35.fejezet

-Drágám?- álltam meg Párom előtt egy tengerparti 5 csillagos szálloda bejárata előtt.- Mi lenne, ha változtatnánk és nem hotelben szállnánk meg? Úgy unom a szállodákat már!-játszottam a pólója gellérjával.

-Oké. De akkor hol fogunk megszállni?- karolta át a derekam.

-A földrajz tanárom mesélte pár évvel ezelőtt, hogy építettek kis faházikókat. Igen felszereltek és tiszták, ráadásul olcsóbb és közel lennénk a tengerhez is. Mit szólsz?-becsúsztattam a kezeim a pólója alá és a hátán végighúztam a körmeim. Bedobtam a szexy-s énem, hátha ezzel sikert érek el Nála.

-Azt mondom, hogy fantasztikus vagy!- csókolt meg.

Én pedig vigyorogva könyveltem el, hogy a bájomat előszedve könnyű bármit is elérni nála.

   Szerencsénkre volt még egy üres házikó. Párom le is foglalta azt pár napra. Valóban sokkal olcsóbb volt. Bevallom, hogy sokkal közelebb áll hozzám ez. Még mindig nem vagyok hozzászokva, hogy luxuslakosztályokban aludjak. Egyszerű, hétköznapi ember vagyok és az egyszerű dolgokat szeretem.

-Ez lesz az.- állt meg Seb a 25-ös számú házikó előtt.

Izgatottan léptünk be. Láthatóan a mellettem álló szőkeségnek is tetszett, még akkor is, ha nem volt túl tágas és 5 csillagos. Mindennel rendelkezett: kétszemélyes ágy, TV, szekrény. Külön helység volt a konyha hűtővel és tűzhellyel ellátva. Egy zuhanykabinnal ellátott fürdőszoba is helyet kapott. Első benyomásra tiszta és barátságos volt. Alvásra mindenképp megfelel, hiszen a nap egész részét vagy a városban, vagy a tengerparton fogjuk tölteni.

   Lecuccoltunk és máris felfedeztük a tengerpartot. Mezítláb sétálgattunk a homokban kézenfogva. Élveztem, ahogy a forró és finom szemcséjű homok simogatja a talpam. Közben hallgattuk a tengerpart “zaját”: a nevetgélő gyerekeket és a tenger morajlását.

-Már most remekül érzem magam.- bújtam Seb karjaiba és így néztük a szél keltette hatalmas hullámokat.- Ha tehetném, megállítanám az időt. Ha nem is örökre, de legalább arra a pár nap erejéig, amitt együtt fogunk eltölteni.

-Én más valamire vágyom: Veled lenni életem végéig. Veled  megöregedni.- ült a forró homokra én pedig az ölébe fészkeltem magam.- Rengeteget álmodoztam arról, hogy egyszer majd lesz egy csodálatos feleségem, aki megajándékoz majd néhány gyönyörű és egészséges gyerkőccel. Három gyermeket szeretnék, a nemük abszolút nem foglalkoztat. Imádom a gyermekeket. Mikor Fabian megszülett, rengeteget foglalkoztam Vele. Nagyon sokszor vittem el én az oviba reggelente és én is hoztam haza, mivel anyáék dolgoztak. Segítettem a házijában. Őszintén szólva el sem tudnám képzelni az életem gyerek nélkül.-öntötte ki a szívét és közben végig engem nézett.

 Az őszintesége zavarba ejtő volt. Kevés olyan emberrel találkoztam eddigi életem során, aki ennyire őszintén és érzelemdúsan tudott beszélni az érzéseiről és a jövőjéről.

-Velem eltudnád képzelni a jövődet?- tettem fel a kérdést félénken és halkan.

-Igen!- vágta rá azonnal határozottan.- Ezért is osztottam ezt meg veled édes mindezt.

-Mit látsz bennem, amit más nőbe nem? Annyi gyönyörű és okos nő van ezen a világon. Miért pont én kellek Neked?- őszintén foglalkoztatott ez a kérdés. Azóta készültem ezt feltenni, mióta elkezdtünk járni.

