69.fejezet

    Egy valamire nem vágyott egyikünk sem: arra, hogy az ünnepek elteljenek. Sajnos ez mégis megtörtént s így vége a pihenésnek, a nyugis és szürkének mondható hétköznapoknak, mely hol kettesben, hol a családdal, hol a barátaink körében telt. Rövid volt ez a szünet, mégis minden egyes napra jószívvel, boldogsággal és mosollyal fogunk emlékezni. Ennek az új esztendőnek mindketten tiszta fejjel és megerősödve vágtunk neki pár nappal ezelőtt. Vőlegényem arcáról leolvasható a kipihentség, ez pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy idén is remekül teljesíthessen. Együtt fogunk az adandó nehézségek ellen harcolni idén is, mi és az érzéseink is változatlanok maradtak, csupán egy dolog van, ami más: az, hogy  a menyasszonya lettem. Egy gyűrű került fel az ujjamra, melyet büszkén fogok viselni. Ha szükséges, a média előtt is emelt fővel fogom felvállalni azt, hogy Sebastian eljegyzett. Nincs szégyenkeznivalónk, őszintén és tiszta szívből szeretjük egymást. Ország-világnak be fogom bizonyítani azt, hogy van keresnivalója egy világklasszis autóversenyző mellett egy olyan átlagos lánynak, mint amilyen én vagyok. Mindent meg tudok adni Sebastiannak úgy is, hogy nem úszkálom a pénzben, hogy nem vagyok híres. A Karácsonykor megejtett eljegyzés is bizonyítja azt, hogy elkötelezettek vagyunk egymás iránt, hogy Sebnek rám van szüksége és senki másra. És ez a tény engem mérhetetlen nagy büszkeséggel és boldogsággal tölt el.

   A 2013-mas Forma 1-es idény lassan kezdetét veszi, pedig mintha még csak tegnap lett volna a szezonzáró Brazil Nagydíj. Kezdetként szembe kell néznünk három, külön eltöltött nappal. Seb holnap Milton Keynes-be utazik, hogy lássa, hogy haladnak a munkálatok az idei autóval és, hogy szimulátorozhasson egy kicsit. Elkezdődtek a Heikkivel való edzések is. Az első pár nap nehéz volt a német számára, de így, még egy teljes hét elteltével is erős izomláza van. Az előző estékhez hasonlóan most is sziszegve helyezkedett el az ágyunkon. Megelégeltem ezt és átmentem a finn szobájába.

-Mondd, nem lehetne, hogy ne kínozd meg ennyire Sebastiant?- támadtam le azonnal az edzőt, persze emelt hang nélkül. Heikki még így sem tudta titkolni meglepődöttségét.

-Nem kínzom. Nem tehetek arról, hogy több, mint egy hónapig elhanyagolta az edzéseket. Muszáj formába hoznom.

-Azt hiszem neki is kijárt ez az egy hónap pihenés, hiszen egész évben eleget dolgozott és küzdött.- álltam ki az igazamért, de legfőbbképp a vőlegényemért.-  Nem neked kell látnod, hogy fájdalmakkal küszködve nyúl egy szelet kenyérért, vagy éppen azt, hogy sziszegés nélkül meg sem bír éjjel mozdulni. Már egy hete ez megy és kezdek kissé aggódni. Szerintem nem épp normális az, hogy egy hét és ennyi edzés után sem szűnik meg az izomláza. Csak annyit kérek, hogy légy kissé óvatos vele. Én tudom, hogy fontosak ezek az edzések, de talán nem kellett volna így belecsapnod a dolgok közepébe. Szépen, fokozatosan kellett volna ráállni a felkészülésre.- fejtettem ki a véleményem.

-Igen, ezt is meglehetett volna tenni. De hidd el, sokkal rosszabbul járt volna, hiszen ha holnap beül a szimulátorba, akkor ugyan ilyen fájdalmai lesznek, mert sem a nyaka, sem a háta nem fogja bírni a terhelést, amit kapni fog. De tudod mit Reni? Én szívesen felmondok és átadom neked a helyem, látom te úgyis jobban tudod, hogy mit kell tenni.- förmedt rám.- Valld be, hogy nem is ez szúrja a szemed, hanem inkább az, hogy fájdalom nélkül nem tud hozzád érni, hogy nem tudsz lefeküdni vele.- a finn teljesen kikelt magából, életembe még nem láttam ilyennek. Bevallom, eléggé fájtak a szavai.

