48.fejezet

     A másnap hamar ránk köszöntött. Éjjel keveset aludtam az izgatottságtól. Nagyon vártam már a Szentestét és azt, hogy a világ legszebb ünnepét a Vettel családdal töltsem el. Kíváncsi vagyok, hogyan telik az ünnep egy német családban, milyen hangulat uralkodik ilyenkor a házban és annak lakóin.

Egy gyors reggeli után bapakoltuk az ajándékokat és a bőröndöket a csomagtartóba és útnak indultunk Sebastian szülővárosa felé. A kisvárosba, amely oly kedves számomra.

   A Párom bekapcsolta a rádiót az autóban, de nem igazán figyeltem arra, milyen zenéket is játszottak. Bámultam kifelé az ablakon és gondolkodtam. Rengeteg képkocka lebegett a szemem előtt, de ezek közül egy villant be a legtöbbször: a karácsony közeledte. Mindig is élveztem az anyával és mamával eltöltött időket a konyhában, a kalács ízét és a fenyő illatát, mely ilyenkor bejárta az egész házat. Szerettem ezt az ünnepet, mert ilyenkor együtt tudott lenni a család és lehetőségünk adódott jobban odafigyelni egymásra. Nálunk mindig is béke és szeretet uralkodott, de gondoltam azokra az emberekre is, akik egyedül ünnepelnek vagy épp azokra a családokra, ahol hiányzik a béke és a szeretet.

   Délután 4 után pár perccel Seb leparkolt az ismerős ház előtt.

-Nahát Sebastian! Ez a ház nagyon szép.- szólalt meg anyum hátulról.

-Köszönöm szépen Laura. A szüleim érdeme, ők dolgoztak nagyon sokat ezen ház megépítésén.- miután ezt mondta, sóhajtott egy nagyot.

-Valami baj van Édes?-m egérintettem a kormányon levő kezét.

-Nem kicsim.- kulcsolta össze ujjainkat azonnal.- Mindig, mikor megállok ezen ház előtt, olyan furcsa érzések futnak át rajtam. Talán azért, mert ez az otthonom.-pillantott a házra.- Szeretem Svájcot ,gyönyörű ország, nyugis környezetben lakom, de mégis csak itt nőttem fel. Megnyugató érzés az, hogyha bármi gond van, ide visszajöhetek, hogy valahol szivesen látnak. A ház minden sarka emlékeztet valamire. Most, hogy itt van a karácsony, eszembe jut az, hogy mióta az eszem tudom, a családommal töltöttem. És örülük, hogy ez idén is így van. Szörnyű lett volna választanom, aközött, hogy veled legyek, vagy a családommal.- puszilta meg a kézfejem, majd a szüleim felé fordult:- Köszönöm Önöknek, hogy eljöttek hozzánk. Higyjék el, nagyon sokat jelent az, hogy együtt lehetek az lányukkal, aki az életem szerelme és  ő a legnagyobb ajándék, amit valaha is kaphattam az élettől.

     Ezután beléptünk a házba. Nem lepődtem meg azon, hogy mennyei illatok áradtak a konyhából. Ezúttal a kakaós kalács illata csapta meg az orrom.

-Anya, apa megjöttünk!!-k iabált Szerelmem, majd lesegítette rólam a kabátot.

-Megyek már!-h allottam meg Heike hangját, aki pár másodperc múlva egy lábossal a kezében jött be a nappaliba.- Seb, megtennéd, hogy kavarod nekem ezt a csokikrémet, amíg üdvözlöm a vendégeink?

-Persze anya.- mosolygott Seb, adott egy röpke csókot és a konyhába ment.

Eközben Norbert is megjelent, bemutatkoztak a szüleim és megegyeztek abban, hogy tegeződjenek.

Ezután leültünk a kanapéra beszélgetni .Édesapám szólalt meg először:

-Csodálatos ember a fiatok, nagyon szereti a lányomat.

-Köszönjük István. Igyekeztünk jó nevelésben részesíteni Sebastiant. Nem volt nehéz dolgunk, hiszen rendes, szófogadó gyermek volt,s osem volt rá panasz az iskolában, mindig példás diák volt, aki az öccsének is jó példát mutatott. Itthon is bármiben számíthattunk rá.- áradozott Heike a Szerelmemről, majd mellém ült és végigsimiított a hátamon:- De ugyanilyen jókat Reniről is elmondhatok. Nagyon csendes és aranyos lány. Emlékszem,  mikor legelőször járt itt. Annyira meg volt illetődve, remegett a félelemtől. Alaptalanul persze, hiszen nem bántottuk.-nevetett.- Amúgy, remélem nem haragszotok, ha azt mondom, hogy úgy tekintek rá, akárcsak a harmadik  és a legkisebb lányomra.V an két lányom :az idősebb Stephanie, lassan 10 éve házas. A kissebb pedig Melanie, ő még velünk lakik, de lassan kirepül a családi fészekből ő is.- szomorodott el.