-Őszintén? Nem tudom Reni. Mikor először megláttalak, elvarázsoltál. Aznap éjjel csakis te jártál a fejemben. Alig aludtam. Jóval csendesebb voltam a megszokottnál és ezt Tommi is észrevette. Aztán mesélni kezdtem  neki a találkozásunkról. Nem tudtam megmagyarázni, mit is éreztem akkor. Csak egy valamit tudtam: ha nem látlak még egyszer, abba belehalok. Reménykedtem, hogy összefutunk még. Aztán mikor megláttalak másnap a hotel előtt, nem akartam hinni a szememnek. A szívem ezerrel vert és úgy éreztem, hogy a világ megszűnik körülöttem létezni. Csak te számítottál. Egyetlen egy nő sem volt képes eddig ezt kiváltani belőlem. Hogy mitől vagy más? Őszinte vagy, szeretetre méltó, riadozol minden fényűzéstől és nem a pénzemre hajtassz. És ez hatalmas pont nálam.

 Egy kis ideig hallgatott, majd folytatta:

-A körülöttem lévők közül kevesen tudják, hogy néha elegem van ebből az egészből. Imádok versenyezni, az életemet az autók jelentik. És szeretem a rajongóim is. De néha másra vágyom. Valami egészen másra. Arra, hogy egy egyszerű férfi legyek, aki minden szabadidejét a családjával tölti. És ez nagyon sokat jelentene nekem. Az sem érdekelne, ha dolgos ember lennék és szegény. Nem hírnévre és pénzre vágytam, hanem arra, hogy azt csinálhassam, amit szeretek és ami boldogságot ad nekem. Borzasztó sokat segít nekem az, hogy hétköznapi emberek vesznek körül: a családom ,Tommi és te. Így minden nap eszembe jut, honnan is jöttem és nem tudok elszállni. Ez segít két lábbal a földön járnom. És rád van most a legnagyobb szükségem.- megsimogatta az arcom, majd szerelmesen megcsókolt.

******

   Seb nem nagyon örült ennek, de az első napunk bevásárlással kellett kezdenünk és töltenünk, mivel üres volt a hűtő. Csak a szükséges alapanyagokat szereztük be: zöldségek, gyümölcsök, tojás és felvágottak. Hamar elszállt az idő. Mellette örömteli minden egyes pillanat.

 -Mi lenne, ha mondjuk a tengerparton vacsoráznánk?- húzott magához közel Párom, miután minden kaját a hűtőbe pakoltunk.

-Mi lenne, ha azt mondanám, hogy jó?- kacérkodtam vele és az újjamat végighúztam a férfiasságán.

-Ne játszadozz velem kislány!- kajánul vigyorogva döntött végig az ágyon.

A merevedését megéreztem a combomon. A szemeivel majd’ felfalt. Ugyan azt a tüzet és szenvedélyt fedeztem fel, mint azon a feledhetetlen és csodás együtt töltött éjszakán.

-Teljesen ki vagyok éhezve…- súgtam érzékien a fülébe-…pár sonkás szendvicsre!-vigyorogtam, majd kimásztam alóla. Hatalmas szemekkel nézett rám és ekkor szembesültem azzal, hogy minden szempontból ÁLLva hagytam.

 Készítettem pár sonkás szendvicset és megmostam néhány zamatos gyümölcsöt is. Párom addig előkészítette a terepet. A tenger vizétől pár méterre terített le egy plédet. Csak néhány szerelmes pár volt a tengerparton, ők is épp sétálgattak és élvezték a nyár esti hűs szellőt, mely az arcukat simogatta.

-Egész csodás ez a kis piknikezés.- mondtam el a véleményem.

-Főleg, hogy csak mi vagyunk olyan elvetemültek, hogy  este 10 körül a tenger mellett vacsorázunk.

-De most komolyan Seb! Nem romantikus? A szállodában dög uncsi lenne, ülnél az ágyon és bámulnál ki a fejedből.

-Mindenképpen az. És én romantikus alkat vagyok!- vigyorgott.- Remek ötlet volt kibérelni ezt a kis házikót. Bár remélem, hogy nincsenek csótányok, vagy rosszabb esetben egerek.- az utolsó szó után megborzongott, én pedig rázkódtam a nevetéstől.

-De bolond vagy!- boxoltam vállba.- Amúgy a szabad ég alatt vagy. Itt érezheted magad csak igazán szabadnak. Hallod a tenger morajlását, látod a csillagokat és a Holdat az égen. Senki sem zavar és legalább megcsókolhatlak.- végigdöntöttem a homokon és vadul falni kezdtem az ajkait. A combom simogatta, én pedig kis kínlódás árán, de le tudtam venni a pólóját. Tök fölösleges volt rajta ez a ruhadarab.

-Nincs kedved megszabadulni a ruhádtól?- egyre feljebb húzta a ruhám.

