46.fejezet

  Másnap reggel egyedül ébredtem abban a hatalmas ágyban, amely még két személy számára is óriási volt. Kicsit libabőrös lettem, mivel fáztam. Nem csoda ,hiszen  csak egy lepedő volt magam köré tekerve, ez takarta a meztelen testem. Felültem az ágyon kissé kómásan, de azonnal felébredtem, amint megláttam a szőnyegre dobált ruhadarabokat. Az éjjeliszekrényen állt a két pohár és az üres boros üveg. Még mielőtt mindenki azt hinné, hogy bepiáltunk és nem emlékszünk arra, ami történt, szólok, hogy ez csak fokozta az éjszakánk hangulatát és a bennünk levő vágyat egymás iránt. Ettől csak még jobban pezsgett a vér az ereinkben. Minden egyes érintésre, lopott csókra emlékszem. Vigyorgok, mikor ezek eszembe jutnak. Miért is nem tenném ezt, hiszen gyönyörű együttléten vagyunk túl, mely díszített volt érzelmekben, mégis lágy volt. Seb semmit sem siettetett, amolyan ráérős tempót diktált. Értelme nem lett volna kapkodni, hiszen miénk volt a ház és az egész éjszaka.

   Gyorsan magamra kaptam a bugyim és Seb ingjét. Lementem az emeletről és a konyha felé indultam, melynek a bejáratánál megtorpanttam: Seb épp narancsot facsart úgy, hogy nekem háttal állt. Nekidőltem az ajtófélfának és élveztem az elém táruló (amúgy nem mindennapi) látványt: csak egy boxert viselt. Szó szerint csorgattam a nyálam. A popója az…Az minden éretelemben viszi a pálmát. De leszögezem, hogy ez a fenék csakis engem illet meg!!

A kenyérpiritóból kiugrott az egyik szelet pirítós, amire egy halk sikoly szakadt fel belőlem.

-Megijedtél édes?-l épett egyből felém és megcsókolt.

-Egy kicsit.

-Szép jó reggelt amúgy .Irtó sexy vagy az ingemben.- vigyorgott, mint a tejbetök. Berni ezt mondaná most:” Milyen kielégült feje van! ”Mondjuk ez tényleg látszik rajta. Azt hiszem, hogy nem tehet nekem szemrehányást azért, mert nem teljesítettem az éjjel minden kívánságát…-Mióta vagy ébren?

-Elég régóta ahhoz, hogy elmerüljek az elém táruló látványba.- simogattam a meztelen mellkasát.

-Milyen látványba?- nézett rám értetlenül.- Ja megvan!- csapott egyet a homlokára.-Tudom, hogy tetszik a hátsóm.- nevetett- És sikerült betelned a látvánnyal?-fordított nekem ismét hátat.

-Hát ami azt illeti még mindig éhes vagyok, ennyitől nem laktam jól.- sóhajtoztam lemondóan.

-Nem baj, úgyis nemsokára reggelizünk. De előtte mutatni szeretnék valamit neked.

Hirtelen a konyha kijárata felé fordított, kezeivel letakarta a szemeim  és megindult velem. Mint egy navigátor, tájékoztatott arról, hogy hová kell lépnem.

-Seb, ez így nem jó!! Egy cseppet sem élvezem azt, hogy nem látok semmit sem. Kimi megöl, ha egy értékes vázát felborítok a kapálózásommal.- hisztiztem egy sort.

-Nyugi Édes. Két lépés és újra látni fogsz.

Mire ezt kimondta, újra visszakaptam a “szemem világát”. Mesés látvánnyal találtam szembe magam: minden fehér színben pompázott és hatalmas pelyhekben hullt a hó.

-Ez annyira gyönyörű!- a szám elé kaptam a kezem, annyira lenyűgözött a látvány. Ekkor egy erős kar zárt magába hátulról.

-Ez életem legszebb reggele. Amellett a nő mellett ébredtem, aki az életem teljessé teszi. Nélküled fél ember lennék csak. Ha ez nem elég, akkor gyönyörű helyen vagyunk és egy igen ígéretes napnak nézünk elébe.- suttogta közel a fülemhez.- Titokban vágytam arra, hogy essen a hó. Jó lesz újra gyerek lenni, hócsatázni vagy épp hóembert építeni Titus-szal és Juustuval.- a lehellete szinte perzselte a nyakamon a bőrt.