-És unokáitok nincsenek?- kérdezte anyum.

-Egyenlőre nincsenek. Az egyedüli reményünk Stephanie,d e úgy látszik nem akar sikerülni neki teherbe esni. Melanienak van párkapcsolata pár hónapja, míg a fiam ugyan szerelmes, de karriert épít és ugye Reni még fiatal egy gyermek szüléséhez.-csatlakozott Norbert is a párbeszédhez.

-Fabian?- tértem más témára, mivel feltűnt, hogy az unoka téma megrendítette a Vettel szülőket.

-Az egyik szomszéd fiúnál játszik, de amint meglátja Seb autóját,  biztosan hazarohan.

Elérkezettenek láttam az időt, hogy a két család szüleit magukra hagyjam. Ezekből a percekből kiindulva úgy érzem, hogy remekül ki fognak ők jönni egymással .A konyhába vettem az irányt, had lássam, hogy halad a Párom a rászabott feladattal. Sehogy!É pp a csokikrémet majszolta.

-Ízlik?- szólaltam meg a háta mögül.

-Csak megkóstoltam.- úgy nézett rám, mintha valami halálos bűnt követett volna el.-Amúgy finom. -tette hozzá mosolyogva.

-Aha,l átom, hogy finom, mivel félig megetted a krémet. Édesanyád megöl, ha meglátja.- dorgáltam le, de azért én is megkóstoltam az edény tartalmát.

-Attól félsz, hogy anya megöl, vagy attól, hogy meghízom??- a derekamnál fogva az ölébe húzott.

-Az utóbbi már megtörtént, mivel a fenekeden van pár kilógram pluszba.-ugrattam.

-Oh! A te feladatod lenne kondiban tartani, ha már nincs edzőm.

-Okés! Akkor csinálj 100 hasizmot.- mutattam vigyorogva a padlóra.

-Nem ilyen edzésre gondoltam.- biggyesztette le a száját.- Olyan edzésre vágyom, melyet az ágyban csinál két ember, sötétségben.-kajánkodott.

-Akkor ezzel az edzéssel várnotok kell estig.- szólalt meg Heike. Nem számítottunk arra, hogy itt van.

-Anya te…te mióta vagy itt?- dadogott Seb össze-vissza zavarában.

-Úgy pár másodperce.-mosolyogott.- Jajj nem kell pirulni fiatalok.

-Mi nem pirulunk!- tagadtam a dolgot.

-Aham! Az én arcom lett olyan piros, akár a paradicsom .Csak egy jó tanács :ha lehet csendbe vigyétek véghez ezt az edzés programot.

-Semmi olyat nem fogunk csinálni, amire gondolsz Heike.-p róbáltam kivágni magunkat a kinos helyzetből.

-Reni! Én is voltam fiatal és szerelmes. Tudom, hogy működik ez a dolog, úgyhogy nem kell szégyelni azt, hogy szeretitek egymást. Azt hiszem te is elérted azt a kort, hogy készen állj arra a dolgora. Úgyhogy ügyesen.- kaccsintott.

Fabi kiabálása mentett ki minket az egyre kínosabbá váló szituációból.

   Miután Seb megmutatta szüleimnek, hol is fognak aludni ,bementem a szobájába és láttam,hogy valami bántja. A háta mögé ültem és masszírozni kezdtem a vállait.

-Mitől vagy ilyen feszült?

-Hihetetlen, hogy nem tudom befogni a szám.L assan az egész ház tudni fogja, hogy lefeküdtünk egymással.

El kellett mondanom neki azt, hogy anya is rájött erre. Agyon gyötörte volna magát, szokásához híven saját magát hibáztatta volna azért, hogy mindenki rájön. Megbeszéltünk mindent és eldöntöttük, hogy ennek ellenére is lesz még pár csodás éjszakánk, de óvatosak leszünk.

   Ebéd után anya és Heike a konyhában voltak. Mindenki elfoglalt volt: Fabi és Sebastian a számítógépen játszottak valami gagyi játékot, apu és Norbert a garázsban bütyköltek. Épp a konyhába tartottam,h ogy csatlakozzak a két édesanyához, mikor egy beszélgetés megütötte a fülem.N em szép dolog hallgatózni, de ha beléptem volna a konyhába,a kkor anya nem tért volna rá erre a kényes témára.

-Heike, kérdezhetek valami olyat, ami nem hagy nyugodni?

-Persze.- letette a kezéből a konyharuhát és anyumra szegeződött a figyelme.

-Nagyon tetszik Sebastian háza. Mikor kérdeztem, hogy ki segített berendezni neki, megemlített téged és a volt barátnőjét ,kinek említése uátn nagyon elkomorult. Nincsenek jóban ugye?

-Az igazság az Laura, hogy ez egy bonyolult történet,d e nagyjából felvázolom. Nagyon jól megvoltak ők, 6 évet jártak. Az utolsó 1,5 év azonban drámai volt.V eszekedtek, a fiamat választás elé állította: vagy vele foglalkozik, vagy velünk tölti a legtöbb idejét.

