50.fejezet

Egy teljes hét telt el azóta, hogy Seb nagyapja itt járt. Jobban érzem magam ,bár mindig összeszorul a szívem, ha felcsengnek a füleimben azok az indulatokkal teli gúnyos, sértő szavak. Ilyenkor valamilyen ürüggyel felmentem Párom szobájába, s mindenki tudta nélkül kiadatam magamból a kínzó fájdalmakat egy kis sírás kíséretében. Nem adtam a tudtára senkinek sem, de titokban abban reménykedtem, hogy Josepf bocsánatot kér tőlem, s ad nekem egy lehetőséget arra, hogy bemutatkozzak, hogy bebizonyítsam, hogy igenis méltó vagyok az unokájához. De úgy látszik, ez csak az álmaimban fog bekövetkezni.

    Vártam a mai napot, mikor is minden felkavaró és feszültségkeltő történést magunk mögött hagyva Ausztriába repülhetünk. Remekül teltek az ünnepek, de jól fog jönni pár nap, mikor is kettesben lehetünk.

    A Salzburgba tartó út hamar eltelt, a repülőtér várakozójában pedig már ott várt minket a Seb által említett haverja.

-Sziasztok. Örülök,h ogy megérkeztetek.-üdvözölt minket és kivette a kezemből a bőröndjeim.

-Had mutassalak be egymásnak benneteket. Andreas, ő a kedvesem, Renáta Májer. -a nevem említése után szorosan átölelte a derekam.

-Nagyon örvendek. Andreas Bauer vagyok.- mutatkozott be hivatalosan ,majd kezet csókolt.

   Ezután mindenféle időhúzás nélkül autóba pattantunk. Csendben ültem a hátsó ülésen, míg Párom és Andreas egész végig csacsogtak. Számomra minden egyes szavuk érthetetlen volt, hiszen irtó gyorsan beszéltek mindketten. Ezért inkább az ablakon bámultam kifelé és a mellettünk elsuhanó tájat pásztáztam. Figyelemmel követtem a melletünk felbukkanó hegyeket, melyek tetején kristályként csillogott a hó. Furcsa volt látni a fehér, kopár pusztákat, melyeken egy árva lelket nem lehetett látni pár héja kivételével .Sosem szerettem az efajta pusztaságot. Diónyira szorul össze a gyomrom,h a arra gondolok, hogy mennyire kihaltak az emberek is a tájjal együtt. Az ápolatlan lélek és a pusztaság között vonható párhuzam. Ezeket ecsetelni már nem volt időm, mert Andreas leállította a kocsit.

    Első benyomásom pozitív volt a hellyel kapcsolatban és ez szerencsére akkor sem változott meg, miután a férfi jó házigazda módjára körbevezetett minket a környéken s a házban. Ezután magunkra hagyott minket.

-Végre kettesbem. -lépett közelebb hozzám Ő, immár az előszobában állva.

-Olyan furcsa ez a csend és magány. Nálatok élet volt a házban, mindig történt valami, Fabi hangoskodott, rohangászott ,most pedig csak mi ketten vagyunk és egy békés, nyugodt környezet.-tártam fel gondolataim.

-Ezért is hoztalak ide .Kell néha egy kis csend, hogy az ember meg tudjon szabadulni a terheitől, melyek időközben a vállára nehezedtek. Ki kell adni a gőzt valahogy. Itt amúgy csakis egymással foglalkozhatunk, senki és semmi nem zavarhatja meg szerelmünket.

Megcsókolt, először lágyan, tapogatózva, majd a nyelve utalt talált magának és egyre szenvedélyesebb csókká álakult át. Mikor nem számítottam volna rá a karjaiba vett s megindult velem a háló felé. Egy lágy mozdulattal letett az ágyra. A szemembe nézett mélyen és igézően, s közben megszabadítottuk egymást a fölösleges ruháktól. Mindketten égtünk a láztól, éreztem a mozdulatain, a lihegésén, hogy egyre jobban kíván, hogy kegyetlenül a magáévá akar tenni. De én leállítottam.

-Mi a baj?- nézett rám meglepődve.

-Seb,e nnek nem most jött el az ideje. Most nem megy.

Kimásztam alóla és magamra kaptam az eddig lekerült ruhadarabjaim.

-Akkor mikor? -kérdezte szomorúan és észrevettem a tekintetében egy kis kérdőrevonást is.

-Nyugi Szőkre herceg ,nem hagylak ma sem kielégítetlenül.- nyomtam egy puszit a párnás ajkaira és visszamentem az előszobába az otthagyott bőröndőkért.

