt, hogy mindent nyugodtan, felnőttek módjára tisztázni tudjunk. És tévedsz, nem menekültél a problémánk elől. Számomra az, hogy hazajössz nem jelent menekülést. Ez volt a leghelyesebb döntés, amit hozhattál. Itt éltél hosszú ideig, itt van édesanyád, Reni, a barátaid, akikre mindig számíthatsz.-a mondandója elejétől kezdve fogta a kezem.-És nekem sem telefonon kellett volna ezt elmondanom.

-Az igazság az, hogy te már korábban figyelmeztettél arra, hogy hiányzik a hoki, a családod és Finnország. De én akkor e fölött szemet hunytam. És sajnálom, hogy csúnyán beszéltem veled.-tartottam bűnbánatot.

-Valóban nem esett túl jól az, amiket hozzám vágtál. Hideg zuhanyként értek a szavaid. Sosem érdekelt az, hogy nekem mi a jó, mindig azt tartottam szem előtt, hogy neked édesem-itt felemelte a fejem az államnál fogva- minden megfelelő legyen. Sosem voltam önző, sosem mentem a saját fejem után. A távolság ellenére is sokat voltunk együtt szerintem. Jobban megbecsültük egymást és azt az időt, amit együtt tölthettünk, mintha minden nap találkoztunk volna. Mindent sikerült megoldani és szerintem ez most is így lesz .Szeretjük egymást és ez lehet a mentsvárunk Berni. Bár lehet, hogy mégis igazad volt…Így belegondolva nem beszéltem meg veled azt a kényes témát. Most mégiscsak a saját fejem után mentem. Arra nem gondoltam ,hogy mi lesz ezután kettőnkkel. De azt tudnod kell, hogy miért nem hosszabbítottam szerződést a csapattal. Nagyon szeretnék már családot alapítani. Mindent megkaptam az élettől, amit csak kívánhattam: van munkám, vannak barátaim, elegendő pénzem és egy gyönyörű barátnőm.- itt megsimogatta az arcom, eltűntetve egy kósza könnycseppet ,ami nem oda illett.- De egy valami még hiányzik: egy kisbaba. Egy kisbaba, aki teljessé teszi az életem, aki a karjaimban gügyög, aki a vonásainkat örökli. Szemtanúja leszek, mikor megteszi az első lépéseket, ott leszek, mikor először kimondja azt, hogy anya vagy apa.

    Sosem csillogtak így a szemei az elmúlt fél évben. Megéltünk már együtt sok mindent: boldog perceket és a pokolban is jártunk, mikor elvetéltem. De ennyire határozottnak és elszántnak még sosem láttam. Most értem meg csak igazán, hogy miért döntött úgy, ahogy.

-Jól tetted, hogy nem kérted ki a véleményem. Ismerem magam, így biztos, hogy  nem mentem volna abba bele, hogy otthagyd Sebit és a csapatot. Én lettem volna az az ember, aki gátol a célod és a boldogságot elérésében. Megtanultam azt Renitől, hogy bizony néha nehéz és sorsdöntő lépéseket kell tennünk. A boldogság nem jön magától, nem várhatjuk a sültgalambot a szánkba. Lépnünk kell.

-És te nehéz döntést hoztál meg?- fürkészte az arcom.

-Szerintem  minden döntés nehéz. Sosem könnyű választani két olyan dolog között ,amely fontos számodra. Valamiről le kell mondanunk, nem lehet az, hogy a kecske is jóllakjon meg a káposzta is megmaradjon. Te is meghoztál egy nehéz döntést, mely során valami fontosról lemondtál. Seb a barátoddá vállt az elmúlt 3 év során és ahogy láttam, élveztétek a közös munkát, de itt vége szakad ennek. Szeretnél új életet kezdeni, újra a hokival foglalkozni és nekem, barátnőként az a feladat jutott, hogy támogassalak ebben.-ez a válasz tartalmazta a döntésem.

-Fogalmaznál kicsit pontosabban? Nem igazán értelek…-rázta a szőke buksiját.