-Ez borzasztó.- csodálkozott el anyám.

-Az. Ezért is szakítottak.A  másik ok pedig az volt, mert megcsalta a fiam. Persze eről mi is csak pár hónappal ezelőtt értesültünk.

-Szegény Sebastian., El tudom képzelni, hogy min mehetett keresztül. Azt gondolom, hogy nem érdemelte ezt meg. El sem tudom képzelni, hogy az én lányom ilyesmire vetemedjen.

-Főleg nem  az egyik lányom vőlegényével.- sóhajtott Párom anyja.

Ez volt a tetőpont: anyum kis híján kiejtette a kávéscsészét a kezéből.

-Igen Laura. Melaniet eljegyezte az akkori barátja. Pár hónappal az esküvő előtt jártak már, mikor a vőlegénye szakított vele minden ok nélkül.

Heike szemeibe könnyek szöktek ,anyának kellett vígasztalni. Anyu is megdöbbent, pedig még nem is tudja azt, hogy Hanna terhes volt és nem sokkal ezelőtt szült. De én erről nem akarok senkinek sem  mesélni Seb engedélye nélkül.

*******

Másnap reggel leheletyni csókok hoztak vissza a valóságba az álmok földjéről .Nem nyitottam ki a szemem, inkább élveztem, amit a mellettem lévő férfi csinál. Megkezdte a csókolgatást az arcomon és szép lassan haladt lefelé a nyakamon és az egyik vállamon.

-Annyira szeretlek nézni, mikor alszol. Olyan gyönnyörű vagy, olyan törékeny. Egész nap elnéznélek itt, ha tehetném sosem engedtnélek ki a karjaim közül. Tudod… Köszönettel tartozom a családodnak azért, mert együtt lehetünk. Te tudod azt, hogy milyen nehezemre esett választani pár hónappal ezelőtt a családom  és a barátnőm között. Soha többé nem akarok olyan nehéz napokat átélni. Belehalnék, ha újra megtörténne ez velem. Az a tudat is megőrít, hogy egyszer elveszíthetlek majd. Köszönöm szerelmem, hogy itt vagy mellettem és boldoggá teszed a reggelemet.-megcirógatta az arcom.

-Nem kell megköszönd.- szólaltam meg rekedt hangon és kinyitottam a szemeim.

-Szóval nem is aludtál. Kis cseles vagy.- egyből fölém hajolt és villantott egy hatalmas vigyort.

-Szeretem, mikor beszélsz hozzám, tudom, hogy minden egyes szavad igazság. Szeretem hogy feltárod előttem a gondolataid, érzéseid. Ez azt bizonyítja, hogy teljesen megbízol bennem.- túrtam a hajába, melyet kissé elfeküdt.- De a lejobban Téged szeretlek.- loptam egy csókot.

A romantikus reggel folytatódott, Seb az ágyba hozta a reggelit nekem. Eleinte ettünk, aztán belénk bújt a kisördög és úgy viselkedtünk, mint két óvodás: összekentük egymás haját, arcát lekvárral.

-Mi az? Miért nézel?- kérdeztem rá, mikor Seb pár perce engem bámul és mosolyog.

-Zavarba hoztalak? -simított ki pár kósza hajtincset a szememből.

-Egy kicsit. -hajtottam le a fejem és a takaró szélével kezdtem babrálni.

-Ekkor vagy a legszebb. Elpirulsz és kap egy kis színt a hófehér arcod.- továbbra is zavarba hozott az érintésével. A keze végigszánkázott a kezemen, mire libabőrös lettem.

-Te peidg igazán aranyos vagy lekváros arcocskával.- nevettem.

-Hékááss!!E z már cikizésnek minősül, nem zavarba hozásnak. -duzzogott, én pedig nem hagytam abba kuncogásom.

-Tudod mit érdemel az, aki szórakozik rajtam?- kajánkodott és egyre jobban lopta a távolságot az ajkaink között. Az ágyon arréb tette a tálcát a maradék reggelivel, óvatosan lefektetett az ágyra és fölém feküdt. A nyelvét végighúzta az arcomon, eltüntetve ezzel a lekvár foltokat.

-Seeebb, kérlek kegyelmez nekem.- nevettem, mivel a nyelve csikizett.

 -Vissza szívod amit mondtál?- nézett rám komolyan.

-Igen Uram, vissza. Bocsánatáért esdeklem.

Sajnos a romantikának is vége lesz egyszer, mint ahogyan most is. Nem lustálkodhattunk sokat, hiszen ma még rengeteg feladatot kell elvégeznünk, ha azt akarjuk, hogy este minden tökéletes és csodálatos legyen.

