44.fejezet

-Kicsim, azt hiszem ideje lenne haza mennünk .Fáradtnak tűnsz és valamikor tanulnod is kéne ma, ugyanis a holnap délelőttöt együtt akarom tölteni veled.- ölelte át a derekam és mosolygott.Ő szintén szólva megrémisztett. Úgy érzem valami miatt, hogy nem érette félre az ölelkezést, de az is benne van a pakliban, hogy nem akar Kimi házában jelenetet rendezni.

    Elköszöntünk Jennitől és Tommiéktól, mivel ők maradtak itt vacsorára. Jobb is, mert legalább nem lesznek fültanúi a veszekedésünknek. A haza felé vezető úton szótlan voltam, azon gondolkodtam, milyen magyarázattal álljak elő, melyet Seb is el fog hinni.

   Becsukta maga mögött a bejárati ajtót, segített levenni a kabátom és az övével együtt felakasztotta a fogasra.

-Készítek magunknak forró kakaót. Jót fog tenni ebben a hidegben.-mondta.

   5 perce ülünk egymás mellett a kanapén és iszogattuk a meleg nedüd. Arra vártam, hogy kitörjön, akárcsak egy vulkán és a benne összegyűlt düh lávaként kerüljön a felszínre.

-Nem is haragszol rám?-t értem végül én a lényegre.

-Van rá bármi okom is?- letette a bögrét a kezéből és megfogta a kezem.

-Hisz láttál ölelkezni Kimivel. Nem értetted félre és nem is vagy féltékeny sem?-húztam össze magam.

-Egyáltalán nem vagyok féltékeny. Kimi a haverom, ráadásul nős és boldog életet élnek Jennivel. Te pedig a barátnőm vagy, akiben megbízom. Amúgy ez csak egy baráti ölelés volt, nem?-ráncolta össze a homlokát.

-De, az volt.Kimi megmutatta a trófeáit és kicsit faggattam arról, hogy mik a tervei a jövőt illetően. Alkuként felajánlottam, hogy hallgatok a kapott információkról a firkászok elől, ha cserébe fontolóra veszi a vesszatérést.- magyaráztam, Szerelmem pedig felnevetett.

-Térdre borulok előtted drágám, ha ezzel meggyőzted.- puszilta meg a kézfejem.

-Amúgy Te még tartozol nekem azzal, hogy megmutasd a bajnoki trófeád.-váltottam témát.

-Ez igaz. Ezen hiányosságot azonnal be is pótoljuk.-a z ölébe kapott és felvitt az emeletre .Egy dolgozó szoba féleségbe tett végül le. Az íróasztal végében mepillantottam az értékes tárgyat. Egyből az utolsó két világbajnok nevét kezdtem olvasni:

-2010 Sebastian Vettel, 2011 szintén Sebastian Vettel.

-Így van!- húzta ki magát büszkén.

-A tavalyi év sokkal izgalmasabb volt az ideinél. Az utolsó köröket nem bírtam idegekkel végig nézni tavaly sem. Mikor Fernando beszorúlt Vitaly mögé, nagyon szurkoltam az orosznak,h ogy meg tudja őrizni pozícióját a spanyollal szemben. Mikor leintették a futamot, megeredtek a könnyeim. Egész évben bíztam Benned, hogy képes vagy felérni a csúcsra és az utolsó versenyekre sem tört meg ez a hitem. Szükséged volt a bíztatásra, mert ugye voltak elég nehéz pillanatok és a tavalyi év nem volt annyira tökéletes, mint az idei.

   Felültetett az asztalra és magyarázni kezdett, amit nagyon szerettem. Minden mondata a valóságot és az érzéseit tökrözi és egy gyermekhez hasonlóan tudja belelélni magát a dolgokba.

