39.fejezet

  Másnap reggel 11 körül ébredtünk.Anyummal még este beszéltem és szerencsére semmit sem vett rajtam észre, ez mondjuk Párom érdeme, aki láthatóan nagy erőfeszítések árán tudja csak elérni azt, hogy rendbe jöjjek és mindent el tudjak felejteni. Csak egy baj van: félek attól, hogy rémálmaim lesznek, de a legjobban az aggaszt, talán nem leszek majd képes lefeküdni hónapok múlva Sebivel. Aggódom, hogy reszketni fogok minden érintésétől és egyből a történtek fognak felvillanni előttem.

   Megreggeliztünk, majd sétálni indultunk. Út közben vettem pár angol nyelvű magazint, ugyanis ez jól fog jönni, miközben a tengerparton lustulok. Délután 2 felé érkezett el annak az ideje, hogy kifeküdtünk a napra. Régen megebédeltünk és leterítettünk egy takarót a forró és puha szemcséjű homokra.

-Bekened a hátam?-nyújtottam Seb kezébe a naptejet.

-Ezer örömmel.-vigyorgott.

Hasra feküdtem, Ő pedig a fenekemre ült. Tudtam, hogy élvezni fogja a helyzetet és végig fogja vigyorogni a dolgot. Megfogadtam, hogy minden alkalmat megragadok ahhoz, hogy még jobban megamba bolondítsam.

-A hasam is lécci.- néztem Rá boci szemekkel. Megfordultam, Ő pedig a combomra ült. Az arca pipacs vörös lett és a szája is tátva maradt, mikor meglátta a melleim. A fürdőruhám pont a megfelelő helyen emelte ki a domborulataim. Magától érthetően én is bekentem a testét. Enyhén masszíroztam a hátát, Ő pedig sóhajtozni kezdett.

-Ez nagyon jól esik. A legszívesebben elaludnék.

-Azt meg ne próbáld.- csaptam egyet a formás fenekére és lemásztam róla.

-Itt hagyhatlak egy kicsit? Szeretnék szétnézni a parton.

-Menj csak nyugodtan. De szerintem ilyen állapotban ne nagyon mászkálj a tengerparton.- céloztam az egyre jobban duzzadó fürdőgatyájára. Feltettem a napszemüvegem ,bekapcsoltam a zenét az iPodomon és napozni kezdtem. Seb kicsit meghökkent képpel indult el felfedező útra.

    Épp hason fekve olvasgattam a női magazint, mikor valaki elállta a napot előlem.

-Istenem add, hogy ne Martin legyen!!-gondoltam magamban. Lassan megfordúltam. Egy csurom vizes Seb állt előttem. Szívemre tettem a kezem és kifújtam a levegőt.

-Nagyon megijesztettél. Azt hittem, hogy Martin az.

-Sajnálom édes.-ülte le mellém a plédre.- Nem akartam a szívbajt rád hozni.-adott egy puszit.- Jössz fürödni? Fanntasztikus a víz, élvezni fogod.

A mellettünk napozó fiatal párt megkértük, hogy vigyázzanak a cuccainkra, Seb pedig a karjaiba vitt a vízbe. A víz kellemesen langyos volt. Seb nyakába kapaszkodtam, Ő pedig le sem vette a kezeit a fenekemről.

-Tudom, hogy legutóbb is bebuktuk az ilyesmit, de…-itt elhallgatott.-F élek felhozni az ötletet.- fordította el a fejét.

-Miről van szó Édes?

-Az egyik bárpultnál láttam kitéve egy plakátot, hogy ma este 8-tól party lesz itt a parton. Szóval…

-De igen. Bulizok egy jót ma és este csakis Veled fogok táncolni!-csókoltam meg.

-Hihetetlen, hogy van kedved bulizni a történtek…- itt a szájára tettem az ujjam.

-Ha a múlton és a történteken rágódom, az nem segít.