-Oké. Akkor mondjuk felteszem azt a kérdést, hogy megengeded ,hogy segíthessek abban, hogy közösen otthont teremtsünk Finnországban? Csak Te és én.

-Komolyan?? Berni ,te tényleg képes lennél velem Finnországba költözni? Ezt…Ugye nem értelmeztem félre?- hitetlenkedett.

-Úgy tűnik ,hogy nem éretted félre. -nevettem.- Otthagyom az egyetemet és veled megyek akár a világ végére is. Leszek a barátnő, aki mindenben támogat Téged, a feleség, aki majd gyermekeket szül. Megadom Neked mindazt, ami az életed teljessé teheti. Persze csak akkor, ha nem okoz gondot, hogy meg kell taníts a finn nyelvre és egy pár hónapig még biztosan el kell tarts. Pontosan addig,mig munkát találok és eldöntöm, hol és mit szeretnék tanulni.

-Oh édesem!! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!- megpörgetett a levegőben.- És ne butáskodj, nem kell dolgoznod. Majd én eltartalak, csak tudjalak magam mellett. Nekem elég az, hogy úgy mehetek haza nap, mint nap a munkából ,hogy otthon vársz engem. Nekem az mindennél többet jelent, hogy megoszthatom veled az ágyam és az életem.-csókolt meg szenvedélyesen.- És nyelvleckéket is nagyon szívesen adok, olyan tipikus finn módjára.- válaszolt kétértelműen.

********

    Berni és Tommi velünk is tudatta a fantasztikus hírt. Örülök, hogy barátnőm hallgatott rám és a szívére .Tudom, hogy az első pár hét, netán hónap nehéz lesz mindkettejüknek,d e támogatni fogják egymást kölcsönösen és a szerelem erejével könnyedék fogják venni a további akadályokat. Szerettem volna, ha maradnak vacsira, de ők inkább kettesben szerettek volna vacsizni. Volt még mit tisztázzanak bőven. Sebastian viszont itt maradt nálam és a szobámban bámulja a TVt. Az ominózus veszekedés óta nem is kommunikáltunk, amolyan puskaporos a hangulat köztünk .Ez anyának is feltűnt, miközben segítettem neki a vacsi elkészítésében.

-Sebastiant nem láttam azóta, mióta elmentünk apáddal bevásárolni.

-A szobámban TVzik.- válaszoltam nyersen és kimértem, miközben a husit tettem be a sütőbe.

-Veszekedtetek, ugye?-tapintott a lényegre anyám. Inkább hallgattam. -A hallgatásod igennek veszem.- mosolyodott el halványan.- Azért tűnt fel nekem ez az egész, mert nem sűrűen szoktátok egymás társaságát kerülni, sűlve-főve együtt vagytok és mindig csókolóztok. Most pedig veszekedtetek, szerintem egy totál értelmetlen dolgon.- jegyezte meg úgy mellékesen.- És a dolog odáig fajult, hogy egy tányér szárnyra kélt. Gondolom nem magától.- mutatott a szemetesben heverő darabokra.- El akarod mesélni, mi történt?-karolta át a vállam Édesanyám. Leültünk és mindent elmeséltem neki.

-Butaságot csináltatok, ezt remélem mind a ketten tudjátok. Mi is veszekszünk néha apáddal, de rájövünk, hogy nem kellett volna .A szerelmes fiatalok sokszor veszekednek olyan  banális dolgokon, mint ti és ilyenkor a szülők feladata az, hogy kibékítse a szerelmeseket. De tudnod kell, hogy apáddal nem fogunk örökké élni, egyszer magadra maradsz, a férjed- jó esetben Sebastian- lesz az egyetlen támaszod és a problémákat csakis közösen fogjátok tudni majd megoldani. Érted, hová szeretnék kilyukadni?

-Igen anya. Arra, hogy menjek fel és béküljek ki Sebastiannal.

-Pontosan. Beszéljetek meg mindent, én megterítem az asztalt.-engedett “utamra” néhány jótanács után.

