2 héttel később
***** Seb szemszöge *****
Tegnap
délelőtt érkeztem meg Szingapúrba. A tegnapi nap azzal telt el, hogy a
csapattal tartottunk megbeszélést: próbáltuk kitalálni a várható erőviszonyokat
és azt, hogy mennyire leszünk jók ezen a pályán. Mindig izgatottan vártam a
pénteket a két szabadedzés miatt,d e ma reggel egészen más volt a helyzet. Reggel
Tomminak kellett kiráncigálni a puha ágyikóból és igencsak nyúzott állapotban
voltam. Ezt teszi a szokatlan hőség és a magas páratartalom. De ezek mind apró
problémák amellett, hogy hiányzik a Kedvesem. Beengedett a maga kis világába, mesélt
arról, hogy milyen végzős diáknak lenni Magyarországon. Nem tudnám negszokni az
ottani diák életet, mivel más az oktatási és osztályozási rendszer. Az én
2,38-as érettségi átlagom kitűnő, míg Ő abban az országban ilyen eredménnyel
nem sokat kezd. Ami izgalommal töltött el az volt, hogy újra fizika házit
oldhattam meg. Mindig is szerettem számolni és szerettem a fizikát is.
Elérkezett
az első szabadedzés. Az autóval elégedett voltam, csak magammal nem igazán. Valahogy
nem éreztem a pálya vonalvezetését. Többször fékeztem rossz íven, így kockás
alakot öltött a gumi. A pálya mellett is többet jártam, ennek sem Rocky, sem
pedig Christian nem örült. Volt is miért kérdőre vonjanak, hiszen csak 2.lettem
Hamilton mögött majdnem fél másodperces hátránnyal.
Épp,
hogy levettem a sisakot és a tűzálló maszkot, egy komor Christian lépett
mellém.
-Ebéd után várlak az irodámban.
Nem
szerettem, mikor ilyen szigorú.
A büfében
egy asztalnál ültem Tommival, Rockyval és Brittával. Alig ettem valamit, inkább
túrkáltam a kajában, amiért Tommi intenzíven csóválta a fejét. Azon
csodálkozom, hogy még a helyén maradt az ebédszünet végére. Brittával is
meggyűlt a bajom. Neki az nem tetszett, hogy igen szűkszavú voltam ma az
interjúkon.
Egy mély levegővétel után benyitottam főnököm
“szerény” irodájába.
-Itt vagyok Christian.- ültem le a vele szemben
levő székre.
-Tehetséges pilóta vagy Seb, a mezőny legjobbja és
ezt te is nagyon jól tudod. Fölényesen vezeted a világbajnokságot. Azonban
tudom, hogy ember vagy és az természetes, hogy hibázhatsz. De egy cseppet
sem tetszett az, amit ma láttam a pályán tőled. Nem a több, mint 4 tizedes
hátrányról beszélek, hanem a szétszórtságodról. Netán gondjaid vannak?- nézett
fel rám a mondandója végén az előtte levő papírkupacból.
-Nincsenek gondjaim Christian. Minden rendben van a
szüleimmel és a testvéreimmel is.
-Nem épp rájuk gondoltam, hanem a barátnődre.
-Renire?- tettem azt, hogy meglepődtem, holott
tudtam, hogy Ő lesz a téma és a magánéletem.
-Nem akarok a magánéletedről beszélni, azt úgyis
Tommival beszéled meg, aminek nagyon örülök. Én csak azt szeretném kérni, hogy
a pályán ne látszódjon az, hogy külön éltek. Szét kell választanod a kettőt
egymástól és tudnod kell, hogy mikor melyik a fontosabb.
-Rendben Christian. Ígérem, hogy nem lesz több
problémád velem ebből a szempontból.-felálltam és kimentem.
Lehajtott fejjel mentem vissza az öltözőmbe, mely
egyben a pihenőszobám volt. Nekidőltem a magam mögött becsukott ajtónak és
hangosan felsóhajtottam. Tommi épp a sisakom tisztította.
-Mit mondott a főnök?- nézett rám.