     Kipakoltuk a fontosabb dolgokat, majd elmentünk vásárolni. A bavásárlószekérből nem hiányzott a pezsgő és néhány színes szallag sem. A hazafelé tartó úton kiosztottuk egymásnak a feladatokat a nap további részére: Seb vacsorát főz, én pedig feldíszítem a nappalit, ha már este itt van a Szilveszter. Ez pedig azt jelenti, hogy este búcsuzunk 2011-től, egy alapjaiban véve nehéz  évtől.

    A nappali feldíszítésével többet haladtam hátra, mint előre.

-Seb, ha ezt csinálod, így sosem leszek kész és este nem lesz vacsi sem.-morogtam, mikor két kezet éreztem a hasamon és kaptam pár csókot a nyakamra.

-Vacsi helyett beilleszthetnénk valami más programot is.- szembe fordított magával és azonnal le is csapott ajkaimra.

-Miért mindig csak a sexre tudsz gondolni?- tettem fel a költői kérdést.

-Hmmmm….Talán azért, mert férfi vagyok.- vigyorgott és büszkén kihúzta magát.

-És még irtó kanos is!!- csaptam a fenekére.

-Te még ezen mersz csodálkozni?

A falhoz szorított, egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, míg a másik bebarangolta az egész testem és végül a fenekemen csillapodott meg .Felsziszentem mikor utóbit erőteljesen megmarkolta. Közben éltre-halálra menő csókcsatát vívtunk.

-Mi ez az égetett szag?-szólaltam meg percek múlva.

-Basszus a csirke!!!- rohant is a sütőhöz.

Óriási szerencséje, hogy nem égett oda,m ásképp kénytelen lett volna ma este önkielégítést végezni…

   Kicsivel később már az ágyban feküdtem, hiszen hasogatott a fejem. Egy atombombához tudtam volna hasonlítani, mely nemsokára felrobban.Alvásra azonban képtelen voltam, ezért inkább gondolkodtam.Ú jra lepörgettem azokat az eseményeket, melyek ahhoz a borzasztó naphoz köthetőek. Akkor úgy éreztem, hogy vége a világnak és az életemnek is. Most pedig megvilágosultam és rájöttem, hogy a halál semmire sem megoldás !Lehet, hogy a saját problémáim megoldódnak volna, de fájdalmat hagytam volna magam után. Mostanra már azt is bánnám, ha szakítottam volna Vele. Ez nem lett volna szép döntés vele szemben, hiszen ezzel megbüntettem volna egy olyan dologért, amiért Ő nem tehet. Kicsivel tisztábban láttam a dolgokat múlt hét óta és rájöttem arra is, hogy bizony a Szerelmem élete sem fenékig tejföl. Egész évben járja a világot, kőkeményen és odaadóan dolgozik, távol van a számára oly sokat jelentő személyektől. De mégsem panaszkodik, nem futamodik meg, sőt a halál még csak meg sem fordult a fejében. Gondolatmenetemből az ágy szélére leülő Szerelmem zökkenttett ki.

-Jobban érzed magad kicsim?-cirógatta meg az arcom.

-Igen, sokkal jobban vagyok. Seb, kérdezhetek valamit?

-Az arckifejezésedből kiindulva valami komoly dologról lehet szó.

-Mert az is.-s óhajtottam egyet s a tárgyra tértem.- Néha úgy érzem, hogy kisajátítalak magamnak. Sokat foglalkozol velem és azt veszem észre, hogy a barátaida nagyon kedvés időt szánsz. Az első adandó lehetőséged kihasználva repülsz hozzám, holott lehet, hogy szívesebben lennél a barátaiddal. Itt van például a mai nap. Biztos, hogy szerettél volna este egy jót bulizni Kimivel, nem pedig engem pesztrálni és önteni belém a lelket. Nincs igazam?

-Jelen pillanatban te vagy számomra a legfontosabb. Kimi közel lakik hozzám, bármikor átugorhatok hozzá, ha kedvem tartja. Amúgy, ha igaz barátaim vannak,a kkor megértik, hogy szeretlek és mit jelent számomra az, hogy veled lehetek. És elfenekellek, ha még egyszer azt mondod, hogy kisajátítassz magadnak!- dorgált le pajkosan, majd megcsókolt. Hihetetlen még mindig számomra az a tény, hogy pillanatok alatt képes elzavarni azokat a szürke felhőket a fejem fölül.