    Félve niytottam be a szobámba. Az éjjelilámpa égett, Seb pedig a szobám ablakának irányába volt fordúlva.

-Seb, beszélnünk kellene.- mondtam halkan.

Nem válaszolt, még csak meg sem mozdult. Az ablak felé léptem és láttam, hogy édesen alszik, a kezében pedig az egyik képem szorongatja. Nem volt szívem felébreszteni, pedig vacsi idő van. Óvatosan kivettem a kezéből a fényképet, visszatettem az éjjeliszekrényem fiókjába, majd betakartam Őt. Még lágyan megsimogattam a szőke fürtjeit és kiosontam a szobából.

    A vacsinál mindenki szótlan volt. A szüleim jóízűen ettek, míg nekem nem kis erőfeszítésembe került az, hogy lenyomjak a torkomon pár falatot. Persze ez nem lenne így, ha mindent meg tudtunk volna beszélni…Magányra vágytam,í gy elküldtem a szüleim lefeküdni.

-Menjetek, feküdjetek le, én felmosom a tányérokat és a maradékot pedig elteszem a hűtőbe. Ismerve Sebastiant, 10 perc múlva lehívja a korgó gyomra.- mosolyogtam. Apu nem tudja, hogy nincs minden rendben köztünk és szerettem volna, ha ez így is marad.

     Magam hibáztatom az egészért. A mai veszekedést én kezdtem és most vállalnom kell a felelősséget. Megkönnyebbültem volna, ha vacsi előtt sikerült volna tiszta vizet önteni a pohárba. De ehelyett várnom kell holnap délutánig. Reggel nem lesz alkalmunk beszélni a suli miatt és imádkoznom kell azért, hogy haza érve a suliból még itt találjam, ugyanis Tommi szájából valami olyasmit hallottam, hogy holnap délután már utaznak is haza Svájcba. Míg ezen kattogott az agyam, sikerült nem oda figyelnem arra ,mit is csinálok éppen és mosogatás közben elvágtam az ujjam egy késsel. Nem komoly a dolog ,csak bugyogott a vér. A hideg víz alá tartottam és már el is állt az enyhe vérzés.

      Mosogatás után tovább maradtam a konyhában. Nem volt semmi dolgom, álomra kellett volna hajtanom a fejem, de valahogy nem ért utol az álmosság. Leültem egy székre és csak bámultam kifelé a fejemből. Jól tudtam, hogy Seb nem fog felébredni, hiszen nem az a típus, aki éjjelente felriad. Főleg arra nem,h ogy a barátnője nincs mellette. Lehet, hogy nem is hiányzom neki? Ekkor csodult ki az első könnycsepp a szememből. Ezt megszámlálhatatlan mennyiség követte még. Az óra a falon fél 1-et mutatott. Alig tudtam nyitva tartani a szemeim, lassan fogvájóval kellett volna kitámasztani azokat, de erőt vett rajtam a női büszkeség és inkább a konyhában gubbasztottam ahelyett, hgy bebújtam volna Seb mellé. Ezzel talán elértem volna azt, hogy felébred. Csúnya jellem a női büszkeség, igaz?

     Nem egészen 10 perc múlva egy álmos, szőke buksival találtam szembe magam .Szerettem, mikor elfekszi a haját,I lyenkor erősen hajlottam afelé, hogy beletúrjak a szőke fürtjeibe. Most azonban ezt nem tehettem meg. Tudom, hogy haragszik rám. Vagy nem? Lehet, hogy én festem az ördögöt a falra? Lehet ,hogy Seb nem is haragszik rám, csak én érzem így? És az is előfordulhat, hogy Ő gondolja, hogy én kerülöm? Ti értitek ezt? Én nem, de itt az idő, hogy megfejtsük ezt a csúnya relytéjt.

-Éhes vagy? Félretettem a maradék vacsit.- megindultam a hűtő felé,d e megragadta a karom. Nem szorította erősen, épp annyira ,hogy engem kirázzon a hideg az érintésétől.