    Az egész délutánt a parton és a vízben töltöttük. Közben majszoltunk málna ízű jégkását és gyümölcssalátát. Fél 7-kor szedtük össze a cuccunkat és készülődni kezdtünk. Míg Ő zuhanyzott, addig én felöltöztem. Egy farmer szoknyát, egy nyakpántos kék toppot és egy sarut vettem fel. A hajam pedig lófarokbszerettem volna kötni. Ekkor jutott eszembe, hogy a fürdőben hagytam a smink készletem és a fésűm is.

-Seb, bemehetek?-kiabáltam a fürdőbe, mivel még hallottam a víz csobogását.

-Gyere csak Édes.-kaptam engedélyt.

-Csak itt felejtettem a fésű…-abba kellet hagynom a magyarázkodást, az elém táruló látvány miatt. Épp most lépett ki a zuhany alól. A hajából csöpögött a víz, amely végigfolyt meztelen és izmos mellkasán. A szemem véletlenül az alsó testrészére tévedt.

-Én csak…-próbáltam kimondani amiért jöttem. Az arcom lángokban égett.

-Úgy csinálsz, mintha most először látnál meztelenül.-mosolygott és közben maga köré tekert egy törölközőt.

-Csak ezekért jöttem.-gyorsan a kezembe vettem a szükséges dolgokat, majd ki is léptem a fürdőből. Az ajtónak támaszkodva, lehunyt szemmel és vigyorogva pörgettem le újra a jelenetet.

    Seb egy kockás rövidnadrágot és egy világoskék pólót választott a kék tornacsukája kíséretében.

-Mondd! Neked ízlés ficamod van?- szidtam össze csípőre tett kézzel.

-Most miért mondod ezt? -nézett rám szomorúan.

-Veszed le de rögtön azt az ocsmány cipőt!!- emeltem meg a hangon kissé.

-Nem értem mi a bajotok a cipőmmel!-t árta szét a karját. - Britta is folyton  morog ,ha meglátja.

-Remek. Britta lesz az én emberem. Őt bízom meg azzal, hogy szedje le rólad ezt a cipőt, ha én nem leszek melletted.

Keresgélni kezdtem a bőröndjében.

-Légyszíves vedd fel ezt!- egy csábos mosoly kíséretében nyomtam a kezébe egy fekete színű tornacsukát.

-De csak azért, mert ilyen szépen kéri a kisasszony.-adott egy cuppanós puszit az arcomra.

*******

  A bulin remek hangulat uralkodott, ez annak köszönhető, hogy remek zenék mentek. Egy percre sem engedtem el magam mellől Páromat. Épp koktélt iszogattunk, mikor felcsendült az egyik kedvenc számom.

-Ezt a számot úgy imádom!!-ugráltam Sebi mellett. Vigyorogva fogta meg a kezem és felkért táncolni. Hozzá simultam és jó mélyen szippantottam be mámorító illatát. Közben azon gondolkodtam, hogy mi mindent köszönhetek az engem szorosan átölelő Sebastiannak. Nem vagyok tökéletes, mint ahogy az életem sem az. Ő egy világhírű autóversenyző, én pedig csak egy kis senki vagyok hozzá képest. Csak egy 18 éves lány, aki folyton sír a múltja miatt. De Ő így szeret. Azt hiszem ezt hívják feltétel nélküli szerelemnek.

-You are perfect to me!-súgtam a fülébe a szám végén, Ő pedig megcsókolt.

    Miután meguntuk a partit, kézen fogva sétálgattunk a tengarparton.

-Seb! Lehetne egy apró, pici kérésem?-bájosan néztem rá, a kezem pedig a pólója alá csúsztattam.

-Neked bármi.

Leültünk a homokba, Ő pedig simogatni kezdte a combom.

-Nem maradhatnánk még egy napot? Még nem érzem magam erősnek ahhoz, hogy haza menjek. Kavarognak az érzések bennem és félek, hogy kiborulok anyáék előtt.

-Maradhatunk ha szeretnéd. Épp  ma találtam egy tollaslabda pályát és szeretnélek kihívni egy meccsre.

