20.fejezet

-Mi a baj? Nem ízlik a vacsora? Rendelhetek mást is ,ha gondolod…- kedveskedett szerelmem.

-Nem ez a baj, csak…

-Akkor mi a gond kicsim? Rosszul vagy?- aggodalommal az arcán letérdelt mellém.

-Az a gond, hogy mikor a meccsről jöttünk visszafele Bernivel megéheztem és bementem egy gyors étterembe, enni valamit. Teljesen kiment a fejemből, hogy együtt fogunk vacsorázni. Sajnálom!- tudtam, hogy ezzel most nagyon megbántottam.

-Nagyszerű!!- sóhajtott egyet és idegesen betrappolt a fürdőbe kezében az alvós pólójával. Pár perc múlva majdnem kitépte az ajtót a helyéről. Lehajtott fejjel és bűntudatosan öltöztem át. Mire kijöttem a fürdőből az étel már sehol nem volt és Seb az ágyban laptopozott. A ruháit a földre dobálta, de én szépen felszedtem őket és összehajtogatva a szobában levő kanapéra tettem.

-Nem kellett volna azzal fáraszt magad, hogy összehajtogasd a cuccaim! Nem kértelek meg rá!!- gúnyosan mondta, de közbe nem vette le a szemét a laptopjáról.

  Beszéltem anyuval később ,de gyorsan leráztam, mert nem volt kedvem csevegni vele. És amúgy is féltem, hogy megsejti, hogy nincs minden rendben kettőnk között. Bebújtam Seb mellé az ágyba, de sokáig feküdtünk szótlanul egymás mellett. Aztán láttam, ahogy Seb kimászik mellőlem és kiment a szobaerkélyre. Bő fél óráig kinn állt a hűvös éjszakában és a szemeit törölgette. Fájdalmasat sóhajtva feküdt vissza mellém, de inkább hátat fordított nekem. A hatalmas ágyban annyi hely volt köztünk, hogy még egy ember befért volna közénk.

     Magam emésztettem, megjegyzem, hogy nem alaptalanul! Megérdemeltem, hogy Seb ilyen távolságtartóan viselkedjen velem és, hogy mérhetetlenül gyűlöljön! Eldöntöttem,

hogy reggel mindent jóvá teszek. Egész éjjel le sem hunytam a szemem, csak keservesen zokogtam. Jobban vágytam a csókjaira és az ölelésére, mint eddig bármikor! Többször meg akartam érinteni, de jobbnak láttam, ha nem teszem, mert hízelgéssel nem tudok minden jóvá tenni. Még akkor sem, ha ő is vágyik az érintésemre.

    Reggel 7-kor aztán meguntam feküdni az ágyban. Rendbe hoztam magam. Nagyon fáradtnak és erőtlennek éreztem magam, hiszen a tegnapi utazás kimerített és az egész éjjelen tartó sírás is elvette minden erőmet. Rendeltem fel reggelit és a tálcát letettem Seb mellé, az ágyra. Pár percig néztem, ahogy édesen alszik. Hogy tudtam ezt a jó pasit megbántani? Hogy tehettem ezt meg vele? Nem ezt érdemli! Aztán beszélni kezdtem hozzá:

-Tudom, hogy bunkó voltam az este. Elrontottam mindent! Te boldoggá akarsz tenni, de én nem hagyom ezt! Kimondhatatlanul haragszom magamra! Tisztában vagyok azzal, hogy a tegnap estéért meg kell fizetnem. Mindenre fel vagyok készülve! Hozattam reggelit.-a fürdő felé vettem az irányt, hogy kicsit lenyugtassam magam, de karon ragadott.

-Nem kell magad ostromold! Én is túl reagáltam a dolgot.- húzott az ölébe szerelmem.

-Nem! Nem igaz! Nem te tehetsz arról, hogy egy hülye liba vagyok, akinek soha semmi nem tetszik. Te nálam sokkal jobbat érdemelsz!- ismét utat engedtem a könnyeimnek.

-Ezt mégegyszer nem akarom hallani! Jobbat, mint te el sem tudnék képzelni magam mellett!- simogatta a hátam nyugtatóul.