-Voltaképp az igazat. Panaszkodott a
szétszórtságomra és tudja, hogy Reni miatt vagyok ezen a gyengén teljesítő
szinten. Én sem vagyok megelégedve magammal, mint ahogy sosem voltam az, ezt te
is jól tudod. De ha így folytatom, kicsúszhat a kezemből a megnyugtató előny és
ezzel együtt a bajnokság, amit Japánban már meg is nyerhetnék.-feküdtem hanyat
a kanapén.
-Hiányzik ugye?-kérdezte.
-Nagyon!! Elmondani sem tudom, hogy mennyire. Annyira
el tudta venni az eszem.-nevettem.- Volt olyan aranyos és nálam hagyta a
hálóingjét. Ez igazi erekjének számít, mert ettől szabadítottam meg első
szeretkezésünkkor.-Tommi felnevetett.- Azt hordom magammal folyamatosan, de nem
pótolja a hiányát. Egy ruhát mégsem tudok megcsókolni.
-Hát nem.- rázta a fejét az edzőm, aki a legjobb
lelki társam is egyben.- Gyere, segítek rajtad egy könnyed masszázzsal.
Tommi áldott jó kezekkel volt megáldva, mindig elaludtam
mikor masszírozta a hátam és a nyakam. Most azonban jobban esett beszélgetni
vele.
-Neked nem hiányzik Berni?
-Dehogyis nem. Minden reggel és este beszélünk
telefonon és olyan jó hallani a hangját. Jövő szombaton megyünk túrázni
valahová a közelbe, jó lesz együtt lenni vele kettesben. Te úgyis meglátogatod
Renit nem?
-De de.- helyeseltem.
*****
A
2.edzésre összeszedtem magam. Értékes adatokat gyűjtöttem a csapat számára
azzal, hogy megnyertem az edzést.
A
kötelező interjúk és taktikai megbeszélések után fáradtan estem be az ágyba. Fürödni
nem volt kedvem most ,ezért inkább a telefonért nyúltam és kikerestem Párom
nevét.
-Gratulálok a mai naphoz édes.- vette fel jókedvűen
két csergés után.
-Köszönöm Baba. Mi újság? Jól vagy?
-Igen jól vagyok. Viszont te nem leszel jól, ha
elmondom, hogy az első edzést sikerült kihagynom. Fáradtan estem haza a suliból
és inkább jobbnak láttam, ha lepihenek. Ugye nem haragszol rám?
-Semmi baj Kicsim! Jobb is, hogy nem láttad.-húztam
el a szám.
-Miért? Azért nem volt olyan rossz az a 2.hely. Ez
csak edzés, ebből sosem szabad következtetést levonni.- nyugtatott.
-Nem az eredmény miatt szomorkodom. Rengeteget
bénáztam. Nem lennél most büszke rám, ha láttad volna.-ecseteltem.- Hiányzol
Szerelmem.- kicsordult egy könnycsepp a szememből.
-Te is nekem. Én sem vagyok toppon, de ki kell
bírni. 6 verseny van hátra és nem hibázhatsz. Meg kell nyerned a bajnokságot. Amúgy
mikor kapsz “szabad napot” Tommitól?-viccelődött.
-Jövő hét csütörtöktől vasárnap estig csakis a tied
vagyok Szépségem!- lelkesedtem. Ő az egyedüli dolog ebben az életben, ami most
segíteni tudott rajtam.
-Messze van még, de már alig várom. Pihenj Édes, fárasztó
napod volt. Reggel hívj, ha gondolod.
-Itt reggel vagy nálad reggel?- kötekedtem
pajkosan.
-Mikor Tommi kiráncigál az ágyból.- nevetett a
csengő hangján.
-Jobban szeretném, ha Te ébresztenél engem
csókokkal egy csodálatos éjszaka után.-kacérkodtam és közben csorgattam a
nyálam.
-Ne álmodozz bajnok.- kuncogott.- Tényleg aludj
mostmár. Szeretlek.
-Én is szeretlek. És álmodj velem.-ezután bontottam
a vonalat.
******
*****Reni szemszöge.*****
Sebastian megnyerte a Szingapúri Nagydíjat, ezzel 1
pontra van attól, hogy ismét a csúcsra érjen. A mécses ismét eltörött nálam a
díjkiosztónál.