-Benne vagyok!- adtam egy pacsit neki. Ha tudná, hogy milyen alázásban lesz része…

*****

    Csodálatos napsütéses reggelre ébredtünk. Egy rövid szoknyácskában, a fürdőrucim melltarójában és egy sapival a fajemen álltam ki Párom ellen tollasozni. Rajta is csak egy fürdőgatya volt. Nehezen hagyott győzni, látszott rajta, hogy mindenből versenyt csinál és még a tollasozást is komolyan vette.

-Nyertem, nyertem, nyertem!!!-ugráltam előtte.

-Ezt nem hiszem el!!-feküdt ki a homokra.-Tommi és Kimi után egy nő is legyőz .Ez a világ szégyene!-nevetett gúnyosan.

-Nyugi Drágám.- ültem a csípőjére.- Most megtanultad, hogy nem szabad alábecsülni egy nőt. Ráadásul az én hibám, hogy így megaláztattad magad, mert elfelejtettem közölni azt az apró tényt, hogy Bernivel verhetetlenek vagyunk tollasban.-puszikkal halmoztam el forró testét.

Felült, én pedig a dereka köré fontam lábaim.

-Készülj a revansra Édes. Otthon nem kegyelmezek.-súgta a fülembe, majd a karjaiba vett és megindult a házikó felé.

    Este bepakoltunk mindent és megrendelte a repülőjegyet. Sajnos nem találtunk Mannheimba induló járatot, ezért előbb Berlinbe megyünk, aztán átszállunk a Mannheimba tartó gépre.Heppenheimben eltöltünk egy napot, aztán megyünk Svájcba, szerdán pedig már Magyarországon leszek terveink szerint.

******

Reggel fél 9-kor felszállt a Berlinbe tartó gép. Épp zenét hallgattam, mikor egy ötlet jutott eszembe.

-Sebiii!-vettem elő kiskutya nézésem.- Mi lenne, ha küldenénk néhány fotót e-mailben Brittának, Christiannak és Rocky-nak? Biztos kíváncsiak, hogy merre nyaralt a csapat bajnoka.- bújtam közelebb Hozzá.

-Benne vagyok.

Kiválogattunk vagy 20 képet, végül abból a legjobb 10-et küldtük el az említetteknek. Épp végeztünk, mire a gép landolt a berlini reptéren. 2-kor indul a következő gép Mannheimba, amire még pár órát várnunk kell. Elemtünk enni és közben felhívtam aput. Seb pedig Heikét.

-Szia apuuu!!-köszöntem vidáman.

-Szia drágaságom. Merre vagytok? Mikor jössz haza? Már nagyon hiányzol.

-Berlinben vagyunk. Szerdán már otthon leszek. Most megyünk Seb szüleihez, aztán holnapután Svájcba, aztán pedig haza.-vázoltam a tervet.

-Seb is jön, ugye?- hallottam meg anyum hangját.

-Persze. Megígérte nektek, hogy hazakísér és Seb az az ember, aki megtartja a szavát. De most le kell tennem, mert mindjárt indul a gép. Sziasztok.

Muszáj volt leráznom őket, mert Seb is befejezte a telefonálást.

-Mi a helyzet nálatok?- érdeklődtem, felálltam a helyemről és Seb ölébe fészkeltem magam.

-Minden a legnagyobb rendben. Érdeklődtek felőled és már nagyon várnak minket. Édes, készülj fel, hogy mindenre kíváncsiak lesznek és szerintem még este későn is élménybeszámolót fogunk tartani.- mosolygott.

-Ha a cikkekről és Martinról tudnak, akkor valóban lesz mit mesélnek nekik. És magyarázkodhatom is.- sóhajtottam lemondóan.

-Ugyan Kicsim!!- simogatta az arcom.- Otthon nem olvasnak ilyen szennylapokat és amúgy tudják az igazat a dolgokról. Martinról pedig nem szóltam nekik, mert azt gondolom, hogy ez csakis kettőnkre tartozik. Viszont Berninek és Tomminak elmondtam, mert ők a barátaink és…- itt közbe vágtam.

-Köszönöm, hogy csak nekik mondtad el. Berninek ígyis-úgyis elmondtam volna. Ezt a terhet levetted a vállamról. Nem szívesen meséltem volna el azt, ami történt. Elég volt átélnem egyszer.