-Ilyenkor előjön az emberből a gyermeki énje. Sokan azt hiszik, hogy mivel felnőttek, nincs meg a gyermeki viselkedés bennük, de szerintem az ember a lelke mélyén örökké gyermek marad.- állapítottam meg, de közben egy percre sem vettem le a szemem a gyönyörű hófödte tájról.

-Én erre tökéletes példa vagyok.- húzta ki büszkén magát. Erre már szembe fordultam Vele, hiszen látni akartam a vigyorát.- Imádok hülyéskedni a szerelőimmel, a barátaimmal. A szüleim szerint sosem fogok megkomolyodni. Én örökké egy nagy gyerek maradok.

-Én megcáfolom azt, hogy nem tudsz komoly lenni. Igenis lehet veled komolyan beszélgetni. Felnőttek módján állsz hozzá a kényes témákhoz. És tudod én egy cseppet sem bánom azt, hogy így 24 évesen is megmaradt valami a gyerekkorodból. Melletted sosem unalmas az élet. Színesebbé teszed a napjaimat, amit a társaságodban töltök. Ha valaki szeret, akkor fogadjon el azzal együtt, hogy néha egy nagyra nőtt ovis vagy.

-Szóval te ezzel együtt is szeretsz engem? -fürkészte az arcom és kisimított egy kósza hajtincset az arcomból

-El sem tudod képzelni, hogy mennyire.

Épp meg akartuk csókolni egymást, mikor egy hatalmasat kordult a gyomrom. Így hát elkezdtünk reggelizni.

********

      Épp a piros lámpa miatt álltunk, mikor megkértem valamira Párom:

-Szeretném ,ha megállnál egy virágüzlet és egy játékbolt előtt.

-Minek?- nézett rám.

-Szeretnék ajándékot venni. Nem állíthatok be üres kézzel Kriistináékhoz. Valamivel viszonozni kell azt, hogy meghívtak ebédre.

-Igazad van. A választást rád bízom, én pedig majd fizetek.- egyezett bele.

-Nem Seb!- nyilvánítottam ki nemtetszésem azonnal.- Épp azt akarom elkerülni, hogy te fizess .Rengeteg mindennek a költségét levetted a vállaimról: azét, hogy kijussak a Magyar Nagydíra, te fizettél mindent a nyaraláskor is. Nekem ez rosszul esik és nagyon kínos. Márcsak azért is, mert a suliban többen azt találgatják, hogy vajon hányszor tettem már szét neked a lábam,c sak azért, hogy pénzt csikarhassak ki belőled.- akadtam ki.

-Kicsim! Mondtam már neked többször is, hogy ezekre az emberekre még csak ne is figyelj oda. Irigyek rád azért, mert szép vagy és boldog. Veled ellentétben mások tuti csak a pénzemet akarják. És azt leszögezem,h ogy ez nem a láb széttevésről szól, hanem arról, hogy kölcsönösen szeretjük egymást. Ha úgy döntessz, hogy lefekszel velem, azt tiszta szerelemből teszed.- magyarázta meg nekem a dolgokat.- De ha ez jobban simogatja a lelked, akkor te vegyél ajándékot Paulának és a fiúknak, a Räikkönen házaspárt pedig csak bízd rám. Így megfelel neked?-simogatta az arcom.

-Igen. És köszönöm.

Végül egy boltban megtaláltunk mindent, amira szükségünk volt: 2 csokor virág a hölgyeknek, 1-1 távirányítós kisautó a csemetéknek és egy üveg whisky Raminak.

     Fél 1 felé meg is érkeztünk a családhoz. A ház sokkal kisebb volt, mint Kimié vagy akár a Párom háza . Kívülről a fal világosbarnára volt festve, ami nekem nagyon tetszett. Azt szűrtem le ebből, hogy bent sem várható luxus, amolyan családias közeg fog fogadni. A kerítésen belépve jót mosolyogtam a törpe kertiszobrokon és a már megépített hóemberen.

A Párom épp meg akarta nyomni a csengőt, mikor nyílt az ajtó. Kriistina kedvesen beljebb invitált minket. Az üdvözlés után átnyújtuttuk az ajándékokat és felfedező útra indultam a házban. A nappalinál tovább azonban nem jutottam: lenyűgözött a kandalló, melyben égett a tűz és a mellette elhelyezett hintaszék.

-A gyerekek merre vannak?- érdeklődött Seb, majd helyet foglalt ez egyik fotelben.