-Eltelt lassan egy év és újra világbajnok lettem, de ez sem elegendő ahhoz, hogy el tudjam mondani mit is éreztem akkor. Egész futam alatt felváltva kérdeztem Rockyt és Christiant a futam állásáról,de ők csak ezt válaszolták:”  Koncentrálj a vezetésre”. Ez borzasztóan zavart, mivel nem tudtam, megéri-e tövig nyomnom a gázt és kockáztatni körről körre. Még a kockás zászló megpillantása utáni fél percben sem tudtam semmit, majd Rocky kétszer elismételte, hogy én vagyok 2010 világbajnoka. Sírva fakadtam örömömben, fogtam a fejem, nem tudtam mit csináljak ahhoz, hogy kiadjam a feszültséget és az örömöt magamból.

-A sírás a leghatékonyabb módszer erre. Az a futam még mindig úgy él az emlékezeteimben, mintha csak tegnap lett volna. És még mindig büszke vagyok Rád!-öleltem meg.-L ehet egy apró kérésem?- néztem Rá boci szemekkel. Bólintott.-Megengeded, hogy itt tanuljak?

-Persze. De ezt meg sem kellett volna kérdezned, hiszen ez a ház a tied is. Te tanulj nyugodtan, addig elkészítem a vacsit.

-Okés. Menni fog egyedül is?- kötekedtem Vele.

-Azért nem becsülj ennyire alá.- dorgált meg, de azért nyomott egy puszit a homlokomra.

     Épp végeztem a tanulással, mikor Seb benyitott.

-Kész a vacsi. Sokára végzel Édesem?- lépett mögém és masszírozni kedte a vállam.

-Úúú  Seb, ez nagyon jól esik.- teljesen ellazultam.- Épp most végeztem, úgyhogy felőlem ehetünk, mert farkas éhes vagyok.

    Az asztal gyönyörűen meg volt terítve. Illatos gyertyák égtek, halk, romantikus zene szólt.Le akartam ülni, de megtorpanttam, mivel a székemre egy szál vörös rózsa volt elhelyezve. Kezembe vettem és beszippantottam jellegzetes illatát.

-Tetszik?- érdeklődött Ő.

-Elmondani sem tudom, hogy mennyire. Egy szál virággal mindig le tudsz venni a lábamról. Úgy látszik,k ezdessz kiismerni.- kacagtam.-S zeretem a romantikus vacsikat, de nem vagyok az alkalomhoz illően öltözve. Ha kapok 10 percet, felkapok valami elegánsat.- tudni kell, hogy egy póló és egy melegítőnadrág volt rajtam. Ez nem a legmegfelelőbb öltözet ugye. Még sem illik így leülni egy gyönyörűen megterített asztalhoz.

-Nem kapsz 10 percet, mert abból lenne egy fél óra is, titeket nőket ismerve.-vigyorgott.-Nekem így is tetszel. Amúgy én is melegítő cuccban vagyok, általában ebben szoktam edzeni itthon. Úgyhogy a témát lezártnak tekintem és üljünk le enni.

  Kis idő múlva két tányérral a kezében jött vissza a konyhából. Kis híján leestem a székről röhögés közben, mikor megláttam a pöttyös kötényt a dereka köré kötve.

-Jesszusom Seb! Ezt meg kell örökíteni!-e lővettem a telefonom a zsebemből és lefényképeztem.- Honnan szerezted ezt a kötényt?

-Anya hagyta itt. Minden hónapban itt marad egy teljes hétvégét, hogy kitakarítson. Ezért ilyen szép tiszta a ház.- válaszolta, miközben elém rakta a vacsit, melynek nagyon jó illata volt.

-Ugye tudod, hogy nagyon sexy vagy?- csíptem a fenekébe.

-Már anya pocakjában tudtam, hogy nem tudnak majd nekem ellenállni a nők!- mondta büszkén, mire én csak forgattam a szemeim.

 Enni kezdtünk. Mivel egymás mellett ültünk, jobban feltűnt az, hogy Szerelmem bántja valami. Miután Ő is befejezte az evést, óvatosan megfogtam a kezét, nehogy megijedjen, mivel eléggé el volt kalandozva…

-Merre jár az én egyetlen Bajnokom?

Nem reagált, ezért feltettem a kérdést még egyszer.

-Nem fontos.-l egyintett.- Ízlett a vacsi?-terelte a témát.

-Isteni volt. Nem bírok megmoccani, olyan jól laktam.-csókoltam meg.

