5.fejezet

    Berni már rég ott állt a sátor bejáratánál, mikor Seb magamra hagyott. Kajánul vigyorgott rám. Muszáj volt mindent elmondanom neki , mert annyira kíváncsi volt.

-Azta!!- ez volt az első reakciója. -Nagyon ki kell csípned magad!!!

-Aha. Muszáj lesz. Neked pedig azt üzente, hogy fél 7-re menj a szállodájuk elé. Ott talizhatsz Tommival.

Berni hatalmas őrjöngésbe kezdett. Neki ez volt a nagy álma. Ő Tommiért volt teljesen oda, én pedig Sebastianért. Azt hiszem mindkettőnknek szép estéje lesz…

    Visszamentünk a szállodába. Berni készülődött is és el is ment valóra váltani az álmát. Jó barátnőhöz méltóan sok szerencsét kívántam neki. Összepakoltam egy kicsit a szobában és én is készülődni kezdtem. Épp a ruhámat akartam kikészíteni az ágyra, mikor Berni sikoltozva lépett be a szobába. Őrjöngőtt, és én érthetetlenül álltam előtte.

-Oké, akkor megnyugszol és mindent elmondassz!

-Találkoztam Tommival és elhívott vacsorázni.-újságolta el a nagy hírt.

-De mégis hogy???-faggadtam tovább, mert kicsit nehezemre esett ezt elhinni. Azt hittem, hogy csak viccelődik velem.

-Seb elújságolta neki, hogy már reggel is kerestem. Adott rólam egy személyleírást és ezek alapján rám ismert. És nem tudom, hogy hogyan.de egyszer csak kibökte a kérdést, hogy van-e kedvem vele vacsorázni. És igent mondtam természetesen

Egy percre sem tudtam leállítani, annyira be volt pörögve. Átöltözött és mire el elkészült, Tommi már itt is volt. Láttam az ablakból bejönni a hotelbe .Berni totál be volt parázva az izgatottságtól.

-Meg kell nyugodnod! Ha ideges vagy, az nem vezet jóra. Amúgy érezd jól magad.-láttam el tanácsokkal és megöleltem.

   Én csak túrkáltam a cuccaim között, semmi jó ruhát nem találtam.  Otthon em gondoltam arra, hogy Sebivel fogok vacsorázni. Mivel már nagyon szorított az idő, az első kezembe akadó göncöt felvettem. Nem törődtem azzal, hogy jól áll-e rajtam, vagy sem. Egy fehér  rövid ujjú pólót és egy farmer miniszoknyát vettem fel, egy magas sarkú cipő kíséretében. Épp sminkeltem magam, mikor kopogtak az ajtómon. Összerezzentem. Épp ajtót akartam nyitni, mikor megbotlottam a földön heverő egyik cipőmbe és hasra estem, amire visítottam egyet. Sebastian berohant a szobába és fel segített a földről.

-Nem esett semmi bajod?- aggodalmaskodott.

-Nem. Jól vagyok. Csak bele botlottam a cipőmbe.

-Gyönyürű vagy! -állapította meg, miután jól megbámult és én kicsit megigazítottam magamon a ruhát.

-Kösz.- utáltam, ha valaki bókol nekem. Sose szerettem az ilyesmit.

5 perc múlva már úton voltunk valahová

-Tudok egy jó éttermet itt a közelben. -mondta a német.

-Oké. Jobban ismered ezt a környéket, mint én, ezért a választást csakis rád bízhatom.- mondtam bizalmasan. Észre sem vettem, mikor kulcsolódtak össze az ujjaink. Én egyből zavarba jöttem és ez Sebinek is feltűnt:

-Zavar, ha fogom a kezed? -udvariaskodott.

-Nem. Egyáltalán nem.

Megdöbbentem saját magamtól. Könnyedséggel mondtam ki a nem szót .Mi ütött belém??? Éreztem, hogy kezdem elveszíteni a fejem  Mellette. A mosolyával, az illatával, az udvariasságával sikerült levennie a lábamról. Ettől féltem a legjobban. Teljesen a hatása alatt vagyok.

Az étterembe udvariasan előre engedett. Elállt a lélegzetem. Sosem jártam még ilyen helyen. Meseszép volt az egész. Mintha csak álmodtam volna.

-Nem tetszik a hely? -kérdezte a pilóta. Nyilván látta az arcom, amely tükrözte a ledöbbenésem.

-Épp ellenkezőleg! Bevallom, hogy sosem jártam még ilyen helyen.

Szinte sose nem jártam el otthonról. Mindig csak a suli és a tanulás volt az első. Semmi bulizás. Ezért is éreztem kicsit furcsán magam ezen a puccos helyen.

-A barátod soha nem hív el vacsorázni? -faggatott a magánéletemről, miután helyet foglatunk és megrendeltük a vacsorát.

-Nincs barátom! Független vagyok.-adtam érzelemmentesen a tudtára.

-Ezt nehéz elhinni. Egy olyan lánynak, mint te, ne legyen senkije?-teljesen ledöbbent.

-Miért, én milyen lány vagyok?-emeltem meg a hangom.

-Csodaszép, csinos, intelligens és egyből magadra tudod hívni a férfiak figyelmét -kezdett bele a bókolásba.

-Tévedsz! Egyik jelző sem igaz rám! -fakadtam ki és egy cseppet sem érdekelt, hogy megharagszik.

-Én viszont így látlak.

-Minden nőnek ezt mondod? Így szoktad a nőket levenni a lábukról ugye? -akadtam mostmár teljesen ki! Utáltam az efajta bókokat. Egyszerűen jött, hogy felálljak és egy szó nélkül faképnél hagyjam.

-Nem szoktam csajozni. Bár te ezt nézed ki belőlem?-a hangja természetesnek és nyugodtnak tűnt.

-Nem tudom, mivel nem ismerlek!

-Pedig szerintem jól ismersz. Néha meglepődöm, hogy a rajongóim mennyi mindent tudnak rólam.- kuncogott.

Néhány percig csendben ettünk, aztán megszólaltam:-Sajnálom, hogy ilyen hangnemben beszéltem Veled. Tisztellek téged, mindig is felnéztem Rád. Csak nem vagyok hozzá szokva, hogy a családomon kívül mások is a magánéletem felől érdeklődjenek.

-Én vontam a bunkó. Nem lett volna illendő csak így faggatnom téged.

Szemben ültünk egymással és megfogta a két kezem.

Sokáig beszélgettünk. Meséltem neki arról, hogy mióta vagyok F1 rajongó. Meséltem neki a nagy kedvenceimről: Kimiről. Mikor megtudta,hogy magyar vagyok, eléggé elképedt.

-Húú, nem gondoltam volna, hogy Magyarországról jöttél. Szinte tökéletesen beszélsz angolul és a kiejtésed is remek.

Mikor megtudta,hogy a barátnőm Tommival van, majdnem leesett a székről.

-Hogy Tommi csajozik??? -teljesen elképedt.

-Igen. Meghívta a barinőm vacsorázni. Baj??- lepődtem meg.

-Jajj dehogy is! Csak meglepődtem. Nem vagyok ilyesmihez hozzá szokva. Folyamatosan csak a munkájára koncentrál és nem szokott eljárni otthonról sem. De természetesen örülök neki. Neki is meg kell legyen a  saját magánélete.

A desszertet is elfogyasztottuk és indultunk visszafelé. Elég izgalmas volt a visszafelé vezető út…