16.fejezet

  A nevemre volt címezve, de feladót nem találtam. Elég érdekes volt. Attól féltem, hogy valaki kompromitáló képeket készített rólam és Sebről a hétvége folyamán és talán most pénzt kér annak fejében, hogy ne publikálja. Berohantam a szobába és felnyitottam a borítékot. Megnyugodhattam, mert semmi bizonyíték nem volt benne arról, hogy találkozgattunk. Helyette egy VIP belépőt találtam a hétvégi Magyar Nagydíra. Ezzel szinte mindenhová be lehet lépni. Egy cetlit is találtam Seb kusza írásával:

       “Kérlek ne utasítsd vissza. Ha megkaptad azonnal hívj fel a telefonszámon. Tudnom kell a válaszod!”

                                                                  szeretlek, Sebastian

Úgy, ahhogy van, az egész levelet kilöktem a szemétbe. Tudtam, hogy ebben az egészben Berni keze is benne van és rettenetesen haragudtam rá, amiért segít Sebastiannak. Szüleim reggel nem mentek dolgozni, mert szabadságon voltak. Ez lett sajnos a végzetem.

Reggeli után vállaltam a mosogatást és apa ekkor lökte a konyhapultra a borítékot, amit az este kidobtam.

-Ezt míért dobtad ki a kukába? -nézett rám apám szúrós szemekkel.

-Szeretném, ha mesélnél nekünk, hogy mi is történt a hétvégén. Valamit elhallgattál és mostmár az igazat akarjuk tudni, nem csak apró részleteket.-ültetett le anyum egy székre.

-Nincs jelentősége az egésznek.-vontam vállat, és épp fel akartam állni a székről, de apa visszahúzott.

-De igenis van! Szülőkként az a kötelességünk, hogy meghallgassunk téged, míg neked bíznod kell bennünk.

-Igazatok van. Csak félek ,hogy amit hallani fogtok, az nem fogja elnyerni a tetszésetek.

-Azt majd apáddal közösen eldöntjük.-válaszolt anyum. A reakciójából ezt vettem ki: jajj, mondd már el, hogy mi van. Nagyon türelmetlenek lettek mindketten.

-Szóval Berni ugye összejött Tommival. Tommi Sebastian személyi edzője. És ezáltal én is megismertem Sebastiant. Csütörtökön este Seb elhívott vacsorázni. -figyeltem a szüleim reakcióját, de egyenlőre minden nyugis volt, semmi rendelleneset nem találtam.-Pénteken a Red Bulltól megismertem néhány nagyon fontos embert Seb jóvoltából. Rengeteget voltunk együtt. Filmeztünk, nevetgéltünk. Szombaton meghívott egy buliba, amit a német pilótáknak szerveztek. Ott volt mindenki aki számított. Kaptam tőle erre az alkalomra egy csodálatos ruhát és meseszép ékszereket. Végig táncoltam szinte az egész estét Sebivel és…

-És mi? Jajj lányom! Ne kelljen mindent én kihúzzak belőled!!- türelmetlenkedett apum.

-És elcsattant köztünk egy csók! -a mondat végén elcsuklott a hangom és megjelentek az első könnycseppek a szememben.

 A szüleim hosszú ideig ültek mellettem szótlanul. Végül felálltak és ott hagytak a konyhában, egyedül. Azt hittem, hogy most fognak kiabálni velem és felelőtlennek tartanak majd. De nem így történt.

A szobámban elkezdtem nézegetni a többi képet, ami rólunk készült. Anyum váratlanul leült az ágyamra és onnan nézegette velem együtt a képeket a számítógépen.

-Szereted, igaz?- jött a kérdés váratlanul. Nem éreztem kérdőre vonást, vagy haragot a hangjában. Ez inkább olyan anyás odafigyelés volt.

-Igen. Bevallotta, hogy ő is szeret. Megkért, hogy járjak vele, de nemet válaszoltam.

-Nem vagy akkor tisztában az érzéseiddel?

-De igen anyu! Totálisan biztos vagyok abban, hogy szeretem. Azt mondtam, hogy választ adok miután veletek is megvitattam a dolgot.

Eközben apu is belépett a szobába. Szerintem anyut meggyőztem, apu már nagyobb falat lesz.

-Gondolom már várja a válaszod. Hívd fel és közöld vele a jó hírt. -kaccsintva adta a kezembe a cetlit Seb telefonszámával.

-Nem tudom, hogy menni fog-e nekem ez…-vonakodtam.

-Menni fog. Ha tényleg szeret, akkor melletted fog állni és természetesen mi is támogatunk mindenben. Azt azonban kikötöm, hogyha elveszi a figyelmed a tanulásról, akkor ne is álmodj arról, hogy gyakran találkozni fogtok. Szeptembertől 3 hónapig próbaidőn van! Addig együtt lehetsz vele, itthol is szívesen látjuk. Valamint arra kérnélek titeket, hogy legyetek éppeszűek és ne kössetek ki azonnal egymás ágyában! Nem biztos, hogy ő lesz az igazi! Ráértek még nemi életet élni. Én így vélem.-fordította szót komolyra apum.

   Kicsit megdöbbentem. Ennyire félre ismertem volna szüleim? Mégiscsak igaza volt Tomminak…

Arra készültem, hogy csak holnap, azaz szerda reggel hívom fel Sebit, hogy közöljem vele a jó hírt. Ebéd előtt Tommi átjött hozzánk Berni társaságában. Mivel a szüleim itthon voltak, kaptam az alkalmon és bemutattam nekik Tommit.

-Anyu, apu, bemutaton nektek Tommit, Seb személyi edzőjét és Berni barátját.-könnyű dolgom volt, hiszen a szüleim jól beszéltek angolul. Apum édesapja angol volt, míg az anyja magyar. Anyum pedig angol tanárnő.

-Jó napot!- szólalt meg Tommi magyarul.

-Ejha! Nagyon jó a kiejtésed!-dícsértem vigyorogva a finnt.

-Ezt Berninek mondd. Ő tanított meg.

-Nem jösztök át hozzánk ma este vacsorázni? Szeretném a ma estét a családommal és a szerelmemmel tölteni.É s ti is a családom vagytok!-mutatott körbe Berni.

-Örömmel.- válaszoltam nagy boldogan.

Átmentünk vacsorázni Berniékhez. Vacsora után  barátnőm felhívott a szobájába. Úgy is beszélni akartam vele 1-2 dologról.

-Berni! Kérlek őszintén válaszolj: te adtad meg Sebinek a lakcímem?

-Igen!- bólogatott hevesen.- Akár le is tépheted a fejem, de Tommival nem bírtuk elviselni, hogy mennyire letört vagy. Seb is totálisan beparázott, őrült módjára keresett téged. Nem akarta elhinni Tomminak, hogy elmentél minden szó nélkül.. Totálisan kiakadt és csak ennyit mondott sírva: elveszítettem. Lépnünk kellett Tommival. És hirtelen ez a megoldás jutott eszünkbe.

-De Berni! A szüleim megtudták, hogy Seb küldött VIP belépőt. Így mindent el kellet mesélnem nekik.

-Sajnálom. De megérte kockáztatni, nem?

-Igen! Beleegyeztek, hogy járjunk.-lelkesedtem.

-Ez nagyszerű.

Míg örültünk a történteknek, két erős kar fonódott a derekam köré…