  Anya és Heike remekül elvoltak a konyhában, beszélgettek, sütöttek-főztek, egy atombombával sem lehetett szétrobbantani őket. Apa és Norbert is jól megértették egymást, közösen mentek a közeli piacra a fenyőfát kiválasztani. Az én feladatom az volt, hogy felporszívózzam a nappalit és kitegyem azokat a tárgyakat, díszeket, melyek szimbolizálják a karácsonyt. Épp a díszt helyeztem fel a bejárati ajtóra, mikor egy hatalmas hógolyót kaptam a nyakamba. Egy száll pulcsiban és papucsban kezdtem el kergetni a pofátlan elkövetőt. 3 perce kergetőztünk a kert körül, mikor rájöttem, hogy ezzel nem érek semmit sem, mivel Ő jobban bírja a tempót, ezért próba-szerencse alapon egy maréknyi havat dobtam Párom irányába, mely célba is talált: a pólójában landolt.

-Basszus, ez nagyon hideg!!- egy lábon ugrálva szedte kifelé a havat a pólójából.

Kapva az alkalmon, hogy nem figyel, belöktem a hóba, a csípőjére ültem és nem kegyelmeztem Neki.

-Ezt neked Sebastian Vettel!!- nyomtam egy hatalmas hókupacot a szájába. Szegény csak köpködte kifelé a havat.- Remélem ízlik.- vigyorogtam önelégülten.

Nemsokára Fabi is csatlakozott hozzánk, meg sem lepődtem azon, hogy mi lettünk a kiszemeltek. Seb és az én hajamból csöpögött a víz, a pólónkból is csavarni lehetett a vizet kifelé.

Ebéd utánra maradt az, amit mindig is örömmel csináltam a készülődés során: a fa feldísziítése. Fabi ragaszkodott ahhoz, hogy ketten tegyük fel a díszeket, persze Sebastian is segített, mivel annyira magas volt a fa, hogy a tetejére nem tudtam volna feltenni a csillagot. Emelett az Ő feladata volt az égők, füzérek  és a csillagszóró felhelyezése. Az egész házat Fabian hagja járta be, nagyon izgatott volt már az este miatt. Seb szerint az öccse mindig is ilyen volt, sokszor még egy puskával sem lehetett volna lelőni. Ő várta a legjobban az ajándékozást. A gyerekek számára a karácsony az ajándékokról szól, de mi, felnőttek tudjuk, hogy ez az ünnep és ez a nap sokkal többet rejt magában :a szeretetet, a törődést és az önfeledt boldogságot. Ezek az igazán fontos dolgok ,nem pedig a kapott tárgyak. Az érzéseket pénzen nem lehet megvásárolni.

 

 -Anya, jut még egy hely Thomasnak is?  Meghívtam  vacsorára.- szólalt meg Melanie az ünnepi asztal megterítése közben.

-Örülök, hogy nem a vacsora kellős közepén szólsz lányom!H a el tudjátok intézni a testvéreiddel, hogy ki hiányozzon az asztaltól, akkor semmi akadálya ennek. Másképp nem fogunk elférni.- csapta le idegesen a sótartót az asztalra Heike, majd a konyhába ment.

-Én csak azt akartam, hogy ő is köztünk legyen ma. Olyan nehéz még egy székkel és egy leveses tányérral többet kitenni?- borúlt a vállamra sírva a lány.

-Beszélek édesanyáddal.-nyugtattam.

Így is tettem.

-Heike, kérlek ne haragudj a lányodra. Ő csak szeretné, ha azok az emberek, akik fontosak neki, ma mind mellette lennének. És ahogy látom Thomas sokat jelent neki. Én vállalom azt, hogy eszem egyedül, itt a konyhában.-a jánlottam fel.

-Szó sem lehet erről! A fiam nem engedné meg ezt, mint ahogy én sem! Neked ott kell ülnöd az asztalnál. Sebastian kiakadna, ha meghallaná ezt az őrült ötleted.

-Miről van szó?- jelent meg az említett.

Elmondtam neki, miről is folyt itt a szó köztem és az édesanyja között.

-Én ebbe nem egyezem bele.E rre vágytunk mindkette n,hogy egymás mellett ülhessünk a vacsinál.Ü ljön Thomas itt, de nem te!!!

-Seb! A nővéred barátjáról van szó. Eleget szenvedett szegény. Most, hogy végre boldog, ne tiporj bele a lelkébe.- próbáltam nyugtatni .Ebből nekem származott bajom.

-Csak az ő boldogsága számít? Az nem érdekel, hogy  így tönkre teszed az első közös karácsonyunk?- ordított velem, majd felrohant az emeletre.

-Reni, kérlek halgass az öcsémre.A nnyira lelkesen mesélte itthon, hogy te is jössz a családoddal karácsonyozni. Megmondom Thomasnak, hogy majd csak vacsi után jöjjön.- beszélt le Melanie a “tervemről”, mely lassan füstbe megy.

-Nem is a vacsi miatt jönne akkor?- vágott közbe Heike.

-Igazából nem. Valami fontos dolgora készül, de nem mondta meg, hogy pontosan mire.

