36.fejezet

   Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtem.A Párom telefonja volt, Őt azonban nem láttam sehol sem .Ezért némi hezitálás után beleszóltam a telefonba:

-Szia Heike! Seb nincs itt, ezért én vettem fel a telefont.

-Szia Reni! Jó hallani a hangod. Minden rendben köztetek? A fiam jól viselkedik?- sorolta a kérdéseit.

-Minden okés. Úgy látszik néha kell, hogy egymás fejéhez fágjunk dolgokat, mert a kibékülés mindig édes. A fiad fantasztikus ember. Nem neheztelek rá.- ecseteltem.

-Megnyugodtam.- sóhajtott Heike.- Bizony igazad van, az ember egy kiadós veszekedés után jön rá arra, hogy mennyire fontos neki a másik.

-Pontosan.- helyeseltem.

-Ám hol is van a fiacskám?- terelte a témát.

Ekkor pillantottam meg az éjjeliszekrényen egy cetlit.

-Ement futni a tengerparta  még kora reggel.

-Vigyázz csajszi az öcsémre, nehogy elhízzon! Éjjel is tartsatok ám edzést az ágyban!-hallottam meg Melanie hangját.

Éreztem, hogy az arcom szép lassan a pipacs színéhez kezd hasonlítani.

-Melanie, nem szabad ilyet mondani!- pirította le egyből az anyja.- Reni még fiatal, szerintem nem is gondolkozik azon, hogy lefeküdjön az öcséddel!

Pedig ha tudná, hogy már megtettük…Vajon milyen véleménye lenne rólam, ha megtudná? És anyámnak?

-Gondolom Sebastiannal akartál beszélni. Szóljak neki, hogy hívjon vissza később?-tereltem most én a témát.

-Igazából Fabian unszolására vettem a bátorságot, hogy felhívjalak. Egyrészt nagyon fél attól, hogy szétmentek, másrészt hiányoztok neki és persze nekem is.

-Heike nyugodjatok meg, szó sem lesz itt szakításról. Mindketten tanultunk a hibáinkból.-nyugtattam.- És ti is hiányoztok nekünk, de jövő héten újra látni fogjuk egymást. Addig is vigyázzatok egymásra.

-Rendben. Élvezzétek az együtt eltöltött időt és nagyon várunk benneteket haza.

   Bontottuk a vonalat. Fél óráig még lustálkodtam. Bekapcsoltam a tévét. Nagyon szeretem a spanyol nyelvet. Rengeteg latin-amerikai sorozatot néztem és ennek köszönhetően megtanultam pár lényeges kifejezést. Ha baj van, meg tudom magam értetni az emberekkel. Közben megérkezett Sebi.

-Jó reggelt szépségem.- térdelt az ágyra mellém és adott egy forró csókot.

-Szia. Mikor keltél? Őszintén szólva nem hallottam semmi szöszmötölést.- fészkeltem az ölébe magam.

-Először is ezt neked hoztam. Remélem szereted.- nyomott a kezembe egy zacskó csokis gofrit.

-Hmm!- szagoltam meg.- Imádom. De Téged még jobban Bajnokom!- adtam egy gyors puszit a szájára, majd a konyhába mentem .Az édességet rátettem egy tányérra és két pohárba töltöttem friss és hideg tejet. Majd elkezdtünk megreggelizni.

-Fél 8-kor mentem futni. Fél 7 óta csak forgóldtam, nem igazán tudtam visszaaludni, pedig szerettem volna. Ezért inkább felkeltem, minthogy korán reggel felébresszelek. És igyekezdtem csendben maradni.- mosolygott.- Megyek letusolok, mert nincs valami kellemes szagom. Utána pedig irány az állatkert.- adott egy puszit az arcomra és bement a fürdőbe.

 Seb már régen végzett a fürdéssel, én még mindig fehérneműben voltam és teljesen bebújtam a szekrénybe, csak a fenekem látszott ki.

-De sexy vagy!- csapott egyet a fenekemre a szőkeség.

-Ajj… Elegem van!! -idegesen csaptam be a szekrényajtót.

-Mi a baj? - ölelte át Ő a derekam.

-Rengeteg göncöt hoztam magammal, de nem tudom, mit vegyek fel!!-hisztiztem.

-Lássuk csak…-keresgélni kezdett a szekrényben.- Én szívesen látnám rajtad ezt- dobta az ágyra egyik rövidnadrágom,- És ebben is dögös vagy.- nyomott a kezembe egy pánt nélküli szürke toppot.

-Egy zseni vagy!- nevetve nyomtam egy csókot a szájára és siettem is öltözni. Nem akartam, hogy rám várjon. Így is csodálkozom azon, hogy eltűrte a hisztimet.