-Most az egyszer nagyon igazságtalan voltál Heikki! Csakhogy tudd, volt, hogy  heteket, hónapokat is kibírtam úgy, hogy nem ért hozzám, úgyhogy ezt verd ki a fejedből, de nagyon  gyorsan. Én normális hangnemben beszéltem veled, ugyanezt elvárom tőled is. Nagyon megbántottál.

 Sarkon fordultam és bezártam magam után az ajtót. Egy pillanatra még a folyóson maradtam, mély levegőket vettem, hogy igazán megnyugodhassak. Beléptem egy idő után a szobába, Párom hason feküdt, meztelen felsőtesttel. Gondoltam, hogy kihasználom ezt az alkalmat, a fürdőbe mentem egy doboz krémét, majd ráültem combjára és óvatosan masszíroni kezdtem a nyakát és a vállát.

- Uhh édesem, ez nagyon jól esik.- suttogta.- Ááúúú. Ott nagyon fáj, kicsit óvatosabban- utasított pillanatok múlva.

Jó háromnegyed órán át masszíroztam a fájdalmas területeket, állítása szerint sikerült enyhítenem a fájdalmán.

-Csodás kezeid vannak- puszilgatta a tenyerem.- Sokkal finomabban és gyengédebben csinálod, mint Heikki. Nincs kedved átvenni a helyét?- kérdezte mosolyogva.

-Inkább nem.- utasítottam vissza a felkérést.- Heikki tökéletes munkát végez, érti a dolgát. A csapatnál mindenki, de legfőbbképp te vagy megelégedve a munkájával.

-Csak neked nem tetszik, hogy így agyonkínoz. Ne tagadd, hallottam minden egyes szavatok.

-Aggódom érted, mert már össz-visz 7 napja, hogy fájnak az izmaid. Állapításom szerint ez nem épp egy természetes állapot.

-Nagyon is természertes. Megszoktam már ezt, minden egyes szezonkezdet előtt ez a helyzet. Nyugodj meg, makk egészséges vagyok.- csókolt meg nyugtatólag.

Negyed óra múlva már én is bebújtam a puha és meleg takaró alá.

-Nem fogsz unatkozni itthon?- kérdezte, s közben egy hajtinccsel kezdett babrálni.- Ha szeretnél jöhetsz velem a gyárba. Nem lehetek majd egész nap melletted, de sok látnivaló van, megismernél pár büfés lányt és esténként legalább együtt lehetnénk.

-Csodásan hangzik, de jó lenne ezt a látogatást akkor megejteni, mikor nem lesznek kötelezettségeid. Tudod üléspróba, szimulátorozás, edzések és megannyi fontos teendő. Túléljük ezt a pár napot, kettőt alszunk és már itthon is leszel.

-Ahogy akarod. Én csak aggódom, mert egyedül leszel itthon, kicsit nagy lesz neked ez a ház három napig.

-Mint ahogy ez az ágy is. Úgy megszoktam már, hogy mindig átöleljük egymást elalvás előtt. Kit fogok én átkarolni holnap este?- biggyesztettem le alsó ajkam.

-Megengedem neked, hogy áthívj egy fiatal srácot a szomszédból. Mindezt azért, hogy ne érezd magad olyan nagyon magányosnak.- nézett rám komoly tekintettel.

-Még egy ilyen rossz tanács és ma éjjel a fürdőkádban alszol!

-Jó- jó, inkább befogom a szám.- emelte fel kezeit.- Legalább ezt az éjjelt had töltsem melletted. Kérlek!- ellentmondást nem tűrő, bocihoz hasonló tekintettel nézett rám. Azt hittem, hogy ott, abban a szent percben elolvadok.

-Lehet róla szó. De cserébe kérek egy kis kényeztetést én is.- huncut mosollyal az arcomon  csúsztattam kezem fenekére.

-Ilyen kényeztetésben még nem igazán volt részed.- vigyorgott kajánul. Lekapcsolta a villanyt és nekilátott az általa ígért kényeztetés megvalósításához.

    Reggel, vagyis inkább nagyon kora reggel ébredtem, méghozzá Seb telefonjára. Eléggé morgós hanggal szólt a kis készülékbe, amit most szerettem volna kihajítani az utca kellős közepére. Nem sokat értettem abból, mit is beszél, próbáltam vissza aludni, a szemem azonban azonnal kipattant, mikor meghallottam, hogy Christian nevét ejtette ki. Talán egy perc beszélgetés után bontotta a vonalat, kissé összerezzentem, mikor meghallottam a készülék csattanását.

-Mit akart a főnököd hajnalok hajnalán? Nem tud aludni, ég a gyár, vagy mi a fene?- vettem át Párom morgó stílusát.

