22.fejezet

Reggel megébredtem, mikor Seb kimászott mellőlem és adott egy lehelet finom puszit a számra. Aztán vissza is aludtam. Éjjel szinte semmit nem aludtam a fájós bokám miatt. Párom erről semmit sem tud. Talán jobb is. Ha tudná, hogy mennyire fáj, akkor képes lenne most magát ostromolni, amíért nem tudta enyhíteni a fájdalmam. Később arra ébredtem fel, hogy Brittával beszélget.

-Jó reggelt hercegnőm!- adott szerelemem egy puszit a homlokomra- Megkértem Brittát, hogy segítsen neked elkészülni én addig megyek felkeltem Tommit és utána indulunk a pályára. Oké?

-Ühüm. - álmosan bólogattam.Britta segített felöltözni és a kérésemre befonta a hajam is. Úgy éreztem magam, mint egy nyomorék ember, aki nem képes ellátni magát. Aztán megérkezett szeleburdi barátnőm is.

-Istenem csajszi!!! Nem kell kinyírd magad!!- ölelt át.

-Ismersz jól. Világ életemben vonzottam a bajt!- kínomban felnevettem.

Seb és Tommi segítségével sikerült beülnöm Britta kocsijába, aki kivitt minket a pályára. Kicsit hűvösebb volt , így Seb a boxban a hátamra terítetette a szürke melegítő felsejét. Megjelent Christian is.

-Szia Reni. Jó újra itt látni.- mosolyogva üdvözölt.

-Helló!- csak ennyit tudtam kinyögni, ezt sem valami kedvesen.

-John megérkezett már?- kérdezte Seb Hornertől.

-10-re jön csak. De míért?- értetlenkedett Christian.

-Az este Reni bokája kificamodott.

-Óóó sajnálom. Jobbulást.

Aztán magamra hagytak. A szerelők munkáit figyeltem, akik épp a két autót készítették fel a mai két szabadedzésre. Rengeteg fotós gyűlt a box köré és néhányan az autók helyett engem fotóztak. Nagyszerű…

-Szia. Látom, hogy nem vagy hozzászokva, hogy ennyien lefotózzanak.- jött oda mellém egy középkorú, szakállas férfi.

-Hát nem igazán.-húztam el a szám.

-Jajjj! Még be sem mutatkoztam. Guillaume  Rocquelin. vagyok . Seb versenymérnöke.

-Tudom, hogy ki vagy. Ismerlek a képekről.-felnevettem.- Minden fontos embert ismerek Seb köreiből.

-Nagyszerű!!- nevetett.- Benned pedig Seb barátnőjét tisztelhetem, ugye?

-Valahogy úgy.- bólintottam mosolyogva.

Seb vissza is jött, így Rocky magunkra hagyott.

-Ne haragudj, hogy itt hagytalak. Hívott a kötelesség.- megakart csókolni, de elfordítottam a fejem.

-Mi a baj kicsim?- egyből fájdalmasan szomorú lett a hangja.

-A fotósok…

-Jajj babám!- jól esett, hogy így szólított- Ezt megbeszéltük. Úgy döntöttük, hogy felvállaljuk a kapcsolatunkat. Vagy már meggondoltad magad?

-Igazad van!- megcsókoltam. Mostmár nem érdekelt, hogy ennek pár óra múlva az egész világ szemtanúja lesz!

Megreggeliztünk a paddockban, majd Seb elvitt Johnhoz, a csapatorvoshoz. Kiderült, hogy mégis nagy a baj, hiszen eltört egy csont benne. Pihentetnem kell, mert ha nem, akkor be is gipszelhetik. Ezt nem akarom amúgy…Seb vissza is vitt a boxba.

-Egy óra múlva kezdődik az edzés. Mennem kell készülődni. Ha akarod mehetsz a szobámba is, ott pihenhetsz egy kicsit.

-Nem Seb! Innen akarom nézni az edzést. Ha már megvan a lehetőség, akkor ki akarom használni. A két edzés között azonban lepihennék, ha nem gond.

Mosolyogva bólogatott egyett, majd megcsókolt és elviharzott.10 perccel az edzés kezdete előtt Seb megjelent overállban. Rocky pont mellettem jegyzetelt valamit. Odahívtam magamhoz.

-Rocky, kérdezhetek valamit?

-Aha. Mondd csak csajszi!- mosolyogva nézett rám a jegyzetelésből .Már most kedveltem és tudtam, hogy vele nagyon-nagyon jóban leszek.

-Szóval odamehetek Sebhez egy puszi erejéig?- boci szemeket meresztettem Rockyra.

-Persze. Szerintem örülne neki!- vigyorgott. Adtam egy puszit az arcára köszönetképp és elbicegtem Sebihez, aki épp a sisakjával matatott valamit. Hátulról megöleltem. Egyből szembe fordult velem és vigyorgott, akár egy tejbetök.

-Űgyes légy bajnokom! Nagyon szeretlek!- megcsókoltam hosszasan és szenvedélyesen. Erre volt most szükségem.

   Lelkesen figyeltem ezeket az embereket, ahogy dolgoznak. Családként viselkednek egymással, nevetgélnek, lazák, mégis nagyszerű, tökéletes és precíz munkát végeznek. Az edzést Hamilton nyerte 2 tizeddel Seb előtt .Mindenki elégedett volt az eredménnyel a boxban. Seb vigyorogva jött oda hozzám, mikor levette a bukósisakját.

