25.fejezet

-Mi van apuddal? Berni nyögd már ki!

-Kórházban van. Méghozzá az intenzív osztályon!- esett össze.

- De hogy? Mi történt?- ledöbbentett amit az előbb hallottam.

-Az építkezésen leesett egy álványról. Eltört néhány bordája és az orvosok szerint életveszélyes állapotban van!- a mondanivalója végére teljesen reszketett. Sehogy sem tudtam megnyugtatni. Itt csak Tommi segíthet. Átrohantam a fiúkhoz:

-Tommi gyere gyorsan!!

Seb is jönni akart, de megállítottam:

-Seb szívem maradj itt kérlek. Ígérem később mindent elmondok!- adtam egy gyors puszit a szájára, majd visszarohantam Bernihez.

-Istenem, mi történt?- megijedtem, hiszen a lány eszméletlenül feküdt a földön.

-Mire ide értem már itt feküdt. Elmondanád, hogy mi ez az egész?- kétségbeesetten nézett rám a finn.

Elmeséltem neki mondent, alig hitte el és zokogni kezdett. 5 perc múlva megérkezett a Red Bull csapatorvosa, John. Már ismertem, hiszen ő vizsgálta meg a bokám néhány nappal ezelőtt. Megvizsgálta Bernit, írt fel nyugtatót, majd bekövetkezett a baj .Berni vérezni kezdett. Tommi értetlenül nézett hol rám, hol az orvosra.

-Ettől féltem.- csóválta a fejét Ben.

-Mitől féltél? John beszélj világosan!- förmedt az orvosra Tommi.

-Pár napos terhes volt.- bökte ki a választ.

-Tessék? De hogyan???- lepődtünk meg egyszerre Tommival.

-Most komolyan el kell magyarázzam, hogyan fogant a baba?- flegmán válaszolt a doki.

-Nem szükséges!- válaszoltam én Tommi helyett.

Miután az orvos elment lelket próbáltam önteni Tommiba.

-Nagyon sajnálom Tommi. Meg kell nyugodnod.- vígasztaltam.

-Most veszítettünk el egy kisbabát, akiről egyikünk sem tudott. Mégis hogy nyugodhatnék meg?- borult ki teljesen.

-Fiatalok vagytok, előttetek az élet és számtalan esélyetek lesz még arra, hogy gyermeketek legyen. Berninek most egy erős férfira van szüksége.

-Igazad van. Nem akarom, hogy egy idegroncsot lásson maga előtt.

Magára hagytam a finnt, hogy tudjon picit gondolkodni. Sebinek is elmondtam mindent. Őszintén szólva nem kis mértékben akadt ki. Egyből rohant a barátjához, a másik szobába.

-Sajnálom barátom!- ölelte meg Tommit.

-Hogy fogom én ezt Bernivel közölni?- ismét urrá lett rajta a sírás. Próbálta megfogadni a tanácsom, hogy erős legyen, de a lelke háborgott.

-Elmondom én neki.- vállaltam a nagy feladatot.

Tommit elküldtem, hogy vegyen egy hűsítő fürdőt, addig Bernit tiszta ruhába öltöztettem. Nem sokára Seb jött vissza

-Nem tudom, hogy fogja fogadni a hírt.- borultam barátom karjaiba.

-Erős lány. Tommival nagyon szeretik egymást. Ez segíteni fog nekiek abban, hogy hamar túltegyék magukat ezen a tragedián. Legalábbis remélem.- próbált pozitívan hozzá állni a dologhoz, bár ő sem hitt abban, amit mondott.

-Nem gond, ha ma nélkülem alszol? -simogattam meg az arcát szerelmemnek.

-Nem, dehogy. Tomminak is szüksége lesz rám. Nem könnyű az élet.- sóhajtozott.

-Hát nem. Főleg ez a hétvége. Sok minden történt és ez mind közrejátszott a vetélésben.

