30.fejezet

Nem néztem a lábam elé és megbotlottam egy kisautóban, ami a szőnyegen hevert. Kiejtettem a kezemből a porcelán tányérokat, melyek apró darabokra törtek. A nappaliban minden szem rám szegeződött én pedig vörös voltam a szégyentől. Letérdem a szőnyegre és felszedegettem a törött darabokat a remegő kezeimmel.

-Reni! Hagyd, még megvágod magad!- termett ott mellettem Heike egy szemetessel, amibe beledobálta a töredékeket.

  Eddig bírtam. Sírva rohantam a kertbe és lerogytam a fűre. Azt éreztem, hogy minden darabjaira hull. Most tudatosult bennem, hogy mekkora egy szerencsétlen is vagyok! Hogy fogok ezek után Seb szüleinek a szemébe nézni? Biztos megváltozott a véleményük rólam. Ha eddig kedveltek egy kicsit is, akkor mostmár utálni fognak! Amint ezen töprengtem Seb letérdepelt mellém és óvatosan felemelte a fejem az államnál fogva.

-Édesem! Nem történt semmi baj, ez csak pár tányér.- próbált megvígasztalni Szerelmem.

-De igenis történt Seb! Arra jöttem rá, hogy Te sokkal jobbat érdemelsz nálam!-bármennyire is fájt ezt kimondanom, de mérhetetlenül haragudtam magamra és őszintének kellett lennem Sebivel.

-Ne mondj ilyet kérlek, mert megszakad a szívem!- közölte és végigcsorgott egy könnycsepp az arcán.

    Ez volt az utolsó kép, amit láttam, mert hirtelen elsötétült előttem minden…

********                                                                                                         

      Egy ismeretlen szobában ébredtem fel, ahol minden fehér volt és mindenhonnan fertőtlenítő szag áradt. Szerelmemet fedeztem fel az ablak előtt.

-Seb.-halk, remegő hangon szólítottam meg.

-Kicsim! Hogy érzed magad? Nagyon megijesztettél minket.- ült le az ágy mellett levő üres székre, majd könnyes szemekkel simogatni kezdte a hajam.

-Sajnálom!- sütöttem le a szemeim- De mit keresek egy kórházban?

-Eltörtél pár tányért, majd egy darab beleállt a tenyeredbe és elájultál.

Ekkor láttam meg, hogy a bal kézfejem be van kötözve.

-A szüleid nagyon haragudnak rám, igaz? Talán jobb, ha egy ideig nem is kerülök a szemük elé.- sóhajtoztam.

-Butaságokat beszélsz szívem! Mindenki itt van és rettenetesen aggódnak érted. Bárkivel megesik az ilyesmi.- mosolygott, mint mindig.- Emlékszem, hogy kisebb koromban rengeteg vázát törtem el, mert a nappaliban játszottam a labdával.

 Sebi meg volt áldva azzal a jó képességgel, hogy bármikor mosolyt tud csalni az emberek arcára. Így történt ez most is.

Az orvos engedélyével haza mehettem, de csak azzal a feltétellel, ha otthon még pihenek egy kicsit. Seb családja tényleg ott ült a várakozóban.

-Reni! Annyira agódtunk érted!- ölelt meg Heike.- Jól van a kezed?- nézegette a kötésem.

-Köszönöm, hogy aggódtak értem. És igen, jól vagyok.- próbáltam mosolyogni.

-Jaj ne magázz itt minket!- nevetett Norbert.- Nyugodtan tegezhetsz, hiszen mellettetek-nézett Sebire és rám-  mi is újra fiataloknak érezzük magunkat!- nézett ránk a családfő, majd szájon csókolta a feleségét. Hihetetlen, hogy ennyi év házasság után is  ennyire szeretheti egymást két ember.

   Norbert hazavitt minket autóval. Sebivel a hátsó ülésen foglaltunk helyett és én hamar el is aludtam mellette. Arra ébredtem fel, hogy valaki sír a szobában.

-Fabi! Mi a baj?- térdepeltem le elé.

-Anyu  és apu összeszidott. És igazuk van. Miattam történt ez az egész. Nem lett volna szabad az útban hagynom a játékaim.- ostromolta magát.

-Ugyan Tücsök! !Nem történt semmi baj!- húztam az ölembe.

-És hallottam, mikor veszekedtél a bátyámmal. Ugye nem fogtok szakítani?- szipogott.

-Nem! Dehogyis!- nevettem.- Nagyon szeretem a bátyádat. És persze Téged is!-öleltem meg.

