34.fejezet

A folyóparthoz sétáltunk, ahol két sétahajót is megpillantottam. Mivel láttam, hogy az emberek a nagyobbikra szállnak fel, így én is megindultam annak irányába, Seb azonban a derekam után kapott.

-Ez a miénk, gyönyörőm!- húzott a másik, jóval  kisebb hajó felé.

-Komolyan? -néztem Sebire meglepetten.

-Igen! Csak mi ketten leszünk.-nevetett.

  A jegyszedő elkérte a jegyünket, majd beszálltunk. Szerelmem az ablak mellé ültetett, mondván, hogy innen szebb a kilátás. Csodálatos volt, ahogy távolodtunk el egyszerre a parttól és a várostól.

-Lenne egy nagyon fontos kérdésem. Ezért is akartam azt, hogy kettesben legyünk. Mihez szeretnél kezdeni érettségi után?

Sikerült levennem a szemem az egyre kicsinylő és távolodó városról.

-Egyetemre szeretnék járni, belső építésztre. És szeretnék dolgozni is. Anyuéknak nem igazán futtja és nem is biztos, hogy állami helyre bejutok. Nem várhatom el, hogy támogassanak. Felnőtt vagyok és ideje a saját lábamra állnom.

Seb felsóhajtott mellettem.

-Gond van?- fürkésztem az arcát.

-Az egyetem mellett dolgozni is akarsz. Alig fogunk találkozni, mert te Magyarországon fogsz tanulni én meg ugye ha nem Svájcban, akkor egy hotelben leszek a világ valamelyik pontján.- teljesen kétségbe esett és fel-alá kezdett járkálni.

-Drágám!- erre felkapta a fejét.- Mondtam én, hogy Magyarországon akarok tanulni?-vontam fel a szemöldököm.

-Akkor hol?- visszaült a helyére.

-Hmm..- gondolkoztam.- Mondjuk Hozzád  nagyon-nagyon közel.- súgtam a fülébe.

-Reni! Kérlek egy várost vagy országot bökj már ki!!

-Svájc. Megfelel?- mosolyogtam.

-Ez…Ez valami király!! Komolyan??? Dehát akkor.. Nem ez képtelenség. Ahhoz túlságosan haragszol még rám..- egyből eltűnt az előbbi csillogás a szeméből.

-Nem fogok haragudni Rád, ha megosztod velem, hogy mi jutott az eszedbe.- ismertem már eléggé ahhoz, hogy tudjam, mit is akar kérdezni.

-Hozzám költözöl jövő ősszel?? -tette a kezét a combomra.

-IIIGGEEEENN!!!- bólogattam és közben nevettem.

-Akkor ez azt jelenti, hogy megbocsájtassz??- kérdezősködött továbbra is.

-Csókolj már meg, Te lüke!!!

 Szinte letámadott. Úgy csókolt, mint még soha. Felüdülés volt számomra ez a néhány pillanat. Mondhatni, mint vihar után a napsütés.

-Seb elég lesz, azt hiszem.- toltam el magamtól, mert már alig kaptam levegőt.

-Teljesen kétségbe estem, mikor tegnap reggel sehol sem találtalak. Benéztem a szekrénybe és akkor csillapodott a félelmem. Azt hittem, hogy elmentél. Bevallom, lett volna hozzá elég okod. Aztán mikor megláttam a rúzsfoltos ingem…Az volt az első gondolatom, hogy mit tehettem?? Totálisan kimaradt az az éjszaka. És az sem boldogított, mikor este befeküdtél mellém az ágyba. Annyira vágytam a csókjaidra.-sütötte le a szemeit.

-Nem engedhettem, hogy megcsókolj. Éreztetni akartam Veled, hogy egy élőlény vagyok, akinek vannak érzései, nem pedig egy bábu, akit egy madzagon ide-oda rángathatsz. Nem elég a bocsánat kérés Seb. Azzal nem tudod bebizonyítani, hogy igazad van és azt sem, hogy szeretsz. De azt már tudom, hogy megbántad amit tettél.-emeltem fel a buksiját.