-Nem vagyunk nudista  strandon!- enyhén fejbe csaptam.- És neked nincs kedved esetleg elásni magad a homokban?- vetettem fel az ötletet, csakhogy visszavágjak Neki.

-Neked megártott az a két üveg sör, amit benyakaltál, miután végeztünk a vásárlással.-röhögött.

-A-a!- csóváltam a fejem.- Nekem csak is Te árthatsz.- csókoltam meg a mellkasát.

-Van egy ötletem.- az ölébe kapott és bevitt a házba.

-Az régen rossz.- sóhajtottam.

Az ötleteitől a falra tudok mászni. Legtöbbször csak bolondságokat talál ki és mindig rávesz valami hülyeségre. Dehát lehet ennek a pasinak ellenállni? Megmondom a tutit: NEM!!

Keresgélni kezdett a szekrényben, majd lebegtetni kezdte előttem a fürdőruhám.

-Neeeemmm!! Erre aztán nem fogsz rávenni! Hideg a víz. Meg fogok fagyni.- hoztam fel az ellenérveket.

-Pedig most megtanulsz úszni!-erősködött.

-De Seb én nem…- nem tudtam befejezni, amit mondani akartam, mert a mutatóujját a számra helyezte.

-Fél percet kapsz elkészülni szépség.- adott egy röpke csókot, majd a fürdőrucimmal a kezemben a fürdő irányába terelgetett.

 Felvettem a ruhadarabot. Seb is készen állt, mire végeztem, hiszen fürdőnadrág volt rajta. Mikor meglátott, köpni-nyelni nem tudott. Legeltette a szemeit rajtam.

-Hűha!- nyelt nagyokat.- Nagyon sexy vagy.- csókolgatni kezdte a nyakam.

-Sebii, csikizel! -kuncogtam. Mit sem törődve ezzel, végig csókolgatta a kulcscsontom,a melleim végül a hasam.

-Nem tudod, mennyire örülök annak, hogy én lehettem az első férfi, aki ezt a csodás testet a birtokába vehette.- nézett a szemembe, majd a karjaiba kapott és megindult a tenger felé.

-Seb kérlek szépen, ne csináld ezt velem. Nem tudok úszni és hideg lehet a víz.-könyörögtem szerelmemnek, közben pedig egyre beljebb haladt a vízben.

-Meglátod jó lesz. És nem lesz hideg sem.

Egyre mélyebb lett neki a víz. Azt hittem felsikítok, mikor én is nyakig a vízben voltam. A nyakában kapaszkodtam mindkét kezemmel.

-Ha el mersz engedni, kiheréllek!- váltottam mostmár fenyegető hangnemre.

-Nyugi!- puszilta meg a homlokom.- A víz elég sós és a felszínen maradsz.- Lehámozta a kezeim a nyakáról és óvatosan ráfektetett a vízre, majd elengedett.

-Ez nagyon jóó!!- élveztem, ahogy a víz felszínén úszkáltam.

 Aztán néhány perc múlva sehol sem találtam a németet.

-Seb!! Hol vagy? Hallod ? Ne merj itt hagyni! Gyere elő, ez nem vicces!!- ilyedtemben kapálózni kezdtem és egyre mélyebbre szüllyedtem. Akárcsak a Titanic. Majd valaki megragadta a karom és felfelé húzott. Köhögni kezdtem és levegő után kapkodtam.

-Itt vagyok kicsim! Nyugodj meg.- magához ölelt és simogatta a hajam.

-Van fogalmad arról, mennyire megijedtem? Nem tudod felfogni, hogy nem tudok úszni?? Míért kell mindig a saját fejed után menned? Mire volt ez jó Seb??- vontam kérdőre és közben potyogtak a könnyeim, annyira megijedtem.

-Sajnálom kicsim. Nem fog többet előfordúlni, ígérem.-váltott bűnbánó módra.

-Ígérd meg, hogy soha többet nem teszel ilyet velem. -kérleltem sírva.

-Ígérem, hogy nem fordul elő többet. Nagyon szeretlek!- csókolt meg.

Megindult velem kifelé a vízből, mivel rettenetesen vacogtam.

-Törölközz meg és vedd fel ezt.- nyomott a kezembe egy törölközőt és az egyik plólóját.

Megfogalmazódott bennem az édes bosszú. Csak remélni tudtam, hogy leszek annyira erős és határozott, hogy anélkül végig tudjam csinálni, hogy túl lőnék a célon.