   Jókedvűen ballagtunk le a nappaliba, ahol épp beszélgetett Seb, Stephanie, Melanie, Norbert és Heike. Seb egyből felém kapta a fejét, ahogy meglátott.

-Gyere ide picit.- hívott magához, majd az ölébe ültem.- Jól vagy?-érdeklődött az állapotom felől.

-Sokkal jobban. Egy kis alvás csodákra képes. És már hiányoztál!- fontam össze a kezem a nyaka mögött.

-Te is nekem Szépségem!- a családja jelenlététől függően magcsókolt. Lágy volt és érzéki , mintha utoljára lophatna tőlem ilyen csókot .A férfiassága is kezdett ébredezni.

-Fiatalság bolondság!- súgta oda Heike Norbertnek.

-Anya! Már meg sem szabad csókolnom az én gyönyörű barátnőm?- dorgálta le az édesanyját Párom.

-Én ezt nem mondtam!- nevetett Heike.

-Gondoltuk, hogy megvárunk a vacsorával szívem. Nincs kedved kicsípni magad a kedvemért?- nézett rám boci szemekkel Seb.

-Tudok én Neked ellenállni? -nevetve indultam meg az emeletre, hogy eleget tehessek Seb óhajának.

Nem volt kedvem agyon öltözni, ezért a választásom egy kék, keresztpántos ruhára és egy fekete szandálra esett.

A barna hajam egy szoros lófarokba kötöttem és úgy döntöttem, hogy nem sminkelek. Szerettem volna minél természetsebb lenni és önmagam adni. Már mindenki az asztalnál ült és csak rám vártak.

-Meseszép vagy!- ölelt meg Szerelmem.

-Meg van elégedve velem az Úr?

-Nagyon is! -kaptam egy széles vigyort.

    Heike igencsak kitett magáért. Úgy éreztem magam, mintha nem is vacsorán lennék, hanem egy lakomán. Miután elfogyasztottuk a desszertet, az egész családdal együtt kivonultunk a kertbe. Én természetesen Sebastian ölében foglaltam helyet.

-Szeretnék adni valamit neked.- a zsebéből elővett egy fekete bársonydobozkát. Felnyitottam a tetejét és egy ezüst láncot láttam, melyen egy szív alakú medál lógott.

-Seb, ez gyönyörű!!- éreztem, hogy kibuggyan egy könycsepp a szememből.

-Örülök, hogy tetszik!- csókolt a nyakamba Párom.

Még hosszú időn át nézegettem az ékszert, aztán visszacsuktam a dobozka tetejét.

-Én…én...ezt nem fogadhatom el!- dadogtam.- Azok után, ahogy ma viselkedtem…

-Sajnálom, de nem vihetem vissza!- szakított félbe vigyorogva, majd feltette az ékszert a nyakamba.- Szeretném, ha hordanád és, ha távol vagyunk egymástól, akkor gondolnál rám néha.- simított ki egy  hajtincset a szememből.

-Mindig gondolni fogok Rád, bárhol is legyünk! Lgyen az 1 millió km-es távolság. És örökké szeretni foglak Sebastian Vettel!!!

Láttam, hogy Seb szülei és nővérei megkönnyezték ezeket a pillanatokat. Ezekben a percekben mérhetetlenül boldog voltam. Míért is ne lettem volna? Hiszen nagyszerű embereket ismertem meg és ezen kívűl élni kell a mának, hiszen sosem tudhatjuk, hogy a holnap mit ígér…

     Stephenie este fél 11 körül elment, hiszen ő már nem él a szüleivel, mert mint megtudtam, bő 10 éve megtalálta a boldogságot egy férfi mellett. Ezért én megkaptam az ő régi szobáját. Seb húzta is a száját, mikor megtudta, hogy külön alszunk.

**********                                                                                               

  Az éjszaka közepéig azt hittem, hogy ki fogjuk egymás nélkül bírni. Seb rácáfolt erre, ugyanis az éjszaka közepén befeküdt mellém az ágyba és csókolgatni kezdte a nyakam.

-Ki az?- morogtam félálomban.

-A Loch Ness-i szörny!- súgta a fülembe egy ismerős férfihang.

-Mondd Sebastian! Neked nincs jobb dolgod, mint az éjszaka kellős közepén ilyen hülye dumákkal rémisztgetni?- szidtam le, miközben a fejemre húztam a takarót.

Seb közelebb bújt hozzám és ekkor valami kemény ütközött a fenekemnek.

-Ki izgatott ennyire fel?- helyre rázódtam egy kicsit és ráültem a combjára.

-Ez történik, ha nem vagy mellettem. -a hangján éreztem, hogy kajánul vigyorog.