-A szobájukban vannak, nemrég zavartuk be őket az udvarról nem kis nehézségek árán.-kuncogott Rami.- Édesem ,megtennéd azt, hogy szólsz a fiainknak?- nézett a feleségére, aki bólintott és megcsókolta a férjét. Jó látni, hogy két ember mennyire tudja szeretni egymást több év házasság és két gyerkőc születése után is, akik ráadásul ikrek. Valahogy én is így képzelem el az életem pár év múlva. Egy gyönyörű, családias házban. Mondjuk amellett a férfi mellett, aki most bájosan mosolyog rám.

Épphogy végignéztem a kandalló tetején elhelyezett képeket, máris gyereknevetésre kaptam fel a fejem. A két gyerkőc szó szerint bevetették magukat Sebastian ölébe.

-Szebi bááácccciiii!! De jó, hogy itt vagy!-zengték kórusban.

-Szerintem ő lesz a célpontunk a hócsatánál. Mert ugye kijössz majd velünk játszani??-kérdezte az egyik. Foggalmam sem volt, hogy melyikük kicsoda ,tök egyformák, megkülönböztetni nem lehet őket, plusz még egyforma ruhát viselnek.

-Természetes.- bólogatott a “célpont”- De előbb szeretnék bemutatni nektek valakit.-felállt a helyéről,f elém lépkedett és megfogta a kezem.- Ő itt Reni,  a barátnőm.

-Szijjjaaa Leni!- olyan aranyosak voltak, ahogy nem tudták kimondani az “R” betűt. Máris levettek a lábaimról ezek a kis kölykök.

-Sziasztok .Örülök, hogy megismerhetjük egymást. Ezt pedig nektek hoztam.- adtam oda a nekik szánt ajándékot. Egy gyors köszönet után leültek az egyik sarokba, felfedezni, mit is relyt a csomagolás.

-Reni, nem zavar, hogy letegeztek? Mégiscsak idősebb vagy tőlük.-pánikolt be Kriistina.

-Ugyan! !Nem vagyok én vén nyanya.- nevetett velem együtt az egész társaság.- Inkább azt áruld el nekem, hogyan különböztetiket meg őket?T ök egyformák.

-Titus arcán van egy anyajegy. A másik pedig magától érthetően Juustu.- tudtam meg a szülők megkülönböztetési “fortélyát”.

     Paula és Kriistina remek háziaszonyok. Megismerkedhettem a finn konyhával .Nagyon ízlett az ebéd, különösen a desszert, melynek el is kértem az angolra fordított receptjét. Ebéd után Sebi és Juustu leült játszani a távirányítós kisautókkal. Nagyon aranyosak voltak együtt. Igaza van Sebastiannak,Ő  mindig is egy nagy gyerek marad. Alig foglaltam helyet a hintaszékben,- amely törzshelyemmé vállt lassan a mai napra-, Titus máris befészkelte magát az ölembe és mesélni kezdett. Bele avatott abba, hogyan fogják hétfőn az oviban a lányokat megfürdetni. Persze úgy, hogy azt az óvónéni ne tudja meg. Nagy csínytevők ezek a fiúk, az tuti.

-Látom kényelmesen elhelyezkedtél a hintaszékben.- mondta Kriistina, miközben a kezembe adott egy csésze gőzölgő teát.

-Igen. Ez keltette fel a figyelmem legelőször a kandalló mellett.

-Rami ötlete volt a kandalló.

-És a hintaszék is.-kotyogott bele az említett.

-Igen, ez igaz.- adott igazat férjének Kriistina.- Mikor ide költöztünk arra gondoltunk, hogy kéne ide egy kandalló, mely télen meleget ad és mely köré akár a gyerekeinkkel, akár majd az unokáinkkal leülhetünk.

-A hintaszéket pedig akkor szereztem be, mikor egyre nagyobb pocakja kezdett lenni a feleségemnek. A kanepé és a fotel is kezdett kényelmetlenné válni a számára. Végül megvettem ezt a hintaszéket és milyen jól tettem! Ez nyújtott megfelelő kényelmet számára. Olyannyira, hogy ebben ülve olvasott, TV-zett és evett.- mesélte Rami.- De öröm volt látni, ahogy csillogott a szeme. Gyönyörű és nagyszerű két fiúnak adott életet és szeretném, ha bővülne a család, mondjuk egy kislánnyal.-vigyorgott.

-Persze!! Hogy megint ájulj el a szülésnél?! Ám, ha kibírod,hogy 9 hónapon keresztül ismét hisztizni fogok és ugyanúgy kényeztetsz majd, mint mikor a fiainkat vártam, akkor állok elébe.

Eközben Paula is belépett a nappaliba.

-Hogy vannak a szüleid? És a testvéreid?- intézte kérdéseit Párom felé, aki épp Juustut nevettette.

-Köszönöm a kérdésed Paula, nagyon jól vannak .Eltöltöttünk pár napot náluk is és együtt volt a család. Úgy látszik, hogy Melanie végre megtalálja a boldogságot egy férfi mellett.

-Ez megnyugattó Sebastian. Most, hogy rátok nézek, sugárzik rólatok, hogy egy húron pendültük és nagyon boldogok vagytok. Jól kijöttök az unokáimmal. Különösen Reni ölében áll jól Titus. Úgy látszik, egyből az újja köré csavarta a kedvesed.-folytatta a csevegést. Egy cseppet sem volt ellenemre az, amit mondott.

-Az öcsémmel is remekül kijönnek, ami nekem nagyon sokat jelent. És igen, tanúsíthatom, hogy megvan az a képessége, amivel mindekit levesz a lábáról. Velem is ezt csinálta, mikor legelőször megpillantottuk egymást. Igaz Édesem?-n ézett rám a szőnyegről. Pironkodva bólogattam. Ezután tovább áradozott. Rólam.- Igaz, hogy akkor egy szót sem szóltunk egymáshoz, de a szemeiben megfogott valami .Már akkor láttam, hogy ő egy olyan lány, aki sok-sok szeretetre vágyik, ugyanakkor a hatalmas szíve miatt minden embert szeretni tud. Izgatott voltam egész este, Tomminak csak róla áradoztam. Egy dologban már akkor biztos voltam: nekem szükségem van erre a lányra!!

-Édesanyád gondolom már vágyik egy unokára. Nem gondolkodtatok még azon, hogy esetleg megajándékozzátok egyel?-s zőtte tovább a témát Kimi és Rami édesanyja.

-Nem. Fiatalok vagyunk még ehhez, úgy gondolom. Főleg Reni. Nemsokára érettségizik, utána pedig szeretne a saját lábára állni: egyetemre járni és egy karriert építeni. Szerintem meg sem fordult még az a fejében, hogy kisbabát szüljön nekem.-f elállt és felém lépkedett ismét. A hátam mögött megállt és kezeit a vállamra helyezte.- Ha úgy vesszük, nekem is most kezd igazán beindulni a karrierem. 1-2 világbajnoki címet még mindenképp szeretnék a nevem mellé csatolni. A sok utazás miatt sajnos Renire és a családomra is kevés idő jut ,nemhogy majd egy kis csöppségre. Való igaz, szeretnék 3-4 gyermeket, de nem most. Úgyhogy erre a kérdésre térjünk vissza úgy 2-3 év múlva.

    A hócsata nem maradhatott ki a mai napból. A szülők és Paula kimaradtak a buliból, csak Seb, a gyerekek és én gyúrtuk odakinn a hógolyókat. A fiúk betartották ígéretüket, Seb lett a célpontjuk. Én pedig ebben közre játszottam. A Párom alig tudott menekülni a “csipet-csapat” elől. Aztán fordúlt a kocka, egy idő után már nekem kellett menekülnöm a srácok elől, ugyanis engem kergettek kezükben egy hatalmas hókupaccal. Ahogy hátrafelé figyeltem, nekiütköztem valaminek. Vagy épp valakinek: Sebastiannak A karjaiba zárt, én is szorosan bújtam hozzá, mivel azt hittem, hogy meg akar védeni a pöttömök “haragjától”. Fenéket! Letepert a hóba, a combjaimra ült és a képembe nyomott egy marék havat. Persze a kicsiket sem kellett félteni, sőt! Seb még bíztatta is őket.

-Ilyen az, mikor a túlerő elől kell menekülnöd!-vigyorgott a képembe Sebas. Mielőtt mondtattam volna bármit is, megcsókolt.

   Sötétedni kezdett, mikor érzékeny búcsút vettünk a Räikkönen családtól. Kriistinával számot cseréltünk és megígértük Sebastiannal, hogy a nyáron ismét meglátogatjuk majd őket, ha nem gond.

    Rég  a kocsiban ültünk, mikor csörgött a telefonom. Nagy meglepetésemre Melanie nevét  írta ki a képernyő.

-Ki az kicsim?- érdeklődött Seb.

-Melanie.

Seb nagyon furcsán nézett rám a válaszom után. Amolyan “Mit akarhat tőled a nővérem” képet vágott.

-Szia Reni! Hogy vagytok? Milyen a nyaralás eddig?- bombázott meg kérdéseivel.

-Szia. Remekül érezzük magunkat.É s ezt inkább kiruccanásnak hívom, mint nyaralásnak, mivel borzasztó hideg van és hull a hó.

-Oh, gyönyörű lehet ilyenkor Finnország. Vigyázzatok, nehogy megfázzatok.-látott el tanáccsal.

-Mel! Kivele, hogy miért hívtál. Mert azt kétlem, hogy amiatt, hogy a hófödte finn tájakat vesézzük ki.-dorgáltam le kissé.

-Túl jól ismersz már.- sóhajtott.-S ikerült a meglepi? Megoszthatnál velem pár intim részletet.- tért rá végre a hívásának okára.

-Melanie!! A szexuális életem tabu téma, még a családom számára is!!-szólt közbe Seb kissé idegesen.

-Óó öcsi! Nem is tudtam, hogy te is ott vagy Reni mellett. De mindegy, mert most a barátnőddel szeretnék beszélni, úgyhogy ne vágj közbe, ha lehet.

Párom ez nem kissé döbbentette meg.

-Igen, sikerült a meglepi ,nem is akárhogy. De ne haragudj, nem szeretnék részleteket közölni. Aki kíváncsi, az hamar megörekszik.-nyújtottam rá a nyelvem. Még szerencse, hogy nem láthatta.- Úgyhogy szia, majd beszélünk.

   Alig fejeztem be a beszélgetést ,Seb le is húzódott az út szélére.

-A nővérem honnan tud a tegnapi éjszakánkról?- szögezte nekem a kérdést halál komolyan.

-Segített kiválasztani a fehérneműt és a hálóinget.-vallottam be.

-Értem. Ugye arról nem tud, hogy nem ez volt az első szeretkezésünk?

Válasz helyett inkább lehajtottam a fejem és a sálam végével kezdtem babrálni.  A hallgatásom igennek vette.

-Reni, megígértük, hogy nem mondjuk el senkinek sem a családtagok közül.-nem éreztem a hangjában haragot, inkább kérlelést.

-Tudom Sebastian. Eleinte nem tudta,h ogy miért van nekem szükségem ezekre a cuccokra, majd egy idő után leesett neki.É s én véletlenül elkotyogtam neki azt, hogy már többször is szeretkeztünk. De azt mondta, hogy erre már rájött akkor, mikor másnap reggel tőlem jöttél ki egy szál alsónadrágban. Mel biztosított arról, hogy tartani fogja a száját. Megértem, hogy haragszol rám, hiszen minden okod meg van rá.-még mindig nem mertem a szemébe nézni.

-Butaságokat beszélsz, nem haragszom rád. Úgysem tudjuk örökké titokban tartani. És még mindig jobb, hogy  ő tudta meg, mint  az, hogy anya vagy apa. Vagy akár Fabian. Bár mondjuk kétségbe vonom Melanie azon képességét, hogy hallgasson erről. Látva azt, hogy szeret fecsegni és bizony minden lében két kanál.- a szemem sarkából láttam, hogy mosolyog.

A témát lezártuk egy puszi kíséretében.

1 héttel később

*** Sebastian szemszöge ***

    A Száguldó Cirkusz megérkezett arra a helyszínre, amely szívemnek oly kedves: Abu-Dhabiba .2009-ben nyertem itt, ahogy tavaly is és emellett sikerült megszereznek életem első világbajnoki címét a Forma-1 berkein belül. Most, egy évvel később pedig arra készülök ,hogy megszerezzem zsinórban a harmadik futamgyőzelmem. De bárcsak minden olyan simán menne, mint ahogy én azt elképzeltem…

   Épp a pályát és a lelátókat elszigetelő kerítésnek támaszkodva nézem azt, ahogy az autómat kiemelik a bukótérből. Hogyan is került a Red Bull-om oda? Egyszerű!! Túl agresszívan mentem át az egyik sikánon, az autóm hátulja megcsúszott és innentől kezdve minden irányíthatatlanná vállt. Csak nyomtam a féket, amely legalább megakadályozta azt, hogy hatalmas tempóval csapódjak a gumifalba. Én a saját lábaimon szálltam ki a pilótafülkéből, de a kocsi kisebb “zúzódásokat” szenvedett. Főleg az oldalán. Az egyik pályamunkás szállított  vissza a csapatom boxába. A szerelőim és Adrian is bíztatóan veregette meg a vállam,d e a szemükben felfedeztem a csalódást és azt,h ogy nem nagyon voltak elragattatva attól, hogy a nevem mellett ott állt az “OUT” felirat. Nyugi, ennek én sem örültem.

      Amilyen jól sikerült az időmérő ,olyan pocsék lett a verseny. Mindössze egy kanyart sikerült teljesítenem a futamból. Kecsegtető eredmény ,igaz? Nem éreztem magam mérgesnek, inkább csalódottnak. Foggalmam sem volt ,mi okozta a defektet. A boxból bíztató üzeneteket kaptam a felvezető kör után: a fékkel és a gumik hőmérsékletével is mindent rendben találtak. Gondolom nem csak én állok értetlenül a kiesésem oka előtt, hanem az egész csapat is.

    A boxba visszatérve Tommi rögtön öntötte belém a lelket:

-Nyugodj meg Sebastian, nem történt semmi baj .Ez csak egy kiesés, mely már nem változtat az eredményen. Nem vesztettél semmit sem azzal, hogy 0 ponttal mész haza innen.

-Igazad van Tommi. Még mindig job ,hogy a bajnokság megnyerése után estem ki, mint előtte. És ez legalább segít rájönnöm arra,h ogy pilóta nem létezik ezen a földön, akinek tökéletes szezonja lehet.

    Mindenki vígasztalni próbált, Dietrich Mateschitz-tól kezdve Bernie Ecclestone-ig. Már csak egy ember maradt ki:a z én szépséges barátnőm. Arra készültem, hogy leadom a kötelező interjúkat, visszamegyek a hotelszobába és felhívom Őt. Nyilván ideges látván, hogy egy hadsereg próbál jobb belátásra bírni. De ezen számításom keresztülhúzta Adrian, mondván, hogy a csapatnak nagy szüksége van rám abban, hogy a csapattársamat minél előbbre segítsük a versenyen. Ő nagy harcban van az egyéni bajnokságban a 3.helyért. És a konstruktőri cím miatt is fontos, hogy ma minél több pontot szerezzen.

*** Reni szemszöge ***

   Azt hittem, hogy Sebastiant a kiesése után a földről kell majd összeszednem, de tévedtem: másnap délután a suliból hazaérve nem kis meglepetésemre Őt találtam a szobámban. Amint meglátott az ajtóban, vigyorgott, mint a tejbetök, innen tudtam, hogy tökéletes lelki állapotban van. Higgadtan megtudtunk beszélni mindent, ami a futam után történt. Mivel Seb itt van, kaptunk az alkalmon, hogy megbeszéljük a szüleimmel, hol is karácsonyozzunk idén.

-A szüleim, főleg apu nagyon szeretné már megimerni önöket. Anya felvetette azt az ötletet, hogy töltse a két család együtt az ünnepeket, nálunk. Az utazás költségeit én állnám természetesen és a szállás miatt se aggódjanak, van elég hely mindannyiunknak. Mit szólnak hozzá?- magyarázott el mindent alaposan Seb.

-Nem vagyunk az ötlet ellen, Laurával is kíváncsiak vagyunk már a családodra. És gondolom ti akkor is kikönyörögnétek egy igent, ha nem épp támogatnánk a közös karácsonyozást.- mosolygott kettőnkra apu. Ez után én vettem át a szót:

-Mondjuk nem tudom, hogy miért elleneztétek volna ezt az egészet. Seb szülei nem rossz emberek, kölcsönösen kedveljük egymást. És igazad van apu, a fejünkbe vettük azt, hogy mi minden áron együtt akarjuk megünnepelni a szeretet ünnepét.-bújtam Seb mellkasához.

-Igazán kecsegtető tény az,h ogy ez lenne az első közös karácsonyom Renivel. Szóval kaphatunk egy igent?-könyörgött Ő.

-Akár kettőt is!

Tehát: együtt karácsonyozunk a Vettel családdal Heppenheimban!!!

*** 2 héttel később

   A Brazil Nagydíjon  az irányítás végig Seb kezében volt. Úgy látszik a SORS egy furcsa teremtmény: elvette Seb kezéből a győzelmet és a 2.helyre rangsorolta. Nem tudom, mennyire volt igaz Sebastian váltóproblémája, vagy, hogy mennyire volt ez a győzelem könyör adomány Webbernek, de végülis tök mindegy, az eredményen és a Párom csalódottságán ez már nem tud változtatni. A dobogón nem volt önfeledten boldog,az tuti.

    Azt hittem, hogy a mai napon már semmi sem ronthat. Tévedtem.Este Berni állított be hozzám, kisírt szemekkel.

-Nem zavarok ilyen késő este?- kérdezte, miután megkínáltam egy csésze nyugtató hatású teával.

-Mióta ismerjük egymást, nem érezted soha azt, hogy zavarnál. Miért épp most változna ez meg?

-Nem tudom,csak…- lehajtotta a fejét és zokogni keztdett. Úgy rázkódott a teste, hogy majdnem kilöttyentette a ruhájára a teát. Jobbnak láttam kivenni a kezéből a csészét, mielőtt leforrázná magát.

-Miért sírsz Berni?T örtént valami?

-Tommi csütörtökön este felhívott és közölte velem azt, hogy nem hosszabbít szerződést a Red Bull Racing-gel.

-Tessék? Nem értelek.

-3 évre szólt a szerződése, amit a csapattal kötött .Ez az idei év végén lejár majd. December 31-ig még  ő Sebastian fizioterapeutája. De… Más út felé kaccsintgat. Nemrég felhozta a témát, hogy szeretne visszaköltözni Finnországba és újra a hokinak szentelni az életét. Akkor azt gondoltam, hogy ez csak egy fellángolás, melyet a hoki iránti szeretete és a honvágy keltett fel benne. De tévedtem! Befejezi a személyiedző tevékenységet és jövőre a női hoki csapat edzője lesz. -fejtette jobban ki kiborulásának okát.

-Így már mindent értek.Ö sszevesztetek emiatt, igaz?

-Igaz.N em csak a hoki miatt hagyja el Sebit, hanem azért is, mert szeretne családot alapítani. Én pedig totál kiakadtam és veszekedni kezdtünk.2 9 éves lesz jövő szeptemberben. Neki is ketyeg a biológiai órája és természetes, hogy szeretne magának feleséget és gyerekeket. De én hogyan adhatnám meg ezeket neki több ezer kilóméter távolságról? Így is ritkán tudunk találkozni az egyetem és a futamok miatt. Ha mindketten szabadok leszünk egy hétvégére, akkor pénteken repüljek Finnországba ,vasárnap este meg vissza? Több időt töltenék repüléssel, mint vele. Ő meg nem is tudna meglátogatni. Hol szállásolnám el? A kollégiumban? Ez így…Ez  így teljesen értelmetlen.- esett teljesen kétségbe.

A lány, aki mindig nevetett, mindig optimistán állt hozzá a dolgokhoz, most kiborult és feketében látja a világot. Ő volt az, aki mindenkit elhalmozott tanáccsal, aki mindenki problémájára talált megoldást. És tessék, most a saját gondja előtt tehetetlenül áll és nem látja azt a bizonyos fényt az alagút végén.

-Mi lesz most veletek?- tettem fel a kérdést, amire talán a választ még ő sem tudja.

-Nem tudom .Borzasztóan szeretem és már most hiányzik. Azért jöttem haza, hogy eltudjak gondolkodni kettőnkről. Ha nem sikerül olyan megoldást találnunk, ami mindkettőnknek megfelel, akkor bármennyire is fáj, de ki kell mondanom a szakítást.-vonta le a végső következtetést.

-Szerintem erre nem fog sor kerülni. Túlságosan szeretitek egymást ahhoz, hogy a szakítás mellett tegyétek le a voksotokat.- mire kimondtam ezt, megfogalmazódott bennem a megoldás:- És mi lenne, ha ketten költöznétek Finnországba?

-Hogy mi van? Azt hogy? És mi lesz az egyetemmel?- kapta fel a fejét.

-Megteheted azt, hogy átmész levelezőre és akkor 2-3 hetente kéne bejárnod. Vagy otthagyod Münchent és Finnországban új tanulmányokat folytatsz egy másik egyetemen vagy akár egy fősulin.- tereltem a megfelelő döntés felé.

-Te meghibbantál? Adjam fel azt, amit elterveztem és költözzek egy idegen országba, ahol mégcsak meg sem tudom értetni magam? -kiabált.- Te megtennéd ezt Sebastianért?

-Igen Berni! Eszem ágában sem állt eddig Svájcban egyetemre járni, pláne nem az, hogy ott is éljek .Távol az otthonomtól és a szüleimtől. De ha valaha is boldog életet akarok élni azzal a férfival,a kit szeretek, akkor nehéz döntéseket kell meghoznom. És ez abba a kategóriába tartozik! Nekem sem lesz könnyű, anyuékat ritkán fogom csak látni, de ez könnyíti meg Sebastian dolgát a jövőre nézve. Helyesbítek: a kettőnk jövőjére nézve!-keltem ki magamból én is.- Ha együtt akartok maradni, akkor muszáj áldozatokat hoznod. A nyelv legyen a legkissebb gond. Arra Tommi majd megtanít. Most pedig menj szépen haza, aludt ki magad és gondolkozz el ezen Berni. Meglátod, ez lesz a legjobb megoldás.

      Épp leoltottam a szobámban a villanyt, hogy aludni tudhassak ,mikor csörgött a telefonom. Seb nevét láttam a kijelzőn. Nem haragudtam,h ogy Ő keres ilyen későn-11 óra is elmúlt.-

-Szia Seb! Már vártam, hogy hívj. Aggódtam érted Édes.-szóltam bele.

-Szia Reni .Tommi vagyok. Figyelj, azért hívtalak Seb számáról, mert aggódom Berniért. Csütörtök óta nem veszi fel a telefont és csak téged tudlak megkérdezni arról, hogy nem tudsz-e valamit róla. Veszekedtünk és...

-Tudok mindenről Tommi.- szakítottam félbe.- És nyugodj meg, Berni nemrég ment el tőlem. Hazajött Münchenből azért,h ogy gondolkozzon kettőtökről. Megpróbáltam jobb belátásra bírni a kapcsolatotokat illetően, de nem tudom, hogy ez mennyire sikerült nekem.

-Én nem akartam őt megbántani. Én csak tudattam vele azt, hogy mit szeretnék. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kiakadt majd attól, amit hall. Kiabálni kezdett velem, hogy én mindig csak magamra gondolok, hogy az ő véleményét erről ki sem kértem. Szerinte önző vagyok, csak a saját érdekeim nézem, arra nem is gondolok, hogy van egy barátnőm. Félek, hogy elveszítem emiatt. Én mellette képzelem el az életem.V ele szeretnék családot alapítani. Nagyon vágyom már egy kisbabára,d e a sok utazás mellett ezt lehetetlen megvalósítani. Ezért is akarok újra a hokival foglalkozni. Nem akarom, hogy elhagyjon.-sírás kíséretében a felszínre törtek a benne dúló érzelmek.

-Tommi nyugodj meg, kitalálunk valamit közösen. Nem fogjuk hagyni, hogy szétmenjetek.-hallottam meg Sebi hangját.

-Tommi, kérlek higgadj le, most az a legfontosabb, hogy tiszta fejjel látni tudd a dolgokat. Ígérem, hogy holnap reggel ráveszem Bernit arra, hogy beszéljen veled. Ezt nem szabad ennyiben hagynotok. De most kérlek add át a telefont a gazdájának.-kicsit próbáltam oldani a feszültséget.

-Szia gyönyörűm. Sajnálom, hogy ilyen későn zaklatunk egy ilyen kényes témával. De muszáj volt odaadnaom Tomminak a telefonom, hogy hívjon, mert ki van készülve idegileg az utóbbi napokban.

-Ezt megértem .Semmi baj Drágám, mondtam Neked, hogy bármikor hívhatsz. Te jól vagy amúgy? Sajnálom ami történt a futamon.-suttogtam.

-Mindegy mostmár. Ez a sors. Mondjuk nem  ilyen idényzáró futamot képzeltem. Nem a 2.hely miatt mondom ezt, hanem amiatt, hogy féltem, hogy nem fogom tudni az autót behozni a második helyre. Nagyon kellett gépészkednem.-kuncogott.

-Örülök, hogy jól vagy akkor. Kicsit aggódtam Érted. Most leteszem, mert ideje lenne aludnom. Holnap suli. Mikor látlak?

-Öhhmmm…Szerintem kedden .Tommit is viszem magammal, muszáj a dolgokat szemtől-szembe megbeszéljék Bernivel. Ez egy kényes téma, melyet nem telefonon keresztül kéne megoldajanak.

******

Eljött a kedd délután is. Seb, Tommi és Berni népesítették be nappalit. A szüleim maguktól mentek el vásárolni,n em akartak fültanúi lenni a dolgoknak. Ezt nagyon díjaztam. Kemény óráknak nézünk elébe. Seb és én megígértük, hogy mindenben támogatjuk őket. Nem fogjuk hagyni, hogy szétmenjenek. Ők ettől jobban szeretik egymást.