-Képes volt azért felhívni reggel fél 6-kor, hogy emlékeztessen, hogy ma a gyárba kell mennem és, hogy 8-kor indul a gép.

-Egyszer megtépem a főnöködet, becsszó!

-Ki nem hagynám azt a jelenetet. Az első sorba vennék jegyet.- nevetett hangosan. Fogtam a párnám és játékosan hozzávágtam. Egy kisebb párnacsata alakult ki, melynek végén fogtuk a hasunk a nevetéstől.

-Reggeliztek, mielőtt elmentek?- kérdeztem, miután kiszórakoztuk magunkat.

-Igen, mert a repülőn mindig rémes a reggeli. És a te szendvicsednél nincs jobb.

   Igazán hajtott a kísértés még egy kis lustálkodásra, de sikerült mindezt legyőznöm, magamra kaptam egy köntöst és a konyhába mentem. Az egyik széken már ott kávézott Heikki, biztos felébredt a hangoskodásunkra.

-Miért vagy fenn ilyen korán?- kérdezte meglepetten.

-Csinálok reggelit nektek, hosszú az út Angliáig, nem akarom, hogy korgó és üres gyomorral induljatok el itthonról.- válaszoltam.- De látom téged is a szokásosnál sokkall hamarabb kidobott az ágy.- mosolyogtam a finnre, miközben az asztalra pakoltam a szendvicshez szükséges hozzávalókat.- Nem sokat aludhattál, nagyon nyúzottnak tűnsz.

-Ne is mondd, úgy érzem magam, mint akit fejbe kólintottak egy palacsintasütővel.- nevetett gúnyosan.- Sajnálom a tegnap esti dolgot, magam is meglepődtem azokon, amiket a fejedhez vágtam. Kérlek ne haragudj.

- Talán érthető a kifakadásod, hiszen én kezdeményeztem az egész vitát.

-Nem, te csak figyelmeztettél, hogy ügyeljek jobban az edzések alatt Sebastianra. És megfogadom a szavaid.

-Heikki, nem kell rám hallgatnod, mert csak butaságok csúsztak ki este a számon. Te vagy az edzője, te ismered a legjobban Sebastiant, te tudod, hogy milyen gyakorlatokat kell végezni, és azt is pontosan tudod, hogy mekkora az a megterhelés, amit Seb kibír. Tökéletesen végzed a munkádat, soha senki nem panaszkodott még rád. Tudom, hogy a tegnapi dolgokat valami egészen más miatt mondtad. Látom a szemedben, hogy valami történt, remélem hamar megoldod majd.- simogattam meg a hátát bátorításképp. Seb ekkor jelent meg a konyhában, még épp időben elkészültem a neki szánt, hatalmas és laktató szendviccsel.

-Kérjem meg Jennit vagy Kimit, hogy hozzák haza a reptérről az autótad?- kérdeztem, miközben a sporttáskájába pakoltam néhány ruhát és egyébb hasznos kelléket. Szívesen vállaltam a pakolászást, mert hamarabb végzünk, a csomagolás az nem épp Párom legjobb erénye.

-Nem szükséges.- rázta a fejét.- A reptér parkolójában szoktam hagyni, még évekkel ezelőtt megkértem egy ott dolgozó férfit, hogy néha felügyelje a kocsim. Persze némi fizettség cseréjébe.

-Értem.

-Mondd szívem, nem fordult meg az a fejedben, hogy jogsid szerezz? Lenne saját autód, kedvedre mehetnél Zürichbe vásárolgatni, vagy ahová csak akarsz.- kapta el a kezem, hogy figyeljek rá egy kicsit.

-Tavaly még bármit megadtam volna azért, hogy vezethessek, de mostmár nem vágyom erre. Mióta ők életüket vesztették abban az autóbalesetben, van bennem egy félelem, ami visszatart attól, hogy valaha is a volán mögé üljek. Bármikor baleset érhet engem is egy részeg söfőr miatt.

-Egy balesetre a veszély akkor is fenáll, ha az én autómban ülsz az anyósülésen.

-Tudom de én bízom benned. Profi autóversenyző vagy, évek óta vezetsz, van tapasztalatod közúton, melletted nincs félelemérzetem.

-Nem értem ezt a félelemérzetet nálad. Ugyanúgy érhet egy tapasztalt vezetőt is baleset, mint egy kezdőt. Velem is bármikor szembe jöhet egy ittas söfőr.

-Ne firtassuk tovább ezt a témát kérlek. Rosszul érzem magam, ha ilyenekről beszélünk.- dobtam bele kissé idegesen a pólóját a táskába.