       Vacsi előtt Páromnak eszébe jutott, hogy el kéne lapátolni a havat a lepcsőről és a kerítés elől, mondván, hogy súlyos bírságot szoktak kiszabni azokra az emberekre, kik nem takarítják el a havat a házuk elől.

-Ugye nem egy száll pulcsiban akarsz ebbe a hidegbe kimenni?- szóltam utána a kanapéról.

-10 perc az egész és amúgysem fázok.

-Te tudod. De nem fogok otthon magyarázkodni, ha lebetgszel. Én mosom kezeim.

Úgy gondoltam ,hogy ezt a nem mindennapi látványt meg kell örökíteni, ezért az ajtóból állva készítettem néhány képet az én dolgos Szerelmemről. Élvezet volt nézni, ahogy lapátol a drága.

   Ezután megfürödtünk és készülődni kezdtünk. Nem komplikáltam túl a dolgot, felvettem az első ruhadarot, mely a kezembe akadt és felgumiztam a hajam.

-Gyönyörű vagy, mint mindig.- csókolt meg lágyan, ahogy kiléptem a szobaajtón.

-Te pedig zavarba hozol, mint mindig. -böktem meg a mellkasát. Reakcióként csak egy puszit adott a fejemre. -Ilyenkor kisebbségi érzte tör rám. Úgy utálom, hogy jó 10 centivel alacsonyabb vagyok nálad!- vágtam be a durcit.

-A durcik királynője vagy!- nevetett.- Amúgy az előnyödre vállhat, hogy alacsony vagy, mert azt mondják, hogy az alacsony nők jók az ágyban.

-És Te ezt el is hiszed?- húztam össze a szemöldököm.

-Hinni a templomban kell!

-Nagyon elemedben vagy Édes!-v igyorogtam s közben karjaim a nyaka köré fontam.

-Mindig kihozod belőlem az állatot.- suttogta közel az  ajkaimhoz.

Bevallom, csillapíthatatlan vágyat keltett fel bennem, kevés választott el attól, hogy ne itt és most támadjam le. Bár igazán kecsegtető az a gondolat, hogy a kanapén esetleg a konyhapulton nyomjunk le egy gyors menetet. Tessék, Seb mellett kezdek egyre perverzebb gondolatokkal megáldott lenni.

  Az elfogyasztott vacsi után a kanapén ültünk összegabalyodva, s a beszélgetésünk komolyabb vizekre eveződött.

-Mit vársz el a következő idénytől? -kérdeztem félénken.

-Mindig azt vallottam, hogy jóval az idény kezdete előtt fölösleges tippekbe bocsátkozni. Egyik csapatnak sincs fogalma arról, kik lesznek 2012-ben az élmezőnyben. Az FIA betiltotta a befújt diffúzort, ami valljuk be, hogy rengeteget segített nekünk, hatalmas előnyt tudtunk ebből kovácsolni, hála Adriannak, a főtervezők gyöngyének.- nevetett.- A Pirelli is módosít az abrnacsokon. Szerintük egyes keverékek között nem lesz annyira látható a különbség. De azt megígérem, hogy izgalmas idény lesz.

-Főleg úgy, hogy Kimi is visszatér és így 6 világbajnok lesz a mezőnyben.-tapsikoltam örömömben.

-És neked mik a terveid a jövőre nézve? Még mindig hozzám szeretnél költözni szeptemberben?

-Megígértem, hogy ősszel összeköltözünk és amit megígérek, azt általában be is tartom.- erre a mondatomra egy hatalmas kő eshetett le a szívéről, hiszen láttam az arcán a megkönnyebbülés feltűnő jeleit. -De ne szaladjunk ennyire előre. Szeretnék leérettségizni, egy jó egyetemet vagy főiskolát találni Svájcban. És ha ez megvan ,akkor valamiféle képpen közösen kéne anyáékkal tudtani, hogy már az összeköltözésen gondolkodunk.- hevesen bólogatott, mutatván,hogy nagyon is egyet ért velem.

-Tudod kicsim, szeretném, ha az érettségi után elkísérnél pár futamra. Nagyon fontos nekem az, hogy magam mellett tudhassalak. Mérhetetlen löketet ad nekem, ha érzem a jelenléted, hogy közelről szurkolsz nekem. Sokkal jobb úgy visszamenni a szálloda szobámba este, hogy tudom, hogy valaki vár engem, hogy a szerelmem a karjaimba zárva aludhatok el egy hosszú és kimerítő nap után.