Berni ébredezni kezdett. Sebivel összenéztünk. Tudtuk, hogy most nehéz pillanatok elé nézünk.

-Mi történt? És Tommi hol van?- egyből szerelmét kereste.

-A szobámban van, fürdik.-válaszolt Seb.

-Míért görcsöl a hasam? És míért vagyok pizsamában?- záporozott el  kérdésekkel Berni.

-Nehéz lesz elmondani.-sóhajtottam, majd Seb megszorította a kezem bátorításként.

-Elájultál és Tommi kihívta a csapatorvost. Megvizsgált és vérezni kezdtél.

-Hát persze, havizok!!-csapott a homlokára Berni.

-Nem Berni. Egészen másról van szó.-még mindig csak körül írtam a dolgokat.

-Reni, nem értelek! Beszélj világosan!

-Elvetéltél!-mondtam elcsukló hangon. Seb egyből megölelt.

-Hogy micsoda?? Nem….ez nem igaz!!- ordította el magát a lány.- De mégis hogyan??

-Az orvos szerint pár napos volt a baba. És a sok idegesség miatt. Kemény dolgokon mentél keresztül a napokban.

Eközben Tommi is megjelent.

-Tommi, ugye nem igaz?? Ugye Reni csak viccel velem??- rázni kezdte a barátja vállát.

-Sajnálom kicsim!- zokogva borultak egymás nyakába.

Ezután Sebit és Tommit aludni küldtem, hiszen rémesen néztek ki. És Sebinek holnap remekül kell teljesítenie, mert futama lesz. Berni nagy nehezen bevette a gyógyszert és hamar el is aludt. Az egész éjszakát végig virrasztottam. Felváltva voltam mindkét szobában. Seb a párnám ölelve, édesen aludt, csak a szőke buksija látszott ki a takaró alól. Óvatosan megpusziltam az arcát. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is van egy kis vigyor az arcán. Tommi homlokát is megpusziltam. Kedves srác, nagyon szimpatikus, talán azért mert finn, talán azért, mert nagyon is jól néz ki. És sajnálom, hogy ilyen fiatalon át kell ilyen komoly tragédián menniük.

    Reggel 8-kor felkeltem és rendeltem reggelit. Negyed 9-kor a két srác jött be az ajtón.

-Jó reggelt édesem.- csókolt szájon szerelmem.

-Neked is. Jól aludtatok?- néztem mostmár Tommira is.

-Igen. Te viszont rémesem nézel ki!- adta tudtomra a finn azt, amit eddig is tudtam.

-Ne csodálkozz. Felváltva voltam a két szobába.

-Minek? Féltél, hogy rámászok Sebre?- kötekedett Tommi.

-Remek! Visszatért a régi Pärmäkoski!- kuncogtam Seb ölelésében.

Jó volt látni, hogy kicsit jobb a kedve. Már hiányzott, hogy néha egy ilyen poént megejtsen. Berni is felébredt eközben és ő még szörnyűbben nézett ki. Mintha 10 évet öregedett volna pár óra leforgása alatt. Tommi is csak nagy nehezen tudta rávenni arra, hogy megreggelizzen. Nekem pedig arról volt nehéz meggyőznöm Basimat, hogy mehessek a pályára és a boxból nézzem meg a futamot.

-Csak nem akarsz jönni a futamra?

-Jajj Sebastian, ne kezdjünk már el megint veszekedni könyörgöm!! Megyek és kész! Ott akarok lenni.-erősködtem.

-Oké! De a futam után rögtön jössz vissza és alszol egy nagyot. Anyudat meg felhívom, hogy csak holnap délben megyünk haza.- adta be a derekát nagy nehezen.

-Rendben.

-Bernivel mi lesz? Ugye nem akarod magára hagyni?- kiabált ki a fürdőből , miközben a haját zselézte.

-Jajj dehogyis. Jön ő is. A boxban elleszünk. Ha magára hagyom, akkor csak az apjára meg a vetélésre fog gondolni.