-Megértettem. Nem akarom, hogy ismét szomorú légy és sírni kezdj.- ölelt magához. Jól esett egy pillanatra a karjaiban lenni és a tudta nélkül elmorzsolni egy könycseppet.

-Szeretnél még valamit vinni magaddal?- böktem a táskára.

-Téged.- nevetett.

-Hát ha bele tudsz tuszkolni a tatyódba és nem félsz attól, hogy a hosszú úton megfulladok, akkor természetesen veled tartok.- reagáltam jókedvűen a felvetésére.

-Oh! Inkább maradj itthon, itt nem áll fenn a fulladásveszély.- cirógatta arcom.- Remélem belefér még a parfümöm.- ment a fürdőbe az említett dologért.

-Nem, ezt nem viheted el!!- támadtam le a fürdőszobaajtóban és kivettem kezéből a kis üveget. Hatalmas szemeket meresztett rám.- Ez a parfüm a kedvencem, imádom, mikor ezzel fújod be magad. Hiányozni fogsz és nekem éreznem kell az illatod. A polcon van még kb. 5 parfüm, bármelyiket elviheted, de ezt nem!!

Ő csak mosolyogva csóválta a fejét és leemelt a polcról egy másik illatszert.

  Hosszú és érzékeny volt a búcsú. Tudom, hogy mennie kell, de oly nehezemre esik elengedni erre a pár napra. Ez az egyik jele annak, hogy mennyire megszoktam már azt, hogy mellettem van.

- Ha bármi baj van itthon, vagy meguntad az egyedüllétet, akkor hívj és hazarepülök.- kötötte az  ebet a karóhoz, mielőtt kilépett volna az ajtón.

-Már mondtam, hogy miattam ne aggódj. Te csak a munkádra koncentrálj, panaszt nem akarok hallani.- fenyítettem.- Találok valami elfoglaltságot és nem arra gondolok, hogy felforgatom a házat.- kuncogtam.

-Rendben. Hívlak, ha odaértem. Nagyon szeretlek. –lehelt még egy utolsó csókot ajkaimra.

-Menj, mert lekésed a gépet és Christian le fogja tépni a fejed.- engettem el a kezét. Sürgettem, mert minél hosszabb ideig búcsúzkodunk, annál nehezebb az elszakadás. Nem a világvége ez a három nap, ennél többet is kibírtunk már egymás nélkül.

  Visszafeküdni nem akartam, álmos sem voltam, ezért a kanapén ülve és közben tévét nézve megreggeliztem. Hamar meguntam az unalmas műsorokat, átöltöztem és elfoglaltság után kerestem: elkezdtem kitakarítani az egész házat. A polcokon újnyi vastagságban állt a por, volt itt munka bőven. Mire mindennel végeztem már este volt. Beszéltem vőlegényemmel, majd aludni tértem.  Vagyis csak aludtam volna, ha tudtam volna. Jobbra-balra fordultam, Seb térfelén is feküdtem már, de sehol sem volt kényelmes az ágy, nem leltem a helyem. Gondolkodni kezdtem azon, hogy mennyire nehezemre esik Sebastian nélkül léteznem. Pedig csak két éjjelről van szó, régebben ezt nyafogás nélkül kibírtuk. Azonban az az időszak más volt. Lekötött a suli és a tanulás, nem voltam egyedül sosem esténként, ráadásul nem egy ilyen nagy házban. Nem is tudom mi lenne velem abban az esetben, ha Debrecenbe kellene élnem, a szüleim nélkül és nem lenne vőlegényem sem. Azt hiszem a napjaim egyet jelentenének a gyötrelemmel és a keserűséggel. Úgy érezném magam, mint a tű a szénakazalban: elveszve.

   Finom illatokkal a konyhában, husival a sütőben és sok-sok szeretettel vártam haza a vőlegényem és az edzőjét. Míg vártam rájuk leültem a kanapéra és olvastam. Miközben takarítottam, rábukkantam néhány német nyelvű regényre, ezzel kötöttem le a figyelmem a napokban. Eltereltem sikeresen a figyelmem Párom hiányáról, művelődtem is, szóval több legyet ütöttem egy csapásra. Seb képes volt kinevetni, mikor tudtára adtam, hogy regényeket olvasok. Szerinte ezek nem is igazi regények, hanem meséskönyvek.

-Annyira lefoglal az a meséskönyv, hogy észre sem veszed, hogy hazajöttem?- szólalt meg egy hang közvetlenül a fülem mellett. Visítva ejtettem ki a kötetet a kezemből.