-Bele se merek gondolni, hogy mi van akkor, ha melletted vagyok.

Már teljesen rajta feküdtem, miközben a meztelen mellkasát halmozttam el apró csókokkal.

-Nézd Reni! Be kell valljam, hogy kívánlak! Akármennyire is küzdök a vágyaim ellen, nem megy! Mikor a közelemben vagy, érzem az illatod akkor…Áhh!! Olyan nehéz ez!-rázta a fejét, majd kimászott alólam és az ablakhoz sétált.

-Seb! Díjazom az őszinteséged.- csókoltam meg a vállait, mire éreztem, hogy megfeszülnek az izmai. Megfogtam a kezét és leültettem az ágyra.- Tudod sosem értettem azokat a lányokat, akik 13-14 évesen elveszítik a szüzességüket, mert mostanában ez a divat. A legtöbben nem tudják, hogy mi a szerelem.Én viszont már 18 éves vagyok és büszke vagyok arra, hogy még nem adtam magam oda senkinek sem. Viszont ez most meg fog változni!-az utolsó mondatot érzékien és tagoltam súgtam a fülébe.

-Ez azt jelenti, hogy…

-Igen Seb! Itt és most AKARLAK!!-már minden egyes porcikámmal kívántam Őt.

-És mi lesz a szüleidnek tett ígéretünkkel?-kérdezte félve.

-Majd elmondjuk, ha eljön az ideje. És amiről nem tudnak, az nem fáj nekik ugye.

      Óvatosan végigdöntött az ágyon. Érzékien csókolgatni kezdte a nyakam és a kulcscsontom. Felültetett és lehámozta rólam a hálóingem. Hagytam, hogy Ő irányítson. Ki is használta a helyzetet, hiszen a két mellem felváltva kezdte el masszírozni és csókolgatni. Én sem tétlenkedtem: könnyű dolgom volt, hiszen csak egy szürke boxert viselt. Miután megszabadítottam Őt ettől a ruhadarabtól, az utcáról beszűrődő fények miatt láttam a merevedő férfiaságát. Nagyokat nyeltem zavaromban.

-Biztos, hogy akarod?- remegő kezekkel simított ki egy hajtincset, ami a szemembe lógott.

-Soha nem voltam még biztos ennyire semmiben sem!-válaszoltam mindenféle kétség nélkül.

-Szólsz, ha fájdalmat okozok, igaz?-egyre jobban beparázott.

-Jajj Édesem! Nyugi mááár!-elegem volt a rizsából, ezért  a tarkójánál fogva közelebb húztam és vadul megcsókoltam. A kezei végigszáguldoztak az oldalamon ,majd egy gyors mozdulattal levette rólam az utolsó ruhadarabot is, mely valahol a szoba egyik sarkában landolt. Még egyszer rám pillantott,h ogy biztos legyen a dolgában. Széttettem a lábaim, esélyt adva Neki, hogy belémhatoljon. Nem is kellett várnom sokat, hiszen egy óvatos és lassú mozdulattal belémcsusszant. Egy kéjes, de annál hallkabb nyögés szakadt fel a mellkasomból. Seb hirtelen az ajkait a számra tapasztotta. Tudtam,hogy azért teszi, nehogy újra felnyögjek. Ha titokban akarjuk tartani, akkor minnél csendesebbnek kell lennünk. Az első löketeken amiket adott éreztem hogy a félelemtől megremeg az egész teste. Semmi fájdalmat nem éreztem azonban. Aztán kezdett Ő is egyre magabiztosabb lenni és a lassú tempót gyorsabbra váltotta néhány erősebb löket kíséretében. Éreztem, hogy egyre közelebb a gyönyör. .Mintha Seb is ugyanezt érezte volna, ezért tövig belém hatolt és ezzel juttatott kettőnket a csúcsra!!

    Életem leggyönyörűbb perceit éltem most meg és zihálva hajtottam a fejem mellkasára. A köztünk beálló hosszú csendet Szerelmem törte meg, miután az Ő légzése is helyreállt.

-Nem fogod megbánni, hogy lefeküdtél velem?-a könyökére támaszkodva nézett rám.

-Soha! Szeretlek és ezért mentem bele ebbe az egészbe. Ezerszer megtenném és egyszer sem bánnám meg!-válaszoltam magabiztosan ,de azért a szám elhagyta egy halk sóhaj.

-Mi a baj drágám? Fájdalmat okoztam ,igaz?-kezdett aggódni.

-Nem erről van szó Seb. -ültem fel az ágyban és magam köré tekertem a takarót.

-Akkor?- a karom kezdte siomogatni és éreztem, hogy remegnek az ujjai.