     A Mannheimba tartó utat végig aludtam. Arra ébredtem fel, hogy valaki az arcom simogatja és puszikkal halmoz el.

-Ébresztő Álomszuszék. Mindjárt leszállunk.

    Az épületen kívül Norbert várt minket, aki a kocsija mellett telefonált.

-Épp most telefonált anyád. Már ideges, mert nem időben szálltatot le.- ölelte meg a fiát.

-Reni, te mesésen nézel ki. Egészen más színed lett, mióta nálunk jártál.- bókolt Párom apja.- És árad belőled a boldogság.- ölelt meg üdvözlésképpen.

-Ezt a fiadnak köszönd.- kaccsintottam Norbertre ,majd oda léptem Sebihez egy csókra.

     Beccucoltunk a kocsiba  és elindultunk Heppenhaimba. Seb az anyósülésen ült, néha hátranyújtotta a kezét, én megfogtam, ő pedig vagy simogatta vagy megpuszilta.Volt mikor odahajoltam hozzá, a fülébe súgtam a szeretlek szót és megcsókoltam. Norbert mindig figyelt minket a szeme sarkából és mosolygott. Egyik alkalommal Seb játékosan le is szidta az édesapját:

-Apa!! Az utat figyeld kérlek.

-Nem láttam semmit sem!- takarta el a szemét pár pillanatra, ezt kihasználva rögtön egymás szájára tapadtunk.

   Meg sem álltunk a család háza előtt, Fabi már rohant is ki az ajtón. Először a bátyját ölelte meg, aztán a nyakamba vetette magát, amitől a földön feküdve kötöttünk ki.

-Drágám nem esett bajod? -rohant felém Seb és segített talpra állnom.

-Jajj semmi bajom. -igazítottam magamon a ruhát.- Meglepődtem, nem számítottam arra, hogy az öcséd így letámad.-vigyorogtam.

-Megjött a család szerelmes párja!- ölelt meg Melanie is.- Ha nem vigyázol Seb, Fabian lecsapja a kezedről a barátnőd.- ugratta Párom, akitől gúnyos pillantásokat kapott “ajándékba”-J ajj Seb, már meg sem öleled a te szép és okos nővéred?!-tárta szét végül karjait, mire az öccse megölelte.

Ekkor lépett ki Heike is a házból kezében konyhakendővel.

-Reni! Rád sem ismerek!- mért végig mosolyogva.- Annyira szép lettél.-ö lelt meg ő is.

-Tévedsz anya! Ő eddig is gyönyörű volt.- lépett mögém Sebi és adott egy röpke csókot.

     Segítettem jövendőbeli anyósjelöltemnek elkészíteni az ebédet. Addig Mel is a konyhában ült és beszélgettünk. Ebédre megérkezett Stephanie is és a férje. Ebéd után megkértem Heikét, hogy had készítsem el én a vacsit. Azt szerettem volna, ha ez egy nagy családi vacsora lesz és, hogy elkényesztessem őket, mert tudtam, hogy sokáig nem láthatom majd őket.

    Az egész család a nappaliban társasozott én pedig a konyhában ügyeskedtem. Csak párszor zavartam meg őket, akkor is Heikéhez fordúltam segítségért, hogy mit hol találok. Már a desszertet készítettem el, mikor észrevettem, hogy Norbert figyel engem mosolyogva.

-Folytasd csak nyugodtan.- mondta, mikor hirtelen minden abbahagytam.- Nagyon ügyesen mozogsz ám a konyhában.

-Köszönöm Norbert. Imádok főzni és sütni.- vallottam be és közbe betettem a sütit a sütőbe.

-Remek feleség leszel. Pont a fiamhoz illő.- ezzel magamra hagyott.

 Megterítettem, miután elkészült a vacsi. Párom mosolyogva figyelt végig, ahogy ügyeskedtem.

-Egy ilyen tündért elképzelnék az én házamban is.- hirtelen ott termett a hátam mögött és hozzám bújt.

