3.fejezet

   Valami hihetetlen érzés kavargott bennem, mikor a kezembe vettem a jegyet. Ezernyi lepke szabadult fel a gyomromban, mikor arra gondoltam, hogy élőben láthatom Sebastiant.

 Később megtudtuk, hogy miért kaptuk ezt a nagy “ajándékot” a szüleinktől.

-Arra gondoltam, hogy Bernit megajándékozom a sikeres érettségi miatt és azért ,mert az elmúlt 4 évben nagyon keményen és szorgosan tanult. -közölte Izabella.

-Mi pedig átgondoltuk a dolgokat és mivel  örülnénk, ha ezt a nyarat teljes egészében együtt töltenétek ,így téged is útnak indítunk Németországba!-mondta apu.

 Még megbeszéltük a szüleinkkel a teendőket és  a részleteket és úgy döntöttünk, hogy kedd hajnalban indulunk. Néhány nap múlva megkaptuk a jegyeket a pilótafocira is. Leírni sem tudom, milyen érzés futott végig rajtam. Hihetetlenül vártam már az egészet. Mindig is az volt az álmom, hogy élőben lássam ezeket a remek fickókat, ezeket a nagyszerű  embereket és gyönyörű autókat. És most minden álmom valóra vállhat! A legjobban  persze Seb miatt vártam az egészet.

   A napok baromi nagy lassúsággal teltek el. Hétfőn már egyszerűen nem bírtunk magunkkal, minden apróbb dolgot megcsináltunk a ház körül -pedig nem sok kedvünk volt hozzá-. Elmentünk vásárolni, hogy vegyünk néhány új ruhát. Este mindent bekapoltam a kis hátitáskámba és vacsora után megkaptuk a jegyet az utazásra. Münchenig szólt a jegyünk, és innen pedig vonattal kellett tovább mennünk. Éjjel nem sokat aludtunk, max.3 órát, annyira izgatottak voltunk.

   Reggel 5-kor keltünk, a szüleink készítettek szendvicseket az útra és kimentünk a buszmegállóba. A busz Münchenbe pontosan 6-kor indult. 1-2 tanácsot is kaptunk a szüleinktől és anyutól egy igen csípős megjegyzést is elkönyvelhettem útravalóként:

-Aztán Renim nem, hogy elszöksz Vettellel!

Nem akartam bevallani magamnak,de mindig is jól esett, ha ilyesmivel húzták az agyam.

A buszon azon agyaltam, hogy útban vagyok az álmom beteljesülése felé. Igazából nem tudtam, mit is fogok mondani Sebinek ,ha esetleg találkozok vele egy fénykép vagy egy autógramm erejéig. Berni is annyira izgatott volt, mint én. Ő is odavolt Sebiért, de neki az ideállt a német személyi edzője, Tommi jelentette. Teljesen oda van a finnért! Talán inkább Tommiért várta ezt a hétvégét

A hotelben egy kétágyas szoba volt a miénk, közös fürdővel és egy színes TV-vel. Teljesen megfelelt az igényeinknek, hiszen csak alvásra kellett a szoba. Gyorsan rendeltünk valami kaját és utána megindultunk a stadion felé. Nagyon vártuk már a mai meccset. Úgy tudtuk, hogy Seb is játszani fog, ezért nagyon izgultunk. Irtó lassan engedték be az embereket a stadionba. De ez sem zavart minket. A lehető legjobb helyre szólt a jegyünk, az első sorba. A pilóták fél 7-kor jöttek ki melegíteni és 7 kor kezdetét vette a meccs. Seb pályára lépett, mint csapatkapitány. Az első félidő nagyon jó volt, extázis uralkodott a stadionban. A szünetben a  játékosok mellettünk haladtak el az öltözőbe. Mikor Seb készült elhaladni mellettünk, vettem a bátorságot és a kezébe nyomtam 2 papírt és egy filctollat. Természetesen mosolyogva adott aláírást. Berni eközben lefotózta a német tehetséget. De sajna Seb csak az egyik papírt  írta alá, a másikat üresen adta vissza. Barátnőm  kissé csalódott volt, hiszen a fotó miatt nem sikerült aláírást kapnia, így egy jó barátnőhöz híven oda adtam az aláírásom neki:

-Tessék, neked adom!-nyújtottam felé a Sebastian által aláírt papírt.

-Nem kell, köszi!-utasította vissza

-Ugyan! Rosszul érezném magam, ha nem fogadnád el! Biztos lesz még lehetőségem aláírást kérni tőle.

-Oké! Köszönöm!-adta be végül a derekát.

  Nekem mindig is az volt az első, hogy ő boldog legyen. Csak utána jöhetett az én boldogságom.

 A szünetben vettünk sört meg popcornt. Sosem szerettem a sört, túl keserűnek tartottam, így csak megkóstoltam.

-Látom most sem fogod megkedvelni a sört!-kuncogott Berni, mire az én válaszom csak egy gúnyos mosoly lett.

   A játékosok eközben kijöttek a 2.félidőre és Sebastian egyenesen megállt mellettem. Elkérte a másik lapot és a nevemre dedikálta. Mikor meglátta Berni kezében az előzőleg dedikált papírt ezt mondta:

-Illetlenség lett volna tőlem, ha a barátnőd kap aláírást és te nem!- hirtelen belenéztem a szemeibe és elveztem bennük teljesen! A lélegzetem pár másodpercig kimaradt és egy ledermedt kőszobornak éreztem magam. Sosem éreztem még ehhez fogható érzést! Aztán otthagyott minket. Berni hatalmas szemeket meresztve gúnyosan mosolygott.

-El ne merd magad nevetni! -fenyegetőztem.

-Pedig olyan édesen és erzékien néztetek egymás szemébe!-állapította meg.

   A második félidő vége felé Sebastiant lecserélték. Előttünk adott interjút a német RTL-nek és láttam, amint néha felém pillant. Az öltözőbe menet újra egymás szemébe néztünk és ekkor már éreztem, hogy  elpirulok.

 Visszafelé a szállodába Berni utat adott véleményének:

-Te aztán szerencsés vagy, nem mondom!-hangosan felnevetett.

-Mi a frászról beszélsz? -értetlenkedve álltam meg vele szembe az utca közepén.

-Arról, hogy totálisan bejössz Sebastiannak!

-Te totálisan meghibbantál? Méghogy én?? Na ne viccelj!

-Nem lehetsz ennyire vak! Ahogy belenézett a szemedbe…A pillantásával majd felfallt!-minden érzelem nélkül  adta tudtomra ezeket a dolgokat.