-Mehetünk is.- álltam meg Párom előtt indulásra készen.

-A hajad..- nézett rám hatalmas szemekkel.

-Basszus!!- vágtam magam homlokon. Ha nem szól, képes vagyok kócosan elindulni. Lófarokba kötöttem a hajam, felvettem a szandálom és vettem a kézitáskám.

-Hol a francba van a fényképezőgépem?- rohangáltam a házban össze-vissza. Párom ezt röhögéssel díjazta. -Baromira nem vicces!- néztem Vele farkasszemet.

-Nagyon szétszórt vagy ma reggel. Történt valami?-cirógatta a karom.

-Csak nem akarom, hogy rám várj. Te már rég kész vagy…

-Cscscs!! Hülye az a férfi, aki egy ilyen gyönyörű lányra nem vár.- csókolt meg.- Nyugodj meg, a fényképező már a táskádban van.

    Bezártuk a házikót, majd kézen fogva nyakunkba vettük a várost. Első utunk egy turisztikai központba vezetett. Kaptunk egy könyvecskét a látnivalókról és mellé egy térképet is. Nagy segítséget nyújtott, hogy ki tudjunk igazodni. Fél óra séta után az állatkert kapuja előtt ácsorogtunk.

-Seb, szeretnék beszállni a költségekbe. Nem nézhetem azt, hogy mindent a te zsebebdből fizess. Így is sokat köszönhetek már Neked.

-Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük.- ennyivel le is zárta a témát és kifizette a belépőt.Nem akartam veszekedést, ezért hagytam, hogy mindent úgy csináljon, ahogy szeretné.

-Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára állatkertben.- jegyeztem meg, miközben a különböző majomfajták előtt haladtunk el.

-Én ezelőtt 3 évvel láttam utoljára majmokat.- kacagott.- Ezt is az öcsémnek köszönhetem. Szülinapja alkalmából vittem el állatkertbe.- mondta Seb.

-Mikor is van az öcséd szülinapja?- kíváncsiskodtam.

-November 10. Minden évben szervezünk egy családi ebédet. Ilyenkor megtellik a ház, hiszen meghívja a barátait is. De idén egy terítékkel több kerül majd az asztalra.-sejtelmeskedett.

-Ezt hogy érted?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Te is velünk fogsz  ünnepelni. Az öcsikém számára természetes dolog, hogy Te is ott legyél, hiszen a családhoz tartozol.

-Oh. Köszönöm a meghívást, de tudod jól, hogy nem ígérhetek meg semmit sem.-szomorodtam el.- De ajándékot mindenképp kap majd tőlem.

   Láttunk papagájokat, oroszlánokat és medvéket is. Rengeteg képet készítettünk. Párszor megkértünk másokat, hogy készítsenek képet rólunk.. Néhány nagyon meghitt és romantikus lett.

-Nézd egy zsiráf! De cukiii!!- lelkesedtem, akárcsak egy kisgyerek.

-Megetetjük?- kérdezte Ő, mire bólogattam. Az egyik kihelyezett vedérből vettem ki ételt. A zsiráf szó szerint a tenyerünkből evett.

-Csikiz a nyelvével.- nevettem.

-Engem is.- kuncogott Seb is mellettem.

 Miután a tenyerünkből elfogyott a kaja, a rendkívűl kedves állat hálás módon végignyalta az arcom többször is. Seb volt olyan szemfüles, hogy megörökítse ezt a pillanatot.

-Ez nem igazság!!- duzzogtam.- Sebit is nyálazd össze!- és az említett felé toltam a zsiráf fejét. Őt valami miatt nem nyálazta össze, inkább szagolgatta. Mikor megunta Párom-amúgy bódító- illatát, hátat fordított nekünk.

-Azt hiszem nem szereti a szőrös férfiakat.- kacérkodtam.

-Vagy lehet, hogy hímnemű volt. Bár ahogy láttam, Te igazán bejössz neki.-vigyorgott, majd megcsókolt.

-Bukik rám egy zsiráf! Ez nagyon jóó!!- röhögtem a hasam fogva.

-Vigyázz, mert még a végén féltékeny leszek,- súgta a fülembe Ő, majd kézen fogva elindultunk felfedezni az állatkert többi részét is.

*******

    Délután 2-kor léptünk ki az állatkert kapuján. Szép idő volt, a hőmérséklet bőven 40 fok fölé kúszott. Mindig is vágytam arra, hogy Barcelona utcáin sétáljak, most mégis taxival mentük a Szent Család (Sagrada Familia) templomhoz. Néhány óra leforgása alatt lejártam a lábam és csak vonszolni tudtam magam. Kár volt eljönnünk idáig, mert felújítás miatt nem volt alkalmunk megnézni belülről. Kívülről azonban hatalmas és ámulatba ejtő volt. Párom húzta is a száját.