-Kösz a bókot Édes.- adtam egy puszit a szájára és a konyhába mentem. Oda is jött utánam.

-Hhhmmm…Micsoda finom illatok.-l épett oda a tűzhelyhez, melyen fedővel le volt takarva a husi és a süti.

-Nem piszkálunk hozzá!- csaptam a kezére játékosan, mikor arra készült, hogy a fedő alá kukucskáljon.

-Jól van na…-durcizott.

-Irány átöltözni.- küldtem ki a konyhából.

   Seb fürdött én pedig a bőröndbe kutattam kétségbeesetten. Nem tudtam ugyanis, hogy mit vegyek fel.

-Reni bejöhetek?- kopogott Melanie. Engedélyt adtam, majd felé fordúltam.

-Át tudnál jönni az én szobámba?-kérdezte. Utána is mentem.

-Ezt a ruhát a vőlegényemtől kaptam.-mutatott egy pöttyös ruhácskát a szekrényben.-Egyszer volt rajtam. Pontosabban azon az estén, mikor eljegyzett. Azóta nem volt rajtam,e l is tettem a szekrény mélyébe.- elérzékenyült, tudom,hogy nehéz erről beszélnie.- Szeretném, ha ma este ezt vennéd fel. Rajtad mesésen fog állni, az öcsém el is fogod bűvölni.

-Köszönöm Melanie. Kérlek ne aggódj, fiatal vagy még, téged is utol fog érni a szerelem és boldog leszel. Csak bízni kell.-öleltem meg.

Megfürödtem,f elöltöztem, Mel kisminkelt és egy kicsit begöndörítette a hajam.

 A lépcsőn lemenve láttam, ahogy a család összes tagja az asztalnál ül és beszélgetnek. Sebire néztem, aki amint megpillantott felállt a székről és kőszoborként állt. Tátott szájjal bámult rám. Ránéztem a Vettel-család többi tagjára és mindenki mosolygott, Melanie pedig odasúgott valamit a másik nővérének. Végre Seb is észhez tért szélesen vigyorogva lépdelt felém. Az utolsó 3 lépcsőfokról leemelt és az ölébe vett. Megpörgetett a levegőben és megcsókolt.

-Kicsim ..izéé…-vakargatta a tarkóját.-Annyira dögös vagy.- simogatta az arcom.

-Te is szívdöglesztő vagy ám.-súgtam a fülébe. Fel volt zselézve a haja, egy farmert és egy enyhén rózsaszín színű inget viselt.

-Sajnálom, hogy megvárakoztattalak benneteket. Tálalom is a vacsorát.-fordúltam a többiek felé.

Egyenként tettem mindenki elé a ránott csirekemellet a burgonyapürével és a párolt zöldség körettel.

-Jó étvágyat és remélem,hogy ízleni fog.-foglaltam helyet Seb mellett.

Enni kezdtünk, én pedig figyeltem a reakciójukat. Norbert szólalt meg először:

-Reni ez valami isteni.-dícsért meg.

-Köszönöm szépen Norbert.

-Drágám, ez a husi nagyon finom. Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz főzni.-csókolt meg Seb.

-Köszi Édes. Hát tudod nem volt alkalmam megmutatni Neked a tudásom főzés terén.

Sikeresen elfogyott a husi és kezdtem leszedni a piszkos tányérokat.

-Hozom a sütit is.

-Azt is csináltál?- nézett rám hatalmas szemekkel Heike.

-Igen. Amúgy semmiség az egész.-legyintettem.

-Bemutatom a Magyar konyha büszkeségét: az aranygalluskát.-tettem le Norbert és Heike elé az első két tányért.

Mindenkit kiszolgáltam és el is fogyott a desszert.

Heike vállalta a mosogatást, mondván, hogy én vendég vagyok. Addig Norbert elment a közeli boltba sörért és üdítőért, mivel a ma esti program az lesz, hogy az udvaron ülve élménybeszámolót tartunk. Elmeséltük milyen gyönyörű helyeken jártunk, ezt a készült képekkel támasztottuk alá. Az újságcikről nem is kérdeztek és nem hozták fel azt sem, hogy összevesztünk Liverpoolban. A képeket nézegetve csak dícséreteket kaptunk a többiektől, hogy milyen szép pár vagyunk.