-Ha nem zavar majd a jelenlétem, akkor természetesen elkísérlek. De ugye tudod, hogy ezt a főnököddel is meg kell majd beszélnünk? Nem akarom, hogy engem hibáztasson, hogy elveszem a figyelmed a versenyzésről.

-Tudja nagyon jól, hogyha a közelemben vagy, akkor jobban teljesítek. Úgyhogy Christian áldását adja arra, hogy ott légy a boxban. És a többieknek is nagyon hiányzol. Ott van Britta és Rocky. Folyamatosan kérdezgetnek felőled. Nagyon bírnak téged szépségem.

     Arra eszméltünk fel ,hogy a TV-ben bemondják, hogy pár perc múlva éjfél. Kirázott a hideg arra gondolván, hogy milyen hamar eltelt ez az év és elsuhant mellettünk ez az együtt töltött 5 hónap, mely során jártunk már mennyben és pokolban is. Az életemet mindig is egy hullámvasúthoz tudtam volna hasonlítani. A boldogság után következett a keserűség és ez így váltotta egymást. Nyakunkon egy újabb esztendő, mely ki tudja milyen meglepetéseket, megpróbáltatásokat tartogat számunkra. Valóban igaz, hogy Isten és a sors útjai kifürkészhetetlenek.

 Párom nemsokára két, pezsőgvel teli pohárral a kezében tért vissza. És el is keződött a visszaszámlálás. Mi közösen számoltuk vissza az év utolsó másodperceit, melyek belépve a 2012-es évbe már csak a múlt részei lesznek.

-3…2…1…Boldog Új Évet és első 5 hónapot Kicsim!!- kívántuk egyszerre egymásnak ,koccintottunk és elcsattant köztünk az új esztendő első csókja.

Ezután felhívtuk a családot, a közeli ismerősöket és a barátokat is. A legtöbben még rengeget közösen eltöltött 5 hónapot kívántak nekünk.

-Kicsim, nem tudom, hogy mennyire hiszel ezekben az újévi fogadalmakban, de szeretném, ha megígérnéd nekem azt, hogy bármiféle tragédia történjen is, bárkinek állna az a széndékában, hogy elválasszon minket egymástól, mi erősek leszünk és kitartrunk egymás mellett örökre. Ugye mindig itt leszel? Ígérd meg kérlek!!!- könnybe lábadt szemekkel kérlelt.

-Megígérem!!- mondtam ki határozottan.- És azt is megígérem, hogy az eddiginél százszor jobban foglak szeretni Téged. Hogy míért? Mert a boldogság mellett megkaptam a legfontosabb értékeket: a szíved, a szerelmed és az életed .Olyan vagy számomra akár a drog: függőséget okozol.- egyszerre nevettünk.- Ha ebben a másodpercben bárki arra kényszerítene, hogy mondjak le Rólad, nem tudnám megtenni. Rengeteg emlék köt hozzád, s ezek örökre az elmémbe vésődtek .Sokkal inkább választanám a halált, mint a csókjaid, az érintéseid nélküli órákat,napokat.

Pityeregve öleltük meg egymást. Könnyű volt feltárni az érzéseim előtte, hiszen Ő maga is tudja, mi fán tererem az érzelgőség.

-Én már ígértem neked valamit. Te mit ígérsz nekem, vagy szeretnél megtenni értem az  új év első perceiben?-kacérkodtam vele és elkezdtem kigombolni az ingjét.

Azonnal felcsillantak a szemei. Pár pillanat múlva a kanapén feküdtünk, s ruháink a szőnyegen hevertek, tehát durván egymásnak estünk már a nappaliban. Aztán kis idő múlva sikerült belenevetnem a csókunkba.

-Téged meg mi lelt?- kacagott Ő is.

-Még a vacsora alőtt azon gondolkodtam,hogy le kéne zavarnunk egy gyors menetetet a kanapén vagy a konyhapulton.

A szemei teljesen kikerekedtek: -Kitől örökölted ezt az enyhén perverz megnyilvánulásod?

-Ááááhhhh…. Ezeket nem lehet örökölni. Te ragasztottam rám Édesem.-vigyorogtam.

-Ezt dícséretnek veszem.

     Végül mégsem a kanapén, hanem az ágyban lettünk újra egymáséi. Az új évet egy kiadós szeretkezéssel nyitottuk. Hajnali 4-kor, hatalmas mosollyal az arcunkon,e gymás ölelésében ért minket utol az álommanó.