-Én nem csaltalak meg. Tudom és érzem!! Veled szeretkeztem utoljára.

-Édesem!! A megcsalás nem feltéltelnül az jelenti, hogy lefekszel valakivel. Egy csók is megcsalásnak számít. És mivel rúzsfoltos az inged nyaka, azt feltételezem ,hogy valaki megtalálta az egyik gyengepontod.- belecsókoltam a nyakába, mire felsóhajtott.

-Kapok még egy esélyt? Nem akarlak elveszíteni.

-Nem lenne szívem ahhoz, hogy ne adjak még egy esélyt. Mindenki kap új esélyt így Te is. Vagyis inkább mi is, hogy mindent helyre hozzunk.

  Nem mondott semmit, csak felállt mellőlem, a hajós kapitányhoz ment, majd egy macival a kezében jött vissza, melyen egy Livepool mez volt és a hátán ez a felirat: ”I love U Reni!”

-Ohh Sebi!! Ez annyira cuki! Köszönöm szépen!- a nyakába vetettem magam.

A visszafelé tartó utat szinte egymás szájában töltöttük el. Volt mit bepótolnunk…

*****

Sötétedésig sétáltunk a városban.

-Annyira szép a város este is!- lelkesedtem.

-Oda fentről még szebb!- mutatott Párom egy óriáskerék tetejére.

-Ugye nem…?- azt hiszem, tudom mire gondolt.

-De igen.- vigyorgott.

-Nem Seb!! Erre az izére ugyan fel nem teszel!!- tiltakoztam hevesen.

-Ez nem izé, hanem egy óriáskerék. Meglátod, élvezni fogod.- nyugtatott meg, már amennyire lehetett.

-De nem biztonságos és…

-De az. Bízol bennem?- szakított félbe és bólogattam a kérdésére.

 Én tudom, hogy pilótaként imádja a veszélyt és minden olyan dolgot, ami adrenalint ad, de nem nagyon örültem az ötletének. Még akkor is remegtem, mikor lassan emelkedni kezdtünk és Ő a karjaiba zárt.

-Jajj Kicsim! Itt vagyok, ne félj már! Inkább gyönyörködj a városban.- mutatott körbe.

Igaza volt. A város millió színben pompázott. Ideföntről minden olyan parányinak tűnt, egy dolgot mégis jól láttam: az Anfield Road-ot.

     A hotelbe érve azonnal megcéloztam a fürdőt, hiszen fárasztó nap volt ez a mai és már csak egy kis fürdésre vágytam. Meg egy jó meleg ágyra. Miközben folyt a testemre a kellemes meleg víz, újra lejátszódott bennem mindaz, ami történt. Félek, hogy senki elől nem tudjuk majd relytegetni azt, hogy bizony egy igen komoly vitán vagyunk túl mindketten. Mindketten próbáljuk helyre hozni a kapcsolatunkat, azt látom, hogy Sebastian is próbálkozik, de valami még sem olyan, mint régen. Talán a bizonytalanság miatt érezhetem ezt. Tudom, hogy szeret, de abban már nem vagyok biztos,- mint ahogy Párom sem az- hogy nem csalt meg. Mire végeztem a fürdéssel, csak egyedül voltam a szobánkban. Egy levelet láttam az ágyunkra téve:

                   “Ne haragudj édesem, de el kellett mennem. Tudnom kell, hogy mi történt a bárban. Sietek vissza.

                     Szeretlek.

                Sebastian”

Nem egészen fél óra múlva Seb egy fiatal srác oldalán érkezett vissza.

-Bemutatom Adriant, ő szolgált ki engem. KéremAdrian, mondjon el mindent a barátnőmnek úgy, ahogy azt nekem is tette.