******
Nem
egészen 3 óra múlva kezdetét veszi a Japán Nagydíj. Reggel 5 óra van, én pedig
az ablakon bámulok kifelé.E gész éjjel nem aludtam. Sőt! Péntek óta nem aludtam
egy normálisat. Őszintén megvallva, ki tudna? Mikor élete nagy Szerelme 1
pontra van attól, hogy újra elérje féltve őrzött álmát.
Vettem a
bátorságot és felhívtam. Itt volt az ideje, hiszen a futam kezdete előtt 1
órával már nem zavarhatja senki sem. Fel is vette pár csörgés után.
-Jó reggelt szépségem.- tudja, hogy Európában még
korán van.
-Szia Édes. Igaz, nem zavarlak?- kérdeztem félve.
-Dehogy is!! Tommi 10 perc múlva elkezdi
masszírozni a hátam, de addig beszélhetünk nyugodtan. Én is nyugodtabb vagyok, ha
hallom a hangod. De hogyhogy fennvagy korábban? A futam 2 óra múlva kezdődik
tudtommal.
-Bevallom, hogy nem nagyon tudok aludni. Egész
éjjel Rád gondoltam. Nagyon izgulok érted. Szerintem jobban izgulok, mint
te.-kacagtam.
-Szerintem is jobban izgulsz. A kocsiban ülve nincs
időm ilyesmikkel foglalkozni meg azzal sem, hogy mi lesz a futam után. Minden
félelmem elillan és csakis a futamra koncentrálok és arra, hogy minél jobb
helyre behozzam a kocsit.-magyarázta.
-Ajánlom, hogy most is koncentrálj! És ne csinálj
semmi butaságot. Ha most nem is lesz meg a cím, a következő futamok
valamelyikén megszerzed.- nyugtattam.
-Tudom édes. Most nem a második világbajnoki cím
lebeg a szemem előtt, hanem az, hogy befejezzem a futamot. Le kell tennem, mert
készülődnöm kell.
-Rendben. Vigyázz magadra és sok sikert. Mi szurkolunk
itthon Neked. Szeretlek.-búcsúztam el.
-Én is szeretlek.
*****
10 kör
választja el Párom attól, hogy Ő legyen a Forma-1 történetének legfiatalabb kétszeres
világbajnoka. Idén ezt a címet is elhódíthatja Alonsotol. Ismeren Sebit, így
tudom, hogy a számok és a statisztikák érdeklik Őt a legkevésbé.
Ezt az utolsó
10 kört fel-alá járkálva, toporogva és imádkozva kínlódtam végig. A 3.helyen
haladt a német, senkitől sem zavartatva. Aztán szép lassan kezdetét vette az
utolsó kör. Az optimisták ilyenkor már rég a lehűtött pezsgővel koccintanak, én
azonban nem szeretek előre inni a medve
bőrére. De az Ő elszántságát és küzdeni akarását ismerve biztos vagyok abban, hogyha
szükséges, két kézzel tolná a Red Bull-t a célig. Erre azonban nem került sor, ugyanis
a futamot leintették, Seb így a 3.helyen ért célba.
-VILÁGBAJNOK!!! Értitek? Kétszeres világbajnok!!- néztem
a szüleimre érzelmektől túlfűtötten.
-Gratulálok nektek. Ebben a te érdemed is benne van
kislányom.- ölelt meg egyszerre apa és anya és az ő szemük is megtelt könnyel.
Míg így
örültünk itthon, lassan elkezdődött a díjátadó. Button nyert, így az ő
tiszteletére szólt a brit himnusz. Seb végig mocorogta a himnuszt, nyilván alig
várta, hogy a trófeát a kezébe vehesse. Mikor végre megkapta, az volt az első
dolga, hogy megpuszilta, mint Abu-Dhabiban 1 évvel ezelőtt. Széles mosollyal az
arcán a magasba emelte, rajtam pedig eluralkodott a sírás. Boldog voltam és
büszke Rá. Ugyanakkor nehéz időszakon vagyunk túl mindketten. Aggódtam, hogy
Seb teljesítményét befolyásolni fogja az ,hogy nem lehettem Mellette. Én
itthonról is izgultam érte és támogattam. Úgy látszik ez megszülte a
gyümölcsét.