**********

Éles fényekre ébredtem .Óvatosan nyitottam ki szemeim és szembesültem egy szép jelenséggel: a Nap sugarai utat találtak a szobába az ablakon át. Tekintetem a még egyenletesen szuszogó szöszire siklott. Zavartalanul aludta az igazak álmát hason fekve, miközben a takaró le volt csúszva a derekáig. Nyomtam egy lágy puszit meztelen és izmos vállára, majd óvatosan kimásztam mellőle .A fürdőben felöltöztem, aztán kiosontam a szobából.A  kanapé előtt rábukkantam a szanaszét heverő ruhadarabokra. Azokat összeszedegettem, betettem a szennyesek közé, majd kikészítettem Páromnak tiszta ruhát.

Főztem egy adag kávét, csináltam pirítóst és megterítettem az asztalt a reggelihez. Mire kész lettem mindennel, a “ház ura” is felébredt. Jelenlétét azzal támasztotta alá ,hogy váratlanul belecsókolt a nyakamba.

-Jó reggel tündérkém.

-Neked is Bajnok.- szembe fordultam vele.- Kidobott az ágyból a korgó pocid?-simítottam végig az említett testrészén.

-Mondhatjuk így is.- mosolygott.

Evés után felmosogattam és hozzá fogtam a nappali kitakarításához. Az este nem kis rendetlenséget hagytunk magunk után .Andreas ha látta volna, hogy néz ki a lakása, valószínűleg legközelebb kétszer is meggondolja, hogy ide adja-e nekünk. A nappalija  inkább hasonlított egy háborús övezethez, mintsem pihenésre és tévézésre használt kis “kuckóhoz”. Mire végeztem a lomtalanítással neki is láthattam a vacsi főzéséhez, mivel Seb éhes lett.

-Sokára lesz kész a vacsi?- kérdezte, s közben le sem vette a szemét a TVről.

-Már rég ehetnél, ha felemelted volna a formás kis feneked a kanapéról!-fakadtam ki, de ennyivel nem értem be:- Ma mindent én csináltam, hulla fáradt vagyok, te meg 6 órája bámulod azt az átkozott TVt. Pedig te is megpucolhattál volna pár burgonyát!!- mérgemben a konyhapultra csaptam a fakanalat és bevágtattam a fürdőbe. Leültem a kád szélére és a tenyerembe temettem az arcom. Jelen pillanatban nem ismerek magamra, undorodom önmagamtól. Nem tudom mi válthatta ki belőlem ezt, miért ordítottam így Vele. Arra eszméltem fel, hogy sokáig vagyok bezárkózva a mosdóba. Megmostam az arcom, rendeztem gondolataim és kiléptem a helységből .Seb már a hálóban volt, s ahogy meglátott felém lépett és megsimogatta az arcom.

-Jól vagy kicsim? Aggódtam érted ,mert sokáig voltál bezárkózva a mosdóba.

-Minden rendben. Vagyis mégsincs. Nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak megbántani. Kérlek ne haragudj rám.- néztem Rá bűnbánóan.

Ezután megfogta kezem ,az ágy felé húzott. Leült és az ölébe ültetett.

-Nincs miért bocsánatot kérnded szívem. Megérdemeltem, hogy észhez téríts, mivel ma minden feladatot rád hagytam. Remélem, hogy csak rossz napod van és nem más áll a kiborulásod hátterében .Tudnod kell, hogy rám mindig számíthatsz, képes vagyok elviselni, hogy rajtam ad ki a dühöd. Leszek a képzeletbeli boxzsákod édes.

Az este remekül telt mindkettőnk számára. Vacsi után az ágyban feküdtünk, magunk köré gyűjtöttünk nassolnivalót, innivalót és megnéztünk egy jó kis vígjátékot.

**********

    Éjjel nyugtalanul aludtam, sokat forgólodtam. Egyik alkalomkor, mikor megébredtem láttam ,hogy Szerelmemről le van rúgva a takaró s teljesen össze van kucorodva .Betakartam, s mikor megsimogattam a homlokát észrevettem, hogy az tűz forró a láztól. Óvatosan keltegetni kezdtem.

-Sebi, ébredj kérlek.

-De jó, hogy felébredtél Reni. Nagyon fáj a fejem és nagyon fázom is.- suttogta.

-És miért nem ébresztettél fel? Ha nem kelek fel, nem is szólsz arról, hogy beteg vagy? -kértem számon tőle kicsit emelkedett hangnemmel.

-Ne kiabálj velem kérlek .Egyszerűen nincs erőm megmozdulni és beszélni is alig tudok.

