2.fejezet

      Már rég hallgattuk a zenéket, mikor Izabella,(Berni anyukája) bekopogott a szobába.

-Szervusz Reni. Mivel óriási hőség van kinn, hoztam nektek egy kis jégkását. Remélem szereted.- mosolygott készségesen.

-Igen, nagyon szeretem. Köszönöm szépen.-  köszöntem meg udvariasan.

 Ritkán beszélgettem csak Izabellával. Rengeteget dolgozik, mivel egyedül neveli Bernit már jó 10 éve, hiszen elvált a férjétől, Lacitól. Izabella egész fiatal volt, mikor terhes lett Bernivel, mindössze 17 éves. Sosem beszélgettem a szülei válásának okáról a barátnőmmel, hiszen még így bő 10 év után is fájnak neki a történtek.

 Bő 15 perc után vettem a bátorságot és elkezdtem a neszélgetést a ma délelőtt történtekről:

-Mivel barátnők vagyunk, sőt, szinte testvérek, elfogadom a döntésed. Nincs beleszólásom.

-Igazából mást úgysem tudsz tenni. –nevetgélt.

-Ez igaz!-vágtam rá én is.-De gondolom nem most jutottál erre a döntésre.

-Nem .Még februárban eldöntöttem. A közelben nem találtam megfelelő egyetemet, így csak külföldi jöhetett szóba. Az egyik ismerősöm ajánlotta. És mivel németből profi vagyok, így megpróbálom.-adott gyors és egyértelmű választ a kérdésemre.

-Értem. De eddig míért nem meséltél erről? -faggattam tovább.

-Azért, mert nem volt biztos semmi sem .Anyum és a szükséges pénz miatt bizonytalan volt az egész. Tudod, hogy rengeteget dolgozik, egyedül nevel és nem akartam magára hagyni. Aztán megbeszéltem ezt vele és mindenben támogat. 30 tandíjmentes hely van és augusztus végén tartják a felvételit.

 Így már mindent értettem. Jól tette, hogy nem mondott el semmit sem. Agyon gyötört volna engem a tudat, hogy hamarosan elválnak útjaink. Ez akár a tanulás rovására is mehetett volna.

-Nem kell siránkozni ,hiszen előttünk van egy hosszú nyár!-bizakodtam.

-Így van. És feledhetetlen lesz! -értett velem egyet.

    Késő estig maradtam Berninél. Vacsorára csináltunk házilag készített pizzát és közben jól éreztük magunkat. Megnéztük a 2007-es évadzáró Brazil Nagydíjat. Szép emlékek kötődnek ehhez a futamhoz, hiszen mindkettőnk kedvence, Kimi ezen a futamon megszerezte első és sajnos  azóta is egyetlen világbajnoki címét. Együtt izgultunk még most is, pedig eltelt jó pár év  a futam óta és mindketten tudtuk, hogy mi lett a nagydíj végeredménye. Egyszer már átéltük ezt, de a könnyeink most is megeredtek.

    Eltelt 2 hét. Az elmúlt 2 hétben keveset találkoztam csak Bernivel. Őt lekötötte az érettségi, én pedig magányosan éltem a szürke hétköznapokat. Ma reggel viszont minden megváltozott, hiszen barátnőm  most tudta meg az érettségi eredményeket.

-Átmentem minden tantárgyból!-újságolta el a nagy hírt hatalmas vigyorral az arcán.- Még az a fránya matek is sikerült, amitől úgy féltem!

-Gratulálok!Büszke vagyok Rád!

Tényleg minden dícséretet megérdemelt. Berni tiszteletére összejött a két család és együtt vacsoráztunk, hogy megünnepeljük a sikert.A vacsora után azonban történt egy-két igen fura esemény apukám és Izabella jóvoltából.

-Tudom,hogy ti őrült Forma-1 fanok vagytok és mivel mi nem vagyunk oda az efféle sportért szeretnénk megkérdezni, hogy mikor kezdődik egy ilyen hétvége és miből áll pontosan? -kérdezősködött apukám.

-Általában szerdán pilótafoci van, csütörtökön boxutcalátogatás, pénteken szabadedzések, szombaton időmérő és vasárnap futam. Ebből áll egy Forma-1-es hétvége.-válaszoltam.

-Értem. Mikor van a következő futam?- apu faggatózását Izabella vette át.

-Jövő héten, Németországban.-folytattam.

-Ez egy jeles futam, hiszen a mezőnyben rengeteg a német pilóta és a kedvencünk, Sebastian hazai pályán lesz!- tette még gyorsan hozzá Berni.

A szüleink kérdezgettek még 1-2 dolgot ezzel kapcsolatban az este folyamán. Bernivel nem tudtuk mire vélni ezt a rengeteg faggatózást. Furcsáltuk,hogy apukám a Forma-1 felől érdeklődik , hiszen mióta az eszem tudom sosem beszélgettem vele egyetlen autósportról sem. Most pedig hirtelen érdekelni kezdte…

   Pénteken reggel azonban mindenre megkaptuk a választ. Berni az egész csütörtököt nálam töltötte és mivel Izabella éjszakai műszakot vállalt, Berni nálam aludt.  Pénteken reggel azonban olyan fogadott minket, amiről álmodni sem mertünk volna…

2 boríték volt az íróasztalomon, a nevünkkel megcímezve. Mindketten döbbent arcot vágtunk, hiszen nem tudtuk, mi van a borítékokban. Izgatottan bontottuk fel és mikor megláttuk a boríték tartalmát ,az össze esés és ejálulás határán voltunk. Azonban az öröm, ami bennünk tombolt arra késztetett minket, hogy hangosan elkiabáljuk magunkat:

-Megyünk a Német Nagydíjra!!!