 Mosogatás után gondterhelten dobta le magát a kanapéra.

-Oké Seb! Addig nem hagylak békén, míg el nem mondod, mi nyomja olyan látványosan a szíved!

-Szöget vert a fejembe Kriistina ötlete. Jó lenne elmenni Finnországba. Nagyon szeretném, ha megismernéd az ottani enbereket és a szép tájakat. De foggalmam sincs, hogy fogjuk ezt megoldani.- temette a tenyerébe az arcát.

-Mi lenne, ha azt mondanám, hogy e hónap vége alkalmas arra, hogy elmenjünk Porkkalába?- adtam a tudtára tervem egyik részét.

-Mégis hogyan?-c sattant fel a kanapéról és megemelte kissé a hangját.- Suliba jársz és nem hinném, hogy a szüleid olyan nagyon oda lennének az ötletért, hogy emiatt hiányozz a suliból.

Megszeppenve néztem Rá.

-Megígérted, hogy többet nem fogunk veszekedni.- kezdtem mondani lágy hangon.- Ez csak egy terv volt, mely azt hiszem, hogy mindkettőnknek megfelelt volna. De kereshetünk más megoldást is Seb…-a végére elfogyott minden erőm és kicsordúlt egy könnycsepp a szememből.

-Sajnálom Kicsim!- egyből megölelt bűnbánóan. Rengetegszer hallottam már a szájából a “Reni sajnálom. Szeretlek és kérlek bocsáss meg”  dumát. Kíváncsi vagyok meddig fogom még eltűrni ezt végig hallani…- Nem akarok veszekedni, csak tudod…Nagyon nehéz megoldást találnom arra, hogy együtt lehessünk. Félek attól, hogy kiszeretsz belőlem, mert nem foglalkozom elegendőt veled. Hidd el, nem szándékosan teszem ezt. Rettegek, hogy még egyszer kibabrál velem az élet és elveszítelek Reni.-suttogta.

-Ettől nem kell félned! Erős szerelem köt minket össze és gondolj vissza arra, hogy mennyi mindent, mennyi külön töltött hetet bírtunik már ki. Az élet mindig ad lehetőséget arra, hogy együtt legyünk. Most is adott egyet, amit szeretném, ha meghallgatnál.-néztem a szemébe.

-Rendben. Kíváncsi vagyok, hogy mit terveltél ki.-húzott az ölébe.

-Mielőtt a megoldásra térnék, valamit kérnék szeretnék Tőled. Hirtelen haragú vagy és néha nem figyelsz oda a körülötted lévő emberekre. Hallgasd meg mások véleményét is. Egy párkapcsolatban fontos, hogy mindkét fél elmondhassa a véleményét.

-Ígérem, hogy erre mától vigyázni fogok. Sikerült újra megbántsalak ,igaz?

-Nem Seb, csak nem esett jól. Úgy érzem, hogy leszavaztad az ötletem és nem vagy kíváncsi az én véleményemre.-hajtottam le a fejem.

-Nagyon is számít az, hogy te mit szeretnél. És meg is hallgatlak.-csókolt meg szerelmesen .Nekem ez elegendő ahhoz, hogy ne haragudjak Rá.E z fog a sírba vinni egyszer…

-A november első hete nekem szabad lesz, egyfajta őszi vakáció lesz. Nekem az a hét megfelelő lenne. Utána néztem és szerintem Neked is, mivel Indiában van versenyed október 30.-án. A következő hétvégén pedig nem lesz futam. Mit szólsz hozzá Édesem?-vártam a válaszát.

-Kicsim, ez csodálatos lenne! Azon a héten nekem sincs semmi programom és akkor a futam után egyenesen repülnék Magyarországra és segítenék meggyőzni a szüleidet is.