-Még egy ilyen rossz poén Sebastian Vettel és végignézheted, hogyan kapok szívinkfarktust!- szidtam össze mérgesen.- Tényleg belemerültem az olvasásba, sajnálom.- öleltem magamhoz vőlegényem a kanapén térdepelve.- Nagyon hiányoztál Édesem.- üdvözöltem mostmár úgy, ahogy valóban megérdemli: egy hosszúra sikeredett csókkal.

Helyet foglalt mellettem és átkarolta vállam.

-Istenien finom illat árad a konyhából.- szimatolt a levegőbe.- A napokban megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy az asszonykám itthon fog várni finom vacsival és majd idővel sok-sok gyerkőccel.

-Nahát! Én azt hittem, hogy egész nap szimulátorozni fogsz majd, nem pedig gondolkodni a házaséletről.

-Nem akartam én erről gondolkodni, csak a szerelőim folyton azt hajtogatták nekem, hogy a házasság rengeteg felelőséggel jár.

-Befolyásoltak ugye?- kérdeztem remegő hangon.

-Engem nagyon nehéz befolyásolni, eléggé önfejű tudok lenni. Ismersz jól, amit a fejembe vettem, az úgy is lesz. És ne aggódj, nem gondolom meg magam semmi pénzért és az oltárnál állva sem fogom lemondani az esküvőt. Eljegyeztelek és örök hűséget fogok fogadni. A srácoktól hallottam néhány negatív véleményt a házasságról, miszerint az megöli az érzelmeket, minden monotonná fog vállni, miután kimondod az igent. De tudom, hogy ez velünk nem fog előfordulni, mi örökké szeretni fogjuk egymást. A mi történetünk nem érhet véget szomorúan.

  A bizonytalanság egy szikráját sem láttam átsuhanni az arcán. Magabiztosan beszélt, hangjából érzem, hogy kitart amellett a terv mellett, hogy augusztusban elvesz. Csak reménykedni tudok abban, hogy addig minden remekül megy majd, hogy semmilyen tényező nem fog minket hátráltatni abban, hogy kimondjuk egymásnak az igent, mely Isten előtt örökre egyesít minket.

********

  Február közepét írjuk, tehát egyre közeledik a nap, mikor újra elkezdődik a Forma 1 újabb szezonja. A Red Bull Racing háza  táján minden jól alakul, a tervezett időpontban sikerült bemutatni az idei autót. Kinézetre csillagos 5-ös, meglátjuk, hogy a futamok alatt nyújtott teljesítmény alapján hanyassal lehet osztályozni az autót. Az első tesztek is lezajlottak, volt munka bőven, hiszen Ausztráliában minden élesben megy majd, mindennek tökéletesen kell működnie.

-Kicsim.- hozott vissza Sebastian hangja a gondolkodásból.- Vészesen közeleg az első futam, az utóbbi időben alig van időnk egymásra, ezért terveztem ki valami olyat, ami biztosan tetszeni fog neked. Arra gondoltam, hogy eltölthetnénk néhány napot kettesben.-azonnal felkaptam a fejem.- A szemeid csillogását nézve feltételezem, hogy érdekel a dolog.

-Nagyon is. Hová utazunk?- próbáltam kicsikarni belőle az úticélt pár csókkal.

-Meglepetés lesz.- puszilta meg az orrom hegyét és leszállt az ágyról. Levette a szekrény tetejéről a bőröndöt és az ágyra tette.

-Legalább annyit árulj el, hogy milyen ruhákat vigyek magammal? Gőzöm sincs arról, hová tudnál elvinni engem télen, de a gondolkodásmódod figyelembe véve biztosan oda, ahová még álmaimban sem jártam.

-Az a jó, mikor minden meglepetésként ér. Látnod kéne akkor, hogy milyen döbbent arcot szoktál vágni.- röhögött a hasát dogva.

-Majom.- nyújtottam rá a nyelvem.- Röhögés helyet segíthetnél azzal, hogy válaszolsz a kérdésemre.- kezdett fogyni a türlemem.

-Mindenképp meleg holmira lesz szükséged, de bedobhatsz a bőröndbe egy sexi fürdőrucit is.

-Te most viccelsz? Magyarázd már meg nekem azt, hogy függ össze a fürdőruha a meleg holmival?- néztem rá talpig ledöbbenve. Első benyomásom az volt, hogy Párom bekattant, vagy csak a szokottnál jobban megcsapta a benzingőz.

-Nem kérdez, pakol!- utasított, persze mosolyogva és olyan hangnemben, hogy fel se merüljön bennem a megsértődés lehetősége.