-Akkor meg pláne, hogy itt kell lennie az elejétől.- erősködtem.- Beszélek Sebastiannal. Ismerem és tudom, hogy megbékél a lelke.

   Halkan benyitottam a szobába és leültem mellé az ágyra.

-Sebastian, kérlek ne veszekedjünk. Legalább ma ne. Így tesszük tönkre a karácsonyunkat. Hidd el, hogy én is vágytam arra, hogy csakis veled legyek, csakis melletted üljek az asztalnál. De a nővéred nagyon szeretem és azt szeretném, hogy boldog legyen ma este. Képzeld csak bele magad az ő helyzetébe, ha Thomas ma nem lehetne itt. Mindenkinek itt lenne a párja,c sak ő érezné magát egyedül. Nem kívánhatna a szerelmének boldog karácsonyt. Te tudod a legjobban, hogy min ment keresztül és azt, hogy a szerelem milyen nehezen talált ismét rá.

-Én…én nagyon sajálom. Csak felrémlett előttem az a nap, mikor Hanna azt mondta, hogy vagy ő, vagy a családom.-sírta el magát.

-Olyan buta vagy!- egyből a mellkasomra húztam a buksiját és simogattam a hátát.-Ez egy cseppet sem hasonlít ahhoz a helyzethez. Itt leszek, nem megyek el sehová sem. Vacsi után újra melletted leszek. Megbeszéltük?

-Aham.-bólogatott szipogva.

-Tudod nem véletlenül akar Thomas ma este itt enni. Melanie szerint valami fontos dolgora keszül.

-Fontos dologra?- kapta rám a tekintetét.-Azt hiszem sejtem mire.- mosolygott.- De nagyon remélem, hogy ezúttal lesz esküvő. Megyek és bocsánatot kérek a nővéremtől.

      Mindannyian ünnepi öltözékben ültünk le elfogyasztani a vacsorát. Nem öltöztem ki túlságosan, egy szürke kötött ruhát és egy szürke cipőt vettem fel. Thomas az első perctől kezdve nagyon szimpatikus nekem, mint ahogy a Vettel család tagjainak is. A fiatalokról csak úgy sugárzik a boldogság és a szerelem. Nagyon bízom abban, hogy Melanie emelett a férfi mellet végre megtalálja az igaz boldogságot, melyet megérdemel.

     Ahogy ígértem, a konyhában ettem .Heike főztje isteni lett ,igazi német specialitásokat kóstolhattam meg: málygombócleves, szalonnás-hagymás burgonyát -német neve Dibelabbes- ,a desszert pedig fekete-erdei cseresznyetorta volt. Egy cseppet sem volt megterhelő az számomra, hogy itt kellett vacsoráznom, ezt az áldozatot magamtól hoztam meg Párom nővéréért. Meg aztán azt akartam, hogy együtt legyen a család az asztalnál, én pedig nem érzem magam családtagnak.C supán Sebastian barátnője vagyok. Az sem zavart, hogy a nappaliban remek hangulat uralkodott, nevetgéltek és mindneki koccintva kívánt mindenkinek kellemes ünnepeket.

         Aztán elérkezett az est fénypontja: az ajándékosztás és Thomas bejelentése. Ekkor már Seb öleléséből figyeltem végig az eseményeket.

-Szeretném én kezdeni az ajándékosztást.- állt fel az asztaltól Thomas.- Tisztelt Norbert és Heike. Sokat gondolkodtam az utóbbi hetekben arról, hogy mivel lepjem meg az önök csodálatos lányát. Aztán sikerült megtalálnom a megfelelő ajándékot. Melanie sokat jelent számomra, ez remélem szemmel látható. Mint tudják, néhány évvel ezelőtt elvesztettem a feleségem, aki egy csodálatos kislányt hagyott itt nekem. Az egyedüli dolgot, mely emlékeztet majd rá. Jasminnak egy szerető édesanyára van szüksége és erre a feladatra a legalkalmasabbnak Melaniet találom. Nekem pedig egy feleség kell , akivel leélhetem életem hártalevő részét. Megengedik, hogy feleségül vegyem a lányukat?- nézett továbbra is a szülőkre.

Nem kicsit voltak meghökkenve, a meglepetéstől alig tudtak megszólalni, ezért csak bólogattak. Mi is tágra nyílt szemekkel követtük végig a leánykérés minden pillanatát. Thomas ezután Párom legkisebb nővére felé fordúlt és letérdelt elé:

-Megtisztelsz azzal Melanie Vettel, hogy a feleségem leszel?- tette fel a kérdést, majd felnyitotta a kis bársonydoboz tetejét, mely egy SWAROWSKI kövekkel díszített ezüstgyűrűt tartalmazott.

Hosszas csend után tudott csak  megszólalni a lány:

-Thomas én… én nem tudom… Nem korai ez még? Alig ismerjük egymást pár hónapja.