   Már az ágyban feküdtünk Sebivel és beszélgettünk.

-Elfáradtam.-bújam a karjai közé és elnyomtam egy ásítást.

-Nem csodálom. Alaposan kitettél magadért a vacsinál. Akár már holnap férjhez mehetnél. A férjed nem panaszkodna a főztödre.-cirógatta a karom.

-Ajánlom is neki.-kuncogtam.-Remek nap volt, de aludjunk, mert holnap vezetned kell majd.

-Igaz. Aludj jól Kicsim. Szeretlek.

-Én is szeretlek.-felemeltem a fejem egy csókért.

*********

Másnap reggel korán, fél 7-kor ébredtünk. Gyorsan megreggeliztünk, aztán kezdetét vette a búcsúzkodás.

-Hiányozni fogsz Reni!- szipogva ölelt meg Fabian.- Mikor jössz még?

-Nem tudom Fabi .Én is suliba járok, most kezdem az utolsó évem. De amint tehetem, meglátogatlak benneteket. Vigyázz magadra és ne bosszantsd a szüleidet.- öleltem meg utoljára és adtam egy cuppanós puszit az arcára.

-Vigyázz magadra te lány és sok sikert a tanuláshoz.-búcsúzott el Norbert is.

-Heike, neked mindent köszönök.-öleltem meg.- Igazán csodálatos emberek vagytok, Seb büszke lehet, hogy ilyen családja van. Köszönöm, hogy elfogadtatok, mint a fiad barátnőjét és köszönöm azt a sok szeretetet, amit kaptam tőletek.-néztem mindenkire könyes szemmel.

-Kicsim, indulnunk kéne.- szólt rám Seb már az autóban ülve. Ő már rég elköszönt mindenkitől.

   Elindultunk, aztán szép lassan eltűnt mögöttünk az integető család. Nehéz volt elszakadnom tőlük, ezért is potyogtak a könnyeim. Seb a combomra tette a kezét, én pedig összekulcsoltam ujjainkat .Megkedveltem őket, pedig emlékszem, hogy mennyire féltem attól, hogy nem fogok majd tetszeni nekik, mint ember. Heikére a második anyámként tekintek, Fabian a legaranyosabb fiúcska, akit valaha láttam és már az első pillanattól kezdve jól kijöttünk egymással. A két idősebb testvér pedig hiányozni fog az örökös beszólásaikkal együtt, amik miatt mindig pirultam. Végül Norbert…Jól esett, mikor tegnap este a konyhában azt mondta, hogy ilyen feleséget képzel el a fia mellett.

   Délután 3-ra Seb megállt a svájci háza előtt. Az udvaron ott parkolt egy fekete BMW.

-Ez Tommi kocsija-mondta.

-Akkor lehet, hogy Berni is itt van vele.- ezt már nem hallhatta, mivel elkezdte kiszedni a bőröndöket a csomagtartóból.T ommi ekkor jött ki a házból és ki is vette a kezemből a bőröndjeim.

-Szia kicsilány.-adott két puszit.- Berni a nappaliban van.

Én rohantam a barátnőmhöz. Hosszú ideje nem láttuk egymást és van mit megbeszélnünk.

-Csajszii!- ugrott fel a kanapéról.- Annyira hiányoztál.- törölgette szemeit.

-Te is nekem.-kezdtem sírni.

-Úgy aggódtam érted. Seb elmondott mindent. Ugye nem bántott az a hülye állat??

-Szerencsére nem. Hála Sebinek, még időben érkezett.

-Örülök, hogy végre hazajöttetek. Rengeteget változtál külsőleg. Szebb, csinosabb és boldogabb lettél.- dícsérgetett.

-Ezt teszi a szrelem.- mosolyogva ültem a kanapén ülő Seb ölébe és szenvedélyesen megcsókoltam.