-Nem vagyok éhes. Felébredtem és nem voltál mellettem. Gondoltam lejövök, hiszen csak itt bújkálhatsz el előlem. Hiányoztál és már tudom, hogy miért aludtam olyan rosszul.- mosolygott.

-Nem voltam álmos, ezért itt kuksoltam.- válaszoltam félénken.

-De mostmár ideje lenne lefeküdnöd. Késő van és reggel suli.

Kicsit nehézkesen mozogtam, elgémberedtek a végtagjaim, mivel elég hosszú ideje óta ülök egy helyben. Seb jobbnak látta, ha felvesz az ölébe. Az ágyamhoz érve gyorsan felvettem a pizsamám és bebújtam Seb mellé az ágyba. Még mindig nem értem, mi folyik közöttünk. Egy ideig csend uralkodott a szobában, aztán felültem az ágyon és megszólaltam:

-Seb. Akkor most mi a helyzet velünk?

-Tudtommal szeretjük egymást és pár hónapja egy párt alkotunk.- vette viccesre a figurát félálomban.

-Nem erre gondoltam. Addig nem tudok elaludni, míg nem tisztázzuk azt, ami ma történt. Haragsztol rám?- böktem ki végre a kérdést.

-Nyugodtan aludhatsz drágám, nem haragszom.- válasza után a mellkasára húzott, megpuszilta a fejem és álomba szenderült. Így tettem én is egy megkönnyebbült sóhaj után.

 *************

   December közepét írunk. Lassan 3 hete nem találkoztunk Sebastiannal. Beszélni is alig beszéltünk ,2-3 naponta. Kezdett ellaposodni a kapcsolatunk. Akárhányszor hívtam,vagy ki volt kapcsolva, de arra is volt példa szépszámmal, hogy valamilyen fontos elfoglaltság miatt nem tudott időt szakítani rám. Nem mondom azt, hogy nem esett rosszul, de megértem Őt. Felajánlotta, hogy elkísérhetem Düsseldorfba a Bajnokok Tornájára, de a suli miatt nem tarthattam Vele. A neten figyelemmel követtem a két nap eseményeit és láttam, hogy a sok híres autóversenyzőt elkíséri a családja vagy a barátnője. Schumit Corinna kísérte el, de láttam Jessicát Jens mellett megjelenni. Az én Párom Norbert kísérte el.

   Az FIA Gála éjjelén is sírtam amiatt, hogy nem tarthatok Vele. Ez az év legfontosabb eseménye, melyen hivatalosan is világbajnokká avatják 2011-ben. Az volt minden vágyam, hogy ott lehessek Indiában, hogy részese lehessek ennek a csodálatos eseménynek és borzasztóan vágytam arra, hogy felállva és büszkén megtapsolhassam az én Bajnokom, mikor a színpadra hívják, hogy átadják a legjobbnak járó trófeát. Mosolyogva és emelt fővel akartam volna szétkürtölni az egész világnak, hogy az én párom a világ legjobb Forma-1-es pilótája. Ehelyett itthon kuksolok. Nekem csak a könnyek, a videók és a képek maradnak És a remény ,hogy talán lesz valami az első közös karácsonyból. Mert mit ér a szeretet ünnepe, ha nem lehetsz a számodra legfontossabbal? Másfél hét múlva ránk köszönt a karácsony, de még mindig nem volt időnk megbeszélni, hogy mikor utazunk Heppenheimba és, hogy kit milyen ajándékkal lepünk meg. Nem vagyok nagyravágyó, de ahhogy a helyzet kinéz, annak fogok örülni a legjobban, ha Sebivel lehetek .Ezért nem kérek mást a Jézuskától, mint azt, hogy együtt lehessünk és vége legyen már ennek a szenvedős időszaknak.