Láttam a szemén a meglepődöttség, a félelem és a bizonytalnság keveredését. Ekkor kezdtem el én is könnyezni. Féltem attól, hogy nem áll még készen arra, hogy elhatározza magát Thomas mellett. Borzasztó nagyot csalódott évekkel ezelőtt.T udom magamról, hogy egy csalódás után az ember nehezen tudja bármiben is megtalálni a bizalmat. Valahogy így van ezzel Melanie is.

-Nem kell most azonnal választ adnod, ha nem akarsz. Annyi gondolkodási időt kapsz, amennyit csak szeretnél, én tudok várni. Csak szeretném, hogy tudd, én készen állok arra, hogy továbblépjek. Komolyak a szándékaim veled és nincs mitől félj, én nem foglak faképnél hagyni.- simogatta meg kedvese arcát.- Szóval?

-És…és Jasmin elfogadna engem édesanyaként? Thomas, semmi kedvem ahhoz, hogy a mostohaanya szerepét töltsem be. Azt sem akarom, hogy emiatt veszekedj a kislányoddal.- adott hangot aggódásának.

-Ő lenne a legboldogabb kislány, ha téged szólíthatna édesanyának. Ha nem láttam volna azt, hogy mennyire jól bánsz vele, akkor nem szeretném azt, hogy te légy az édesanyja. És hidd el, ő nagyon imád téged Mel. Mit mondassz?

Melanie körbenézett a társaságon, mintha tőlünk várná el a választ, pedig nagyon jól tudja, hogy ő kell kimondja az utolsó szót, mely ez volt:

-Igen, leszek a feleséged Thomas.

Mindenki ujjongani és tapsolni kezdett, miközben a férfi felhúzta a gyűrűt Melanie ujjára és megcsókolta immár a menyasszonyát. Ezután kezdődtek a gratulációk hada, mindenki boldog volt. Utoljára én következtem, nem akartam pofátlan módon megzavarni a család örömét.

-Gratuálok Melanie. Én tudom, hogy helyes döntést hoztál.-suttogtam a fülébe egy ölelés közepette.

-Köszönöm Reni.-t örölte meg szemeit.- Bízom abban, hogy mostmár minden helyre jön az életemben.

   Miután egy kicsit-de nem teljesen-lecsillapodott az öröm,k övetkezett az ajándék odaadása. Fabian kapta meg legelőször az ajándékát, mivel ő volt a letürelmetlenebb, legizgatottabb. Seb elmondta, hogy egy kiskutyára vágyott már nagyon régóta, ezért idén kapott is egy Beaggle kölyökkutyát, nagyon cuki volt, mindenki a csodájára járt. Aranyosan vakkantott és még a farkát is csóválta. Igazán aranyos kis állat volt.

-Mi lesz a neve az új pajtásodnak?-s imogattam meg a kiskutya buksiját.

-Hmmm… legyen mondjuk Bruno.- válaszolta határozottan Fabian.

A lányoktól rengeteg ruhát kaptam, melyet Párommal együtt parfümökkel, sminkkészletekkel háláltuk meg. A legértékesebbet mégis Seb szüleitől kaptam: egy ezüst karórát, mely méregdrágának tűnt. Eleinte nem akartam elfogadni, de Norbertnek sikerült meggyőznie egyetlen mondattal, mely számomra rengeteget jelentett:” E nnyit megérdemelsz, amiért boldoggá teszed a fiam!”

   Kicsivel később már Seb szobájában voltam.

-Szeretnék adni Neked valamit Édesem.- kivettem a táskámból az ajándékát és letérdeltem elé:- Megígértük ,hogy idén nem adunk egymásnak semmit, amely méregdrága. Ezt a kis albumot a saját kezemmel készítettem. Tudom, hogy nem nagy ajándék, nekem mégis sokat jelent, hiszen képeket, rajzokat tartalmaz. Ezáltal jobban megsimerhetsz engem. Tudod ez olyan, akár egy történet, egy mese. Az író elakadt egy pontnál. Ezt a pontot a jelen képezi.

Leültem mellé és lapozni kezdtem az albumot.

-Itt a mese bevezető része: a születésem.

Így haladtunk szépen lassan: az első szülinapom, az első közös képem Bernivel. Meséltem az első szerelemről az oviban, a legelső napról a suliban, az első szerepemről egy anyák napi műsorban. Aztán szép lassan elérkezdtem egy képhez:a z első csókom Martinnal.

-Ezt a képet is be kellett ragasztanom. Nem szívesen emlékszem  vissza a vele eltöltött időkre, de már nem tudom eltörölni. Nyilván, ha tudtam volna, hogy tönkreteszi az életem, akkor nem jövök össze vele és nem törekszem arra rendületlenül ,hogy belém szeressen. De az életben túl sok olyan dolog van, amely nem érdemli meg, hogy az ember akár a kisujját is mozdítsa.

-Csalt egyszer is mosolyt az arcodra az, hogy vele voltál?- emelte fel a fejem és mélyen a szemembe nézett.