-Köszönöm, hogy vigyáztál Renire és nem hagytad, hogy kibukjon teljesen. Csodálatos ember vagy.- veregette meg Berni Párom vállát.

-Most, hogy mindenki üdvözölte a másikat, neked Seb irány az edzés, mivel nagyon ellustúltál.-csapta össze kezeit a finn edző.B erni jól fejbe is csapta a gonoszkodása miatt.

-Most vezettem legalább 5 órát!!-akadt ki Seb.

-Tommi! Had pihenjen egy kicsit. Bernivel főzünk valami ebédet, aztán evés után addig kinozhatod szegényt, ameddig akarod.-kérleltem.

-Hát legyen.- adta be a drekát a fin, mire Seb adott nekem egy nagy puszit hálából.

*******

Seb édesen aludt a szobában, mi addig Bernivel odatettük mosni a szennyest és nekiálltunk ebédet főzni. Mesélni kezdtünk, ki hogy érezte magát. Barátnőm lelkes volt,e lmesélte, hogy náluk sem volt gond a megismerkedéssel, Tommi szüleivel egyből megkedvelték egymást, annak ellenére10 évvel fiatalabb a finnél. Mesélte, hogy gyönyörű Finnország, csodálatos helyeken jártak, erdőkben sétálgattak és Berni meg is rémült egy medve láttán.

Épp a répát szeleteltem, mikor könnyítettem a lelkemen:

-Berni.-f élve néztem rá.-L enne itt még valami. De erről csak mi ketten tudhatunk, senki más!!-kötöttem az orrára.

-Még én sem?-jelent meg Tommi a konyhaajtóban.

-Én …én…- hebegtem.- Lefeküdtem Sebastiannal.- a mondatom végére máris elszégyeltem magam és azt vártam, hogy Berni mikor mondja rám azt, hogy felelőtlen vagyok.

-Annyira tudtam!!!Gratulálok csajszi.- nevetgélve ölelt meg, én pedig eltoltam magamtól.- Mi a baj?-pislogott rám.

-Ha anyáék rájönnek…

-Nem fogják megtudni. Tőlünk biztosan nem. Igaz Tommi?

-Igen. De most megyek, ez csakis rátok tartozik.- hagyott minket magunkra.

-De mesélj már mikor, hol és milyen volt.-faggatni kezdett és leültünk.

-A szüleinél történt meg. Külön aludtunk Sebivel és éjjel befeküdt mellém. Onnantól kezdve nem volt megállás .Kicsit félt, hogy biztosan akarom-e, de a tudtára adtam, hogy ebben a percben semmi másra nem vágyom.-meséltem és közben újra eszembe jutott az a csodás éjszaka. Mosolyra is húzódott a szám.

-És milyen az ágyban a kis német?- tért a lényegre vigyorogva.

-Nincs kihez viszonyítanom, de elárulom, hogy nagyon jóóó.- nevettem.- Annyira be volt parázva, hogy fájdalmat fog okozni. Olyan kis cuki volt.-áradoztam.- Olyan érzelmesen és gyengéden csinált mindent, hogy semmi fájdalmat nem éreztem,c sakis azt, ahogy mozog bennem és…

-Azt hiszem eleget hallottam.- emelte fel barátnőm a kezeit vigyorogva.

********

   Megebédeltünk, a fiúk jól is laktak ,láthatóan nagyon ízlett nekik. Míg a két srác edzett, addig mi a kanapén ültünk és csevegtünk.

-Jössz haza te is holnap?-faggattam Bernit.

-Nem. A héten be kell adnom pár papírt az egyetemre és keresnem kell albérletet is. Szerinted Seb megengedi, hogy itt maradjak szombatig? Költséges és fárasztó lenne most haza utaznom, aztán németbe és megint haza.-esett kétségbe.

-Nyugi, megengedi, ebben biztos vagyok. Bátram kérdezd meg tőle.

Lefekvés előtt fürödni mentem. Mikor kijöttem Seb szobájának fürdőjéből,l áttam, ahogy épp ölelkeztek Bernivel, Tommi pedig az ágyon ült és figyelte őket.