   Másnap reggel, indulás előtt ért utol a döbbenet újabb hulláma. Párom elfelejtette közölni velem azt az aprócska tényt, hogy autóval megyünk.

-Legalább mondd azt, hogy nem kell napokat utaznunk.- fintorogtam.

-Csupán három órácskáról van szó.

-Csupán három órácskáról.- ismételtem sóhajtozva.

-Nyugodj meg kicsim.- kulcsolta össze ujjainkat. Kellemes érzés futott át rajtam.- Észre sem veszed és már oda is érünk. Tudom, hogy kicsit hosszú az út, kellemetlen élmény ennyi időt autóban ülni, de a látvány és a ránk váró csodás napok száma mindenért kárpótolni fognak.

Egyre inkább izgatott az, hogy mit tervez. De abban biztos vagyok, hogy valami szokatlan dolgot.  Az út közben volt, hogy percekig le nem véve a szemem Róla, csak bámultam. Koncentrálva figyelte az utat, magabiztosan vezetett, könnyed lábmozdulatokkal taposott hol a gázra, hol fékre. Egy kézzel fogta a kormányt, ujjai tökéletesen tapadtak a kormányra.

-Nem állunk meg egy kicsit pihenni?- tettem fel a kérdést. Láttam, hogy elfáradtak a szemei, mert már órák óta vezet megállás nélkül.

-Nemsokára ott vagyunk. Talán pisilned kell?

-Hát kéne…de kibírom valahogy.- legyintettem. Minden egyes méter megtette után egyre jobban dobogott a szívem. Nem kell tudnom azt hová visz, elég az nekem, hogy Vele legyek. Eddig  bárhová is utaztunk ketten, csak csodálatos és feledhetetlen napjaink voltak és tudom, hogy ez most sem lesz másképp. Előttünk pár 100 méterre magas hegyek tűntek fel, valamint az út szélén a St. Moritz feliratú tábla.

-Jártál már az Alpokban drágám?- kérdezte. Elakadt a lélegzetem, torkomon akadt még a szó is.- Mondtam én, hogy látnod kéne magad a tükörben.- kuncogott.

 Pár perccel később oda is értünk a kis városkába. Ez a hely maga volt a földi paradicsom., használhatok egymillió szót arra, hogy vázoljam az elém táruló látványt, de a valóságot és a táj szépségét egyikkel sem tudnám kellőképpen leírni. Itt minden maga a volt a csoda, a teremtés tetőfoka!

-Mondd, hogy ez nem álom!  Seb, ilyen hely a világon nincs is.- ájuldoztam az autóban ülve. A lábaim remegtek, de kis idő múlva az ujjaim is ugyanezeket az apró mozdulatokat végezték.

-Mint látod drágám, igenis létezik ilyen csodás hely. És az a rémisztő, hogy mindez a miénk lesz pár napon keresztül.

-Ugye tudod, hogy most sírni tudnék a boldogságtól?- néztem Rá, mostmár a könnyeimmel küszködve.

-Nem hagyok időt és lehetőséget sírásra. Rengeteg dolgunk és látnivalónk van.

-Igazad van.- helyeseltem és megtöröltem a könnyektől áztatott arcom.- Vessük bele magunkat az élvezetek tengerébe.- tapsikoltam vígan.

Elindultunk elfoglalni a szobánkat. Nem is szoba várt kettőnkre, hanem egy teljes lakosztály: hatalmas hálóval és extra nagy franciaággyal, konyhával, fürdővel és egy kandallóval ellátott nappalival. Másodpercek alatt beleszerettem ebbe a helységbe, a bútorok illata, a tűz keltette meleg mind vonzó és értékelhető volt a számomra. A szobánk ablaka a sípályára nézett. Pár méterrel előttünk láthattuk, hogy az emberek kihasználják a sípálya adottságait, a gyerekek hada önfeledten hócsatázik, hóembert épít , vagy szánkózik. Mosollyal az arcukon élveztek minden olyan dolgot, melynek köze volt a hóhoz.

-Úgy érzem, hogy erre a pár napig tartó lazulásnak mindkettőnknek szüksége van. Beindul lassan a szezon és örülni fogok, ha otthon eltölthetek majd veled pár napot, teljes nyugalomban. Augusztusban nyaralni nem lesz időnk, mindennél fontosabb az esküvő, mely sok szervezést és figyelmet igényel. Az sem biztos, hogy lesz időnk nászútra menni.

-Emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod.- csókoltam meg.- Egy élet is kevés arra, hogy kifejezzem neked a hálám a sok-sok törődésért, szerelemért, a feledhetetlen pillanatokért, napokért, melyeket együtt töltöttünk.