Nevetgélve reggeliztünk meg. Minden rendbe jött köztünk. Seb túlságosan is türelmes velem. Megérdemlem-e egyáltalán az ő csókjait, az ölelését, a szerelmét? Reggeli után elmentünk vásárolni. Az egész délelőttöt az üzletekben töltöttük. Seb lelkesen próbáltatott fel velem minden olyan ruhát, ami tetszett neki. Örömmel pakolta az elárusítónő elé a cuccokat és mégnagyobb örömmel fizetett. Seb igazán jól élvezte a vásárlást, annak ellenére, hogy a férfiak többsége unalmasnak találja.

Vásárlás után elmentünk ebédelni.

-Mit ennél szívem?-adta át a választás jogát, miután 10 perc után megunta az étlapot olvasni.

-Én a pizzára voksolok, de Tommi tuti kicsinál, ha megtudja, hogy pizzával tömködlek!-nevettem gúnyosan.

-De nem fogja megtudni!- csillogott a szeme.

-Nem fogom vállalni a felelősséget, ha holnap nem fogsz beleférni a kocsiba!-az asztal alatt bokán rúgtam.

-Pedig épp arra gondoltam, hogy elárulom Tomminak és rád hárítom a felelősséget!-nyújtott nyelvet rám.

-Majom!- kuncogtam.

-Igen szívem, én is szeretlek!

Megettük a pizzát, majd utána visszamentünk a hotelba. Seb unszolására kisebb divatbemutatót tartottam. A fürdőben akartam felvenni az első ruhadarabot, de Seb utam állta.

-Szégyenlős vagy előttem?-simogatta az arcom.

-Én aztán nem!- nevetve adtam egy határozott választ. Azt viszont tudtam, hogy Seb nem fogja idegekkel bírni. Mikor meglátott fehérneműbe, már nem bírt magával. A nadrágja elől egyre szűkebb lett és kínjában nagyokat nyelt.

-Látod, ezért nem akartam előtted öltözni!- mutattam az éledező férfiasságára. Majd felcsóválva indultam a fürdő felé, de Ő utam állta ismét.

-Most megvagy!- a hátára vett.

-Seb, azonnal tegyél le!- a fenekét csapkodtam. Az ágyra fektetett és fölém feküdt.

-Felizgattál és most megfizetsz!- a nyakam kezdte el csókolgatni.- Gyönyörűek a szemeid, mindig elveszek bennük.Az ajkaid teltek és érzékiek, ha tehetném örökké csókolnám. A melleid tökéletesek- ezeket kezdte masszírozni. A keze felfedező útra indult a testemen, majd a kezeivel a belső combom kezdte el simogatni.- Kíváncsi vagyok, hogy ott milyen vagy!- huncuttul mosolygott. A szemeiben levő vágytól és tűztől teljesen elvesztettem az önuralmam. A dereka köré fontam a lábaim és vadul falni kezdtük egymás ajkait. A kezével jó erősen megmarkolta a fenekem, amire egy halk nyögés hagyta el a szám. Engedtem, hogy a nyelve tovább vickándozzon a számban. Hogy éreztessem vele, hogy nem ő irányít én is belemarkoltam a fenekébe. Elértem a kívánt hatást, hiszen egyre jobban éreztem a keményedő férfiasságát .Levettem róla a pólót és végighúztam a körmeim a mezítelen és izmos hátán. Már ott tartottunk, hogy Seb a melltartóm rángatta le rólam, én pedig az övét bontottam ki, mikor Tommi belépett a szobába.

-Hoppá! Nem hittem volna, hogy megzavarok valamit!- fülig pirult a finn srác, majd elfordult. Seb nagy nehezen leszállt rólam, majd magamra kaptam a pólóját. Mivel 160 cm körül  volt a magasságom a póló takarta a fenekem.

-Seb, mennünk kéne futni a pályára.

Sebastian azonnal öltözni ment én pedig Tommival maradtam. Mérhetetlenül szégyeltem magam előtte.

-Sajnálom, hogy kopogás nélkül nyitottam rátok. Máskor kopogok,ígérem. Azért is elnézést kérek, hogy el kell ráncigálnom mellőled Sebit, de kondiba kell tartanom. 2 óránál tovább nem marad el. Ígérem!-mentegetőzött Tommi.

-Amúgy örülök, hogy jöttél, mert kezdtem elveszíteni a fejem…

-Sebinek is nehéz tűrtőztetnie  magát, de kitalálok valamit, hogy ne legyen ennyire kanos!-hangosan felnevetett. 

Magamra hagytak. Volt két szabad órám, addig felhívtam anyut. Már fél 9 is volt, mikor Seb visszajött.  Feltűnően rejtegetett valamit a háta mögött….