-Mondtam neked, hogy ötlözz fel s  ne egy szál pólóban rohangássz kint.- lágyult el a hangom kissé.

-Ne haragudj kérlek édes. Néha felelőtlen tudok lenni.

-Nem haragszom Kicsim. Főzök neked egy forró teát. -csókoltam meg a homlokát, ráterítettem még egy takarót és a konyhába baktattam.

    Eszembe jutott, hogy a pilóták nem szedhetnek akármilyen gyógyszereket, mert az kimutatható a szervezetükben. Ezért inkább felhívtam Tommit.

-Halló!- szólt bele kómásan.

-Szia Tommi. Ne haragudj, hogy az éjszaka közepén zavarlak, de vészhelyzet van.- hadartam el egy szuszra.

-Már megint mit művelt Sebastian? -sóhajtozott.

-Most semmit. Csak beteg lett .Ég a teste a láztól és azt mondja, hogy fáj a feje. Milyen gyógyszert adhatok neki?- tértem is a tárgyra azonnal.

-Mivel nincsenek futamok, bármilyet. Az úgyis távozik a szervezetéből pár nap múlva. De hogy betegedett le?

Gyorsan vázoltam neki a helyzetet, majd elköszöntem tőle s a következő lépésem az volt, hogy felhívtam Andreast. Megkértem, hogy szerezzen be pár dolgot a gyógyszertárból. Mire megfőtt a tea, meg is érkezett.

    Bevittem Páromnak a fájdalom-és lázcsillapítót a teával együtt. És meg is mértem a lázát. A mérő 38,9-et mutatott. Szó nélkül bevette a gyógyszert.

-Reni ,jobb lenne, ha külön szobába aludnánk. Nem akarom, hogy te is beteg légy.- kérlelt, mikor visszabújtam mellé.

-Szó sem lehet erről !Beteg vagy s szükséged van az ápolásra. Nem foglak magadra hagyni.

-Szeretlek.-suttogta.

-Én is szeretlek.- adtam egy csókot neki.

      20 percenként cseréltem a vizes borogatást a homlokán, aminek köszönhetően reggel 6-ra a láza 37,9-re csökkent. Később ismét vittem neki a szokásos bogyókat,d e mostmár könyörögnem kellett.

-Seb ,a fekvéstől és teától nem fogsz meggyógyulni.

-De már jobban vagyok.- erősködött.

-Oké, ahogy gondolod. Csinálj amit akarsz, én nem fogok térden állva könyörögni egy 24 éves éppeszű férfinek. Ha meggondoltad magad majd azért szólj.- vetettem oda gúnyosan. Az éjjeliszekrényre pakoltam a gyógyszereit és a teáját, majd magára hagytam.

   Nem értem, miért kell folyton veszekedni. Az utóbbi időben túl sok a nézeteltérés köztünk, minden apró dolgon hajba kapunk.K íváncsi vagyok, mikor tellik be a pohár mindkettőnknél…

  5 perc múlva két kezet éreztem a vállaimon.

-Sajnálom kicsim. Bevettem a gyógyszereket, csak kérlek ne haragudj rám.

-Ne miattam vedd be, hanem magadért és azért, hogy meggyógyulj. És most menj, feküdj vissza.- felálltam a kanapéról, el akartam sétálni Mellette, de megragadta a karom és közel húzott magához.

-Akkor leszek jobban, ha nem fogsz duzzogni.

-Oké, nem duzzogok, csak menj már vissza az ágyba, mert nem bírom nézni, hogy ilyen sápadt vagy.- mondtam.

-Addig nem megyek el innen, míg nem beszéltük meg a dolgot .Utálom, mikor miattam duzzogsz, mikor miattam vagy szomorú.- simított végig a karomon.-Tudod jól, hogy nagyon szeretlek.

-Én is szeretlek a makacsságoddal együtt.

    Egész nap az ágyban feküdtünk .Párom a combomra hajtotta a fejét, én pedig simogattam a haját, aminek köszönhetően el is aludt.

***********

2 nappal később Seb Svájcba utazott, míg én haza. Őt hívja a kötelessége a gyárba, míg engem a suli és az érettségire való felkészülés. Tisztában vagyunk azzal, hogy most hosszú ideig nem látjuk egymást, mindkettőnknek meg lesz a saját maga baja. De arra egyikőnk sem számított, hogy a problémák ilyen sűrűen fognak utol érni minket, hogy a boldogsághoz vezető út ilyen rögös lesz…