-Nekem ez volt az első alkalom, hogy férfivel voltam.É n élveztem minden pillanatot,d e te nem biztos és…

-Tudom, hogy mire gondolsz.-folytotta belém a szót.- Én is élveztem, hiszen csodálatos voltál!

Magához húzott, majd elhelyezkedtem a karjaiban és így ért utol minket az álom.

    Reggel korán ébredtem. Az éjjeliszekrényen levő óra fél 7-et mutatott. Seb még édesen aludt mellettem. Mosolyogva adtam egy óvatos puszit a szőke hajára. Elkezdtem öltözni. A ruharabjaim a földről kellett felszednem. Mikor eszembe jutott az, ami éjjel történt köztünk, széles mosoly ült az arcomra. Feledhetetlen éjszaka volt ez.

Álmosan vonszoltam le magam az emeletről. A házban még csend loholt, hiszen mindenki aludt. Főztem kávét, mire a család többi tagja felébred. Egy bögre kávéval ültem le a nappaliba tévézni. Mindenhol az unalmas reggeli beszélgtős műsorok és televiziós vásárlás ment. 8 óra felé egy álmos Fabian jött le a lépcsőn.

-Jó reggelt. Hogy aludt a legkissebb Vettel?- mosolyogva húztam az ölembe.

-Neked is jó reggelt. Köszönöm,j ól.-dörzsölte meg a szemeit.

-Készítek egy nagy adag kakaót, rendben?

Mosolyogva bólintott.

 Épp a forró tejet öntöttem egy csészébe, mikor két kéz simult a hasamra és ismét valami kemény ütközött a fenekemhez.

-Igazán lenyugodhatnátok mostmár. Az éjjel azt hiszem, hogy nem hagytalak kielégítetlenül!- mosolyogva toltam arrébb kicsit Párom, majd a nappaliba mentem. A tévé ugyan ment, de Fabit nem láttam sehol sem.

-Fabi??-kérdeztem meglepetten a hátam mögött álló Sebit.

-A szobájában duzzog.-mondta, miután levetette magát ez egyik fotelbe és kapcsolgati kezdte a csatornákat.

-Mit csináltál már megint?-a tekintetem a mennyezetre szegeztem.

-Miből gondolod, hogy én csináltam bármit is?

-Talán azért, mert rajtunk kívül még mindenki alszik.- idegesen tettem le a csészét a kisasztalra és rohantam Fabi szobájába. Fabi a szőnyegen ülve sírt.

-Halljam,m ivel bántott meg Sebastian?

-Vásár van ma a főtéren és délelőtt lesz cirkusz is. Az este vacsora után Seb megígérte, hogy elvisz,de az imént azt mondta, hogy már nincs kedve.-szipogta.

-Elviszlek én, ha szeretnéd.-ajánlottam fel készségesen.

-Tényleg??Ez szuper!Annyira szeretlek!!-vidáman ugrott a nyakamba.

       A reggeli elfogyasztása alatt igazán fagyos volt a hangulat Seb és köztem. Olyannyira, hogy az asztalnál nem ültünk egymás mellé és egy szót sem szóltunk egymáshoz. A szüleinek is feltűnt és érthetetlenül kapkodták a tekintetük közöttünk.

 Épp öltöztem, mikor Seb őrült módjára berontott a szobába.

-Elárulod, hogy mi a bajod?

-Nekem mi a bajom? Kíváncsi vagy?

-Nagyon is!- vetette oda flegmán.

-Nem tudom, hogy milyen sűrűn szoktál hazajárni, de emlékeztetni szeretnélek, hogy van egy 12 éves öcséd, aki nagyon szeretet téged. Felnéz rád és azt is kimerem állítani, hogy te vagy a példaképe. Alig várja, hogy láthasson téged és hogy kicsit együtt bolondozzatok. Este megígérted neki, hogy elviszed a cirkuszba és ma reggel pedig megszeged a tett ígéreted! Elgondolkozom azon, hogy valaha akarok-e gyereket Tőled!! Nem kell a gyermekemnek olyan apa, aki fűt-fát ígérget és egy cseppnyi felelősségtudat sincs benne!-becsaptam a szobaajtót magam után. Tudom ,hogy belegázoltam a lelkébe,d e megérdemelte most az egyszer. Fel kell nőnie végre!!!

A nappaliban kézen fogtam Fabit és már indultunk is, mikor Seb utánam kiáltott az emeletről:

-Hova mész?

-Helyrehozom, amit Te elrontottál!!-ezzel kimentünk a házból.

az ezüst lánc és a szív alakú medál