    Totálisan bele éltük magunkat a dologba. Megvolt a terv a hosszú hétre:3 1-én itt leszünk Svájcban, hogy Ő is össze tudjon pakolni magának. A kedd és a szerdai napot Heppenheimban töltjük majd, aztán marad 4 napunk arra, hogy felfedezzük Finnországot. Ígéretesnek tűnik…  

*******

Mivel egyikünk sem volt álmos, úgy döntöttünk, hogy megnézzük Seb kedvenc filmjét, az Élet szép-et. A kanapén feküdt Szerelmem és pedig a mellkasán. Azt hiszem nem kell ennél szebb este és időtöltés.N em árulok el nagy titkot azzal, hogy hasznos kellék volt mindkettőnk számára a papírzsepi.

10 óra felé Tommi és Berni is haza érkeztek.

-Sziasztok fiatalok.-köszöntek.

-Miért sírtok? Történt valami?- aggódva lépett mellénk Berni.

-Nem. Seb kedvec filmjét nézzünk.- válaszoltam és közben megtöröltem a szemem.

-Folyton azt nézi. Hanna hisztizett is érte többször is.- szólta el magát Tommi.

-Most boldog vagy, hogy kiejtetted annak a ribancnak a nevét? Azt hiszem sikerült elvenned a kedvüket ma estére. Úgy szeretem, mikor valaki elrontja a tervem!-ordította le Berni az edzőt.

-Milyen tervet?-kérdeztem, miután leállítottam a filmet.

-Azért vacsiztunk Kimiéknél, mert szerettük volna, ha kettesben vagytok este. Sokat voltatok külön és gondoltuk Tommival,h ogy jól fog jönni nektet egy szabad este, hogy beszélgessetek az elmúlt pár hét eseményeiről..-vallotta be Berni.

-Köszönöm, hogy gondoltatok ránk.-mosolyogtam.- Amúgy bejött a terved, hiszen minden jól sikerült.

-Persze. Csakhogy ennek az estének még nincs vége és ez a lüke-mutatott Tommira –sikeresen elszúrt mindent, mert nem tudja befogni a száját!- nézett szúrósan, majd felvágtatott az emeletre.Tommi kétségbeesetten nézett ránk.

-Na haver, ezt jól elszúrtad. Ne is álmodj arról, hogy Renivel beszélünka csajoddal. Neked kell rendbe hoznod a dolgokat.-emelte fel a kezét Seb.

   Ezután folytattuk a filmezést. Igaz, már nem olyan hangulatban, mint korábban. Máshol jártak a gondolataim.

-Vele is nézted ezt a filmet?- céloztam a volt barátnőjére.

-Csak egyszer. Én többször láttam már, míg ő csak egyszer nézte végig. Szerinte egy film sokadjára nézve már tök uncsi. Mindig hisztizett, mikor vacsi után lefeküdtem ide a kanapéra és nézni kezdtem a filmet. Szerinte elhanyagoltam őt és többször is a fejemhez vágta azt, hogy fontosabbnak tartok egy filmet, mint azt, hogy szeretkezzek vele.-válaszolt és közben fájdalom suhant át az arcán.

-Sajnálom, hogy feltéptem a régi és még fájó sebeid.- bújtam a mellkasához.

-Már mindegy. Ha esetleg valamire kíváncsi vagy még a Hannaval való kapcsolatomról ,azt most beszéljük meg, mert soha többé nem akarom még a nevét sem hallani!!

-Mikor telt be a pohár? Úgy értem, miért és hogyan mondtad ki azt, hogy vége?-kérdeztem halkan pár perc gondolkodás után.

-Tomminak köszönhetem, hogy kimondtam a szakítást. Barátként elmondta azt, amit én egyszerűen nem akartam látni. Azt hittem, hogy talán jobbra fog a kapcsolatom fordúlni Hannával, hogy megtudjuk beszélni a dolgokat, de ehelyett folyton civakodtunk és Tommi a szemembe mondta, hogy elege van ebből az egészből. Vagy szakítok én, vagy ő veszi a kezébe a dolgot. Folyton azt kellett hallanom Hannától, hogy mennyire nem törődöm vele. A szabad hétvégéim mindig anyáéknál töltöttem. Tudod jól, hogy imádom az öcsém és nehezen tudok meglenni a szüleim nélkül. Ilyenkor mindig hisztizett, mert ő velem akart lenni, nem pedig a szüleimmel akart egy levegőt szívni.