-Kibontanád a melltartóm?- néztem Rá kislányosan.  Nem szólt semmit, csak felmászott az ágyra a hátam mögé és kissé remegő kezekkel elkezdte kibonatni a ruhadarabot. Megborzongtam az érintésétől. Majd a kezébe adtam a törölközőt, mondván:- Megtörölnéd a hátam is?

 Lélegzetvétel nélkül teljesítette a kérésem. Szembefordúltam Vele és elkezdtem a mellkasát csókolgatni. Végigdöntöttem az ágyon. Ráültem a csípőjére és óvatosan mozogni kezdtem. A pillantása elködösült és lent is éledezni kezdett. Ekkor éreztem, hogy abba kell hagynom.

-Bocs, de pisilnem kell!- lemásztam róla, majd vigyorogva megindultam a fürdőbe pizsamával a kezemben.

 Mire végeztem, már Seb is meg volt szárítkozva. Elkezdtem a szekrénybe motoszkálni, mire Seb a fenekemnek nyomta a merevedését.

-Látod, mit műveltél velem?- kérdezte.

-Nem látom, hanem érzem!- nevettem és szembe fordúltam Vele.

-Simogatja az egód, ugye?- súgta a fülembe , majd megharapta a fülem.

-Nagyon is!- nyomtam egy puszit az arcára és bebújtam az ágyba.

Valóban büszke voltam magamra. Nehéz Mellette épp ésszel gondolkodni. Csábító a mosolya,  a hangszíne, minden porcikája és imádnivaló pasi.

-Holnapi program?- érdeklődött Ő, miután befeküdt mellém.

-Nem is tudom. Szerintem itt több látnivaló van, mint Liverpoolban. Menjünk állatkertbe? Utána pedig megnézhetjük a Szent Család templomot is. Mit szólsz?-helyezkedtem el az ölelésében.

-Kívánságod számomra parancs.- adott egy csókot.- Aludj jól.

-Te is Hercegem.- simogattam meg az arcát , majd a mellkasára hajtottam a fejem.

  Sokáig nem aludtam. Szokásom volt lefekvés előtt a párnám alá csúsztatni az iPod-om. Kihalásztam a fejem alól és bekapcsoltam. A zene még jobban arra késztetett. hogy ne aludjak. Seb édesen aludt mellettem. Mit sem tud arról, hogy mi folyik le bennem.

Órák múlva untam meg a fekvést. Óvatosan kibújtam a takaró alól, nehogy felébresszem. Fogtam a telefonom és kimentem a házból. Az ajtónk előtt foglaltam helyet a homokon. Rápillantottam a telefonomra és éjjel fél 3-mat mutatott a kijelző. Minden sötét volt, csak a Hold kacagott vissza rám a vízből. Egy lélek sem volt itt, csakis én. Bolondnak tartanának az emberek, ha itt találnának, de kit érdekel? Mit is tudnak arról, mi van velem. A lelkem mélyére még Seb sem lát. Meg kéne bíznom Benne, el kellene mondanom neki, ami bánt. De félek, hogy ezzel Őt is jobban összezavarnám. Félek a jövőtől. Pár nap múlva vége lesz ennek az álomba illő nyaralásnak és újra minden a régi, megszokott kerékvágásban fog menni körülöttem. Visszaülök az iskolapadba, Seb pedig újra autóba ül majd és járni fogja a világot. Az egyetlen barátnőm is elveszítem a közelemből. Magamra maradok. Bár tudom, hogy Seb megígérte, hogy amikor lesz ideje, meg fog látogatni, de én mégis rettegek. Olyan lesz a kapcsolatunk, mint amilyen Neki volt Hannával. A távolság mindent tönkre tett. El fogunk távolodni egymástól.

Aztán meghallottam Párom  kétségbe esett kiáltását:

-Szerelmem hol vagy??

Egyből berohantam a házba.

-Itt vagyok Drágám!- öleltem magamhoz jó szorosan. Egész feldúlt állapotban volt és verejtékezett is.

-Annyira megijedtem életem.- csókolgatni kezdte az arcom.- Rosszat álmodtam és mikor felriadtam, sehol sem találtalak.

-Sajnálom!- adtam egy forró csókot Neki, aminek köszönhetően kicsit nyugodtabb lett.-Itt voltam az ajtó előtt. Szükségem volt egy kis levegőre.- adtam indokot az “ eltűnésemre”.

-Valami baj van? Bánt valami?- ült az ágy szélére és az ölébe ültetett.

-Dehogyis!- tagadtam egyből.- Csak nem tudtam aludni.-vontam vállat.

Ezután lefeküdtünk és most már én is az álmok földjére tévedtem…