-Az úr iszogatni kezdett, egyik whyskit a másik után kérte. Aztán leült mellé egy csinos nő. A nő egyből felismerte Sebastiant és beszélgetni kezdtek. Seb eleinte nagyon távolságtartó volt a nővel, de az egyre több alkohol miatt hamar felszabadult. Majd a nő kérettetni kezdte magát, beleült a barátja ölébe és a nyakát kezdte csókolgatni.

-Azt a büdös ribanc!!- suttotgatm összeszorított ököllel.

-De ennyi történt csak kisaszony, hiszen a párja észbe kapott és tudatta a nővel, hogy van valakije és pont vele nyaral itt. Fizetett Seb, aztán eljött. Esküszöm, hogy így történt. Mindez előttem történt a bárpultnál.

 Könnyes szemmel ültem le az ágyra és csak bámultam magam elé, míg Seb kikísérte a pasast. Nem bírtam Párom szemébe nézni mikor kettesben maradtunk. Majd elsülyedtem szégyenemben azért, mert nem hittem neki.

-Több bizonyítékot nem tudok felmutatni Reni!!- törte meg a közöttünk beálló mély csendet teljesen kétségbeesetten.

-Annyira sajnálom Seb. Kérlek bocsáss meg, amiért nem hittem neked. Én…annyira szégyenlem magam!- a nyakába borúltam.

-Nem haragszom édesem. Volt okod kételkedni bennem. Teljesen normálisan reagáltál a történtekre.Csak azt kérem, hogyha lehet felejtsük el. Tudom, hogy fájdalmat okoztam, de azt akarom, hogy csakis a jó dolgok és a boldog pillanatok miatt maradjon ez a nyár emlékezetes.- mondta, miközben az arcomon lehulló könnycseppeket törölgette a hüvelykujjával.

-Annyira szeretlek!!

Hosszas csókcsatába kezdtünk. Seb valahogy fölém került . Mielőtt meszebb jutottunk volna, Párom kapott észbe.

-Hozok valami vacsorát.- mászott le rólam.

-Nem vagyok éhes.- válaszoltam unottan.

Pár perc múlva a szobapincér kopogott az ajtón és meghozta a könnyed vacsorát: gyümölcssalátát.

-Seb nem kérem. Nagyon ízletesnek néz ki, de nem kívánom.- toltam el magamtól a tányért.

-Akkor megetetlek. Ha máshogy nem eszel, akkor így fogsz.-kaccsintott.

Egyenként szúrta a villára a friss és ízletes gyümölcsdarabokat és nyújtotta felém. Minden megevett falat után mézédes puszikkal kényeztetett. Mégiscsak megjött az étvágyam…

    Reggel a telefonom csörgésére ébrdtem. Tommi nevét láttam a kijelzőn.

-Jó reggelt Tommi.- szóltam bele álmosan.

-Szia Reni. Hogy vagy? Minden rendben köztetek? Ugye ért valamit az, hogy leszidtam Sebastiant?

-Jól vagyok és minden rendben köztünk.- válaszoltam tömören.

-Baj van? Nem tűnsz túl vidámnak.- hallottam meg barátnőm hangját.

-Szerinted annak kéne lennem? Oké, hogy kibékültünk és talán jobban szeretjük egymást, mint valaha, de nemrég még a szakítás közelében álltunk. Seb leitta magát, abszolút nem emlékezett semmire sem és az ingje is rúzsfoltos volt. Én pedig azt hittem, hogy megcsalt.- öntöttem ki a lelkem.

-Tessék? Hogy Seb megcsaljon?Az teljes képtelenség! Tudja, hogy milyen egy megcsalás, hiszen tapasztalta. Ő nem lenne képes erre. Erre a fejem tenném.-állította határozott módon a finn.

-Tényleg képtelenség. Tegnap este bebizonyította. Ide hívta a fickót, aki kiszolgálta a bárban. Egy hülye ribanc rá akart mászni. De szerencsére Seb hamar észbe kapott.