-Tessék? Ezt mondta a szüleidről?- néztem Rá zavarodottan. Nem akartam elhinni, amit az imént mondott.

-Sajnos igen. Anyáék az első perctől kezdve elfogadták őt,a hogy téged is kicsim. De az idő múlásával valami megváltozozott. Fabiannal sem jöttek már ki olyan jól. Akkor tudtam mit kell tennem, mikor választás elé állított: vagy a szüleim vagy ő.

    Hogy lehet egy nő ennyire szívtelen???- gondoltam magamban.

-Álmatlan éjszakáim voltak, nem tudtam mihez kezdjek. Tommi is kezdett besokallni lassan, mai napig nem értem, hogy bírta az én terheim is cipelni. Nem kívánom senkinek sem azt, hogy olyan helyzetbe kényszerüljön, hogy választania kelljen a szülei és a barátnője között. Csakis az edzőm tudott reálisan gondolkodni: azt tanácsolta, hogy a szüleim válasszam, hiszen ők folyton támogatnak, mindig szeretni fognak, míg ez Hannaról nem mondható el.- felállt a kanapéról és az ablakhoz sétált.

-Hogy fogadta a döntésed? -faggattam tovább.

-Ide hívtam Svájcba. Amint ide ért, azonnal a közepébe vágtam, nem akartam halogatni a dolgot. Közlés után mintha 10 tonna felesleges súlytól szabadultam volna meg. Későn hoztam meg azt a döntést, hónapokkal hamarabb kellett volna kimondanom azt, hogy vége. Csak annyira szerelmes voltam, hogy nem voltam hajlandó belátni azt, hogy ez a kapcsolat már nem működik. Megkértem, hogy szedje össze a holmijait. Ekkor esett le neki igazából, hogy mit is mondtam. Ordítani kezdett, egyből Tommit hibáztatta, hogy tuti ő tömte tele a fejem és megesküdött, hogy ezt még meg fogom bánni. Hogy még jobban fájjon a dolog a fejemhez vágta, hogy úgy érezte végig, hogy én sosem szerettem őt. Én tudom, hogy a munkám nem engedte, hogy többet együtt lehessünk, de mindenben támogattam. Fizettem az albérletét abban a városban, ahol egyetemre járt, a tandíjat is magamra vállaltam, ékszerekkel halmoztam el és elvittem nyaralni. Bármit kért, megadtam neki. Tudom, ajándékokkal és pénzzel nem lehet megfizetni a külön, magányosan eltöltött sokszor hónapokat. Igaza van abban, hogy elhanyagoltam, épp emiatt keresett vigaszt más ágyában.-vallotta be, közben magát gyötörte elég látványosan.

-Elég volt Sebastian!!-emeltem meg a hangom kissé.-Ne gyötörd magad ,mert nincs igazad. Te mindent megtettél azért, hogy boldog legyen ő is. Szeretted őt, és merem állítani, hogy jobban, mint ahogy azt megérdemelte volna. Az egyedüli aki nem volt szerelmes ebben a kapcsolatban, az egyértelműen ő!! Ha szeretett volna, megértette volna azt, hogy a száguldás az életed. Egy szerelmes nő sosem tudná a párját választás elé állítani. Bocs, hogy ezt mondom Édesem, de ez a nő nem érdemelt meg Téged!! Ő csak egy önző szuka, aki ki akart sajátítani magának!- keltem ki magamból. Kicsit megszeppenve nézett rám, ezért megöleltem, hogy megnyugtassam és éreztessem Vele, hogy szeretem.

-Az életem kevés lesz arra, hogy minden támogatást megköszönjek Tomminak. Ha akkor nem rágja a fejem, hogy vessek ennek véget, sosem ismerlek meg téged és az egy hatalmas veszteség lett volna. Köszönöm, hogy folyamatosan mellettem vagy, hogy megérted azt, mennyire fontos nekem az, hogy  száguldozzak.-csókolt meg szerelmesen.