-Sajnálom, hogy nem mehetünk be. Tavaly jártam itt és belül valami csodálatos. A hatalmas ablakok, az aranyozott képkeretek és azok magassága miatt úgy érzed, mintha te is égig érő lennél és alkalmad lenne megérinteni a felhőket és éjjel a csillagokat. Szerdán érkeztem meg a csapattal és mivel akkor még nincsenek kötelező programok, Tommi, Britta, Rocky és én a nyakunkba vettük a várost és ide vezetett az utunk.- mesélte.

   Egy adott pillanatban éreztem, hogy kezd a lábaimból kimenni az erő és forog velem a világ. Ha Seb nem kap el azonnal, a földön kötök ki. Egyből leültetett egy közelben levő padra.

-Mi a baj? Olyan sápadt vagy Kicsim.

-Csak fáradt vagyok. Ugye az éjjel nem sokat aludtam és melegem is van.- soroltam az okokat.- És bizonyára leesett a cukorszintem.- tettem hozzá halkan.

-Ugye nem vagy cukorbeteg?- fogta a két keze közé az arcom és felfedeztem a hangjában egy kis felelősség vonást is.

-Nem! Dehogyis!-nyugtattam a németet.- A meleg miatt és ha nem eszem rendesen, akkor bizony előfordúl gyakran.

-Milyen gyakran?- sóhajtott.

-Tavaly nyáron fordúlt elő utoljára. Épp bevásárolni mentem a szüleimmel. Egész úton jól éreztem magam, aztán a boltban a polcok között elkezdtem szédülni és majdnem elájultam. Anyu taxival vitt haza. Akkor is a nagy hőség játszott közre, na  meg az, hogy meg kellett jöjjön.

-De nemrég, pontosabban Magyarországon…- egyből elpirult.- Olyan nehéz erről beszélnie egy pasinak.-kuncogott.

-Nyugi, nem esedékes.- összeszedtem magam és adtam egy puszit a szájára.

-Menjünk vissza és szépen lepihensz, én pedig készítek valami gyors ebédet.

   Taxival mentünk a tengerpart bejáratáig. Seb felmutatta a pár napra szóló belépőt és a karjaiban cipelt egészen az ágyig.

-Nem ciki a nyaralásunkon aludni? Ahelyett, hogy élveznénk a napsütést és a tenger vizét? -kérdeztem szerelmemtől, aki egy vékony pléddel takart be.

-Egyáltalán nem ciki. Ha az ember beteg, akkor egy kiadós alvás jót tesz. Meg egy szerelmes csók.- csókolt meg, majd a konyhába ment.

Finom illatokra ébredtem fel.

-Felébredt az én szépséges hercegnőm!- megpuszilta a homlokom és letérdepelt az ágy mellé.- Jobban vagy?-simogatni kezdte a kézfejem.

-Seb! Nem vagyok beteg!- néztem rá szúrósan.- Csak rosszul lettem a meleg miatt. Ennyi.

-Ha te mondod.- húzta a vállát.- És mi van, ha nem a meleg miatt lettél rosszul?- ráncolta össze a homlokát.

-Hogy érted ezt?- ültem fel az ágyon, hogy jobban lássam az arcát.

-Nem védekeztünk aznap éjjel. Mi van, ha kisbabánk lesz?- tette fel a kédést semleges hangon. Nem tudtam, mit olvassak ki a szeméből: boldogságot, megvetést, szomorúságot vagy aggódást? Egy valamit tudtam: ez nem lehet így!

-Akkor az van Seb, hogy mindketten a túlvilágra kerülünk.- fakadtam ki.- De nyugi, szerintem rémeket látunk. És biztos vagyok abban, hogy minden amiatt van, amit mondtam.- nyugtattam úgy, hogy én is aggódtam. Szerelmemnek sikerült bogarat ültetnie a fülembe.

-Amúgy kész az ebéd.- mosolyogva terelte a témát.- Csináltam gyümölcslevest és krumplisalátát. Megvártalak az evéssel, úgyhogy jobb ha eszünk, mert képes lennék még téged is felfalni.- kuncogott és megcsókolt.

Nem is gondoltam volna, hogy képes ilyen finomat főzni. Lelkesen kanalaztam a levest, ezt Párom huncut mosollyal követte végig. Úgy látszik, nem ismerem még teljesen. Miután megebédeltünk, elmosogatott. Nem engedte, hogy “megerőltessem magam”, így nem volt más dolgom, mint az ágyból figyelni, ahogy ügyeskedik a konyhában. A nap többi részét pihenéssel töltöttük: zenét hallgattunk, filmeket néztünk. Energiát gyűjtöttünk a holnapi naphoz, amely ígéretes lesz…