  Az említett épp ebben a percben lépett be a szobánkba reggelivel a kezében.

-Tommi, most le kell tennem. Sziasztok.- bontottam a vonalat a lehető leggyorsabban.

-Jó reggelt szépségem!- üdvözölt Párom egy hatalmas csókkal.- Látom, hogy valaki már megtette helyettem is Csipkerózsika felébresztését. Valaki áthúzta a tervem.-bigyesztette le a száját.

-Ugyan Édesem. A reggelit Tőled kapom és Te adod a világ legédesebb csókját.-mosolyogtam.

******

-Mi legyen Drágám? Maradjunk még egy napot vagy még ma induljunk Spanyolországba?- kérte ki a véleményem életem értelme, miután lenyeltem az utolsó falatot is a reggeliből.

-Nem akarok elmenni addig innen, míg nem vettem ajándékot a szüleimnek és Berninek.

-Ez így természetes.- helyeselt.- Akkor irány a vásárlás.- lelkesedett.

   Kevés pasi van a világon, aki eltudja tűrni a nők nagy szenvedélyét, a vásárlást. De az én Párom ilyen és erre büszke is vagyok nagyon de nagyon!!! Az lett ennek a vásárlásnak a vége, hogy végül én is vettem pár igen szép ruhadarbot. Seb legelábbis rám erőszakolt néhány blúzt és szoknyát, mondván, hogy ebben még jobban kíván.

    Az egész napunk azzal telt el, hogy Liverpool utcáin sétálgattunk kéz a kézben. Most békesség, szerelem és boldogság jellemezte a kapcsolatunk. Párom beszélt a szüleivel, akik megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy minden helyre rázódott. Heike szerint olyan erős érzelmek kötnek össze minket, mely mindent kibír. Három hete vagyunk együtt, de máris volt pár veszekedésünk. Ebből kettő majdnem szakítást eredményezett.

    Az estét egymás kényeztetésével töltöttük el. Egy fürdőkádban. Seb mindenféle szégyenlőség nélkül szabadult meg a ruháitól. Boxer nélkül állt előttem, míg én még mindig ruhában álltam előtte, rá sem pillantva a meztelen Páromra.

-Cicám! Mi a baj?- emelte fel a fejem az államnál fogva.

-Én..én…szégyenlős vagyok.- vallottam be, mire fülig pirultam.

-Dehát nincs míért az légy. Én sem vagyok az.- mosolygott.- És láttalak már ruha nélkül.-az együttlétünkre célzott.

-De akkor sötét volt.

-Áhh! Ha ez a gond, akkor lekapcsolom a villanyt.- indult meg a kapcsoló irányába.

-Seb- fogtam meg a kezét és elkezdtem megszabadulni a ruháimtól. Párom csak a melltartómtól szabadított meg. Legyőztem minden félelmem és szégyenlőségem.Ő ült először a kádba, én pedig elhelyezkedtem a combjai között és a mellkasának dőltem. Fél órán át élveztük a meleg vizet, aztán álomra hajtottuk a fejünk.

*******

Másnap reggel Seb mocorgására ébredtem.

-Ne haragudj, hogy felébresztettelek.- simogatta a karom egy kissé álmos Seb.

-Semmi baj.- nyomtam egy ásítást.- Hány óra?

-Fél 10.- pillantott az éjjeliszekrényen levő órára.

-Mikor indul a gépünk?- kérdezgettem továbbra is.

-Nem tudom, de utána nézek a neten.- ki akart mászni mellőlem, de nem hagytam.

-Nem olyan fontos. Inkább maradj még mellettem- kérleltem.

 Visszafeküdt mellém, az egyik kezével a hátam simogatta, míg a másikkal összekulcsolta az ujjainkat a takaró alatt.

-Illetlenség lenne pont nekem megkérdezni, hogy érezted magad, igaz?-szomorkodott.