    Mivel elég feszült volt, elküldtem zuhanyozni, addig főztem egy forró, nyugtató hatású teát. Berni és Tommi kézen fogva és mosolyogva léptek be a konyhába. Nagy megkönnyebbültséggel könyveltem el azt, hogy semmi gond közöttük. A finn bocsánatot is kért a viselkedése miatt, bár szerintem ezt inkább Sebitől kellett volna. Kis idő múlva Ő egy törölközővel a derekán jelent meg a konyhában. Eszméletlenül nézett ki… Berni szeme meg is akadt az izmos felsőtestén, mely félig még vizes volt. Alá tudom támasztani, hogy nincs az a nő a világon, aki ellen tudna állni a kísértésnek ilyenkor…

-Az én testem sosem lesz olyan tökéletes, mint a Sebié…-biggyeszette le az ajkát Tommi.

-Ne légy már csacsi!- vágott közbe barátnőm, keze pedig azonnal a finn pólója alá kúszott.- A te mellkasod legalább nem szőrös.- vágta oda keményen barinőm, mire hozzá vágtam a konyhakendőt.- További szép estét fiatalok, nekem dolgom támadt ezen csodás és tökéletes testtel. -köszönt el Berni és magával húzta az emeletre Tommit.

-Te amúgy mindig törölközőben flangálsz a házban? -kérdeztem Tőle vigyorogva.

-Még mindig jobb, mintha anélkül jelentem volna meg!- válaszolta.- Amúgy látom, hogy nagyon is oda vagy a látványért.- suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg is.

     Én is megfürödtem, majd egy száll törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőből. Gondoltam vissza adom Neki a törölközős látványt. Már az ágyban feküdt és a TV-t kapcsolgatta ide-oda unottan. Hirtelen felém fordította a fejét és tátott szájjal bámult rám. Egyből felállt és elém állt.

-Olyan jól áll rajtad a törölközőm.- állapította meg vigyorogva és megcsókolt. Hosszasan és szenvedélyesen.

Megszárítottam a hajam és ez után levettem a törölközőt. Lassan, érzékien, hogy Szerelmem tudja kiélvezni a látványt. Bebújtam mellé egy szál bugyiban és szorosan magához húzott.

-Nagyon szeretlek édesem!-suttogta.

-Én még jobban!!-vágtam rá azonnal.

   Ezután el is aludtunk mindketten. Éjjel párszor felébredtem és fel is keltem, halkan osontam ki a konyhába többször is inni valamit. Közben azon gondolkodam, mennyire hamar eltelt ez a hétvége és újra el kell válnunk. De megszoktuk már mindketten azt, hogy távol vagyunk egymástól. A kezdet borzasztóan nehéz volt, de az idő múlásával mindketten bele jöttünk a dologba. Támogatjuk egymást ahogy csak tudjuk és talán ez az, ami könnyebbé teszi a külön töltött nehéz heteket. Nem mondtam el Neki,  hogy az elején mennyire nehéz volt minden, mert ezzel fájdalmat okoznék Neki, ismerve magát gyötörné megint. Így is aggódik amiatt, hogy elhagyom és befejezem ezt az egészet az átkozott távolság miatt. De én nem vagyok Hanna, ez nem elegendő nekem ahhoz, hogy tovább álljak!!!

   A reggel hamar ránk köszöntött. Megbeszéltük Sebivel, hogy ahogy végez az indiai futam után az interjúkkal, megbeszélésekkel, rögtön hozzám utazik. Ha a szüleim mégsem engednék meg, hogy együtt töltsem vele azt az egy hetet, akkor kitalál valami mást, hogy velem lehessen. Mielőtt elindultam volna a reptérre, beugrottunk Kimihez, az ígért tortáért. Elmondtam a finnek, hogyha nincs ellenére, akkor a következő hónap elején megejtenénk Sebivel azt a “nyaralást”. Egy cseppet sem volt ez ellenére. Sőt felajánlotta, hogy elvisz minket a magángépével, hogy ne tudjanak a fotósok zavarni minket.

 Ezúttal Bernivel együtt repültem haza, nem lett volna értelme Sebinek velem jönnie, mert Berni így is-úgy is meg akarta látogatni édesanyját.