Az
interjúkat sikerült mosolyogva végig néznem. A Mellette ülő srácok gratuláltak
Neki. Volt is miért. Fantasztikus idényt futott, fejben mindig ott volt a
pályán. Aztán a figyelem rá irányult az interjú szobában. A szeme csillogott, ettől
úgy éreztem magam, mintha a menyországban lennék. Elmondta ,hogy egy cseppet
sem csalódott a 3.hely miatt, hiszen a célt teljesítette idén is. A szívem
hevesebben kezdett dobogni, mikor köszönetet mondott az Őt támogató szüleinek
és Tomminak is.
Épp ebédeltünk, mikor csipogott a telefonom.
-Ez biztos a Bajnokod lesz.- súgta apa mosolyogva.
-Igen. Ő az.- helyeseltem, mikor megláttam a
kijelzőn a nevét.
Nem tudtam megszólalni, sírni kezdtem. Eltelt jó pár óra a futam óta, de az agyamig még
mindig nem jutott el az,ami történt.
-Szerelmem itt vagy? Valami baj van? Míért sírsz? Történt
valami??-bombázott kérdéseivel aggódva.
-Jaj dehogyis!! Csak annyira büszke vagyok Rád!! Mint
ahogy a szüleim is azok. Gratulálok, ismét
világbajnok vagy Édesem!!
-Kétszeres világbajnok…Felfoghatatlan. Azt hiszem
el kell telnie pár napnak ahhoz, hogy megértsem mindazt, ami történt.
-Lesz időd rá, azt hiszem.- nevettem.
-Vagy nem…- sóhajtozott. -Most bulizunk egy jót
hajnalig, aztán reggel 10-kor hivatalos vagyok egy interjúra Adriannal és
Christianal együtt. Aztán ezt még vagy 10 megjelenés meg interjú fogja követni.
Bizony nagy áldozattal jár az, ha megnyered a címet.
-Tudom Szívem. Nem látjuk még egymást egy ideig, de
ne aggódj, megértelek.Ez a munkád.
-Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy. Amúgy szeretnék
köszönetet mondani neked és a szüleidnek. Nekik azért, hogy megengedték, hogy
nálatok tölthessek csodálatos napokat, neked pedig azért, hogy támogattál és a
szerelmeddel hatalmas erőt adtál nekem.
-Nem kell megköszönnöd semmit sem. Szerintem én
tettem a legkevesebbet azért, hogy elnyerd a világbajnoki címet ismét. Sajnálom,
hogy nem lehetek melletted ezen a fontos napon és ebben a felemelő pillanatban.
Ekkor megszólalt az üvöltő zene.
-Beindult a buli a boxban.- nevetett.- Mennem kell,
de ígérem, hogy hívlak holnap. Hiányzol és szeretlek Reni!-üvöltötte a
telefonba és még így is alig hallottam a hangját a zene miatt.
-Én is nagyon szeretlek Téged.
Azt hittem, hogy a mai napon már semmi sem
tudja fokozni a boldogságom. Hát tévedtem…
-Gondolkodtunk anyáddal és elengedünk Kimi
szülinapjára. Tudjuk, hogy vágysz arra, hogy Sebivel lehess, hiszen együtt kell
lenned vele most ebben a felemelő időszakban. Itt a lehetőség arra, hogy együtt
ünnepeljétek meg az újabb világbajnoki címet.-mondta apu.
-Komolyan??- nem akartam elhinni.- Köszönöm apu és
neked is anyu.- halmoztam el őket puszikkal.
*****
Épp a
Zürichbe tartó repülőgépen ülök Párommal. Ő édesen alszik mellettem, feje a
vállamon pihen. Nehéz heteken van túl. Keveset aludt az utóbbi pár napban, teljesen
ki van merülve. A Japán Nagydíj előtt láttuk egymást utoljára, az kemény 3 hét.
A nagydíj utáni hete tele volt eseményekkel, nem tudtunk találkozni. Aztán
rögtön Koreába utazott Ő is a mezőnnyel együtt. Mindenki azt hitte, hogy majd
visszavesz a tempóból, miután megnyerte a címet. Hát nem. Koreában szó szerint
agyon verte az egész mezőnyt!!