-Nem illetlenség. Ha elfelejtjük ami történt, akkor nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy remekül éreztem magam. Egy valami számít: Veled vagyok. Senki mással nem éreztem volna ilyen jól magam. És úgy érzem, hogy mindketten hibások vagyunk. Dehát emberek vagyunk, rengetegszer hibázunk, de ebből tanulhatunk. Nem lesz következő alkalom és megtanulunk jobban bízni egymásban. Amúgy én is kíváncsi vagyok, hogy Te hogy érezted magad?- ráültem a csípőjére. Látni akartam a kék szemeit. Tudni akartam, hogy mire gondol, hogy őszinte-e.

-Annak ellenére, hogy egy állat módjára viselkedtem és annak ellenére, hogy Bennel kellett a számodra legfontosabbat látnod, remek volt ez a pár nap. Nekem te jelented a boldogságot. Az, hogy ide eljöttem veled, felér egy luxusnyaralással, mondjuk Hawaii szigetén.- a szemei a boldogságot és az őszinteséget tükrözték. Ezek a szemek mindent elárulnak.

 Később közösen megnéztük a következő járatot Barcelonába, ami pontosan délután 2-kor indul. Összepakoltunk, majd 12-kor kijelentkeztünk a szállodából. Ben ezúttal is a segítségünkre sietett, hiszen kivitt minket a reptérre. Seb megvette a jegyeket és fél 2-kor elfoglaltuk a helyünket a gépen. A 2 órás utat filmnézéssel töltöttük el. Horrort néztünk. Párom egy-egy jelenetnél majdnem elkiabálta magát és annyira félt, hogy néha levegőt is elfelejtett venni.

-Nem bírod a horrort, Bajnok?-  incselkedtem vele, miután vége lett a filmnek.

-Nem igazán. Őszintén szólva majd összecsináltam magam.- pirult el.

-Azt éreztem.Vagyis elég rendesen szorítottad a kezem.- vigyorogtam.

-Sajnálom Édes.- csókolgatta a kézfejem.- De mostmár tudod, hogy nem fogsz horrort nézni a közelemben.-húzott az ölébe.

-Csakis, nyáltól csöpögő romantikus filmeket.- sóhajtoztam.

-Ne mond azt, hogy nem szereted a romantikát.- húzta fel a szemöldökét.

 Ízlelgetni kezdtük egymás ajkait. Akárhányszor abba akartuk hagyni, kettőnk közül valaki mindig többet akart. Mikor sikerült abbahagynunk, egy nő jött oda hozzánk egy 5 év körüli kislány társaságában.

-Elnézést, hogy megzavartuk Önöket, de a kislányommal nagy rajongója vagyunk Sebastian. Esetleg kérhetnénk egy aláírást.

-Persze.- mosolygott mézédesen Seb.- Milyen névre szóljon?- míg ezt kérdezte elvette a kislány kezéből a tollat és a papírt.

-Emma és Liliana.- mondta a nő.

A melletem ülő német a két név mellé odafirkantotta az aláírását és egy mosolygós hangulatjelet.

-Tessék szépségem.- nyújtotta oda a kislánynak a papírt és megsimogatta az arcát.

-Köszönjük. Esetleg vigyáznának Emmára, míg kimegyek a mosdóba? Nem szeretném egyedül hagyni.- kért szívességet a nő.

-Nagyon szívesen.- válaszoltam.

  A nő elment, Seb pedig a combjára ültette a kislányt, aki nagyon meg volt szeppenve.

-Nagyon szép neved van. És nyaralni indultok Barcelonába?- kérdezte a Párom Emmát, aki a szoknyácskája szélével játszadozott.

-Tetszik tudni Sebi bácsi- erre összemosolyogtunk a némettel.- meglátogatjuk nagymamámat. Ezentúl nála fogunk lakni, mert anyu és apu elváltak.- válaszolta a kicsilány mosolyogva. Nyilván nem tudja még felfogni, hogy mi a válás szó jelentése. Ő csak egy valamit értett, hogy ezentúl látni fogja a nagymamáját és ez láthatóan boldogsággal tölti el. Ránéztem Páromra, akinek az arca elképedt. Ismertem már és tudtam, hogy megérintették a kislány szavai. Már nem azt a mosolygós Sebastiant láttam, akit az előbb. Akaratlanul is könnyes lett a szemem.