-Nem kellenek a szavak, a hálát megkaptam benned, a létezésedben. Én vagyok az, aki hálával tartozik. Az életem része vagy, létezésem eddigi legkiegyensúlyozottabb, legsikeresebb és legboldogabb éveiben van részem.

  Kipakoltunk és pár óra múlva a kis alpesi kalandunk közepébe vetettük magaunkat. Kérésemre felültünk a felvonóra. Nem rettegtem a magasságtól, Seb és a páratlan látvány egy tizedmásodpercig nem engedték, hogy féljek. A hegyek az eget súroltál, csúcsúkat befedték a felhők. Kellemes érzés fogott el minden lélegzetvételnél, az orromon beáradó friss levegő az égvilágon semmihez sem hasonlítható. Itt nem voltak autók, nem volt hangoskodás, zaj, minden szép és nyugodt volt. Ilyen környezetre vágytam mindig is.

-Karácsony reggelén a leánykérés miatt voltál olyan…furcsa?-ez a kérdés már régen megfogalmazódott a fejemben, de sosem tudtam feltenni, mert nem találtam meg rá a megfelelő szavakat és időpontot.

-Igen. Az egész estén rengeteget gondolkodtam. Nem akartam elszúrni. Mégsem emiatt aggódtam a legjobban. Sokkal inkább a válaszod adott gyötrődésre és nem kevés aggodalomra okot. A helyzet alakulásába belekalkuláltam azt is, ha épp nemet mondassz. A korod és a szeptemberi események miatt számolnom kellett azzal is, hogy esetleg elutasítassz.

-Nem lett volna okom ezt megtenni. A szerelem kortól független érzés. Úgyanígy érzenék irántad öt, huszonöt vagy akár harminc év múlva. Minek halasztani az esküvőt, ha két ember igazán szereti egymást?

-A legszívesebben már most feleségül vennélek, titokban tartva az egészet, de ez nem lenne sportszerű tőlem. Na igen, még most is az autóversenyzésen jár az eszem- mosolyogott.- Életünkben csak egyszer van alkalmunk az oltár előtt állni, egymás mellett. Egy életen át hallhatnám anyu ledörgőlő szavait, hogy nem lehetett ott az esküvőn. Sem anya, sem apa szemébe nem mernénk soha többet nézni, ha ezt megteszem.- merengett.

-Én pedig most is igent mundanék neked, mint augusztusban. Annak a szónak, hogy “ igen”, ugyanolyan  komolyság és érték tartalma van akkor is, ha nem templomi esküvőről van szó. De semmiképp nem mondok le a fehér ruháról, arról, hogy a rokonok és a közeli barátok szeme láttára menjek hozzá a világ legjobb pilótájához.

-Egy különleges nő vagy, hozzád méltó esküvőt érdemelsz. És természetesen meg is fogod kapni.- csókolt meg pár méterrel a föld felett.

  Délután rendezték meg az alpesi sí újabb futamát itt, St. Moritz-ban. Fantasztikus volt a hangulat, a szurkolók próbálták egymást túlkiabálni, óriási volt a hangzavar körülöttünk. Legtöbben a hazai versenyzőknek szurkoltak, de lengettek a magasban osztrák, német, svéd és megannyi nemzet zászlaját is. Mi ketten próbáltunk pártatlanok maradni, mindenkiért egyformán izgultunk, mindegyik versenyző sikerének úgyanúgy örültünk. Egy volt a célunk: élvezni a nagyszerű időt, a légkört, egymás közelségét, na és a rendezvényt.

-Farkas éhes vagyok már. Dobjak össze gyorsan valami finomat, vagy inkább rendelni szeretnél?- kérdeztem a szobánk felé tartva.

-Egyikre sincs szükség, már intézkedtem az ügyben, hogy tele pocakkal búj az ágyba.- sejtelmeskedett, s mikor benyitott a lakosztályunkba, megtudtam mire utalt. Udvariasan előre engedett, így elsőként volt lehetőségem szemügyre venni a gyertyafény által bevilágított nappalit. A kandalló elé volt helyezve egy kisasztal és a szőnyegre  két kispárna. Az asztalkához léptem. Volt ott rajta minden: egy üveg francia vörösbor, finomnak kinéző étel és csoki tömérdek mennyiségben.

-Teljesen ki kell kapcsolódnod erre a pár napra, szóval nem engedhetem meg, hogy főzzél. Otthon épp eleget tartózkodol a konyhában.

-Köszönöm a figyelmességed.- simogattam meg arcát. Lesegítette rólam a kabátot, a csizmát, kezet mostunk és nekiláttunk enni. A főtétel nagyon ízletes és zamatos volt.