Épp
ránézek és szinte megriadok Tőle. Karikásak a szemei, kicsit nyúzott és mintha
1-2 kilóval kevesebb is lenne. Sokáig úgy volt, hogy Kimi szülinapját is
kihagyja, de végül a barátjára is tudott időt szakítani.
A
reptéren Jenni várt minket.
-Sziasztok fiatalok!- ölelt meg minket.- Örülök, hogy
végül eltudtatok jönni mindketten. Oltári buli lesz, hiszen nem csak Kimi
szülinapját, hanem a Te bajnoki címedet is meg kell ünnepelnünk.-nézett
Páromra.
Beszálltunk az autóba, Seb mellém ült a hátsó ülésre és el is bóbiskolt.
Jenni mosolyogva nézett rám a visszapillantó tükörből.
-Nagyon fáradtnak tűnik és nyúzott is. Nem fogja
bírni sokáig a built, ha nem alszik otthon egy kiadósat.-állapította meg.
-Szerintem magától fog szundítani egy jót. A gépen
is végig aludt. Végig Őt figyeltem. Még ilyenkor is van egy csibészes mosoly az
arcán.- simogattam meg a pofiját lágyan.
-Gondolom ez
a mosoly vett le a lábadról.-vigyorgott.
-Jól gondolod. De emellett még annyi, de annyi
minden arra késztetett, hogy belé szeressek.
Lassan
megérkeztünk Seb svájci házához. Ezt abból tudtam, hogy felismertem a környéket.
Furcsa volt minden itt, hiszen mikor augusztus végén itt jártam, minden zöld
volt, a nap sütött és csiripeltek a madarak. Most pedig október vége van, ezzel
együtt sár van, az egek szürkék a rengeteg esőfelhő miatt, hullanak az
elsárgult levelek.
-Sebii ébresztő.- cirógattam a kézfejét, mikor
Jenni megállt a ház előtt.
-Már itthol vagyunk?- kérdezte félálomban.
-Igen Édes.- adtam egy csókot neki, mire rögtön
kipattantak a szemei.
Párom
eléggé kómás állapotban volt, alig bírt menni, ezért Jenni segített a
bőröndjeinket felcipelni az emeletre.
-Nekem most mennem kell, még el kell ugranom Kimi
szülinapi tortájáért. Várunk titeket. Sziasztok.-rohant is el Jenni.
-Mikorra kell Kimiéknél lennünk?- bújtam közelebb
Sebihez.
-Fél 8-ra.
-Tommi merre van? Szeretném üdvözölni.
-Németországban van, Berni elé ment autóval. 6 felé
ők is meg kell érkezzenek. Addig lepihenek egy kicsit, mert nem bírok ébren
lenni.- ásított egy hatalmasat.
-Menj csak nyugodtan. Addig főzök ebédet és teszem
mosni a szennyeseid.
-Egy angyal vagy.- csókolt meg, aztán felment az
emeletre.
Főztem
zöldséglevest és másodikként rakott burgonyát. Míg utóbbi a sütőben sült, leültem
a kanapéra. Ekkor fedeztem fel, hogy a nappaliban történt egy kis változás ami
mosolyora késztetett. A polcokon és a kisasztalon megtaláltam a képeimet. Felmentem
az emeletre is, ugyanis kíváncsi voltam, hogy a szobájában történt-e valami
efajta változás. Benyitottam a szobájába. Édesen aludt hason fekve, a takaró
pedig le volt rúgva róla. Óvatosan betakartam és megsimogattam a szőke
buksiját, majd szétnéztem a szobában. A laptopja be volt kapcsolva, így láttam,
hogy az a háttérképe, mely még Barcelonában készült az állatkertben. Az
éjjeliszekrényén is magammal néztem szembe: a kép át volt szerkesztve kicsit, egy
szív alakú formába volt beillesztve a portréképem. Épp ki akartam lépni a
szobából, mikor ébredezni kezdett és így szólt:
-Nem maradsz egy kicsit?
Nem válaszoltam, csak bebújtam mellé az ágyba.
-Hetek óta nem láttalak és ez elszomorít.- kezdte
simogatni a karom.- Gyönyörőbb lettél, a hajad is megnőtt, de mintha fogytál
volna. Minden rendben van veled?-nézett rám aggódva.