   Ami legalább öröm az ürömben az, hogy Berni és Tommi remekül megvannak. Helsinkitől kb.15 km-re találtak egy házat egy tó és egy erdő mellett. Láttam képeket a házról és remek választásnak bizonyult. Ez a ház alkalmas ahhoz, hogy a finn és a barátnőm családot alapítsanak .A saját kezükkel  festették ki a ház belsejét, Berni ízlése szerint válogatták a bútorokat. Berni lelkesen mesélte nekem azt, hogy remekül érzi itt magát, nagyon megkedvelte ezt a környéket és az emberek is nagyon helyesek. A finn nyelv tanulásával remekül halad, csak néztem egyet, mikor elkezdett beszélni nekem finnül, folyékonyan. Egyelőre nem talált magának új egyetemet, majd jövő szeptemberben szeretne valamihez fogni. Addig pedig marad a lelkes készülődés az első közös karácsonyukra.

**********

    Épp a Zürichbe tartó gépen ülök anyu és apu társaságában. Sikerült végül mindent megbeszélni Sebivel, egy percig sem állt fel annak a veszéje ,hogy elmarad az ünnep közös megünneplése. Megint csak én reagáltam túl a dolgokat. Olyannyira, hogy 3 nappal karácsony előtt már utazom. Sebivel közösen elintéztük a Vettel család többi tagjainak ajándékát, míg én a szüleimét. Sebivel megígértettem azt, hogy nem lep meg semmivel sem.É n viszont vettem számára ajándékot. Hogy mit? Majd kiderül az ajándékozásnál.

    Az út hamar eltelt, arra eszméltem fel, hogy a leszállásra készülünk. Hatalmas hó fogadott minket a zürichi reptéren. A várakozóban pedig Sebit pillantottam meg. A csomagom apu kezébe nyomtam és rohantam Seb karjaiba. Olyan jó volt újra a karjaiban tudni magam. Jó volt érezni az illatát, örökké utamon kísér. Nem kellett volna feltűnést keltenem, de nem bírtam ki, hogy ne csókolhassam meg Őt. Szerencsére Ő sem moderálta magát,s zenvedélyesen ízlelgetni kezdte az ajkam. Az emberek tekintete azonnal ránk szegeződött. Anya sürgetni kezdett minket, nem is értem miért.

   A Baar felé tartó úton be nem állt a szám.-a Sebastiané sem.- Folyamatosan kérdezgettem az FIA Gáláról.

-Amúgy tudod már, hogy ki fogja Tommit helyettesíteni?- kérdeztem rá a kényes témára.

-Nem. Gőzöm sincs, kivel fogok felkészülni a következő évadra. Tommi nyugodtságra int, mondván, hogy jó kezekbe fog adni. Annyit legalább ki tudtam szedni belőle, hogy ismét finn edzőm lesz. De nyugi, időben meg fogod te is tudni, ki fog agyon kínozni januártól.- tette a kezét a combomra és egy pillanatra rám mosolygott.

-Értem. Hát már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki lesz az edződ .Amúgy ha finn, akkor szerintem minden rendben lesz.- nevettem.- Bizti, hogy jól ki fogok jönni vele. De ugye pasi lesz?- vontam össze a szemöldököm.

-Nagyon remélem. Ha nőre bízna, azzal elérné, hogy ne tudjak koncentrálni.-mondta.

-Azt elhiszem. Főleg ha jó nő,a kkor elvonná a figyelmed a feszes feneke és a néha kibuggyanó melle.- vetettem oda cinukusan.

-Látod, ezért nem akarok én női edzőt. És nem a feneke meg a melle miatt nem tudnék koncentrálni, hanem amiatt, mert te féltékeny lennél. És én azt nem szeretném.

     A hó igazán megnehezítette a közlekedést. Végül sikeresen megérkeztünk Párom házához. Míg a szüleimmel kivettük a csomagokat a csomagtartóból, Seb kinyította a bejárati ajtót, hogy beljebb mehessünk. Szüleim  nem kicsit döbbentette meg Sebastian háza.

-Seb, ez a ház nagyon gyönyörű. Remek ízlésed van.- dícsérte meg apum a Bajnokot.