-Kössünk alkut!- jelentette ki komolyan és közben négykézláb mászott mellém.- Egy szem csokiért jár egy puszi.

-Veled aztán érdemes üzletet kötni.- nevettem. Számhoz emelte az első csokidarabkát és megadtam az ígért puszit a szájára. Nem tudom eldönteni, hogy melyik volt édesebb a kettő közül. Egy idő után cseréltünk, a csoki mellé párosította a csókját is. Mindezek után koccintottunk a maradék borral.

-Így a harmadik pohár vörösbor után kezd kissé melegem lenni.- legyeztem magam egy szalvétával.

-A hatása kezd utolérni.- hajolt közel hozzám.- Gyönyörűen csillognak a szemeid, csodálatosan szép piros lett az arcbőröd. Végre olyannak látlak, ahogy én igazából szeretném: boldognak és elégedettnek.- adott újabb csókot.

-Még mindig melegem van, lassan kigyúl rajtam a ruha. Igazán tehetnél valamit, hogy ez megváltozzon.

-Talán túl sok a textil rajtad.- nevetett és közben megláttam a remény szikráit a szemeiben. A reményt egy kiadós szeretkezésre.

 Lassú és érzéki mozdulatokkal vettem le a ruháim. A kis “bemutatóm” közben nagyokalt nyelt, úgy látszik sikert arattam. A hajgumit kiszedtem a hajamból, megráztam tincseim, hogy azok a hátamra omolhassanak. Fél percen belül az Ő ruhái is szanaszét hevertek a földön és súlya rám nehezedett. Szemeibe néztem és a kandallóban lobogó tűz tükrőződött vissza rám.

-Szeretlek. Jobban, mint azt el tudod képzelni.- súgta lágyan a karom cirógatása közben, mikor már a szőnyegen pihegtünk.

-Nem hiszem.- ráztam a fejem.

-Szóval a kisasszony kételkedik a szavaimban?- húzta össze szemöldökét.

-Igen. Én jobban szeretlek.-állítottam.

-Fogadsz, hogy nem?

-Fogadsz, hogy de?- kötekedtem tovább.

Percekig ment ez a kis szócsata köztünk, melynek az lett a vége, hogy a nappaliban meztelenül kergettük egymást. Már alig bírtam szusszal, mikor elállta az utam.

-Most megvagy!!- vett karjaiba, lábaim autómatikusan a dereka köré kulcsoltam. Fenekemnél fogva nekitámasztott a falnak és újra megéreztem őt magamban. Hajnalig szerettük egymást, mindent megtettünk annak érdekében, hogy megfoganjon az első, oly nagyon áhított babánk.

    Másnap reggel én ébredtem hamarabb, zuhanyozni mentem, 10 percnél többet nem álltam a zuhanykabinban, mert tudtam, hogy vőlegényem hiányolni fog, ha felébred.  Fehér köppenyben, a vizes hajam törölgetve léptem ki a fürdőből. Seb már nagyon is ébren volt, az ágyon ült, kezében egy üveg pezsgőt tartott, mellette a takarón egy tálca reggeli és egy tányér friss eper illatozott.

-Van okunk az ünnepésre Bajnok?- kérdeztem. Törökülésben az ágyra ültem és bekaptam egy szemet az eperből.

-Azt hiszem elég nyomós ok az, hogy ma betöltötted a huszadik életéved. Boldog születésnpaot kincsem.- csókolt meg.

-Köszönöm.- rebegtem nagy nehezen egy hálát.- Kétségtelen, hogy öregszem.- morogtam.- És megint sikerült elfelejtenem a saját szülinapom.- mérgelődtem.

-Semmi baj. Kötelességem, hogy emlékeztesselek erre a csodás napra.

-Olyan jó volna megállítani az idő kerekét, egy helyben toporogni és akkor örökké 20 éves lehetnék. Életem legszebb korszaka ez.

-Tényleg különgeles szém ez a húsz. Szép kerek. Ezért is akartam, hogy kicsit másképp és máshol ünnepeljünk.

-Mit mondassz reggelizzünk, vagy kezdjük a napot egy kis romantikával, mondjuk pezsgővel és eperrel megbabonázva?- a csípőjére ültem, közben óvatosan mozogni kezdtem, hogy még véletlenül se a reggelit válassza.

-Az utbóbbi csábosan hangzik.

Kétség sem fér ahhoz, hogy élvezetes és kellemes reggelben volt részünk.  És a nap további része sem telt unalmasan vagy eseménytelenül…

St.Moritz