-Nem sokszor, de volt pár ilyen alkalom.

-Akkor én azt mondom, hogy sose bánd meg azt a dolgot a múltból, ami legaláb egyszer mosolyt csalt az arcodra.

-Milyen bölcs vagy!- kacérkodtam vele és közelebb bújtam hozzá.Í gy forgattuk tovább az album oldalait. Lassan elérkeztünk a jelenhez. A képeken feltűnt Sebastian is: a legelső közös képünk, a megörökített csókok, pillanatok a legelső nyaralásunkon.

-Szeretnéd folytatni az albumot? -kérdezte meg, mikor a “sztori” végéhez értünk.

-Igen, hiszen még rengeteg üresen maradt hely van, amint láthatod. És a mi mesénk sem ért véget. Bárhol is legyünk pár év múlva, vagy bárki mellett találjuk meg a boldogságot én szeretnék büszkén mesélni arról a gyerekeimnek, unokáimnak, hogy egy bizonyos ideig Te tettél boldoggá.

-Én pedig azt szeretném, ha az utolsó oldalra egy olyan kép kerülne, amelyen az unokáink is rajta vannak. És együtt ,boldogan pózolunk ősz hajjal, szemüveggel, a kandalló tüze mellett.

-Bármennyire is akarjuk ezt, tudjuk, hogy mindez nem rajtunk múlik. Túl hosszú az élet, mindig rejteget magában nehézséget, akadályt, mely próbára teszi nem csak az embereket, hanem a szerelmet is. Lehet ,hogy ma még szerelmes vagy a párodba, de az is megtörténhet, holnapra ez az érzésd elillan. Ahogy  minden, úgy a szerelem is múlandó. Bármikor feltűnhet egy új alak, aki talán jobb, másabb. Az ember folyton valami másra vágyik, a vágyai változnak. De nem akarom elrontani a karácsonyt ilyen pesszimista gondolatokkal.- erőltettem egy  mosolyt.

-Nagyon szépen köszönöm az ajándékot, tetszik. Azért is, mert lesz mit nézegetnem, ha hiányzol majd.

-De ugye nem fogsz nevetni rajtam?V annak elég vicces képek is rólam. Olyan fejem van néhányon.- nevettem.

-Nekem már nevetnem sem kell, kigúnyolod saját magad. Én sosem nevetnék rajtad, hiszen szeretlek.- végigdöntött az ágyon és hosszú ideig csókolóztunk.

-Én is készültem ám valamivel, de ahhoz fel kéne öltöznöd melegen és kényelmesen, ugyanis sétálni megyünk.

-Mire készülsz Vettel?- túrtam a hajába.

-Háááát csak arra, hogy sétálunk egy kicsit a városban kéz a kézben, elmegyünk a karácsonyi vásárba, de elég ennyit tudnod.- puszilta meg az orrom hegyét.

     Épp indulni akartunk, mikor Heike jött le az emeletről.

-Hová, hová fiatalok ilyen későn?

Valóban késő volt, fél 11 is elmúlt.

-Megmutatom Reninek a vásárt.- válaszolta, miközben összekulcsolta ujjaink.

-Rendben, de ne maradjatok sokáig és vedd magadhoz a pótkulcsot is, mert mi lefekeszünk aludni.

-Okés anya. Majd jövünk .Szia.

Becsukta maga mögött az ajtót, melyet kulcsara zárt.

Jó pár perce sétáltunk már kézen fogva, mikor hullani kezdett a hó, nagy pelyhekben. Felnéztem az égre és a pelyhek az arcomra hulltak. Örömmel töltött el mindig is, hogy a talpam alatt ropogott a friss hó.

-Szerintem a fehér karácsonynál nincs szebb. Apuval sokat szánkóztam Szenteste a közeli parkban vagy akár a domboldalon. Főleg, mikor anya még azzal a dumával etetett, hogy a Jézuska teszi az ajándékokat a fa alá.

-Tudom miről beszélsz. Fabi úgy 2-3 évvel ezelőtt jött rá arra, hogy a szüleimtől kapja az ajándékokat. Elég csúnyán lebuktak a szüleim. -kuncogott. -Egészen addig az a feladat jutott nekem, hogy valamilyen ürüggyel elráncigáljam otthonról.I lyenkor nálunk is a szánkózás ,hógolyózás volt a megoldás, vagy épp az, hogy a karácsonyi vásáron szétnéztünk.

Kicsivel később már a vásárban voltunk.

-És akkor jön a meglepi. Tudsz korcsolyázni?

-Sosem korcsolyáztam még, de szerintem most sem fogok.- jelentettem ki határozottan.

-Pedig most itt az ideje édes. Kifogást nem fogadok el.

Egy órára kaptunk két pár korcsolyát. Már a lábamon is furán állt.

-Mellettem biztonságban vagy, nem kezdő vagyok.- nyugtatott, mikor remegő lábakkal a jégre léptem.