-Megmutathatom Neked a babáim?-kérdezte Sebitől Emma.

A Szőkeség rám nézett, majd bólintottam és a karjaiban Emmával elindult, ahol ők foglaltak helyet. Pár perc múlva Liliana jelent meg mellettem:

-Hol van Emma?- aggódva kezdte keresni a lányát.

-Megmutatja a babáit Sebinek.- nyugtattam meg.

 Láthatóan nagy kő esett le a szívéről, majd elindult a lánya irányába.

 Tudtam, hogy a kislány Szerelmem társaságára vágyik, így nem is furakodtam közéjük. Az ablakon bámultam kifelé, mikor valaki megszorította a kezem.

-Baj van?- aggódott Seb.

-Nincs. Csak azon gondolkodom, amit Emma mondott.- bújtam közelebb hozzá.

-Sajnálom szegény kislányt.- sóhajtozott.- Annyira aranyos teremtés. Folyton mosolyog és csacsog. Szegény semmit nem fog fel abból, ami körülötte zajlik. Elmesélte, hogy már nagyon várja, hogy láthassa a nagyiját, mert az apja sosem engedte, hogy eljöjjenek ide. Lilianától is kérdeztem pár dolgot. Kicsit bizalmatlan volt eleinte, de megnyugtattam, hogy segíteni szeretnék rajtuk. Tőle megtudtam, hogy azzal, hogy hazaköltöznek Barcelonába, elvesztette a mukahelyét és Emma álma is összetört: nem balettezhet többet. Telefonszámot cseréltünk, hogy hívjanak, ha bármiben tudok nekik segíteni.

    Büszke voltam Sebire. Amellett, hogy sikeres és híres, nem ment agyára a dicsőség és azt sem felejtette el, hogy honnan jött. A szívén hordja az emberek sorsát.

 Leszállás előtt 20 perccel Emma lépett mellénk.

-Sebi bácsi, ezt nektek rajzoltam.- adott a Párom kezébe egy rajzot, az arcára adott egy hatalmas cuppanós puszit és már szaladt is a helyére.

 Könnyes szemekkel néztem a rajzocskát. Seb mellett ott volt bal oldalon egy kék autó, míg a jobb oldalán én álltam és fogtuk egymás kezét. A fejem fölé pedig oda volt írva a nevem.

-Honnan tudja, hogy hívnak?-lepődtem meg.

-Megkérdezte ki vagy, és mondtam, hogy a barátnőm vagy és Reninek hívnak. Emma azt mondta, hogy nagyon szép lány vagy és külön megkért, hogy nagyon-nagyon vigyázzak rád és ne engedjem, hogy mi elváljunk valaha is.

   Ebben a pillanatban döntöttem el azt, hogyha majd születik egy kislányom akár Sebitől-amire vágyom azért titokban-, akár más férfitől, az Emma nevet fogom neki adni. Őrültség volt veszekednünk, hiszen rájöttem, hogy a világ legfantasztikusabb emberét szerethetem!!

    Leszállás előtt 5 perccel mentem a mosdóba, hogy magamra kapjak valami könnyed, nyári ruhát, hiszen a Liverpoolban uralkodó hűvös miatt kabát volt rajtam. Egy virág mintás ruhácskát öltöttem magamra.

 Délután 4-kor leszálltunk. Mikor kiléptünk az épületből, felnevettem:

-Atya ég!! Meleg van és vörösre süttethetem a hasam!!

-Azért azt ne csináld. Majd gondosan bekenem a hátad és a hasad.- vigyorgott és a keze a fenekemen pihent meg.

Elindultunk szállást keresni.