-Köszönöm szépen .Próbáltam úgy alakítan, hogy minél otthonosabb legyen. Nem egy tipikus legénylakás, annál sokkal nagyobb, de mégis remekül érzem magam.

-Segített valaki berendezni? -tette fel a kérdést anya, miközben a konyha felé vette az irányt, hogy ott is körül nézhessen. Tudtam, hogy ez megérinti egy kicsit Sebastiant,e zért megszorítottam a kezét.

-Igen. Anya és…- itt elhallgatott és vett egy mély levegőt- És a volt barátnőm.

Ezután Seb magunkra hagyott. Kiment a kertbe és ellapátolta a mélygarázs elől a havat. Addig megmutattam anyuéknak a vendégszobát és a fürdőszobát. Míg ők kipakolták a bőröndjeikből a tisztálkodási szereket, magamra vettem egy kabátot és kimentem a kertbe. A német a kerítést támasztotta és meredt tekintettel bámult a végtelenségbe.

-Seb, sajnálom, hogy anya feltette azt a kérdést. Nem volt szándékos, hidd el. Nem meséltem a szüleimnek a Hannával való kapcsolatodról. Nem tudják, hogy téged mélyen megsebez ez a téma.- sütöttem le a szemeim.

-Kicsim! Ne butáskodj ,nem tehetsz róla. És nem történt semmi baj. Miből gondolod, hogy zavart anyud kérdése?- fürkészte az arcom.

-Látom a szemeiden. Olyan szomorúak és  ilyenkor az íriszed szürkésebb. Mikor önfeledten boldog vagy,r agyognak a szemeid és olyan, mint a nyári ég:k ék és felhőtlen.-simogattam meg ar arcát.

    Az esti program mesés volt: Kimi meghívott minket vacsira magához. Remekül szórakoztunk, apu jól kijött a finnel, annak ellenére, hogy eleinte kicsit távolságtartóak voltak mindketten. Anyu pedig felszabadultan nevetett Kimi és Seb poénjain. Ha ezek ketten összekerülnek, kő kövön nem marad. Mint két óvodás.

   Másnap este a vacsit közösen  főztem anyuval. Közben beszélgettünk és felhozódott egy olyan téma,amire nem számíottam.

-Látszik ,hogy jól érzed magad Seb mellett. Nagyon megváltoztál. Valahogy bölcsebb lettél.- jegyezte meg anya.

-Én is érzem magamon a változás jeleit. Az életem fenekestül felfordult. Jó tudni, hogy létezik igaz szerelem. Boldogsággal tölt el az, hogy lehetek valaki párja, hogy megfelelhetek valakinek. Hogy valaki úgy szeret, ahogy vagyok.-áradoztam.

-És Seb egy ilyen srác. Mindent megad neked az látszik. Magabiztosabb lettél, nem vagy már az a visszahúzodózó kislány. És ez nekem tetszik. Egyet kérek tőled kislányom: soha ne változz meg egyetlen egy férfi kedvéért sem. Az ember ha meg akar felelni valakinek, akkor könnyen átesik a ló túloldalára és onnan borzasztó nehéz visszatérni  a helyes oldalra.

-Tudom anya. Seb sosem kérné azt, hogy változzak meg a kedvéért. Ő egy egyszerű srác,é n pedig egy egyszerű lány vagyok. Mikor Barcelonában voltunk, elvitt egy nagyon szép helyre vacsizni, ahol minden méreg drága volt .Bevallom, kicsit távol állnak tőlem az ilyen helyek. Úgy éreztem magam, mint aki nem ide tartozik.A  szerénységem és az egyszerű öltözetem miatt .De ő megnyugtatott. Mindig önbizalmat ad nekem. Segít nekem abban, hogy meglássam azokat az értékeim, amik szerintem nincsenek is. Azt hiszem, Ő a tökéletes pár számomra.

-Nagyon szívesen leszek az anyósa.- nevetett anya.- Merre van a só??-kérdezte, mert épp a husival bajlódott.