-Igen, minden a legnagyobb rendben, hiszen együtt
vagyunk .Amúgy te sem nézel ki fényesen.- húztam el a szám.
-Hát nem…Lelkileg megviselt a távolléted, fizikailag
meg a futamok, az utazások, a számos interjú. Néha ki vagyok az egésszel, utálom
százszor ugyanazt a választ elmondani arra a kérdésre, hogy milyen érzés
kétszeres VB-nek lenni. Muszáj ezeket végig csinálnom, mert ez a feladatom.- nagyokat
sóhajtott, lehajtotta a fejét és kicsordúlt egy könnycsepp a szeméből, mely a
kézfejemen állt meg.
-Bánt valami Seb? Nem lennél ilyen szomorú, ha csak
fáradtságról lenne szó.
-Igen. Bánt az, hogy elhanyagoltalak téged, hogy
csak telefonon tudtunk beszélni, akkor is csak pár szót, mert mindig rohannom
kellett. Nem fordítottam elegendő időt rád, pedig te nem ezt érdemled. Ha ez
nem elég, akkor kis híján kihagytam a legjobb haverom buliját.- ostromolta
magát.
-Nézz rám Szerelmem! A nehezén már túl vagyunk és
mint látod, kibírtuk. Nem vetettem a szemedre azt, hogy nem voltál mellettem, nem
hisztiztem ezért, mert képes vagyok felfogni azt, hogy Neked ez a munkád és az
életed. Nem kérhetem azt, hogy mondj le arról, amit gyerekkorod óta csinálsz. Nem
tudok önző lenni és ezúttal nem sajátíthatlak ki magamnak. És még egyszer nem
akarok ilyesmit hallani Tőled, mert elfenekellek!-fenyegettem meg pajkosan, mire
elnevette magát, én pedig mosolyogva töröltem le a könnycseppeket az arcáról.- Apropó!
Mit adunk Kiminek?-tereltem a témát.
-Megtiltotta, hogy bármit is vegyek, azt mondta
elég,h a eljövünk, de rossz kisfiú voltam és vettem egy kis szuvenírt Koreában.
Remélem tetszeni fog neki.
Fél 5 felé megebédeltünk. Miután elmosogattam, felmentem
lassan készülődni. Seb épp egyik ingjének kivasalásával kínlódott, de nem
igazán ment neki a dolog, mivel csak méginkább összegyűrte azt.
-Édes, ezt nem így kell. Majd én kivasalom, te addig
menj fürödni.- vettem ki a kezéből a vasalót.
-Okés. De én arra gonoltam, hogy együtt fürdünk
majd.- vigyorgott kajánul.
-Majd legközelebb.- nevettem és a fürdő felé
toltam.
Fél 7-kor megérkezett Tommi és Berni, gyorsan
üdvözöltük egymást és készülődni kezdtünk, mivel egy óránk volt elkészülni. Úgy
döntöttem, hogy egy türkizkék kötött ruhát és egy magassarkú csizmát veszek
fel, a hajammal pedig semmi extrát nem csináltam. Mindannyian Tommi szobájában
voltunk: én barátnőm haját vasaltam, Seb ült az ágyon és mosolyogva engem
figyelt, míg Tommi a tükör előtt állt és a nyakkendőjét próbálta megkötni. 10
perc után feladta és káromkodott egy sort finnül. Ekkor elégeltem ezt meg és
magam felé fordítottam.
-Majd én megkötöm.
Seb tátott szájjal bámult rám. Nem értettem, miért.
-Seb, neked meg mi bajod?-vonta kérdőre Berni.
-Semmi, csak kicsit meglepődtem.- húzott az ölébe.-
Kivasalja az ingem, megköti Tommi nyakkendőjét. Nekem van a világ leggyönyörűbb
és legcsodálatosabb barátnőm!-bókolgatott ,miközben simogatni kezdte a combom
és megcsókolt.
-Fúúúj micsoda nyálas duma!-röhögött Berni, mire
fejbe dobtam egy párnával. -Most tönkre tetted a hajam!-duzogott, mire én
kinyújtottam rá a nyelvem és újra Párom felé fordúltam egy heves csók erejéig.
Aztán fél 8 előtt elindultunk Kimi háza felé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése