9.fejezet

-Bocsánatot szeretnék kérni, amiért a reggel olyan tolakodó voltam. Nem illett volna csak így megkérdeznem ezt a dolgot .Remélem megbocsátassz! -és Tommi a Berni ölébe tette a hatalmas macit.

-Beszélj vele. Meg fogja érteni, mert nagyon szeret téged. Majd találkozunk a tribünön.-adtam bele egy kis lelket, hogy ne hallgassa el a dolgot Tommi elől.

    A második edzés előtt 15 perccel Berni nagyon boldogan ült le a mellettem levő székre. Látszott rajta, hogy megbeszélték a dolgot, de mindent tudni akartam:

-Na mesélj. Elmondtad neki ami bántott?- faggattam

-Igen. Azt mondta, hogy vár ameddig csak kell. Ad időt, ahogy anyával is megbeszéljem a dolgot. Nagyon megértő volt. A közelségével és néhány forró csókkal meg is nyugtatott.- mesélte nagy boldogan

-Örülök, hogy minden jól alakult.-öleltem meg.

-Veled és Sebivel mi a helyzet?-kezdett tapogatózni. Olyasmit kérdezett most tőlem, amire még én sem tudtam pontos választ adni. Annyit tudok, hogy boldog vagyok, mikor a közelében vagyok. Az a ma reggeli csók feledhetetlen volt. Nem értem, hogy mi babonázott meg, csak azt tudom, hogy Mellette lazítani tudok és mindent kitudok adni magamból, ami a szívem nyomja. Nem válaszoltam, csak lesütöttem a tekintetem és nagyokat sóhajtottam. Majd mikor minden összegyűlt bennem urrá lett rajtam a zokogás.

-Mi történt? Nagyon nem tetszik nekem a viselkedésed! El akarod mesélni?

Úgy viselkedett velem, mint egy igazi testvér. Igazából nem érdemelném meg, hogy így bánjon velem. Utálnia kéne azért, amit a tegnap este a fejéhez vágtam. Egy rohadék voltam vele szemben…

-Nagyon jól érzem magam Seb mellett. Tegnap nagyon féltem, de ahogy egyre jobban megismertem és beszélgetni kezdtünk ez a félelem teljesen elmúlt. Nagyon aranyos, kedves és romantikus fiú. Azt hiszem, hogy kezdek hozzá vonzódni…

-Nincs ebben semmi rossz dolog. Nagyon tetszel neki. Mindent megtesz, hogy jól érezd magad mellette. Az este, mikor ott hagytad ,azt hitte, hogy megbántott valamivel, vagy hogy rosszul lettél.

-Azzal van probléma, hogy nem tudom, mi lesz velünk a futam után. Most jól közel kerülünk egymáshoz, de nekem vasárnap haza kell mennem és valószínűleg már soha többé nem fogunk találkozni. És mi lesz, ha anya meg apa megtudja, hogy Sebivel találkozgatok? Mit fognak szólni hozzá, ha esetleg bejelentjük, hogy járni akarunk? Le kell zárnom ezt a kapcsolatot! Ez így nem mehet tovább! Mindkettőnknek ez lesz a legjobb.

-Beszéljétek meg. Talán Seb is aggódik emiatt. Ketten találni fogtok megoldást. Ahogy mi Tommival megtudtuk beszélni ezt a problémát, úgy ti is képesek vagytok egy arany-középutat találni.-próbált tanácsokkal ellátni és megvígasztalni, de nem igazán sikerült neki.

Abbahagytam a beszélgetést. Nem volt kedvem erről tárgyalni már. Sokkal inkább lekötött az, hogy az edzés elkezdődött és az autók kigurultak a pályára. Ezért jöttem ide és erre vártam már 18 éve!!! És most végre megkaptam! És lehet, hogy mellé még Sebastian is az enyém lehet??

   A második edzés után úgy döntöttünk Bernivel, hogy szétnézünk az árusok között. Vennem kellett valamit emlékül. Épp egy Red Bullos póló volt a kezemben, mikor Berni telefonja megcsörrent.

-Seb az! -adta ide nekem a készüléket, miután megtudta, hogy ki hívta.

-Szia Seb! Gratulálok az edzéshez, ügyes voltál! -dícsértem meg egyből.

-Köszi szépen! Találkozhatnánk valamikor? -egyfajta hiányérzetet fedeztem fel a hangjában.

-Igen. Most az árusok között vagyunk. Hol és mikor találkozzunk?

-A pálya bejáratánál vagyok most. Ide tudsz jönni azonnal?-sürgetett.

Meglepődtem, hogy mi olyan fontos. Reméltem, hogy nincs semmi komoly.

-Oké. Indulok.

Berninek gyorsan elmagyaráztam mindent és már indultam is a találka helyünkre. Seb már várt engem egy ugyanolyan plüss macival a kezében, mint amilyet Berni kapott Tommitól.

-Húú egy hatalmas kő esett le a szívemről -sóhajtottam egy nagyot.

-Miért is? -kérdezte Seb mosolyogva.

-Azt hittem, hogy valami baj van. Sürgettél, hogy jöjjek.- adtam magyarázatot.

-Tényleg baj van….

Én csak nagy szemeket meresztve nézem rá

-Hiányoztál. Ez az igazság.- és a kezembe nyomta a hatalmas macit.

-Úristen! Köszönöm szépen! -közelebb mentem hozzá és adtam egy puszit az arcára.-Összevesztél a borotváddal?-szidtam össze egy kicsit.

-Szóval nem tetszem neked, mi?- erre elnevettük magunkat. -Nem vagy túl meggyőző, ugye tudod?- kakaskodott velem. Meg akart ölelni, de eltudtam menekülni előle. Így egymást kergettük akár csak a gyerekek. Macival a kezembe nehéz volt szaladni. Seb néhány méter megtette után el is kapott és felvett  az ölébe.

-Macival a kezmben könnyű elkapni!-kerestem kifogásokat.

-Fogd csak a macira, hogy vesztettél!- kuncogott.

-Jó, akkor Tommit hibáztatom, amiért ilyen jó kondiban tart téged!- ütni kezdtem a hátát, amire letett az öléből. Szaladni kezdtem újból, de ismét gyorsabb volt nálam és ezúttal szorosan magához ölelt. Az ajkaink pár centire voltak csak egymástól. Csak amiatt nem csókoltuk meg egymást, mert megjelent Christian Horner. Nagyon elszégyeltem magam. Talán most fogja Christian a fejem letépni…