Odaadtam neki és ekkor furán nézett rám:- Nagyon otthonosan mozogsz a konyhában. Lassan ez lesz a második otthonod.- jegyezte meg mosolyogva.

-Azért voltam már itt párszor anya és lassan megtanulom, mi hol van.

-Értem.

Épp a zöldség köretet készítettem el, mikor Seb megjelent az ajtóban egy száll alsónadrágban. Nem rég fürödhetett, mivel a haja még vizes volt. Anya szeme nem kicsit akadt meg a Páromon.

-Mikor lesz kész a vacsi? -nézett ránk. Anya tekintetét látva azonnal elmosolyogta magát.

-Úgy fél óra múlva. De menj öltözz fel, mert még a végén megfázol. Nem akarom, hogy azzal menjen el a karácsony, hogy az ágyban feküdj.- küldtem el a konyhából.

-Ejhaa.- nevette el magát anyu.-N em semmi ez a pasi. Mindig ilyen lenge öltözékben jár előtted?

-Háááttt ööö…Nem szégyenlős az tuti. Bár nincs is szégyelnivalója.

Amint kimondtam, éreztem,hogy piroslik az arcom. Nem kicsit.

-Milyen az ágyban?-s uttogta anya, hogy ne hallhassa senki sem.

-Te…Tessék??- dadogtam.- Már honnan tudhatnám én azt? -néztem rá zavarodottan.

-Jajj lányom! Nőből vagyok én is. Ha olyan fiatal lennék ,mint te és nem lenne férjem, nem tudnék ellenálni ennek a fiúnak. Az én időmben a fiúk nem voltak ennyire kidolgozott testtel ellátva, akkor szinte mindegyiknek volt pocakja. De Sebinek…nagyon jó teste van.

-De én ellenállok ennek a remek testnek.- mondtam magabiztosan.

-Na én ennek nem hiszek. Láttam ám, hogy a te lélegzeted is elállt, mikor megláttad.

Anyám egyre jobban késztetett arra ,hogy elszóljam magam. De én próbáltam visszaverni “támadásait”.

-Anya én megigértem, hogy az érettségi után fekszem csak le Sebastiannal. És amúgy is ,nagy a korkülönbség köztünk.- valami dumát ki kellett találnom,h ogy meggyőzzem arról, hogy még szűz vagyok.

-A korkülönbség a mai világban nem számít. És én kétlem azt, hogy a tett ígéreted meg tudtad tartani. Rengeteget voltatok kettesben, volt alkalmatok egy jót szeretketni.- mondta ki anya a dolgot habozás nélkül.- Ott volt a közös nyaralásotok, a finnországi utatok nemrég.S zóval választ akarok kapni arra a kérdésre, hogy milyen Seb az ágyba!!. Nyugi, ez csakis kettőnk között marad, apád ebből nem fog megtudni semmit sem.-kaccsintott.

-Hát jó…lefeküdtem Sebastiannal 3 alkalommal már.- anyám szeme itt kerekedett ki.-Legelőször a szüleinél, egyszer Barcelonában és harmadjára Finnországban. És nem védekeztünk, de szerencsére nem esett baj ebből. És nagyon jó az ágyban.É rzéki,odaadó, gyengéd. Sajnálom, ha csalódást okoztam azzal, hogy nem tartottam be az ígéretem.-szégyelltem el magam.

-Ugyan kicsikém! Akkor okoztál volna csalódást, ha nem teszitek meg. Én első perctől tudtam ,hogy nem fogtok tudni várni egy évet az első közös éjszakátokkal. Hülyeségnek tartottam az ígéreted. Az ilyesmit nem lehet korlátozni. Az ember mikor szerelmes, vágyik a másikra, nem tudod irányítani az érzéseid. És mind a ketten akartátok először?

Mindent alaposan elmeséltem anyámnak. Megnyíltam előtte. Ebben segített az, hogy ő is nyitott volt a témára, nem haragudott .Igazán meglepett anyám ezen viselkedése…