-Honnan tudsz te korcsolyázni?- tettem fel a kérdést.

-Hát minden évben itt áll az a hatalmas jégpálya. Tudod megtanultam korcsolyázni, még 13 éves koromban. Volt egy lány a szomszédban, aki nagyon tetszett nekem. Nagyon szerette a jégtnácot, télen sokszor láttam, hogy itt rója a köröket. Így kellet egy közös pont,e gy érdeklődési kör. Sok időbe tellt, míg megtanultam korcsolyázni, rengeteget estem, de nem bántam meg, hogy tanulni kezdtem.-n yílt meg előttem teljesen.

-És összejöttél azzal a lánnyal? Megérte a fáradozásod?

-Igazából sosem tudtam rászánni magam arra, hogy megkérjem, hogy járjon velem. A szülei nagyon szigorúak voltak, valami miatt az én szüleimmel sosem jöttek ki jól. Nem akartam a feszkót tovább növelni, így inkább beletörődtem abba, hogy sosem fogunk járni.

-Oh. Nagyon sajnálom.

Pár perc után kezdtem egyre magabiztosabb lenni. Köszönhetően annak, hogy Seb remek tanár volt, végig szorosan fogta a kezem, vagy a csípőm. Sajnos esés nélkül nem úsztuk meg a korcsolyázást. Egy pillanatra egymásra mosolyogtunk és későn vettük észre ,hogy egy fiatal srác őrült tempóval közeledik felém. Seb hirtelen elengedte a kezem, még volt lehetősége irányt változtatni, míg nekem erre sajnos már nem volt időm: a srác nekem jött, aminek köszönhetően dobtam egy hátast a jégre, a derekam jól beütöttem.

-Ha ennyire vak és béna vagy, ne gyere ki a jégre.- lenézően ordított velem a bűnös és anélkül, hogy felsegített volna, tovább akart menni, de Párom megfogta a karját.

-És bocsánatot kérni ki fog tőle?

-Én biztos nem. Nem esett baja, úgyhogy nincs miért bocsánatot kérnem.

-Most azonnal felsegíted arról a kibaszott jégről és bocsánatot kérsz!- sziszegte összeszorított fogakkal és a feje kezdett vörösödni.

-Mert ha nem mi lesz? Bajba kerülök?- feleselt vissza pofátlan módon. Párom keze megemelkedett, arra készült, hogy megüsse, de közbe szóltam: -Engedd, had menjen!!

Aztán éreztem, hogy valaki hátulról felsegít.

-Jöjjön kisasszony, még felfázik.

Odatámogatott a pálya melett lévő padok egyikére és mielőtt meg tudtam volna köszönni a segítségét, elviharzott.

-Jól vagy kicsim? Nem ütötted meg magad?- aggódott értem Ő.

-Semmi gond ,minden okés. Kicsit beütöttem a derekam, de nincs semmi baj ,majd Te ápolsz.- megcsókoltam. Nem akartam, hogy aggódjon értem. Valószínű, hogy reggelre kék-zöld foltok fognak jelentkezni az ütés helyén, de ennél nagyobb baj nem lesz.

Még maradtunk kicsit a vásárban, eszegettünk mézes puszedlit és ittunk forrócsokit is. Fél 1 felé értünk haza.

Lábujjhegyen mentünk fel az emeletre, úgy éreztem magam, mint egy tolvaj. Alig bírtam ki nevetés nélkül, Seb annyi lököttséget csinált a szobájába vezető úton. Kis híján elkiabáltam magam, mikor az ölébe vett.

-Most elrabollak.- suttogta a fülembe, a lehellete perzselte a fülem. Lefektetett az ágyra és hosszasan ízlelgetni kezdtük egymás ajkait.

-Tudsz arról, hogy eszméletlenül  jól csókolsz? -kérdeztem, miután elváltak az ajkaink, közben megérintettem a térdemmel a férfiasságát.

-Ne feszetesd a határokat édes.

-Netán megbüntetsz? Ha igen, állok elébe.-k uncogtam.

Nem szeretkeztünk, de fehérneműben feküdtünk egymás mellett a takaró alatt.

-Köszönöm a mai napot Édes. Sosem volt még ilyen csodás karácsonyban részem. Mindig is érdekelt, hogyan is tellik az ünnep egy ízig-vérig német házban. Hát most megtapasztalhattam.

Ezután közelebb bújt hozzám. Összekulcsolta az ujjainkat, a másik kezemmel pedig a karját simogattam.

-Nálunk mindig népes volt a ház, de ennyire sosem. -kuncogott halkan.- Két család ritkán ünnepelt nálunk és ilyen zajos sem volt a nappali .Te meghoztad a hiányzó fényt, amire már mindenki régóta vágyott.

Megcsókolta a vállam, majd hamarosan  mély álomba merült. Hosszú idő után most érzem magam igazán boldognak és elégedettnek. Kellemes volt így véget vetni ennek a hosszú, ám mégis nagyszerű napnak.