-Büszke vagyok Rád!!!- elégedetten öleltük meg egymást. Nem volt sok időnk egymásra, hiszen neki még kötelezettségei voltak. Kihasználtam hogy van pár szabad és nyugis órám ezért bementem a szobájába lepihenni. Nem volt nagy szoba: egy kanapé, egy asztal, pár szék és renegetg polc volt elhelyezve. Nekem mégis megfelelt .És gondolom, hogy Sebinek is. Az MP3-asom hallgatva aludtam el. Mikor felébredtem Seb az ajtónak dőlve vigyorgott rám.

-Látom kényelmes a kanapém.

-Alvásra mindenképp jó!- ásítoztam és a szemem dörzsöltem, hogy felébredjek rendesen.

-Másra nem szoktam használni. De szívesen kipróbálnám!!!-az ölébe húzott és falni kezdtük egymás ajkait. Egyből megszabadított a felsőmtől, így melltartó és nadrág volt csak rajtam . Lehúztam az overállja cipzárját egészen a férfiasságáig és belekapaszkodtam a hátába. Mikor a nyakát kezdtem el csókolgatni halk nyögés hagyta el a száját és megéreztem a merevedését.

-Szeretlek! Megőrjítessz!!!- súgta a nyakhajlatomba vággyal tele.

-Érzem!!- lenéztem az alsó testrészére.

Felemelt, a lábaim a dereka köré fontam és felültetett az asztalra. A falnak dőltem és engedtem, hogy a nyakam csókolja. Az arcszőrzete azonban csikizett.

-Seb ezt most hagyd abba!!!- nevetve kérleltem.

-Mit mondtál? Nem értettem…

-Azt mondtam, hogy fejezd be!!!- végre sikerült komoly lennem.

Megint közel álltunk ahhoz, hogy egymás vágyait elégítsük ki. Bevallom, hogy nagyon vágytam már rá, hogy eggyé váljunk! Megőrjít a közelsége. Ő lenne az első férfi, akinek oda adnám magam. Már most tudom, hogy Ő megérdemli! Mert szeretem. És mert érzem, hogy ő is imád engem.

Ebéd után, hogy eleget tegyek az orvos kérésének úgy döntöttem, hogy lepihenek még egy kicsit Seb szobájában. Mikor benyitottam a szobába meglepődtem. Tommi és Berni voltak bent és egymás vágyait elégítették ki. Zavartam mentem vissza Sebihez, akinek ez fel is tűnt.

-Mi a baj? Nem úgy volt, hogy lepihensz még egy kicsit?

-De. Csak meggondoltam magam.- próbáltam olyan meggyőző lenni, amilyennek csak tudok. Sajnos nem jött be…

-Nem tudom, mit titkolsz előlem de azonnal kiderítem!

Dühös bikaként rohant a szobája felé. Bicegve követtem őt, hiszen tudtam, hogy ebből még nagy balhé lesz és ha kell, akkor közbe tudjak avatkozni.

-Atya ég Tommi!!! Eszednél vagy te??? 20 perc múlva edzés és te itt dugsz??? Nem érdekel, hogy kivel, mikor és hol csinálod, de szükségem van rád!!! Ezért fizetlek és nem azért, hogy a szobámba élvezkedj!!! És örüljetek ,hogy én nyitottam be, nem Christian, vagy Guill! Ha ők kaptak volna rajta benneteket, akkor tuti, hogy nem úsznátok meg ennyivel!!- ordibált szegényekkel. Még sosem láttam Seb ezen arcát. Tommi pedig rám volt mérges.

-Rendes vagy Reni. Köszönök mindent!- véres szemekkel nézett rám a finn. Rájött, hogy Seb tőlem tudja. De vajon honnan???  Bernivel maradtunk a szobában, akiből kitört a zokogás.

-Én mondtam Tomminak, hogy nem mitt kéne csinálni. Tudtam, hogy ebből nagy baj lehet, ha valaki ránknyit, de ő hajthatatlan volt.- alig bírt beszélni szegényem.

-Nyugi! Beszélek Sebivel, és nem lesz semmi gond.

Seb pont ekkor lépett be és rettentő dühös volt. Kiküldtem Bernit.

-Nézd Seb…- kezdtem bele, de félbe szakított.

-Tudom, hogy a barátnőd fogod védeni. Ezért nem is érdekel a magyarázatod! Megtörtént!- emelte fel a hangját. Sosem hallottam kiabálni.

-Azt hittem, hogy veled lehet normálisan is beszélni! Igenis Bernit védem, mert elmondta az igazságot. Én meghallgattam őt nem úgy ,mint te Tommit. Állítólag nagyon jó barátok vagytok. Miféle barát vagy te Sebastian?

-Nem érdekel a magyarázat, már mondtam! És mi jogon vonsz engem felelősségre?

Még sohasem beszélt így velem senki sem. Ezért gyűlölöm a férfiakat. Könnyű egy védtelen nőt bántani.

-Fáj amit most velem teszel. Nem tudom, mit tettem, amíért ilyen mérges vagy rám!!!- a könnyeimmel küszködtem és egyre gyengébben álltam a lábaimon. Nagyon a lelkembe gázolt most Sebastian. Ennyire félre ismertem volna?

-Ha fáj, akkor talán el is mehetsz!- mutatott az ajtóra.

Kővé dermedve álltam előtte .Azt hittem , hogy ez a mondat csak az én elmémben született meg, de tévedtem.

-Mi lesz már? Vagy segítsek?- lökdösni kezdett, mire a földre estem és bevertem a fejem az egyik polcba. A fejemre esett pár doboz ..Britta szinte berontott a szobába.

-Sebastian Vettel!!! Eszednél vagy te????- förmedt a németre, majd segített felállni. Én azonban kirohantam az ajtón és becsaptam magam után. Örökre!!!!