 Mikor átmentem Berniékhez, Berni és Tommi nevetve ölelkeztek. Csodákra képes ez a srác, én mondom. Barátnőm jókedvűen rohant hozzám, mikor meglátott:

-Képzeld, most beszéltem apuval! Jobban van és kiengedték az intenzívről!

-Hála az égnek! Akkor semmi akadálya annak, hogy gyere velünk a pályára.- lelkesedtem.

-Hogy hová?- akadt ki Tommi , miközben előttünk öltözott fel. Izmos teste volt és ezt meg is csodáltam. A fekete boxer feszült rajta, jól kimutatva adottságait. A legszívesebben megérintettem volna a tökéletes mellkasát, de nem tehettem, mert Ő a legjobb barátnőmmel jár, és én pedig Sebastiant szeretem. Bár hűséget fogadtam neki és nem vakságot!!!

-A futamra! Inkább készülődj, mert Seb épp ránk vár!-  sürgettem a finnünket.

    Britta vitt ki a pályára minket ismét . A boxba igazi Red Bull rajóngóként ültünk be: Berni egy Tommitól kapott csapatpólót viselt- ami irtózatosan nagy volt rá-, én pedig  a Sebitől kapott sapim és pólóm vettem fel. A boxutca nyitás előtt 10 perccel jött oda hozzám a szemékyi edző:

-Most menj és csókold meg, mert később nem lesz alkalmad rá.

-Nagyszerű!- lelkesedve öleltem meg hátulról szerelmem.- Sok szerencsét Bajnokom és ügyes légy. Nyerd meg!- lábujjhegyre álltam, hogy ezt a fülébe tudjam súgni. Mondani akartam  még valamit, de belém folytotta a szót egy csókkal.

-Szeretlek!- súgta a számba, immár magyarul. Belemosolyogtam a csókunkba. Büszke voltam rá, hogy megjegyezte ezt az egy szót. majd szenvedélyesen kezdtünk csókolózni.

-Oké gerlepár, abba lehet hagyni!-szakított félbe Tommi.

-Basszus Tommi, neked nem volt gyerekszobád??-háborodott fel Seb.

Még egy gyors puszit nyomtam a szájára, aztán visszamentem a barinőm mellé. Hallottam, mikor Seb ezt mondja Tomminak:

-Megőrjít ez a nő!!

-Hehe! Te is engem!- tettem hozzá halkan. Berniből kitört a nevetés. Hosszú idő után most hallom először őt öszintén nevetni.

A futamot Jens nyerte Seb és Alonso előtt. Elégedett voltam, ahogy a csapat is. Rocky és Christian mellett álltam a dobogó alatt. Seb vidáman pacsizott a szerelőkkel, majd mikor hozzám ért összenéztek Rockyval. Rocky az ölébe vett és a kordonon át átnyújtott Sebinek. Kacagva pörgetett meg a levegőben.

-Szeretlek te bolond bajnok!- nevetve csókoltuk meg egymást. A kamera épp felvette ezt a jelenetet, így mindenki láthatta élő adásban. Mostmár az egész világ tudja, hogy én csavartam el ennek a bolond németnek a fejét! Közben Jens és odajött és gratulált Sebinek.

-Nem lenne kedvetek négyesben ünnepelni este?- kérdezte Jens.

Megbeszéltük, hogy 9-kor talizunk vele és Jessicával a hotel haljában. A dobogón állva Seb folyton engem nézett. Integetett nekem, puszikat küldött én pedig hatalmas sziveket rajzoltam a levegőbe. Pezsgőből is kaptam eleget ,mivel mindhárom srác engem locsolt a dobodó tetejéről.

Futam után visszamentem a szállodába, aludtam pár órácskát, majd mikor Seb visszajött a kötelező interjúk és csapatmegbeszélés után,  készülődni kezdtünk az estére.